Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-06 / 105. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N E PUJSAG MEGYEI PÚRTBIZOTTSÚG ÉS A MEGYEI TANÁCS LOPJA 1989. MÁJUS 6., SZOMBAT Ara: 5,30 forint XUV. ÉVFOLYAM, 105. SZÁM Mai számunkbAI: A hírnév (3. oldal) ilyen is van! (4. oldal) Beszélgetés Maróthy László miniszterrel (5. oldal) Erkolcsbol elégséges (7. oldal) Milyen anya ön? (12. oldal) A Hawaii-szigeteken kezdődött (16. oldal) Apor Vilmos-emlékülés Gyulán Kereszténység — humanitás — emberi jogok — demokrácia 1989-ben Magyarországon Tisztelet / az Édesanyáknak! Csoóri Sándor: Anyám fekete rózsa Anyámnak fáj a feje, nem iszik feketét — anyámnak fáj a feje, nem szed be porokat; szótlanabb sápadtsággal feji meg a tehenét, szótlanabb sápadtsággal söpröget, mosogat. Nyár van égen és földön, zene szól, muzsika, anyám csönd-sivatagján el kell pusztulnia. Gépek, gyártmányok zengenek csodáktól szélütötten, de egy se futna hozzá: segítek, azért jöttem. Anyák napjára Tegnap, pénteken délután zsúfolásig megtelt a gyulai városi tanács díszterme. A Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetének rendezésében 6 órakor megkezdődött az Apor Vilmos-emlékülés. A résztvevők között ott volt Apor Vilmos rokonsága, ismerősei, tisztelői, s az ország több megyéiéből ellőtt az MDF küldöttsége is. Az emlékülést a gyulai MDF nevében Gedeon József nyitotta meg. Elöliáró- ban hangsúlyozta: ahhoz, hogy tisztán lássunk, először a múltunkat kell tisztázni. Napjaink válságos helyzetében különösen fontos, hogy minden vonatkozásban követendő személyiségeket állítsunk példaképként magunk elé. Ilyen személyiség volt báró Apor Vilmos. 1918 őszén érkezett Gyulára plébánosként. rövid váradi kitérő után. Rendkívül nehéz körülmények közepette látott munkához. A háborús összeomlás, a forradalmak, a trianoni békediktátum ösz- szeroppantotta a város korábbi politikai és gazdasági életének kereteit. Sok család gyászolta a harctéren maradt fiút és apát. A nagyon is konkrét veszteséggel egyenértékű volt a társadalmi lélektani veszteség. Oda lett a biztonságérzet, a nyugalom, a másik ember Iránti türelem. Felerősödtek a szociális feszültségek. Apor Vilmos nem kisebb célt tűzött maga elé minthogy ezeket a sebeket begyógyítsa, hogy visszaadja híveinek belső békéjét, hogy minden rászorulónak segítsen, hogy erejéhez mérten hozzájáruljon egy harmonikusan együttélő városi társadalom kialakulásához. Huszonhárom éves gyulai tevékenysége után 1941 januárjában győr püspökké nevezték ki. Gyula iránti kötődését mutatja. hogy püspökké szentelő szertartását nem az új székhelyen, hanem Gyulán rendezték meg. Győri püspökként jóval nagvobb hatású szociális tevékenységet feltett ki. Főiskolát alapított többek között és komolyan készült a háború utáni földosztásra. Bízott abban, hogy a háború egy polgári demokratikus berendezkedésű Magyarországon kialakul egy erősen szociális arculatú katolikus egyház. Az MDF gyulai szervezete kezdeményezi Apor Vilmos boldoggá avatását. A kétnapos emlékülés tegnap kerekasztal-beszélge- téssel kezdődött. melyen részt vett Bíró Zoltán irodalomtörténész. Für Lajos történész. Gyulai Endre, szeged-csanádi megyéspüspök. ifj. Keresztes Sándor mérnök. Korzenszky Richard pannon;halmi perjel, bencés szerzetes. Sarkadi Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Szesztai András szociológus. A kerekasztal-beszéligetés négy fontos témát ölelt át. Kereszténység. humanitás, emberi jogok, demokrácia 1989-ben Magyarországon. Raff ai Ernő történész, a beszélgetés vezetője rámutatva a témák jelentőségére, feltette az első kérdést: mit jelent ma a kereszténység? Sarkadi Nagy Barna, aki örömmel üdvözölte az emlékülést, elmondta, hogy a kereszténység számára azokat az értékeket jelenti, amelyeket vallásos szüleitől kapott. Ifj. Keresztes Sándor válaszában hangsúlyozta, hogy a Magyar Demokrata Fórumban több áramlat van, s ő a kereszténydemokrata irányzatot képviseli, s ennél fogva számára a kereszténység nemcsak emberileg. hanem politikai szempontból is fontos. Olyan irányzatról van szó, mely az emberek egymás iránti megbecsülésére és egymás támogatósára épül. Bíró Zoltán átadta Pozsgay Imre államminiszter üdvözletét az emlékülés résztvevőinek, aki sürgős kormányzati teendői miatt nem tudott eljönni Gyulára. Válaszában kifejtette, hogy számára a kereszténység a kultúrát jelenti, ideológiai és politikai toleranciát, olyasmit, amit Bocskai István és Bethlen Gábor igyekezett megvalósítani a magyar történelem során. Für Lajos rámutatott arra, hogy a keresaténység az ő meglátása szerint olyan normát jelent, amely magában foglalja a tisztességet, az emberi tartást, a magyarságot, melynek őrzője a hit volt és a magyarságnak Európához való tartozását. Szesztai András a testvériség és a szeretet fontosságára mutatott rá. Idézte a Magyar Demokrata Fórum Gor- bacsovhoz írt levelét, melyet a szovjet csapatok Afganisztánból való kivonulásával kapcsolatban küldtek. Szovjetuniónak ez a lépése a kereszténység szempontjából is üdvözlendő. Ezután újabb kérdés következett. Milyen atrocitások érték az egyházat? Gyulai Endre szólt válaszában a koncepciós perekről, a hitoktatás háttérbe szorításáról. Korzenszky Richard kalitkába zárt madárhoz hasonlította az egyház elmúlt évtizedeit. Majd az állam és az egyház közötti viszony szabályozásával kapcsolatban fejtette ki véleményét Sarkadi Nagy Barna. Hangsúlyozta, hogy olyan partneri viszonyt kell kialakítani, melynek során semmi sem gátolja az egyház önállóságát. Ifj. Keresztes Sándor azt hangsúlyozta, hogy ha komolyan vesszük az állam és egyház szétválasztását, akkor a két struktúra egymástól függetlenül létezik, és nincs szükség egyházügyi hivatalra. Korzenszky Richard nem korlátozó intézményként, hanem koordinálóként minden társadalmi rendszerben elfogadhatónak tart a hivatalhoz hasonló intézményt. Toleráns hívő és toleráns nem hívő humanisták együttműködésre serkentette Szeszlai András. Olyan társadalmi közeg kialakítására van szükség, amikor a hívő embert nem minősítik szembenállónak az államhatalommal. Az egyház működésének szabályozását a mai társadalomban a bizalmatlanság motiválta, s ez talán a félelemből fakad, s a félelem az állam agresszióját szülheti — elemezte Bíró Zoltán. Gyulai Endre példaként sorolta azokat a korlátozó intéskedéseket, amelyek gúzsba kötötték az egyházi irányítókat. A készülő lelki- ismeret- és vallásszabadság törvénytervezetben látszik az állam és egyház valós szétválasztási törekvése. Bizonyos ügyekben (szociális, kulturális, egészségügyi) természetesen egyeztetniük kell, de mellérendelt pozícióból. Az Egyházügyi Hivatal bizonyos területeken megérezte az utolsó évtizedek feszültségeit, és lehetővé tették a templomi hitoktatást, az ifjúsági kiscsoportok alakítását. Für Lajos a törvény mondataihoz fontosnak tartotta az állami és politikai garanciát, mert különben a vallásszabadság csak írott malaszt lehet. A szabályozás kérdése nem választható el az egész mai magyar társadalom fokozatos és gyökeres áralakításának sürgető szükségességétől. A legjobban megfogalmazott törvény sem talál minden bajra azonnal gyógyírt — pzólt Sarkadi Nagy Barna. Lehetetlen dolog, hogy az állampolgárok államának, az ifjúság iskolájának világnézeti meghatározottsága legyen. Az általános emberi, humánus értékek tiszteletben tartásával semleges világnézetű oktatási rendszert kellene bevezetni. Korzenszky Richard hangsúlyozta, hogy a teljes életet élő igaz embert kelil felnevelni, aki nem önmagáért, hanem másokért, a családjáért, ,a munkájáért tevékenykedik. Az egyház tagjai a meggyőződésüknek megfelelően emeljenek szót, ha visszásságokat látnak, és így közvetve politizáljanak. Nem szükséges külön kereszténydemokrata pártot alakítani — vélekedett ifj. Keresztes Sándor, hiszen bármely pártban lehet a közjó érdekéiben, keresztény módon politizálni. Politikamentes, szabad egyházban élő hívekkel az igazság, a béke és öröm országának lelki megközelítése az egyház célja, hangsúlyozta a perjel, majd a magyarországi szerzetesrendek újjáformálásának lehetőségéről beszélt. Az egész magyar közösség érdekében igény szerint alakuló áldozatot vállaló, oktató, visszavonuló szerzetesrendekre van szükség. Szociális vonatkozásban sokat vár a mai társadalom az egyháztól, és az egyház segít is, mint azt az erdélyi menekülitek példája bizonyítja. A szociális segítségnyújtás a társadalom egészének feladata, az állam a kereteket és a lehetőségeket kell, hogy biztosítsa — mondta Keresztes Sándor. Az emberi Jogok témájához kapcsolódva Für Lajos az MDF eddigi tevékenységére emlékeztetett, amely nemcsak az erdélyi magyarokat segítette, hanem a határainkon túl élő minden magyart. Átfogó jelentést készítették róluk, amelyet nemcsak hazai fórumoknak küldtek el, hanem a világ vezető politikusainak. Az MDF kisebbségi csoportja helyzetfeltáró munkája mellett mozgalmat szervez, hogy évente legalább egyszer egy hazai magyar család látogasson meg egy határon túl élő családot. Szesizlai András nemcsak a határainkon élő kisebbségek érdekében emelt szót, hanem az itthoni, netán diszkrimináltaikért is, így a cigány honfitársak ügyéért, az itt-ott éledező antiszemitizmus felszámolásáért. A szünet előtt jelentették be, hogy Apor Vilmos életéről film készül, amelyhez a Magyar Televízió szegedi stúdiójának munkatársa, Mucsányi János kért segítséget, adatokat, dokumentumokat. Lapzártakor, a kerékasztal -beszélgetés fórummal folytatódott. Ma 9.30 órakor, a gyulai belvárosi római katolikus nagytemplomban Gyulai Endre megyéspüspök ünnepi nagymisét celebrál, 10.30 órakor a nagytemplom falán leplezik le Apor Vilmos emléktábláját. Tudományos emléküléssel folytatódik a program a városi tanács dísztermében 11.30-fcor. Fiatalok, középkorúak, szépek, csinosak, az önzetlenség, a szeretet hordozói — Édesanyák, őket köszöntötték tegnap Orosházán, a Vöröskereszt városi vezetősége által szervezett ünnepségen. Egy-két gyermeket nevelők, nagycsaládos mamák, Romániából áttelepült magyar anyukák jöttek el ebből az alkalomból, a művelődési házba. Szöszke, kicsi lány bújik édesanyja karjaiba, Évike. Szüleivel szeptember óta él Orosházán. Erdős Judit, az anyuka, mosolyogva újságolja: — Nagyon meglepődtünk, amikor levelet, abban pedig meghívót kaptunk a Vöröskereszttől. Romániában ilyesmire nem volt példa. Ott március 8-án megünnepelték a nőket, és ezzel vége. Pusztai Ildikónak egy évet kellett várnia arra, hogy hatéves kisfiát újra karjaiba zárhassa. A család- egyesítés végre sikerült! — Testileg, lelkileg, idegileg teljesen tönkrementem ezalatt a 12 hónap alatt. Férjemmel tavaly májusban jöttünk át, Petit viszont csak most engedték — meséli a fiatalasszony. — Milyen érzés Magyarországon lenni? — kérdezem mindkettőjüktől. — Nyugodtabb — mondják szinte egyszerre. — Romániában semmit nem tudtunk nyújtani gyerekeinknek. Anyának lenni ott nem érdem. Itt viszont... — el- csuklik a hangjuk. Az illatos. tavaszi virágcsokorra pillantanak, amit az imént kaptak anyák napjára. Cs. I. Az emlékülés a Himnusszal kezdődött Fotó: Gál Edit B. Zs. — S. J.
