Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-10 / 83. szám
1989. április 10., hétfő o Mi újság az autópiacon? 1. Van használt autó — nincs vásárló Napjainkban a személygépkocsi életünk része, nem holmiféle luxuscikk. Aki teheti, s anyagi lehetőségei megengedik, az új autóra fizet be, vagy azt vásárol — kéz alól, esetleg felárral is. Akinek a pénztárcája vékonyabb, az a használtkocsi-piacon, hirdetések útján, vagy éppen a kereskedelmi egységeknél próbál szerencsét, vagyis kocsit venni. Ez évtől magánszemélyeknek is lehetőségük van a korábbinál kedvezőbb feltételek mellett külföldről autót behozni az országba. Mi a helyzet napjainkban, mi várható ebben az évben az autópiacon? — ezekre a kérdésekre próbálunk választ adni, a teljesség igénye nélkül. Mai számunkban a hazai, pontosabban a megyei lehetőséget villantjuk fel, a holnapi számunkban néhány külföldi lehetőségbe adunk bepillantást, holnapután pedig a Merkur idei beszerzéséről és lehetőségeiről szól a vezérigazgató-helyettes. Azt mondják, az ember kétszer örül az autónak: amikor megveszi, és amikor eladja. Azt hiszem, ez a mondás napjainkban ugyancsak igaz, mert aki olcsón, netán árában vesz kocsit, az valóban örülhet, mint ahogyan örülhet az. aki haszonnal ad túl újnak éppen nem mondható, vagy esetleg keveset futott, netán null- kilométeres járművén, s olyan summa pénzre tesz szert, amelyért a kisujját sem mozdította. Mindezen megállapításaimat csak megerősítették a hét végén a csabai autópiacon látottak. Szépszámú kocsit hoztak eladásra, de milyen áron?! íme, néhány: 4 és fél éves Niva 170 ezerért, PD-s Skoda 80 ezerért, UZ-s 1200-as Lada 65 ezerért, 12 éves 1200-as Lada 98 ezerért. Az újabb típusok közül is feltűnően magas árakat tapasztaltam: egy 3 éves GS-s rendszámú, 1300-as Lada- kombit 250 ezerért árultak, a DD-s Trabantért 95 ezret kértek, két nullkilométeres Samara is volt, mindegyiket 350 ezerre tartották. Az egyéves KK-s Dácia 30 ezer 600 kilométert futott, gazdája 185 ezer forintért kínálta. Volt DC-s Skoda 210 ezerért, tulajdonosa beszámított 1—3. éves korig minden típusú Ladát, vagy 1—2 éves Wartburgot. Középen állt' a piac sztárja, egy NSZK-rendszá- mú. meggvszínű. 10 éves BMW. Több tucat ember állta körbe. Egy fővárosi kft. képviselője árulta 4800 nyugatnémet márkáért és 140 ezer forint „belföldiesítésért”, vagyis ennyi vámmal. Persze, jó tippeket is adott, hogyan veheti meg az egyszerű honpolgár abból a valutakeretből, amit esetleg éveken át spórolt össze. A látottak alapján nem csodálkozom azon, hogy délig egyetlen kocsi sem cserélt gazdát. A használtautó-kereskedelmi egységek udvarán is szép katonásan állnak vevőre várva a kocsik. A szabadpiachoz viszonyítva ezeknek mérsékeltebb és kiegyenlítettebb az áruk. — Leányvállalatunk fél éve foglalkozik használt autó forgalmazásával, tavaly hatvan kocsit adtunk el — magyarázza Mogyorós Gyula, a Generál Ipari Szövetkezet Leányvállalatának igazgatója. A januári intéz__130 ezer forintért, vagyis 4 4 ezer forint felárral kedések visszavetették a 0—3 éves kocsik eladását, napjainkban itt jobbára a középkorú járműveket keresik. — Nálunk legkelendőbb a Lada, s alacsonyabb áruk miatt a Trabant és a Wartburg. A Békéscsabai Autójavító Vállalat udvarán több mint félszáz autó pihen, a legkülönfélébb típusúak, korúak és árúak. — Az autóforgalmazást 5 éve, kiegészítő tevékenységként azért vezettük be, hogy az autózással kapcsolatos szolgáltatásaink a gazdasági haszon mellett komplettebbek legyenek — fogad Zen- tai György igazgató. Megtudom: az elmúlt esztendőben mintegy ezer szefnélyautót adtak el, a legkeresettebbek a három évnél fiatalabb autók. Van az udvaron ’71-es évjáratú Lada 46 ezer 600 forintért, ’85-ös Dacia 1310- es 146 ezer 900 forintért, ’82es évjáratú VW Diesel Passat 397 ezerért, 12 éves VW Sirocco 386 ezer 300 forintért, vagy éppenséggel 6 éves Trabant 59 ezer 900 forintért ... — Kevés az emberek pénze, olykor irreálisan magasak az árak, amihez véleményem szerint hozzájárul az" a kegyetlen tény is, hogy az új autók alapára is magas — summázza Fejér Gyula, gépjárműforgalmazó. — A szabadpiacon is a túlkínálat a jellemző: lennének vevők, de mérsékeltebb árakon — toldja meg. A megyében a legrégibb, s talán a legnagyobb használtautó-forgalmazó a Merkur békéscsabai egysége. Az eladótéren négy sorban állnak a kocsik: például ’84-es Zastava 136 ezer 700 forintért, 11 éves Polski 126-os 42 ezer 400-ért, két éves Dacia 167 ezer 300 forintért, vagy éppenséggel a legszebb leánykorban levő Volkswagen 94 ezer forintért. Ezt odakint nem a bontóba, hanem a múzeumba viszik — jegyzi meg ironikusan mellettem valaki. — Nálunk az autó műszaki állapotát tükrözik az árak, minden kocsiról állapotlapot készítünk. A vásárlók igénylik a tisztességes tájékoztatást, bemutatást. Látjuk, hogy mi iránt és mennyiért van fizetőképes kereslet, az árakat is így próbáljuk reális szinten tartani — tájékoztat Kovács Mihály egységvezető. — Ha egy-egy autó „beragad”, vagyis nem kel el, akkor a tulajdonossal közösen lehetőségünk van az ár csökkentésére — magyarázza. A Gyulai Autójavító vállalat a közelmúltban bővítette eladóterét. Évről évre több kocsit forgalmaznak, tavaly több mint hétszázat adtak el. — Ügy gondolom, áraink reálisak, korrekt tájékoztatással segítjük a vásárlókat. Tavaly a kocsik felét saját, másik felét bizományi értér kesítésre vettük át — fogad Szalai György igazgató. — Olyan autókat eleve nem veszünk át, melyekért irreálisan magas összeget kérnek. Nálunk egy hónap alatt eddig minden kocsi elkelt — hallom, miközben az eladóteret járjuk. Van itt ’87-es Wartburg 157 ezer 100 forintért, 10 éves Lada 1200-as 79 ezerért. 11 éves Skoda 120 L 72 ezer 300 forintért, vagy éppenséggel 5 éves Dacia 97 ezer forintért. — Nyugaton kell autót venni, ott szinte fillérért adják — hallom a mellettem bámészkodó társaság egyik tagjától. Hogy ott milyen a kínálat, s hogyan alakulnak az árak? Arról holnapi számunkban olvashatnak. Szekeres András Pillanatkép a csabai szabadpiacról A szerző felvételei Naponta öt-hat órát próbáztak a tábor lakói Fotó: Kovács Erzsébet Néptánctábor Kétegyházán Április 3-ától gyermekénektől hangos a 'kétegyházi kastély — a mezőgazdasági szakmunkásképző intézet — ősparkja, s az elmúlt év áprilisában nyílt sportcsarnok. Nem véletlen a — első hallásra talán nevezhetjük így — hangzavar; hiszen április 3-a és 8-a között néptánctábort tartottak itt a megyei művelődési központ Rábai néptáncegyüttesének, néptánciskolásainak, valamint a békési, a kamuti táncos lábú gyerekeknek, és nem utolsósorban a békéscsabai Padran Lajos Általános Iskola kisdobos néptánccsoportjának. 250 gyerek ropta itt napi öthat órában. Ki szlovák táncot, ki székely verbunkot, ki gyimesi táncokat —• hogy csak néhányat említsünk a sok közül — sajátított el az itt töltött idő alatt. Hogy kik voltak az oktatók? Hiszen kellenek jó páran ennyi gyerekhez. A tábor vezetője, Sztankó Károly elmondta, ötödik esztendeje, hogy tábort rendeznek itt a tánchoz kedvet érző fiataloknak. Akik annak idején — öt éve — itt voltak, már méltán oktathatják kezdő társaikat. A kétegyházi szakmunkásképző intézetet is csak dicséret illetheti az ellátásért, melyet a gyerekeknek nyújtottak. Az persze már nem az ő érdemük, hogy olyan pompás tavaszi idő volt a kis táboro- zókra ... Egy biztos, így a gyerekek jó része a szabadban tarthatta a próbákat, pihentetőül pedig gyöngyfűzéstől a sportversenyekig sokféle program közül választhattak. N. A. Tejtolvajlások és bolti szarkaságok Panaszkodnak a kereskedők. No, nem a rájuk zúdult len a bolti szarkaság. A műmunka (az egyik hétvégén például 46 oldalt töltött meg az a lista, amely alapján szombat—vasárnap átáraztak a boltosok néhány száz terméket), hanem az állandó rettegés, félelem miatt. Napjainkban ugyanis elszaporodtak a bolti lopások, a vásárlók részéről a fenyegetőzések. A kereskedő a tennivalók mellett les, figyel, s ha kell, figyelmeztet; sőt. néha még fut is a pénz, az áru után... Oz óvodás „tolvaj” Orosházán a Huba utcai ABC-ben szinte mindennap történik valami. A hiányjegyzőkönyv lapjai lassan betelnek. Sárközi Istvánná boltvezető találomra nyitja ki a vaskos,tömböt. — Február elsején 72 forint értékű tejszín, kakó, tejföl tűnt el. Tizedikén 90 forint, 11-én 250 forint, 14-én 160 forint értékű tej, tejszín hiányzott a ládákból. A tejesek a hajnali órákban hozzák az árut, és a hátsó udvarban rakják le. Mi fél 6-ra jövünk. A tolvaj pedig a két időpont között „dolgozik”. — Az üzletben is előfordulnak lopások? — A legutóbbi „tolvaj” egy óvodás volt. Egy csomag cukorkát akart elvinni; mondván, a nővérének már sikerült. Ő miért ne próbálhatná meg! — A felnőttek főleg cigarettát, desszertet és márkás italokat visznek, de volt, aki darált hússal próbálkozott. — Sikerül lefülelni a bolti szarkákat? — Nem mindig. Az egyik tolvajnak például a kabátja — üldözés közben — a kezünkben maradt, ő elinalt. A másikat a gyógyszertárig kergettük, a harmadik pedig úgy elinalt, mint a kámfor. A diákokkal, idős emberekkel más a helyzet, őket köny- nyebb tetten érni. Elemelik még a kalapot is Csorváson az iparcikk-kis- áruház 5 ezer terméket forgalmaz. Van itt minden: ruha. cipő, üvegedény, televízió. ásó, miegyéb. Kilenc kereskedő dolgozik az áruházban, hatan-heten mindig a vásáriótérben tartózkodnak. Azt hinné az ember, itt egy gombostűt sem lehet elemelni. Simon István, az áruház vezetője azonban sok-sok tapasztalattal a háta mögött nem így vélekedik. — A gyerkőcök lopják a lakatokat és az elemeket. A tolvajbandák pedig a melegítőket. a fehérneműket, a cipőket viszik — fizetetlenül. — Mit ért ezalatt, tolvajbanda? — Itt a legutóbbi példa: bejött két férfi és két nő az áruházba. Odamentek egy- egy eladóhoz és lefoglalták őket ilyen-olyan kéréssel. Az egyik nő eközben ellopott két ragyogó kalapot. Mire észrevettük, már árkon-bok- ron túl jártak „vevőink” . — Lehet-e egyáltalán védekezni a tolvajok ellen? — Kicsi a falu, ismerjük. Tudjuk, hogy kinek „enyves a keze”. Ezekre odafigyelünk. Az idegeneket pedig éppen azért tartjuk szemmel, mert nem ismerjük őket. Sétálómagnó-sétáltatás Gerendás egyetlen vegyeskereskedésében sem ismeretszakicikk-, papír- pék- és vegyi áruk zömét a falu lakói itt szerzik be. Ide járnak a fiatalok is, ha megéheznek egy kis finomságra, édességre. Küzölük kerülnek ki a cukorkát, csokoládét lopkodok. S hogyan derülnek ki a turpisságok? — Az egyik gyerek beárulja a másikat — mondja Bo- tyánszki Pál üzletvezető-helyettes. — Mi nagyon nehezen vesszük észre ezeket a lopásokat, mert a boltban magasak a gondolák, átláthatatlan az üzlet. Ez bátorította azt a nyolcadik osztályos tanulót is, aki egv sétálómagnót akart kivinni a boltból. Ebből azután rendőrségi ügy lett. Sátor mögött kés a hasba A piacoló magánkereskedők élete sem rózsás. Orosházán a csütörtöki hetipiacon egy fiatal házaspárt kérdeztünk meg. — Az újszászi vásáron egy banda lerántotta a pultról az összes pulóvert — meséli a férj. Rosta Tibor. — Amikor észrevettem, hogy a sátor mögött próbálgatják, nézegetik az árut, odamentem hozzájuk. Szólni sem volt időm, mert a hasamba állítottak egy jókora kést, és közölték velem, hogy jobban járnék, ha távoznék. Okos enged — alapon otthagytam mindent és mindenkit. Katinak, a feleségnek, egészen frissek az élményei: — A múlt héten Békéscsabán árultam, és a vállfára kiakasztott gyerek-szabadidő- ruha együk percről a másikra eltűnt. Láttam, hogy egy asszony épp a táskájába gyömöszöli. Utánaléptem, és kértem, hogy tegye vissza az árut. vagy fizesse ki. Az utóbbit választotta, azután úgy otthagyott, mintha semmi történt volna ... Csete Ilona
