Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-15 / 88. szám
1989. április 15., szombat ) Emlékidézés dr. Tildy Zoltánnal, szegedi otthonában Mintha a Történelemnél jártam volna vendégségben. Becsöngettem és két órát töltöttem abban a Klauzál téri lakásban, amelyiknek erkélyéről szólította meg Kossuth annak idején — máig visszhangzóan — Szeged népét. Újabban sokan vitatják, egy másik épület javára, ám aki itt lakik, meggyőző érvekkel szolgál, hogy ez az a ház. Aki itt lakik, szintén közeli tanúja a Történelemnek. Ha nem is ebből a házból . .. Dr. Tildy Zoltán. Az ország utóbbi históriájának — talán legtisztázatlanabb — évtizedeiről nagyon sokat tudna mesélni. Mint közvetlen szemtanú. Édesapja, az egykori köztársasági elnök, veszedelmes idők és lélekcserélő politikai szituációk részese. Maga is személyes ismerőse a történelmi helyzetek főszereplőinek. Fordulatos, részlet- és élménygazdag életsors ..emlékgyűjtőjét” lapozgathatja vissza — ha van kedve hozzá . . . Ügy látom, kedve és öröme sokkal inkább a családban, unokáiban telik. Ez az oka annak is, hogy most Szegeden beszélgetünk: két leányuk itt telepedett le, a szülők pedig „utánuk repültek, délre” . . . Elmondom illendően, hogy Békésből hozom a köszöntést; a Sárréten élők készülnek köszönni a szeretetet és a becsülést, a Szabó Pál Emlékplakettel. A Szeghalmi Múzeumi Baráti Kör szánta a tisztelet jelvényét az idén dr. Tildy Zoltánnak. Abban az évben, amelynek őszén készülnek, tisztességgel megemlékezni az egykori szeghalmi református lelkészről, képviselőjükről, az idősebb Tildy Zoltánról, születésének századik évfordulóján, Szeghalmon. Előbb ellenáll szelíden az emlékezésre unszolásnak, aztán ahogy beleízeledünk a beszélgetésbe, egyik emlék csalogatja elő a másikat, az emlékezésben is segítőkész, kedves feleség kiegészítéseivel megtámogatva az emlékeket. A végén azzal bocsát el: nem irigyel, hogy fogok ennyi mindent, rövidre fogva összerakni . . . íme, egy kísérlet ! * * * — Ebbe az ..áradatba” én nem akarom beledobni a magam panaszát. Az én életem is tele volt bajjal, keserűséggel és igazságtalansággal, mint a másé. Az emberi fájdalmak, sérelmek egyformák. Mindegy. hogy valaki nagy politikus volt és nem érhette el a célját, vagy egy paraszt- ember. akitől elvették azt a 6-8 hold földjét, amihez ősei is, és ő is ragaszkodott.. . Többek között ilyen okok miatt sem tudom egy komoly visszaemlékezésre rászánni magam . .. (Az első strófa természetesen még nem tartozott az üdvözilethez. Az újságírói „önkényesség” tette ide előre, mert jellemzés van benne és kort dokumentáló alaphang ...) * * * — Jókaival szoktam vigasztalni magam. Azt mondta egyszer: — Ha két piszkos ember kicseréli az Ínyét, akkor mind a ketten tisztát váltottak... A házunkban hónapok óta épül egy bank. Erről jutott eszembe a másik: — Hogyan kell bankot csinálni? — kérdi Jókai ... — Ugyanúgy, mint az ágyút: venni egy lyukat és körülönteni bronzzal. A bank esetében aranynyal . .. Lyukunk már van!... • * * — A világ rohan, de hogy hova, azt maga se tudja, senki se tudja. És elszalad minden mellett, ami valódi érték. Petőfi természetismeretét bámulom. Szerintem nem is dolgozták még fel ezt a témát tudományosan, mennyire pontos és hiteles az ő természetrajza. Gyalog járta be azt a nagy országot... Ügy lehet csak jól megismerni az élőket és a tájat. Autóból soha ... ! * * * — Az ember életében az első tíz év emlékei meghatározóak. Tahitótfalun éltem gyermekkoromban, ezért a dunai tájat sose tudom elfelejteni. Mindamellett a régi Sárrétnek, ennek a tökéletes síkságnak valami különleges vonzása van ma is rám. Egészen beleszerettem még gimnazista koromban. Az eléggé komiszul megszabályozott Körösök és a Berettyó, egyenesre húzva, kissé csatornajellegűek lettek, de a rengeteg kanyart, a holtágakat viszont nem tudták eltüntetni. Ezeket követtem nyomon gimnazista koromban, jórészt gyalog. Később sikerült egy ócska biciklit és egy fényképezőgépet szerezni... Elmondhatatlan, óriási kincs volt mind a kettő. * * * — A Szeghalmi Péter András Gimnáziumban jártam az érettségi előtti négy utolsó évet. Még meg lehetnek azok a preparátumok, amiket én láttam el helyes névcímkékkel és amiket magam preparáltam, ha a moly meg nem ette ... * * * — Biciklivel jutottam el Biharugrára is a Sebes-Körös gátján, Szabó Palihoz. Akkor persze Pali bácsi bolt, majd Pali bátyám, aztán csak Pali lett, ahogy öregedtem. Különben már ismertük egymást 1930- ból, amikor apámék adták ki Silvester Nyomdájukban az első könyvét. Emberek címmel. Budapesten is sokszor volt nálunk. Később többször átjártam hozzá Ug- rára és viszont. Nagyon szegények voltak akkor, de ami kévésük volt, hihetetlen szeretettel osztotta meg. * * * — Eredeti egyéniség volt, különleges, fanyar humorral. Egyszer nyaraltunk a Balatonnál. Meglátogatott bennünket ott. Apám nagyon szeretett horgászni. Nem annyira halat fogni, inkább nézni a vizet . . . Csábítgatta Szabó Palit is. ö nem akart. Csak unszolta. Mire, kifogyva az érvekből azt mondta az író: — Nem lógatom a horgomat egy olyan tóba. amibe az Ur- bán Ernő is. . . Véletlenül tudta ugyanis, hogy írókollégája, akit valamiért nagyon nem szívelt, ott volt valahol a tó túlsó partján... < * * * Tíz könyvem jelent meg. Talán a legismertebb a Pro Natura című album, mert- ezt véletlenül, aránylag szépen syomták. Ebben részletesen kitérek a fiatalkori emlékeimre és a Sárrét világára ... Gondolom, elsősorban ezért gondoltak rám a szeghalmiak ... A könyv elején az a mottónak idézett Arany-vers utal az én közel 40 éves természetvédelmi munkámra is, ami tökéletes csődbe fulladt. Abból, amit én csináltam, szinte semmi nincs meg. Itt van például a szegedi Fehér-tó, amiből csak egy halastó maradt, az is piszkos.. . * * * — Járok még most. 72 évesen is fotózni. A világ legszebb színes anyagára, a Ko- dakchrom-ra dolgozom. Van* egy — nyugodtan merem mondani — világviszonylatban egyedülálló anyagom. Ebben már egykét parti madáron, gólyákon kívül csak növények lennének, ha lenne aki kiadja... Visszatértem a növényekhez ... * * * — Érettségi után vacilláltam a művészi pálya és az erdészet, a gyakorlati pálya közt. Aztán megfogott a fényképezés varázsa . . . Szép elismerés és némi elégtétel a kezdeti. ambíciókért, hogy munkásságomat Érdemes Művész címmel méltatták .. . * * * (Édesapjáról viszonylag keveset beszéltünk. Az elsőnek felidézett történet után megállította egv kézjellel, tolakodó kérdéseimet. Aztán látnom kellett, nem a riporteri mohóságnak szólt ez. Elfogódottság. Nehéz légzés. Van, amiről ma is nehéz beszélni ... Talán legközelebb ...) — Egy mondatban összefoglalva, papi hivatásának és egész politkai pályafutásának egyetlen indítéka az volt: — Megadni minden embernek az emberi méltóságot! Ez az, ami — nemcsak nálunk, másutt is — a világból elveszett... Előkerült többek között egy 1947 körül megjelent könyv. Pártunk harca a demokráciáért. A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt története. Ebben olvastam a következő szavakat, idősebb Tildy Zoltán elköszönését Szeghalomtól: ,„ .. csak egy hivataltól búcsúzom, a lelkészt állástól, amit 13 éven át betöltöttem, másképp nem búcsúzom, hiszen Isten kegyelméből ezután is úgy, ahogy eddig, együtt leszek veletek.” Pleskonlcs András Dr. Tildy Zoltán egy emlékezetes (elvétele a szeghalmi időkből. Ott láttam először a „vakvarjúnak” nevezett gyönyörű gémfélét, a bakcsót ... H Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója megyénkben Csilla von Boeselager: „n németek a legnagyobb odaadással segítenek” A romániai menekültek sorsát, helyzetét nem csak hazánkban kísérjük megkülönböztetett figyelemmel; egyre erősödő nemzetközi érdeklődés tapasztalható a magyar, német, szerb nemzetiségű, hazáját törvényesen vagy illegálisan elhagyó román állampolgárokkal kapcsolatban. Ezekben a napokban egy, Békés megyében máig még viszonylag ismeretlen szervezet, a tavaly december 15- én alakult Magyar Máltai Szeretetszolgálat megalapítója, ta magyar származású Csilla von Boeselager látogatott megyénkbe, kettős céllal; egyrészt, hogy megismerje a menekültek fogadásával, elhelyezésével, anyagi támogatásával, beilleszkedésével összefüggő gyakorlatot, másrészt, hogy megtudja: hol és hogyan segíthetnének leginkább a helyzetükön. Csilla von Boeselagertől — akit a Szeretetszolgálat magyarországi testvérszervezetének alelnöke, dr. Szondy Mária is elkísért — először azt kérdeztük: szervezetileg hogyan kapcsolódik a Máltai Lovagrendhez a Magyar Máltai Szeretetszolgálat? — Magáról a Máltai Lovagrendről tudni kell, hogy több mint 900 éve alapították, s évszázadok óta a hit védelme, a rászorulók megsegítése, oltalmazása a célja. Az 1950-es években a lovagrendnek az egész világot behálózó segélyszervezete alakult, szövetségbe tömörült; egy-egy szervezet vezetősége zömében máltai lovagokból áll, de bárki tagja lehet, aki a Máltai LovagA bácsi lassan ballag. Magabiztosan lépked, arcát a fény felé tartja. Arról, hogy vak, csak a kezében koppa- nó fehér bot árulkodik. Az idős hölgy, mint külvilághoz kapcsolódó köldök- zsinórba, úgy kapaszkodik a pórázba. Az eb talán tisztában van fontosságával, s komótosan lépked. A szerepek felcserélődtek: kutya vezeti az embert. A fiatal férfi sötét szemüvege mögül kérdőn néz rám: vajon igazságosnak tartom-e, hogy őt — mivel erősen csökkentlátó — „leértékelik” munkahelyén. Fizetése valóban nevetséges. Mégis fél keresni igazát, hisz fogyatékosságára való hivatkozással bármikor elküldhetik. Hogy kihez fordulhat? Mehet például a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Békés megyei csoportjához, melynek székhelye Békéscsabán, a Luther utcában van. Ám Petries Jánosné titkár és To- dola Mihályné ügyintéző csupán jó tanácsot adhat. Legfeljebb felhívhatja a vállalat munkaügyi osztályát, ahol jó-, vagy rossz- indulattal fogadják. Erre is, arra is tudnak számos példát. — Csak érdekvédelmi joggal rendelkezünk, így folyton kérnünk kell. Elsősorban felnőtt tagjaink elhelyezkedésével van gondunk — mondja Petricsné, aki rend szellemében dolgozik. Ilyen segélyszerv a mi Szeretetszolgálatunk; mintájára létrejött a magyarországi testvérszervezet, a Máltai Magyar Szeretetszolgálat, amely — Kelet-Európábán elsőként és idáig egyedüliként — idén február 4-én alakult. — Az ön hazájában az emberek hogyan képzelik el a menekültek itteni körülményeit? — Az az érzésem, a németek nem ismerik a magyarországi helyzetet igazán, s nem tudják elképzelni, miért van szükség a segítségre. Magyarországra évente negyedmillió nyugatnémet, többségében turista látogat, s kitűnő vendéglátásban, udvarias kiszolgálásban, színvonalas ellátásban részesül. Egész más kép alakul ki bennük, mint a valóság — ezért nehéz elképzelniük azt, hogy a menekülteknek kell mindössze január óta intézi a megyei csoporthoz tartozó több mint ezer tag ügyesbajos dolgait. — Sokféle munkakörben foglalkoztathatók a vakok, és csökkent- látók. Ennek ellenére nem szívesen alkalmazzák őket a megyei vállalatok sem, s ha igen, kevés fizetésért. A legtöbben telefonkezelőként, gyógymasszőrként, dolgoznak, de van, aki számítás- technikát tanul. Pedig munka mellett érezhetik teljes embernek magukat, nem beszélve a megélhetési gondokról. Személyi járadékot 1971. óta kapnak a vakok, ez az összeg 520 forinttól 3700 forintig terjedhet (utóbbit az kapja, akinek semmilyen nyugdíja nincs.) A szövetség biztosít számukra utazási kedvezményt, s üdültetésükre is mód nyílik. — Sajnos, sokra nem futja költségvetésünkből, amely évi 220 ezer forint — panaszolja Todola Mihályné. — Ebből havi 5 ezer 400 forint a helyiség bérleti díja, plusz a fűtés, világítás, így marad is, meg nem is. Szerencsére akadnak támogatóink-: az Agrokemél például ingyen fénymásoltathatunk, nemrég pedig a gyo- maendrődi Kötőipari Szövetkezett rendezett nálunk kedvezményes vásárt. — Keresünk további spon- zorokat — veszi át a szót ismét a titkárasszony. —Nem akarunk koldulni, de bizony adományszámlánkon jól jönne az a pár ezer forint is, amelyet egy nagy- vállalat meg sem érez. Énekkarunk, sportkörünk a mi támogatásunk. Egyébként a németek különösen kedvelik a magyarokat, s ha odahaza megtudják, hogy tehetnek valamit' a gondok enyhítéséért, a legnagyobb odaadással teszik, mint ahogy — saját tapasztalataim szerint ■— már eddig is jó néhányszor megtették. Egyébként a Szeretetszolgálattól eddig körülbelül 450 millió forint értékű küldemény érkezett az egészségügy segítésére, illetve a rászorultak, köztük a menekültek részére. — A romániai menekültekkel foglalkozó megyei szervezetek illetékeseivel folytatott beszélgetéseiből nagyjából körvonalazódott: hol, milyen eszközökkel tudnának segíteni a rászorulókon. A mindennapi léthez szükséges használati eszközökön, ruhákon, bútorokon kívül nagyon fontos a fiatal, többségében szakképzet- len áttelepült szakmai felkészítésével kapcsolatban felmerülő eszközellátás és egyéb támogatás. — Igen, az eddigi tárgyalások alapján máris konkrét elképzeléseink vannak, s mi rendkívül komolyan, átgondoltan kívánunk foglalkozni ezzel az üggyel. Végül, meggyőződésem, hogy nagyon fontosak a személyes kapcsolatok, benyomások, tapasztalatok és az olyan nyílt, őszinte eszmecserék, amelyekben eddig részem volt itt. Az együttműködés ezzel a látogatással nem fejeződött be, várhatóan a nyáron és ősszel újra eljövök Magyarországra. László Erzsébet Fotó : Kovács Erzsébet működik, s bizony a szakembereket fizetni kell. Van egy tanácskozótermünk, ahol szeretnénk klubéletet teremteni : előadókat hozni, szórakoztató programokat szervezni. Manapság ez semkerül kevésbe. Elmondják még, hogy hét körzeti csoportjuk működik a megyében. Van tanács, ahol szívesen látják, máshol nem éppen örömmel fogadják őket. Előfordult, hogy az illetékes benézett a három- gyermekes család szekrényébe, s azt mondta: van elég ruhája a (vak) gyereknek, miért kérnek segélyt? Pedig a vak, vagy csökkentlátó gyermekek különleges bánásmódot igényelnek; szerencsésnek mondható, aki egy budapesti speciális iskolába járhat, ahol fokozatosan önállóságra szoktatják őket; még egyedül közlekedni is megtanulnak. Csodálkozva hallom, mennyi vak asszony köt, *s akadnak köztük festegetők, szobrászkodók„ versírók is. A siketek, a mozgássérültek és a rehabilitáltak megyei csoportjaival együtt szeptemberre egy bemutatkozó programot terveznek Békéscsabán, kiállítással, műsorral egybekötve. Vak emberek. Olyanok, akik sohasem láthatták szép világunkat, vagy a színek lassan, fokozatosan váltak számukra szürkévé. Valamikor a társadalom számkivetettjei voltak ők, akik egy életen át bűnhődtek soha el nem követett bűneikért. A ma társadalma némi szánalommal és kevésnek bizonyuló segítőkészséggel tekint rájuk. G. K.
