Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-31 / 126. szám
1989. május 31., szerda NÉPÚJSÁG „Komolyan akarjuk a többpártrendszert, és nem a Patyomkin-pártokat...” Döntött az MRDSZ elnöksége Teljes autonómiát kapott a Foaia Noastra Grósz Károly interjúja (Folytatás az 1. oldalról) tulajdonképpen mozgalom, s csak hosszú távon bontakoztathatja ki értékeit —, vannak olyan periódusai is, amelyek kanyaroknak tűnnek utólag, vagy olyan szakaszai, amikor lelassul a fejlődés. Az átmeneti nehézségekből, konfliktushelyzetből, szakaszokból, a nehézségek időszakából olyan következtetésre jutni, hogy az egész hibás, hogy az egész elvetendő, hogy ez az emberiség számára nem lehet alternatíva — ez megalapozatlan, s meggyőződésem szerint nagyon praktikus politikai célokat szolgál. — ön szerint tehát tévedés az úgynevezett szocializmusra ráhúzni azt a bélyeget, hogy sztálini modell, amelyet el kell takarítani az útból? — Itt két különböző dologról van szó. A létező szocializmus az ismert történelmi viszonyok között valóban egy modellben, a sztálini modellben valósult meg. A sztálini modell pedig nem felel meg a kor követelményének, és utólag végiggondolva, a fejlődést sem biztosította olyan mértékben, mint ahogy kívánatos lett volna, vagy amire lehetősége lett volna, tehát maga mint modell — az én véleményem szerint is — megbukott. — Javaslom, hogy kanyarodjunk vissza, hiszen ön azt mondta, nem egyforma súlyú eseteket, példákat hoztam fel, arra, amit én visszalépésnek vagy deffenzívának neveztem, ön mondta: Nagy Imrét nem rehabilitáljuk politikailag. Most pedig az álláspont vélhetően az, hogy Nagy Imrét politikailag rehabilitálni kell. Meglehetősen rövid az időtáv a két állásfoglalás között. Kérem, adjon magyarázatot arra, hogy miért történt ez a fordulat. — Én már tavaly az Egyesült Államokban, egy sajtó- konferencián kijelentettem, hogy amit ma tudunk Nagy Imréről, annak alapján nem tartjuk indokoltnak a rehabilitálását. De azt én ott is kijelentettem, hogy a Nagy Imre-ügyet felül fogjuk vizsgálni. Ez a felülvizsgálat elindult. A pillanatnyi helyzet alapján, ami információ van, az azt mutatja, hogy az ügyészség ennek a kérdéskörnek a vizsgálata során arra a következtetésre jut, hogy nem alátámasztható jogilag az annak idején meghozott ítélet. Ha ez így van, az egyben — mint minden ilyen jogi felmentés — a politikai felmentést is jelenti. Más kérdés azonban a párt által történő politikai rehabilitálás. Nagy Imre a Magyar Szocialista Munkáspárt alapító tagja. Hogy Nagy Imre párttagsága ilyen minősítést kap, az nem a bíróság dolga, hanem a párté. A mostani ismereteim alapján változatlanul azt tudom mondani, hogy ebben nem áll rendelkezésünkre olyan információ, hogy az ezzel kapcsolatos korábbi döntést meg kellene változtam., de nem fejeződött be a Nagy Imre-ügy felülvizsgálata. — Az ön mai tudása szerint hogyan minősítené: minek lett áldozata Nagy Imre? — Több mint valószínű — de még egyszer mondom: a jelenlegi tudásom alapján —. hogy olyan nemzetközi politikai érdekeknek, amelyeket a résztvevők, az események résztvevői nem is nagyon ítélhettek meg. — Tudna erről esetleg bővebbet mondani? — Nézze, én csak az utóbbi időben jutottam hozzá néhány olyan okmányhoz, amelyet rendelkezésünkre bocsátottak külföldről, nincs meg a teljes dokumentáció, tehát bizonyára még nagyon sok új információhoz fogunk jutni. Kértük a testvérpártokat, illetve az illetékes országokat, segítsenek abban, hogy ezt a folyamatot meg tudjuk ítélni. Akkoriban, a nemzetközi helyzet kapcsán egy szenvedélyes vita robbant ki, ebben benne voltak a magyarországi események, akkor volt Szuez, akkor voltak más nemzetközi jelentőségű külpolitikai események. Én úgy látom, hogy ennek a metszetében ítélték még akkor a magyarországi eseményeket. Azt tudom — átnéztem az archívumunkat —, a magyar párt egyetlen testületé sem foglalt állást Nagy Imre ügyében, sem bűnösségét, sem ártatlanságát nem minősítette. Tudom, hogy személy szerint Kádár János, illetve a párt akkori vezetői semmifajta konkrét intézkedést, döntést, határozatot, utasítást nem adtak azoknak, akik ezzel az üggyel foglalkoztak. Tehát több, mint valószínű, hogy az ítéletalkotók, az ítéletet meghozó emberek más befolyás alá kerültek, vagy más információ birtokában döntöttek, mert az ítélet tartalma alapján mai szemmel elolvasva — elolvastam az ítéletet —, nagyon nehezen lehetett volna halálos ítéletet megfogalmazni. — Tehát ön azt mondja, hogy Nagy Imre halálos ítélete nem magyar politikai döntés nyomán született meg? — A pártarchívumunkban lévő okmányokat átnéztem, azt felelősen mondom, hogy itt pártdöntés nem született ebben a kérdésben. — Es most, iha megengedi, a hátrálás harmadik esetéről kérdezném, tehát nem pártértekezlet, hanem pártkongresszus, és még az Idén. — Igen. Pártértekezlet vagy pártkongresszus — nem elvi kérdés. Ugyanazt tudjuk mondani a pártkongresz- szuson is, mint a pártértekezleten, vagy fordítva. — Pozsgay Imre Szabad Euró- pa-interjójában egy olyan, nem Is megreformált kommunista pártról, hanem újjáalakult szocialista pártról beszélt, amelynek az ideológiai tájékozódása — de gondolom politikai szervezetei Is —, a nyugat-európai szociáldemokrácia lenne. Itt több pártot megnevezett, az osztrák szocialistákat, a nyugatnémet szociáldemokratákat, az olasz és francia szocialistákat, skandinávokat, de nem kommunista pártokat. Sokak szemében, akik ezt elolvasták, Indirekt beismerését jelentette annak, hogy a kommunizmus — a szó ideológiai értelmében legalábbis — elveszített egy nagy történelmi Játszmát a szociáldemokráciával szemben, ha egy magyar kommunista vezető ma, 1989-ben lényegében modellként egy szociáldemokrata orientációt nevez meg. — Én tisztelem Pozsgay Imrét, de azért azt ajánlom önnek, ne túlozza el annyira a szerepét. Pozsgay elvtárs felfogása arról, hogy milyen irányban kell mennie ennek a pártnak, nagyon fontos, mert ő elméleti felkészültsége, tapasztalata alapján ehhez a műhelyvitához hozzájárulhat. Azt azonban nem egy személy fogja eldönteni, hogy ennek a pártnak milyen arculata. milyen profilja lesz az elkövetkezendő évtizedekben ... — Köszönöm a válaszát, ön tehát tulajdonképpen nemmel válaszolt arra a kérdésre, amit én fölvetettem, hogy ugyanis a kommunisták beismerték volna történelmi vereségüket a szociáldemokráciával szemben. Bár ön talán azt Is tagadja, hogy ezt a kérdést így fel kell tenni, hiszen itt az imént arról is beszélt, hogy a magyar munkás- mozgalomnak kettős gyökere van, kommunista, Illetve szociáldemokrata. — fgy van, ezt vallottuk is. — A jelenlegi MSZMP-n belül azt hiszem, nem Is kis számban vannak olyan párttagok, akik hasonlóképpen gondolkodnak ezekről a kérdésekről, mint ön. De hát ebben a pártban van olyan hagyomány Is. hogy például bizalmatlannak kell lenni a szociáldemokráciával, vagy a szociáldemokratákkal szemben, s én tudok — igaz — csíraformájú szervezett csoportokról, amelyek ezt képviselik ma az MSZMP-n belül. Mennyire megosztott ma az MSZMP? Mert megint létjogosultsága van centrumról, Jobb- és baloldalról beszélni. Számomra politikatudo- mányilag sem tiszta, hogy ki mit ért jobb- és baloldalon, mert a konzervatív ellenzéket egyik Ismert politológusunk reakciós Jobboldalnak nevezte el, holott Ide általában úgynevezett balosok sorolhatók be. — Tisztelem a politológusokat, mégis azért a pártban kibontakozó folyamatok megítélésénél elsősorban saját személyes élményeimre támaszkodom. Ez a Magyar Szocialista Munkáspárt valóban nem egységes, de hadd mondjam meg, hogy hosszú ideje nem egységes. Megítélésem szerint igazán talán 1957 első felében volt egységes. Több áramlat volt a pártban mindig is, ezek az áramlatok azonban egy más politikai helyzetben és egy más gazdasági helyzetben nem látszottak ennyire látványosan. Most is valóban több áramlat van a pártban. Van egy kispolgári jellegű, személyiségű, amely mindenekelőtt a parttalan demokrácia szószólója. Ez az erő mindent úira akar kezdeni, azt is elveti, ami érték, és olykor úgy látom,- hogy csak önmagáért való megújulás vezérli, nem pedig egy tudatos építkezés. Van egy másik szellemiség, politikai szerveződés is a pártban, amelyik szocializmust akar, de másképpen, mint ahogy korábban csináltuk. Én úgy érzem, ebben van a lényeges különbség. Mert olyanokkal nem találkozom, akik egyáltalán nem akarnak változtatást, csak. az ősrégi gyakorlatot akarják meghonosítani. vagy megtartani. A kettő között van egy erő ... — A centrum ... — ... ha úgy tetszik, a centrum, amely változtatást akar minden olyan területen, ahol a változásra megérett a helyzet, és ahol a változtatás indokolt, de ugyanakkor meg akar őrizni mindent abból, ami az elmúlt évtizedek, vagy esetleg az elmúlt 70-80 éy alatt értékként a mozgalomban megjelent. — önt a centrumba sorolják. Mit gondol, mivel érdemelte ki ezt? Vagy mivel érdemelte ki azt, hogy — megint csak egy politológust szeretnék idézni: — a „habozó centrumhoz” sorolják, szemben egy radikális centrista állásponttal, vagy formációval. — Nézze, ha engem a centrumhoz sorolnak, akkor a minősítéssel megtisztelnek. Én magamat sehova nem soroltam, egyik szárnyhoz sem, de tényleg megtisztelnek, mert én megfontoltan akarok előrehaladni. Nem akarok rohangálni össze-vissza, és nem akarok lemaradni sem. De úgy előrehaladni, hogy közben értékeket elveszítsek — ezt nem vállalom, nem is szeretném. Nem vagyok ezért reformista, és nem vagyok fundamentalista. Én kommunista vagyok, ebből következően realista. — A reformer minősítést sem vállalja föl? — Csak a reformer minősítést semmiféleképpen nem vállalom fel, mint ahogy nem vállalom fel semmiféleképpen csak a fundamentalista minősítést sem. Ettől vagyok a centrumban, az az érzésem. Ugyanis számomra érték mondjuk a közösségi szellem, szemléletiség, érték számomra az internacionalizmus, ami 80-100 éve a mozgalom szerves része. Ugyanakkor nem tudom elfogadni azt a politikai felépítményt, amit az elmúlt 30 év alatt hoztunk létre, és itt változtatást szeretnék. Több energiát és időt kell szánni arra, hogy például a ' különböző, formálódó pártokkal eszmecserét, konzultációt folytassunk a várható döntésekről, hogy ezek a döntések, megvalósításukkor nagyobb társadalmi bázissal rendelkezzenek. Erre több időt és energiát kellene szánni, mert hajt minket maga az élet, sodródunk is az objektív helyzet miatt, de néha úgy veszem észre, hogy mi magunkat is hajtjuk. És talán ezt az elemet meg lehetne spróroini. A másikat nem, mert az objektív kihívás. — A politikától nem feltétlenül idegenek a trükkök. — Nem, de azért egy-két dologban fontos lenne, hogy világos mozgásteret megrajzoljunk. Például azt, hogy higgyék el: komolyan akarjuk a többpártrendszert, és nem Patyomkin-pártokat akarunk, hanem komoly ver-" senytársakat, amelyekkel politikailag is megmérettetünk mi magunk is. — A választásokon ütni fog az Igazság órája, de mindenkinek, egy időben és egyformán. Onnantól kezdve minden párt neve mögé egy számot írnak, és ez a szám kifejezi azt, hogy hányán szavaztak az illető politikai pártra. Onnantól kezdve én úgy gondolom, hogy majd kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy a nép és a nemzet nevében beszéljenek, és ez minden pártra, az MSZMP-re Is egyformán vonatkozik. Jó ez az MSZMP-nek? — Hát a beszélgetésünk egyik legfontosabb gondolatköre az volt, hogy igen. Jó ez. Itt azonban ennek értékét nem egy választási eredményben kell mérni, hanem a nemzet fejlődésében és felemelkedésében. Hogyha a választások azt az eredményt hozzák, hogy egy új koalíciós struktúrában erős politikai és kormányzati vezetés jöhet létre, amely bírja a nemzet többségének támogatását, akkor ezen a gazdasági válságon hamarabb túl tudunk jutni. Itt egyetlen cél lebeghet előttünk: az ország érdeke. Túljutni ezen a nehéz helyzeten. Én alapvetően az ország érdekét tartom szem előtt, éppen ezért meg vagyok róla győződve, hogy az MSZMP jelentős pozíciókat fog magának a választáson kiharcolni. És arról is meg vagyok győződve, hogy a választásokig hátralevő vitákban meg fogja találni azokat a szövetségeseit, akikkel együtt egy olyan kormányzati stabilitást tud teremteni. amire az országnak szüksége van. — Hadd kérdezzem meg: ön toleráns a változással szemben? Es meg kell mondanom, hogy a kérdésbe beleértem az ön saját személyét Is. ön hogy éli meg saját maga nézeteinek egyes konkrét politikai kérdésekben lemérhető változását? — Elég nehezen. De én olyan politikust ma nem ismerek Magyarországon, aki könnyen élné meg a változásokat és a saját nézeteinek a változását. $Iem tudok olyan politikai vezetőről ma Magyarországon, akinek a felfogása vagy nézete az elmúlt években ne vál- j tozott volna, és ne rendeződött volna át a viszonya a különböző jelenségekhez — legfeljebb ma nem emlékszik rá, olyat ismerek. — De megkérdezem, hogy ön a nézeteit milyen arányban változtatta a fölismert szükségszerűség jegyében, vagy kényszer hatására, akkor erre mit tudna válaszolni? — Ez hamis szembeállítás. Ha felismeri egy párt, egy személy, hogy valamit tennie kell, és nem teszi, akkor alkalmatlan arra, hogy politikai közéletben vegyen részt. Ha felismerte, hogy az érdekei és a közösség érdeke ezt kívánja, akkor lépni kell. — De ez nem azonos a kényszerhelyzettel? — Nem azonos. Van, amikor kényszerből kell lépnie, mert nincs más alternatívája, mert másképp kompromisszumot meg nem lehet kötni. A kompromisszumot nem mindig tudatosan köti az ember, nem azért teszi, mert rájött, hogy kompromisszumot kell kötni, hanem azért, mert nem tud mást csinálni. Inkább szívesebben alkalmazkodom a változó világhoz és körülményekhez, semmint valamilyen presztízsokból ragaszkodjak tegnapi hibás önmagamhoz. A Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének elnöksége tegnap délelőtt tartotta ülését, amelyen a Foaia Noastra és egyéb kiadványaik helyzetét vitatták meg. A lap tevékenységéről — Hocopán Sándor főszerkesztő előterjesztése alapján — éles vita bontakozott ki. A főszerkesztő mindenekelőtt arról beszélt, hogy a megújuláshoz a lapnak is szüksége van a nagyobb önállóságra. A többórás vitában nyílt, őszinte és kritikus hangvételű vélemények ütköztek össze, bírálat érte mind a lapgazdát, mind a lap szerkesztőit. Ugyanakkor teljesen egyetértettek abban, hogy az óhajtott demokraA Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének VIII. kongresszusa határozatban mondta ki, hogy az érdekelt településeken alakuljanak meg az MSZDSZ helyi szervezetei. E kongresszusi határozat valóra váltásának lehettünk rézsesei a közelmúltban a Békéscsabai Városi Tanács dísztermében. A város nagyszámú szlovák nemzetiségű lakosát az elnöklő Chleb- niczki János köszöntötte és szólt a békéscsabai szlovákság e nem mindennapi eseményéről, nevezetesen az MSZDSZ helyi szervezete megalakításának fontosságáról. Ezután dr. Sipiczky Mátyás, az országos szövetség elnöke tartott előadást, aki miközben visszatekintett hatizálási folyamatban a Foaia Noastra csak akkor, és úgy vállalhat valós funkciót, kezdeményező és kontrollszere- pet, ha ehhez megadatik számára a nélkülözhetetlen önrendelkezési jog, az autonómia. Az elnökségi ülés határozata — egyhangú szavazással fogadták el — ennek szellemében született meg: a szövetség elnöksége tegyen meg minden előkészületet — az alapszabály módosításával egyidőben — azért, hogy a Foaia Noastra teljes függetlenségben és felelősséggel dolgozhasson a jövőben, szolgálhassa a magyarországi román nemzetiség érdekeit. zánk —; ezen belül a békéscsabai — szlovákságának múltjára, jelenére, és vázolta jövőjét, történelmi pillanatnak tekintette a mostanit. Ezt követően dr. Alt Gyula, az országos szövetség titkára kért szót, aki javasolta, hogy a megválasztandó MSZDSZ békéscsabai helyi szervezetének vezetősége igyekezzen a város valamennyi területével és intézményével jó kapcsolatot kialakítani. A ikét számvetést hozzászólások követték. Ezután került sor az MSZDSZ békéscsabai helyi szervezetének megalakítására és 17 vezetőségi tagjának megválasztására. A helyi szervezet titkára István Anna lett. -Balkus— KÖZÜLETEK, CSALÁDIHÁZ-ÉPlTGK, FIGYELEM! Vállalatunk szentesi gyárában új gépsoron megkezdtük a hőtechnikai szabványnak megfelelő nagyelemes (36x29x19 cm-es) ikiválló hő- és hangszigetelő Poroton—36 tégla gyártását és gyári készpénzes értékesítését. Ara (egységrakatban, gépkocsira rakva): 41 Ft/db + ÁFA. Érdeklődni a gyáir szállítási csoportjánál, AMÍG A KÉSZLET TART! Telefon: Szentes 749. Telex: 82-437. VARJUK VÁSÁRLÓINKAT. A Gyulai Szabók Ipari Szövetkezete pályázatot hirdet SZÁMVITELI OSZTÁLYVEZETŐI munkakör betöltésére. A munkakör 1989. július 1-jétől tölthető be. A kinevezés határozatlan időre szól. A számviteli osztályvezető felelős a szövetkezet számviteli, pénzügyi és bizonylati rendjéért. Feltételek: pénzügyi és számviteli főiskolai végzettség, ötéves szakmai és vezetői gyakorlat vagy ipari mérlegképes könyvelői képesítés, iparban eltöltött tízéves szakmai és vezetői gyakorlat. Fizetés: megállapodás szerint. A pályázatolt részletes önéletrajzzal, a fizetési igény megjelölésével a pályázat megjelenésétől számított 30 napon belül a szövetkezet igazgatási és személyzeti osztályára (Gyula, Szt. István u. 15., 5701. Telefon: 61-811/19) nyújtsák be. Megalakult a békéscsabai szlovákok helyi szervezete
