Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-27 / 123. szám

1989. május 27., szombat Bush bejelentését várja Nyugat-Európa Arab Liga Kompromisszum Libanon ügyében A libanoni dráma ügyé­George Bush amerikai el­nök pénteken elindult egy­hetes nyugat-európai útjára. Az elnök nyilatkozatában is­mét hangsúlyozottan üdvö­zölte a Szovjetunió átalaku­lását és — Lengyel- és Ma­gyarországra célozva —szólt arról, hogy Kelet-Európa egyes országaiban a politi­kai és a gazdasági reformok útján haladnak, amelyeket az Egyesült Államok üdvözöl és bátorít. Bush megismétel­te, hogy túllépve a „féken- tartás1’ politikáján, a Szov­jetuniót bevonhatják a nem­zetek közösségébe. Az el­nök a NATO-szövetségasek- re is tekintettel hangsúlyoz­ta elkötelezettségét a tevé­keny politika mellett a Szov­jetunió vonatkozásában. A The Washington Times pénteki jelentése szerint most megszülethet egy — legalábbis jelképes — ame­Azóta, hngy a diákok meg­szállták a Tienanmen teret és elkezdték éhségsztrájkjukat, amelyet ülösztrájkkal folytattak, pénteken volt az első olyan nap Pekingben, amikor nem volt számottevő tüntetés, vagy egyéb megmozdulás. A diákok bejelentették ugyan, hogy a végsőkig folytatják sztrájkju­kat. de fölöttébb valószínűtlen, hogy kitartanak elhatározásuk mellett. Belefáradtak a hetek óta tartó feszültségbe, és kü­lönösen a rendkívüli állapot bevezetése óta a hadsereg egy­ségeivel való emberfeletti szem­benállásba mind a diákok, mind az őket támogató lakosok száz­ezrei. A pekingi „tiltott városban” lezajlott vezetési válság min­den jel szerint azoknak a győ­rikai kezdeményezés: Bush a NATO-csúcson esetleg be­jelenti, hogy 10 százalékkal csökkentik az Európában ál­lomásozó amerikai csapatok létszámát. A mérséklés mintegy 34 000 főt jelent, te­hát nem befolyásolja a csa­patok ütőerejét, ám a lépést bizonyosan kedvezően fogad­ják a szövetségesek, elsősor­ban az NSZK, népszerű lesz az amerikai törvényhozás­ban és "á közvélemény előtt is, hiszen mind többen sür­getik, hogy a megváltozott nemzetközi helyzetben von­ják vissza a csapatokat — legalább részben — Európá­ból. A döntés nem elhanya­golható anyagi megtakarí­tást jelent a súlyos költség- vetési hiány közepette, mi­vel az évi 300 milliárd dol­láros katonai kiadások ne­gyedét éppen az európai csapatokra fordítják. zelmével végződött, akik a diá­kok és a lakosság mozgalmá­ban a politikai egység és a sta­bilitás megbontására, a kom­munista párt vezető szerepének és a szocialista rendszernek az aláaknázására irányuló ellen­forradalmi jellegű kísérletet lát­tak. A Csungnanhaj kulisszái mögött végbement hatalmi harcnak nyilvánvalóan az a Csao Cc-jang lett az első szá­mú politikai áldozata, aki min­dent elkövetett azért, hogy a hatalom a katonai helyett po­litikai megoldást találjon a nemcsak Pekingben, hanem szinte az egész országon szél­vihar módjára végigzúduló di­ákmozgalom és az azt támoga­tó lakosság több szabadságot és demokráciát követelő moz­galmára. ben — amelynek vitaja mi­att a casabLancai rendkívüli arab csúcstalálkozó az ere­detileg tervezetthez képest kétszer annyi ideig, négy na­pig tartott — kompromisz- szumos megegyezés született, mely reális esélyt ígér a kis ország fizikai létét fenyege­tő válság kezelésére, s kö­zéptávon esetleges feloldá­sára. Csütörtökön egész nap, majd éjjel is és péntek dél­előtt folytak az alkalman­ként rendkívül heves kiro­hanásokkal is tarkított vi­ták mind az államfők zárt­körű tárgyalásain, mind a külügyminiszteri, illetve szakértői egyeztetéseken. Jól értesült arab források sze­rint a hosszas birkózás nyo­mán a következő kompro­misszumot sikerült kidolgoz­ni: 1. Az Arab Liga kinyil­vánítja, hogy felelősséget vállal Libanon ügyében. 2. Általános tűzszünetet hirdet május 27-től. 3. Különleges bizottságot hoz létre a Libanonnalkap- csolatos lépések felügyele­Nagy meglepetést keltve, két kétüléses repülőgép ereszkedett le péntekén, ko­ra reggel Nyugat-Berlinben, a Reichstag egykori épülete előtt. A gépek utasai azon­nal sorsukra hagyták jár­műveiket, így egyelőre nem világos, kik és milyen cél­lal érkeztek ily módon az téré. A bizottság tagjai in­tézkednek arról, hogy : — összehívják a libanoni parlament tagjait az ország alkotmányos reformjának kidolgozására; — Nagy-Bejrút térségéből kivonnak minden fegyveres erőt, annak ellenőrzését a libanoni hadsereg veszi át; — az ennek nyomán nor­malizálódó Bejrútban a li­banoni parlament elfogadja az alkotmányos reformokat, és megválasztja az ország államfőjét. A fenti lépéseket három hónapon belüü kell megten­ni. 4. Az Arab Liga felszólít­ja Izraelt, hogy vonuljon ki a megszállt Dél-Libanonból. Amennyiben az utolsó pillanatokban valamelyik ol­dalról nem hangzik el vé­tó, a fentiekkel lényegében lezártnak tekinthető a Ca­sablancái csúcs. Ugyanakkor változatlanul tart az arab vezetők két- és többoldalú konzultációja, ekként egyre halasztódik a záró plenáris ülés, melyet követően majd ismertetni fogják a megszü­letett határozatokat. ismert történelmi színhely­re. A szemtanúk beszámolója szerint a nyugati gyártmá­nyú gépek egy ideig párhu­zamosan repültek a Kelet- és Nyugat-Berlin között hú­zódó fallal, afölött mintegy ötven méter magasan. A ha­tóságok megkezdték az eset kivizsgálását. VILÁGREKORD ÉNEKLÉSBEN Egy indiai szerzetes való­színűleg belekerül a Guin- nes Rekordok könyvébe, mert éneklésből világrekor­dot ért el, 212 órán át éne­kelt szünet nélkül. Április 23-án kezdte és május 4-én fejezte be. Az előző rekord 200 óra és 30 perc volt. FELTÉTELEZÉS Josef Mengele háborús bű- . nősről sokat írt a világsajtó. Többek között 1979-ben azt is megírta, hogy Wolfgang Ger­hard néven eltemették. Wolf­gang Gerhard Mengele barátja volt, szintén megrögzött náci. Miután a sírt felbontották és megvizsgálhatták a feltételezett Mengele maradványait, megál­lapították, hogy az illető nem a hírhedt háborús bűnös volt, sem pedig barátja, W. Ger­hard. Az amerikai igazságügy­minisztérium komoly kivizsgá­lásainak eredményei is ugyan­ezt bizonyították. Hol van Men­gele? Simon Wiesenthal, a ná­ci háborús bűnösök világszer­te ismert felkutatója sajtónyi­latkozatban mondotta el, hogy vannak bizonyos információi Mengeléről, aki igenis életben van, egy dél-amerikai ország­ban él, viszont korainak véli más részleteket felfedni. TÉRKÉPRAJZOLÓ GYERMEKEK A különböző földrajzi ka­tegóriákat a férfiak más­ként fogják fel, mint a nők; azaz, a tárgyak térbeli vi­szonyait a férfiak könnyeb­ben megértik, mint a nők. M. Matthews angol pszicho­lógus kimutatta, hogy a föld­rajzi környezetre vonatkozó ismeretek különbözősége már gyermekkorban jelent­kezik. 6—11 éves gyerme­keknek azt a feladatot adta, rajzolják le lakóhelyük tér­képét. Az eredmény: a fiúk sokkal pontosabban és na­gyobb teret átfogó térképe­ket rajzoltak; a lányok tér­iképein viszont sokkal több apró részlet volt feltüntet­ve; ezzel kompenzálják a pontosság hiányát — állítja az angol pszichológus. SZABADSÁGSZOBOR JAPÁNNAK Az Egyesült Államok és Franciaország után Japán a harmadik állam, melynek szintén lesz „szabadság­szobra”. Az 1789-es francia forradalom kétszázadik év­fordulója alkalmából kapja Japán a szabadságszobrot, melyet a japán szigetvilág nyugati térségében fekvő Awajishima-szigeten levő parkban állítanak majd fel. A Franciaországban készülő szobor makettjét az idén jú­liusban leplezik le. magát a szobrot 1993-ban kezdik majd építeni. ÖTVENEZER EMBER HALT MEG KATASZTRÓFÁK KÖVETKEZTÉBEN Tavaly természeti kataszt­rófák, repülő- és vasúti sze­rencsétlenségek, valamint fegyveres támadások követ­keztében több mint ötven­ezer ember vesztette életét, majdnem kétszer annyi, mint 1987-ben. A legtöbb emberéletet, 25 ezret, az ör­ményországi nagy földrengés követelte; monszunesők, ár­vizek és ciklonok következ­tében 10 ezer ember vesz­tette életét, repülőszeren­csétlenségekben 1620 ember halt meg, 28 százalékkal több, mint 1987-ben. Tavaly ezenkívül néhány nagy tűz is volt, többek között az, amelyik megsemmisítette Lisszabon régi részét. Bz első tüntetés nélküli nap Pekingben Landolás a Reichstag előtt Az újvidéki MjCHUtftó -ban olvastuk: A prágai tavasz húsz évvel később 17. „Lenin, ébredj lel, Brezsnyev megőrült!” Az 1956-ban Magyarországon kialakult helyzethez hasonló szituáció jött volna létre. A lövöldözés, a fegyveres össze­tűzések és az emberáldozatok alátámasztották volna azon érvek meggyőző voltát, hogy az országban polgárháború ki­robbantására kész ellenforradalmi erők léteznek. Ha pedig nincs fegyveres ellenállás, akkor az egész világ számára vi­lágossá válik, hogy ki az agresszor, és hogy nem volt igazi ok a katonai intervencióra. Az ülésen keletkezett zűrzavarban Dubcek közölte, hogy három nappal korábban levelet kapott Brezsnyevtől és fel- indultan, akadozó hangon felolvasta. Mlinar közlése szerint a levél az akkori időkben szokásos moszkvai fecsegést tar­talmazta a Literarni listovi és a Reporter szovjet- és szo­cialistaellenes cikkezéséről, valamint az ágcsernyői és a po­zsonyi megállapodás megszegéséről. A felolvasás után valaki javasolta Dubceknek, hogy telefonáljon Brezsnyevnek. Dub­cek visszautasította a javaslatot: „Ók maguk fognak majd jelentkezni.” Azután felolvasta a kiáltvány javaslatát. Mind­össze egy mondat okozott megoszlást: „A CSKP KB Elnök­sége úgy véli, hogy ez a lépés ellentétben áll nemcsak a szo­cialista országok közötti kapcsolatok minden elvével, hanem a nemzetközi jog alapelveivel is.” Az intervenció hívei (Bi- lak, Kolder, Svestka, Rigó, Indra, Kopek és Jakes) ellenez­ték a kiáltványba foglalását, s a fő érvük az volt, hogy a konfliktust nem kell kivinni a közös házból. A KB elnökségének ülésén a rendkívüli, XVI. pártkong­resszus összehívásáról is szó esett. A prágai városi pártbi­zottság vezetői indítványozták, javasolták a kongresszus azonnali összehívását. Dubcek kezdetben határozatlan volt. Attól tartott, hogy az egybegyűlt küldöttek könnyű préda lennének, hogy a szovjet ikatonák foglyul ejtenék és legyil­kolnák őket. Árról sem volt meggyőződve, hogy a kongresz- szust egyáltalán meg lehetett volna-e tartani a megszállt városban. Az ülés után az ülésterem környékén méhkasra hasonlí­tottak a folyosók. Az alacsonyabb rangú tisztségviselők és az újságírók mintha valamilyen jelre vártak volna, hogy mi a teendő. Valódi jeladás azonban nem volt. A rögtönzés ke­rekedett felül. Az általános zűrzavar ellenére sikerült kijut­tatni a kiáltványt, amelyet — a szovjetbarát tisztségviselők ellenállása és szabotálásai ellenére — a Prágai Rádió beol­vasott, s a Rudé Právó is megjelentetett. Az ülés után ta KB épületében maradt a vezetőség egy ré­sze, Dubcek, Smrkovsky, Kriegel és még néhányan. Közöt­tük volt Mlinar, valamint Jakes is. Bilaik, Kolder, Svestka, Indra és még néhányan, akik azután hamarosan nyilváno­san az intervenció .mellé álltak, eltávoztak. Hajnali négy óra múlt, amikor a KB épülete elé megér­kezett a szovjet nagykövetség fekete Volgája, s azonnal mögötte tankok és páncélos járművek. A tankok és a kato­nák körülvették az épületet, néhány tiszt pedig géppiszto- lyos ejtőernyősök csapatával berohant az épületbe. A cseh­szlovák vezetőség az ablakból szemlélte őket. Josef Smrkovsky a halála után megjelent emlékirataiban megemlítette, hogy Dubcek dolgozószobájának ablaka alatt egy szovjet ejtőernyős véletlenül megölt egy ifjút,, aki álla­mi zászlókat vivő, és a csehszlovák himnuszt éneklő békés menet élén haladt. Mlinar leírta, hogy 8 katona és alacso­nyabb rangú tiszt géppisztollyal a kezében berohant Dubcek dolgozószobájába, körülvették a jelenlevőket, akik a nagy asztal körül voltak, s a tarkójukra irányították fegyverüket. Ezután két tiszt lépett be. A magasabb rangú, egy ezredes kijelentette, hogy „védelme alá helyezi” őket. Valaki, talán Dubcek, valamit mondott, s erre az ezredes lármázni kez­dett: „Nem beszélni, csendben ülni, semmit sem beszélni!” Ezután összeírta a jelenlevőket. A katonák megszakítot­tak minden telefonkapcsolatot a helyiségben, becsukták az ablakokat, hogy ne hallatszon be az ejtőernyősök kordona mögött egybegyűlt, a himnuszt éneklő, különféle jelszava­kat és Dubcek nevét kiáltozó tömeg zaja, amely azonban a becsukott ablakokon keresztül is behallatszott. Kilenc óra tájban elvezették Dubceket, Smrkovskyt, Krie- gelt és Spaceket. Majd még hármat: Simont, Kapeket és Ja­kest. A többieknek, közöttük Mlinarnak is, azt mondtak, hogy szabadok és másnap a szokásos időben jöjjenek mun­kára a KB épületébe. A szovjet katonák aznap nem tartóztattak le irodalmáro­kat, a hétezer szavas kiáltvány szerzőit és aláíróit, sem más értelmiségieket, akikre Moszkva addig a legtöbbet panasz­kodott. Elfoglalták a köztársasági elnök, a kormányelnök székhelyét és a KB épületeit, s letartóztatták a politikai ve­zetőséget. A lakosok, amennyiben a szokatlan éjszakai zaj fel nem ébresztette őket, reggel, augusztus 21-én szovjet tankokat és páncélos járműveket pillantottak meg. Rajtuk szovjet kato­nák, túlnyomórészt fiatalok. Egyes helységekben a Varsói Szerződés más tagországaiból érkezett alakulatok voltak. A CSKP KB elnökségének kiáltványa nélkül is azonnal világos volt, hogy mi történt. A nép körülvette a tankokat, de nem azért, hogy üdvö­zölje a katonákat, hanem hogy kiabáljon rájuk. Izgalmas, szinte hihetetlen jelenetek követték egymást. Valaki egy tank ágyújának torkába dugta a csehszlovák zászlót. Egye­sek a szovjet katonák szeme láttára írtaik a falakra. Nyil­vánvaló volt, hogy a szovjet katonák zavarba jöttek. Az el­lenforradalmárok fegyveres ellenállására számítottak, aho­gyan az előkészületek során mondták nekik, s most minden­hol körülöttük ifjúkat és leányokat, a szövetséges ország fegyvertelen népét látták, amely szidja őket és űzné vissza őket oda, ahonnan jöttek. Nem mindenhol maradtak meg azonban a szitkozódásnál. Volt olyan eset, hogy fiatalok gyúlékony folyadékkal meg­töltött palackokat dobtak a tankokra és a legénységet az acélkolosszusok elhagyására késztették. Egyes helyeken a tö­meg haragja és kiabálása annyira kihívó volt, a kövek és palackok pedig annyira veszélyesen repültek, hogy egyik­másik katona lőtt is. Pozsonyban volt a legnagyobb fizikai ellenállás. Néhány szovjet tankot felgyújtottak. Valamelyik szovjet katona belelőtt a tömegbe és halálosan megsebesí­tett egy 15 éves diáklányt. A tömeg még nagyobb lármával és téglákkal válaszolt. Még néhány lövés hangzott el. így még négy személy vesztette életét. A bölcsészkar falára, ahol ezek az események lejátszódtak, rövid szöveget írtak: „A szovjet megszállók augusztus 21-én itt megöltek egy leányt, 15 éves volt.” Prágában néhány közintézet homlokzatát automata fegy­verrel végigpásztázták. A Staro Mestó-i téren, Húsz János emlékműve körül, ahol az utóbbi időben tömeggyűléseket tartottak, harmincegynéhány tank foglalt el sündisznóállást. Mintha a szobrot védték volna a láthatatlan ellenséggel szemben. Mindössze néhány óra múlva tiltakozó plakátok és jelsza­vak borították a városok tereit és utcáit. A nép hangulatát tükrözték, s a szerzők szinte versengtek, hogy minél szelle­mesebb és minél hatékonyabb módját találják meg a han­gulatkinyilvánításnak. Aki nem volt elég szellemes, hogy találó jelszavat gondoljon ki, átmásolta, ami a legjobban tetszett neki. Az egyik legnépszerűbb és gyakran előforduló felirat a következő volt: „Lenin, ébredj fel, Brezsnyev meg­örült!” Az idegen katonáknak, és azoknak, akik küldték őket, azt üzenték: „1945-ben felszabadítók, 1968-ban meg­szállók”, „Azt hittük, hogy a béke őrei vagytok, s azt lát­juk, hogy kíméletlen megszállók vagytok”, „Katonák, néz­zetek és gondolkodjatok: apáitok felszabadítók voltak, ti pedig megszállók.” Az épületeken a gyász és a tiltakozás jeléül félárbocra engedték a zászlókat. A járókelők piros szalaggal átkötött zászlócskákat viseltek kabátjuk hajtókáján. Az útjelző táb­lákat befestették, téves irányba fordították, vagy pedig azok­nak a fővárosoknak a nevét írták ki, ahonnan a külföldi katonák jöttek. A városokban eltűntek az utcanevek, a ház­számok és a lakók névsorai a bejárati ajtókról. A hivatal­nokoknak igencsak megnehezítették az eligazodást és a le­tartóztatást. Külföldi katonák voltak Csehszlovákiában, de nem tudtak eligazodni. Azt várták, hogy a munka dandárját, a hatalom- átvételt, s a reformista folyamatokat megállító kormány megalakítását elvégzik majd a hazai kollaboránsok és az ötödik hadosztály. Találtak néhány kollaboránst, de ötödik hadosztályt nem. (Folytatjuk) Tomislav Butorac A Békés Megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztálya PÁLYÁZATOT HIRDET a Békés Megyei Idegenforgalmi IHivatalnál megüresedő HIVATALVEZETŐI munkakör betöltésére. Feltételek: — szakirányú egyetemi, főiskolai oklevél vagy — nem szakirányú egyetemi, vagy főiskolai oklevél és felsőfokú idegenforgalmi szakvizsga — középfokú politikai végzettség — egy európai főnyelvből legalább középfokú nyelvvizsga — szakmai gyakorlat. FIZETÉS: a 21/1983. (XII. 17.) ÁBMH rek. szerint. A pályázatokat önéletrajzzal, az eddig betöltött munkakörök felsorolásával, fizetési igény megjelölésével, a képesítést igazoló bizonyítványok másolatával a BÉKÉS MEGYEI TANÁCS V. B. KERESKEDELMI OSZTÁLYÁNAK VEZETŐJE, BÉKÉSCSABA, József Attila u. 5. sz. címre kérjük beküldeni 1989. június 5-ig.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents