Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-06 / 105. szám

1989. május fi., szombat o IgNdUkftTrf­Alternativ vélemények az agrárpolitikáról Merre tovább, magyar mezőgazdaság? Napjaink felgyorsult tár­sadalmi, politikai vitáiban az egyik legfontosabb helyet a magyar mezőgazdaság jö­vőbeni sorsa foglalja el. A közelmúltban erről a témá­ról tartottak Budapesten vi­taülést, amelyen a Magyar Demokrata Fórum (MDF), a Magyar Néppárt, a Magyar Szocialista Munkás Párt (MSZMP), és a Szabad De­mokraták Szövetségének (SZDSZ) egy-egy ismert kép­viselője folytatta az eszme­cserét. Bogárdi Zoltán, az MDF szakértője úgy vélekedik: az agrárpolitika gerincét a tu­lajdonforma alkotja. Meg­ítélése szerint a mezőgazda­ság ma még jobb helyzetben van, mint az ipar, ám ha ez az ágazat is viszsaesik, ak­kor , kormányozhatatlanná válik az ország. Az MDF véleménye az, hogy a leg­fontosabb teendő a hazai élelmiszerellátás színvonalá­nak megőrzése, és az export mértékének megvédése az átmeneti időszakban. Elkép­zeléseik szerint a tsz-ekmég tagi tulajdonban lévő föld­jét vissza kellene adni a gazdáiknak. A meglévő töb­bi földet a szövetkezetekben a tagsági évek arányában lenne célszerű felosztani, nyilvános árverésen, így te­hát a legtöbbet ígérők jut­nának a földhöz. Az MDF szakértője arról is beszélt, hogy feltehetően már a kez­detben magasra kúsznának az árak, amelyek ösztönöc- nének a belterjes növény- termesztés megvalósítására. Ami az állami gazdaságokat illeti, az MDF elképzelhetet­lennek tartja azt a kor- mánytervet, hogy a föld ke­zelői ingyen jussanak a ma általuk művelt földekhez. A Magyar Néppárt egyet­ért az MDF elképzeléseivel, amelyekét az állami gazda­ságokról vall a mozgalom. Márton János alelnök nyo­matékosan felhívta a figyel­met arra, hogy ne kövessük a lengyel példát, ahol a tör­pebirtokok serege lehetetlen helyzetbe hozta az agrárága­zatot. A földrendezésbe kap­jon beleszólást a helyben élő mezőgazdasági lakosság. A tanácskozáson Márton Já­nos megfogalmazta azt is, hogy a néppárt elismeri a mezőgazdaság hármas szek- torúságát, de az állami tu­lajdonforma helyett inkább községek, mezővárosok kö­zösségi tulajdonát szeretnék látni, a jövőben. Nem ismerik el viszont azt, hogy a mezőgazdaság­nak legfontosabb feladata a népgazdaság egyensúlyához való hozzájárulás. Elmékez- tetett arra, hogy 1980-ban még nullszaldós volt az ál­lam és a mezőgazdaság vi­szonya. Az azóta eltelt nyolc esztendőben folytatódik az egész élelmiszergazdaság le- zsarolása, évente jelentős összeget fizet be ez az ága­zat a költségvetésbe. Meg­győződése, ha sikerül visz- szaállítani a nullszaldós ál­lapotot, akkor javul a fal­vak népének életszínvonala, és lakosságmegtartó képes­sége. Takács József, az MSZMP alosztályvezetője rámutatott: — A magyar agrárpolitika nem csupán egyetlen a töb­bi között, hanem sokkalta nagyobb a szerepköre ná­lunk, mint más országok­ban. Az MSZMP kiemelt je­lentőséget tulajdonít az ag­rárpolitikának, ezért bocsá­totta közre a Központi Bi­zottság tézistervezetét. A mezőgazdaságban, a falu, a parasztság sorsáról, az or­szág élelmiszerellátásáról, a népgazdaság egyensúlyi helyzetét segítő ágazatról van szó. Éppen ezért az MSZMP a megújuló nagy­üzemi mezőgazdaságra tá­maszkodik a jövőben, ame­lyek mellett azonban egyre nagyobb szerep jut a kis­üzemeknek is, amelyek a hazai agrártermelés egyhar- madát adják. Utalt arra is, hogy a nagyüzemek meg- bolygatása esetén a 469 ezer tsz-nyudíjas és 170 ezer já­radékos SZTK-költségeit ki viselné a jövőben? Ez az összeg évente meghaladja a 10 milliárd forintot. Az MSZMP véleménye sze­rint reformra van szükség az érdekképviseleti munká­ban. Olyan mezőgazdasági kamara létrehozását tartja elképzelhetőnek az alosz­tályvezető, amelyben együtt vannak a termelőszövetke­zetek, az állami gazdaságok és az egyéni termelők. A falu fejlődésével kapcsolat­ban kifejtette: a nagyüzemi gazdaságoknak köszönhető, hogy ma a falvak több mint felében vezetékes víz- és gázellátás van. Ha nem is a közeljövőben, de az ezred­forduló táján meg kell va­lósítani falvaink reneszán­szát azért, hogy ne néptele- nedjenek el az egyes mikro- körzetek. Juhász Pál, a Szabad De­mokraták Szövetségének programját ismertette. Véle­ménye szerint, ha a föld piacképessé válik, és felszö­kik az ára, rögtön nagy tő­két vonz majd a mezőgaz­daság. Napjainkban a világ- gazdasághoz csupán tömeg­termékekkel tudunk kapcso­lódni. Olyan termékeket kell előállítani, amelyek belter­jesek és magas áron, a ma­gyar sajátosságokat magu­kon hordozva, értékesíthetők a világpiacon. Szólt arról is, hogy az SZDSZ nagyüzem­ellenes. Szerinte a mezőgaz­daság csak a 10—15 tagú szövetkezetek különleges termékeivel képes betömi a nemzetközi piacra. Vitába szállt a Magyar Néppárt képviselőjével abban a kér­désben, hogy mi legyen a mezőgazdasági termelés alapterülete. Szerinte nem a falu, hanem a tanya az, amelyet fejleszteni kell a jövőben ahhoz, hogy vissza­nyerje több évtizeddel ez­előtti tekintélyét a hazai ag­rárágazat. A vitában több kérdés mé- rült még fel a földdel, a tu­lajdonviszonyokkal kapcso­latban. Az alternatív szerve­zetek képviselői egyetértet­tek abban, hogy a szabályo­zásnak szektorsemlegesnek kell lenni a jövőben, hiszen csak így teremthető meg a versenyhelyzet. Abban is mindenki egyetértett a je­lenlévők közül, hogy a me­zőgazdasággal kapcsolatos témák megfontolt magatar­tást, felelősségteljes véle­ménynyilvánítást igényelnek. Semmilyen átalakítás nem mehet ugyanis a jó színvo­nalú hazai élelmiszerellátás rovására. A vita folytatódik. Verasztó Lajos Az átrium Kisszövetkezet kivitelezésében Félkész lakások épülnek Békéscsabán Napjainkban a fiatalok egyik legnagyobb gondja a lakáshoz jutás. Az otthonte­remtés takarékoskodás, a család segítsége és a saját munkán kívül ma már nehe­zen képzelhető el. Ez utób­bit tudják, ismerik az építő­ipari szervezetek is, mint például a Békéscsabai Átri­um Kisszövetkezet. Legna­gyobb vállalkozásuk is a sa­ját munkán alapuló lakás­építés, a megyeszékhelyen, a nyugati kertvárosban 64, egyenként 60 négyzetméteres lakás szerkezetépítésére vál­lalkoztak, amelyeknek a be­fejezését a tulajdonosok ön­erőből, saját munkával va­lósítják meg. — Az építőipari tevékeny­ség kapacitásunknak csak egy része: az építésen, a kar­bantartáson és a javításon túl foglalkozunk • speciális ipari tevékenységgel; válla­lunk belső építészeti munká­kat, vannak asztalosaink és szerszámkészítő lakatosaink is — sorolja Abélovszky László, az Átrium Kisszövet­kezet elnöke. A 110 tagú kisszövetkezet alig egyéves közös múltra te­kint vissza. Sokrétű vállal­kozással igyekeznek a piac fehér foltjait kitölteni, meg­élni. Az NSZK-ba exportra szállítanak fából készült, esztergált gyertyatartókat, az idén mintegy 30 ezret. Ezt a terméket a hazai kereske­delemben is szeretnék^ for­galmazni. Igényes belső épí­tészeti munkájuk közül is kiemelkedik a Kondorosi Ta­karékszövetkezet békéscsa­bai fiókjának elkészítése, va­lamint az IKV vendégházá­nak munkálatai. S részt vál­lalnak a Csaba Szálló belső építészeti munkálataiból is. A 30 millió forintos árbe­vételi tervüket főként a ki­sebb munkákból szeretnék teljesíteni, ugyanis kisvállal­kozói formához állnak kö­zelebb. Egyébként a kisszö­vetkezet tevékenységének valamivel több mint egyhar- madát adja az építőipari szolgáltatás. A szerszámké­szítő részleg a Kontakténak villanykapcsolók és egyéb elektronikai felszerelések gyártásához, préseléséhez speciális szerszámokat készít. E hónapban az Átrium Kisszövetkezet Orosházán nyitja meg képviseletét, ugyanis e térségben jelentős munkájuk van már most is. Egyébként dolgoznak még a megyeszékhelyen kívül Gyu­la és Sarkad térségében is, de készülnek az ország távo­labbi szegletébe: Sopronban és Badacsonyban egy-egy műemlék malom, illetve pin­ceprésház helyreállítására vállalkoznak, mely nagyon igényes, és komoly szakértel­met kíván a kisszövetkezet ácsaitól. — szekeres — Épülnek a lakások a nyugati kertvárosban Fotó: Fazekas Ferenc Vívom mindennapi csatáimat —11 nagy gondokat nem a percemberek oldják meg — Nem szeretem a politikai ócskapiacot Beszélgetés Maróthv László miniszterrel Az utóbbi időben tovább erősödtek a támadások a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, il­letve, és kiváltképpen — annak vezetője, Maróthy László miniszter ellen. Bisztricsány Julianna, az MTI munkatársa a tárca vezetőjével folytatott beszélgetést. — Hogy érzi magát mosta­nában. amikor szinte nincs olyan nap, hogy ne érné ki­fogás a környezetvédelmi tárca működését és az ön személyét? Mi lehet az oka annak, hogy a környezetvé­delem kapcsán szinte kizá­rólag a negatívumokról be­szélnek az állampolgárok, s erről ir a sajtó? — A tárcát ért támadá­soknak eredendő oka: a megörökölt bős—nagymarosi építkezés — mondotta Ma­róthy László. Olyan éles a kritika ezzel kapcsolatban, hogy a minisztérium egyéb — pozitív töltetű — felada­tai szinte hangot sem kap­nak a sajtóban. Sajnos, egy­re inkább dívik ma Magyar- országon a nem éppen egészséges nyilatkozatpoliti­zálás, s a munkát sokszor nem a valóságos értékek alapján ítélik meg. hanem abból kiindulva, hogy ki és hogyan nyilatkozik róla. Sok kérdésben egy-egy hangos kijelentés, nyilatkozat ural­ja ma a közvéleményt és a politikát. A személyemmel kapcso­latos támadások erkölcsi ní­vóját, politikai kultúráját igen alacsonynak tartom és visszautasítom. Bár — tu­dom —, ezek ugyanakkor egyfajta megjelenítői is az éledő demokratizálódásnak. A durva támadások szemé­lyiségi jogaimat is sértik, tehát lenne jogi alapom, hogy igazságomat keressem. Mérlegelem azonban, hogy a környezetvédő mozgalmakra nagy szüksége van az or­szágnak: a hatalmas felada­tokat csak társadalmi össze­fogással lehet megoldani. Ezeknek a mozgalmaknak esetleg ártanék, ha jogaim védelmében fellépnék a zöld maszkban megjelenő kultúrálatlan, szélsőséges, arrogáns hangadók, csopor­tok ellen. Mindenesetre, sze­rencsémre, vannak szép számmal olyanok, akik sze­retettel és bizalommal vesz­nek körül, ám az ő kifeje­zőeszközeik nem „igazod­tak” az általam és másók által is kifogásolt politikai gyakorlathoz, vitakultúrá­hoz. — önnek, szakemberként mi a véleménye a „nagy mű­vel” kapcsolatos döntés he­lyességéről. az építkezés to­vábbi sorsáról? — Annak idején hónapo­kon keresztül foglalkoztam a beruházás ügyével, hazai és külföldi szakemberekkel konzultáltam, hogy kialakít­hassam álláspontomat. A megvalósítás tíz-egyné- hányadik esztendejében járó mű esetében már fölösleges volt azt latolgatni, mi lett volna, ha... Kijelenthetem: a létesítmény műszakilag korrekt. Az is biztos azon­ban, hogy — mint minden beavatkozás — ez is meg­változtatja a környezetet. Elvesznek termőterületek, erdők, megváltozik a vege­táció, ám ugyanakkor sza­bályozottabbá válik a talaj­vízháztartás. A vízlépcső- rendszer hatásterületén elég sok bajt okoznak a belvizek és a fakadóvizek, a létesít­mény ezen is segít. Fontos­nak tartottam, hogy a szak­gárdát rádöbbentsem arra, milyen hallatlan felelőséggel jár ez a munka. Még ha sikerül is mindent jól meg­építeni, akkor is biztos : nem lehet valamennyi káros ha­tást kiszűrni, ám minima­lizálni — igen. Ehhez Ma­gyarország legjobb ökológu­saiból és más szakemberei­ből álló tudós társaság nyújt segítséget nekünk. — Az ökológiai, gazdasági kérdések mögött politikaiak is meghúzódnak. Joggal ve­tődik fel: mi a nagyobb te­her, továbbépíteni a művet és rontani a közhangulatot, vagy engedni a nyomásnak és leállítani az építkezést, vállalva a konzekvenciákat. — Ez a mű most már ho­vatovább valóban túllépte a szakmai, közgazdasági, öko­lógiai és műszaki határokat és belekerült a politikai szférába. Politikai döntés meghozatalára egy sor in­tézmény hivatott; így a par­lament, a kormány, a nép­front, a most kormányzó párt Központi Bizottsága. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete — amit jóváha­gyott és megerősített a par­lament — a mű megvalósí­tására kötelezte a KVM-et no meg az ipari és a köz­lekedési tárcát. Ez tehát a mi felelősségünk, az illeté­kes testületeknek pedig az, hogy politikailag állást fog­laljanak ebben a kérdésben. A múlt év nyara óta szor­galmazom ezt, de mint köz­tudott, ez mind a mai napig nem történt meg. Mindenesetre nagyon egy­szerű dolog lett volna alkal­mi népszerűséget szerezni, mondván: le kell az építést állítani. Nos, nálunk számos példa mutatja, hogy bizo­nyos időszakokra jellemző hangulatok később megvál­toznak, nem igazolódnak. Utalhatok a Széchenyit ért támadásokra, a Lánchíd építése miatt, vagy emlé­keztetnék a metróépítés kö­rüli óriási vitákra, amelyek az '50-es években folytak. Szóval: csak közhangulati alapon dönteni és megegye­zést keresni, az nagyon „egyszerű” politizálás lenne. És látom a veszélyét is an­nak, ha az ország igen ne­héz helyzetében a pillanat­véletlen folytán szinte egy időben kaptuk az MTI fenti interjúját és a Szeg­halmi Állami Gazdaság dol­gozóinak felhívását, mely­hez a Békés megyei 13-as számú országgyűlési válasz­nyi érdekek, a taktikázás, a hangulati elemek alapján hoznak meg felelősségteljes döntéseket. Ám a nagy gon­dokat nem a percemberek fogják megoldani. — Hallatszottak olyan vé­lemények, hogy a vízlépcső­től függetlenül is meggyen­gült az ön pozíciója a kor­mányban. Mintha egyre ke­vésbé volna jó „ajánlólevél” a Kádár Jánoshoz, az ő ál­tala fémjelzett politikához fűződő, közismerten szoros kapcsolata. — Nem tartozom azok kö­zé, akik a múltjukat megta­gadják. Annak az időszak­nak az alapos, hozzáértő, higgadt értékelése még kés­lekedik. Egyesek, bizonyos csoportok, csak egyoldalú, felületes, gyakran tenden­ciózusan negatív véleménye­ket hangoztatnak. Tudom, hogy milyen hibák voltak, s nagyjából azok forrását, összetevőit is ismerem. Mindent egybevetve, nem volt egyértelműen negatív az elmúlt harminc-egyné- hány év. Én vállalom ezt a múltat, s benne a magam szerepét is. Az a rendszer jól kihasználta a politikai modell által nyújtott lehe­tőségeket; 1957-ben szakított a sztálinizmussal, a refor­mok útjára lépett gazdasági, társadalmi értelemben egy­aránt. Viszont súlyos politi­kai, gazdaságpolitikai hibák történtek, s a pontos feltá­rással tartozunk a népnek és önmagunknak is. Ez kell ahhoz, hogy tiszta szívvel vállalhassuk a jövőnket. Kádár Jánosra én mindig felnéztem, tiszteltem, s ren­geteget tanultam tőle. így voltam vele a múltban is, és vagyok most is. És sem­miféle konjunktúra hatására nem vagyok hajlandó ettől elállni; nem szeretem a po­litikai ócskapiacot. A mos­tani pozícióm, az egziszten­ciám féltésével pedig nem vagyok elfoglalva. Kollégá­immal együtt tempósan, ala­posan végzem a munkámat, s vívom a mindennapi csa­táimat a környezet, a kör­nyezetgazdálkodás érdeké­ben. tókerület 9 településén már eddig több száz állampolgár csatlakozott. A felhívást — melyet a választópolgárok aláírásával eljuttatnak az országgyűlés elnökéhez ' —, az alábbiakban közöljük. Felhívás Mint ismeretes, 1988 októberében a Minisztertanács beszámolt az Országgyűlésnek a bős—nagymarosi víz­lépcső építéséről. Az előterjesztést a kormány nevében országgyűlési képviselőnk, Maróthy László tette meg. A tudományos igénnyel megfogalmazott előterjesztés kitért a vízlépcső megépítésének előzményeire, céljaira, gaz­daságosságára, környezeti hatásaira, az ökológiai össze­függésekre. Felvázolta azt is, hogy az építkezés leállítá­sa nemzetközi leértékelődést, politikai veszteséget, továb­bá jelentős anyagi kárt okozna hazánknak. Az Ország- gyűlés az előterjesztést nagy többséggel elfogadta, és a vízlépcsőrendszer megépítése mellett döntött. Egyes szervezetek azóta újra felizzították a vízlépcső körüli vitát, amivel két okból nem értünk egyet. Az egyik, hogy az Országgyűlés néhány hónappal ezelőtti döntésének végrehajtása ellen mozgósítanak különböző demonstrációkkal, tüntetésekkel, aláírásgyűjtéssel. A má­sik, hogy eközben sértegetnek személyeket, államhatal­mi, államigazgatási szerveket, az ágazatért felelős mi­nisztériumot „környezetszennyező” minisztériumnak ne­vezik. Gúnyt űznek jószándékú felelős vezetőkkel, és be­csületükbe gázolnak. Mi nem vagyunk szakértők, így nem értünk a vízlépcső építéséhez. De nem szakértők a tüntető középiskolás diákok, egyetemisták, jogászok, köz­gazdászok sem. Bízunk azok tudásában, felkészültségé­ben, akik a vízlépcső megépítésére vonatkozó terveket, a nemzetközi megállapodásokat előkészítették, és bízunk az Országgyűlésben, amely a vízlépcső megépítése mel­lett döntött, s ezzel egyetértünk. Számunkra különösen bántó, hogy a sértegetések egyik célpontja országgyűlési képviselőnk, Maróthy László. Ügy véljük, ha mások jogot formálhatnak arra, hogy fel­hatalmazás nélkül a közvélemény nevében nyilatkozza­nak, nekünk is jogunk van arra, hogy tiltakozzunk egy­részt az ország népének megosztását célzó, a politika iránti bizalmatlanságot keltő törekvések ellen. Másrészt követeljük, hogy országgyűlési képviselőnknek, Maróthy Lászlónak a vízlépcső megépítése melletti kiállása során illetékes szervek adjanak meg mindennemű erkölcsi és jogi védelmet. Szeghalmi Állami Gazdaság dolgozói

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents