Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-31 / 126. szám
NÉPÚJSÁG 1989. május 31., szerda Morauszki Ági, a körkötő Hogyan lesz az országos győztesből elégedett pályakezdő? A Békéscsabai Kötöttáru- gyár körkötő üzemében a legifjabb szakmunkásnőt keresem, a filingrán termetű, bájos arcú Morauszki Ágnest. Osztálytársai — 22-en — most készülnek lázas izgalommal a vizsgákra, ő pedig már kenvérkereső szakmunkás. — Hogyan sikerült? — kérdezem Ágit: — A körkötő ipari szakmunkástanulók országos versenyén első helyezést értem el. Megkaptam a szakmunkásbizonyítványt. s hozzá egy szép ólomkristály- készletet. Sokáig nem ocsúdtam fel. olyan hihetetlen volt számomra. Csak azt sajnálom, hogy osztálytársam. Milák Hajnalka 10. helyezést ért el. Ez nagyon szép eredmény országos szinten, de szakmunkás- bizonyítványt csak az első hatnak adnak. Pedig ugyanúgy készült, mint én. sokat tanultunk. Ezen kívül Ma- latyinszki Jánosné osztályfőnök és Csiernyik Mihály- né oktató sokat foglalkozott velünk. Szurkolok: kitűnőre vizsgázzon a barátnőm. — Boldog az egész család, de itt az üzemben is szeretettel fogadtak. Szerencsés ember vagyok, mert azt csinálom, amit nagyon szeretek és akkor nem fárasztó a munka. A három műszakot is meg lehet szokni. Jó itt ebben az üzemben, és \ Másként gondolom „Nyitnikék!” Esedékessé vált középvállalatunknál a negyedéves munkavédelmi bejárás. Így szokott ez már lenni immár negyven esztendeje. Bolyongás a pusztában. Csak tüzoezlop nincs, amely vezethetné a bolyongókat. Más minden stimmel. Még az aranyborjú Is. Legalább tizenöt ember (igazgató, főosztályvezető, művezető, szakszervezet, tűzoltó stb.) órákon át „bejár”. 20 oldalas jegyzőkönyv születik — intézkedésekkel. határidőkkel, felelősökkel. Eltelik újabb negyedév, újabb „bejárás” következik alig változó tartalmú Jegyzőkönyvvel, mert az előző előírásokból alig valósult meg valami. £s ez így megy tovább, tovább ... Letelt a hatodik határidő-módosítás, tehát „felépült” a lakóház. Készre jelentették. Kiszáll a csupa fontos emberből álló stáb. Képviselve van benne minden csoport, vállalkozó, alvállalkozó, tanács, közlekedés, meg még ki tudja, milyen hivatal, szerv, hatóság. Nehéz, verejtékes munka kezdődik. Valami 287 pontból áll a hibajegyzék, de a ház természetesen készen van. Beköltözhető. Majd kijavítják a csekélységeket, hiszen határidők vannak előírva. Kezdődhet egy új szakasz. A per, a csű- rés-csavarás. Az áthárítás, az elhárítás, a megmagyarázás, az indokolás. A tető persze beázik. a parketta kipotyog, a nyílászáró szerkezet kiesik, a csempe lehull. Nem folytatom, sokszor megénekelt téma. Nézem a középvállalat telefonjegyzékét. Mintegy húsz külön városi vonal. 20 darab ötszámjegyű hívószám. Olyan, amit annyi polgár vár. Mert hatalmat demonstráló valami ám az a külön városi telefon. Nem akármilyen ember az a hatalmas piramisban, akinek ilyen kezdő vagyok, hangsúlyozom, szeretem, amit csinálok. Valószínű, a gyakorlat majd sokat számít a munkában, meg össze is kell szokni a gépcsoporttal. Csak magamról nyilatkozhatom : elégedett vagyok. Mint szakmunkás, az első két hétre négyezer forintot kaptam. Ez egyszer lehet több, máskor kevesebb. Fiatal vagyok, bírom a tempót; éjszakai műszak után alhatok nappal. — A mi családunkban ismeretlen fogalom a lazsálás. Szüleimtől örököltem a szorgalmat. A nagymamáékkal együtt tanyán lakunk. Nagy a kert, az udvar, sok mindent megtermelünk. Szabadidőben sokat kötök, anyu varr. így szépen öltözködhetünk a drága világban is. A húgom Gyomaendrődön tanul, ő a mezőgazdaságot választotta. — Hadd dicsekedjek valamivel: édesanyámtól a verseny után kaptam egy szép aranynyakláncot. Magammal vittem a gyárba, örültem, hogy látják. Egyik napon, az öltözőben kiesett a nyakamból. Észre sem vettem. Másnap szóltak, megtalálták ... r Mint megtudtam, a becsületes megtaláló neve: Bibarcz Sándorné, az orsózó dolgozója. Ary Róza Fotó: Fazekas Ferenc van az asztalán. Legalább osztályvezetőnek kell lennie. Ha pedig az országos telefonkönyveket nézem, akkor bosszankodom igazán. A zabhegyező vállalatoktól kezdve, az árnyékradírozó szövetkezeteken át, az aktatologató részvénytársaságokig (újabban kft.) mi minden van bennük. Külkereskedelmi üzletkötés a középvállalat tárgyalójában. Legfeljebb két „partner” érkezik azon országból, amelynek devizája nekünk jól jönne. Velük szemben legalább nyolc szakemberünk. A kereskedő, az anyag-áruforgalom. a termelés, a technológus, a tolmács, a diszpécser és még sokan mások. A két partner megteszi javaslatait. Egyszerűen, röviden, érthetően. A mieink nem értik. Egyeztetnek egymás között, ütköztetik a problémákat, konzultálnak (ők ezt is tudják). Több telefon-ide- oda. Adatokat kontrollálnak, információkat szereznek. Az üzletből nem lett semmi. Pedig milyen jó lett volna egy kis devizatermelés. Meg az utána járó prémium. < „Nehéfc szatírát nem írni” ezekről a jelenségekről. Csak az átlag állampolgár hány ilyen „jelenséget” tudna felsorolni kapásból. Pedig legfeljebb holmi dombocskákon, földtúrásokon állunk, ahonnan bizony nem lehet messzire látni. Meg bokrok, cserjék, fák takarják el a kilátást, nehezen lelni egy kis rést. Tessék mondani, mit látnánk akkor, ha a Kékesről nézhetnénk felépítményünket? A tavasz a fák metszésének az ideje, amikor is a jó termés érdekében meg kell szabadítani őket a vízhajtásoktól, a sűrű elágazásoktól, a száraz gallyaktól, a férges részektől, s csak azokat az ágakat szabad meghagyni, melyeken termőrügyek mutatkoznak. Meg a jövő évi termés biztosítására a tartalékágakat. Ogy tűnik, ezen a tavaszon mintha több munka várt volna a kertészre és az ollójára ... A metszést el kellett kezdeni, halogatni már nem lehetett tovább. Szólt a „nyitnikék”. —z —y úgy érzem : ..hazajöttem”. Az utolsó fél évben szakmunkásbéresek voltunk, havonta két hetet dolgoztunk, megismertük a gépeket alaposan. Ez nagyszerű iskola volt. Az sem lebecsülendő, hogy egyelőre nem fenyeget munkanélküliség. — Ágika nagyon szerény, de renkívül szorgalmas lány — {nondja Danczik Pál kötőtermi művezető. — És ügyes kezű. Maga választotta a Dél-Koreából származó nagy teljesítményű Sang- Jong gépcsoportot. Korábban több régi dolgozónk nem vállalta. — Szén eréd-mény egy 18 éves lánytól, hogy olyan kelméket gyárt, hogy nemcsak hazai piacra, de Amerikában is készül belőle konfekció. Szakmunkásképzésre sokat áldoz a vállalat. Jönnek is hozzánk pályakezdő fiatalok, legfeljebb, akinek nehéz a vidékről való bejárás. az vállal másutt mutír kát. De ez érthető. A körkötőben csak három műszakra jöhetnek, ezért néha gond. a gyeden lévő kismamák visszavétele. — És a kereset? — Az sok mindentől függ: milyen a fonál minősége, színe, mennyire tudunk figyelni az utolsó órában is. A kézügyesség sokat számít, és még sorolhatnám — magyarázza Ági. — Én pályaHázaspár a vádlottak padján Gyötrelmes sorsú gyermekek Csicsák Miklósék története — ha nem rendkívüli esetről lenne szó — bizonyosan így kezdődne: a gyulai, sióréti családi fészek reggeltől estig gyerekzsivajtól volt hangos. Nem csoda, hiszen pontosan egy tucat — négy fiú és nyolc leány — csemete született a családban; a legidősebb 18, a legfiatalabb, a kis Jolánka még egy- esztendős sincs. Szokványos históriákkal azonban a legritkább esetekben foglalkozik a sajtó. Csicsákéké pedig — nem túlzás — egyenesen a párját ritkítja. A krónika bevezetője tehát ekképpen hangzik hitelesen: a gyulai, sióréti családi fészek reggeltől estig gyermekjajongástól és -sírástól volt hangos. A felettébb gyanús jelek nyomába rendőrségi nyomozók indultak, s végül a vádlottak padjára, illetve — jogerős ítélet után — immáron börtönbe kerültek a felelősök; nevezetesen Csicsák Miklós és felesége, Matics Erzsébet... A tizenkét gyermek közül először Veronika sorsa pecsételődött meg. Alig volt két hónapos, amikor — 1983 nyarán — a gyámhatóság kórházba szállíttatta, mert szülei sorozatosan megfeledkeztek az etetéséről, elhanyagolták, orvoshoz sem vitték. A kislány — érthetően — nem is került vissza a családba; állami gondozásba vették. Másfél év múlva — a szülők kérésére — Veronikát hazaengedték abban a reményben, hogy a kezdeti mostoha bánásmód után szeretetteljesebb gondoskodással veszik körül. Azt hitték, nem az övéké Korai volt a bizalom. Csi- csákék továbbra is sanyargatták a gyereket; azt mondták, azért, mert szerintük nem az övéké: még a csecsemőotthonban cserélte ki valaki a sajátjukkal. Ezért aztán verték, éheztették, elhanyagolták. Ráadásul a kislány szívrendellenességgel született, ami eleve szakszerűbb és igényesebb ápolást követelne. Látván, hogy a helyzet változatlanul kritikus, fél év múlva a gyámhatóság intézkedésére Veronikát újra kórházba vitték, ahol az orvosok a fizikai mellett már a szellemi elmaradottságát is megállapították. Üjra állami gondozásba helyezték, ám meglehetősen érthetetlen módon 1986 decemberében megint visszaadták a szülőknek. „Majd magátél meggyógyul” Természetesen nem történt csoda: Veronika helyzete, ha lehet, még mostohábbá vált. A Csicsák szülőpár büntetőjogi felelőssége akkor kezdett a csúcsokra hágni, amikor kiderült, egyikük sem vitte orvoshoz a gyermeket, pedig tudták és látták: a kislány egyik lába eltörött. Kiváltképpen az apa magatartása felháborító, hiszen ő próbálta meg a gyerek lábát kiszabadítani a kiságy rácsai közül, miközben a súlyos baleset bekövetkezett. Orvos helyett pedig — bár a feleségével együtt látta, hogy feldagadt lábára a kislány nem tud ráállni — inkább a munkahelyére cipelte (sajnos, ott sem tűnt fel senkinek, hogy a gyerek súlyos beteg). Néhány nappal később, lakásuk tornácán Csicsákné forró vizet öntött egy kádba. Amíg a közelben tettvett, Veronika véletlenül beleesett a vízbe. Anyja csak percekkel később vette észre gyermekét, aki addigra csúnyán megégett. A kislány sebeit még aznap szemügyre vette Csicsák papa és felesége, aztán közös egyetértésben úgy döntöttek: nem viszik orvoshoz a sérültet, „majd magától meggyógyul”. Két nap múlva kénytelenek voltak jobb belátásra térni, hiszen gyermekük — aki időközben a meglévő bajok mellett már tüdőgyulladástól is szenvedett — életveszélybe került, s csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. Forró vízben fürdette Veronika testvérhúga, Katika tragédiája kísértetiesen hasonlít nővére sorsához. Tavaly február 5-én az alig egyesztendős csecsemőt az apja készítette fürdéshez, a kis kádba forró vizet töltött, elfelejtette (?!) ellenőrizni a víz hőmérsékletét, s beleültette a gyereket. A kislány sérüléseit értő kezek szerencsére hamar szakszerű gyógyításban részesítették, mert az idő tájt tüdőgyulladás miatt a szülők rendszeresen hordták gyermekorvoshoz. Csicsák Miklós és felesége ügyében az első fokú ítéletet a Békés Megyei Bíróság dr. Berndt Ádám vezette büntetőtanácsa enyhének találta, és kiskorú veszélyeztetésének bűntette, valamint más bűncselekmények miatt a szülőket 2 évi és 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte. A másodfokú bíróság súlyosbító körülményként értékelte a Csicsák házaspár durvaságát, amely Veronika gyermekük „nevelése” során csúcsosodott ki igazán. Nem hallgatta el ítéletében azt sem, hogy több alkalommal kaptak lehetőséget gyermekük testi-lelki gyötréséhez azáltal, hogy a gyámhatóság — „eléggé nem kifogásolható módon” — az állami gondozást többször is megszüntette, s visszaadta a gyermeket a szülők kínzó kezei -közé. Egyben felhívta a figyelmet arra is, hogy — ellentétben az elsőfokú bíróság értékelésével — a segítségnyújtás elmulasztása ebben az esetben*két, fontos minősítő körülménnyel egészül ki, nevezetesen: a bűncselekmény a veszély- helyzetet előidéző és a segítségnyújtásra egyébként is köteles elkövetők nevéhez fűződik. László Erzsébet Vasúti skanzen Szolnokon A tervezett világkiállítás egyik, látványossága lehet a szolnoki vasúti skanzen, amelyet az ország legrégebbi — 1847-ben, klasszicista stílusban épült — és ma is épségben levő ószolnoki in- dóház köré telepítenek. Az Uvaterv és MÁVTI már hozzákezdett a múzeum tervezéséhez, amelyben a Szol- nokterv is közreműködik. A vasúti tárlatot a Szolnoki Tisza-part hangulatos környezetében eredetileg 1996-ra, a magyar vasút 150. évfordulója tiszteletére kívánták átadni. A szervezők szerint azonban, ha Budapest és Bécs megkapja a világkiállítás közös rendezésének a jogát, akkor meggyorsítható a munka, és a skanzen egy évvel korábban elkészülhet, A szolnokiak erre az időre rendezik a Tisza partját, meghosszabbítják a jelenlegi sétányt és tervezik a sétahajózás lehetőségének megteremtését is. □ Videovásár [ RÉSZLETFIZETÉSI KEDVEZMÉNNYEL I I AZ ÁFÉSZ-NÉL! A Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ y' 100-as sz. DOM US Áruházában Vv (Békéscsaba, Lázár u. 2. sz.) és a 10. sz. műszaki '— : szaküzletében (Békéscsaba, Mednyánszki u. 2. sz.), [_ hirdetésünk megjelenésétől kezdve d 20 százalék előleg befizetése mellett =j előjegyzést veszünk fel =j PHILIPS VIDEOMAGNÓRA, —j melynek ára 30 900 Ft. 'A Várható szállítási ideje: 1989. június 10. / " <y Szálloda épül Pannonhalmán Háromcsillagos szállodát épít Pannonhalmán a Komáromi ÁFÉSZ és az egyesült államokbeli „Mészáros International Incorporation” nevű, számítógépeket gyártó vállalat. Az általuk alapított koulátolt felelősségű társaság úgy tervezi, a 28 szobás szálloda építését rövidesen megkezdik, és 1990 végén átadják rendeltetésének. A beruházás csaknem 50 millió forintba kerül. Az ösz- szeg egyharmadát az amerikai partner fizeti. Az áfész az idegenforgalmi alapból 12 millió forint támogatást kapott. A szálloda régi gondot old meg Pannonhalmán, ahol évről évre növekszik az apátság látogatóinak a száma, a több napra érkezőknek azonban jelenleg nem tudnak szállást biztosítani.
