Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-15 / 88. szám
'KöröstájSZÜLŐFÖLDÜNK 1989. április 15., szombat A vármegyében csak két sebészorvos dolgozott... A gyulai Tormásyakról 1812-ben és a szabadság- harc évtizedeiben Gyulán Tormásy Lajos mint megyei főorvos működött nehéz körülmények között. Tormásy Lajos származásáról (1874) úgy ír a krónikás, hogy apai ágon református püspök és a Báthoriak családjából származott. Orvosi diplomáját Bécsben szerezte. Gyakorlata alkalmával már feltűnt az elöljáróság előtt a szép ősmagyar beszéde mellett a kitűnő szakmai felkészültsége is. Kórházalapítás Ez volt döntő a gyulai állás megszerzéséhez is. Abban az időben Békés vármegyében csak két sebészorvos dolgozott. Munkálkodását, mint megyei főorvos, azzal kezdte, hogy a hiányzó kórház alapjait lerakja. Ezért 1834-ben gyűjtést indított; rendezvényekkel gyűjtötte a hiányzó pénzt. A szervezést sürgette az a tény, hogy nagy méreteket öltött a megyében a járvány. Az alispán utasítására neki kellett foglalkoznia a közegészségügy vonalán nemcsak az emberi, hanem az állatorvosi teendők ellátásával is. A felhalmozódott kiadások miatt kénytelen volt előadásokat tartani, amibe bevonta a lelkészeket, tanítókat, bábákat is. Így a felvilágosítások hatására csökkent a halálozások száma. A polgármesternél szorgalmazta a járványkórház felállítását, és az ehhez szükséges csatorna- rendszerek kialakítását is. Harc a kolera ellen A himlőoltáskor is küzdelmes munkát végzett; szigorúan megkövetelte a gyermekek beoltását. 1814-ben körlevélben kereste fel a szülőket az oltás szükségességéről. 1831-ben íárványszerűen vonult végig a kolera egész Békés megyén, ennek a betegségnek a súlyosságát akkor a lakosság nehezen értette meg. A szükséges gyógyszereket méregnek tartották, így az általános tudatlansággal is kellett harcolni; a helyzet drámaivá vált. Kieszközölte, hogy a bábákat kizárólag orvosoknak kell kiképezni, ez hosszú távon mérhető is volt. 1836- ban kezdeményezte a „szi- várványos kút” (artézi) létrehozását, ami biztosította a jó ivóvizet, mert korábban minden célra a Körösök vizét használták. A széles körű gyakorlatait tudományos előadásokkal terjesztette szerte az országban. Előadásaiban egyik fontos terület a „védekező-mentő himlőoltás” és a törvény- széki eljárások voltak. Szorgalmazta az első orvosi műszótárt és a könyvek és folyóiratok beszerzését. 1849-ben szűrővizsgálatokban részesítette a megyébe érkező hadifoglyokat, máért velük érkezett ide a tífusz és a kolera betegség is. Emiatt fel kellett állítani és megerősíteni a járványkórházat. Damjanich tábornok is jelezte, hogy a VII. hadosztály betegeinek elhelyezését Gyulán kell megteremteni. A szabadságharc leverése után eljárást indítottak mindazok ellen, akik a nemzeti megmozdulásban részt vettek, így ellene is. 1849-ben már csak a gyulai kórház igazgatását látta el. Sok hasznos javaslattal élit, de a császári kormány a kivitelezést nem engedélyezte. 1855-ben árvíz következtében a gyulai kórház is víz alá került; nagy károk keletkeztek, ez olyan áldozatokat követelt, aminek a rendbe hozásához gyűjtést kellett ismételten indítani. E célra városunk szülöttje, Erkel Ferenc hangversenyt rendezett, amelynek bevételét a kórház kapta meg. A feljegyzések szerint Békés megyében ekkor mérhetetlen szegénység, elmaradottság volt, sok jó hazafi élt nyomorultul. Ezen valamelyest enyhített az az alapítvány, melyet 1859-ben kapott a megye a trónörökös születése napján. Ekkor válik ki Csanád megye Békés megyéből. Tormásy Lajos 1846-tól, a . kórház megnyitásától minden díj nélkül, tőle telhető szorgalommal, lelkiismeretesen látta el a teendőit. Legtöbb munkát a szervezésbe fektetett, ami által a járványügy, főleg az állatgyógyászatban, abban az időben kimagasló volt. 1855-ben arany érdemrend kereszttel kitüntették, az ötvenéves orvosi tevékenységéért. Igazgatói állásától 1861-ben megválik. Kegydíjért folyamodik, amit felettesei elutasítottak. Végelgyengülésben 83 éves korában halt meg, 1867. március 25-én. A gyulai óreformátus temetőben van eltemetve. Az elsőszülött fia, János, 1815-ben Gyulán született. Jogi pályára készült, így vett részt Pozsonyban az ország- gyűlésen, mint királyi-táblai hiteles jegyző jurátus kancellista minőségben. Idegen nyelvet ismerő, széles műveltségű fiatalember volt, ezért került a pozsonyi országgyűlésbe. A megfontoltság, óvatosság követelményeit nem mindig tartotta * be, gyakran a titkosrendőrség figyelte. A „társalkodási egyletnek” a legjobb tollú tagja volt. Több nagy sikerű tanulmánya forgott közkézen. Előadásai politikai jellegűek voltak, bátor, temperamentumos egyéniségnek számított. Az ifjúság köreiben ő látta legjobban, legtisztábban a társadalmi fejlődés elkerülhetetlen, törvényszerű menetét. A demokrácia elveinek térfoglalásával . a politikai jogok szükségszerű megváltoztatását követelte. János a haladásért Nemcsak nevelni akarta társait, hanem saját ismeret- anyagát folyamatosan gyarapította azzal is, hogy figyelte az európai eseményeket. látta a feudalizmus feltartóztathatatlan hanyatlását. Amikor már jól érzékelhető volt, hogy az egylet balra tolódik, akkor a szülei és hivatali vezetői féltés okán az egyletből való kilépését tanácsolták. A titkosrendőrségi ügynökök egyre jobban figyelték munkálkodását. A konzervatív körök, amikor látták, hogy nem tudják eltántorítani elhatározásától, akkor még magasabb állás és jövedelmet biztosító hivatalt akartak neki adni, amit visz- szautasított. A pozsonyi országgyűlési jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy Tormásy János legbátrabb kijelentései a trón támadására irányulnak. 1834-ben „Lengyelek emléke” című előadásában nagy hatású beszédet tart az ellenálló uralkodókkal szemben. Hangsúlyozta a köztársaság és a népszuverenitás jogelméletét, követelte a sajtó- szabadságot, az alkotmányos jogokat, ki akarta terjeszteni a nép minden rétegére. Az országgyűlés feloszlatása után hazatért Gyulára szüleihez, de nem sokáig élvezhette az otthoni nyugalmai, mért május 21-én éjszaka katonai karhatalom Budára hurcolta. Másfél évre ítélték a fennálló rend megdöntésére irányuló törekvései miatt. Az igazságtalanságot nehezen viselte el, 1857-ben halt meg Gyulán, szülővárosában. Cikkünkkel a Tormásy család kiemelkedő munkásságára emlékeztünk. Baly H.—Albert I. Emlékmű Dorogon A Magyar Szocialista Munkáspárt Békés Megyei Bizottsága 1979-ben és 1985-ben két kötetben megjelentette a Forradalmi munkásmozgalom Békés megyei harcosai című életrajzi köteteket. Ezekben a kötetekben többek között szerepelnek Ma- gyarbánhegyes község kiemelkedő munkásmozgalmi múlttal rendelkező személyei is: Balogh József, Major Já- nosné (Rózsa Gizella), Major János, Pinczel István, Tassy Lajos és Csincsik András. Hiányzik viszont a felsorolásból s a kötetekből is Legény Pál neve és tevékenysége. Pedig Legény Pál Magyar- bánhegyesen született 1901. július 29-én. Eredeti foglalkozása asztalos volt. A jobb megélhetés reményében a ’20-as évek végén ment Dorogra dolgozni, ahol egy ideig a szénosztályozón kapott munkát. Később kocsmáros lett. Dorog és Esztergom között a Bocskai soron — a köztudatban a Pataksoron — volt apósának kisebb vendéglője, amelyet felesége örökölt, s annak volt tulajdonosa és vezetője. 1944-ig e vendéglőben volt a Magyarországi Szociáldemokrata Pánt dorogi párt- szervezetének párthelyisége. Legény Pál a pártnak a ’30- as évek elejétől volt tagja, aktív szervezője. *A dorogiak küldötteként több országos értekezleten is részt vett. Mint ismert baloldali személyt, 1944. november 2-án a csendőrök letartóztatátk és Komáromba vitték. Onnét hosszas vallatás, bántalmazás után, melyek során a pártot és elvtársait nem árulta el, Németországba deportálták. 1945 első hónapjaiban a mauthauseni koncentrációs táborban halt meg. Emlékét a dorogi bányász mártíremlékművön kívül e pár soros írással is megőrizzük Békés megyében és szülőfalujában, az újságolvasók előtt. A Deák téri evangélikus templom A városépítő Pollack Mihály Hitte, hogy csak a mívesség és a szorgalom alkothat maradandót Házak. Épületek sora. A A város, a kor arca, jelené és múlté is. A benne élők igénye, lehetősége, szükséglete alakítja, a sok-sok közös sors. A közösség történelme épül minden falba. A kő, a vas, a márvány, a tégla sokszorosan túlél egy-egy emberi életet. Ha nem pusztítják hadak és háborúk, s laknak a falak között, elélnek száz évekig. Mindig voltak mesterei az építésnek, akik tudásukat, tehetségüket maradandóvá örökítették a falakban. Egykét évszázad óta pedig már nevüket is őrzi az emlékezet. A reformkor volt az. amely Magyarországon — annyi mással együtt — az építészetet is fellendítette. A polgáriét városokat követelt, hogy megmutassa magát, erősödő hatalmát. Ennek a kornak volt egyik legkiemelkedőbb építésze Pollack Mihály. Bécsben született 1773. augusztus 30-án. A bécsi akadémián Hohenbergnél tanult, aki udvari építészként először tervezett Ausztriában angolkertet a Schön- brunn számára. Tőle tanulta Pollack a nvugQdt arányok fontosságát. Az iskolaévek után három év külföld következett. A céh törvényei így kívánták. Pollack Itáliába utazott. Dél derűjével gazdagodva 1798-ban Pestre érkezett, s alig egy évre rá már kérte céhfelvételét. Első tnegbízatásként a Deák téri evangélikus templomot készítette el, amelynek azóta már külső (toronnyal tervezte) és belső képe is megváltozott, de még így is érződik Pollack markáns kifejezésmódja; a klasszicizmus. Világos, egyszerű, áttekinthető és finom ritmus jellemzi stiláris és formai tekintetben egyaránt. Keze nyomát még ma is változatlanul őrzi a templom melletti iskola és lelkészi hivatal. A századforduló éveiben alkotta a besztercebányai és a körmöcbányai evangélikus templomot. Ezt követő nagyobb megbízatása a pécsi székesegyház építése volt, amely 1805-től 1832-ig tartott. A régi falakat falköpennyel vette körül kívül- belül, s belülről még vaskapoccsal is összefogta a falakat. 1806-ban kezdődött az egykori Sándor-palota építése a Várban, melyet most fognak felújítani. S erre az időszakra esett a székesfehérvári megyeháza építése, mely ugyancsak Pollack munkája. 1808-ban megalakult a Szépészeti Bizottság, amelynek először tagja, majd vezérlő egyénisége volt. A bizottság létrejötte a pesti építkezések sokasodását eredményezi. 1808-tól 1828ig Pollack száznyolc lakóházat tervezett, polgárházakat és palotákat. Nagyon sok elpusztult ezek közül, nagyon sokat átépítettek, de a város különböző pontjain ma is állnak az általa megálmodott falak. Köztük van a Horváth-ház, a Kossuth Lajos és Szép utca sarkán az Andrássv-palota a Szép utcában, a Wurm-ház a Dorottya utca 6. alatt, az Üllői úti Josephineum. Az ablakok elrendezése nyugodtságot és méltóságot sugall, s a bejáratok mindenütt hangsúlyosak. A díszítés visszafogott, egyszerűség és harmónia uralkodik rajtuk. Áll még a Zichy család kastélya Szőnvben és Nagylángon, a dégi Feste- tics-kúria, az alcsúti kastély (megjelenésében a Nemzeti Múzeum előzményének tekinthető), s az alkotó Pollack nevét dicséri a terézvárosi plébániatemplom oltárainak sora, s a sárospataki könyvtárterem elrendezése is. Bár Széchenyi nem kedvelte, József nádor (talán épp ezért) becsülte munkásságát. A polgári követelményeknek megfelelő épülettípusok kialakításával stílust teremtett. Tehetséges mesterek, mint Hild József és Kasselik Ferenc csak folytatták, amit ő elkezdett. Talán a Szépészeti Bizottmányban betöltött tiszte miatt 1830-tól megfogyatkoztak megbízásai, és semmilyen középítkezés után nem fogadott el tiszteletdíjat. Építette a szekszárdi és a jászberényi megyeházat, mindkettő dísze városának, híres pesti középületei között volt az 1848-ban leégett Vigadó, valamint a sajátos, sok át- alakittatást szenvedett Lu- dovika Akadémia. Kitartóan dolgozott. Megvetett minden kontármunkát. Hitte, hogy a mívesség és a szorgalom alkothat csak maradandót. Szorgalmazta volna a pesti Országház építését is. Még terveket is készített hozzá. A művészet „politikai, nemzeti, társadalmi életünk emeltyűje” — hangoztatta Kölcsey az 1832-es ország- gyűlésen. Leghíresebb müvének, a Nemzeti Múzeumnak tervét Pollack már 1836-ban elkészítette. A falak ma nemzeti kincseinket őrzik. Az épület derűt és magabiztosságot sugároz, szinte zenei harmóniát. Nemzeti építészetünk egyik legszebb objektuma. Pollack 1855. január 5-e óta halott, művei azonban tovább élnek. Itt vannak körülöttünk, állnak a falak. Hirdetik városépítő művészetét, azt, hogy építeni csak jövőnek szólót, csak maradandót szabad. Józsa Agnes Az alcsúti kastély Balogh György
