Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-09 / 107. szám
NÉPÚJSÁG 1989. május 9.. kedd Nyílt fórum • Nyílt.fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum Visszhangok a megyei pártértekezlet után Lezáratlan ügyeink... Túl vagyunk egy pártértekezleten, de nem vagyunk túl az ügyeken. S ne köntörfalazzunk, az ügyek lényege: a szocializmus eszméje marad-e a kibontakozás, a nemzeti felemelkedés hajtóereje, vagy a klasszikus polgári fejlődés játékszabályai, forgatókönyve érvényesül. Ma az a tét Magyarországon, hogy a reform és a körülötte folyó retorikai marakodás demokratikus szocializmushoz, baloldali vagy jobboldali restaurációhoz vezet. Ha nem lesz erőnk egy ilyen történelmi visszarendeződésnek ellenállni, akkor még csak tanulságul, például se szolgálhatunk senkinek. A. békés eszközökkel való megújítás kulcsa, úgy érzem, még mindig az MSZMP kezében van. A politikai mechanizmus többé- kevésbé mozgásba lendült, de még mindig körülményesek, óvatosak és következetlenek vagyunk. Mi ennek az oka? Köztudott, hogy minden párt kötelező alapelve, hogy nem olvadhat össze környezetével, de nem is szakadhat el tőle. Ez a kettős kötöttség inogni látszik. A homogén és rossz gazdasági környezet egyformán hat a párttagságra és pártonkívüliek tömegeire, s egyformán indulatokat vált ki. A politikai járatlanság, a hozzáértés hiánya nemcsak a fiatalabb nemzedékek sajátossága, valódi küzdőterek nélkül a párttagság idősebb nemzedéke sem tanulhatott meg politizálni. Ma kell megtanulni nemcsak a politikai ellenfelekkel való együttélést, hanem a párttagsággal való együttműködést, demokratikus politizálást is. A pártértekezlet legfontosabb feladata volt szót érteni a párttagsággal. Ma, amikor az MSZMP a legkisebb alternatív szervezettel is — egyébként helyesen — tárgyalásokat szorgalmaz, tragikus lett volna, ha a pártvezetés a pántag- ság tömegeivel nem tárgyalt volna. Egyre jobban bebizonyosodik, hogy a párttagság nem diszkrimi- nálható úgy, hogy vannak fundamentalisták, rendpártiak, reálpolitikát folytatók és reformkommunisták. Ez a felosztás egyrészt leegyszerűsítő, másrészt apolitikus. Ezek a címkéző szellemi buldózerek csak arra alkalmasak, hogy a párttagság elkötelezettségét, hitét, meggyőződését összetörjék. A címkézés emellett régi, rossz időket idéz, olyanokat, amelyektől meg kívánunk szabadulni, s ennél is rosszabb, hogy csak hitvitákhoz hasonló kiátkozást eredményez. Mindegyik erő a másikat akarja kiszorítani a pártból, a politizálásból — s közben nem akarjuk észrevenni, hogy az ellenzék jobboldala minden rendű és rangú és oldalú MSZMP-től meg akar szabadulni. Ha nem viselkedünk kulturáltan, felvilágosultan és racionálisan, az ellenzék munkáját elvégezzük mi magunk. A platformok üdvözítő szabadsága egy szükséges egyensúlyt teremthet, amely végső soron a centrumot kell, hogy erősítse, mert máskülönben vákuum keletkezik, nem lesz kormányzóképes erő, amely a folyamatokat kézben tartja, s akkor nemcsak a párt omlik össze, hanem minden kibontakozást, nemzeti felemelkedést akaró demokratikus remény is. Amely párt nem mutat erőt, az törvényszerűen politikai vereséget szenved; amely párt saját erőinek a szétmorzsolásában jeleskedik, attól elfordul tagsága is. A pártértekezlet arról győzött meg: nem tartható álláspont, hogy a „társadalmi béke kedvéért feláldozzuk a spontán, ösztönös energiákat, melyeket felhasználni kell megtanulni, s nem elhárítani”; de az sem, hogy ezeket az energiákat kiáltsuk ki az egyetlen progresz- szív erőnek, a társadalmi-nemzeti felemelkedés egyetlen forrásának. Békés megye párttagsága szocializmust akar, még akkor is, ha mostanában sokszor teszi fel a kérdést, mi az, hogy szocializmus? Tegyünk ebben vízválasztó rendet, mert másképpen nincs mi legitimálja létünket. Ha a szocializmus annyit jelent, amelyet az elmúlt évtizedekben megéltünk, átéltünk, okkal jövünk zavarba. De vajon a polgári társadalmak azonosítják-e magukat a chilei, dél-afrikai rezsimmel — vannak-e szívszorító félelmeik azért, mert a polgári társadalom, a kapitalizmus egy konkrét formája kudarc? Nem! — a polgári demokrácia eszméje és gyakorlata ennek ellenére él és virul. Nálunk sem a szocializmus, * hanem egy antimarxista gyakorlat szenvedett vereséget. A szocializmus egy konkrét formájának kudarca nem azonos a szocializmus kudarcával. A szocializmus, mint eszme és mozgalom Keleten és Nyugaton egyaránt létezik, mely ugyan nem bizonyult az igazság egyedüli letéteményesének, de alapvető eszmei tartalmát a történelem nem kérdőjelezte meg. Az emberi nem szabadságának kihívása — amely a civilizált társadalmak, az egész emberiség reménye — a tulajdon, a hatalom elkülönülő uralmától való félszabadulás nemcsak történelmi cél, hanem létező történelmi folyamat is. Az egyenlőség, szabadság, szolidaritás, igazságosság a szocialista eszme és mozgalom mértéjt- és értékadó parancsa volt és maradt. Miért avult volna el? Mitől van az, hogy egyetlen tisztességes, konstruktív politikai szervezet sem tudja ezeket a problémákat megkerülni. Attól, hogy a felvetett emberi problémák modern problémák; attól, hogy a polgári demokrácia — mely legalább annyira a munkásosztály és a legprogresszívabb erők történelmi munkájának eredménye — sem tudta azokat megnyugtatóan és véglegesen megoldani. A párt minden vezetője ma ugyanazt éli át, mint a párttagság: egy zsákutcának bizonyuló politikai felfogás és mechanizmus maga alá gyűrte a párt szervezeti-cselekvési erejét, megfojtotta mozgalmi, marxista szellemét „fenn és lenn egyaránt” — de nemcsak azt, hanem a nemzet egyéb progresz- szív erőit is lehetetlenné tette. A felelősség közös, de a felelősség mértéke különböző; a közkatona és a vezér nem lehet egyenlően felelős. Bzért nem tartom véletlennek, hogy össztűz zúdul a parancsnokló posztokra a párton belül és az MSZMP-n kívül egyaránt. A bizalmi válság a tehetetlenség, elkeseredettség jele is, amely dühét, csalódottságát személyi konzekvenciák levonásában próbálja levezetni; pedig ha a rendszert, a szemléletet nem változtatjuk meg, a legkiválóbb személyi .kvalitások is gyorsan elhasználódnak, hitelüket vesztik. A személyi változások, konstruktív politikai következtetések nélkül nem nyújtanak garanciákat kitörésre. Emellett igaz az is, hogy olyan vezetőkre van szükség, akik képesek a párttagság bizalmának megnyerésére, erkölcsiségük — képességeik —, tapasztalataik tiszteletet vívnak ki a megye politizáló közvéleményében; akik személyiségük erejével is képesek a gazdasági, politikai, kulturális reformfolyamatokat támogatni, vezérelni és képesek alázattal szolgálni egy ügyet, amelynek célja a nemzet, a magyar társadalom fel- emelkedése. A felelősség azonban nemcsak a múltra vonatkozik, hanem a jelenre is. A mai lehetőségek elmulasztása a holnapi hibák, bűnök forrása. A múltat megváltoztatni már nem tudjuk, a jövő formálásának még a nemzet progresszív erőinek kezében vannak az esélyei. A gondolkodás nyitott, alternatív — a tett azonban zárt, egyszeri és megismételhetetlen. A tettekhez igazi politikai képességekre, higgadtságra van szükség, hogy a viszonylagos stabilitás értékeit, alapjait ne törjük össze. Ha nem gyökeresedik meg az a felismerés a pártban és a párton kívül, hogy ma egyetlen hagyományos és új politikai intézmény, szervezet sem teheti azt, amit szeretne, akkor mélybe hull a reform kísérlete. Ma azt kell tenni, amit lehet... de azt tenni kell! Kossuth lánglelkű hazafisága nyomán eljuthatunk a trónfosztáshoz, s Világoshoz; Széchenyi magányos nagysága nyomán Döblinghez és mementóként az önpusztítás kiúttalanságához. Ma Deák Ferenc bölcsességére, kompromísszumteremtő képességére, kiegyezésre van szükség, amely együttélésre, együttes cselekvésre, s nem kölcsönös leszámolásra használja a társadalom konstruktív erőinek legjobb energiáit. A XX. század magyar történetének nagy leszámolásai csak vért, verítéket, szenvedést szültek, „s általuk nem ment előre a világ”. Dr. Szőnyi Ernő 0 „karzatról” nézve Tizenkét órai jelenlét után. 01,47-kor jöttem el a sportcsarnokból. ahol .karzati” érdeklődőként. a hasonló módon jelenlevőkből jó néhány régi és új is- merőssefl folytatott „folyosói” beszélgetés gyarapította-alakította véleményem. Ebből — korántsem a teljesség igényével — néhányat hadd mondjak el nyilvánosan! Ne legyen ez több, mint hangosan gondolkodás ! A tanácskozás egészével kapcsolatban: sok-sok feladatot' ellátott, de azt az igazi célját, amiért a megye tagsága kiharcölta. aligha. Teljesen egyet lehet érteni a gyulai MSZMP reformkor nyilatkozatával. amiből itt idézek: .......csak r észben töltötte be a feladatát.. .......válságot mélységeiben nem t árta fel...”. „Döntő lépést nem tett a megújulás felé.” És ezen idézetek utolsó mondatát hadd alakítsam át személyes véleményem szerint. A nyilatkozat: „Így hátrányos helyzetbe hozta az MSZMP-t a választások előtt.”, az MSZMP kialakulóban levő hátránya ezzel is nőtt a választások előtt. Az értekezlet ideje önmagában kérdezteti: csaknem egy évvel az országos pártértekezlet után — amit a »magyar közvélemény joggal nevezett „vértelen forrada- lom”-nak — tartani a Békés megyeit. kiknek és miért volt érdeke, esetleg tehetetlensége? Az MSZMP tavalyi, országos küldöttei, maid az általuk megbízott központi vezetés elindította a magyar nép bizalmának visz- szaszerzési lehetőségét, amit — mindinkább nemcsak úgy tűnik, de igazolódik is — egyes megyék határai „nagyszerűen” megfognak. Visszasüllyed a közvélemény a kiábrándultságba. az ellenszenvbe. A nép közötti mindennapi aprómunka viszont nem a Duna-parti „fehér ház”-ban. nem az Országházban dől el. Onnan csak sugalmazhatnak vagy diktatórikusán intézkedhetnek. Ez utóbbit ők már nem akar ják. Mi, a tömeg sem ... ! Nagyon jó lenne a „sugalmazás”- Ta jobban figyelni! Az értekezlet időtartama két gondolatot kelthet: 1. az át nem gondolt, a hozzá nem értésen alapuló hangulatirányítás az egynapos tanácskozásra, vagy 2. tudatos manipuláció az emberi és A gyulai reformkor (tagjai nagy várakozással és érdeklődéssel kísérték a megyei pártértekezletet, melynek munkájával kapcsolatban az alábbi állásfoglalást alakították ki: 1. A pártértekezlet csak részben töltötte be feladatát, mivel a jelenlegi megyei politikai, gazdasági válságot mélységében nem tárta fel, döntő lépést nem tett a megújulás felé, így hátrányos helyzetbe hozta pártunkat a választások előtt. 2. A pártértekézlet — saját döntésével ellentétben — nem engedte szóhoz jutni a felszólalni akarók közel egynegyedét, ez antidemokratikus: de nagyobb hiba, fizikai teljesítőképesség kifárasz- tására. — Jó előre jeleztük sokan — közte a békéscsabai reformkor nyilvánosan is —: eleve kétnaposra tervezzék. Teljesen igazolódott ez az álláspont. Tessék mondani: ki képes érdemben gondolkodni, dönteni, elmondani értékes véleményét, felelősen szavazni 8-10 órai tanácskozás után úgy, hogy esetleg 1-1,5 órát már utazott is? Vagy nagyon is ismert volt erre az egyetlen válasz, és ezért történt így a szervezés? Ne „hántolja” *el senki e véleményt azzal, hogy 16.00 óra körül így döntött a többség! Ne. mert akkor már 8 órai fárasztó munka után álltak, tudatosan vagy tudat alatt megjelenhetett a gondolat: „Legyünk túl rajta!” És ez a fel- tételezés szüli a következőt... : ... feladatot akart megoldani a tanácskozás szervezése vagy csak rákényszerített teendőt „kipipálni"? Félek, hogy az utóbbi dominált. ... mindig az IDÖ-re hivatkozás. Igen, ez az eredménye a halogatásnak, huzavonának, esetünkben a pártértekezlet hónapokkal késésének. És megy tovább a gondolat : a lebonyolítás kapkodásai, elő- készítetlenségek, szabályok-eljárá- si módok előre át nem gondolása (az első titkári 3. szavazás körüli huzavona például). Nem az IDO a hibás, hanem az, aki nem ismeri fel Széchenyi István egyik legnagyobb igazságának mély tartalmát: „Azt mondják, az idő pénz; én azt mondom, az idő több, mint pénz. Mert az elveszett pénzt vissza lehet szerezni, de az elveszett időt soha!” Nem olcsó „szónoki fogás” részemről ennek idézése, de rá kellene döbbennie mindenkinek, aki ezt a hazát, ezt a népet félti: Széchenyi üzenete most nagyon szól nekünk. Ezt fel nem ismerni már felelőtlenség! A másik felismerendő: a demokrácia — többek között — időigényes is. Ezt vállalni kell! Mire volt hát igazán jó megyei pártértekezletünk? Tagságunk ébredezik, kezd tudatára jönni erejének, és kiharcolta ezt a tanácskozást. Nem dicsekvés, csupán az előre gondolkodás szükségességének hangoztatása: hetekkel ezelőtt így fogalmaztam: ez a pártértekezlet aligha lesz több, mint a következő évi főpróbája. Meggyőződésem: nem tévedtem. Tanulni kell hát mindenkinek negatív és pozitív tapasztalataiból: szervezőknek, lebonyolítóknak, küldötteket választóknak és küldötteknek. Mindazoknak, akik társadalmunk élvonalában kívánják látni a megújult és nem visszarendeződött pártot. Jó néhányan — más-más formában — erről is szóltak az értekezleten. Meg kell hallani, be kell fogadni ! És végül — de nem utolsósorban! — egy ismeretlen küldötthöz. Grósz Károlyra szavazatot adni Békés megyei titkári funkcióra vagy óriási tudatlanság, vagy felháborító gúnyolódás, önnek, Ismeretlen, mi keresnivalója volt a küldöttek között? Arnóczky József hogy az általuk képviselt párttagok gondolatait nem ismerhettük meg. 3. A kevert választási rendszer eredményeként (delegálás és választás) az új pártbizottságból hiányoznak a kistelepülésen élő munkás- és parasztképviselők: így a testület jelenlegi összetételével nem tudunk egyetérteni. 4. A kialakult helyzetben felhívjuk a megyei reformkörökben tevékenykedő elvtársainkat, hogy ■mindent tegyenek meg a reform- eszmék ismertetésére, terjesztésére és minél több párttag meggyőzésére, mert ez az egyetlen esélyünk az MSZMP egyben tartására és pártunk reformpárttá történő átalakítására. flz MSZMP gyulai reformkörének nyilatkozata Vita a népszavazásról Hogyan gyakorolhatna tényleges hatalmat a nép? Milyen hatásmechanizmus biztosíthatná a tényleges beleszólást, a döntéshez szükséges információkat? Miről írjanak ki népszavazást, vagy helyi szavazást? Hány állampolgár kezdeményezhesse az országos véleménynyilvánítást? — tették föl a kérdéseket az SZMT székházában a napokban megtartott társadalmi vita - résztvevői — szakszervezeti jogsegélyszolgálat-vezetők, akítvák és érdeklődők. A népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvényjavaslat legfontosabb pontjait végigelemezve valamennyien egyetértettek abban, hogy a népszavazásról. illetve a helyi népi kezdeményezésekről törvény jelenjen meg. az állampolgárok közvetlenül véleményt nyilváníthassanak az életüket leginkább meghatározó kérdésekről! A hatalomnak biztosítania kell a nép közvetlen részvételét ezek eldöntésében. Igaz. volt olvan megjegyzés is. hogy „sokan még nem érettek az igazán felelős döntések meghozatalára”, sőt. az a félelem is hangot kapott, mely szerint a népszavazás vagy helyi szavazás intézményét eeves szervezetek, mozgalmak, csoportok a politikai elképzelések kierőszakolására hasz- nálhatiák föl. (..Valamennyi ielentősebb érdekcsoportnak van annyi tagia. támogató- ia. hogy akár hetenként indítványozhatják a népszavazást ...”) Mindenesetre a jogintézményt alkotmányos jooként kell garantálni — szögezte le a többség. Elfogadhatatlan azonban, hogy az állam- Doleári kezdeményezéseket egyedül az aláírásgyűjtés jelentse. Figyelembe véve a többpártrendszerre, a valós érdekeket megjelenítő tömegmozgalmakra és társadalmi szervezetekre énülő politikai intézményrendszer kialakulását. indokoltnak tartották. hogy lakossági kezdeményezésnek, a különböző szervezetek javaslatait is figyelembe vegyék. A vitában néhány, első hallásra technikainak tűnő felvetést is boncolgattak. Például: túl- biztosítottnak látszik az. hogv országos népszavazást minimum 50 képviselőnek kell kezdeményeznie. A népszavazás kötelező elrendelésénél a törvényjavaslat harmadik variációiát támogatták. amelv a javasolt nagyobb létszámot veszi figyelembe. Nem lenne szerencsés azonban, ha kizárólag egv-egv nagyob város — legtöbben Budapestet említették és a megyei jogú városainkat — állampolgárai kezdeményezésére kötelezően országos népszavazást írnának ki. Javasolták, hogy az országos szervek helyi testületi népszavazást kezdeményezhessenek egy-egy településen, térségben. Az úgynevezett véleménynyilvánító népszavazást nem tartják szükségesnek. Többen kifejezték reményüket, hogy az eljárási szabályok nem lesznek túlságosan bürokratikusak, egyértelműen fogalmazódik meg a törvényben, hogy mikor rendelhető el népszavazás, milyen feltételek szükségesek a kiírásához. Tudniillik minden szántén a jelentős településfejlesztési és működtetési kérdések a költségvetésben fogalmazódnak meg. ezért a népszavazás intézményének beszűkí lésekor nem érvényesülhetne egyes kérdésekben az állampolgárok akarata. Legvégül a résztvevők javasolták, hogy — legalábbis. ha a köztársasági elnök intézményét bevezetik — a köztársasági elnök személyét közvetlenül válasszák meg népszavazással, csakúgy. mint a helyi tanácsok elnökeit. (lovász)
