Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-06 / 80. szám

IgHîWkftM 1989. április 6„ csütörtök O Esténként néha közös játékra is jut idő Fotó: Kovács Erzsébet Mindenki tudja, mekkora felelősség a gyereknevelés. Gyakorló anyukáknak-apu- káknak nem kell bizonygat­nom, mennyi feszültséggel, lemondással, izgalommal, át­virrasztott éjszakával jár, míg az újszülöttből érett felnőtt lesz. Egy-két gyerek nevelése is embert próbáló feladat, hát még öté. Már­pedig voltak, vannak és lesznek szülők, akik elég erőt éreznek magukban ah­hoz, hogy létrehozzanak, összetartsanak egy nagy családot. Ilyen ember Szász Andrásné, aki — amellett, hogy férje halála óta egye­dül neveli öt gyermekét — még nővére fiát-lányát is magához vette. Hogyan él, milyen hétköznapi gondok-* kai birkózik ez az immár nyolctagú közösség? — erre voltunk kíváncsiak. * * * Csupán egy hónapja köl­tözött Békéscsabán a Jókai utca új háztömbjének egyik első emeleti lakásába a Szász család, de lassan min­denki megtalálja helyét a 80 négyzetméteren. A kiseb­bek vacsoratájt leginkább a konyhában szeretnek sündö­rögni. Laci és Peti most is onnan szaladnak az előszo­bába, hangos csókolommal fogadnak, bemutatkoznak, betessékelnek. A nagylá- riyok, Móni és a szöszi Klá­ri 'kikukkantanak szobájuk­ból, s a csitrik kíváncsisá-. gával mustrálgatnak. Kletten hiányoznak: Évi, aki a 611. sz. szakmunkás- képző végzős kötőipari ta­nulója, gyakorlaton van. A nyolcadikos Bandi a fénye- si nagymamának segít: ker­tészkedik, nyulakat nevel. Szereti a falusi életet, ezért is jelentkezett a békési me­zőgazdasági szakközépisko­lába. Körülülni nem tudjuk a konyha aprócska asztalát, így a kisebbek az étkező dí­ványán telepednek le. Ez a hely egyébként anyu alvó­helye. A nagyszoba a három lány kényelmes birodalma (itt a színes tévé is), a szél­ső szoba a három fiú-, a legkisebb lakóhelyiség egye­düli gazdája pedig a 17 éves Gyuri, aki már pénz­kereső tagja a családnak. — Nemrég költöztünk a Lencsésiről, s még nem ta­láltuk meg mindennek a helyét — szabadkozik Szász- né, Emília, aki alacsony ter­metével, fiatalos arcával- frizurájával alig tűnik fel­nőttebbnek lányainál. Ked­ves, nyugodt vonásait nem tették megtörtté az elmúlt évek tragédiái. Egy éve halt meg az öt gyerek édesapja, akivel — bár nem éltek együtt — jó kapcsolatban voltak. Nemrég távozott nő­vére is az élők sorából, s természetesnek vette, hogy nagykorúságukig ő neveli Gyurit és Klárikát. * * * Minden családnál gond az idő- és pénzbeosztás, hát még ott, ahol hét gyerek el­látását kell megoldani, programját összehangolni. Szászéknál ez nem történik nagy hűhóval. — Reggel ötkor kelek, fél hatkor ébresztem Gyurit, Évit, reggelit készítek, az­tán elindítom a kicsiket is­kolába — sorolja a mama. — Én fél 8-ra járok a víz- és csatornamű vállalathoz, ott dolgozom már húsz éve. Bár közben kilenc évig vol­tam gyesen, sosem szakad­tam el a munkahelyemtől, ahol számlázó vagyok. Soha nem éreztették velem, hogy rám nem lehet úgy számíta­ni, mint a többiekre. Pos­tán kiküldték a szakszerve­zeti segélyt, minden nyáron vállalati üdülőben nyaral­tunk, s most a költözéskor is segítettek. — Hogyan jönnek ki anyagilag? — a kényes kér­dés nem zökkenti ki nyugal­mából a családfőt. — Nem panaszkodom. A fizetésem, az árvaellátás ösz- szege, a családi pótlék — no és mellékfoglalkozásom is van — elegendő a megélhe­tésünkre. Nagyon szeretnék egy autót, de erre egyelőre nem gondolhatunk. Az autó említésére meg­bolydul a kis csapat. Móni kis Polskit szeretne, Peti­nek a Lada tetszik. Aztán azon törik a fejüket, talán inkább egy kisbusz kéne, hogy mindnyájan beleférje­nek. A gyerekek igazán helye­sek, közvetlenek, s anyu di­cséri őket önállóságukért. — A múltkoriban pár napos törökországi útra mentem, s bizony kicsit izgultam: ho­gyan boldogul a család? A lányok mostak, főztek, rend­ben tartották a lakást, a fiúk ' bevásároltak — egy­szóval remekül helytálltak. A Szász család élete sem csak hétköznapokból áll. A nagyobbak szombatonként diszkóba járnak, persze szi­gorúan csak együtt. A fiúk a horgászás szenvedélyének hódolnak; van, aki rajzol, sportol, s mindannyian sze­retik a könyveket. De azért az a legjobb, ha a szép, új lakásban valamennyien együtt lehetnek ... G. K. ...amerre az út- és gázhálózat kanyarog Orosházán Oda megyünk lakni... Az MDF orosházi Táncsics Mihály csoportjának nyilvános vitaestjén az egyik hozzászóló — többek között — felvetette: „Orosházán különös módon kanyarog a gázvezeték. Az is különös, hogy az a terület nyerte el a megyei tanács új pályázatát, ahol a volt tanácselnök lakik.” Szóba került to­vábbá, hogy különböző összegeket kell fizetni az önerős útépítés hozzájárulása címén. Hogyan lehetséges ez? A fel­vetésekkel és a kérdésekkel megkerestük Takács Antalt, az Orosházi Városi Tanács műszaki osztályának vezetőjét: — Ami a városban folyó gázvezeték építését illeti, ar­ról elmondható, hogy igen sokfelé kanyarog, hisz Oros­háza utcáinak 90 százaléká­ban már megépült a veze­tékhálózat — lakossági ön­erőből. A peremkerületek­ben még nincs gáz; részben azért, mert a lakosság nem kérte, részben a műszaki feltételek elégtelensége (vé­dőtávolság hiánya) miatt. — Az útépítésekkel kap­csolatban felmerültek anya­gi természetű kérdések is ... — Az útépítés — szemben a gáz- és vízvezeték létesíté­sének költségeivel — sokkal nagyobb anyagi ráfordítást igényel. A megyei tanács 1983-tól pályázati feltétele­ket biztosít az önerős útépí­tésekhez. — Melyek ezek a feltéte­lek? — Az útalap előzetes el­készítése kizárólag a lakos­ság anyagi hozzájárulásával és társadalmi munkájával valósítható meg. A hozzájá­rulás összege utcánként vál­tozó. Függ az út szélességé­től, az alap minőségétől és vastagságától. Forintban ed­dig ez 8 ezer 600 és 18 ezer 600 forint között mozgott. Az elkészült útalapok lezá­rásához a megyei tanács is nyújt támogatást. 1988-ban hét pályázatot küldtünk be, melyből öt nyerte el ezt a hozzájárulást: a Fürdő utca egy szakasza a Vasvári Pál utcával, a Mező utca egy szakasza az Illyés Gyula ut­cával, a Teleki, a Nyár és a Kerek utcák. Ezek együt­tes hossza 2,2 kilométer. — Nem esett még szó a volt tanácselnök körzeté­ről ... — Ott is többéves társa­dalmi munkával, anyagi rá­fordítás nélkül készült el az útalap a Fürdő és a Vasvári Pál utcákban. Az Illyés és a Mező utcákban 1987. év vé­gén a tömegesen épült új családi házak tulajdonosai kezdeményezésére és befi­zetésére indult az útalap építése. — Orosháza belterületi út­hálózatának összes hossza 167 kilométer, melyből 41 százalék burkolt. Vannak-e még újabb orosházi pályá­zók? — Több utcánk van még „versenyben”, de a megyei tanács útpályázati alapja is véges, hiszen a megye más települései szintén hasonló módon pályáznak. Az ered­ményeket tekintve úgy gon­doljuk. hogy a lakosság en­nek ellenére ezután is ösz- szefog, s az érintettek több­sége (a kezdeményezők, akik eddig is önként viselték a beruházások terheit) nem osztja — mint ahogy a ta­nács jelenlegi vezetése sem osztja — az MDF hozzászó­lójának e témával kapcsola­tos véleményét.- Csete ­Tanácskozott az MSZMP Politikai Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) Az elfogadható szociális biztonság a gaz­dasági és politikai szerkezet átalakításának, a felesleges konfliktusok és megpróbáltatá­sok csökkentésének, a társadalmi béke megőrzésének feltétele. Egyetért azzal, hogy az elgondolásokat a szakmai és érdekkép­viseleti fórumok vitáját követően — még ebben a félévben — terjesszék a Központi Bizottság elé. A testület megtárgyalta az MSZMP egy­házpolitikájának tanulságait, és állást fog­lalt megújításának feladatairól. A párt — a megváltozott társadalmi, po­litikai viszonyok között — az önálló és független egyházakkal új tartalmú együtt­működést kíván kialakítani. Az MSZMP- nek az a célja, hogy a vallásos emberek­kel széles körű összefogást alakítson ki. Fontos, hogy ez továbbra is stabilizációs tényezőt jelentsen társadalmunk számára. A Politikai Bizottság javasolja, hogy a magyar kormány ennek jegyében folytassa tovább egyházpolitikai tevékenységét. Kez­deményezi, hogy a lelkiismereti szabadság­ról és a vallások szabad gyakorlásáról al­kossanak törvényt. Ennek politikai elveire a testület ajánlást tett. A Magyar Nők Országos Tanácsa elnöke tájékoztatta a testületet a nők és a nő­mozgalom helyzetéről. A Politikai Bizottság szükségesnek tartja a Központi Bizottság 1970. február 18—19- ei, a nők politikai, gazdasági, szociális hely­zetével foglalkozó határozatának felülvizs­gálatát. Felkéri a Magyar Nők Országos Tanácsát, hogy az MSZMP-vel és más tár­sadalmi szervezetekkel együttműködve dol­gozza ki a nőmozgalomnak a megváltozott politikai feltételekkel összhangban levő új formáit és eszközeit. E közös álláspont ki­alakulásától függően támogatja az orszá­gos nőkonferencia összehívását. A Politikai Bizottság egyebek között ha­táskörébe tartozó személyi kérdésekben is döntött. Szóvivői tájékoztató Kora este, az ülést köve­tően Major László, az MSZMP szóvivője, Kovács Imre, az MSZMP KB gaz­daság- és szociálpolitikai osztályának vezetője és Sarkadi Nagy Barna, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal el­nökhelyettese sajtótájékoz­tatón fűzött kiegészítést a megtárgyalt napirendekhez. Kovács Imre kiemelte: az elosztáspolitika újbóli meg­fogalmazását leginkább az indokolja, hogy piacgazda­ság körülményei között meg­változik az állam szerepe a lakossági jövedelmek elsőd­leges elosztásában. Olyany- nyira, hogy nem is célszerű ennek rendszerét a jövőben elosztáspolitikának nevezni, mert a jövedelmek elsődle­ges elosztása a piacon tör­ténik. Az állam a jövőben az adóztatás és a szociálpo­litika útján befolyásolhatja a lakossági jövedelmeket. A piacgazdaság megteremté­séig tartó átmeneti időszak­ban azonban bizonyára lesz­nek olyan rétegek, amelyek saját hibájukon kívül ne­héz helyzetbe kerülnek, ró­luk az államnak a szociális biztonság megteremtésével kell gondoskodnia. A meg­élhetés fő forrása továbbra is a munka lesz, a munká­hoz való jog alapvető fon­tosságú marad, ám hangsú­lyozni kell a hatékony fog­lalkoztatás jelentőségét — mondotta Kovács Imre. A szociálpolitika korsze­rűsítéséről szólva az osz­tályvezető utalt arra, hogy kétféle megoldás ígérkezik. Az egyik a jelenlegi rend­szer „kiigazítása”, a másik pedig, hogy a legrászorul- tabbaknak az eddigieknél érzékelhetőbb segítséget nyújtson a szociálpolitika, így az idősék, a pályakez­dők, a munkanélküliek és a halmozottan hátrányos hely­zetűek támogatása bizonyos átcsoportosításokkal valósul­hat meg, ám ez egyes réte­geket kedvezőtlenebb hely­zetbe hozhat. A témát egyébként még ebben a fél­évben napirendre tűzi a Központi Bizottság. A Politikai Bizottság meg­erősítette, hogy az elosztás­politika, valamint a szociál­politika és az egészségügy megújítását célzó munkála­tokat fel kell gyorsítani. Az elképzeléseknek már ez év második felében koncepció­vá kell alakulniuk, hogy be­épülhessenek az MSZMP választási programjába. Újságírók kérdéseire vála­szolva Kovács Imre szólt a nyugdíjrendszer korszerűsí­téséről is. Véleménye sze­rint 1990. január 1-jétől még nem lehet bevezetni a rég­óta tervezett, a jelenleginél rugalmasabb megoldást. Utalt arra, hogy a társada­lombiztosítás formailag már ma is külön alapként mű­ködik. A cél, hogy a jövő­ben ténylegesen gazdálkod­jon, ha kell, bérházakat tartson fenn, fektesse olyan vállalkozásba a pénzét, hogy az minél gyorsabban minél nagyobb jövedelmet ered­ményezzen. Sarkadi Nagy Barna a lel­kiismereti és vallásszabad­ságról szóló törvény alapel­veiről adott rövid tájékozta­tást. Mint mondotta, demok­ratikus jogállam aligha kép­zelhető el az emberi szabad­ságjogok, ezen belül a világ­nézet szabad megválasztásá­nak törvényi biztosítása nél­kül. A jövőben minden te­kintetben el kell választani — ám nem elszigetelni — az egyházakat az államtól: az állam ne avatkozzék az egy­házak belső ügyeibe, az egy­házak pedig ne vállaljanak állami, közhatalmi funkció­kat. A jövőben — néhány ki­vételtől eltekintve — meg­szűnik az előzetes állami vé­leményezés az egyházi tiszt­ségek betöltése előtt. Lehe­tőség lesz az 1951-ben fel­oszlatott szerzetesrendek új­jáalakítására is. A készülő törvény fontos alapelve az egyházak és felekezetek egyenlőségének deklarálása. Változik a jövőben alakuló felekezetekhez való viszony abban is, hogy a jövőben ki­zárólag állami elismerésről, nem pedig engedélyezésről lehet szó. Ennek feltétele pe­dig az lesz, hogy a felekezet fogadja el az alkotmányt. Az elismerés — hasonlóan az egyesületekhez — a bírósági bejegyzéssel történik meg. Az elképzelések szerint az egyházak közhasznú tevé­kenységéhez nyújtott állami támogatás a jövőben nem csökkenhet, sőt inkább nö­vekednie kellene. Az elnökhelyettes kitért arra a március 15-én is hangoztatott követelésre, hogy szűnjön meg az Állami Egyházügyi Hivatal. Vélemé­nye szerint a jövőben — a nagyobb önállóság és függet­lenség következtében — szé­lesedik az egyházak tevé­kenysége. Ez határozza majd meg azokat a feladatokat, amelyek ellátására a kor­mány megfelelő intézményt hoz létre. Az másodlagos, hogy ennek mi lesz az elne­vezése. Major László egy kérdésre válaszolva elmondta: külön­böző elképzelések vannak arról, hogy az MSZMP-nek meg kell újítania viszonyát a vallásos hívők tömegéhez, bennük szövetségest kell ta­lálnia, másrészt a párttagok­ra vonatkozó korábbi szigo­rú kötöttséget is oldani kell. Arról még nem született döntés, hogy a párttagság alapvető kritériuma a világ­nézet. avagy a politikai azo­nosulás lesz-e a jövőben. Kitért arra, hogy a Pozs- gay Imre vezette történelmi albizottság segítségére lehet az állami szerveknek olyan dokumentumok felkutatásá­ban is, amelyek tanulmányo­zása megkönnyíti az egyhá­zak elleni koncepciós perek felülvizsgálatát. Egy kérdésre válaszolva Major László elmondta, hogy az MSZMP főtitkárának kárpátaljai látogatása nem szerepelt a Politikai Bizott­ság napirendjén. Nyílt levél az MSZMP tagságához Megalakult az Élelmiszer­gazdasági és Falusi Ifjúsági Szövetség (ÉFISZ) ! Szerveze­tünk a kistelepüléseken élő, az agrárgazdaságban, annak feldolgozóiparában, a víz- gazdálkodásban, az ehhez kapcsolódó ágazatokban dol­gozó fiatalok érdekeit képvi­selve ifjúsági politikai szer­vezetként az MSZMP-vel kí­ván stratégiai szövetségre lépni. Az MSZMP által meg­hirdetett platformszabadság elvéhez igazodva a párton belüli nyíltan meghirdetett nézetek közül azokat támo­gatjuk, amelyek egy demok­ratikus és emberközpontú társadalom elérését tűzik ki célul. Azt várjuk, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártban a reformelkötelezett párttagok nyílttá és szervezetté tegyék reformmozgalmukat. Elhatároljuk magunkat a párton belüli társadalmi ha­ladást akadályozó politikai tényezőktől, a reform halo­gatóitól, a társadalom meg­lévő problémáira diktatóri­kus választ kínáló csoport­jaitól. Követeljük a Magyar Szo­cialista Munkáspárt radiká­lis tisztújítását a Politikai Bizottságban, a Központi Bi­zottság apparátusában és testületében, a területi és megyei apparátusokban és testületekben, az alapszerve­zetek vezetőségeiben. Csak így teremthető meg a re­formpárti cselekvési egység. Igényeljük, hogy a párt konkrét, az ifjúság számára elfogadható politikai prog­ramot hirdessen, és teremtse meg megvalósításának fel­tételeit. Az MSZMP-vel együtt­működésre törekszünk a kö­vetkező kiemelt társadalmi kérdések megoldásában : — N kistelepülések hát­rányainak felszámolása ér­dekében önkormányzati el­ven működő közigazgatást kell kialakítani, amely ré­sze egy hosszú távú telepü­lésfejlesztési programnak. — A szektorsemlegesség elvén alapuló, a piaci vi­szonyoknak megfelelő, va- gyonérdekeltséget célzó ag­rárpolitika kialakításáért szállunk síkra. — Radikális oktatási re­formot követelünk, amely­ben igényeljük részvételün­ket, ezen belül kezdemé­nyezzük egy olyan ÉFISZ kollégiumi hálózat kiépíté­sét, amely a magyar kollé­giumi hagyományokra épít­ve érdemben hozzájárul egy közéleti szerepet tudatosan vállaló szakértelmiség kép­zéséhez.

Next

/
Thumbnails
Contents