Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-06 / 80. szám
„Eddig is igy volt, ezután is így lesz: mindig a piac- gazdaság veti föl a reklám szükségességét. Ahol az nincs, ott a reklám legfeljebb csak tájékoztató jellegű, nem láthatja el eredeti feladatát.” A kijelentés itt és most Barát Lászlótól, a Magyar Hirdető Békés Megyei Igazgatóságának vezetőjétől származik, aki egyike azon keveseknek, akik nevükkel, több évtizedes tevékenységükkel fémjelezték megyénkben a reklám(-propa- ganda) szerteágazó történetét, s aki e területen végzett több mint harminc éves szoglálat után a közeljövőben vonul nyugdíjba. „Lehet, hogy hirtelen döbbentünk rá: piacgazdaság nélkül nem léphet tovább az ország ... Az ellenben biztos. hogy az oly sok éven át tartó pangás a reklámot is visszavetette; ez okozza azt a kulturálatlanságát, amely oly sokszor szembetűnik. Ha korábban is lett volna rá igény, jobban és egyenletesebben fejlődhetett volna ...” Hogy kell a reklám, az bizonyára egyértelmű. A hogyanokkal van a baj, nem is kevés ... Pedig pénz is van rá: a becslések szerint erre a célra úgymond di- rektben. megyénkben a kö- zületek 40-50 milliót fordíthatnak egy esztendőben. „A környezet is reklámot hordoz. Nem mindegy, milyet.” Békéscsabán például több helyütt készítettek tűzfal- testést, amelyek közül a Generál Szövetkezeté, a Kossuth téri Állami Biztosítóé vagy a Temető sori Hungária Biztosítóé sikeresnek, esztétikusnak mondható. A cégérek i,s hozzátartoznak az utcaképhez, a környezetkultúra elemei. Sajnos, például az Uni verzál Vállalat ..egventáblái” kevésbé szolgálják az említett ügyet.. . S a portálok kinézete sem lehet közömbös: összevisszaságával a csabai István király tér. Justh és Luther utcák közti szakasza kirívó példa. De van. ahol utólag rombolnak. Ilyen a megye- székhely piacterén a gazda- bolt előtti terület: az üzletre való rálátást két több négyzetméteres plakátragasztó tábla is akadályozza, amelyet a vásárlók legfeljebb csak kerékpártámasz- tónak használnak. Ezzel részben a táblák reklámhatása is elenyésző, részben az üzletét is tönkreteszik. „A megyei vállalatok egyre inkább érzik a szükségét annak, hogy egységes arculatukat a reklám eszközeivel kialakítsák." Ez a kevésbé jó példa: ösz- szevisszaságávai, a vadragasztásokkal (Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja)... Fotó: Gál Edit Vannak erre jó példák is: ilyen a Körös Voláné (a tervező Zahorán Mária grafi- kusmúvész). Csak hát még ma is kevés helyütt látják szükségét annak, hogy komplexen terveztessék ezt a leendő arculatot, mint ahogyan megalakulása után a Hungária Biztosító tette. Egy-egy nekibuzdulás (mondjuk csak emblémát terveztetnek) természetszerűen hozza azt az eredményt, amelyet a megrendelő gazdaságilag remél. Ebből következik, hogy ..elmegy a kedve”, későbbiekben a rossz tapasztalatokra hivatkozva utasítja el a reklámszakemberek kezdeményezéseit. Ez a magyarázata annak, hogy a megyénkbe!! közületek „imázsát” a teljes eklektikusság jeUemzi : más a csomagolás, más a boríték-levélpapír, más a sajtóhirdetések grafikai megoldása. Így aztán nem csoda, ha környezetük (partnerek, s legfőképpen ugye a fogyasztó nagyközönség !) nem kapcsolja össze az igénybe vett szolgáltatást, a megvásárolt terméket a márkanévvel, az előállítóval. Két év óta már bárki folytathat reklámtevékenységet, a Magyar Hirdető, a MAHIR monopóliuma megszűnt. Még igy is mi vagyunk a legtöbbet forgalma- zóak a megyében: ez évi húszmilliót jelent. Békéscsabán mintegy kettőszáz, Gyulán 60, Szarvason 40, Békésen pedig 30 utcai reklám- berendezésünk (fák körül elhelyezett hengerek, táblák) van, Orosházán kirendeltségünk működik.” Igen, a plakátok. Az elmúlt időszakban elszaporodtak a vadragasztások; diszk ások, maszekok aggatják tele a települések utcáit „ahol hely van” alapon a zömében jó tenyérnyi méretű, igencsak megkérdőjelezhető szépségű reklámocskáikkal, hirdetéseikkel. Bárki tehet ki reklámot, de . .. Természetesen engedélyhez kötött azok kiragasztása. Az is természetes (elvileg?), hogy nem lehet akárhová ilyet kihelyezni. Kihágást követ el és bírságolható, aki megszegi ai előírásokat. A felügyelet a helyi tanácsok jogköre, amely- lyel — s ide vezethető visz- sza a vadragasztások elha- rapódzása — enyhén szólva ritkán élnek a szakigazgatási szervek. „Lenne egy javaslatom, hogyan tudnák a tanácsok megnyugtatóan rendezni ezt a kérdést. Vállalkozókat kellene megbízni olyan plakátragasztóhelyek létesítésével, ahová bárki, igen méltányos térítés ellenében kiteheti reklámját, hirdetését. A vállalkozónak is megérné, a hirdetőnek, tevékenységét reklámozónak, de a nagyközönségnek is. Lennének erre vállalkozók!” Valamit pedig gyorsan tenni kell. Különben olyan áldatlan helyzet alakul ki. mint például Békésen, ahol a teljes káosz uralkodik. „Ki is vonultunk Békésről, mert már nem volt erőnk a nem sok reménnyel kecsegtető hadakozásra. Elsősorban a sportkör és a KISZ-szervezetek árasztják el a várost felhívásaikkal, amelyek esztétikuma is megkérdőjelezhető. Aki nem „hiszi, nézze meg a Bástya áruház oszlopsorát...” Rossz, a környezetet csúfító (már-már romboló) példa is akadna még (mondjuk a gyulai Béke sugárút fasora. amely telistele van rászögezett „Hízó eladó", Megnyitottam fodrászatomat” és más efféle cetlikkel) megyénkben. A helyzet mégis reménykeltő. A társadalmi- gazdasági kényszer az, amely rugója és fejlesztője a reklám továbbhaladásának. De csak részben. A másik a közönség. valamennyiünk ízlés fejlődése. Ebben bízva álljon itt az évek óta remélt hír: rövidesen pályázatot hirdetnek Békéscsaba belvárosának reklámberendezéseire. egy komplex tervre. Amelyben r— reméljük — a lakosság is kifejtheti véleményét. S azt majd komolyan is veszik . . . (nemesi) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS. Áz Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ (Orosháza, Táncsics M. u. 20.) 1989. május 1-jétől 1991. december 31-ig terjedő időre az alábbi egységeket átadja szerződéses üzemeltetésre: Tüzép-telep, Nagyszénás, Tüzép-telep, Csanádapáca, Tüzép-telep, Gádoros, Tüzép-telep, Csorvás—Gerendás, Hordó büfé, Gyopárosfürdő. Á pályázatokat 1989. április hó 24-ig kell benyújtani a szövetkezet üzemgazdasági osztályára. A versenytárgyalás 1989. április 26-án délelőtt 9 órakor lesz az áfész-központ tanácskozótermében. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a szövetkezet üzemgazdasági osztálya ad. „Megszálltuk” Ausztriát Ha már őseinknek nem sikerült, mi, boldogtalan utódok büszkén mondhatjuk : április 3-án és 4-én „elfoglaltuk” Ausztria határ menti településeit. Hétfőn reggel 7 óra. A Danubius Rádió folyamatosan adja a hírt, melyik határátkelőn hány kilométeres sor áll. Mi a kőszegit választjuk. Kis határ, csendes határ — véljük. Ám a benzinkútnál már négyes sorban állnak a gépkocsik. Pár kilométerrel arrébb, az átkelőnél már hatos sávban. Egy sáv marad az Ausztria felől szivárgó járműveknek; ezek java része már visszafelé tartó magyar. Dicséret a határőrségnek ; a szépen parkosított kis határállomáson gyorsan, kulturáltan gördül a forgalom. Tíz-húsz kilométert haladunk, amikor az első kisvárosba beérünk. A főúton kaotikus állapotok uralkodnak. Az útkereszteződésben álló rendőr ritkán látott ekkora inváziót. Az utcákon végig H jelű autók parkolnak, csak elvétve fér be itt- ott egy-egy osztrák. A műszaki boltok 9 körül nyitnak, ám máris hosszú sorok kígyóznak előttük. Az élelmes kereskedők némi engedményt kínálnak, s még oda is kiteszik a „Magyarul beszélünk” táblát, ahol nem tudnak nyelvünkön. Van, ahol piros-fehér-zöld zászlóval csalogatják hazánk fiait, akik azonban nem hatódnak meg ettől. A legtöbben céllal jöttek, s mindent alaposan kiszámoltak. Sok Trabantban, Daciában ősz hajú nagymamák, apró gyerekek szoronganak: rájuk ,is érvényes a 10 ezer forintos „fejkvóta”. Továbbhajtunk. Az autópálya minőségű úton jóformán csak magyar autók Megyei bázisszemle Már 6 éves hagyomány, hogy az MHSZ megyében tevékenykedő területi vezetőségeinek székházát és a technikai állományát szemle keretében értékelik. Ez évben 10 települést végigjárva Me- zőkovácsházán fejeződött be a szemle. Itt kértük meg Frontó András alezredest, megyei titkárt, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre: — Az MHSZ-bázisok minden évben izgalommal és lázas szorgalommal készülnek erre az eseményre. Tulajdonképpen mi a bázisszemle célja? — Szeretnénk ezzel is ösztönözni a vezetőséget, a gépkocsioktatókat, hogy saját területükön műszakilag és esztétikailag is tartsanak rendet. Az értékeléskor természetesen figyelembe vesz- szük az évközi tapasztalatokat is. Jól bevált módszernek tartom, mert megpezs- díti a bázisok életét és az oktatók munkájára ösztönzően hat. — Az értékelést, minősítést végző bizottságok feladata nem könnyű, érheti őket vád is. Van-e lehetőség a részrehajlásra? Semmiképpen. Az objektivitás fenntartása érdekében 2 területi titkár és 2 kirendeltségvezető vesz részt a bizottság munkájában a gépjárműhöz értő szakemberek mellett. Az összetétel minden évben más-más, nincs értelme az egyénies- kedésnek, mert az legközelebb visszaüthet. Egyébként ezzel a módszerrel a titkárok bepillantást nyernek egymás munkájába. — Mindennapi politikai helyzetünkben az MHSZ most hogyan tevékenykedik, milyen hatások érik? közlekednek. A sűrű köd, az eső sem riasztja vissza honfitársainkat. Hisz jóformán ez az utolsó alkalom a nagyobb vásárlásra: köztudomású, hogy április 8-ától változnak a vámrendelkezések. Ezért aztán, aki az idén Nyugatra készült, és olyan szerencsés volt, hogy valutát tudott váltani, kihasználta a kétnapos ünnepet. Nemsokára Eisenstadtba érünk. Már a város szélén két hatalmas áruház kínálja termékeit. A Bauhaus — mely kerti gépeket, kertműveléshez szükséges kellékeket kínál fantasztikus választékban — magyaroktól hemzseg. Az eladók rendkívül készségesek a csetlő-- botló vásárlókkal. A pénztárnál közvetlenül váltják a márkát, a dollárt, s helyben levonják a Mehrwertsteuer-t. A város központját ellepik a magyarok. A helybeliek sietve húzódnak házaikba, bevásárlásaikat más napokra halasztják. A kedvezményt kínáló műszaki üzletek előtt hosszú, tömött sor áll. Teherautóról rakodnak, egyenesen egy Trabant tetejére. Kapkodják a „Gorenjéket” (jugoszláv hűtőláda), a fagylaltgépeket, de van keletje a videónak, a színes tévének is. Vissza » Délután 3-kor indulunk haza. Sopron felé tartunk, de hamar megbánjuk, hogy ezt az útirányt választottuk. A határtól mintegy 10 kilométerre fekvő falu közepén kígyózik a sor vége. Lépésben haladunk. Indítunk, fékezünk, állunk ,.. fogy az üzemanyag, szennyeződik a levegő. Többek között ezért nem szeretnek bennünket szomszédaink. Aztán a szeméthalomért, ami a magyarok útját jelzi. Hát igen, van még mit tanulnunk ... A várakozás egyre kínosabb. Jobb híján az út menti bokrokat keressük fel ügyes-bajos dolgaink intézésére. Lassan besötétedik, az eső is elered. Mint a szentjánosbogár, fénylik előttünk, mögöttünk a végtelenül kígyózó kocsisor. Osztrák rendőrautó villog oda-vissza az úton, s néha felbukkan egy mentőkocsi. Valaki rosz- szul lett... A határ menti falu lakói az igazak álmát alusszák. Jó a házak hangszigetelése, vágj' már hozzászoktak a brummogó Skodákhoz, pu- fogó Trabantokhoz. Néhány asszony meleg teát, kávét kínál a fáradt autósoknak. Végtelenül lassan érünk a határhoz. A vámosok kíváncsian, némi részvéttel kérdezgetnek: mennyit vártunk, milyen hosszú még a sor? Gyors vámkezelés, s máris magyar területen gurulhatunk tovább. „Mindössze” hat órát vártunk. A rádió mondja, hogy Hegyeshalomnál sem jobb a helyzet. Halljuk azt is, hogy néhány osztrák településen valóságos hadiállapot jött létre: eltor- laszolták a magyar kocsik útját, bezárták az iskolákat. Azért a többség — főként a kereskedők — nem tiltakoznak a bevásárló-turizmus ellen. Üres bolttal, de tele zsebbel várják a holnapot. És mi megyünk. Mindaddig, míg megszűnik a hiánygazdaság. Mindaddig, míg nem irreális árakon jutunk hozzá kétes minőségű termékekhez. Mindaddig, míg az arra hivatottak fel nem mérik, miből mennyire van szükségünk, és be nem szerzik. Mert mi itthon is szívesen elköltenénk azt a pénzt: forintot, vagy valutát. Ha lenne mire... Gubucz Katalin — Szervezetünk is része a társadalomnak, ezért a felzaklatott, indulatos kérdések, megnyilvánulások ránk is hatnak. Tagjaink munkájára 10 éves kortól felső korhatár nélkül számíthatunk. Sokféle ember, sokszínű vélemény. A klubközgyűléseink azonban egy dolgot igazolnak: a tagok ragaszkodnak a szövetséghez, a klubélethez, amely a nyitottságban, a családias hangulatban nyilvánul meg. Az általános iskolákkal nagyon pozitív kapcsolataink alakultak ki,"amit nem szeretnénk elveszíteni. Igyekszünk a mozgalmat megnyerővé tenni és főként a haGyakorlattal rendelkező autószerelőket KERES a Magyar Autóklub Szarvason, hét végi segélyszolgAlati MUNKÁRA. Mellékfoglalkozásban alkalmazzuk a dolgozókat. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a 2S-658-as telefonon, vagy Békéscsabán, a műszak] állomáson. Szarvasi út 82. zafias nevelés, a tartalmas elfoglaltság vonatkozásában kívánunk előbbre lépni. Az alternatív kezdeményezések elől nem zárkózunk el és szívesen dolgozunk együtt bárkivel, ha korrekt partneri a kapcsolat. Nyitottak vagyunk minden olyan kezdeményezésre, ami haladó, előremutató. — Mi a mostani szemle tapasztalata? — Fejlődés mutatkozik. Rendezettek, kulturáltak a bázisok, és a kihaszHáltsági fok nőtt. A hiányosságok egy része inkább csak az állagromlásból eredő tűzvédelmi, balesetvédelmi, munkakörülményt javító intézkedést tesz szükségessé. — Milyennek látja a jövőt? — Az emberek megőrizték humorukat, kezdeményező erejüket, ami elsősorban a klubmunkában mutatkozik meg. Ameddig a tagokban van tenniakarás és igény a közösségi munkára, addig mi 'nem veszítjük el a tömegbázisunkat. Ä szemlére való felkészülés sok időt és energiát leköt, de a haszna jóval több az egyszerű végrehajtásnál. — halasi — Egy jó példa a csabai Korzó térről, így lehet eltakarni egy gépházat „reklámosán”
