Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-27 / 123. szám
1989. május 27., szombat 99 Rokoni érzésekkel közeledünk” 99 Köszönöm, meggyógyultam...” Beszélgetés Mikkel! polgármesterével A finn közművelődési delegáció e heti békéscsabai tartózkodása során, szoros programjaik közepette nem egykönnyen, de sikerült szót váltanunk a testvérvárosi kapcsolatról a küldöttség vezetőiével, Eero Raunio polgármesterrel. — Polgármester úr, ön már járt korábban is Békéscsabán, legutóbb 1985- ben. Milyennek látja a város fejlődését? — Sok kedvező változást tapasztaltam. Tetszik az új sportcsarnok. a főiskola, hangulatos a kialakult nyaralórész. De leginkább az tetszik, hogy itteni barátaink a régi építészeti értékek megbecsülésére törekszenek. Ebben egyetértünk. Sajnos. Finnországban is volt idő. amikor a régit, a hagyományosat a földdel egyenlővé akarták tenni. Ez a szemlélet már eltűnt. — A két város kapcsolatában is kedvező a fejlődés? — Feltétlenül. Testvérvárosi megállapodásunk 1981- ben született. Akkor politikai delegáció tagjaként jártam Békéscsabán. 1985-ben szintén, tehát kezdetben a kölcsönös látogatások a városi vezetés szintjére korlátozódtak. Mindez már a múlté. Sikerült megvalósítanunk az egyes szakterületek ..mozdítását” is. Az elmúlt évben például szociális és egészségügyi szakembereink jártak itt és békéscsabaiak Mikkeliben. Említhetném a sportkapcsolatainkat: csereedzőtábor a labdarúgók között. sőt, a mi első osztályú csapatunkban játszik egy békéscsabai fiú is ... — Most kulturális küldöttség vezetőjeként tartózkodik nálunk. A sokszínű közeledésben a gazdasági területnek milyen szerep jut? — A politikai delegációk tagjai között mindig volt „Fontosnak tartom az egyéni kapcsolatokat...” Fotó: Gál Edit ilyen szakember. Egyébként is sokat beszélgettünk a terület alapvető kérdéseiről. Nem egyszer vitáztunk, például az egyes gazdasági szervezetek felelősségéről az önnfenntartásban, vagy a termelés hatékonyságának módozatairól. Most gondolataink közelednek, de meg kell mondanom, bár nagyon érdeklődünk, egy testvér- város legfeljebb csak javaslatokat tehet... — Mikkeli és Békéscsaba vezetői évente áttekintik a két város közötti együttműködés eredményeit, lehetőségeit. Hogyan tovább? — Mindenképpen az utóbbi évek gyakorlata szerint: fokozni kell a szakemberek cserelátogatásait, a baráti társaságok együttműködését, a fiatalok utaztatását. Nagyon fontosnak tartom az egyéni kapcsolatok erősítését: a béke és barátság eszméjét állampolgáraink óvhatják igazán. — Jelenlegi látogatásának eddigi három napja alatt milyen személyes élményeket szerzett? — Mindig és most is meleg barátsággal fogadtak Békéscsabán bennünket. Elmondhatom. egyetlen testvérvárosunkban sem érezhettük magunkat ennyire otthon. Svédországi, norvé- giai, dániai és szovjetunióbeli településekkel építettünk ki hasonló kapcsolatokat. de nem ilyet, mint Magyarországon. ebben a városban. Talán a nyelvcsaládi összetartozás tudata váltotta ki. hogy egymáshoz rokoni érzésekkel közeledünk. A Magyar—Finn, illetve a Finn—Magyar Baráti Társaságok nagy szerepet játszottak a személyes kapcsolatok kialakulásában. En személy szerint ezúttal is sok új ismerősre tettem szert. akikkel gondolatot váltva úgy érzem, látóköröm tágult. — Végül, mi az, ami e rövid idő alatt tetszett és mit csinálna nálunk másképpen? — A kulturális létesítmények bővülése tetszik. Az oktatási, művelődési intézményekben folyó munka nagyon színvonalas. Tetszett a zenei élet sokszínűsége, tehetséges muzsikusokat hallottam. Finnországban sok magyar zenepedagógus tanít, Mikkeli zeneiskolájában is egy. A sportcsarnok, a főiskola épületei, a magyar konyha mellett a magyar zeneoktatást látnám szívesen nálunk. Arra nehéz válaszolni. hogy mit csinálnék másképp. A két ország között a hasonlóságok mellett különbségek is vannak: nálunk például eredendően többpártrendszer volt és van. Ez nem könnyű helyzet. a dolgok több oldalú értékelése azonban az állampolgárok vitájában a jobbat szü,i Szőke Margit — Olyan jó, hogy túl vagyunk rajta... Természetes : egy édesanya akkor nyugszik meg (ha megnyugszik, mert egy életen 'át aggódik a gyerekeiért, akár kicsik és tehetetlenek, akár felnőttek és könnyelműek) igazán, ha a gyereke feje felől elvonulnak a viharfelhők. Olvasóink bizonyára emlékszenek rá, megírtuk; egy békésszentandrási kisfiúnak 40 ezer nyugatnémet márkára lenne szüksége ahhoz, hogy rajta az NSZK-ban egy súlyos szívműtétet végezzenek. A cikk megjelenése után rövid időn belül nemcsak az 1 millió 200 ezer forint jött össze, hanem sokkal több. Három millió érkezett a számlaszámra. Hihetetlen aktivitással adakozott felnőtt és gyerek (óvodák és iskolák) a jó célja. — Amikor megtudtuk, hogy a pénz rendelkezésünkre áll — folytatja az emlékezést Bencsikné, a fiatal mama — már csak az intézkedés volt hátra. Telefon Münchenbe a professzornak: mikor fogadnak? Gyors válasz: április 10-én várnak minket a klinikán. Miután az egyházak is hozzájárultak anyagiakkal az operációhoz, azt is felajánlották: müncheni egyház segítségemre lesz. hogy a helyszínen szálláshoz jussak, és hogy a klinikára kísérjenek, hiszen négy bőrönddel kellett útrakelnem. 10-én reggel jelentkeztünk a klinikán. Szerencsénkre dolgozott ott egy magyar orvos is, így segíthetett a tolmácsolásban. Ö altatta a fiamat. Kezem, lábam remegett, amikor megmondták, hogy április 18-án reggel műtik Gábort. Azonnal telefonáltam a férjemnek. Jöjjön, legalább ő is a közelünkben lesz. Szükségem volt rá. Elérkezett a nap. Fél 8-kor betolták a műtőbe sápadt, gyenge kisgyermekemet. Azt mondták, fél kettő körül végeznek. Elmúlt háromnegyed kettő, kétóra, negyed három, és a műtő ajtaja nem akart kinyílni. Csupa vízf voltam az idegességtől. Mi történhetett? Baj van, biztos baj, ezt ismételgettem a férjemnek, aki nyugtatott, tartotta a lelket bennem. Aztán hirtelen nyílt az ajtó és hozták ki Gabit. Az orvos két mondatával helyrebillentette lelki egyensúlyomat: a műtét olyannyira sikerült, hogy nem lesz szükség még egy beavatkozásra. Ugyanis arra is felkészítettek, elképzelhető, hogy öt év múlva meg kell ismételni az operációt . .. Bementünk a kórterembe Gabihoz, még egy pár percre. A kis körmei és a szája széle már piros volt. de még aludt. Keze-lába széttárva, orrában két cső, a száján lélegeztető, nyakában az infúzió, az oldalában ismét csak két cső. Majd megszakadt a szívem, úgy sajnáltam. A harmadik napon már azzal várt. hogy nagyon éhes. Aztán elrepült az öt hét, amit kint töltöttünk. Sikerült pénzt is megspórolni a következő gyerek részére, mert 10 ezer márkával került kevesebbe a kinntar- tózkodásunk, mint amennyire számítottunk. — Visszamennek még kontrollra? — Pontosan november 13án reggel 9-kor kell jelentkeznünk ismét a klinikán. Addig kisfiam gyógyszert szed és Szegedre járunk ellenőrzésre. Nem tudok elég hálával gondolni azokra az emberekre, akiknek köszönhetjük, hogy összejött a műtéthez szükséges pénz. Elküldtünk már 300 köszönőlevelet, azoknak, akiknek tudjuk a nevét, címét. De sajnos, nem teljes a lista. Akiknek nem tudunk személyesen hálát tolmácsolni, azoknak itt szeretnénk ismételt köszönetét mondani . . . * * * A ragyogó napsütésben Gábor kisöccsével. Márkkal az udvaron focizik. Felhúzza kis ingét, hogy megmutassa, a műtét helyét. Vékony csík látszik, halványul a heg, mint az öt nehéz hét —, meg az azt megelőző esztendők emléke. Béla Vali Kiket küldtek el, kik jönnek és mi lesz a műsorterv az új évadra a Jókai Színházban? Ilyenkor tavasz vég&n szinte kitapintható a feszültség a színházak háza táján. Nemcsak itt, nálunk, a Jókaiban, bárhol az országban. Éppen a minap olvastam, hogy beiktatják(ták) a Nemzetiben az új igazgatót, Csiszár Imrét, aki már hónapok óta ott volt, és szervezte az új évadot, és többek között kirúgta a színházból azt a Papadimitriu Athinát, akinek az elmúlt évadban nyújtott kiemelkedő színészi munkájáért [a társulat titkos szavazással (tehát demokratikusan!) odaítélte a legjobbnak járó Farkas—Ratkó-gyűrűt. Most aztán tessék megtalálni az ygazságot: a kirúgott színművésznő vajon mi okból vesztette el az új vezetés kegyét, vagy blöfföl (a szavazással) az egész társulat, és a kitüntetett arra sem méltó, hogy a színpad közelébe kerüljön? Nem hiszem, hogy ez utóbbi az ygazság (írhatjuk pontos i-vel is!), hiszen e sorok írója is emlékezik még a híres Szárazdarab, A nagyszerű halál gyulai premierjére, ahol az akkor még főiskolás Papadimitriu Athina Damjanichné szerepében igencsak figyelemreméltót produkált... A békéscsabai színháznál is lezárult az évad végi szerződtetések időszaka. Mint arról az igazgató, dr. Keczer András és a főrendező, Tas- nádi Márton beszámolt: a szerződtetéseket és szerződésbontásokat a társulat „fiatalításának” jegyében bonyolították. Így alakult, hogy a Jókai Színház vezetői nem tartottak igényt Rencz Antal rendező, Mrsán János rendező, Lengyel István, Farkas Tamás, Nagy Mari színművészek, Micsi- nyei Károly és Pál János csoportos szereplők tagságára. Harányi Márton korrepetitor, Kincses Károly, R. Kárpáti Péter, Sövény Tibor, Dóka Andrea, Józsa Mihály, Lengyel Ferenc színművészek távozási szándékát elfogadták, így a következő évadtól már ők sem lesznek a színház tagjai. Mint közölték, többek egy- egy szerepre történő szerződtetéséről azonban szó lehet. Az újak, akik a társulathoz érkeznek: Gergely László rendező a Nemzeti Színháztól, Kárpáti Levente a főiskoláról, Kulcsár Lajos az Operettszínháztól, Tóth Titusz a Gyermekszínháztól, Szántó Lajos és Somló Gábor a szegedi színháztól, Molnár László Kecskemétről és Karácsonyi Violetta a Népszínháztól. Ezenkívül öten szerződnek ide a Nemzeti Színház stúdiójából, és szeretne visszajönni Hodu József színművész, akivel a tárgyalások folyamatban vannak. A nyári időszak eseménye, hogy a Gyulai Várszínházban a Jókai Színház társulatával felújítják Száraz György A nagyszerű halál című drámáját, Sík Ferenc rendezésében, vendégszereplőkkel. A vendégek Raksá- nyi Gellért, Agárdi Gábor, Rubold Ödön és Horkai János lesznek, akik az 1989. október 6-i, békéscsabai ünnepi évadkezdésen is fellépnek. Az előadás díszlettervezője — ugyanúgy, mint 1974- ben — Csányi Árpád lesz, jelmeztervezője pedig Schäf- fer Judit. Mind elmondották, a színház társulata idén nem utazik hosszabb nyári turnéra, egy-egy előadást vállaltak Körmenden, Szombathelyen, Komlón, Bonyhá- don és Baján. Június 1-jén és 2-án a Mágnás Miskával vendégszerepeinek Kisvárdán és Vásárosnaményban. Elkészült a színház 1989/ 90-es évadának műsorterve. Eszerint a már említett évadnyitót Müller—Tolcsvay— Bródy Doctor Herz című musicalje követi, majd sorban : Zerkovitz—Szilágyi Csókos asszony (operett), Shakespeare Hamlet (tragédia) Ephraim Kishont Házasságlevél (vígjáték), Fred Ebb—Bob Fosse—John Kan- der: Chicago (musical), Határ Győző Krisztus születése (misztériumjáték) és Cseté- nyi—Presser Az eltérített Télapó című mesemusicalje következik. Színre kerül még a színház tagjainak vállalkozásában Romhányi—Fényes Hamupipőke című mesejátéka. S. E. Kéményseprő-variációk Egy gyermekrajz-kiállítás képei Furcsa vagy nem, kötött témájú képeket láthat a közönség a békéscsabai ifjúsági házban. A Békés Megyei Tüzeléstechnikai Vállalat nem első ízben már „így látom a kéményseprőt” címmel hirdetett rajzpályázatot a megye általános iskolásai részére. Azzal a nem tagadott céllal, hogy kedvet keltsen e nagy hagyományú szakma iránt. Hiszen kéményseprőre, bármennyire modernné vált az élet, a mai napig, sőt a jövőben is szükség van, ám a szakma a régi presztízséből sokat vesztett, holott az életkörülmények! változásával a munkakörülmények is nagy változáson mentek át, s az siem mellékes, hogy azonnali elhelyezkedést és biztos pályát jelent, s jó megélhetést nyújt. A pályázatra 17 iskolából 192 kép érkezett, ebből a zsűri 72 munkát talált a május 27-ig nyitva tartó kiállításra érdemesnek. A 10 díjat — író-festő-rajzolófel- szerelést — alsós és felsős Jávori Diána „műve” tanulók kapták egyenlő megosztásban. * * * A képeket nézve, már első látásra feltűnik, hogy két nagy csoportra oszthatók. Az egyik a mindennapos tapasztalatot tükrözi, vagyis a reális valóságot, a másik meg a fantáziát. Az előbbi képek mintha régi fajta fotográfiák lennének: beállítottak és statikusak. Egyetlen és központi alak a kéményseprő; jellegzetes ruhájában útra készen áll az utcán, vagy munkához készülve a kémény mellett, netán a létrán a lába, és így tovább. Hagyományos felfogás, hagyományos megközelítés. A másik nagy csoport a mese és a képzelet birodalmába emeli az egyébként valós, létező alakot, a kéményseprőt. A fantázia döntően a kicsikre jellemző, az ő képeiken meseszerű történet látható, méghozzá mindent mozgásba hozva és a tág természetbe helyezve. Ez a természet álomi táj, amelyben szinte úsznak a Fotó: Fazekas Ferenc virágok, fák, állatok, s egy- egy gyermek. No meg a kéményseprő is, hol biciklivel, hol anélkül. Chagal világára emlékeztetnek. Különösen a két 7 éves kislány — Jávori Diána és Petró Éva — képe. De a többi is azt idézi, ha nem is annyira-. A valóság és álom határán húzódik meg a 10 éves Kanalas Mónika és Martincsek Anikó képe. A figurákból, s helyzetükből dinamika és vidámság árad. A kicsik meglepően jó, a fantázia játéka mellett sok színt harmóniába illesztő képei két „műhelyből” kerültek ki: a békéscsabai ifjúsági ház lOOXSzép szakköréből és az ugyancsak csabai 4—8-as iskolából. S azt tanúsítják, hogy az ottani rajztanárok teret engednek a képzeletnek, hagyják érvényesülni, sőt értéknek tekintik. De van még egy harmadik kategória is: a körösla- dányi felsősök papírnyomatú képei. Ezeket szintén meglepetésként veszi szemügyre az ember. Sötét tónusú barna, zöld, fekete mind, mérsékelten robosztus alakokkal. Kevés vonal, az is többnyire egyenes vagy enyhén görbült, mentes minden cizelláltságtól. Egyszerűségében kifejező és modem egyszerre. * * * Csak dicsérni lehet a vállalatot, hogy pályázatával ismét összekötötte a hasznost a kellemessel. Hasznos nekik, mert népszerűsíti a szakmát, hasznos a gyerekeknek, hiszen alkalmuk volt megmutatni, mit tudnak, s vetélkedni egymással a kultúra jegyében. S kellemes a közönségnek látni, mire képesek az iskolások, és remélni, hogy egyik másikukkal majd a jövőben is találkozik. Vagy mint kéményseprővel, vagy mint képzőművésszel. Vass Márta Gabi (jobbról) újra játszik Fotó: Kovács Erzsébet
