Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-04 / 103. szám

NÉPÚJSÁG 1989. május 4., csütörtök /^L*xqdíu. tcu^c. Uy Fagyosszentek Még kér a nép. Befelé füstölög, zúgolódik, morog a szegény, jó nép, de csöndes, dermedt, mozdulatlan. Veszélyes, kiszámíthatat­lan ez a némaság, hiszen elhúzták az orra előtt a mézes madzagót, kapott volna utána, de az ilyen mulatságok csak arra valók, hogy a mutatványosok kacagjanak a hiába kapkodókon. Nincs is semmi baj, amíg évtizedes szokások szerint megy a játék. Ám ha biztatják is a sze­rencsétlent: mondja csak bátran, ami a lelkét nyomja, mégis hiába nyüszít, hogy elég az ugráltatásból, ugyan ki mondja meg, amikor tényleg elég? Ügy tűnik, a társadalomtudományok művelői darab ideig felhagyhatnak az előrejelzésekkel, elég, ha azt rög­zítik, ami megtörtént. Ki merte volna megjósolni akár egy évvel ezelőtt is, hogy a mai napig hová haladnak — fajulnak — a dolgok? Dőreség lenne azt hinni, hogy el­érkeztünk valami kiforrott állapotig, és a legvakmerőbb sámán se olvasná ki a forgószelek járásából, vajon mer­re visz az út. Ha nem derülnének ki utólag a tegnapok bűnei, talán még visszavágyódnánk a szép, bevált hazug­ságok biztatásába. Miért is sodródunk a bizonytalan jö­vőbe, kusza holnapok felé, ahol csak egy a bizonyság: akkor majd bátran kimondják mai „tévedéseiket” azok, akik ellenünk vétkeznek. És marad minden a régiben, vagy csak romlik, romlik tovább. Ha egy kiadós önkriti­kával minden megbocsátható, akkor csak taktikázás kérdése, ki marad a felszínen, ki bukik magasabb poszt­ra? Belharc, bolhacirkusz — ahogy tetszik. Néha elmegy az ember kedve az élettől, a munkától, az egész mindenségtől. Nekem már el is ment. Mégis élek, mert erős ösztönök kötnek e hazához. Dolgozom, mert ez ad értelmet a létezésnek, még akkor is, ha az „egész mindenség” éppen a munka örömét csalja el az életemből. És nem is hagyom magam, mert tudom, nem vagyok egyedül. Sokan vagyunk, akik értelmét kívánjuk látni a munkánknak, életünknek, és nem engedjük sen­kinek, hogy elpackázza, taktikázza, elidétlenkedje sor­sunkat. Beszélgettem a minap egy politikussal. Mondja, halá­losan megharagudott rá az egyik miniszter, mert azt ja­vasolta, hogy váltsák le. No és, aki utána jön, az jobb lesz? — kérdeztem. Elmosolyodott: dehogy lesz jobb, csak nem sok kárt tehet, mert rövid időre lesz minisz­ter, utána úgyis leváltják. Elborzadtam. Miféle játék megy itt a fejünk fölött? Most, amikor értékes emberek kelle­nének minden posztra, mert bajban, komoly veszedelem szélén van az ország. Lehet még tudatosan megbuktatni politikusokat, s közben rájuk bízni a nemzet értékeit? Felforr a vér! Tudom, ősi rossz szokás ezen a földön, hogy a politika mindig is úri huncutság volt. Most meg elvtársi huncutság lett. Túléltünk sok betyár korszakot, túléljük ezt is. Ám a dolgok önmaguktól rendbe nem jönnek, mert a zsiványság mindig aktívabb, mint a csön­des embermilliók. ' Szemkápráztató, csodálatos a változás, ami ebben az országban egy év óta történt. Persze, hogy nem minde­nütt látványos a haladás, de hazudni is másképp kell an­nak, aki a felszínen kíván maradni. Utóvéd harcaikat vívják egy szellemi jégkorszak levitézlett figurái. Rutin­juk és pozícióik vannak, úgy tűnik, győzelmeik is akad­nak, de a tavasz, az olvadás végképp megtörte az össze­függő fagymezőt. Egy-egy falu, város, megye vagy mi­nisztérium tornyán még ott recseg a jégcsapos zászló, figyelmeztetésül, hogy májusban is riogatnak a fagyos­szentek. Andódy Tibor Belső átszervezés Nagybánhegyesen Túlsúlyban az abrakfogyasztú ágazatok Az állattenyésztés helyzetéről A megye mezőgazdaságában jelentős az állattenyésztési ágazat. A VI. ötéves terv időszakában a bruttó termelési ér­tékből változatlan áron számolva részaránya 53,1—57,9 szá­zalék volt. A VI. ötéves tervidőszakban 20,1 százalékkal több húst, 30,9 százalékkal több tejet értékesítettek a ter­melők, mint az előző terv ciklusban. Szerkezetére jellemző az abrakfogyasztó állatállomány túlsúlya — 72—76 százalék —, ami az elmúlt aszályos években igen nehéz feladat elé állí­totta a szakembereket. , Az 1969—1973-as évek időszakában megépült szakosított állattartó telepek korszerűsítésre, rekonstrukcióra szorulnak. Ez a munka az üzemek anyagi lehetőségeitől függően nap­jainkban is folytatódik. A folyamatos költségnövekedés mi­att romlik az ágazat jövedelmezősége, ami napjainkban is jelentkezik. Az elmúlt hét évben valamennyi állatfajnál visszaesés következett be. A Nagybánhegyesi Zalka Termelőszövetkezet 1988. évi eredménye 23,5 millió forint volt. Ezt a bevételt 6400 hektár szántóterületen és 122 taggal érték él. — Ezzel az eredménnyel nem vagyunk elégedettek és a jövőben módosítani sze­retnénk a gazdálkodási szerkezetünkön — mondta Horváth Endre, a szövetke­zet elnöke, amikor felke­restük, és véleményt kér-- tünk ez évi terveiről. , — A mi szövetkezetünk is egyre nehezebb körül­mények között gazdálkodik. Keresnünk kell a kiutat, a lehetőségeket a nyeresége­sebb teljesítmény elérésé­hez. A mezőgazdasági szö­vetkezetek országos konfe­renciáján (melyen én is részt vehettem) sok minden felvetődött a problémákból. Egyetértek jó néhány jel­zéssel, és a magam részéről a megoldást az önállóság­ban meg az esélyegyenlő­ségben látom. Az úgyneve­zett farmergazdálkodást a mai viszonyok közt nem tartom szerencsésnek, in­kább a szövetkezeten belüli vállalkozásoknak, ösztönzé­seknek vagyok a híve. Eb­ből adódóan mi már ez év­ben jelentős szerkezetmó­dosítást hajtunk végre az alaptevékenységünkön be­lül. — Miben nyilvánul ez meg? — A növénytermesztés­ben — számolva arra, hogy az aszály tovább folytató­dik — elsősorban a nyári betakarításé növények ve­tésterületét növeljük (búza, borsó. napraforgó), az ősziek területének csökken­tésével. Az elképzelésünk nagymértékben érinti a ku­koricát. ami várhatóan 6— 700 hektárral kevesebb lesz. Az állattenyésztésben pedig a belső és külső okokat ér­tékelve felszámoljuk a ba­romfi-törzsállományunkat. Ez a tétel az elmúlt év je­lentős veszteségforrása volt A tej üzemi termékeknél nagv gond a fogyasztói ár­emelkedés. Az ebből adódó fogyasztáscsökkenés mint­egy 10—15 százalékot tesz ki. Megoldást egyedül a külpiaci értékesítés jelent, amely viszont a még élő, adminisztratív huzavonák, szabályozók miatt rendkívül nehéz. Tudjuk, a következő esztendőkben is nehéz felté­telek közt kell gazdálkod­nunk, és ha stabilak aka­runk maradni, akkor az évi 50—60 millió forintot ki kell termelnünk. Ellenkező eset­ben a termelés színvonala zuhanásszerűen csökkenni fog, ami rövid és hosszú távon beláthatatlan követ­kezményekkel jár. Erre sze­retnénk ráébreszteni a tag­jainkat is. — A gyakorlatban hogyan valósítják ezt meg? — A belső vállalkozások­nak a nagyüzemi munkára alapozottan kell épülniük. A tagokat érdekeltté tesz- szük a munkájukban. — A szándék és a tettek mögött van-e összhang, biz­tosíték? — Az az ígéret, ami a kongresszuson is elhangzott, hogy 1990-re az eddigi kö­töttségek feloldódnak, és eredményeinkből mi ma­gunk gazdálkodhatunk. Er­re építünk és számítunk a felsőbb szervek támogató munkájára.-halasi­Nötf à tejtermelés A szarvasmarha-tenyésztés területén az összállomány az 1987. évben 12,9 száza­lékkal, ezen belül a tehénál­lomány 3,4 százalékkal csök­kent az 1981. évhez viszo­nyítva. Épnek ellenére a tejtermelés és -felvásárlás 18,6 százalékkal, illetve 29,1 százalékkal növekedett. Ez a növekedés a megváltozott tartási, takarmányozási kö­rülmények, genetikai alapok javulásának tulajdonítható. Jelenleg a tehénállomány 95- 97 százaléka fajtiszta Hol- stein-fríz, illetve kereszte­zett. Aiz ágazat bruttó ter­melési értéke évek óta két­milliárd forint körül alakul. A kedvezőtlen közgazda- sági környezet miatt a hús­hasznú tehénállomány to­vábbra is csökken. A vágó­marha-termelés 7,8 száza­lékkal, míg a -felvásárlás 21,5 százalékkal csökkent az 1987. évre 1981-hez vi­szonyítva. Az állomány gü- mőkór- és brucellamentes, a leukózis mentesítése tovább folytatódik. Jelen időszak­ban 11 mezőgazdasági nagy­üzem 17 telepe — 7955 te­hén — leukózismentes, ami a megye összes tehénállo­mányának 18,(1 százaléka. A szarvasmarha-vesztesé­gek csökkentek, a borjúel­hullás 1988. évben egy szá­zalékkal kedvezőbb az előző évekhez viszonyítva. Gond­ként jelentkezik, hogy a nagy tejhozamú állománynál a nagy szervezeti igénybevé­tel miatt a veszteségek nö­vekednek. A jövőben is feladat a tej­hasznú irányba való keresz­tezés folytatása, a kötetlen fejőházas technológia széle­sítése, a veszteségek csök­kentése, a fajlagos hozamok javítása, a leukózismentesí- tés folytatása. Csökken a sertésállomány Az állattenyésztési ágaza­ton belül a sertéstenyésztési ágazat adja a bruttó terme­lési értéknek több mint a Nagy a kísértés, hogy a Vállalkozók Országos Szö­vetsége csupán azt fogal­mazza meg, milyen gazda­ságpolitikai lépéseket igé­nyelnek, tartanak szükséges­nek a szövetség tagjai, a ha­zai vállalkozók. Napjainkra azonban a kisvállalkozási szektor már olyan gazdasági realitás, amelynek gondjai nem orvosolhatók 'a népgaz­daság általános gondjainak megoldása nélkül. Ezért a VOSZ nem teheti meg, hogy kizárólag a vállalkozók érde­keit tartsa szem előtt, helyes javaslatodra csak általáno­sabb kiindulásból juthat. Ügy gondolom, nem szorul bizonyításra, hogy a magyar gazdaság mély, strukturális válságban van. A válság oka egy több évtizedes, a felada­toknak mind kevésbé meg­felelő gazdaságpolitika, s egy olyan politikai intézmé­nyi és működési rendszer, felét. A húsprogram kereté­ben 29 szakosított sertéste­lep épült, ami 260—270 ezer sertés kibocsátását teszi < le­hetővé. Az 1969—1972. évek időszakában létesített telepek többféle rendszerben épül­tek fel, s azóta elhasználód­tak. Sajnos az iparszerű ser­téshústermelés tapasztalat­lansága miatt ez az útkere­sés időszaka volt. A telepek rekonstrukcióra szorulnak, korszerűbb technológia al­kalmazása válik szükséges­sé. Ezt az üzemek anyagi helyzetüktől függően napja­inkban is folytatják. Az állomány alakulása változó: 1983. és 1984. évek­ben volt a legmagasabb, s 1985-ben nagymértékű visz- szaesés következett be, első­sorban a kistermelői szek­torban. Ez a csökkenés az új takarmányárakkal várha­tóan tovább folytatódik. En­nek függvényében alakult a vágósertés-termelés és -fel­vásárlás is. Jelentős a me­gyéből a hízóalapanyag, va­lamint a hízósertés — mint­egy 200 ezer — megyén kí­vüli felvásárlása a kedve­zőbb árfekvés miatt. A kistermelői szektor ser­tésállományának minőségi és mennyiségi javítása érde­kében a korábbi években be­indult a vemhes k o cas ü Id ő és tenyészkan kihelyezése, ez kedvezően szolgálta a vá­gósertés-termelést. A Gyulai Húskombinát, valamint az áfészek keretében 6610 vem­hes kocasüldőt helyeztek ki kedvező feltételek mellett. Az akció folytatása tovább­ra is indokolt. A tartástechnológia módo­sulásával, a hibrid fajták el­terjedésével, az elfogadott és bevált keresztezések ered­ményeként a genetikai ala­pok, s ezen keresztül a mi­nőség is javult, jobban iga­zodik az ipar igényeihez. Ennek megfelelően kell a takarmányozást korszerűsíte­ni. A sertéságazatban a hármas mentesítés folyamat­ban van, jelenleg nyolc nagyüzemi sertéstelep 2897 kocája hármas mentes, mely az összes kocaállomány 9,2 százaléka, az alacsonyabb az országos átlagnál. A mente­amely nem tette lehetővé a választott gazdaságpolitikai irányvonal társadalmi kriti­káját. Gazdaságunk jelenlegi kritikus helyzetéből csak olyan kibontakozási politika vezethet ki, amely nem visz- szafogja, fékezi, visszafej- leszti a magyar gazdaságot, hanem a három piac (kapi­talista, szocialista és belső) egységes szemléletében, a belső piac élénkítésében ér­dekelt, távlati népgazdasági tervek alapján a piaci folya­matok kibontakozását segít­ve a valós piaci szereplők -működésének játékteret en­gedve élénkíti a magyar gaz­daságot. Csak egy megélén­külő, az állami szektort is piaci vállalkozási viszonyok közé helyező., magyar gazda­ságban találhatják meg he­lyüket a magyar vállalkozá­sok is. Egy ilyen gazdaság- politika kialakítása éppen síités állami támogatási ősz- szege az összköltséghez vi­szonyítva alacsony, mivel a mentesítés jelenleg csak tel­jes állománycserével oldha­tó meg. Várhatóan a Mező­hegyes! Mezőgazdasági Kom­binát által szabadalmazta­tás alatt álló vakcinával meggyorsul, mely a mentesí­tést állománycsere nélkül biztosítja. A főágazaton belül — a sertéságazat után — a ha- romfitenyésztési ágazat kép­viseli a legnagyobb volu­ment; a bruttó termelési ér­téke eléri a hárommilliárd forintot. A vágóbaromfi-ter­melés 65,1 százalékkal, míg a felvásárlás 68,2 százalék­kal haladta meg az 1981. évi szintet 1987-ben. Szerkezeté­re jellemző a broylercsirke nagy tömege, ami az össz- felvásárláson belül 71-73 százalékos részarányt képvi­sel. Az állattenyésztésen belül, jellegénél fogva, a legrugal­masabb ágazat, ami gyorsan reagál a mindenkori keres­letre. A napos állomány biz­tosításához a keltetőkapaci­tás rendelkezésre áll. Prob­léma, hogy a szülőpártartás gazdaságtalan az alacsony tojáshozam miatt. A geneti­kai helyzet javításával el keli érni a tojónkénti 135—140 db keltetésre alkalmas te- nyésztojás előállítását. A törzsállomány genetikai romlásának következménye a broylercsinkénél a magas elhullás, amely 10,5 százalék körül alakul. Ez magasabb az országos átlagnál, ami ar­ra vezethető vissza, hogy a naposcsibe rezisztens kór­okozókkal fertőzve érkezik a termelőkhöz — a törzsállo­mány és keltetők állat-egész­ségügyi gondjai —, de sok a kelésgyenge csirke is. A bizonytalan piaci lehe­tőségek, a növekvő takar­mányárak, export mérséklő­dése, a jövedelmezőség rom­lása miatt 1989-ben az ipar jelzése alapján 10-12 száza­lékos csökkenés várható 1988-hoz viszonyítva. Az ágazat szerkezetén belül a víziszárnyasok arányának a növelése kívánatos, mivel az értékesítési lehetőségek — libamáj, barbariekacsa — itt viszonylag kedvezőbbek. A broylercsirkét, pulykát előállítók körében nagy a létbizonytalanság, mert a meghirdetett felvásárlási árak előreláthatóan nem fe­dezik a termelés költségnö­vekedését. A korábbi évek dinamiku­san fejlődő ágazata volt a juhtenyésztés, ami a kedve­zőtlen közgazdasági környe­zet miatt az országos ten­denciához hasonlóan nagy­mértékben lecsökkent. A két nagyüzemi szektorban az összes juhállomány 40,7 szá­ezért a vállalkozóknak is alapvető érdekük. A Vállalkozók Országos Szövetségének elnöksége áp­rilisi ülésén vitatta meg és fogadta el a VOSZ részletes gazdaságpolitikai program­ját, melyet országosan min­den megyében a megyeszék­helyen kíván ismertetni tag­ságával és minden érdeklő­dő vállalkozóval, az ország- gyűlési képviselőkkel, állami vezetőkkel, a különböző pár­tok és mozgalmak képvise­lőivel. A VOSZ azért is kíván él­ni a nyilvánosság e lehetősé­gével, mert a nyári parla­menti ülés előre meghatáro­zott napirendjén szerepel a két alapvető (ÁFA, SZJA) adótörvény komplex vizsgá­lata, melynek kapcsán bizo­nyítani kívánjuk, hogy az 1988-ban bevezetett két — egyébként talán korszerű — adózási forma miként lett zalékkal, míg az anyajuh- állomány 41,1 százalékkal volt kisebb 1987-ben 1981- hez viszonyítva. Ez a folya­mat a jelenlegi közgazdasági szabályozás mellett nem ál­lítható meg. Az elmúlt évek­ben több nagyüzem felszá­molta a juhtenyésztést ága­zatát, annak gazdaságtalan- sága miatt. Az ágazatban jelentkező gondok évek óta visszatérő- ek, az anyaálilomány elöre­gedett, a selejtezés nem . szakszerű. Ennek tulajdonít­ható, hogy magas az anya- állománynál az elhullás, nem megfelelő a produktivi­tás, Célszerű az ezer dara­bot vagy ennél1 több anyát tartó nagyüzemben a fejés bevezetése. Ésszerű takarmánygazdálkodást A kisállattenyésztést a me­gyében elsősorban az áfé­szek koordinálják. A szak­csoportokban előállított ter­mékek — galamb, méz nyúl — jelentős hányada nyugati exportra kerül. Az áfészek részt vesznek a háztáji és kisegítő gazdaságok álltai ter­melt termékek felvásárlásá­ban, értékesítésében és fel­dolgozásában. A kistermelők részére te- nyészanyagot, felszereléseket szereznek be, részükre szak­tanácsot nyújtanak. Jelenleg 137 szakcsoport működik Békés megyében. A terme­lési rendszerek — jelenleg az állattenyésztésben nyolc működik a megyében — jól szolgálják a megye állatte­nyésztésének fejlesztését. A kezdeti időszakban csak részfeladatok megoldására vállalkoztak, napjainkban egyre inkább a komplexitás­ra való törekvés a jellemző a különböző szolgáltatások mellett. Továbbra is cél a tevékenységük komplexebbé tétele a megye állattenyész­tésének előrehaladása érde­kében. Az állattenyésztés nyere­ségtermelését döntően befo­lyásolja a takarmánygazdál­kodás, ami az aszályos évek­ben fokozottabb odafigye­lést igényel. A megyében fel­használt takarmány értéke éves szinten meghaladja — változatlan áron számolva — a 7 milliárd forintot. Az aszály ellenére az ellátás ki­sebb gondoktól eltekintve zavartalan volt. A kukorica- felhasználás ■— az aszály mi­att — mérséklődése rontotta és rontja a táptakarmányíik hatékonyságát. A jövőben is feladat üzemeinknek a taka­rékos, okszerű takarmányo­zás megvalósítása. Kétségte­len azonban az, hogy a ku­koricából, fehérjetakarmá­nyokból nem gond nélküli az ellátás, ami megyénk szakembereit esetenként ne­héz feladat elé állítja. Frankó János, megyei tanács mg.-i és élelmezésügyi osztály más célok kiszolgálója, a gazdasági kibontakozás segí­tője helyett annak első szá­mú gátja. Nagyon sokat veszthetünk azzal, ha nem próbáljuk meg kihasználni a nyári ülésszak által kínált lehetőségeket. Erre Békés megyében a VOSZ Békéscsabán, a Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház- ban teremt fórumot 1989. május 6-án, szombaton dél­előtt 10 órától, melyre vár­juk minden megyei vállal­kozás képviselőjét, a társas vállalkozókat, a kisiparoso­kat, magánkereskedőket, a szerződéses és átalányelszá­molásos rendszerben üze­meltető egyéni vállalkozókat. Az érdeklődők, vállalko­zók az ankéten Palotás Já­nos, a VOSZ elnökének gaz­dasági vitaindító előadásá­ból tudhatják meg, hogy mit akar a Vállalkozók Országos Szövetsége. Bődi János, a VOSZ elnökségének tagja, a szarvasi Integrál Gmk közös képviselője r Mit akar a Vállalkozók Országos Szövetsége?

Next

/
Thumbnails
Contents