Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-15 / 112. szám

1989. május 15., hétfő NÉPÚJSÁG Mihail Gorbacsov Pekingbe utazott Peking: a mintegy félezer éhségsztrájkot folytató pekingi diákhoz zászlókat lobogtató egyetemisták csatlakoztak má­jus 14-én, a Tienanmen téren. A fiatalok így akarják elér­ni követelésük teljesítését, hogy találkozhassanak a ma Pe­kingbe érkező Mihail Gorbacsovval. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke vasárnap négynapos hivatalos látoga­tásra Pekingbe utazott. Gorbacsovot hétfőn kezdő­dő kínai látogatására elkí­sérte Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, kül­ügyminiszter, Alekszandr Ja­kovlev, az SZKP KB PB tag­ja, a KB titkára, Jurij Maszíj ukov, az SZKP KB PB póttagja, a miniszterel­nök első helyettese és Jev- genyij Csazov egészségügyi miniszter. A moszkvai tömegtájékoz­tatási eszközök az elmúlt hetekben, napokban és a hét végén is számos anyagban foglalkoztak a szovjet—kínai politikai, gazdasági és ke­reskedelmi, tudományos-mű­szaki és kulturális kapcsola­tok állapotával, továbbfej­lesztésük lehetőségeivel, s igyekeztek bemutatni a Szov­jetunió legnagyobb ázsiai szomszédjának életét. A kommentárok egyaránt a fel­fokozott várakozás jegyében értékelték a csúcsszintű lá­togatást, amely csaknem há­rom évtizedes korszakot zár majd le, s egyben új fejeze­tet nyit a kétoldalú kapcso­latokban. * * * Irkutszkba érkezett vasár­nap délután Mihail Gorba­csov. Az SZKP KB főtitká­ra. a Legfelsőbb Tanács El­nökségének elnöke, s a kí­séretében levő politikusok repülőgépe — úton Peking­be — rövid pihenőre szállt le a Bajkál-tó mellett, a mongol határ közelében le­vő szibériai városban. A szovjet vezetőt V. Potapov, az irkutszki területi pártbi­zottság első titkára és J. No- zsikov. a területi tanács vb- elnöke üdvözölte. Az irkutszki légikikötőben Mihail Gorbacsov meleg lég­körű gyűlésen találkozott a város dolgozóinak képvise­lőivel. Közép-európai csapatkivonások — A Szovjetunió eddig már több mint 1200 páncé­lost vont ki európai szövet­ségesei területéről, ezen be­lül több mint ezret azNDK- ból és csaknem kétszázat Magyarországról — jelentet­te ki a Krasznaja Zvezda vasárnapi számának nyilat­kozva BronyiszLav Omeli- csev vezérezredes. A szov­jet fegyveres erők vezérka­ri főnökének első helyette­se elmondotta, hogy már három deszan t-zá&zlóal j at is kivontak Közép-Európából. Omelicsev utalt arra, hogy a kivonás menetét ellenőriz­heti a nemzetközi közvéle­mény, s a Szovjetunióban is társadalmi megfigyelő bi­zottság alakult Andrej Ko- kosin akadémikus vezetésé­vel. A Krasznaja Zvezda egyébként vasárnapi számá­ban külön kommentárban emlékezett meg a VSZ meg­alakításának 34. évforduiló­j áról. A kommentár hang­súlyozza, hogy az elmúlt három-négy évben új sza­kasz kezdődött a VSZ fej­lődésében, ami elsősorban a Szovjetunióban megindult átalaikításmak, illetve a töb­bi tagországban zajló meg­újhodási folyamatoknak, az új politikai gondokodásmód térnyerésének köszönhető. A szovjet katonalap megálla­pítja: a VSZ a gyakorlatban bizonyította erejét és élet- képességét, megálljt paran­csolt a -katonai kalandok kedvelőinek, s katonai-hadá­szati paritást teremtett a VSZ és a NATO, a Szovjet­unió és az Egyesült Álla­mok között. A Krasznaja Zvezda kiemelkedő esemény­ként értékeli a VSZ új ka­tonai doktrínájának két év­vel ezelőtti elfogadását, s megállapítja : a tagországok immár az elegendő védelem elve alapján szervezik honvé­delmüket. Innsbruck: tűz ütött ki május 12-én a 800 méter hosszú, Olaszország és Ausztria között vezető Brenner-hágó közúti alagútjának északi irányú részén, ahol felújítási munkák folynak. Két olasz munkás meghalt, négyen súlyosan meg­sérültek Az újvidéki Mám«ízó-ban olvastuk fl prágai tavasz húsz évvel később Három áramlat egy ellen 6. A reformpártiak azt remélték, hogy a sztálinista káde­rek gyors és szabályos cseréjét el lehet végezni, mielőtt Moszkva hatékony ellenállást szervezne. Bár a politikai fejlemények a lentről jövő állandó nyomás mellett alakul­tak, ami elsősorban a sajtón volt látható, és ami a kiszá­míthatatlanságig felingerelte a Kremlt, május előtt az ese­mények nem jutottak odáig, hogy Moszkva erőszakos lé­pésre szánta volna magát. A pártkongresszus után Moszkva teljesen elveszítette volna a reményt, hogy a pártvezetőség egy részéből „forradalmi munkás-paraszt kormányt” ala­kítson, hogy a tisztségviselők „egészséges erőinek” csoportja „a katonaságot hívja segítségül a szocializmus megmenté­sére”. A realista reformpártiak törekvését nem koronázta siker. Három, egymással szemben álló politikai áramlat fordult ellene. Elsősorban a radikális és a következetes demokra­tikus változások szószólói szegültek vele szembe. Magával ragadta őket a lehetőség, hogy szabadon, cenzúra nélkül, a nyilvános összejöveteleken, a sajtó hasábjain, a rádióban és a televízióban kifejthetik demokratikus és radikális po­litikai elgondolásaikat. Az emberek lelkesen hallgatták őket. A minél nagyobb változások radikális szószólói hitték, hogy az átmeneti helyzet megfelelő nekik, minél tovább tart, a hatalmon levők minél tovább maradnak bizonyta­lanságban és megfélemlítve engednek a nyomásnak, annál több demokratikus reformot harcolhatnak ki és biztosít­hatnak a jövő számára. A gyors stabilizálódást a követke­zetes demokratizálást veszélyeztető lépésnek tekintették, mert túl sok fékezője maradna a reformoknak. Egészen más okokból ellenezték a változásokat azok, akik megértették, hogy karrierjük véget ért, mégpedig a sztálinisták, a valódi konzervatívok, a moszkvai ügynökök, a múltban tekintélyüket vesztett karrieristák, ök a bizony­talanság meghosszabbításában látták utolsó reményüket. Ar­ra számítottak, hogy a fejlemények olyan válsághoz vezet­nek, amelyben a politikai struktúrák és a hatalmi struktú­rák szembefordulnak a reformokkal és minden visszatér a régi kerékvágásba. Moszkva volt a harmadik jelentős politikai erő, amelynek nem felelt meg a gyors kádercsere. Nem volt kedvére a rendkívüli kongresszus és egy új központi bizottság meg­választása olyan helyzetben, amelyet nem tart „szilárdan a kezében”. A kongresszusokat általában csak akkor hívják össze és tartják meg, ha előre tudják, hogyan végződnek. Dubcek, a pártapparátus tapasztalt gyakorlati embere tud­ta, hogy az ellenfelek csoportját eltávolítani és a sajátját megerősíteni a legfontosabb, s hogy figyelnie kell a moszk­vai háttérre. Ez a két dolog fontosabb volt számára a programnyilatkozatoknál, a reformmal kapcsolatos elgon­dolásoknál, a pártkongresszusnál és a választásoknál. 1968 januárjától áprilisig sikerült neki a vezetőségben létrehoz­nia saját csoportját, amely a döntő posztokat tartotta. A Dubcek, Cernik, Kolder hármas volt ez. Együttes erővel a vezetőségből elmozdították azokat, akikben nem volt bizal­muk és azokat juttatták be oda és léptették előbbre, akik­ről hitték, hogy hűek lesznek hozzájuk. így Vasil Bilak, Dubcek személyes barija jutott Dubcek addigi tisztébe,- Szlovákia első titkári posztjára (Bilak később főszerepet játszik a prágai tavasz elfojtásában). A pártelnökségben csak hárman maradtak — Józef Spacek, Józef Smrkovsky és Frantisek Kriegel —, akik nem a vezető triumvirátussal fenntartott kapcsolatnak köszönhetik felfelé ívelésüket. Spacek az erős brnói pártszervezet első titkáraként jutott be a vezetőségbe, Kriegel pedig a KB-n belüli csoportosu­lások különféle manőverei után, Smrkovskyt viszont a régi érdemek és a január utáni nyilvános szereplésekkel szer­zett népszerűsége dobta a csúcsra. Amikor Novotnynak le kellett mondania köztársasági el­nöki tisztéről is, akkor Ludvik Svodoba tábornokot válasz­tották meg erre a tisztségre március 30-án. Addig nem foglalkozott túl sokat politikával, a háború idején a Vörös Hadsereg kötelékébe tartozó csehszlovák alakulat parancs­noka volt és a Szovjetunió hősévé nyilvánították, a fel- szabadulás után egy ideig véderőminiszter volt. Mintha csak a hangzatos, de főleg ceremoniális államfői tisztségre ter­mett volna. Megválasztása után elképesztette a népet és a politikusokat is. amikor megkoszorúzta T. G. Masaryk, nép­szerű háború előtti elnök sírját. Sejna tábornok szökése az USA-ba és az újabb nyomozás megindítása J. Masaryk külügyminiszter halálának körül­ményei kivizsgálására mind olyan események voltak, ame­lyek segítettek népszerűsíteni Dubcek új vezetőségét és megkönnyítették a leszámolást a konzervatívokkal. Az át­gondolt reformokat azonban a szükségesnél és a lehetsé­gesnél lassabban hajtották végre. A KB csak 1968. április 5-én fogadta el a CSKP 27 ezer szavas akcióprogramját. A prágai tavasznak ezt a hivata­los programját még február végén készítették elő és írták meg munkacsoportok amelyekben főleg tudományos intéze­tek és egyetemek munkatársai kaptak helyet. A szerzők a későbbiekben ellentétes oldalra kerülnek. Óta Sik és Zde- nek Mlinar például a prágai tavasz elfojtása után Nyugatra távozott, egyesek eltűntek a politikai élet színpadáról, má­sok pedig folytatták a munkát Husak új hatalmi szervei­ben. A dokumentum egyes részei szenzációs újdonságokat tar­talmaztak. A párt szerepéről például elmondta: „A KP az emberek önkéntes támogatására támaszkodik; vezető sze­repét nem a társadalom irányításával, hanem annak sza­bad, haladó szocialista fejlődése legodaadóbb szolgálatával tölti be. Tekintélyét nem kényszeríthetik ki. hanem tetteivel kell szüntelenül kivívnia. Vonalát nem tukmálhatja sen­kire parancsolással, hanem tagjainak munkáiéval, eszméi­nek igaz voltával viheti át. ... A pártnak nem az a célja, hogy általános társadalomirányító legyen, hogy direktívái­val fékezzen minden szervezetet és az élet minden lépését. Küldetése elsősorban abban rejlik, hogy serkentse a szo­cialista kezdeményezést, megmutassa a kommunista távla­tok útjait és reális lehetőségeit, s hogy rendszeres meg­győzéssel és a kommunisták személyes példájával meg­nyerje magának az összes dolgozót. A pártszervek nem foglalkoznak minden kérdéssel, hanem serkenteniük kell a tevékenységet és sugallniuk kell a legfontosabb gondok megoldását...” (Folytatjuk) Tomlslav Butorac Izrael állam megalapítására emlékeztek Izrael állam 41 évvel ez­előtti megalapítására emlé­keztek vasárnap az Eötvös Loránd Tudományegyetem dísztermében. A Magyar— Izraeli Baráti Társaság és a Magyar Tudományos Akadé­mia Judaisztikai Kutatócso­portja által rendezett ün­nepségen Pozsgay Imre ál­lamminiszter mondott beszé­det. Hangsúlyozta: a mai Ma­gyarország minden vonatko­zásban veszteségének és ve­reségének is érzi azt, ami csaknem fél évszázaddal ez­előtt a magyar zsidósággal történt. Ezután azt a hős­korszakot méltatta, amely­ben az európai civilizáció, kultúra kialakulásában is olyan jelentős szerepet ját­szó zsidóság a Közel-keleten megteremtette saját álla­mát. Magyarország és Izrael viszonya nem volt felhőtlen — mondotta. Minden elis­merésünk azé az Izraelben élő sok ezer magyar zsidóé, aki ma is Magyarországot, azt az országot tekinti óha­zájának, amely pedig annak ideién nem volt képes meg­védeni a vésztől, a gyötrel­mektől. A két ország viszonyáról szólva az államminiszter azt hangsúlyozta: affelétartunk, hogy rendben, emberséges módon építsük tovább ál­lamközi kapcsolatainkat. Azt akarjuk: kulturális identitá­sukat megtalált emberek milliói lépjenek kapcsolatba egymással nemcsak a mo­dem technikai eszközök, ha­nem az emberek, eszmék, a szellemiség szabad áramlása révén is. Shlomo Marom, a buda­pesti Izraeli Érdekképvise­leti Hivatal vezetője beszé­dében arról a harcról szólt, amelyet a fiatal zsidó ál­lamnak kellett megvívnia fennmaradásáért. Erőfeszíté­sei. súlyos veszteségei, mint hangoztatta. nem voltak hiábavalóak: a világ sok or­szágából odavándorolt em­bereknek sikerült felépíte­niük egy demokratikus, sza­bad jogállamot. A gazdasági problémák jelentős része még megoldatlan, de szinte ennél is fontosabb a szom­szédos arab népekkel, a pa­lesztin lakossággal való vi­szony rendezése. Ez a fel­tétele annak, hogy Izrael ál­lam erőit a társadalom épí­tésére összpontosíthassa. Iz­rael érdekelt abban, hogy ió kapcsolatban legyen a világ országaival. Bizakodik, hogy az izraeli—magyar viszony is már a közeljövőben ren­deződik. Az ünnepi műsort — amelyben több neves szín­művész működött közre — Rapcsányi László, a Magyar —Izraeli Baráti Társaság el­nökének vezetésével a Ma­gyar Rádió is közvetíti. Bz Üvegipari Müvek Orosházi Üveggyára keres irányítástechnikai területre gyengeáramú-mérés és szabályozás szakon végzett villamosmérnököt vagy üzemmérnököt üzemmérnöki és tervezői munkakörök betöltésére. Előnyben részesülnek azok a pályázók, akik számítástechnikai ismerettel és angol nyelvtudással rendelkeznek. Bérezés: megegyezés szerint. A munkába állással egyidejűleg lakást biztosítunk! Jelentkezés: írásban vagy személyesen az Orosházi Üveggyár személyzeti és oktatási főosztályán. Cím: 5900 Orosháza, Csorvási út 60—62. Pf.: 118. Telefon: (68) 11-011/114-es vagy 115-ös mellék.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents