Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-04 / 103. szám
O 1989. május 4., csütörtök Cigányok Szociofotó-tárlat Sarkadon Ragyogó fogsorú fiatalember vidáman, magabiztosan tekint ránk. Öröme talán csak pillanatnyi, talán a természete ilyen. De az is elképzelhető, a sorsa jó. Az utóbbi feltevés a legvalószínűtlenebb, mert... a fiatalember cigány. Kisfiú néz fel rá. Mögöttük egyszemélyes ajtónyílás tartja vissza a benti sötétséget. Idősebb cigány nő alakja látszik, tartózkodva (?), szégyenkezve (?) süti le tekintetét. Huszonhárom fekete-fehér fotográfia a falakon, Szabó Gábor képei a sarkadi Bartók Béla Művelődési Központ emeleti termében. Valamennyi egy keveset láttat a környezetből, a lényeg az ember. Kisfiú cigarettával szájában; elesett, mindenről lemondó idős férfi „társával”, egy borosüveggel; fiatal nő kétes tisztaságú ágyon kisbabával. Szomorú vagy éppen dacos tekintetű gyerekek, ablaküveghez nyomuló arcocskák. Dunnák, kannák, omló falú putrik között cigányemberek — sorsok hat tételben. * * * — A felvételeket 1982—83- ban készítettem, egy éven át a Dunántúlon, Marcali környékén — mondta az alkotó, Szabó Gábor, aki másfél hónapja a sarkadi művelődési központ igazgatója. Jó néhány fotókiállításon részt vett már. — A Marcali környéki két cigánytelep talán már nincs meg. Akkoriban ott két-háromszáz ember élt földbe vájt gödrökben, némelyikben 10-15-en. Ugyanakkor jó néhányan laktak bent a városban is, rendes körülmények között — a valóság ezzel együtt teljes. Róluk készített képeimmel nemcsak megdöbbenteni, „fejbe verni” akartam, hanem érzékeltetni is. — Miért éppen a cigányságot választotta fotói témájául? — Kiállítása április 28-án nyílt meg, május 15-ig lát— A cigányok hitelesnek tartották. A jobb körülmények között élők, hogy úgy mondjam, megdöbbentek a „mocsártól”. Komolyan végignézték a kiállítást és fontolóra vették a cigányság kitörési esélyeit. Úgy érzem, a magyarok is mozdultak. Az ősszel, ha újra megnyílik a Kijáró utcai cigány- klub, léphet a népművelő. Mindig egy kicsit előre. Addig is, a cigányklub újraszervezése után is, a művelődési ház nyitva áll megkülönböztetés nélkül mindenki előtt. * * * Marcali környékén talán már nincs meg az a két cigánytelep. De nem is olyan régen, hét évvel ezelőtt, még valóság volt. Az időbeli közelség és a képeken látott kiszolgáltatottság, az elvágyódó tekintetek figyelmeztetnek ... (szőke) — Kemény sors jutott osztályrészül nekik — nekem sem kevés hányattatás ; ugyanakkor a népművelésben alapvető a társadalmi környezet ismerete — ezért is fordult érdeklődésem a szociográfia, a szociofotók, -filmek készítése felé. A cigányság ma még küzd a törzsi szokások béklyóival, a civilizált társadalom előítéleteivel. Akiknek sikerült már a körből kilépni, azoknak viszont nem könnyű újra megtalálni övéit. A cigányság nem vagy nehezen fogad vissza. Mint népművelő is vallom, az egyedüli út a felemelkedéshez a művelődésé. Az itt bemutatott nehéz körülmények ellenére — bár akad egy-két derűsebb kép is — sokukban él kitörési vágy. Igyekeztem láttatni, a cigánynő nemcsak arra való, hogy szaporítsa maga körül a nyomort. Egy fiatal fiú fehér galambot tart; lehetőséget kínál, jobbot nyújt az előítéletektől mentesek felé... ható. Hogyan fogadták Sarkadon, ahol az együtt élés nem mindig zökkenőmentes, sőt... Tanácsi gondok Kaszaperen A Kaszaperi Községi Tanács az elmúlt napokban ülést tartott. Mile József tanácselnök vezetésével. Első napirendi pontként a tanács lejárt határidejű határozatairól és a két ülés között végzett munkájáról esett szó. Ezt követően az 1988. évi pénzalapok zárlatának megtárgyalására került sor. „Nehezítette a gazdálkodást, hogy a bevételi tervet nem az elképzeléseknek megfelelően tudtuk alakítani, az évközi áremelésekből adódóan pedig túlléptük a működési kiadásokat. A pénzeszközök átcsoportosításával sikerült csak a zökkenőmentes gazdálkodás” — olvasható az előterjesztés soraiban. A tanácsnak két áthúzódó beruházással kell ez évben számolni: a ravatalozó építése s a temető felújítása, valamint a törpevízmfl létesítése. A ravatalozó befejezésére ez évben van reális esély, míg a vezetékesvíz-program teljes megvalósítása csak 1991-ben várható. A részletes ismertetőben szerep>elnek a bevételek között a lakossági adók, a vállalati, szövetkezeti befizetések, a működési bevételek, az állami, valamint céltámogatások, a településfejlesztési hozzájárulás, az ár- és díjbevétel, továbbá a fejlesztési célra átvett pénzeszköz. A kiadások körébe tartoznak az állat-egészségügyi feladatok, a lakásgazdálkodás, a köztisztasági, illetve a körzeti egészségügyi szolgáltatás, a tanácsi igazgatás és több fejlesztési célú kifizetés. A napirendet a hozzászólások, vélemények után 12,6 millió bevétellel, 10,6 millió kiadással és 2 millió forint maradvánnyal emelték határozattá. A tanácsülés befejezéseként a bejelentésekben ismét szó esett a ravatalozó és a törpevízmű várható munkáiról, továbbá a megyei tanácstag szerep>éről, a helyi bérfejlesztésről és Kaszaper község történetéről, amelyet szeretnének könyvben megörökíteni. H. M. A jó idő minden percét kihasználják megyénk dinnyései, mert a szépen fejlett palánták kiültetési ideje elérkezett. A májusi fagyok ellen védő, speciálisan kiképzett fóliát terítik az ízletes termést hozó növényekre. Képünk Mezőberény határában készült, ahol Schäfer Péter kistermelő a segítőtársakkal parcelláján dolgozik Fotó: Veress Enel Nyugdíjazását kérte a gyulai első titkár A háttérben nincs semmi... Sokszor már úgy érzem: sporttá, divattá vált nálunk, hogy másokat kikezdjünk, s hogy mindenkibe belemarjunk. Mesterekké váltunk ebben a „sportágban”. Hovatovább önmagunkon és a pénzen kívül senkit sem szeretünk ... Vajon mi okból? Minap Gyuláról hívott fel egy férfi, és figyelmünkbe ajánlotta, nézzük meg, a város első számú vezetője vajon miért kérte nyugdíjaztatását? Mert azt beszélik, hogy... Gyanús nekem, ha így kezdődik egy mondat. Mert mondanom sem kell, konkrétummal nem szolgált a telefonáló. Csak állít és nem bizonyít: „Foglalkoztatja az embereket...” e hangzatos mondat mögé bújik. Persze. Sok minden foglalkoztat bennünket. Az is — többek között —, hogy milyen vezetők vannak még pozícióikban? Nem állítom én; hogy a haraszt magától zörög. Csak manapság már alig-alig hisszük el', hogy vannak köztük rendes, becsületes emberek ... Nem is kevesen. Marsi Gyula vajon hova tartozik? Évek óta nem találkoztam vele. Ezért lepett meg el- keskenyült arcának sápadtsága. Elintéztem magamban azzal, hogy felette sem múlhatott el nyomtalanul az idő. Sápadtságát meg „tavaszi színnek” tudtam be. — ön másfél évtizede áll a gyulai pártbizottság élén. Köztiszteletnek örvend avá. rosban. Most mégis pusmognak, vajon mi van a háttérben, miért kérte kor- engedményes nyugdíjaztatását? Meg sem lepődik a kérdésemen. Fegyelmezett arcéról semmiféle érzelmet nem lehet leolvasni. Kezébe veszi „legendás” pipáját, de nem gyújt rá, csak koppant vele néhányszor a hamutálon— — A januári pártértekezlet után foglalkoztatni kezdett a gondolat, szabad-e nekem tovább folytatnom? Egyfajta megmérettetésnek vetettem alá eddigi tevékenységemet. 43 éve élek a városban, 15 éve a pártbizottság első titkáraként. Kritikusan számbavettem az elkövetett hibákat, melléjük állítva elért eredményeinket. Lelkiismerettel, hittel állíthatom, az utóbbiak felé billent a mérleg. Igen ám, csakhogy felgyorsult, történelmi időket élünk. S én nem vagyok biztos abban, hogy 58 évesen ugyanolyan intenzitással szolgálhatom az új, megváltozott helyzetet, mint tettem 40 éves koromban ... S hát fele energiával folytatni? Kell-e magyaráznom, hogy nem érdemes. Azonkívül úgy veszem észre, manapság kevesebb a bizalom, több a kritika, ezt pedig én nehezen tudom viselni, különösen akkor, ha a kritizálás nem jár együtt a megoldás jótanácsaival. Fizikailag és lelkileg is gyengébbnek érzem magam, mint jó pár évvel ezelőtt. A nyugdíjaztatási kérelem azzal is jár, hogy az ember átesik egy alapos orvosi vizsgálaton, ahol olyan dolgok derülnek ki, amiknek nem lehet igazán örülni..., s amit — ha az ember odafigyel — észre kellett volna venni. Az igazság az, hogy mindeddig nem túl sokat törődtem az egészségemmel. Most aztán maximális pihenést javasolnak. Teljesben! pedig nem lehet, ha tovább dolgozom. Volt időm józanul végiggondolni mindent, s ezután dönteni. Átadom a helyemet, folytassák a fiatalabbak ... Ne higgye, hogy bármiféle sértődöttség munkálkodik bennem. Boldog emberként megyek nyugdíjba. Akárhogyan bírálom, bírálják a 30 évet, azért sok örömünk volt. A városban mégiscsak megvalósítottunk jó pár remek tervet. Ha azt mondják, meghátrálok, visz- szautasítom. Nincs hová és miért meghátrálnom! Meg kell érteniük azoknak is, akik tisztelnek, azoknak is, akik valami miatt orroinak rám: többet nem tudok adni magamból. Ebből az alapállásból pedig nem volt más megoldásom ... — Rendben. De azt kérdezik az emberek, miért nem a pártértekezleten jelentette be mostani elhatározását? Megmérettetésnek szánta talán a szavazás eredményét? — Talán... — Hogyan tovább? — Akik ismernek, tudják, én továbbra is partner leszek a szervezésben. Segítek az utódomnak, vagy éppen annak, aki igényli segítségemet. Mielőtt Békéscsabára visz- szaindultam volna, találkoztam három régi ismerősömmel. Bevallom. ..szondáztat- tam” őket. Arra kértem, beszéljenek őszintén Marsi Gyuláról, az emberről. Igazolódott, amiben hittem, végig beszélgetésünk alatt. Eenki egyetlen rossz szót sem mondott róla. Becsületesnek tartják, hozzátéve azt is, tiszteletreméltó, hogy szembenézett önmagával, és úgy ítélte meg; átadja a helyét, mert nem biztos, hogy meg tudna birkózni az új helyzettel... Béla Va„ „Mi búcsúzunk”- a tanítóképző főiskolától A Debreceni Tanítóképző Főiskola békéscsabai kihelyezett tagozatán első ízben kerül sor ballagási ünnepségre. Az induló évfolyam 53 hallgatója búcsúzik az iskolától és Békéscsaba városától. Május 5-én, pénteken 19 órától a megyei tanács művelődési osztálya fogadást ad a ballagók tiszteletére, majd 19.30-kor az érdeklődők tanúi lehetnek az ünnepélyes fogadalamtételnek a Kossuth téren. 19.45-kor toronyzene csendül fel a evangélikus kistemplom tornyából, jótékonysági hangversenyre hívja a város lakóit. A templomban 20 órakor kezdődő koncerten közreműködik a kétsopronyi általános iskola énekkara, a tanítóképző főiskola énekkara, spirituálékórusa, Szák Kocsis Péter vezényletével. Fellép a Békéscsabai rézfúvós együttes és Lökösháziné Kiss Zsuzsanna orgonaművész is. A 30 forintos belépőjegyekből befolyt összeget a főiskola rászoruló diákjai között osztják szét. A ballagási ünnepségre május 6-án, 9.30-kor kerül sor. Ekkor adják át a hallgatók szavazatai alapján a legjobbnak minősített oktatónak az Aranykréta, míg az első és másodévesek által legkiemelkedőbbnek tartott végzős diáknak az Aranybakancs díjat. A gazdag ballagási programmal a tanítóképző főiskola tradíciót szeretne teremteni, a város lakóival együtt ünnepelve. (sz. m.) T MDF „a megfélemlített faluban” Idős. szemüveges, kissé görnyedt hátú bácsika érkezik a minap a tótkomlósi művelődési házba. — Maga is az MDF tagtoborzójára jött? — kérdezi kíváncsian. A kölcsönös bemutatkozás után szóbaele- gyedünk. vagyis inkább Le- hoczki Pali bácsi kezd mesélni: — Negyven éve várok erre a napra! Elmúltam 81 éves. világéletemben politizáltam. Igaz. megégettem magam többször — mondja alig hallhatóan. — Manapság nem győzöm figyelemmel kísérni az eseményeket, mindig történik valami. Ezt is Orosházán hallottam, ’hogy ma itt, demokrata fórum lesz. Hat óra van. A komlósiak lassan gyülekeznek. — Csak ennyien leszünk? — kapja fel a fejét székszom- szédom. majd bizalmasan a fülembe súgja. — Nem is csoda, hisz ma van a méhészek összejövetele, tanácstagi beszámoló. És tudja miért? Direkt, hogy itt ne legyenek sokan! Soknak így sem nevezném a kis teremben helyet foglalókat. de valahol azt hallottam. hogy ez Kamlóson nem ritkaság, hisz itt jobban félnek az emberek, mint bárhol. Hogy van-e benne igazság, majd kiderül... Varga Zoltán, az MDF orosházi Táncsics Mihály csoportjának ügyintézője, kötetlen beszélgetést javasol, előtte azonban röviden beszél azokról a válságjelenségekről. melyek ma Magyarországon s Kelet-Euró- oa országaiban egyaránt jelen vannak. Az előadás, vagy ha úgy tetszik, vitaindító után nem kell sokat várni az első hozzászólóra. — Tótkomlós egy megfélemlített falu. Negyven éven keresztül sikerült innen minden valamirevaló embert elüldöznie a hatalomnak! A szlovákok lakta községben nincs nemzetiségi tudat! — mondja indulatosan Tomasovszki György, nem számítva arra, hogy sokak felháborodását váltja ki ezzel. — Mi az. hogy nincs nemzetiségi tudatunk? Szlováknak tartod magad te is, de eddig hol voltál? — csattan fel Lupusni Zsuzsa. Halkszavú ember a következő. Malatinszki István, ö emelkedik szólásra: — Én azért jöttem, mert kíváncsi vagyok. Hallani szeretném az MDF programját, az eddigi információk ugyanis számomra igen ködösek. Érvek, és ellenérvek, érzések és ellenérzések törnek a felszínre. Mindenki mondja azt. amit eddig el kellett hallgatnia, amit eddig csak önmagával tudott megbeszélni. Az MDF léte- ' zése bizonyíték a változásra! (Már az. hogy a tagtoborzó plakátokat sem szaggatták le a faluban !) A komlósiak kezdenek nem félni, megmutatják magukat, ösz- szejönnek. beszélgetnek, közösen gondolkodnak. Késő van. este 9 óra. Érces hang töri meg a csendet: — Tegyük már helyre a dolgokat! Tudomásom szerint ez tagtoborzó! A belépési nyilatkozat kitöltésekor tíz-egvnéhányan vagyunk a teremben. Valaki felsóhajt a hátam mögött: — Hiába, a vitát, a vitakultúrát Tótkomlóson még gyakorolnunk kell! Csete Ilona
