Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-05 / 79. szám

O 1989. április 5., szerda fl Penza megyei küldöttség programja Urad megyei delegáció Békésben A megyénkben tartózkodó Penza megyei delegáció tag­jai ■ tegnap, április 4-én a békéscsabai városi pártbi­zottságon kezdték a napot. Tájékoztatót hallgattak meg a város politikai, gazdasági, társadalmi életéről. Ezt kö­vetően a Felszabadulási Em­lékműnél részt vettek a me­gyeszékhely koszorúzási ün­nepségén, és ’ elhelyezték a hála- és megemlékezés virá­gait. A délelőtt folyamán ellá­togattak a Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum­ba és a Meseházba, délután megtekintették a Sportcsar­nokot, felkeresték a Gabo­na Múzeumot. Megnézték a nyugati kertvárosban a Har­gita lakásépítő szövetkezet új házait, majd ellátogattak egy gerlai kistermelő háztá­ji gazdaságába. Ma, szerdán a mezőhegye- si városi pártbizottságon fo­gadják a testvérmegye négy­tagú delegációját. Tájékoz­tatót hallgatnak meg az új város politikai, gazdasági, kulturális életéről. Ismer­kednek a várossal, felkere­sik a Mezőhegyesi Mező- gazdasági Kombinátot, ellá­togatnak a helyi ipari szak- középiskolába és szakmun­kásképző intézetbe. v. 1. Arad megyei delegáció ér­kezett megyénkbe április 3- án, hétfőn, hogy részt ve­gyen a hazánk felszabadu­lásának 44. évfordulóján rendezett ünnepségeken. A háromtagú delegáció veze­tője Vasilescu Doina, az Arad megyei pártbizottság titkára. A vendégeket hét­főn délután Békéscsabán, a megyei pártbizottság szék­házában Szabó Miklós első titkár fogadta és tájékoztat­ta Békés megye politikai, társadalmi és gazdasági éle­téről. A tájékoztatón részt vettek cír. Lovász Matild, Kiss Sándor és Nagy Jenő, a megyei pártbizottság tit­kárai. A delegáció Orosházára utazott. A városi pártbizott­ságon dr. Körmendi János első titkár rövid tájékozta­tót adott Orosháza életéről. Ezt követően az Arad me­gyei delegáció tagjai koszo­rút helyeztek el Orosházán a Román Hősök temetőjé­ben. Tegnap, április 4-én a Román Szocialista Köztár­saság Budapesti Nagykövet­ségének képviselői is elhe­lyezték a megemlékezés és kegyelet virágait Oroshá­zán a Román Hősök temető­jében. Gyulán töltötte a keddi napot az Arad megyei dele­gáció. A városi pártbizottsá­gon dr. Marsi Gyula első titkár ismertette Gyula gaz­dasági, politikai, társadalmi életét, majd a vendégek részt vettek az. április 4-i városi ünnepségeken. Még a délelőtt folyamán felkeres­ték a Magyarországi Romá­nok Demokratikus Szövetsé­gének székházát, ahol meg­beszélést folytattak a szövet­ség vezetőivel. Délután is­merkedtek a várossal, majd kétegyházára utaztak, ahol tájékoztatót hallgattak meg a nagyközség életéről. Ma, szerdán felkeresik a békéscsabai piacot, majd a városi pártbizottságon fo­gadják az Arad megyei kül­döttséget. v. 1. Fotó: Kovács Erzsébet A penzai pártdelegáció tagjai tegnap, kedden Békéscsabán felkeresték a Munkácsy-múzeumot Fotó: Kovács Erzsébet Kitüntetési ünnepség a megyei tanácsnál A megyei tanácsnál ren­dezett kitüntetési ünnepsé­gen — amelyen ott volt Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára; Fodorné Birgés Katalin, az SZMT vezető titkára: Szik­szói Ferenc, a Hazafias Nép­front megyei bizottságának titkára. Murányi Miklós, a megyei tanács elnöke mon­dott beszédet. Köszöntötte azokat, akik kiemelkedő munkájuk elismeréseként e napon kitüntetéseket vehet­tek át. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hatónk fel- szabadulásának 44. évfordu­lója alkalmából kiemelkedő munkájuk elismeréséül kor­mánykitüntetést adományoz: A Magyar Népköztársaság Csillagrendjét kapta; Boros Mihály, a Csepel Autógyár Szeghalmi Gyárá­nak igazgatója. „Április Negyediké Érdem- rend”-et: Fülöp Sándor, a dombegy­házi Petőfi Tsz elnöke ka­pott. A „Munka Érdemrend” arany fokozatát; dr. Bereczki Elemér, az MSZMP Békés Megyei Bi­zottsága Oktatási Igazgató­ság igazgatója; Danis József, a Tótkomlósi Kossuth Tsz elnöke és Filozóf György, a Mezőberényi Műszaki Vasipari Szövetkezet elnö­ke vehették át. A „Munka Érdemrend” ezüst fokozatát kapták; Boár György, a Battonyai Petőfi Tsz meósa: Diószegi Imre, a Sarkad! Cukorgyár csoportvezetője, alapszerve­zeti pártmunkás: Czövekes László, az Orosházi Üveg­gyár gazdasági igazgatóhe­lyettese; Hrabovszki Judit. a Csaba Szőnyegszövő HISZ gyártmányfeilesztési vezető­je; Jakucs Ferenc, a Füzes- gyarmati Vöröscsillag Tsz sertésgondozója; Kaszai Já­nos, a Vésztő Nagvközségi Tanács vb-tiktára: Kiss Fe­renc, a békéscsabai Ke­mény Gábor Szakközépisko­la igazgatója: Kmetykó Gyu­la, az MSZMP Mezőkovács- háza Városi Bizottsága poli­tikai munkatársa: Laduver János, a Békéssámsoni Elő­re Tsz gépszerelője: Lantos György, a Kardoskúti Álta­lános Iskola igazgatója: dr. Monori Károly, a Békés Me­gyei Gabonaforgalmi Válla­lat igazgatóhelyettese; Nagy­né Patócs Ibolya, az Oros­házi Baromfifeldolgozó Vál­lalat konzervüzem-vezetője; B. Nagy Pál, a Szeghalmi Állami Gazdaság gépszerelő­je; dr. Rácz László, a Bé­kés Megyei Tanács V. B. egészségügyi osztály osztály- vezetője; Szabó Béla, a KISZ megyei bizottság első titká­ra; Szántai László, a Mező­túri Állami Gazdaság gyo- maendrődi telepének rako­dóképkezelője, alapszerveze­ti párttitkár; Tihanyi Mi­hály, a Kondorosi Egyesült Tsz főkönyvelője; Tímár Be­nedek, a mezőkovácsházi NEB nyugalmazott elnöke ; Varga József, a Körös Volán főművezetője; Vincze Mik­lós, a mezőberényi áfész el­nöke. A „Munka Érdemrend” bronz fokozatát kapták; Bokros János, a Békéscsa­bai Május 1. Tsz erőgépve­zetője: dr. Botyánszki Mi­hály, a Békéscsabai Kon­zervgyár műszaki-termelési igazgatóhelyettese; Csepre- ghy Pál, az Orosházi Mező­gép hegesztője; Darida Já­nos. a Forcon Békéscsabai Vállalat csoprtvezetője; Di- kó Sándor, békési cipész- mester; Fábián Adám, a Békés Megyei Adómegálla­pító Hivatal nyugalmazott osztályvezetője; Gulyás Já­nos, az örménykúti Felsza­badulás Tsz gépkocsivezető­je; Hegyesi Imre, az ipari szövetkezetek megyei szö­vetsége gépkocsivezetője; Horváth Géza, a Kner Nyomda üzemvezetője; Jau­tó Mihály, a Mezőhegyesi Mezbőgazdasági Kombinát traktorosa; Kardos Sándor, a Körösladányi Magyar— Vietnam Barátság Tsz párt­bizottságának titkára ; Kiss Gyula, az Ecsegfalvi Egyet­értés Tsz traktorosa; Kraj- csó János, a Csabai Húsker művezetője; Krattinger Adám, a Mezőberényi Arany­kalász Tsz gépszerelője; Lempert László, a Kétegv- házi Béke Tsz elnöke; Mi- kus Mihályné, a Gyulai Sü­tőipari Vállalat pénzügyi osztályvezetője, alapszerve­zeti párttitkára; Nagy L ászióné, a Béköt csoport- vezetője; Nemes Imre, Me- zőgyán Nagyközségi Tanács társadalmi tanácselnök-he­lyettese; Puskás Mihály, a Sarkadi Lenin Tsz gépkeze­lője; Ravasz Ferencné, az Orosháza és Környéke Há­ziipari Szövetkezet gépi var­rója; Sipiczki Jánosné. a Béköt gépi varrója; Smiri Eszter, az ENCI titkárnője: Szöllösi István, az Orosházi Mezőgép Vállalat esztergá­lyosa, alapszervezeti párttit­kára: Szűcs Imre. békési áfész boltvezetője: Tóth Má­té, a Magyarbánhegyesi Egyetértés Tsz elnöke: Ta­kács Imre, a Békés Városi Tanács V. B. csoportvezető­je, városi tanácsos: Uhrin György, a Telekgerendá.si Vöröscsillag Tsz villanysze­relője: Vitéz Lászióné. a Bé­késcsabai Egészségügyi Ellá­tási Intézet osztályvezető fő­nővére; Voska Istvánné. a Szarvasi Szlovák Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Diákotthon vezető óvónője, alapszervezeti párttitkár. A Parlamentben, illetve intézményi ünnepségen ve­hették át a kormánykitünte­tést: A „Munka Érdemrend” ezüst fokozatát; Klemm Józsefné. az Eleki Lenin Tsz vezető üzemgaz­dásza; Köveskuti Pálné. a Békéscsabai Városgazdálko­dási Vállalat virágbolti el­adója. A „Munka Érdem­rend” bronz fokozatát: Bocsa Gyula, a Békés Me­gyei Illetékhivatal osztályve­zetője. Bejelentették, hogy az El­nöki Tanács dr. Abrándi Endrének, a Békéscsabai Kórház osztályvezető főor­vosának a „Munka Érdem­rend” arany fokozatát ado­mányozta. Átadására azon­ban nem kerülhet sor, mi­vel a közelmúltban meghalt. A Belügyminiszter tartó­san végzett, jó munkájuk elismeréséül „Kiváló Mun­káért” kitüntető jelvényt kapták : Nagy Károly, Gyula Város Tanácsa (Gyulavári) kiren­deltségvezetője; Pap Tibor, Dévaványa Nagyközség Ta­nácsa tanácselnöke: Tar I-a- josné. Békés Város Tanácsa V. B. előadója; Várnai Ist­vánné, az Orosháza Város Tanácsa V. B. főmunkatár­sa. A köz érdekében végzett eredményes tevékenységü­kért „Kiváló Társadalmi Munkáért Érmet” vették át: Matatsz István. Tótkomlós Nagyközség Tanácsa V. B. éoítésvezető je: Pólyák Mi­hály, a Kunágota Bercsényi Tsz ágazatvezetője: Szöllösi József, a Mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz üzemgazda­sági osztály vezető ie: Tóth András, Gádoros Nagyköz­ség Tanácsa nyugalmazott vb-titkára. Az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal Elnöke kiemel­kedő munkáiéért „Kiváló Munkáért” kitüntető jel­vényt adományozta: dr. Molnár Margitnak, a Békés Megyei Tanács V. B. munkaügyi osztálya osztály­vezetőiének. A Magyar Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksé­ge a két nép közötti barát­ság elmélyítése érdekében végzett munkáiéért az „MSZBT AR ANYKOSZO- RÜS JELVÉNYT” adomá­nyozta dr. Ambrus Pálnak, az Orosházi Üveggyár főosz­tályvezetőiének. A Minisztertanács Hivata­la „Kiváló Munkáért” ki­tüntetésiben részesítette Szé- kelyné Cserei Évát, a Békés Megyei Népújság szerkesztő­ségének titkárnőjét. A kitüntetettek egy csoportja Fotó; Kovács Erzsébet Ünnepi köszöntő Csehák Judit televízió- és rádióbeszéde — Társadalmi fordulatok időszakában érthetően és szükségképpen változik a viszonyunk saját történetünk­höz is. Tanúi vagyunk ünnepeink mélyebb és tudatosabb átélésére, a történelem nagy fordulópontjainak igazabb megértésére irányuló tárgyilagos törekvésnek. Komoly szava van ebben az új öntudatosodásban az eszmei tisz­tulásnak, a művészetnek és a szigorúan tárgyilagos tudo­mánynak egyaránt. A történelmi sorsfordulók igazságai az idő haladtával élesebben, jobban láthatókká válnak. Létrejöttükről, kö­vetkezményeikről új és új felismerések kerülnek napvi­lágra. Üj tények és adatok, új vélemények fogalmazód­nak meg arról, hogy milyen folyamatok is vezettek 1945 áprilisához, amit azóta is, ezután is Magyarország fel- szabadulásaként tartunk számon. De azt mai ismereteink alapján is érvényes történelmi igazságként újra elmond­hatjuk, hogy hazánk 1945-ös felszabadulása alapvető, mély, pozitív történelmi fordulat volt. Ünneplésre méltó új. korábban elérhetetlen lehetőségek nyitánya. Befejezése a német megszállásnak, a nyilas rémura­lomnak. Vége egy olyan háborúnak, melyben a nép, az ország szenvedett el mérhetetlen veszteséget, de amely­ben saját erkölcsi vereségüket az ország urai már akkor megpecsételték, amikor egy agresszív nagyhatalommal, a hitleri Németországgal megkötötték a nemzet érdekeit figyelmen kívül hagyó, feltétel nélküli szövetségüket. Szekfű Gyula ezt la mély tragédiát, az 1945-ös fordulat előzményeit, az ahhoz vezető katasztrofális lesüllyedést így jellemezte: „...nem lehet kétséges, hogy már... 1944. március ,19-e előtt sem létezett többé intakt ma­gyar állam, amely feladatait kifelé és saját lakosságával szemben teljesíteni tudta volna.” ' ... A felszabadulás óta negyvennégy esztendő telt el. A népi, a polgári kereteken túllendült demokratikus át­alakulás idején született eredmények és megoldások ma is példaértékűek. Az akkori időszak „egyenes ági” és ígéretes folytatása volt a nemrégen méltóan megünnepelt 1848 nagy ügyének. Azzal a reménnyel biztatott, hogy van, lesz mód a magyar sorskérdéseket a legmegfelelőbb úton és módszerekkel megoldani. A mából látjuk igazán, hogy több és súlyosabb volt, semmint „történelmi baleset”, ami az 1940-es évek vé­gétől bekövetkezett. Az egy központból vezényelt, erőlte­tett, gyorsított iparosításra való áttérés nálunk tradíciók nélküli, uniformizált koncepciója, a kritikátlanul átvett megoldások, a többségében erőszakos, sokszor bűnös tet­tekhez is vezető módszerek elzárták a nemzeti és a tár­sadalmi felemelkedés sikerrel megkezdett útját. Súlyosan kompromittálták a pártot, a szocializmus gondolatát és újabb nemzeti tragédiába sodorták az országot. Pedig a párt egészséges erői 1953 nyarán már az időt is elérke­zettnek ítélték egy demokratikus reformfolyamat meg­kezdéséhez. Máig szenvedjük s éppen napjainkban kezd­tük meg tisztázni e próbálkozás zátonyra futásának, a reformgondolat elsikkasztásának a következményeit. Bár az azóta eltelt évtizedekben többször megpróbáltuk a részleges reformokat sikerrel-sikertélenül végrehajtani, a rossz társadalmi modell korlátáit nem tudtuk áthágni, átfogó fordulatot nem sikerült véghezvinni. Erőfeszíté­seink végeredménye 'mindenki előtt jól ismert. Hábonis romokat nem kell ugyan eltakarítani, de háborús veszte- ségnyi adósságunk rendezése a mai aktív, „békeviselt” nemzedékek feladata. Lukács György visszatérően utalt történelmi fejlődé­sünk fontos jellemzőjére, arra, hogy a tragikus helyze­tekből ismétlődően nem a belső progresszió erejével, hanem külső segítséggel sikerült pozitív fordulatot elér­ni. így volt ez szerinte 1945-ben is. „Magyarország felszabadulását a Vörös Hadsereg győ­zelme, nem belső forradalom hozta meg. • Nem voltak igazi forradalmi harcok, amelyekben az emberek, és ve­lük a nézetek, a világnézetek, a forradalom komolyan átalakulhatott volna ...” — írta. Éppen ezért kell hangsúlyozni, hogy most — bármilyen nehéz körülmények között is — ismét előttünk a feladat. önbizalom, bátor kezdeményezés, dinamikus közélet és légkör szükséges ehhez a második újjáépítéshez. Mert újjá kell építenünk ma nemcsak a termelést, a gazdasá­got, a társadalom intézményeit, hanem, ami ennél több, s nehezebb: az egyén, a személyiség méltóságát, a csalá­dokat. a közösségeket, az állampolgári önállóságot és felelősségtudatot, a munka, a tudás rangját, a bizalmat, a társadalmi szolidaritást. Csak így remélhetjük ugyanis, hogy végre piagunk mögött hagyjuk az elmúlt évtizedek regényesnek aligha nevezhető kanyarulatait. Visszatalá­lunk a magunk természetes történelmi, társadalmi, nem­zeti forrásaihoz, kulturális hagyományaihoz. Meggyőző­désünk. hogy ezeket, mint gazdagon buzgó erőforrásokat hasznosíthatjuk a korszerű gazdaság, a kiteljesedő poli­tikai demokrácia, a magyarság egészét átfogó nemzeti azonosságtudat felépítéséhez csakúgy, mint a szolidari­tást erkölcsi törvénnyé is emelő szociálpolitika kialakí­tásához. Napjainkban sincs, miként a felszabadulás ide­jén sem volt olyan politikai erő, amely egyedül tudná megoldani a történelmi feladatokat. Ez a felismerés ve­zetett oda. hogy az MSZMP szakított egy központból való társadalomiranyító illúziójával. Elutasítja a rendi voná­sokat mutató szocializmus, a „pártállam”, a hatalom túl­zott — visszaélésekre is lehetőséget adó — koncepcióját, rossz gyakorlatát. Politikai felelősségvállalását nem dek­larált hegemóniára, hanem a társadalmi folyamatok ösz- szehanqolásaban való eredményes részvételére kívánja építeni. Nem. formál jogot a hatalom kizárólagos gya­korlására. és vállalja a versenyt, a demokratikus válasz­tásokon való megmérettetést. Meggyőződése hogy a magyar nép közös akarattal, összefogással, kellő felelősséggel és hozzáértéssel képes egy valóban demokratikus szocialista társadalmat, léfre- hózni— Ha azt akarjuk hogy jövőnket formáló közös dönté­seink és «i jelentőséget, tartalmat nyert nemzeti ünne­peink, közölt szerves kapcsolat és szellemi híd épüljön ki. hinnünk, hirdetnünk és bizonyítanunk kell. készek és képesek vagyunk sorsunk és világunk újjáalakítására. Együtt, felszabadulva és megszabadítva egymást köl­csönös félelmeink, bizalmatlanságunk és bizonytalansá­gunk. előítéleteink terhei alól. Mindezekben bizakodva köszöntőm önöket. Kívánok mindannyiuknak hitet, jó egészséget és a munkában eredményeket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents