Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-13 / 111. szám

1989. május 13., szombat o KÖRÖSTÁJ BELPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLET Színesedő politikai paletta Nagyszénáson Itt mindenki tudja egy­másról. ki mennyit ér. Így iellemezte a községet egy idős ember évekkel ezelőtt, amikor először tártam Nagy­szénáson. Hasonlóképpen fo­galmaz most Ivanics István. a község pártbizottságának titkára, aki maga is tősgyö­keres nagyszénási. „Itt nin­csenek titkok. Az emberek ismerik egymást, s ennél fogva kapcsolatukat is lob­ban jellemzi az őszinteség, mint a nagyobb települése­ken. „A dolgok természeté­ből fakad, hogy sok igaz­ság van ezekben a szavak­ban. Azt is lehet mondani, hogy a nyíltság magától ért­hető. Nyilván ez az érem egyik oldala. Ám a politikai munkának is meg van a ma­ga sajátossága. Nem vélet­len, hogy már beszélgeté­sünk eleién a lakóhelyi po­litizálásra terelődik a szó. — A felszabadulás után a lakóhelyen folyt a politizá­lás. Vannak tehát tapaszta­lataink. amelyekre lehet épí­teni — mondja Ivanics Ist­ván. — Ez azt jelenti, hopy a munkahelyről kivonul a párt? — A községben 462 tagja van a pártnak. A többség az Október 6. Termelőszövetke­zetben dolgozik, más részük az Orosházi Üveggyárban. Szükség van a munkahelyi pártmunkára is. A szövet­kezetben évek óta komolyan veszik. hogy taggyűlésre csak munka után kerülhet sor. A termelőszövetkezet fontos tényező a községben. Csak példaként említem, annak ellenére, hogy évek óta sújtja az aszály, mégis segítette a községet a gáz­vezeték megépítésében. És akárhogy vesszük, ennek a támogatásnak, vagy nevez­zem összefogásnak politikai jelentősége van. A lakóterü­letről azonban nem lehet le­mondani. Ez a megújulási folyamat része. Erre a mun­kára csoportokat alakítunk, hogy állandó kapcsolatunk legyen a pártonkívüliekkel is. — Ehhez viszont politizá­ló tagságra van szükség. — Ha politizáló párt aka­runk lenni, politizáló tag­ságra van szükség. A tag­ság megszokta a felülről irányított politizálást. Most váltani kell. Ki kell fejlesz­teni az öntevékeny vita­készséget. Én úgy látom, hogy párttagságunk erre is felkészült. Igazolja ezt a növekvő aktivitás is. Mi több. a tagság mintegy 42 százaléka vett részt külön­böző politikai, ideológiai ok­tatáson. — Milyen programja van a községi pártbizottságnak? — A pártbizottság áprilisi ülésén döntött a program el­készítéséről. Most előkészí­tés alatt áll. A júniusi ta­nácskozáson fogjuk megvi­tatni. A községi pártbizott­ságnak mindig volt prog­ramja. de most úgy érzem, megnőtt a fontossága. Olvan programot kell kidolgozni, amely az egész község ér­dekét szolgália. de ugyan­akkor megvalósítható is. Miért kell a jó program, miért kell a lakóhelyi poli­tizálás? Mert Nagyszénáson is a jövőben gondolkodnak, a választásokra készülnek. Szóba kerülnek az alterna­tív szervezetek. A község­ben MDF helyi szervezete működik. Találkozásomat a szervezet vezetőjével a párt- bizottság titkára szervezte meg. Újszerű, demokratikus és emberileg is megnyerű gesztussal. — Bizonyára lesznek fel­adatok. amelyek megvalósí­tásában együtt tudunk mű­ködni az MDF-vel — hang­súlyozta beszélgetésünk so­rán. Csorba János, a Gépkoop leányvállalat üzemvezetője az MDF nagyszénási szerve­zetének ügyvivője. A hatal­mas szerelőcsarnokban cső­törő adapterek burkolatát készítik, melyeket az oros­házi Mezőgép Nyugat-Euró- pába exportál. Az irodába, ahol beszélgetünk, behallat­szik a munka zaja. — A Magyar Demokrata Fórum nagyszénási csoport­ja márciusban jött létre ti­zenhét alapító taggal. Van közöttük üveggyári targon­cavezető, kisiparos, gépész- technikus. mérnök, pedagó­gus. Ezt azért hangsúlyozom, hogy nem sértődött értelmi­ségiek csoportosulásáról van szó. ahogv néhány helven állítják. Mi a demokratizá­lás elkötelezettjei vagyunk. — Mégis, hogyan jött lét­re ez a csoport? — Részt vettetn a lakitel­ki megbeszélésen és felvet­tem a kapcsolatot Lezsák Sándorral, hogy megalakít­suk a helyi csoportot. Veze­tőségi tag voltam az oros­házi szervezetnél. ahová többen eljöttek Nagyszé­násról. Hát ebből a magból jött létre a helyi csoport. Jelenleg huszonötén va­gyunk. s a Kiosz helyiségé­ben tartjuk a tanácskozá­sainkat. — Milyen a kapcsolatuk a községi pártbizottsággal? — Érdemi beszélgetésre még nem került sor. — És a tanáccsal? — Kaczkó úrral, a tanács^ elnökkel nagyon korrekt a kapcsolatunk. Bejelentettem, hogy részt kívánunk venni a tanácsüléseken. Azóta minden ülésre megkapjuk a meghívót. A végrehaitó bi­zottság ülésére is el akarunk menni. Erre a kérelmünkre még nem kaptunk választ. Akarva, akaratlanul fel kell figyelnem a szóhaszná­latra. A pártbizottságon elv­társ voltam, a műhelycsar­nok irodáiéban az úr dukál. Jóllehet nincs nyomatéka a szónak. Csorba János kü­lönben is halkszavú ember. Az MDF nagyszénási szer­vezete elkészítette program­iát. Kiemelt helyi feladat­nak tekintik többek között az egészségügyi ellátás iaví- tását. az oktatás korszerűsí­tését. s felkaroliák a törté­nelmi hagyományok ápolá­sát. Jelenleg a második vi­lágháború emlékművének felállításán dolgoznak. — Megfeledkeztünk saiát halottainkról. Ezt fogja pó­tolni az emlékmű — hang­súlyozta. — Eddig 121 nagv- szénási lakos nevét gvűj- töttük össze, akik a máso­dik világháborúban estek el. Időközben sokan elköl­töztek Szénásról, olyanok is. akiknek hozzátartozója el­esett a háborúban, s ne­vükre eddig nem bukkan­tunk rá. A gyűjtőmunkát egyik vezetőségi tagunk. Szűcs Zoltán fogia össze. A tanács is sokat segít. Van más teendőnk is. — Méavedia? — Meg akarjuk alakítani a Demokrata Fórumon be­lül a Gazda Kört. a kister­melők és a háztáji gazdák érdekképviseletéről lenne szó. Én magam is foglalko­zom háztájival. Néha botrá­nyos dolgok történnek. Tő­lünk a vöröshagymát pél­dául 6 forintért vásárolták fel, s Pesten a nagvpiacon 16-18 forintért adták to­vább. A program szerint az MDF részt kíván venni az esedékes választásokon, azok előkészítésében és demokra­tikus lebonyolításában. Je­lölteket állít és támogat. Színesedik .a politikai pa­letta Nagyszénáson is. Serédi János • • „Örömmel jelentjük, Rákosi elvtárs” A nevek ugyanazok. Itt járnak köztünk a fiúk. az uno­kák, itt a lányok és lehet, hogy ők is. Valaki ír egy le­velet, aláírja, és most, ahogy lapozom a negyven év előtti _ újságot, hirtelen ugyanaz a név bukkan elém. Amiről a mostani név gazdája ír. közügy. Nem . lelkes” nem „ragyogó tekintetű”, nem „éber”. Nem csinálja eze­ket. csak, ha lelkes lehet, vagy éppen ragyogó tekintetű, netán éber, mert tudja: a régi közmondás, hogy „nem mind arany, ami fénylik” — egy-két szómatadorra most is vonatkoztatható. Aztán nézem-oivasom a negy­ven éve kinyomtatott betűket, ugyanazt a nevet, egy ki­mondhatatlanul primitív szókömyezetben, valami vére­sen tragikus, ügy kapcsán. „K. S. szeghalmi kulák 46 kát. hold földön gazdálkodik. A fennálló rendelkezések érteimében 9 kát. holdat kellett volna búzával bevetnie, de ő csak 4 holdat vetett be. A be nem vetett 5 hold vetőmagjával nem tud elszámolni. A bíróság megállapí­totta azt is, hogy az előírt egy mázsa vetőmag helyett csak 80 kg-ot vetett el, azt is csávázatlanul. Kiderült még az is, hogy kukoricaföldjét eddig még nem ekéka- Pálta meg. A törvényszék uzsorabírósága a szabotáló kulákot 8 hónapi börtönre. 5 ezer forint pénzbüntetésre ítélte, valamint Szeghalom községből 3 hónapra kitil­totta.” Szabotál, kévekereszteket gyújt, letagad, nem szolgál­tatja be az előírt mennyiséget, uszít: 1949, július, au­gusztus, szeptember. Üj alkotmány, Titóbérencek pere, tervkölcsönjegyzési verseny. Örömmel jelentjük Rákosi elvtárs, hogy lOO^/a-ban teljesítettük a kölcsön jegyzést”. Távirat a csabai Rokkából: „ötszáztíz dolgozónk 123 ezer 100 forintot jegyzett”. És itt is nevek, aláírások. Megrendítően kemény a prés: öt-hatszáz forintos kere­setek ellenében az átlag 241 forintos „jegyzés” szinte emberfeletti teljesítmény. De hát: „Nem kell nekünk a háborús uszítok vérrel szerzett kölcsöne, magunk teremt­jük meg a jövő alapjait”. Az a világ, a negyvenkilences, mintha nem is ezen a Földön termett volna. Egy másik bolygón inkább. A nyomtatott szavak azonban „makacs dolgok”, és emlékeztetnek. Halálos ítéletekre, önpusztí­tásra. El nem követett bűnök beismerésére, egy sarkai­ból kifordult világ rettenetéire. Ahová belépett az ember (a köznapi), tiszta szívvel, jó szándékkal és nem tudta, mit miért csinál. „Rákosi elvtárs hozzám fordult és nem akartam, hogy csalatkozzon bennem, hiszen mi még so­sem csalatkoztunk őbenne!... Most megadtam a ma­gam válaszát a nyugati tőkésuraknak és cinkosaiknak is! Érezzék úgy, |mintha szemen köptem volna őket!" így mondta, így gondolta?! Nincs rá bizonyíték. Csak a név olvasható itt is. a név. ami nem változik. A ne­vek itt járnak közöttünk, és nem szeretik, ha fellépőd­nek a sebek. Sem a szenvedésé, sem a megaláztatásé, sem a félrevezetettségé. sem a félelemé. A szent, nagy biológia rendje szerint az élet megy tovább. A fű kinő. a hepehupás föld már csak a csonto­kat rejti. Az emlékezés elfelejti a részleteket, már csak az „ítélet” marad, az uzsorabíróság 8 hónapi börtöne, a kitiltás Szeghalomról. A nevek ugyanazok. Sokszor a fiúé is az. az unokáé is. Családok őrzik négy évtized titkait, majdnem fél év­századét. de hát a titkok messzire nyúlnak. A zsilipek azonban meglazultak. A közlési vágy, a kimondás vá­gya egyre viharosabb. Így a jó, de mindig igaz legyen az emlékezés! Bűnökre nem válasz a bűn. igazságtalan­ságra az igazságtalanság, bosszúra a bosszú. Azért jus­son csak eszünkbe negyvenkilenc, és a párhuzam azzal, ami most van. A honnan-hová és a hogyan? Ha vála­szainkat így keressük, több lesz bennünk a türelem és a vágy nyugalom után. Persze nem úgy. ahogy a szó egyszerűen rejti. Ügy is. ahogyan másképpen rejti a lé­nyeget. Sass Ervin Hiányzik az átgondolt koncepció Beszélgetés a Magyar Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsának soros elnökével A KISZ idei, egyben utol­só kongresszusán elsősorban azokat látták szívesen, akik majd az utódszervezet tagjai lesznek. Nyilván ez lehet az oka, hogy Szumpf István, a Miszot jelenlegi elnöke nem kapott szót a rendezvényen. — Miről beszéltél volna, ha mégis szót kapsz? — Először is arról, hogy a pántot nagy felelősség terhe­li abban, hogy a korlátozot­tan cselekvőképes KISZ tu­lajdonképpen hozzájárult ahhoz, hogy generációk so­kasága idegenedett el a poli­tizálástól és vált bizalmat­lanná. A felelősség csak má­sodsorban terheli a KISZ-t. Elsősorban azé a meghatá­rozó politikai erőé a felelős­ség, amelyik nem is enged­te, hogy a KISZ . a saját reformtörekvéseit követke­zetesen végigvigye. Ez az egyik oka annak, hogy a KISZ komoly válságba ke­rült. Elkerülhetetlen, hogy változtasson működésmód­ján, hogy hitel- és verseny- képes legyen. — Szerinted hiányzik-e még valamilyen szervezet a mai politikai élet palettájá­ról? Egyáltalán születhet-e még lényegesen újat mondó politikai szervezet? — A politikai programok szintjén azt hiszem, hogy már nem lehet újat monda­ni. Viszont úgy látom, hogy a vállalási alapú szerveze­tek nem jelentek meg, avagy nem olyan inten­zitással vesznek részt a politikai közéletben, mint amilyen súlyuk és befolyá­suk lesz az elkövetkezendő években Magyarországon. Nem véletlen, hogy utolsó­ként született az önszervező folyamatban a Keresztény- demokrata és a Független­ségi Párt, amelyek leginkább hangsúlyozzák a Kisgazda- párton kívül a valláserkölcsi alapon történő közéleti rész­vételt. Az ifjúságon beiül a paletta már megalakulás­kor szinte teljes volt. — Ebben a politikai sok­színűségben hogyan látod a közelgő választásokat? — Ügy gondolom, hogy a kilencvenes években elővá­lasztás lesz abban az érte­lemben, hogy mivel a poli­tikai programok között lé­nyeges különbségek nem lesznek, többnyire a koráb­ban mutatott erkölcsi telje­sítményük, morális tartásuk és hitelességük alapján fog­nak választani az állampol­gárok az egyes pártok, ille­tőleg a pártok vezetői kö­zött. Sokkal inkább szemé­lyek közötti választás lesz, mint pártok közötti. A következő ciklusban le­mérhetik majd a választók, hogy az újonnan született szervezetek — feltételezve a szabad választásokat és for­rásokhoz való hozzájutás egyenlő esélyét — mennyire tudják a saját programjukat hatékony politikai erővé át­váltani, és milyen különb­ség van a társadalmi gya­korlat és a vallott politikai gyakorlat között. Az igazi választás tehát a kilencve­nes évek közepén lesz. Ott fog végül is kiderülni, hogy a magyar társadalom politi­kai értelemben milyen gon­dolatok mögé áll föl, és mi­lyen politikai eszköznek ad lehetőséget, hogy ezt az or­szágot kivezesse abból a zsákutcából, amelybe került és megmentse attól a ka­tasztrófától, amely felé ha­lad. — Milyen jövőt jósolsz a Domisznek, a KISZ utód- szervezetének? — Azt gondolom, hogy át­meneti szervezet. Túl sokfé­le minőséget egyesít magá­ban ahhoz, hogy sokáig együtt tudná tartani mindet. Nem elsősorban a politikai azonosság a legfőbb össze­tartó erő. Meggyőződésem, hogy nagyobb politikai kü­lönbségek vannak a Demi- szen belül, mint néhány új alternatív szervezet és egyes utódszervezetek között. Az integráló erő a Demiszen beliül az, hogy mindnyájan a KISZ utódszervezetei, és így megtartható a vagyon. Néhány KISZ-vezető ponto­san felismerte azt, hogy ki kell egyezni az új szerveze­tekkel is ahhoz, hogy az if­júság problémái hatékony képviseletet nyerjenek. Ki keli egyezni a vagyon kér­désében is. — Garantáltnak látod a Demisz megújulását így is, hogy a volt KISZ-vezetők átmentették magukat az utódszervezetbe? —• Ügy hiszem, ez nem nagy baj. Nem is igen le­hetett volna mást választa­ni helyettük. Nagy Imre és Gyurcsányi Ferenc az ifjú­sági közélet kétségtelenül meghatározó politikai sze­replői. Nekik is más körül­mények között kell politi­zálniuk és meg kell hogy méressenek egy sokkal tá­gabb politikai közélet mér­céjén. Az majd el fogja dön­teni, hogy egy pártpolitikai szempont miatt választódtak ki, vagy valóságos képvise­lői az ifjúság érdekeinek. — Egy politikai szervezet számára ad legalitást, ha csatlakozik a Miszothoz? — Nem is legalitást, ha­nem politikai védettséget. Azt hiszem, hogy az első időszakban mindenképpen adott. Jogi értelemben le­galitást a jogszabályoknak való megfelelés, politikai le­galitást pedig a tagság ál­tal történő elfogadottság ad. A Miszot politikai védettsé­get teremtett például a Fi­desznek. Nyilván belépésé­nél az egyik szempont is az volt azon kívül, hogy na­gyobb nyilvánosságot is te­remtett számára, egyfajta politikai védernyőt. — Szó van róla, hogy megszűnik az ÄISH, vagy pedig átadná a helyét egy másfajta szerveződésnek? Mondanál erről néhány szót? —• Ez nyilvánvalóan ösz- szefüggésben van azzal, hogy az ifjúság problémái kiéleződtek és elindult a fe­lelősségkeresés is. Az ÁISH-t megalakulása óta agyon­nyomta az élsport. Valójá­ban az egész hivatal tevé­kenységében perifériálisán jelentek meg az ifjúság ügyei. Ez visszavezethető oda, hogy nincs világosan átgondolt ifjúságpolitikája az országot irányító pártnak. Marginális, másodlagos, ma­radékelvek alapján elrende­ződő kérdések voltak töb­bek között az ifjúság ügyei is. Az ÁISH jövője részben attól függ, hogy hogyan tud beilleszkedni egy új kor­mányzati struktúrába, egy­általán milyen modellek vet­hetők fel a kormányzati po­litika ifjúsági részeinek to­vábbvitelére. Hogy megszű­nik-e vagy sem, ez tulajdon­képpen technikai kérdés. Az a fontos, hogy lesz-e olyan kormányzati szerv, vagy a kormánynak lesz-e olyan if­júságpolitikája, amely ké­pes hatékonyan csökkenteni azokat a feszültségeket, amelyek az ifjúság körében kialakultak, és hogy ezeket milyen eszközökkel teszi. A kormánynak végig keld gon­dolnia, hogy melyik megol­dás lehet a leghatékonyabb. Ezzel kapcsolatban termé­szetesen lehet az ifjúsági szervezeteknek is vélemé­nye. Én úgy gondolom, hogy jelen pillanatban átmeneti megoldás képzelhető el ad­dig, amíg az új választások után fel nem áll az új kor­mány, amely kialakítja a maga kormányzatpolitikáját, amelyben hosszabb távon el lehet rendezni az ifjúsági problémákat. Az oktatás és az ifjúság ügyét együvé tar­tozó kérdésként célszerű fel­fogni, tehát szerencsés len­ne, ha egy olyan kormány­zati struktúra állna fel, amelyben ezek a minisztéri­umba kerülnének. Nyilván ezt egyelőre nehéz keresztül­vinni, de addig is valahogy meg kell oldani a problé­mát. Tolnai Kata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents