Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-10 / 83. szám
1989. április 10., hétfő IgNiHMTd Huszonöt éve Vöröskereszt-titkár Április 10-én, ma a helyi Vöröskereszt munkájáról tárgyal az újkígyósi tanács vb. Ez alkalommal köszöntik Rozsnyai Istvánnét, akit 1964 áprilisában választottak meg Vöröskereszt-titkári tisztségébe, s azóta megszakítás nélkül látja el a munkáját. Örömmel mondta el, hogy véradásban Üjkígyós megyei első helyezést ért el, a településen 403-an adnak rendszeresen vért, a Vöröskereszt-tagok száma pedig 262. Megszervezték a Tiszta udvar — rendes ház mozgalmat, s eddig 32 ház érdemelte ki az elismerő táblát. Az idén 15 lakóházat tüntetnek ki ismét. Felvételünk a napokban megtartott jubileumi ünnepségen készült: Süli János tanácselnök gratulál Rozsnyai Istvánnénak. Nátor János Üjkígyós Visszhang A menetjegyek visszaváltásával kapcsolatban a Békés Megyei Népújságban, valamint az autóbuszainkon elhelyezett „Értesítés"-ben tájékoztattuk az utazóközönséget a lehetőségekről. A menetjegyeket 1989. február 28-ig lehetett visszaváltani, így a további 20 darab jegy beváltására is lett volna lehetősége a t. panaszosnak, mivel 10 darabot már február elején beváltott. Ugyancsak február 28-ig lehetett felhasználni — azonos értékben két vagy három jeggyel — a régi autóbusz- jegyeket is. 1989. április 15-ig ismételten visszaváltják elővételi pénztáraink a 4 forintos menetjegyeket 2 forint utánfi- zetés ellenében. Körös Volán, Békéscsaba * * * A Népújság március 28-i számában „így bántak a halott férjemmel” címmel tett panaszbejelentést megvizsgáltam, és a következőket állapítottam meg: 1989. február 5-én 10.02 órakor történt telefonbejelentés a békéscsabai mentőállomásra. A megkeresés után 10.03 órakor mentőtiszt vezetésével kivonult egy mentőegység és 10.07 órakor érkezett a helyszínre. A mentőtiszt a férjet megvizsgálta, és megállapította, hogy sajnálatos módon meghalt. A mentőkocsi megkülönböztetett jelzésekkel közlekedett. A megkülönböztető hangjelzésre, szirénázásra akkor kerül sor, amikor a gépkocsivezető szándékosan figyelmen kívül hagy valamilyen, a KRESZ-ben megfogalmazott szabályt. Szirénázásra a Kétegyházi úton nem volt szükség, mert vasárnap délelőtt a Kétegyházi út mentén elhelyezkedő üzemekben nem dolgoznak, így a közlekedés akadálytalan. Megállapítottam, hogy a mentőegység az előírt egészségügyi felszerelésekkel rendelkezett, így orvosi táska is volt a mentőkocsiban. Tájékoztatom arról is, hogy az életjelenségek (légzés, szívműködés) vizsgálatához semmiféle eszköz és műszer nem szükséges, mert ezek megléte, vagy hiánya megtekintéssel és tapintással jól vizsgálható. Ugyancsak megtekintéssel vizsgáljuk a pupillákat is. Megállapítottam, hogy a megtőszölgálat részéről mulasztás nem történt. Dr. Bumbera József, mentőszolgálati vez. főorvos, Békéscsaba Kérdőjelek május elseje előtt Az országban településenként kialakult hagyománya van már a május elsejének. Sarkadon a felvonulás és majális összekapcsoltan jelentette gyermekkorom ünnepét, és felnőtt fejjel mindkettő szervezése okozott soksok sikerélményt, örömet, s természetesen megoldandó gondot, problémát. A kötődésem ehhez az ünnephez több mint egy érzés: csapatmunka, felelősség, vidámság, s 4000—4500 sarkadi ember közös együttléte. Ugyanakkor megdöbbentő utólag megtudni, hogy mindez „csak” néhány lelkes kft.- tag (ünnepségszervezők) számára jelenti ezeket az érzéseket. s a sarkadi dolgozók már régóta „tehernék” érzik a felvonulást. S most, negyven-egynéhány év után nem lesz felvonulás az immár újra városi rangú településünkön?! Szabad-e nekem a helyi szakszervezetek döntése után még mindig a felvonulás elmaradása miatt keseregnem? Bár talán ebben nem vagyok egyedül. Ügy érzem, van mit végiggondolnom : — Mikor és hol tévesztettünk célt az ünnep szervezésében? — Miért nem ugyanaz az érzés a sorokban menete- lőkben ma, mint bennem (bennünk), évtizedek alatt kialakult? — Ma miért egyszerűsödik le anyagi, szervezési, technikai kérdéssé az ünneplés? A kérdőjelek szaporodnak, a választ nem tudom megfogalmazni. Azt viszont tudom, hogy a méltó ünneplést nemcsak a felvonulás tudja kifejezni; de csak akkor járunk el helyesen, ha az évtizedek hagyományát megszüntetjük, és nem tovább gazdagítjuk? A régi május elsejékre emlékezve nehezen tudok belenyugodni. hogy egy „tollvonással” eltöröljük a vonulást. Hangos gondolkodásom. dohogásom talán másokat is arra késztet, hogy szót emeljen hagyományaink továbbéléséért. Mitykóné Szabó Zsuzsanna, Sarkad Felhívjuk Békéscsaba lakóinak figyelmét arra, hogy ai Kinizsi utcai adófelüeyelöség elektromos energiaátviteli kálbelháilózatát 1989. ÁPRILIS 11-EN FESZÜLTSÉG ALÁ HELYEZZÜK! Ezt kővetően a kábelhálózat, és kapcsolódó berendezéseinek érintése, azokba való beavatkozás életveszélyes és'TILOS! Békés Megyei AÊV Válasz az flgrotektöl „Érdeklődéssel olvastuk lapjuk 1989. III. 13-i számában a »Aíi lesz veled T—174-es?« című cikket. Megértjük a mező- gazdasági üzemek gondjait. Az írás a tények pontos ismerete nélkül, elmarasztalólag említi a kereskedők korrektségét. Szeretnénk a tényleges helyzet miatt mindenekelőtt leszögezni, hogy a forgalmazók által importált T—174/2 A típusú gép sohasem volt mobil daru, nem erre a célra készült, erre — alapvetően — nem is alkalmas. Rakodó- és földmunkagépként lehet használni, erre a célra adtak engedélyt a közlekedésbiztonsági és munkavédelmi vizsgálatot végző intézmények. A géppel és munkaeszközeivel együtt szállított horog a gép saját munkaeszközeinek emelésére és mozgatására alkalmas, ez a gyártó cég által készített kezelési utasításban rögzítve van. Vásárlóink érdekeit megértve a Transinnovval megvizsgáltattuk annak lehetőségét, hogy az egyébként igen kedvelt, többcélú rakodógép horogüzemben is használható legyen. A Transinnov szóbeli nyilatkozata alapján — amelyet az elvégzett különvizsgálat után tett — a gép korlátozott mértékben, minimális megkötésekkel alkalmas lesz horogüzemmódban történő munkavégzésre is. Az írásbeli eredmény a közeljövőben várható. Erről vevőinket azonnal tájékoztatjuk. Meg kell említenünk azt is, hogy a MÉM Repülőgépes Növényvédelmi Szolgálatnál használt vegyszerkonténerek nem azonos szabvány alapján készülnek, tehát különböző súlyúak, különböző méretűek. Ennek egységessé tétele és a T—174/2 A gépek horogüzemben történő korlátozott használati lehetősége miatt szükségessé válhat. Végezetül a pontosság kedvéért közölnünk kell, hogy a X—174 2 A rakodó- és földmunkagép 1975 óta érvényes Munkavédelmi Minősítő Bizonyítvánnyal rendelkezik, amely a gyártó cég által meghatározott célokra és üzemmódra terjed ki. Még egyszer kihangsúlyozzuk, hogy a gép mozgó daruként csak az engedély kiterjesztése után üzemeltethető, függetlenül attól, hogy az NDK-ban miként üzemeltetik. Fentiek alaján kérjük, hogy a géppel kapcsolatos cikk megállapításait pontosítani szíveskedjenek, mely hozzájárulhat a kedélyek megnyugtatásához. Dr. Soós Géza ikereslkedelirm igazgatóh., Barabás Attila munkavédelmi vezető” Olvasói levél „H földcsuszamlás’ -ról A Népújság 1989. április 2-i számában jelent meg a Dőlt betűvel sorozatban „A földcsuszamlás” című írás. Nem szeretném minősíteni és rangsorolni, összefoglaló kifejezéssel élve, ünnepeinket. Mint vallásos embernek az egyházi ünnepek közül a szeretet ünnepe, Krisztus születésének emléke, a feltámadás ünnepe, tehát karácsony és húsvét ünnepe állnak szívemhez legközelebb. Mint magyarnak, magyar állampolgárnak pedig március 15. és október 23. napjainak fordulója szorítja össze torkomat (1956. október 23-án tizennyolcadik éves diák voltam, semmilyen törvénybe ütköző cselekményt nem követtem el, csak láttam és hallottam.) Hangsúlyozom mégegyszer, hogy nem rangsoroltam ! Éppen ezért is egyetértek azzal, hogy március 21-én mintha elhalványult volna az emlékezés ereje. Pedig ezen a napon kellene emélkeznünk azokra a „vörös katonákra”, akik életük feláldozásával védték az ország határait. Azok ellen a szomszédok ellen, akiket alig ötven éve feltámadt nemzeti önérzetüket kihasználva, térképátrendező nyugati hatalmak ránk uszítottak. Politikai tévedéssel átitatott mese, hogy azért törtek ránk, mert a nyugati hatalmak féltek a „vörös veszély” terjedésétől. A sakktáblán ekkor kezdődött nemzeti tragédiánk, tragédiáink sakk-matt- és patthelyzeteinek sorozata. Nem emelte az ünnep rangját a tv-hír- adóban aznap este látott produkció, a budapesti ünnepségen, ahol is egy „énekművész” külön számot adott elő. Ekkor röhögött az ország fele. A másik fele meg akkor, mikor ezt Árkus József jóvoltából újfent láttuk valamelyik este a Parabolában. A testület egyenruhájának is ártott ezzel a művész. Ez lehet, hogy csak az én véleményem. Április 4-ével kapcsolatban annyit: ezen a napon valóban azt a tényt ünnepeljük, hogy a Vörös Hadsereg megszabadította az országot a Német Birodalomtól. Remélem, hogy egyhamar nem kerülünk megint az érdekszférájukba. Az is, tény hogy a szovjet hadijelentések, magyarországi hadműveleteik során sohasem beszéltek „felszabadított” helységekről. Hanem be-, széltek így, hogy „bevettük”, „elfoglaltuk”. Ezen nincs mit csodálkozni! Hadijog szempontjából mi hadviselő ellenfél voltunk. Felszabadult ekkor áz ország lakosságának zömét képező, politikai jogokkal alig rendelkező nemzettest, és élhetett (volna) általános emberi jogokkal. A továbbiakban a szovjet katonák ebben az országban is úgy viselkedtek, mint egy elfoglalt ellenséges területen. Nem hiszem, hogy a hadijoggal ellentétes atrocitásokat szigorú parancsra tették volna. Tudunk kemény megtorlásokról is a za- bolátlankodó katonákkal szemben. Ne áltassuk magunkat, a mi honvédeink is úgy viselkedtek kint a fronton, ahogy a többi katonák is ellenséges földön. Legfeljebb a módszerek és a temperamentum volt más. Sok a sérelem, az eleven seb és a fájdalom. Magam is tudok elképesztően szörnyű esetekről, az embernek állattá, sőt annál is lejjebb alacsonyodásáról. Akkor se kenjük ezt április 4-e napjára. Ünnepeljük meg tisztességesen ezt a napot is, ekkor emlékezve az itt elesett katonákra, a mi nemzetünk veszteségeire, az orosz sztyeppéken porladó magyar honvédekre egyaránt. Egy új korszak nyílt ekkor a magyarság számára, nem csak rajtunk múlott, hogy ahová torkollott az út, már sokak előtt kérdésessé teszi ez ünnepek létalapját. Meg kell(ene) tanulnunk — és itt magamat is beleértem — higgadtan, józanul, történelmi kategóriákban gondolkodni. Ne a hangulatok uralkodjanak mindennapjainkon. Szörnyű nehéz ez! — magamról tudom. Cs. Szabó István Békéscsaba Egy pályázat margójára A lakótelepek is versenyezzenek! Olvastam a Népújságban, hogy több megyei szervezet pályázatot hirdetett Az év kertje címmel, környezetünk szebbé tétele, kultúránk színvonalának emelése érdekében. E címet elnyerheti az a személy, aki családi házában, vagy üdülőjében lévő szépen gondozott virágoskerttel, örökzölddel, parkosított udvarral rendelkezik. Nagyon nehéz lesz döntenie a zsűrinek, mert Békéscsabán és a megyében rengeteg szép, virágos, rendezett udvarral rendelkező tulajdonos van, nem beszélve az újonnan épített, kétszintes, parkkal, üdülőnek is beillő udvarral rendelkezőkről. Örömmel vesszük tudomásul, hogy egyre több ilyen van. Zöld pázsitjukra jó ránézni. Nem tértek le a kijelölt útról, vigyáznak rá, hiszen az ő tulajdonuk. De miért ott akarunk rendet teremteni, ahol az már megvan? Szerintem nagyobb szükség lenne arra, hogy a lakótelepek között hirdetnének versenyt. Ezek — sajnos — nem elég gondozottak és nagyon szemetesek, sok a gyalogúiról való letérés. a zöld taposása. Legyünk igényesebbek, gondozzuk környezetünket. Ha kell, még egy papírdarabot is vegyünk fel. A közterületi felügyelőkkel nemigen találkozom. Pedig szükség lenne rájuk azért, hogy akik nem vigyáznak a környezetre, akik a parkokat rongálják, méltó büntetést kapjanak. Most, amikor minden szép zöld, vigyázzunk környezetünkre, mindenki érezze, hogy egészségünkért, városunkért tenni kell valamit. Versenyezzünk mi is, lakótelepi lakók, hiszen ez legalább annyira fontos, mint a kiskertek meghirdetett versenye. Harmati János, Békéscsaba Sikeres fesztivál A Váci Mihály pedagógus KISZ-alapszervezet leglelkesebb tagjai, fiatal pedagógus kollégáim izgalommal várták a napokban a tavaszi fesztivál kezdetét. A műsorban bemutatkozó gyerekek is (szám szerint ikb. 150-en lehettek) kipirult arccal várakoztak a művelődési ház előterében. A kisebbek édesanyjuk, nagymamájuk kíséretében érkeztek. A fesztivál műsorát Brin- dás Györgyné Regős Gabriella fiatal tanárnő konferálta (igen ügyesen), méltatván fellépő gyerekek, a furulyá- sok és a citerazenekar, az énekkar eddigi eredményeit is. A kedves versek, elbeszélések, jelenetek mellett főleg zenei produkciókban gyönyörködhetett az érdeklődő közönség. Hallhattunk klarinétszólót a 7. osztályos Tulkán Attilától, fuvolát a 7. osztályos Kovács Teofil, zongorajátékot Borsós Gabriella 6. osztályos tanuló előadásában. ök valamennyien a gyulai zeneiskola növendékei. Színvonalasan szerepelt iskolánk furulyazenekara és énekkara, melyet Sebesl László, illetve Birz Györgyné tanítók vezettek. Mindenki kellemesen érezhette magát, és szellemiekben is gazdagodhatott ezen a szép délutánon. A közönség — bár nem voltak túl sokan — tapssal köszöntötte és köszönte meg a színvonalas műsorszámokat. Fiatal kollégáinkkal együtt őszintén reméljük, hogy az évenként megrendezendő tavaszi fesztivál felkelti a kétegyháziak érdeklődését. Telek Mihályné igazgató, Kétegyháza Társklubok nemzetközi találkozója Nyelvművelő vetélkedő A napokban rendezte meg iskoláink a Verseghy Ferenc nyelvművelő verseny szóbeli fordulóját. Az írásbelin elért eredmények alapján legjobbak mérték össze tudásukat. A szolnoki Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár által összeállított kérdések ugyancsak próbára tették a versenyzők felikészültségét. Sok fejtörést okozott a közmondások kiegészítése a hibás szólások kijavítása, a kevésbé hasznáilatos szavak magyarázata és aiz ismeretlen képről való mesealkotás. A jó hangulatú délutánon sok hasznos ismerettel bővíthettük anyanyelvi műveltségünket. Turbucz Zoltán, 8. a. osztályos tanuló, csapattudósító, Körösi ad án y A közelmúltban az orosházi Béke étterem adott otthont a társkereső klubok találkozójának. A jó hangulatú, disznótoros vacsorával egybekötött klubesten a gyulai, a békéscsabai, a kecskeméti — sa rendező orosházi — klubon kívül a jugoszláviai Szabadkáról érkeztek vendégek a már hagyományosnak mondható nemzetközi találkozóra, hiszen évente rendezik a hasonló összejöveteleket. Az esten megemlékeztek az orosházi magányosok klubjának 5. évfordulójáról. Az alapító tagok ajándékokat kaptak, majd hajnali 3 óráig szűnni nem akaró vigasság következett. Végezetül a klubtagok régi ismerősként búcsúztak egymástól, bizakodásuknak hangot adva, miszerint a legközelebbi találkozón ismét együtt lesznek, közös programmal feledtetik hétköznapi magányukat. Nédó Géza, Orosháza, Petőfi Művelődési Központ
