Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-27 / 123. szám

1989. május 27., szombat o CHSUHZsJ Nemcsak a névtábla változott Demiszesek — érdekek — politikai irányváltás és Csipkerézsika-álmok 1957. március 21-én zászlót bontott a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség. A lelkesedés óriási volt. Szinte napra pontosan 32 év múlva a KISZ XII. kongresszusának küldöttei úgy döntöttek, hogy lezárják ezt a korszakot. Űj szervezetet hoztak létre, megalakították a Demisz-t, a De­mokratikus Ifjúsági Szövetséget. És korántsem formai vál­tozásról, a cégtábla átkeresz­teléséről volt szó. Néhány lényegi momentum a Demisz politikai programjából: Leg­először is elhagyták a kom­munista jelzőt. Helyébe a demokratikus szó került. A szervezetet kinyilatkoztatot- tan nem a felülről vezérelt „alattvalói közösségekből” kívánják felépíteni, hanem az önálló érdekek mentén szerveződő ifjúsági közössé­gekből, szövetségekből. Egyetlen közös vezérlő elvet fogadnak el, mégpedig a platformot. A Magyar Szo­cialista Munkáspárttal kizá­rólag a szabadon vállalt szövetségesi viszonyt tartják elképzelhetőnek. A jövőben azokhoz a politikai erőkhöz kötődnek, azokkal működ­nek együtt, akik a megíté­lésük szerinti tényleges tár­sadalmi, gazdasági progresz- sziót képivselik. leginkább szem előtt tartják az ország, a lakosság jövőjét. Azaz a fiatalok érdekeit, hiszen a jövőből — már csak életko­ruknál fogva is — ennek a korosztálynak jut a legtöbb. » Az elmúlt hét végén me­gyénk több városában tar­tott a Demisz városi kül­döttértekezletet. Ma, a me­gyei szövetséget hozza létre a Demisz megyei küldöttér­tekezlete. A békéscsabai De- misz-küldöttgyűlés kapcsán a városi szervezet volt és jelenlegi választott vezetői­vel a váltásról beszélgettünk arról, hogy megítélésük sze­rint milyen kifutási pályája lehet a következő időszak­ban a Demisznek. * * * Áchim Mihály, a KISZ városi bizottságának volt el­ső titkára így fogalmaz: — A KISZ életében az el­múlt két év viharos átala­kulásokat hozott, amelyek belülről indultak. A szövet­ség egyszerűen nem tudott megfelelni a tagság igényei­nek a régi szerkezetében. Nem képviselte az ifjúsági érdekeket, jogosítványok hiá­nyában. Ugyanakkor jel­lemző volt. hogy kitörési kí­sérleteinket „óvó figyelem” övezte az MSZMP városi szervezete és a megyei KISZ- bizottság részéről. Hátrányt jelentett az önálló gazdál­kodás hiánya is. a KISZ KB határozatai megkötötték ke­zünket. Jelentősen csökkent a KISZ tekintélye Békéscsa­bán — is — a tizen- és hu­szonévesek körében, mert nem tudtunk a tagságunk tényleges véleményét képvi­selve politizálni. Mindezek együttesen azt jelentették, hogy a szervezet radikális átalakítása elodázhatatlanná vált. A választáson nem vállal­tam a jelölést az elnöki posztra, de nem azért, mert nem értek egyet az úi szerve­zet politikai programjával. De még két ilyen megfeszített évet nem tudok vállalni, mert fizikailag ugyanennyi energiát már képtelen len­nék kipréselni magamból. * * * Sipiczki Pál, a KISZ vá­rosi bizottságának volt tag­ja: A KISZ fokozatosan elve­szítette tömegbefolyását — vállalatunknál, a Körös Vo­lánnál is —, mind több fia­tal elfásult, kiábrándult a KISZ-ből, pontosabban az általa képviselt megmereve­dett politikai szervezetből. Üj célokra, új felépítésre, új, módosított politikai irányra — ha kell radikáli­san új elemekkel —. van szükségünk. A legfelsőbb fórumunk ezekről döntött. Ugyanakkor tény, hogy a nagybetűs tagság szinte tel­jesen passzívvá vált, moz­dulatlan. beleszoktak a fe­lülről jövő irányításba, nem tudnak mit kezdeni a felkí­nált önállósággal. A közpon­ti bizottság, a megyei, vagy a városi szervezet várja az alulról jövő kezdeményezé­seket. a tagság pedig kar­batett kézzel ül, a három évtized gyakorlata ma is dolgozik a fejekben. Először alkalmas, politi­zálni tudó vezetőket kelt az alapszervezetek élére meg­választani. Tudatosítani kell. hogy a Csipkerózsika-álom időszaka végétért. Az alap­szervezetek ereje a tagságon múlik, az általuk kialakított elképzeléseken, az igazi megújulást itt kell keresni. A vállalati támogatásunk megszűnt, egyedül saját be­vételünkre építhetünk. * * * Baji Lajos, a Demisz bé­késcsabai szervezetének el­nöke: — Csak úgy nyerhetjük meg Békéscsabán a fiatalok szimpátiáját, ha nem áb­rándokat, magasztos ideákat fogalmazunk meg. hanem megtesszük az elérhető célok felé vezető első és második lépést. Szervezetünk lénye­ge nem lehet más. mint az általános emberi értékek, érdekek mentén való közös­ségek kialakítása. A „vá­ros” nem minősítheti, hogy kinek mi a jó. Szeretnénk visszahozni a fiatalokat a közéletbe, ami nekem azt jelenti, hogy értelmes mun­kát végezzenek, találják meg boldogulásukat. kötődjenek a városhoz, annak — szel­lemében — igazi polgáraivá váljanak. A csabai szerve­zet felépítése ezt a célt szol­gálja, a folyamatos átmenet mellett. Ezért fogunk dol­gozni a négy politikai mun­katárssal felálló városi ap­parátussal. Az alapszerveze­tekhez szeretnénk eljuttatni az információkat, módszer­tani segítséget nyújtani, fel­tárni lehetőségeiket, ösztö­nözni őket a saját arculat kialakításához. A megyei küldöttgyűléstől tulajdonképpen ugyanezt vá­rom: találjuk meg a megyei szintű együttműködés szük­séges formáit, tartalmát és munkastílusát. Ami most el­indult a Demdszben, az „Ke­leten” a politikai életben egyedülálló vállalkozás, amely tulajdonképpen tár­sadalmunk egyik lehetséges kitörési irányát jelentheti, ilyen változásokat gerjeszt­het. Lovász Sándor Nyilatkozat a demokrácia védelmében Békéscsaba különböző pontjain a napokban szél­sőjobboldali tartalmú fel­iratok és rajzok jelentek meg. A Békéscsabai Ellen­zéki Kerekasztal szerveze­teit és tagjait felháborítot­ták a falra és plakátokra felrajzolt horogkeresztek, a Hitler-arckép, „Követelem Horthy rehabilitálását” fel­irat stb. Akik ezeket a feliratokat, rajzokat készí­tették, felelőtlenek, nincse­nek birtokában a politikai józanságnak, veszélyeztetik a demokratikus közélet kiala­kulását. A tettesek maga­tartását — és vélt indítékait — a Békéscsabai Ellenzéki Kerekasztal mélyégesen el­ítéli. Úgy véljük, hogy a po­litikai megnyilvánulások ilyen tartalma és formája azoknak az erőknek kedvez, amelyek a vajúdó valódi néphatalom eddigi szerény eredményeit is soknak tart­ják, szigorú visszarendező­dést sürgetnének. A Békéscsabai Ellenzéki Kerekasztal szervezetei és tagjai Békés megye a szegedi rádióban Jövő héten kedden tartja el­nökségi ülését a Magyarországi Románok Demokratikus Szövet­sége. A Gyulán megjelenő ro­mán nyelvű hetilap, a Foaia Noastra szerkesztőségi munká­ját vitatják. E témáról előzete­sen Grósz György, a békéscsa­bai román klub vezetője, az MRDSZ elnökhelyettese mond véleményt, szombat reggel a 7.03 órakor kezdődő országos ro­mán nyelvű adásban, a Bartók- programban. A regionális mű­sorban vasárnap reggel 8 órától riport hangzik el a határ menti Lökösháza község mindennap­jairól. A Békéscsabai Városi Tanács V. B. csütörtöki ülésén a szlo­vák nemzetiség helyzetével is foglalkoztak. Az ott elfogadott feladattervezetet a városi ta­nácsülés elé terjesztik a jövő héten. Erről számol be tudósí­tásában a szerkesztő, Marga Má­ria vasárnap, a regionális szlo­vák nyelvű félórában, fél 9-től. A most megjelent Csabai Hír­mondóról is elhangzik egy lap­szemle a műsorban. Az Alföldi tükör című műsor­ban ma délelőtt 9 óra után Bé­késcsaba 15 éves tornász Euró- pa-bajnokával beszélget Cseh Éva. Békés megyei emlékeket is idéz a műsorban elhangzó port­réjában a Szegeden élő ifj. Tildy Zoltán. Érdekesnek ígérkezik még Marik István szerkesztő be­szélgetése az MSZMP reformko­ri tagok I. országos tanácskozá­sának visszhangjáról. Kiváló lett a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat Bensőséges ünnepség szín­helye volt tegnap délelőtt Békéscsabán a megyei mű­velődési központ erzsébet- helyi Tégla Közösségi Háza. Ez esetben a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat munkahelyi közösségeinek képviselői, termelést és ér­tékesítést irányító vezetői voltak hivatalosak arra a házi ünnepségre, melyen dr. Tóth Mátyás, a Baromfi- ipari Országos Egyesülés igazgatója értékelte az 1900 fős kollektíva sikeres erőfe­szítéseit. Tette ezt abból az alkalomból, hogy a Békés­csabai Baromfifeldolgozó Vállalat 1988. évi eredmé­nyei alapján elnyerte a Me­zőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium, s az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete által adomá­nyozott Kiváló Vállalat cí­met. Az ünnepségen részt vett Murányi Miklós, a me­gyei tanács elnöke. Az említett elismerésre — mondotta az egyesülés igaz­gatója — többek között az­zal szolgált rá a vállalat, hogy a múlt évi növek­ménnyel együtt 50 ezer ton­na baromfit dolgoztak fel, csaknem változatlan lét­számmal. Ugyanakkor tíz ezer tonna baromfit forgal­maztak belföldre. De ami különösen figyelmet érde­mel: 1988-ban a vállalat de­vizabevétele meghaladta a 12 millió rubelt és a 31 millió dollárt. Egyébként a válla­lat dollárbevétele tavaly 4,7 millióval növekedett. Az előbbi eredmények kapcsán hangsúlyozta dr. Tóth Mátyás, hogy a Békés­csabai Baromfifeldolgozó Vállalat 1988. évi tőkés de­vizabevétele a baromfiága­zat országos bevételének 13 százalékát adta. Ugyanilyen arányú volt az exportáru- alapból történt részesedése is. A kiváló cím elnyerésé­nek indokaként említette to­vábbá a múlt évi 241 millió forintot meghaladó nyeresé­get, mely kétmillióval ha­ladta meg az előző évit. Ez a vállalati eredmény az or­szág 9 állami és a 3 közös baromfifeldolgozó vállalat múlt évi összes nyereségé­nek egynegyedét képezte. Ezután arról szólt az egye­sülés igazgatója, hogy a múlt évi kiemelkedő eredmények egyenes következményei a 7 évvel ezelőtti önállóvá vá­lásnak, vagyis a bátran vál­lalkozó vállalati tevékeny­ségnek. Ugyanis, az 1982. óta teljes önállósággal ren­delkező ’ békéscsabai vállalat kapacitása megkétszerező­dött, és a múlt évben az or­szágban felvásárolt összes baromfi 10 százalékát vásá­rolja és dolgozza fel. Igaz — mondta az egyesülés igazga­tója —, ennél a vállalatnál nagy tisztelete van a part­neroknak. Csak a termelők­kel, a különböző vállalatok­kal és szövetkezetekkel fenn­tartott kapcsolat tette lehe­tővé, hogy hét év alatt 15 ezer tonnáról 35 ezer ton­nára növelje a vállalat a csirketermelést és mintegy háromszorosára a libamáj előállítását. Következésképp, a Békéscsabai Baromfifel­dolgozó Vállalat az ország legnagyobb libamáj-előállító vállalatává lett: 1988-ban 223 tonna libamájat exportált, ami az összes magyar liba­máj exportnak csaknem egy­negyede. E méltató szavak után ad­ta át dr. Tóth Mátyás a Ki­váló Vállalat cím elnyerését tanúsító oklevelet Ulbert Istvánnak, a vállalat igaz­gatójának. Ezt követően a nemzetközi versenyben leg­jobb eredményt elért kol­lektíva és Gyeraj Judit, mint élenjáró dolgozó vehette át az elismerő oklevelet. Végül a vállalat igazgatója adott át elismerő oklevelet nyolc munkahelyi kollektívának, melyek 1988-ban a vállalati értékelés alapján kiemelke­dő eredményeket értek el. Kép, szöveg: Balkus Imre Ulbert István, a vállalat igazgatója (balról) átveszi az ok­levelet A zrenjanini kulturális napok békéscsabai programja teg­nap este az evangélikus kistemplomban folytatódott. Ez al­kalommal a „Josif Marinkovic” ifjúsági vegyes kórus ven­dégszerepeit Békéscsabán és hirdetett hangversenyt együtt a Békéscsabai szimfonikus zenekarral. A kórus Händel-, Bruckner-, Kodály-, Tajevic- és Rachmaninov-műveket adott elő. A kulturális napok záróünnepsége május 29-én, hétfőn lesz a békéscsabai ifjúsági házban, ezen a Proleter művelődési munkásegyesület népitánccsoportja és zenekara lép fel Fotó: Kovács Erzsébet Dőlt betűvel A benzin Nem idegesíti önöket az a hosszan tartó csend, ami az autópálya-használati díj bevezetése körüli vitát követi? Hetek óta tart a hallgatás — erősítendő a pénzügyi kor­mányzat győzelemérzetét. Még a múlt heti benzináreme­lés sem váltott ki ribilliót, maradt az önelégült tespedt- ség. '(Csak egyik képviselőnk ült le az asztalhoz, fogal­mazta levélbe a maga és környezete lappangó haragját, és küldte el tiltakozását a kormánynak.) Ugye emlékeznek még rá, mekkora vihart kavart he­tekkel ezelőtt az autópálya-bérlet zseniálisnak nem mond­ható ötlete. Valóságos tiltakozási hullám söpört végig az országon. Felemelte szavát az MSZMP, a Magyar De­mokrata Fórum, a Fidesz és az új pártok néhány szerve­zete, sőt egész városok háborogtak a tervbe vett lépés miatt. Mint utóbb kiderült, nem eredménytelenül, hiszen a kormány példaszerű gyorsasággal intézkedett: vissza­vonta az igazságtalannak tetsző döntést. Egyidejűleg be­jelentette, más úton próbál pénzt szerezni autópálya-épí­tésre, mert hiszen a bérleti rendszer bevezetése ezt a célt szolgálta volna. Általános gépkocsiadó kivetését, illetve benzináremelést rebesgettek. A hír hallatán mindenki megnyugodott, és azóta csönd van. Se tüntetés, se nyilat­kozat, se állásfoglalás, se nyílt levél (csak az imént em­lített képviselői tiltakozás), pedig hát azóta már drágább benzinnel autózunk. Nos, ez a csend idegesít engem, mert meggyőződésem, most kellene igazán fellármázni az országot. Mert palira vették — nem először — o sok vidéki, elsősorban alföldi embert. Kétségtelen, hogy a tervezett autópálya-bérleti rendszer is igazságtalan lett volna. De nem igazságtala­nabb-e ennek az általános benzináremeléses adónak a kivetése? Többszörösen igazságtalanabb, mert olyanok­tól is beszednek ezzel pénzt autópálya-építésre, akik so­ha nem használták és talán nem is fogják használni a kétszer kétpályás utat. Az ország közúthálózata úgy fejlődött, hogy az autópá­lyák messze elkerülik vidékünket, ahol mi élünk, és ko­csijaink kilométereinek zömét ledaráljuk. Sokan, nagyon sokan megyén belül, legfeljebb a szomszéd megyékbe át­kalandozva fogyasztják el gépkocsijaik lelkét, no meg a megdrágult benzint, örülnek, ha egyre nehezebben ösz- szekuporgatott pénzeikből negyedévente, félévente vagy évente egyszer elkalandozhatnak az ország belsejébe. De a mostani döntéssel ugyanakkora autópályadíjat vetettek ki rájuk, ránk (benzinár formájában), mint azokra, akik rendszeresen használják e legkiválóbb utakat. Az ország első autópályáját a Balatonra építették. Azért, hogy az autócsordák péntekenként leszáguldozhas­sanak a tóhoz, vasárnap esténként meg visszaszáguldoz­hassanak onnan — tülekedés nélkül. Bár tumultus így is akadt, meg szitkozódás is volt bőven. Értelemszerűen azért, mert a rendszer nem épít újabb sávokat a meglé­vők mellé. Már akkor látnivaló volt: bolond ez az or­szág. Az isteni nyugalom, a megbékélés, a közmegegye­zés reményében még a racionalitást is félrehajította. Nem a haza gazdagodását, mondjuk a tranzitfuvarozást finan­szírozta, hanem egy vékony (tíz vagy százezres) réteg hétvégi, balatoni üdülését. (Hol vannak most a kedvez­ményezettek, legalább ők álljanak ki, és mondjanak va­lamit ezen a sokat emlegetett damaszkuszi úton — ahol mellesleg szintúgy elkelne az autópálya.) A második au­tópálya Gyöngyös felé épült, a harmadik Győrnek ment, a negyedik-ötödik Kecskemétnek, illetve Szentendrének. Ha hinni lehet a híreknek, akkor hozzákezdenek a Buda­pestet Béccsel összekötő autópálya teljes kiépítéséhez. Kétségtelenül ésszerű a döntés, de tessék mondani, miért kell nekem is, nekünk is hozzájárulni az építéshez? Mi­ért nem azokkal fizettetik meg, akik majd használják Becsbe menet, vagy Bécsből jövet? Nem bérlet, hanem egyszeri autópálya-használati díj formájában. Olyan ne­héz ezt megoldani? Ezek a buta kapitalisták már rég kiagyalták, hogy kell ezt csinálni. Sőt már a jugók, a tá­borbeliek is tudják. Lessük hát el tőlük! Van időnk a következő benzináremelésig, hisz ez a „hajó” már úgyis elúszott. Olyannyira, hogy már tiltakozni, meg nyilatko­zatokat fogalmazni sem érdemes. Legfeljebb azon töp­renghetünk el, hogy unokáink — ha itt maradnak, ezen a vidéken — vajon végre ugyanannyit fognak-e fizetni magyarságukért, mint mások e hazában? Mert gyerme­keink — a jelek szerint — ebben még nem reményked­hetnek. Ámen. 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents