Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-11 / 60. szám

1989. március 11., szombat IRODALOM-MŰVÉSZET köRÖSTÁJ Koszta Rozália: Ház Ajtóvfalván Bede Anna: Ház Ajtósfalván Mintha valaha jártam volna itt. Zengett a jég, még nem hajlott tavaszba, hó borította a fák ágait, s egy szőke ifjú — tudtam: ö a gazda — kilépett, és lengett a köpenye mely bő volt mint a főpapok talárja, ebben ment majd új égtájak fele hogy az öröklét útját megtalálja. Minthogyha jártam volna erre már erdőből jővén — éheztem és fáztam, a kapu zárva, a ház: büszke vár ... ötvösműhely volt, tudtam, bent a házban, kohó hevültén vörös szikra szállt, nemes sok ékkő, színesen parázsló; hajlékony ércből rózsát kalapált, ezüst-szirmost, a szőke szép varázsló. ö messze ment, de lénye itt maradt, fémes virágok őrzik nyomát itt-ott, árnyéka szétfoszlott a fák alatt, de a vén ajtó tudja még a titkot s egyszer, ha szél jő az erdők felől s a rozzant ház falai megremegnek, fennen kiált — mielőtt összedől <— éltető szót — halandó embereknek. Filadelfi Mihály: Szilánkok 1989 Pogány ima Isten, ha vagy, Te Mindenható, add, hogy ha vagyok én, senki is, fényed torzult árnyéka csupán, megvilágíthassam arcodat! Paradoxon Magamra leltem benned, és szívünkre nem leng mégsem béke; magadra leltél bennem, s ím: közös vétkünk már sorsunk éke ... Sötét Elöntött már a láger-nyugalom: Meghalni lesz még annyi alkalom... Kisvárosi képeslap Egy-egy szeszkazán.. Egy-egy sajtóbuzi... Vasárnap reggel; néma még az utca ... Hangos szagorkán leng egyszerre körül: sietve lépdes egy hétvégi kurva ... Tanács — ph—y-nak Hagyd rájuk, ostoba, vélt igazukat! Kisváros ez, kicsik még a lelkek, ám gőgjük annál teljesebb! Kicsi a domb, és sok a kiskakas ... Mit akarsz tőlük, mondd?! Ki tudja, nem akarják érteni, és mégis beszél: bolond! Elfújják igazát, mint gyertyát c szél... Heti mottónk: „Tudom, megtanultam, hogy minden művésznek ke­resnie kell egy fix pontot a világban, amelyen lábát megvetve kimozdíthatja, elmozdíthatja helyéröl az em­bert. Vagy -legalább önmagát.” RATKÓ JÓZSEF i SerédiJános Lázad • • • • C» r r I 1, ifiusag jy j o A gonoszságban van vala­mi állati. Ha állathoz ha­sonlít, akkor csak fekete le­het. Egy viliódzó szemű macska, mely éjszaka át­szalad a gépkocsi fénycsó­váján. Csakhogy a gonosz­ság emberi tulajdonság. Ug­rásra készen lappang a lé­lek mélyén, mint a létezés legsötétebb ösztöne. De egy alvó vulkán is lehetne, mely olyan észrevétlen és titok­zatos, mintha nem is létez­ne. Ám, ha a körülmények úgy hozzák, ha megrendül a föld, ha olyasmi történik, aminek nem volna szabad megtörténnie, vagy csupán a felszín kopik meg, s a hajszálrepedések napról napra tágulnak, a vulkán már működik. És ha műkö­dik, akkor előbb-utóbb meg­nyílik a kráter, az irdatlan mélység, a hajdanvolt ős­káosz. És ebben a mélység­ben az ember nem tud mo­solyogni. Taszító indulat ül az arcán. És akkor már nem is ember. Ez a gonoszság. Kék Punk azonban nem volt gonosz. Anyja mégis annak nevezte. Késő éjszá­kká, amikor hazatért munka­helyéről, feszült hangulat­tal töltötte be a két szoba hallos lakást, melynek abla­kai egy másik több emele­tes betonkolosszusra néztek. Punk szemében anyja egy megkopott villanyvezetékhez hasonlított, mely folyton szikrázik. — Gonosz vagy, Kati, — riogatta hol suttogva, hol kiabálva. — Gonosz sorod lesz! Te kis átok! Kék Punk volt a villám­hárító a családban. Ám en­nek a villámhárítónak nem volt földelése. Egyáltalán nem is érte a földet. Olyas­valaki volt, aki a felszín fe­lett lebegett. És ebben a lebegésben megroppant ben­ne valami. Mikor' és hol? Gyerek volt még, hogy ilyen kérdéseket feltegyen magá­nak. Csak néhány hónapja töltötte be a tizenhetedik évét. Titokzatos és megfog­hatatlan átalakuláson ment át, mely lassan és fokozato­san következett be és apró mozaikokból rakódott egy­másra. Az általános iskolá­ban jól tanult, szófogadó gyerek volt, akit példaként emlegettek, pedig már ott kezdődött az erjedés. Az ap­ró hamisságokkal, a szó és a tett kettősségével, épp­úgy mint a tankönyvek szik­laszilárdnak hirdetett igaz­ságaival, melyek odahaza a családi vitákban léggömbök­ként pattantak szét. A tur­pisságok hamissággá nőttek, a hamisságok hazugságok lettek. A felnőttek nagy gyakorlatra tettek szert, hogy eligazodjanak az út­vesztőkben. A nyiladozó ér­telem azonban riadtan tor­pant meg. És mint valami rothadó lenyomatok rakód­tak a lelkében az össze-visz- sza dolgok. — Legyél rossz! — biztat­ta az egyik tanárnő, akitől torokszorító kérdéseire várt magyarázatot. A tanároknak nem volt idejük a gyerekek lelki problémáival foglalkozni. Lekötötte őket a tanterv, a torzsalkodás, a karrier és a pénz, melyből mindig kevés volt. A pénz volt otthon is a legfőbb téma. Kék Punk a kiadások listáján szere­pelt. Másodikos gimnazista ko­rában kezdték el Kék Púnk­nak hívni. Vonzódott a kék színhez. Valami megfogha­tatlan biztonsággal és élet­örömmel töltötték el az ilyen színű ruhák. Kék nad­rágot hordott, kék pulóvert és kék volt a cipője is. Né­hány nappal a tavaszi osz­tálykirándulás után levá­gatta a haját, tarajba fésül­te és azt is kékre festette. Kati életében ennek a kirán­dulásnak sajátos jelentősé­ge volt. A koedukált osztály egy dunántúli város kollé­giumában éjszakázott. Az osztályfőnök, a lányok ked­vence, egy erősen kopaszo­dó férfi, sötétedéskor része­gen lépett be a hálóterem­be. — Lázadj ifjúság, lázadja­tok minden hülyeség ellen! — szónokolt egy rozoga szé­ken. A sértett ember dühé­vel kifigurázta kollégáit, ki­tálalta a tanári kar apró- cseprő ocsmányságait, a hu­zavonát, a piszkoskodást, a törtgtést, amit a lányok hur­rázva, nagy tapssal hono­ráltak. Punk barátnője a ta­nár úrral töltötte az éjsza­kát. Másnap diadallal új­ságolta, hogy megszabadult szüzességétől. Katiból a be­jelentés semmiféle érzelmi reakciót nem váltott ki. Mégis, ettől a pillanattól kezdve, egészen másként te­kintett életére, a gimná­ziumra, a fényes folyosókra, a tágas ablakokra, a prak­tikusan berendezett osztály­teremre, ahol napjai java részét töltötte. Ebben a vé­dett napsütésben ő volt a torta. Egy szép, kék torta, mely annál gyorsabban romlik, minél erősebben süt a nap. Csak cselekvésben valósíthatja meg az ember az igazi énjét. De hol az igazi tér? A gondolatok nem fogalmazódtak meg benne. A kérdés sem. Csak a vágy kristályosodott ki, hogy át­léphessen abba a bűvös vi­lágba, mely az otthon és az iskola falain túl van. Kék Punk és barátnője éj­szakánként ki-kimaradoztak. Először csak úgy alkalom- adtán. Olyan helyekre men­tek, ahová azelőtt még nap­pal se merészkedtek el. A ligetben a szakadtak tanyáz­tak, a sörözőben a digók uralták a terepet, a diszkó is velük volt tele. Punk nemzedéke nem tartozott se a digókhoz, sem a szakad­takhoz. Egyelőre a levegő­ben lógtak. Elzavarták, vagy kiröhögték őket. Legtöbb­ször a szökőkútnál ültek le. Ott tanyázott késő estig Bőrfejű Jack is, akit kipen­derítettek a gimnáziumból. — Te punk vagy? — né­zett a lány szemébe és ba­kancsát feltette a padra. — Mi az a punk? — kér­dezte Kati. — Punk és kész. Pesten sok punk van. Másnap már mindenki Kék Púnknak hívta Katit. Bőrfejű Jacknek tehetsége volt. hogy másoknak nevet adjon. Apját, aki rendőr volt, fakabátnak hívta, any­ját pedig ócska nyanyának. A tanárok a szemében mandrók voltak, pontosan körül nem írható, őskori hüllők, akik pikkelyes és vi­zenyős testüket • vonszolva csúsznak, másznak az isko­lák folyosóin. — Te mért vagy bőrfejű? — Ezért — emelte meg a kalapját Jack és tenyerével megsimogatta biliárdgolyó fejét. — Borotválod? — nézte a lány. — Még kérded? Persze, hogy borotválom. Ettől pö­rögtek be a suliban a mand­rók, hogy borotválom, ne­kem pedig felpörgött a ve­zérhangyám. Mert nem ez a lényeg, ez csak a külső. Jel­zi, hogy nem vagyok haj­landó olyan lenni, mint ők. Én mindenben kételkedem, én mindenről meg akarok győződni, az én gyomrom nem veszi be a kész tétele­ket és nem vagyok hajlan­dó velük hemperegni. A fel­nőtteknek minden szent, amit megszoktak ... A meg­szokás az ő Istenük. — Óriási fej vagy! — lel­kesedett Kék Púnk. — Nem vágyóik fej, de az leszek — mondta határozot­tan Jack. — Biztos vagyok benne — bólintott a lány. — Szoktál kételkedni ? — kérdezte a fiú. Kék Punk szeme kitágult. — Minek? __ Mindenben kételkedni k ell; amit a felnőttek mon­danak. A lány elgondolkozott. Hirtelen felkapta a fejét. — Azt mondák, a bőrfe- jűek verik a cigányokat, az arabokat, meg a négereket. — Verik, persze, hogy ve­rik, mert ugyanúgy gondol­koznak, ahogy a felnőttek. Rossz helyen keresik az észak-nyugati átjárót. — Miféle átjárót? — Mindenkinek meg kell találnia a maga átjáróját, amely kivezeti az embert a trutymóból. Nekem, neked és nekik is. Érted már? Szülei otthon nap mint nap veszekedtek. Máskor a szobájába zárkózva gubbasz­tott. Most azonban kiszökött a szökőkúthoz. Beleszeretett Jackbe. Jack azonban egyik napról a másikra eltűnt. Hamarosan a barátnője is kereket oldott. Kék Punk meg volt győződve, hogy Jack után ment, aki min­den bizonnyal Pestre uta­zott. Való igaz, Jack Pesten kötött ki az egyik rokon­nál. Az az elhatározás vitte fel, hogy megreformálja a bőrfej űek gondolkozását, s előbb-utóbb a vezérük lesz. Ebből persze nem lett sem­mi. Először csak kinevették, aztán elkergették, de mivel makacs volt és folyton kö­rülöttük téblábolt, vaslán­cokkal agyba-főbe verték. Egy rendőrkocsi vitte be a kórházba. Am sem a rend­őröknek sem a szüleinek nem árulta el, hogy mi tör­tént vele. Kék Punk erről semmit sem tudott. Izgalomba hozta a barátnője levele, melyben arról tudósított, hogy mun­kásszálláson lakik és Pesten csodálatos az élet. Még az­nap összepakolt és bejelen­tette anyjának, hogy a fő­városba költözik. Anyja a plafonon volt. — Te megőrültél! Félbe­hagyod az iskoládat? — Minden embernek saját magának kell megtalálni a kivezető utat a trutymóból — ismételte Jack szavait. — Micsoda trutymóról be­szélsz? Van külön szobád, van ruhád, van mit enned, neked csak tanulnod kell. Olyan körülményeket bizto­sítunk, hogy osztályelső le­hetnél. Kék Punk megvonta a vállát és tovább gyömöszöl­te holmiját a bőröndbe. — De te még rám se vagy tekintettel. Pedig nekem nincs senkim, csak te. En­gem mindenki el akar hagy­ni — tört ki a zokogás az anyjából. Még aznap este Pestre utazott. A barátnője nem munkásszálláson lakott, ha­nem egy kétes hírű sötét szobában. Csak néhány órát dolgozott valami fodrász- szalonban, A nap több ré­szét barátaival töltötte. Kék Punk semmi kivetnivalót nem talált ebben az életfor­mában. Csak egy valaki hi­ányzott neki, a Bőrfejű Jack. Szép szerelemről ál­modozott. Néhány vidám nap után a valóság kegyetlenül félresöpörte ezt az álmot, s beletaszította a lehető legsi- várabb, legpiszkosabb nemi életbe, mely a főváros egyik terén a szemétkukák között virágzott ki. A pénzt, amit szolgáltatásaiért kapott, el­szedték tőle a fiúk. Később megtanulta, hogyan kell el­rejteni előlük a pénzt vagy ügyes húzással félrevezetni őket, sőt azt is, hogy a lehe­tőségek határain belül füg­getlenítse magát. Megismer­te a pénz roppant hatalmát, mely valósággal megbabo­názta. De közben Jaekről sem feledkezett meg. Jack a szívében élt, mint egy ma­gasztos titok, mely fénnyel és zenével töltötte el a lel­két. Mikor megtudta, hogy Jack véglegesen elhagyta a fővárost és hazaköltözött, vonatra ült. De Jack már nem volt a régi. Néhány bőrmelűényes társával kijárt esténként a temetőbe szipóz- ni. örült Kék Púnknak. Jobbról-balról meg is csó­kolta, de semmi több. Bam­bán ült a sírkeret szélén és füvet követelt a lánytól. Pesten Kék Punk szerzett néhány marihuánás cigaret­tát, ahogy csak tehette, ha­zautazott, de egyszer se ment a szüleihez, csak a fiúkhoz. A fiúk követelődz- tek. Lassan már semmi se volt elég nékik. Ha kifogy­tak a cigarettából, szipózni kezdtek ... Egy este furcsa hangok verték fel a teme­tőt. A fiúk megriadtak. Va­lamennyien talpra ugrottak, csak Jack nem mozdult. — Meghalt — mondta az egyik fiú. Szanaszét futottak. Kék Punk hazament. Ak­kor ment először haza. A lelke háborgott, a félelemtől reszketett. Saját magát vá­dolta Jack haláláért. Anyja egyedül volt ott­hon. A nagyszobában, a fo­telben ült pongyolában, ma­ga alá húzott lábakkal, — Jó útra akarok térni, rendes lány akarok lenni — mondta Kék Punk anyjá­nak. Az anyja rikácsolva ka­cagott. — Én is rendes voltam mindig és mégis itthagyott. — Kicsoda? — nézett kör­be Kék Púnk. — Az az őrült apád, az a degenerált majom, össze­állt egy cafkával. — De én itt vagyok — kiáltott fel Kék Púnk —, én veled maradok örökre — és meg akarta ölelni any­ját. Az anyja eltolta magától. — Milyen j ogon akarsz te velem maradni? Kék Púnk hátralépett. Anyja kócos feje előre- lendült, haja vizenyős sze­mébe hullott. A .pongyolája kinyílt és kikandikált meg­nyúlt, májfoltos, sovány melle. A teste is vézna voit, hármon! kaszerűen jártak a bordái, ahogy zilált. Venyi- gesovány keze remegett, ahogy a konyakosüveghez nyúlt. Magába öntötte az italt. Az asztalon egymás mellett sorakoztak az üve­gek. — Ki vagy Te, nem is emlékszem rád? Szemei vakon dülledtek ki az üregekből. A lányára né­zett. Úgy nézte, hogy nem is látta. Vagy ha látta, akkor csak egy ismerősnek vélt kí­sértet halvány alakja rajzo­lódott ki előtte. Kék Púnk ebből a tekintetből megér­tette, későn érkezett haza. örökre elvesztette anyját, ugyanúgy, mint Jacket. Éle­tében talán először egy könnycsepp gördült végig az arcán. Kék Punk ezen a na­pon volt húszéves ... Udvardy Anikó: Emlékérem

Next

/
Thumbnails
Contents