Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-27 / 123. szám
1989. május 27., szombat TALLÓZÓ VCÖRÖSTÁJ Mit tehet a NET? Kezében súlyos hatalmi eszközök Egyetlen percet sem fecsérelt a Parlament a múlt héten az Elnöki Tanács jelentésének megvitatására. A képviselők valószínűleg már leírták ezt az alkotmányos grémiumot, pedig annak kezében egyelőre még rendkívül fontos politikai és hatalmi eszközök vannak. Vajon hányán tudják itthon, kicsoda Bánáti Cézáné, Biró Imre, Bognár Rezső, Horváth Sándorné, Krémer- né Michelisz Teréz, Szalai Géza, Eleki János, Mándity Marin, Tóth Károly? Valószínűleg nem túl sokan. Pedig adódhatnak helyzetek, amikor a közismertségnek kevéssé örvendő kilenc személy — két kollégájával kiegészülve — igen kiterjedt közjogi hatalommal rendelkezhet Magyarországon. Rendkívüli állapotot hirdethetnek ki, különleges hatáskörrel bíró Honvédelmi Tanácsot állíthatnak fel, kegyelmet oszthatnak, önkormányzatokat oszlathatnak fel, jogszabályokat semmisíthetnek meg, s végül, de nem utolsósorban nemzetközi szerződéseket köthetnek az állam nevében. Élhetnek tehát mindazokkal a jogokkal, amelyeket az alkotmány a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának (NET) adott. A felsorolt kilencen kívül persze kétségkívül vannak a testületnek ismertebb tagjai is. A NET elnökével, Straub F. Brúnóval és titkárával, Katona Imrével együtt azonban — az idevágó jogszabály szerint—akár kilencen is elegendőek ahhoz, hogy az ország számára a fenti súlyos döntéseket meghozzák. Épp ezért igencsak feltűnő volt, milyen közömbösen fogadta a parlament (a legutóbbi ülésszakon — a szerk.) a NET 1985—1989. közötti tevékenységéről benyújtott jelentést. A képviselőháznak, amely fárasztóan unalmas vitába bonyolódott az Állami Ifjúsági és Sporthivatal beszámolójáról, a NET-jelentéshez egyetlen megjegyzése sem volt... ... Az Elnöki Tanács napjai meg vannak számlálva. Ebben, úgy tűnik, minden politikai erő egyetért ma Magyarországon. De nem tudni, hogy csak fél vagy esetleg egy, netán másfél év múltán válthatja föl a jelenlegi államfői testületet az egyszemélyi államfő, a köz- társasági elnök intézménye. A mai képlékeny politikai viszonyok között mindenesetre fölöttébb kockázatosnak tűnik, hogy egy társadalmi ellenőrzés nélkül működő szűk testületnek továbbra is alkotmányos joga van bármikor rendkívüli intézkedésekkel beavatkozni a magyarországi politikai életbe. Az erre felhatalmazást adó jogosítványokat talán nem lett volna haszontalan áttekintenie és felülvizsgálnia a Parlamentnek. Mondjuk az ifjúsági törvény körül futott tiszteletkörök helyet. (Babus Endre; Heti Világgazdaság) Cum rectc vivas, ne curas verba malorum. Hogyha helyesen élsz, rosszak rágalma ne bántson. (Horatius) Faluhelyen: kistelek, vagy nagytelek? Olyan földtörvény kell... Az új földtörvény kapcsán több, eddig figyelmen kívül hagyott kérdés került napirendre. Ezek közé tartozik, hogy a telekkialakításnál melyik irány legyen a mérvadó. Ha a falvakban új portáknak, házhelyeknek földet mérnek ki, vajon mikor járunk jobban? Akik az építésügy oldaláról vizsgálják a kérdést, így nyilatkoznak: lehetőleg szűkre (kell venni egy-egy porta méretét, mert ezáltal a szükséges infrastrukturális beruházások út, víz, villany, gáz, szennyvízelvezetés, jóval kevesebből oldható meg. Ezzel szemben áll a mezőgazdaságban érdekeltek véleménye. Eszerint sokkal jobb, ha nagyobb területű telekhelyet alakítanak ki, hisz falusi viszonyok között annak sokkal több kedvező előnyös oldala lehet, mint amit az infrastruktúra nagyobb igénye jelent. Ugyanakkor egyöntetű támogatást kapott az az álláspont, hogy az ilyen célra kivont terület földvédelmi járuléktól mentes legyen, vagy ahogyan hivatalosan megfogalmazzák, a telekszerzésnél nullás földvédelmi adókulccsal számoljanak... ... Olyan földtörvény kell tehát, amely nem gátolja, hanem sokkal inkább segíti a megfelelő méretű telkek kialakítását. Mert milyen a mai jó telek falun? Mindenekelőtt az a megfelelő, ahol nemcsak szűkén véve lakni lehet, hanem a falusi gazdálkodás sajátosságait szem előtt tartva, saját portán belül lehet háztáji termeléssel foglalkozni, vagy intenzív kultúrák esetében akár kisárutermelést is elképzelhetőnek tartok. Ezért ilyen esetekben a telekkialakítás politikájának figyelembe kell vennie, hogy ezeknek a tevékenységeknek számottevő területigényük van. (—al—; Magyar Mező- gazdaság) EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD- Sok tésztát, kenyeret meg zsírt eszünk, hogy ne kelljen szegény szüléinknek napi 12 órát dolgozni (Az Üj Fórum c. folyóirat karikatúrája) Fekete zászló, vagy magyar trikolór? A magyar kormány — mint a kormányok mindenütt a világon — eredendően bölcs. Ha megoldásra váró feladattal találkozik, mérlegel és dönt. Van úgy, hogy nem mérlegel, csak dönt — lásd: autópálya-használati díj —, s megesik, hogy mérlegel, de nem dönt — például a gazdasági szerkezet átalakításának ügyében. Most viszont kimondta a végső (?) szót: két hónapra le kell állítani a vízlépcső építését. Sorra jelennek meg az alternatív szervezetek nyilatkozatai, amelyekben egyetértésükről biztosítják a kormányt. Mások elkeseredetten ragasztják a különböző címkéket a miniszterelnökre és a miniszterekre, azt állítva, azokat támadták hátba, akik mindeddig tisztességesen küzdöttek egy valóban rosszul, antidemokrati- kusan meghozott döntés helyes végrehajtásáért. A nagymarosi tanácselnök, Niedermüller Ferenc is ítéletet mondott: kitette a fekete zászlót a hivatal bejáratához, mondván, indokolt a gyász, mert temetik az észt. Azt mondja, nem csak a maga nevében döntött így, sokan értenek vele egyet a nagyközségben. Ott leng tehát a darabka szövet az épületen. Néhá- nyan furcsállják, mások — akadnak még optimisták! — azt állítják, korai volna a tiszta, logikus gondolkodás felett gyászbeszédet tartani. A kormány bölcs, s bár nem tudni, hogy a döntés előtt mérlegelt-e, annyi azonban bizonyos, hogy történhetnek még meglepő dolgok. A csehszlovákok aligha ítélik baráti gesztusnak az építkezés felfüggesztését, s az osztrákok sem biztos, hogy jó sógor módjára viselkednek ebben az esetben. Nem kellene hát a fekete zászló, lengjen inkább a magyar trikolór, azt a látszatot keltve legalább, hogy létezik a sokak által áhított, de a magyar történelemben mindeddig csaknem példa nélküli közmegegyezés. Nem kell a zászló, nem keli a gyászbeszéd. Ha a kormány mérlegel, miért ne történhetne meg, hogy az ország s az állampolgárok érdekeit szolgáló, történelmi távlatból is vállalható döntés születik. Kfurucz); Pest Megyei Hírlap] Kegyetlenség, mely szószegéssel párosult Éppen ekkortájt (1956. november első napjaiban — a szerk.) eggyezett meg a magyar kommunisták egy csoportja Kádár János, Apró Antal és Münnich Ferenc vezetésével, hogy a Nagy Imre-kormány ellenpólusaként létrehozzák a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt. A Titóval való megegyezés véget vetett a habozásnak. Hruscsov, a KB Elnöksége többi tagjának egyetértésével utasítást adott a felkelés leverésére Budapesten. A felkelők elleni hadműveleteket Zsukov tervezte meg a maga sajátos módszerével, harckocsik és tüzérség tömeges alkalmazásával, gépesített és gyalogos egységek bevetésével operálva. Az erők annyira egyenlőtlenek voltak, hogy a felkelést gyorsan leverték. A Nagy Imre-kormány tagjainak egy része elhagyta az országot. Mindszenty bíboros, aki aktív szerepet játszott a felkelésben, az amerikai követségre menekült, ahonnan azután bosz- szú évekig nem is távozott el. Nagy Imre több társával együtt a jugoszláv követségen húzódott meg, és politikai menedékjogot kért Jugoszláviától. Tito, miután értesült erről, úgy döntött, hogy eleget tesz a kérésnek. A követség megszerezte a helyi szovjet katonai hatóságok (a szovjet vezetés valamelyik tagja által is kétségkívül jóváhagyott) beleegyezését ahhoz, hogy a magyar politikusokat szállító autóbuszt elindítsák Jugoszlávia felé. Ennek ellenére az autóbuszt, amelyen ott volt Nagy Imre is, feltartóztatták, magát Nagy Imrét pedig letartóztatták. Két évvel később, miután addig Romániában tartották őrizetben, nyílt tárgyalás nélkül kivégezték. Ez indokolatlan kegyetlenség volt, amely szószegéssel is párosult. Titót felháborította Nagy Imre letartóztatása. Utasította a moszkvai nagykövetet, hogy haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat a kiszabadítása érdekében. Mi- kunovics követ találkozott Hruscsovval, aki azonban semmiféle megbeszélést nem kívánt az adott tárgyban folytatni. Tito elmondta híres pulai beszédét, amelyben hitszegéssel vádolta a szovjet vezetőket, és vala- mennyiüket „sztálinistának” minősítette. A beszéd zavart keltett, és haragot váltott ki a Kremlben. Velko Mikuno- vics 1977-ben Zágrábban adta ki rendkívül érdekes Moszkvai napló c. könyvét, amelyet minden nagyobb nyugati országban lefordítottak. Ebben Mikunovics részletesen leír egy igen éles hangú beszélgetést, amely közötte, valamint Hruscsov, Molotov, Malenkov és Bul- ganyin között zajlott le a Kremlben. A megbeszélést követően azonban Hruscsov felajánlotta Mikunovicsnak, hogy kocsin elviszi a jugoszláv követségre. Nemsokára már abban a mellékutcában, ahol a követség volt elhelyezve, a fagyos novemberi éjszakában a bekapcsolt motor zaja mellett győzködte őt Hruscsov arról, hogy mennyire káros a Tito által elfoglalt álláspont ... De Tito nem változtatott álláspontján: a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti viszony jelentősen romlott. (Roy Medvegyev: Hruscsov; Laude Kiadó) Némely hazai kacérkodás ízléstelen ... Helyeslem, hogy dr. Habsburg Ottó volt trónörökös, „közös európai polgár” végre nem holmi ásatag mumusként jelenik meg, hanem — amiként őt Bokor Péter és Hanák Péter higgadt, okos filmje bemutatta •— emberszabású emberként... Nem helyeslem, hogy dr. Habsburg Ottót, volt trónörököst a film bemutatása után nem sokkal, amikor teljes testi valójában is föltűnt nálunk, hol magánemberként, hol az Európa-par- lament delegátusaként, a magyar tömegkommunikáció ügyeletes túllihegői olyan reverenciával fogadták, ami túlzott „bocsánatkéréssel” ér föl — ha nem egyébbel. Nem biztos, hogy a Kossuthék által 1849-ben deklarált trónfosztás taktikus volt. De — jogos! És ezt azután még követte néhány, általam jog- érvényesnek vélt államjogi aktus. Nem opponálom a régi, koronás címert sem. De az Ottóval való, némely hazai kacérkodás ízléstelen. És: nem is taktikus. Csak az ultramontán sztálinizmust és „kisantantizmust” erősíti... (Lázár István; Üj Tükör) Csak szétzilálta a magyar labdarúgást ... nincs fejlett futballkul- túra, amely a miénkhez hasonlóan alkalmatlan szervezeti, morális, pénzügyi feltételek között létezne. És még az európai kiscsapatoknak, Máltának, Luxemburgnak. Albániának is megvan velünk szemben az az előnye, hogy játékosai a nagyarányú vereség elkerülésére minden erejüket, tartásukat, méltóságukat mozgósítják, így ma már egyre ritkábban kerülnek megalázó helyzetbe. A mieink viszont még mindig játékról, sikerekről, dicsőségről álmodnak, s amikor újra és újra kiderül, hogy erre az első labdaérintéstől kezdve nincs esélyük, elhagyja őket az erejük. A megsemmisülés ellen nem tudnak harcolni, nem erre készítette fel őket az élet. Még mindig valami nagyra várnak, s ha az nem jön. legyintenek egyet, s teszik a dolgukat, ahogy bérmunkásokhoz illik. Ezzel sajnos, még ha az ember szívesen ki is károm- kodná magát, igazán nincs mit foglalkozni. Inkább a feltételekkel, melyek szükségképpen provokálják a pofonokat. Azzal, hogy minden egyéni hibán vagy esetleg vezetői alkalmatlanságon, játékosok fogyatékosságain túl is, miért reménytelen, az adott helyzetben megoldás nélküli a magyar futball világa. Tömören azért, mert nincs törvénye. Államilag már nem szervezik. Politikusok adott esetben jóindulatú terrorja nem kényszeríti ki az eredményt ... ... Ha nem az állam, a politika szervez, akkor a pénznek kell. Ma pénzért, kis- és középnagy-emberek által többnyire minden üzleti alapot nélkülöző módon összehordott pénzért megy a futball. A munkásokhoz képest sokat lehet vele keresni, a labdarúgás világában kialakult árakhoz, értékekhez képest nagyon keveset. Pedig van elég pénz a sportágban. Csak amíg Európában a hozzánk hasonló nagyságú országokban két-három csapat kezében összpontosul a labdarúgás emberi és pénztőkéiének túlnyomó hányada, nálunk a másodosztályig terjedően szétfolyik. ... A pénz mint újdonsült szervezőerő egyelőre csak szétzilálta a magyar labdarúgást, a politika pedig a jelenlegi helyzetben nem vonulhat újra be. Kész. Üresség. Nincs törvény. Ameddig így marad, addig alázzák meg válogatot- tainkat és klubcsapatainkat ... (Hagy N. Péter; Magyar Ifjúság) Két-háromszáz márkáért „ein Spritzen” és plusz-passz P. Edina harmincéves, kedves, nyíltszívű. Kertelés nélkül válaszol kérdéseinkre, ami nagy szó, hisz épp most rúgtak ki innen egy lányt, mert névvel nyilatkozott egy lapnak, még a fényképét is adta hozzá. — Mennyi most a fari fa? — Két-háromszáz márka vagy tíz-tizenkétezer forint. — Ezért hányperces menet jár? — Maximum tíz, de ha valaki szimpatikus, kap még rá öt percet. — Ezt nem keveslik a kuncsaftok? — Előre megbeszéljük, hogy „ein Spritzen” és slussz- passz. Ha túl korán fejezi be az jlletö, az már az ő baja. — Szállodába viszed őket, vagy lakásra? — Bolond az, aki szállodába megy, hiszen ott le kell adnia a jattot, és ráadásul fel is írják a nevét és a címét. Tíz alkalom után kap jegy értesítést a rendőrségről, hogy fáradjon be. Azt hiszem, nem kell mondanom, miért. Nekem bérelt lakásom van ... , — Mennyit keresel egy hónapban? — Ügy 2-300 ezer forintot, de ahogy jön, úgy el is megy. Nem spórolok. Szeretek élni. — Voltál már börtönben? — Egyszer lebuktam, két év nyolc hónapot ültem. Remélem, még egyszer nem kapnak el. Van rendes munkahelyem, lakásom. Igaz, dolgozni nem járok. — Gyerek? — Egy tízéves lányom van, de nem én nevelem, hanem a rokonaim. — Meddig akarod még ezt folytatni? — Ha már nem fogok elkelni, nem lesz értelme itt üldögélnem. Persze, ha ismét a nyakamba varrnak egy-két évet, akkor is szüneteltetnem kell az „ipart”., De ne haragudj, nyuszikám, nekem most már dolgom van. Bejött egy vendég, és én nem várom meg, amíg észrevesz, inkább odamegyek hozzá. Különben, amikor bejöttetek, összenéztünk a lányokkal, de mindjárt mondtam is, hogy ezek magyarok. — Miért, a magyarokkal nem mentek el? — Az az igazság, hogy a magyarok pitik. Érted? Na pá! (A—B; ötlet című hetilap)
