Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-15 / 88. szám

1989. április 15., szombat NÉPÚJSÁG Berecz János nyilatkozata A Magyar Távirati Iroda az alábbiakban teljes terjedelmében közli Berecz Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárá­nak április 13-i rádiónyilatkozatát, tekintettel arra, hogy koráb­bi Jelentésében hibásan idézte az elhangzottakat. Berecz János nyilatkozatát megelőzően Lukács János mondta el a rádióriporternek, hogy amennyiben a KEB elnökének választja, meg kell válnia mind a KB-tagságá- tól, mind a KB-titkári beosztásától. Az interjú így foly­tatódott : — Berecz Jánostól, a Központi Bizottság titkárától azt kérdezem, melyik kategóriába tartozott ezek közül? — Engem a jelölőbizottság nem jelölt az új összetételű Politikai Bizottságba. — Szokás indokolni, hogy kit miért jelölnek és miért nem? — Nagyon nehezen alakul ki az a politikai kultúra, amelyben nyíltan indokolnák, hogy árváltozásra miért van szükség. Érveket szoktunk mondani egymásnak, de valóságos indokokat még nem. — Végül is, ön hogyan ítéli meg ezt a változást? Ar­ra gondolok, hogy különböző értékelések láttak már nap­világot világszerte és a nyugati sajtó csaknem egyöntetű­en azt mondja, hogy ez az úgynevezett reformszárny elő­retörését jelenti az új összetételű Politikai Bizottságban. — Az én véleményem szerint így nem lehet osztályoz­ni a tegnapi Politikai Bizottságot sem, meg a mait sem, mert a vitákban kialakult döntés mindig egységes volt. Tehát: nem tudom, hogy szárnyak szerint támogatták-e, vagy egyéni meggyőződésből tette mindenki. Egyrészt ezt mondanám. Másrészt pedig lakva ismerni meg, hogy ilyen testületben ki, hogyan vesz részt, milyen elgondolásokat, irányvonalat, vagy magatartást képvisel. S ahhoz megint el kell telni vagy 5-10 hónapnak, hogy ez ilyen vonatko­zásban értékelhető legyen. Én szerintem ebből a szem­pontból nem változott lényegében az összetétel. — ön hogyan ítéli meg a lemondott Politikai Bizottsá- got? — Nem lemondott a Politikai Bizottság, hanem fel­ajánlotta a Központi Bizottságnak, hogy válasszon egy új Politikai Bizottságot. Ugyanis belső megbeszélésen vilá­gossá vált, hogy nekünk nincs okunk lemondani. Hogyha csapatátcsoportosításra van szükség, akkor kialakul az egység és megértés, hogy a főtitkár egy új csapatot kap­jon. — ön megmaradt a Központi Bizottság titkárának és és egy nagyon fontos területet irányít. Hogyan képzeli el a személyes jövőjét a továbbiakban? Amikor kikerül egy ilyen legfelsőbb vezető testületből, nem érzi magát ké­nyelmetlenül? — Dehogynem. Emberi dolog. Előre megmondtam, hogy ebben az esetben én ugyanazzal a területtel nem kívánok foglalkozni, amelyikkel eddig foglalkoztam. Erre keresse­nek és találjanak új embert. Velem mi lesz, majd elvá­lik. — Valamilyen elképzelése azért van? — Nekem van elképzelésem, s hogyha találkozik a kol­lektív vezető szerv döntésével, akkor azt jó szívvel fo­gom csinálni — mondta Berecz János. Ezek a gyerekek „mások” Gyermekotthonok országos tanácskozása Békéscsabán „A normális gyermekek hamar felnőnek, már nincs szükségük az emberre ... a maguk útját járják ........................... E lfelejtik azt, aki szerette őket, és gondoskodott róluk De ezeknek a gyerekeknek egész életükön át szükségük van mindarra, amit az ember adhat nekik.” Az idézetből kiderül, nem az ép testű és értelmű gyer­mekek gondozásáról, neve­léséről szóló tudósításban adunk hírt a gyermekottho­nok országos tanácskozásá­ról, amely tegnap, április 14-én kezdődött Békéscsa­bán, a megyei egészségügyi gyermekotthon szervezésé­ben a pártbizottság oktatási központjában. Az ország szinte minden gyermekott­honából érkezett vendég és előadó a tudományos ta­nácskozásra, amelynek címe: Szervezés és vezetés az egészségügyi gyermekottho- nokbam A rendezvény rend­hagyó, hiszen ez alkalom­mal ünnepelték a Békés Me­gyei Tanács Egészségügyi Gyermekotthona létesítésé­nek 10 éves jubileumát is. Az értelmi fogyatékos és súlyos mozgássérült gyer­mekek megyén belüli száma kirívóan nagy, az országos átlagnál mintegy 1 százalék­kal magasabb — ez telte in­dokolttá az intézet minél előbbi felépítését. Az igény már 20 évvel ezelőtt érez­hető volt, az intézményt 1979-ben a Gyermekek Nem­zetközi Évében adták át. Több, mint 200 súlyos, tes­ti, vagy szellemi fogyatékos (Daniel Keyes) gyermek számára adnak itt otthont, próbálják szakérte­lemmel, szeretettel meglévő képességeikre építve önellá­tásra, valamiféle ténykedés­re, egyszerűbb munkára ne­velni őket. Az országos ta­nácskozás résztvevői köszön­tötték a jubiláló intézményt és dolgozóit, akik közül a szociális és egészségügyi mi­niszter Kiváló Munkáért ki­tüntetést vehette át Czinege Imréné könyvelő és Szabó Istvánné gondozónő, Minisz­teri dicséretett kapott 4 dolgozó, szakszervezeti ki­tüntetést egy, pénzjutalmat ugyancsak egy munkatárs kapott. A megyei főorvos, dr. Rácz László köszöntötte a tanács­kozást, ismertetve a megye egészségügyi jellemzőit, majd átadta a szót dr. Szegedi Ta- másnénak, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetőjének. Az elő­adó szociálpolitikánk idősze­rű kérdéseiről szólva vázolta az ország gazdasági helyze­tét, a szociálpolitika fe­szültségeit, társadalompoli­tikai összefüggéseit. Szólt a minisztérium által kidolgo­zott középtávú szociálpoliti­kai elképzelésekről is, ame­lyek majd társadalmi vitá­ra kerülnek. A leginkább el­képzelhető megoldási módok fel kell, hogy vállalják a társadalmi kihívásokat, az elszegényedő rétegek, a lét­minimumon élők támogatá­sát, a kisnyugdíjasok, a pá­lyakezdők, a munkanélkü­liek segítését differenciált módon. Az állami kötele­zettségek mellett nő a szo­ciálpolitikai szerepe a ma­gánkezdeményezéseknek, egyesületeknek, alapítvá­nyoknak, egyházi támogatá­soknak. A fogyatékosok és idősek ellátásában bár nem csökken az intézeti ellátás jelentősége, de nő a terüle­ti gondozás és a családon be­lüli ápolás felelőssége. En­nek kell az új módozatait, feltételeit megteremteni. Ja­vasolják, hogy a jövőben — ha csekély mértékű anyagi támogatással is —, a fogya­tékos családtag gondozásáért az állam valamiféle ápolási díjat biztosítson az otthon­maradóknak. Dr. Szondy Mária, az Egészségügyi Gyermekott­honok Országos Módszerta­ni Intézetének főigazgató főorvosa az előadást az ösz- szetartoző, egy célért mun­kálkodó szakemberek csa­ládias köszöntésével, majd őszinte problémafeltárással kezdte. Közös gond, hogy nem tudják megfizetni az egészségügyi gyermekottho­nok nagy lelki és fizikai terhet vállaló dolgozóit. Munkaerőgondjaik következ­ménye, hogy az elkötelezett munkatársak száma csök­ken, alacsonyabb a szakmai színvonal, az elvárható kö­vetelményszint. Az élelme­zési norma nem biztosítja az egészséges étkezés lehe­tőségét, az intézmények fel­újítására, karbantartására nincs pénz, a gyógyszerárak emelkedését nem kárpótolja semmi, ezt alig tudják ma már kigazdálkodni, a várha­tó létszámemelkedést a ma még elegendő 5700 ággyal nem fogják tudni ellátni. — Harminchat telephe­lyen 40 egészségügyi gyer­mekotthonban gondozzuk a beteg gyermekeket — tájé­koztatta lapunkat a főorvos­asszony. — A jövőben bizo­nyosan azok az édesanyák is dolgozni • kényszerülnek — ha van hol —, akik eddig fogyatékos gyermekeiket otthon nevelték. Ezért felté­telezzük a növekvő igénye­ket. Száz születendő gyer­mek közül sajnos 3 fogyaté­kos. a mi ápoltunk lesz. Halljuk, hogy kevesebb az ilyen gyermek mostanában, persze, mert a születésszám is kevesebb! Az ép-embere­ket már kisgyermekkortól arra kellene nevelni, hogy ne vessék meg azt, aki ..más”. Humanitásra, egy­más iránti megbecsülésre oktassanak az óvodában, is­kolában, akkor nem fog ne­vetve megfordulni senki az utcán, ha egy rokkant, vagy fogyatékos embert lát elha­ladni maga mellett. Magyar- országon még ott tartunk, hogy egy szakosított szociá­lis otthont azért nem en­gedtek megvalósítani egy városban, mert „rontja a városképet, az idegenforgal­mat!” Ilyet külföldön sehol nem hallottam. Az alapel­vünk, valamennyi tanács­kozásunk mottója: minden eszközzel szeretnénk vissza­hozni, visszailleszteni ezeket a fogyatékos embereket az épek társadalmába, habitál- ni, rehabilitálni őket. Az országos tanácskozás a mai napon folytatódik. Bede Zsóka Küldöttgyűlés a gyomaendrödi sztrájk után „Hé! szűk esztendőre” nyolcadik? Az öntözés létkérdés Sajtótájékoztató a Körkövizignél (Folytatás az 1. oldalról) számú gyáregység, vagy pe­dig az igazgató által már korábban is szorgalmazott — a társulási törvény adta lehetőségeket kihasználva — kft-vé, esetleg részvénytár­sasággá alakulhatna át a gyáregység. Murányi Miklós úgy vél­te, hogy a tisztánlátás érde­kében szükséges egy pártat­lan külső, lehetőleg a me­gyén kívüli szakértőkből ál­ló csoportot megbízni a vál­lalat jelen helyzetének elem­zésével. Szó, szót követett, a gyomaendrődiek nem voltak hajlandók változtatni erede­ti álláspontjukon, a békés­csabai küldöttek és a válla­lat vezetői pedig továbbra sem értettek egyet a válla­lat szétválasztásával. Végül dr. Moskovits Sándor a kö­vetkező javaslatot bocsátot­ta szavazásra: készüljön má­jus 2-i határidővel egy, kül­ső szerv által készített ér­tékelés a vállalatról, amely egyben javaslatot tehetne a szétválásra, vagy az együtt- maradásra, s ugyanezen időpontig a gyomaendrődiek dolgozzák ki az esetleges le­válást követő vagyonmeg­osztást, az igazgató pedig el­készíti a gyomaendrödi gyáregységnek az új társasá­gi törvény alapján az önálló jogi személlyé való átalaku­lásának anyagát. Ezeket az iratokat minden küldött megkapná és az áttanulmá­nyozást követően május 16- ra újra küldöttgyűlést hív­nának össze, ahol végre dönteni kell a kérdésről. A szavazás kimenetele — az eddig tapasztalt gyakorlat szerint — nem volt kétsé­ges: a 19 békéscsabai igen­nel, a 16 gyomaendrödi nem­mel szavazott. Mint mond­ták, ez csak időhúzás és szándékukat, miszerint csak a leválás az egyedüli meg­oldás részükre, úgysem má­sítják meg. Az igazgató ja­vaslatát végül is elfogad­ták, hiszen ehhez elegendő volt az egyszerű többség. Szujó Zoltán, a 2. számú gyáregység vezetője még a szavazás előtt elmondta, hogy a Pénzügyminisztérium illetékeseitől megtudta, hogy a leválásra bár már volt példa a magyar gazdaság­ban, ám jogszabály ennek lebonyolítására nem létezik. Az eddigi gyakorlat szerint azonban először a szétválás tényéről kell dönteni, s csak ezután kell a vállalat szak­embereinek tárgyalni a va­gyonmegosztás kérdéséről. Ha ebben nem tudnának megállapodni, akkor a Pénz­ügyminisztérium segítségét lehet kérni. Tapasztalva a szavazás ki­menetelét, Murányi Miklós is megszavaztatta a küldött- gyűlést. Feltette a kérdést, miszerint a küldöttek * el tudják-e majd dönteni a vállalat sorsát május 16-án, avagy netán külső beavatko­zásra lesz majd szükség? A 19 csabai igennel, a 16 gyo­mai pedig ismét nemmel szavazott. Ezt követően újabb parázs vita alakult ki, s vé­gül a küldöttgyűlés úgy dön­tött — a gyomaendrődiek javaslatára —, hogy mivel lehetetlen, miszerint egy külső szerv két héten belül teljes felelősséggel meg tud­ná vizsgálni a vállalat hely­zetét, ezért csak a vagyon­megosztás elvi tisztázásáról és az átalakulási törvény adta lehetőségekről kellene írásos anyagot kapnia a küldötteknek. A küldöttgyű­lést pedig ne 16-ra, hanem korábban, május 5-re hívja össze az igazgató. E két ja­vaslatot a küldöttek elfo­gadták. Amennyiben ekkor sem születik döntés, úgy a me­gyei tanács kezébe kerül az ügy, s a kormánytól kérni fogják a vállalat államigaz­gatási felügyelet alá való helyezését. Dr. Moskovits Sándor felszólította a gyo­maendrödi küldötteket, hogy semmi esetre se szervezze­nek ' sztrájkot ismételten Gyomaendrődön ... Hornok Ernő (Folytatás az 1. oldalról) nem jelentett egyben haté­kony munkát, ugyanis rossz műszaki állapotban lévő, el­avult öntözőberendezéseket használtak. A kedvező vál­tozás 1986-ban kezdődött, az első két Lineár-berendezés megjelenésével. Referencia­ként került a megyébe a két berendezés — és az érintet­tek igen jó tapasztalatokról referálhattak. A szép ter­méseredmények mellett az is az Lineár-berendezések ja­vára szólt, hogy kedvezőek a beszerzési lehetőségek —, lízingben juthatnak hozzá­juk —, így gyorsabban el­terjedtek Békésben. 1988-ban már 27, az idén pedig 53 ilyen berendezés szórja az öntözővizet a kukoricatáblá­kon, ez évben összesen csak­nem 13 ezer hektáron. Az igazsághoz az is hozzátarto­zik, hogy miközben az ille­tékesek öntözésre ösztönzik­nógatják a gazdaságokat, a pénzügyi szabályozók „jó­voltából” — a fejlesztési és az üzemelési pénzek el­különülése miatt — egy-egy berendezés az ár másfélsze­resébe kerül a nagyüzemnek. Korszerű öntözőberende­zés tehát van, öntözővíz úgy­szintén, mégpedig az öt duz­zasztóműnek köszönhetően bőségesen. így most a víz továbbjutását szolgáló csa­tornahálózat bővítése a gond, hiszen ez nagyon költséges beruházás. Az öntözött bé­kési kukoricák zöme egyéb­ként csúcsidőben a Tisza vi­zét kapja, a hozzánk érke­ző Körös-vizek ugyanis csak az igények tíz százalékát elé­gítenék ki. így a tiszalöki és a kiskörei erőmű segítségé­vel a nyári csúcs idején per­cenként 22 és fél köbméter Tisza-víz kerül a Körösök­be. A duzzasztóművek üzem- beállítását az idén, tekintet­tel az aszályra. korábban április 1. helyett március el­sején megkezdte a Körkövi- zig. Ami a beruházásokat il­leti, az igazgatóság az úgy­nevezett NK—XIV öntöző­fürt hatásterületét növelte, 7 és fél milliós költséggel megépítettek egy újabb csa­tornát, egy másik csatornán pedig tavaly és ebben az évben korszerű berendezést telepítettek. A kisebb-na- gyobb rekonstrukciós mun­kák az idén több helyütt folytatódnak. Mindezek mel­lett évente 18 millió forintot költenek fenntartási mun­kákra. Az igazgatóság táv­lati fejlesztési célja az, hogy eljuttassa' az öntözővizet azokra a mezőgazdaságilag értékes területekre is, ahol jelenleg még nem lehet mesterségesen vizet kijuttat­ni a földekre. Ilyen igény­nyel jelentkezett például az orosházi térség, amely két vízügyi igazgatóság határán fekszik, így az elképzelések szerint együttműködésben, a Körös-vizet odajuttatva old­ják majd meg az öntözést. Kérdésekre válaszolva a szakemberek elmondták még, hogy az öntözés szempont­jából fehér foltok a megyé­ben: egy 8—15 kilométeres határsáv, továbbá a dél-bé­kési vidék. Medgyesegyháza, Nagykamarás és környéke, azután Orosháza, Dévaványa térsége. Mibe kerül egy köb­méter öntözővíz? A válasz szerint az öntözővízdíj két tételből adódik össze; az alapvízdíj hektáronként 220 forint, a változó pedig köb­méterenként 11 fillér. Az öntözés egyébként nem a vízdíj miatt drága — a víz- díj a költségeknek mintegy 10—15 százalékát teszi ki. Tóth Ibolya Brutális rablötámadás Jaminában Amikor Képes Mihály, a Bé­késcsabai Jamina Tégla- és Cse- répipari Vállalat dolgozója áp­rilis 12-én, szerdán felvette fi­zetését és negyedévi prémiumát, meg sem fordulhatott a fejében az a gondolat hogy nem sok­kal később, a délutáni műszak­ból hazamenet brutális rabló- támadás éri. Pedig ez történt vele. Késő este, 11 óra felé agyba-főbe verve és kifosztva integetett egy tehergépkocsi ve­zetőjének, akitől kérte, hívja a mentőket és a rendőrséget. — Munkámat befejezve rövid időt a téglagyári büfében töl­töttem, utána pedig kerékpáron indultam haza az Orosházi úton — mondja a 34 éves, békéscsa­bai, Kerek tanyai lakos. — A Bozó-kocsmánál észrevettem egy ott álló Trabantot, de nem fi­gyeltem fel rá különösebben. Aztán körülbelül 800 méterre a város szélétől megelőzött egy Trabant, majd megállt, de nem szállt ki senki. Azt hittem, ta­lán egy fiatal pár ül benne, de amikor elhaladtam mellette, a kocsiból három ember került elő. Utánam szaladtak, lerán­tottak a bicikliről és ütlegelni kezdtek. Koromsötét volt, nem láttam a támadóim arcát, mi­közben rúgtak, ütöttek, lánccal vertek, csak azt hallottam, hogy az egyik így szól: „Nézd át a zsebeit!*» E hangból következ­tettem rá, hogy fiatalok támad­tak meg. A gépkocsi rendszá­mát sem tudtam leolvasni. Az­zal voltam elfoglalva hogy a karommal elsősorban a fejemet védjem. Egy lánccsapás így is végighasította a fejbőrömet; úgy kellett azt összevarrni. Akkor, ott átvillant az agyamon : ta­lán nem' úszom meg élve. Je­lenleg kórházi kezelés alatt ál­lok. Dénesi Miklós, a Békés Me­gyei Rendőr-főkapitányság bűn­üldözési osztályának vezetője: — A bejelentés után azonnal és minden rendelkezésre álló erővel sokirányú nyomozást kezdtünk a tettesek felkutatásá­ra, különös tekintettel a cse­lekmény jellegére, hiszen rit­kán előforduló, súlyos, útonál- lásszerű rablótámadásról volt szó. Kiindulópontul az elköve­tőktől a helyszínen maradt né­hány tárgy szolgált: egy kar­óra és egy láncdarab. A nyo­mozás kiterjedt e tárgyak ere­detének felderítésére, valamint a gépkocsira, s az ezeket haszná­ló fiatalokra. A rendőrség 24 órán belül kiderítette, hogy há­rom békéscsabai személy alapo­san gyanúsítható a bűncselek­mény elkövetésével, s őrizetbe vette a 20 éves Gyeraj János kötöttárugyári műszerészt, a szintén 20 éves Jenei Attilát aki rokkantnyugdíjas szobafestő­mázoló, valamint Nagy Károly 19 éves, kötöttárugyári betaní­tott munkást. Az egyik gyanúsított, Jenei Attila: — A Bozó-kocsmánál vettük észre a kerékpárost. Ellenszen­ves volt az az ember. Elhatá­roztuk, hogy megverjük. Miként került lánc, bőrkesztyű, bun­kósbot a Trabantba? Fogalmam sincs. Hülyeségből, heccből csi­náltuk az egészet. Nem a pén­zért támadtuk meg a biciklist, hanem mert ellenszenvet érez­tünk iránta. Nem igaz, hogy di­rekt vártunk egy ilyen alka­lomra. Azóta megbántam. Akadt-e már dolgom a rendőr­séggel, a törvénnyel? Igen. Egy­szer elítéltek már lopásban va­ló bűnsegédkezésért. Felfüggesz­tettet kaptam. Most nem tu­dom, hogy milyen következmé­nyei lesznek. Mi lett a pénzzel? Elosztottuk egymás között és hazamentünk. Aztán jöttek ér­tem a rendőrök... Nem nem hittük azt, hogy esetleg bele­halhat a verésbe p.z az ember. Azért arra vigyáztunk. Amikor ütöttük, akkor is folyton fel akart állni, el akart szaladni.. • * * * Ismét a sértett, Képes Mi­hály: — Kevés támpontot tudtam adni a rendőröknek, úgyhogy minden elismerésem az övék, hiszen nagyon rövid idő alatt elfogták támadóimat. Kérem, írja meg, hogy köszönettel tar­tozom nekik. Vitaszek Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents