Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-29 / 100. szám

O 1989. április 29., szombat NÉPÚJSÁG Békét, biztonságot az emberiségnek! II Körös Volán kétszázezer forintja Vállalati alapítvány — oktatási célokra A „vágyak listája”-e a környezetvédelmi modellprogram ? Megyei társadalmi vita Békéscsabán Napjainkban vállalatok, intézmények, magánszemé­lyek egyre több alapítványt létesítenek. Ezek egy része, nagyon helyesen, oktatási célokat szolgál. Egy ilyen jó kezdeményezést karolt fel a Körös Volán akkor, amikor a vállalati igazgatótanácsa elhatározta: a patronált bé­késcsabai Kemény Gábor Műszaki Szakközépiskola oktatási, nevelési tevékeny­ségének támogatására 200 ezer forintos alapítványt tesz. Az alapítvány célja, hogy segítse a szakközépis­kola oktató munkáját, s egyben a magasabb szintű tanulmányi eredmények elé­résére ösztönözzön. A nyílt alapítvány ünne­pélyes aláírására tegnap délelőtt Békéscsabán, a vál­lalati központ május else­jei ünnepsége keretében ke­rült sor. Az okiratot Vándor Pál, a Körös Volán igazga­tója, és Kiss Ferenc, a Ke­mény Gábor Műszaki Szak- középiskola igazgatója látta el kézjegyével. Az alapít­vány felhasználásáról Ván­dor Pál így szólt: — Az alapítvány céljára rendelt összeg éves kamatát minden év júniusában, az alapítvány kuratóriuma em­léklap mellett szétosztja a szakközépiskola legjobb eredményt elérő diákjainak. A két igazgató, Kiss Ferenc és pítvány okiratát Az éves kamatból az a pe­dagógus is részesülhet, aki az adott tanévben a legtöb­bet tett a közlekedésre ne­velésért, és a közlekedés ok­tatásáért. Ha a kuratórium úgy ítéli meg, hogy nincse­nek megfelelő személyek oz alapítvány juttatásának el­nyerésére az adott évben, az alapítvány céljára rendelt összeg éves kamata nem ke­rül kiosztásra, hanem hal­mozódik, s a következő év­ben több személy között osz­lik meg, illetve nagyobb ősz- szeg kerül kiosztásra. Kiss Ferenc, amikor az Vándor Pál aláírják az ala- Fotó: Veress Erzsi alapítványt megköszönte, a következőket mondta: — Iskolánk fennállása óta minden tanévben voltak or­szágosan is kiemelkedő ered­ményt elért diákjaink. Az idén is többen szép ered­ményt produkáltak az isko­lapadban, szép sikereket ér­tek el tanulóink az országos szakmai versenyeken. Az alapítvány minden bizony­nyal serkentőleg hat majd tanulóinkra, tanárainkra. A díjak első alkalommal a mostani tanév végén ke­rülnek kiosztásra. —szekeres— — A. diagnózis, a tervezett terápia jó, a gyógyító szán­dék elvitathatatlan, a beteg állapota mégis egyre rosz- szabb. Ez a hasonlat jut eszembe most, a környezet- védelmi modellprogram mai társadalmi vitája után. Egyetért-e ezzel? — Az orvosi példánál ma­radva az ökológiai rendszer is olyan, mint az emberi szervezet. Ha betegségről lehet itt beszélni, nem az egész ember beteg, hanem vannak beteg testrészei, végtagjai, amik még mind gyógyíthatók. Békés megyé­ben is ez a helyzet. — Konkrétan a programra gondolok; van készen min­tamegyévé fejlesztési prog­ramunk, van' egy „terá­piánk”, ami a diagnózison alapul, ugyanakkor az idő múilik, a beteg, vagyis a környezet állapota pedig to­vább romlik. — Én erre azt mondom, hogy sok betegségét ennek a szervezetnek már ki is gyógyítottuk menet közben. De mivel a környezeti ár­talmak újabb és újabb ki­hívást jelentenek, ezek a be­tegségek időnként felújul­nak, vagy más testrészeken jelentkeznek. E rövid beszélgetést dr. Goda Péterrel, a megyei ta­nács településfejlesztési, környezet- és természetvé­delmi bizottságának elnöké­vel folytattuk azon a tár­sadalmi vitává kibővített bizottsági ülésen, amelyet a tegnapi napon rendezett meg a megyei tanács és a Hazafias Népfront Békés­csabán, és amelyre a leg­különbözőbb szervek, szer­vezetek, csoportok, egyesüle­tek, intézmények, hatóságok kaptak meghívást. Sajnála­tos, és ezt joggal szóvá is tette az egyik hozzászóló, hogy a környezeti, termé­szeti értékeinkkel való gaz­dálkodásban leginkább ér­dekelt, a környezetet rongá­ló, szennyező, gazdálkodó egységek viszont nem kap­tak meghívást e fórumra, így nem is vehettek részt a vitában, megmutatva ezzel az „érem másik oldalát”. Vita pedig volt, főképpen a rendezvény második felé­ben. Igaz, elhangzottak már jól ismert, sok fórumon sok­szor hallott vélemények is, de olyanok is kértek szót, akik új adalékokkal szolgál­tak, új nézőpontból sorakoz­tatták fel a problémákat, il­letve javaslatokat tettek, rámutattak a modellterv gyengéire, erényeire, mégpe­dig a végrehajthatóság szem­pontjából. Miután terjedel­mi okokból valamennyi hoz­zászólót idézni nem áll mó­dunkban, így néhány fő kér­dés, amely napirendre ke­rült, illetve, amellyel kap; csolatban ellentétes nézetek csaptak össze: maximalis­ta-e Békés megye környe­zetvédelmi modellprogram­ja. vagy sem? Egyáltalán „a vágyak listája”-e ez a ter­vezet, vagy realitás? Az in­formációs bázis, amelynek kialakítása talán az előre­lépés legsürgetőbb feladata, a hatóság, vagy valamely tudományos intézet által működtessék? Nem volt azonban vita, hanem megegyeznek a né­zetek abban, hogy most már cselekednünk kell, hogy e példaértékű vállalkozás élé­re hiányzik egy menedzser, és természetesen hiányzik a pénz. Ám ezt a nagy több­ség már nem, vagy nem el­sősorban föntről várja, ha­nem arra keresi a megol­dást, hogyan lehetne oko­san feltárni a saját forrá­sokat. Külön említésre méltó a hozzászólások közül kettő, mégpedig azért, mert konk­rét segítséget is ajánlottak: a Szarvasi Öntözési Kutató- intézet képviselője annak adott hangot, hogy az inté­zet e program megvalósítá­sában tevőlegesen szeretne közreműködni olyan szak­mai problémák megoldásá­ban, mint például a mező- gazdasági vízhasznosítás és a tápanyaggazdálkodás. A békéscsabai SZÜV igazgató­ja pedig több év távlatá­ban milliós nagyságrendű összegben vállalt anyagi hozzájárulást, gépi költsé­gek, számítógépes progra­mok formájában. A rendezvényen dr. Go­da Péter mondott vitaindí­tót, amelyben a modellme- gye lényegét a regionális környezetgazdálkodás rend­szerének kiépítésében hatá­rozta meg. A vitában 24-en vettek részt, szót kért töb­bek között dr. Becsei József, a megyei tanács általános elnökhelyettese, Tamóy András, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Miniszté­rium főosztályvezetője, va­lamint Vass József né or­szággyűlési képviselő. (tóth) Testvérvárosok világnapja „Épült a XIV. században, lerombolták a XX. század­ban.” Ez áll a nagy-britan- niai Coventry székesegyhá­zának falán, amelyet a né­met csapatok 1940. novem­ber 15-i bombázása romba- döntött. De romokban he­vert szinte az egész város, kevés túlélője maradt az is­mételt támadásoknak. Ért­hető tehát, hogy e földraj­zilag oly távol eső város la­kói megértéssel és együtt­érzéssel figyelték Sztálin­grád küzdelmét, és 1942 ok­tóberében Coventry polgár- mestere a következő távira­tot küldte a sztálingrádi ha­tóságoknak: „Coventry, Bri­tannia legtöbbet szenvedett városa mélységes elragadta­tással üdvözli a hősi Sztá­lingrád védőit, akiknek pél­dája minden becsületes em­bert arra buzdít, hogy harc­ra keljen közös ellenségünk ellen. Coventry lakosai so­ha nem felejtik el a Sztá­lingrád által hozott áldoza­tokat, és a megkülönbözte­tett rokonszenv érzését fe­jezik ki önöknek, sztálin- grádiaknak. Elragadtatással tölti el őket az önök rend­kívüli bátorsága és kemény eltökéltsége a győzelem ki­vívására.” A sokat szenvedett két vá­ros így vállalt szolidaritást, és 1944-ben mindkét város­ban bizottság alakult a test­vérvárosi kapcsolatok építé­sére. A második világhábo­rú befejezése után tovább erősödött e mozgalom, me­lyet a háborútól egyformán szenvedők szolidaritása és békevágya hívott életre. 1957 áprilisában a francia- országi Aix-les-Bains vá­rosban tartották meg a Testvérvárosok Világszövet­ségének alapító kongresszu­sát, amelyen ott voltak a Magyar Népköztársaság vá­rosainak képviselői is. Itt született az elhatározás, amelynek megfelelően min­den évben április utolsó«va- sárnapján ünnepük meg vi­lágszerte a testvérvárosok napját. A magyar városok, s közöttük természetesen megyénk testvérkapcsolattal bíró több városa is együtt ünnepel a hatalmas, erős érzés: a békevágy jegyében. „A béke — mondta egykor Félix Kir kanonok, Dijon város polgármestere — nem születik magától, a békét meg kell teremteni.” Erre gondoljunk holnap vala­mennyien. T. I. A jó idő csalhatatlan jele, amikor megkezdik az útburko­lati jelek festését, felújítását. Békéscsaba centrumában is felújítják az útburkolati jeleket, festik a zebrát — a gya­logosok védelmében Fotó: Veress Erzsi Megbeszélések az MSZMP és az SZKP között Az „Európa és az európai együttműködés a ’90-es évek küszöbén” címmel május közepén Budapesten meg­rendezésre kerülő többpárti kerékasztal-tanácskozás elő­készítésével kapcsolatban Moszkvában tárgyalt az MSZMP pártmunkás kül­döttsége Tabajdi Csabával, a KB Nemzetközi Pártkap­csolatok Osztálya helyettes vezetőjével az élén. Tabajdi Csabát fogadták Karen Bru- tyenc, az SZKP KB póttag­ja és Rafael Fjodorov, a KB Nemzetközi Osztálya vezetőjének első helyettesei. Megbeszélést folytatott Ju- rij Zujevvel, Andrej Gra- csewel és Valerij Musza- tovval, a Nemzetközi Osz­tály helyettes vezetőivel. A szovjet tárgyalópartnerek hangsúlyozták: az európai együttműködési folyamat fontos kísérletének tartják, hogy a budaipesti tanácsko­zás - megrendezése a sokol­dalú pártközi együttműkö­dés, a párbeszéd új csator­náinak kialakítását eredmé­nyezze földrészünkön. Elismerés a kiemelkedő társadalmi munkáért Szoboravatás Mezöberényben A településért végzett tár­sadalmi munka egy főre ju­tó értéke Mezöberényben itöbb mint 7 ezer, míg Csár­daszálláson, a társközségben több mint 8 ezer forint. A két település együtt mint­egy 89 millió forint értékű munkát végzett, megszerez­ve ezzel megyénkben a nagy­községek és a községek kö­zött az első helyet. Mezőbe- rény nemrég lett város. A herényiek 21 millió forint értékű anyagi és munkabeli hozzájárulásával 13 km-rel nőtt a gázvezeték hossza, je­lentősen bővült az út-, ke­rékpárút- és járdahálózat, lakossági segítséggel általá­nos iskolai tanterem és sportlétesítmények épültek. A kiemelkedő településfej­lesztő társadalmi munkát a Hazafias Népfront Onszágos Tanácsa elismerő oklevéllel jutalmazta, melyet tegnap délután Szikszai Ferenc, a HNF megyei bizottságának titkára adott át Szűcs La­jos tanácselnöknek, a mű­velődési központban rende­zett ünnepségen. A társa­dalmi munkában élen járó kollektívákat és személyeket Nagy Ferenc, a HNF váro­si bizottságának titkára kö­szöntötte — a munka ünne­pe előtt az önzetlen közös­ségi munkát végzőket. Majd kitüntetések, elismerések át­adására került sor. A helyi tanács által 19í>6-ban alapí­tott vándorzászlót a legki­emelkedőbb kollektíva, a Mezőberény és Vidéke Afész vehette át a tanácselnöktől. Az ünnepség után köztéri szobrot avattak Mezőberény- ben, a Népköztársaság úti OTP-lakások átrium-udva­rán. Varga Imre, Kossuth- díjas szobrászművész „La Charone” című szobrát nagy számú érdeklődő . előtt Vámos László, a megyei ta­nács művelődési osztályának vezetője avatta. Az ünnep­ségen az alkotó is jelen volt, akitől azt tudakoltuk, meg­felelőnek tartja-e a környe­zetet. — Ez egyik legfontosabb szobrom — válaszolta Varga Imre —, tudtommal az egyetlen köztéri munkám Békés megyében. A környe­zet igazán szép, Novák Ist­ván Ybl-díjas építész terve, melyet én a kezdetektől is­merek. Munkámat ide ál­modtam. Hogy itt felavatták, azért köszönetét mondok mindazoknak, akik megvaló­sítását segítették. Azon rit­ka dolog vált e helyen való­ra. mikor az építészet és szobrászat, a valaha szoro­san összefonódó művészeti ágak együtt kelhetnek élet­re. Varga Imre kisplasztikái­ból és képeiből egyébként kiállítás nyílt a városi ta­nács dísztermében, melyet május 4-ig tekinthetnek meg az érdeklődők. Sz. M.

Next

/
Thumbnails
Contents