Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-15 / 88. szám
1989. április 15., szombat Volt egyszer egy gázmalom Őrlődik a molnár Magfúzió szobahőmérsékleten A világhírnévhez nem jár prémium... Állunk a trepnin, a malom. bejáratánál. A nehéz ajtó zárva, ma szünnapot tart a tápbolt. Forgolódunk, tanakodunk, vajon hátul, a gépházba be lehet-e menni. Az enyészettel viaskodó kö- röstarcsai malomépület hajdani, víg kedélyű, főmolnárja, Vértes István eleinte szűkszavúan felelget, mint akinek nehezére esik a beszéd. Amint? rájövök, mi is a szótlanság oka, már bánom, hogy egyáltalán idejöttünk. Valóban fájdalmas lehet látni a falakat, a fényesre koptatott lépcsőkarfát, a padozatot, a szitákat, egyszóval mindazt, ami a mesterembert jószerével fél életén át szolgálta. Igen, a szakmáját szenvedélyesen szerető hajdani főmolnár szívéhez nőtt itt minden, s most nehéz sóhajjal palástolja keserűségét. Átvágunk az elhanyagolt udvaron, hogy megnézzük a gépházat. Az épület teteje leszakadt. Gyanakodva méregetjük az ajtóból, nem túl kockázatos-e beljebb lépni? — Persze, hogy leszakadt — legyint Vértes István —, mert kilopták a mestergerendát. Látja — mutat föl az összekuszálódott tetőszerkezetre —, ott volt egy erős mestergerenda. Itt balra meg egy esztergapad, de az is eltűnt. A gép viszont egyben van. Olyan rend volt itt kérem, ragyogott, minden, kopogtunk, ha be akartunk jönni! Jobbra újabb kisajtó, ez is tárva-nyitva. Ugyancsak düledező helyiségbe jutunk, középen óriás kerek tartály, mellette aknaféle, valaha le lehetett takarva, de most már csak egy-két deszka van átvetve rajta. Sűrű fekete folyadék fénylik benne, ahogy egy hosszú rúddal próbálom megnézni, menynyire mély, a rúd egyre mélyebbre hatol. — Ez a gázfejlesztő vastartály — magyarázza kísérőm — és itt a gödörben gyűlt össze a kátrány. Nahát, ez a fújtató még megvan! — csodálkozik rá a sarokban porosodó kovács- fujtatóra, kipróbálja — tökéletesen működik. Kifelé igyekszünk a reménytelenül lepusztult helyiségekből. Nehezen tudom elképzelni, hogy a hatalmas lendkerék valaha is elinduljon, hogy ismét surrogni kezdjenek a szíjak, hogy működjék a transzmisszió, fönn lisztillat csapja meg a belépők orrát. Pedig a szakember szerint ez nem lehetetlen. — Hányszor vele álmodok még mindig! — tűnődik a hajdani főmolnár érdekes. a vízművel sosem álmodok, pedig ott is dolgoztam 14 esztendeig. De hát miért is jutott ilyen mostoha sorsra ez az ipartörténeti értéknek számító gázmalom; és egyáltalán, mit tudhatunk róla? Vértes István elbeszélése szerint 1936 előtt gőzmalom volt. Akkor hozták a ma is látható motort, amelyet barnaszénből fejlesztett gáz működtetett. A legöregebbek emlékezetében még Gulyásmalomként él — később lett „Csípés és Nagy”, aztán pedig Csípés Mihály hengermalma, egészen az államosításig; 1950—51-ig. Ebben a malomban tanulta a molnár szakmát Vértes István, és szabadulása, 1944 után is itt kereste a kenyerét, az öcs- csével együtt, aki ugyanitt a főgépész volt. — A tulajdonos, Csípés, rendes ember volt. Megkövetelte, de el is ismerte a tisztességes munkát. Belebetegedett az államosításba. Az úgy történt, hogy egy délután, fél kettő felé bejöttek a malomba, és azt mondták neki, menjen ki. Többé a lábát se tehette be, miránk meg még azért is ránkszóltak, hogy köszöntünk neki. Aztán a lakásából is ki tették, összeköltöztették az apósával, pedig haragban voltak. Nem lett volna szabad ezt tenni, csúnya világ volt! Ö egyébként akkoriban akarta munkaközösséggé alakítani a malmot, vele együtt heten voltunk, még megvannak a papírok. Azt terveztük, azt akartuk, amit most annyira szorgalmaznak. De térjünk vissza a malom sorsára. Az államosítás után két évet állt, aztán újraindították, mígnem 1963. december 23-án végleg elhallgattak a gépek, elült a lisztpor. Talán soha oly nehéz szívvel nem indult haza a főmolnár, mint azon a napon, és még hányszor eszmélt fel az épület előtt, ahová ösztönösen vitték a lábai! — Képzelheti, mit éreztem. Előtte dicséret, jutalom, elismerés — aztán egyszer csak fölmondás, mert leállították a malmot. Ügy, mint mostanában hallom. Hogy miért zárták be? Pedig a környéken nincs több malom, és a tanács is ragaszkodott hozzá, de hiába. Azóta csendes hát az épület — csendesen, de biztosan pusztul. Leállása óta a helyi tsz használja, tápot, takarmányt árulnak a főépület még használható traktusában. — Életveszélyes az épület, dől össze az egész— summázza a helyzetet a helyi Petőfi Tsz központjában Nagy Imre elnök. — Szerettük volna a ’80-as évek elején átadni a Gabonamúzeumnak, de nekik sem tellett nyilván rá, úgyhogy csak egyes darabokat gondoltak elvinni az épületből. A tulajdonjogot illetően, vagyis hogy kié most a malom, bizonytalan az elnök. S ha mégis a tsz-é? Mi lesz a sorsa? Tanácstalanul tárja szét a karját — a jószándék kevés, pénz is kellene, sok pénz. A tanácsházán Soós Lajos főelőadó határozott: — A Csipes-malom nem a tanácsé már, hanem a tsz-é; annak idején, a hetvenes években épületcserével vált a tulajdonukká. Nagyon lepusztult épület, sa- létromos is, borzasztó költség lenne rendbe hozni. Ügy tíz-tizenöt éve jártak itt a Műemléki Felügyelőségtől, értékesnek találták, ígértek is pénzt, de azóta sem láttuk őket. A köröstarcsai gázmalom — amely talán még ma is őrölhetne — tehát nem sok jónak néz elébe a mai pénztelen világban. Jó lenne azért hinni, hogy valami úton-módon mégis sikerül megmenteni ezt a felelőtlenül elpazarolt, értékes ipar- történeti emléket. Mindenesetre a hajdani főmolnáron nem múlna; amikor utolsó tanítványa, Hajdú Sándor azt kérdi: „Pista bácsi, mikor szólaltatjuk meg?”, a mester azt feleli: „Tán soha. De rajtam nem fogna „A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Tanszéke két munkatársának, dr. Csikai Gyula akadémikusnak és dr. Sztaricskai Tibor adjunktusnak a március 24-1 szenzációs amerikai bejelentést követően március 30-án hajnalban, a világban az elsők között sikerült reprodukálniuk a szobahőmérsékleten lejátszódó energia- termelő atommagfúziót. Platina és palládiiumelektródák között nehézvízben elektrolízist hoztak létre, és ennek hatására atommag-reakciót regisztrálhattak neutron- számláló csövekkel. Ezt az eredményüket a későbbi kontrollvizsgálatok megerősítették. A Nihon Keizai Simbun, a japán vezető gazdaságpolitikai napilap kedden az MTI jelentése alapján közölte, hogy a bostoni egyetem után másodikként a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Kísérleti Fizikai tanszékén sikerült reprodukálni a szobahőmérsékleten lejátszódó energiatermelő magfúziót. A Reuter brit hírügynökség emlékeztet arra, hogy egy holland és egy amerikai tudóscsoport sikertelenül próbálkozott az amerikai felfedezés megismétlésével.” — adta hírül az MTI. A debreceni bejelentést követő napokban kerestük fel munkahelyén dr. Sztaricskai Tibor adjunktust, aki készséggel adott interjút lapunk munkatársának. * * * — Mondja, nem fárasztó a világhír? Hányadik interjúját adja a szenzációs esemény óta? — Először az MTI-nek jelentettük a hírt, majd ezt követően a munkahelyemen, sőt otthon is percenként csengett a telefon;, hazai és külföldi újságírók érdeklődtek a sikeres kísérletünk iránt. Elég nagy strapát okoz számunkra a sajtó. Olyanokat is kérdezgetnek, hogy mikor lesz ebből az egészből használható elektromos áram. — Miért, mikor lesz? — Ebben az egész felfedezésben maga a jelenség a fontos. Az az energia, amit most így előállítunk, ahhoz kevés, hogy akár egy égőt is üzemeltessen. Ennek a sokszorosát kell megtermelni. ám ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, még nincsenek elesendő alapismereteink. Hangsúlyozom, az effektusnak van óriási jelen- tesése : nevezetesen , hogy hidegfúziót valósítottunk meg. — Kérem, magyarázza el, miért naay jelentőségű ez a felfedezés? — Az emberiség jövőbeni energiaellátása szempontjából alapvető a jelentősége. Ha ugyanis a folyamatot nem csupán laboratóriumi, hanem gyakorlati méretekben is meg lehet valósítani, akkor a szinte korlátozás nélkül rendelkezésre állóvíz igen kis mennyiségéből hatalmas energiák szabadíthatok fel. Eddig ehhez a folyamathoz rendkívüli sűrű ségű plazmára, és rendAz Országos Mentőszolgálat megrendelésére készül, s várhatóan decemberre elkészül Csehszlovákiában egy L—410 típusú repülőgép — közölte dr. Bencze Béla, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója. E kisgéppel bővíthetik idén repülőgépparkjukat, amely jelenleg három MI—2-es típusú helikopterből áll. A vásárlandó gép két hajtóműves, maximális sebessékívül magas hőmérsékletre volt szükség. — Tehát ez a felfedezés az emberiség energiaellátását forradalmasítja. Ezek szerint az önök eredménye megkérdőjelezheti a bős— nagymarosi vizierőmű felépítését is? — Erre csak azt tudom válaszolni, hogy a maghasadást 1938-ban sikerült létrehozni, s majd csak 1953- ban ketyegett az első néhány kilowatt energiát, tehát elektromos áramot termelő erőmű. — Tehát a felfedezés és a hasznosítás között 15 év telt el. Most is szükség lesz ennyi időre? — Ilyet nem sztbad kérdezni. Bár a Newsweek tudósítója is erre volt kíváncsi. Erre felelősséggel nem tudok válaszolni. Ebből az egészből jó ha a XXI. század végefelé lesz valami. — Hadiipari szempontból is van jelentősége a szoba- hőmérsékleten lejátszódó energiatermelő atommagfúziónak? — Meglehet. Ez hasonló jellegű, mint a két évvel ezelőtt bejelentett ugyancsak szobahőmérsékleten végbemenő szupravezetés. — Önök korábban is foglalkoztak hidegfúzióval, vagy csak az amerikai bejelentés után kezűtek hozzá a kísérlethez? — A televízióban hallottuk, s láttuk az amerikai felfedezést, s másnap kora reggel már a főnökömmel, dr. Csikai Gyulával dolgoztunk a laboratóriumban. Ha ez az amerikaiaknak, ezzel a módszerrel sikerült — mondtuk egymásnak —, akkor ugyanezt, ugyanígy ml is el tudjuk Végezni. Persze, amikor március 30-áh este elvégeztük a kontróll- vizsgálatokat is és kiderült, hogy a kísérlet eredményes volt, igencsak meglepődtünk. — Ez a felfedezés végül is nem semmi, hogy úgy mondjam, elismerésre méltó. Kaptak ezért önök valamiféle külön prémiumot? — Ugyan már, hova gondol.. .? — S mennyi a fizetése? — Nyolcezer ötszáz forint az alapom, s erre jön még ge 450 kilométer óránként, leszállás nélkül 1500 kilométert repülhet. Nagy előnye még, hogy leszállásához nem szükséges beton kifutó, landolhat füves területen is. E légi járművet a világ legkorszerűbb kisgépeinek navigációs rádiórendszerével szerelik fel. A gép mentőszolgálatra alkalmas változata hasonlít egy földi mentő-rohamkocsihoz, megtalálhatók benne az életmentés 30 százalék veszélyességi pótlék. Ezt adja össze... ! — A veszélyességi pótlékot miért kapja? — Azért, mert sugárveszélyes munkakörben dolgozom ... — ön Békés megyei származású ... — Igen, családunk 1853- ban került Békéscsabára. Dédnagyapám, nagyapám és édesapám is kékfestők voltak. Békéscsabán .a tájház mellett laktunk, s ott volt a kékfestőműhely is. Apám közismert szakember volt. 1850-től kezdve négy évet vándorolt a monarchia területén, Brassótól Frankfurtig. Még megvan a cég vándorkönyve, amely ebben a szakmában az egyetlen. • Ezt csak azért mondom el, mert a világiárást én is örököltem. Különböző kapcsolatok révén többször dolgoztam az egyik szovjet kutatóintézeti központban. Az ENSZ keretén belül kutattam már Dél-Amerikában, Kolumbiában, Iránban, két éve pedig Oxfordban. A másik családi örökségem, a fizika és az elektronika iránti kíváncsiság, amelyet szintén egy ismert békéscsabai embertől, apám öcs- csétől Sztaricskai Páltól — aki az ötvenes évek elején Székelyvárira magyarosította a nevét — kaptam, ő volt a békéscsabai úttörőház rádiós vezetője. ' Gépészmérnökként kezdte, az egyetemet nem fejezte be, ennek ellenére ő volt az első rádióamatőr, aki hangrögzítő berendezést készített. A harmadik „lelkiatyám” a Rózsa Ferenc Gimnázium igazgatója, Böőr Ferenc. Aki a harmadik osztályig él tudott jutni, az három év után perfektül beszélt németül. A nyelv szeretetét tőle tanultam, az angolon kívül a németet és az oroszt beszélem még. Egyébként nem szakadtam el Békéscsabától, ma is gyakran járok haza. — A felfedezés felkeltette-e tanítványai érdeklődését? Nőtt-e az előadások látogatottsága? — Nem mondhatnám, de néhámyan azért gratuláltak, s ez jólesett... hez szükséges orvosi eszközök, műszerek. Egyszerre három fekvő beteget szállíthat, átalakítással pedig 6-7 beteg ülhet benne kényelmesen, s mellettük egy páciens tartózkodhat az úgynevezett őrzőhord ágyon. Az Országos Mentőszolgálat elképzelései között szerepel egy AN—2 típusú repülőgép modernizált változatának megvásárlása is. Hornok Ernő Repülőgépet vásárol a mentőszolgálat „Ha az amerikaiaknak sikerült.. Elpazarolt értékeink------------------sa—-------------------san.--------------------------------------- hóm,... V értes István: „Micsoda sziták voltak!” Fotó: Kovács Erzsébet
