Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-11 / 60. szám

1989. március 11., szombat Március 22-én folytatódik az ülésszak Szűrös Mátyás életrajza Szűrös Mátyás 1933-ban született Püspökladányban. Felsőfokú tanulmányait 1953 és 1959 között Moszkvá­ban, az Állami Nemzetközi Kapcsolatok Intézete diplo­máciai szakán végezte. Az egyetem elvégzése után a Külügyminisztérium kö­telékében dolgozott. 1962-től 1965-ig hazánk berlini nagykövetségén teljesített szolgálatot titkári rangban. Munkája mellett 1964-ben doktori címet szerzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. A külszol­gálatból visszatérve 1965 és 1974 között az MSZMP KB külügyi osztályának politikai munkatársaként dolgozott, majd osztályvezető-helyettesi tisztet töltött be. 1975—1982 között Berlinben, majd Moszkvában kép­viselte hazánkat nagykövetként. Magyarországra visz- szatérve csaknem egy éven át az MSZMP KB külügyi osztályának vezetőjeként tevékenykedett. 1983-ban a Központi Bizottság titkárává választották. Szűrös Mátyás 1951 óta tagja az MSZMP-nek; 1978- tól a Központi Bizottság tagja. 1985-ben szülővárosában, Püspökladányban országgyűlési képviselővé választot­ták. A törvényhozó testületben a Parlament külügyi bi­zottságának elnöki tisztét töltötte be, egyben az Or­szággyűlés MSZMP-csoportjának vezetője volt. Az Or­szággyűlés 1989. márciusi ülésszakán a Ház elnökévé választották. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára üdvözli a Tisztelt Ház új elnökét. Szűrös Mátyást március 10-én, az Or­szággyűlés 3. napján. Középen Szabó Miklós, a Békés megyei pártbizottság első titkára mti Tetefotó (Folytatás az 1. oldalból) rásszerűen megnőtt a határt útiokmányok nélkül átlépők száma. Ez év február 28-ig tizennégyezer-tizenhárom ro­mániai menekültnek adtunk tartózkodási engedélyt. Nyolcvannyolc százalékuk magyar, 7 százalékuk román, 5 százalékuk német nemzeti­ségű. Miután időközben több mint nyolcszázötvenen har­madik országba távoztak, s mintegy kétszázan önként visszatértek Romániába, most az itt-tartózkodók szá­ma megközelíti tizenhárom­ezret. Hangsúlyozni kívánom, hogy a kialakult helyzet — amit mi nem ösztönzünk, s nem is ösztönözhetünk —, ellentétes szándékunkkal, mert a menekülés, legyen az legális, vagy engedély nél­küli, nem jelenthet megol­dást a Romániában élő ma­gyarság számára. Ugyanak­kor, mindaddig, amíg nem mutatkozik kézenfogható je­le annak, hogy kedvező irányba változik Romániá­ban az emberi és ezen be­lül a nemzetiségi jogok ér­vényesülésének tényleges gyakorlata, befogadjuk a szülőföldjüket elhagyni kényszerülőket. A kormány intézkedéseit összefoglalva a belügymi­niszter elmondta: A menekülők számára a legtöbb gondot eddig is, a jövőben pedig még inkább az jelenti, hogy az ismert okok miatt nagyon nehezen juthatnak lakáshoz. Ez je­lenleg a beilleszkedés fő akadálya. Javítana a helyzeten, ha a jobb megoldás érdekében a menekülteket arányosab­ban tudnánk elhelyezni az ország területén. Jelenleg ugyanis több mint három­negyedük Budapesten, vala­mint Hajdú-Bihar, Békés. Pest és Szabolcs-Szatmár megyében tartózkodik. Szóba került a legutóbbi Országgyűlésen, hogy előfor­dul a lakásingatlan-szerzés pénzügyi engedélyezésének valamint a beérkező segély­szállítmányok vámkezelésé­nek elhúzódása. Tájékozta­tom a tisztelt képviselőket, hogy a tárcaközi bizottság kezdeményezésére a Pénz­ügyminisztérium jelentősen egyszerűsítette a román ál­lampolgárok lakásingatlan ügyeiben az eljárást. Ápri­lis 1-jétőla menekültek szá­mára érkező gyógyszer-, élelmiszer- és ruhasegély- küldeményeket pedig külön engedély nélkül, vámmen­tesen vámkezelik. Tudjuk, hogy a hozzánk érkezettek egy részének igen fájó sebet jelent a család- egyesítés megoldatlansága. Az itt tartózkodók mintegy negyedének gyermeke, há­zastársa maradt Romániá­ban. Az aradi találkozón a magyar küldöttség által fel­vetett kérdések között fon­tos helyen szerepelt a csa­ládegyesítés. Akkor román részről olyan ígéret hang­zott el. hogy partnerek lesz­nek ennek megoldásában. Ügy tűnik, hogy erőfeszíté­seink eredményeként a ki- vándorlási és családegyesí­tési kérelmek elbírálásában némileg kedvező irányban módosul a román hatósá­gok gyakorlata. Erre utal, hogy a múlt évben 1936 törvényes kivándorlási ké­relmet teljesítettek, több mint kétszer annyit, mint 1987-ben. ez év januárjában pedig 528-at. A kormány további terve­zett intézkedéseiről Horváth István elmondta: — Az el­következő hónapokban újabb fontos lépésekre készülünk. A Minisztertanács a mene­kültügy szervezettebb inté­zése érdekében elhatározta a menekülteket befogadó ál­lomások felállítását. Ezt a menekülés várható folytató­dása teszi szükségessé. A Belügyminisztériumban szak­értői bizottságot alakítot­tunk, hogy dolgozzon ki ja­vaslatot az állomások he­lyére, feladat- és hatásköré­re, szervezetére, működési és irányítási rendjére. E bi­zottság munkájában az ér­dekelt állami szervek mel­lett részt vesznek a társa­dalmi szervezetek, az egy­házak, valamint egyes alter­natív mozgalmak és mene­kült egyesületek képviselői is. Ügy látjuk, három-négy ilyen intézményre lesz szük­ség a határ menti megyék­ben (de nem közvetlenül a határon), illetve a főváros környezetében. A mai befo­gadó állomásaink több te­kintetben más jellegűek lesz­nek. mint amilyenek a nyu­gati országokban működ­nek. Hozzánk ugyanis túl­nyomó többségben magya­rok jönnek, akiknek társa­dalmi beilleszkedéséhez en­nek megfelelő utat kell biz­tosítanunk. Éppen ezért — anyagi lehetőségeinkhez mérten, emberséges körül­mények között —, rövid ide­ig maradnának ott a mene­kültek. Az szeretnénk, hogy a be­fogadó állomások működé­sének segítésében, ellenőr­zésében, lakóinak gondozá­sában tevékenyen vegyenek részt a társadalmi szerveze­tek és az egyházak is. A tárca vezetője szólt azokról . az előnyökről is, amelyeket az egyezményhez való csatlakozás jelent ha­zánk számára: A napokban érkezik hoz­zánk a főbiztosság küldött­sége annak tényszerű fel­mérésére, milyen segítségre van szükségünk a menekül­teket befogadó állomások lé­tesítéséhez, működtetéséhez, a menekültek beilleszkedé­sének segítéséhez, illetőleg továbbutaztatásukhoz. Az anyagi-technikai segítség konkrét módjáról és mérté­kéről a főbiztosság végre­hajtó bizottsága fog dönte­ni. Mindemellett a törvényi előkészítés során gondosan mérlegelni fogjuk, milyen érvek szólnak a közigazga­tási és milyen a bírósági felülvizsgálati út mellett. Amennyiben az Országgyű­lés szükségesnek minősíti, hogy ellenőrzést gyakoroljon a befogadó állomások mű­ködése felett, kézenfekvő, hogy ez terjedjen ki a befo­gadásról első és másodfo­kon határozó szervek tevé­kenységére is. A kormány feladatul szabta az érdekelt miniszté­riumoknak: a jogi szabá­lyozás keretében azt is vizs­gálják, hogy a genfi Mene­kültügyi Egyezményhez tör­tént csatlakozásunkkal, il­letve ettől függetlenül, a Polgári és Politikai Jogok — hazánk által elismert — Nemzetközi Egyezségokmá­nyával is összefüggésben mennyiben válik szükséges­sé kétoldalú — közöttük a határkérdésekben kötött — szerződéseink módosítása. Külön kérdés a kettős ál- lamnolgáriság eseteinek meg­oldásáról és megelőzéséről szóló, ma hatályos magyar— román egyezmény sorsa. En­nek értelmében ugyanis ro­mán állampolgár csak ak­kor kaphat magvar állam­polgárságot, ha őt előbb el­bocsátják a román állam­polgári kötelékből. Az egyez­mény hatálya 1990. február 10-én jár le. Felmondására ez év augusztus 10-től szá­mított hat hónap alatt ke­rülhet sor. A kormány ad­dig is keresni fogja a meg­felelő megoldás lehetőségeit, beleértve tárgyalások meg­kezdését az egyezmény mó­dosítására. Ha ez nem vezet eredményre, kezdeményezni fogja a felmondást. A lakosság többsége támo­gatja a menekültek befoga­dásával, beilleszkedésük elő­segítésével kapcsolatos in­tézkedéseinket, kisebb része azonban eltérő, olykor szél­sőséges nézeteket vall. Van­nak olyanok — és számuk növekszik —, akik az or­szág mai nehéz gazdasági helyzetére hivatkozva ellen­zik a menekültek befogadá­sát. Mások éppen ellenke­zőleg, keveslik a menekül­tek érdekében kifejtett erő­feszítéseinket. Intézkedése­inknél ezért — legalábbis a fő kérdésekben — bizonyos társadalmi közmegegyezésre van szükség. Ügy érzem, eh­hez jó alkalmat nyújt most az Országgyűlés nyilvános­sága. A tömegtájékoztatási szervek segítségét is igé­nyeljük a menekültek ügyé­ben a közmegegyezés kiala­kításához. ígérhetem, hogy az érintett állami szervek még rendszeresebben és alaposabban tájékoztatják majd a sajtó, a rádió és a televízió munkatársait, még nyitottabbá teszik tevékeny­ségüket. Végezetül a magyar—ro­mán viszonyról fejtette ki a kormány álláspontját Hor­váth István: — A két állam politiká­jában meglévő elvi és gya­korlati különbségek manap­ság — sajnálatunkra — be­határolják az együttműkö­dés lehetőségeit. A magunk részéről változatlanul ké­szek vagyunk ésszerű komp­romisszumokra, politikánk­nak azonban továbbra is szerves része marad a hatá­rainkon túl élő, így az er­délyi magyarság sorsával való törődés, a velük tar­Dgrárosok vitája Csütörtökön, a késő esti órákban^ a parlamenti agrárcsoport dr. Deák Géza vezetésével a TOT-szállóban találkozott a Termelőszövetkezetek Országos Taná­csának vezetőivel. Abból a célból, hogy érdekeiket, elképzeléseiket megvitassák, illetve egyeztessék. — A megújulást nem tudjuk elkerül­ni. Meg kell ismernünk a különböző cso­portok, alternatív szervezetek és pártok nézeteit — mondotta bevezetőképpen Szabó István, a TOT elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. A párbe­szédet maga a parlamenti csoport kez­deményezte. ugyanis tagjainak jó része már a két héttel korábban megrendezett TOT-konferencián is sürgette a mozga­lom megújulását. — Bennünket nem a kompromisszumok kompromisszuma vezérel, nem is a kon­frontáció szándéka, egységes platform­szabadságért szállunk síkra. Mert az utóbbi időben erősen polarizálódó agrár- politikánkban mielőbb egységet kellene teremteni. Együttműködni a különböző szervezetekkel, mindenkivel, aki zászló­jára tűzte az agrárpolitika, a falu fej­lesztésének programját, az ott élő embe­rek sorsát — fogalmazták meg állás­pontjukat a parlamenti agrárcsoport je­lenlevő vezetői. A többórás vita során a hozzászólók alapvető kérdésekben nem tudtak meg­egyezni. Nevezetesen abban, hogy a szö­vetkezet felvállalja-e a falupolitikát, vagy sem. Az alternatív szervezetekkel csupán a párbeszédre kellene törekedni, avagy a közös célok érdekében együtt­működni. A szövetkezeti mozgalom úgy tűnik egyelőre nem érzi, hogy a meg­újulás annyira sürgető lenne. Tudniillik, Szabó István azzal érvelt, hogy napjainkban valamennyi zajosan reformot hirdető szervezet — KISZ-, szakszervezet — pár hónap alatt kiful­ladt. S ezt a szövetkezeti mozgalomnak el kell kerülnie. Egyelőre a TOT apró lépésekkel, mindenképpen taktikázva próbál a jövő, egyáltalán egy sürgető szektorsemleges agrárpolitika felé el­mozdulni. Grósz Károly, Várkonyi Péter és Szentágothai János eszme­cseréje tott kapcsolatok ápolása. Amint ezt az utóbbi időben tettük, lehetőségeinkhez mérten a jövőben is min­dent megteszünk azért, hogy a nemzetközi közvélemény figyelmét ráirányítsuk a ro­mániai emberi jogok, az ot­tani nemzetiségek, így a ma­gyarság súlyos helyzetére. — Meggyőződésünk, hogy kapcsolataink tartós, mind­két nép érdekeit szolgáló ja­vulásának elengedhetetlen feltétele a romániai magyar­ság emberi és kollektív jo­gainak teljes körű elismeré­se és biztosítása. Amíg eb­ben nem lesz változás, ad­dig megmaradnak a mene­külést kiváltó okok is. Ezért nem tudunk határidőt szab­ni a romániai menekültkér­A vitában hozzászóltak: Barcs Sándor, Márk György (a román szövetség főtitká­ra, akinek beszédét külön részben ismertetjük) és Ki­rály Zoltán. Horváth István válaszolt a vitában elhangzottakra. A képviselők tudomásul vették a beszámolót. Ezután Gyuricza László, a házelnök megválasztásának előkészítésére alakult jelölő- bizottság elnöke ismertette a testület jelentését: Szűrös Mátyást javasolták az Or­szággyűlés új elnökének. Hozzászólásában Südi Ber­talan jelölést javasolt. Pesta László, az Ország- gyűlés jegyzője ismertette a szavazás eredményét: a le­adott szavazatok száma 353 Mit várnak az új elnöktől? ,Nagy esemény történt ma az életemben” — összegez­te gondolatait Szűrös Mátyás, a Ház újonnan megválasz­tott elnöke. A 90 százalék körüli szavazati arány min­denesetre tiszteletre méltó bizalmat sugall. A választás után röpke közvélemény-kutatásit végez­tünk megyei képviselőink körében: mit várnak az Or­szággyűlés új elnökétől? Szarvas Andrásné: — Legyen rugalmas és határozott. Biztosítsa az érdemi munka zavartalanságát, ezzel együtt azt is, hogy a törvénytervezeteket és egyéb dokumentá­ciókat időben megkapjuk az alapos felkészülés érdeké­ben. Zahorecz József: — Az elnöki pozícióban minden ki­mondott szónak külön súlya van, s azt szeretnénk, hogy az elnök felelősséggel, a képviselőket segítve lássa el tisztségét, nemcsak az elnöki székben, hanem az ülés­szakok előkészítésekor is. Vass Józsefnél — Ahhoz, hogy a Parlament elnöke közmegelégedésre végezze munkáját, a körülményeknek is meg kell változnia. Eddig a kormányzat sem nyúj­tott kellő segítséget, s amíg ez nem változik, nem tá­maszthatunk az elnökkel szemben magas követelmé­nyeket. Ideje az ügyrendünket is átgondolnunk, mert úgy vélem, az elnök njellett több szakembernek is dol­goznia kell az egyre sűrűsödő feladatok ellátásában. désnek, nem tudjuk, med­dig tart ez a folyamat; szá­molnunk kell vele továbbra is. De bízzunk benne, él­jünk és cselekedjünk úgy Magyarországon, hogy ne le­gyen meddő a remény, ne legyen hiábavaló az igyeke­zet, hogy ebben az ügyben is jobbra fordul a sors! — jelentette ki végezetül a bel­ügyminiszter. volt, Szűrös Mátyásra 318-an szavaztak, ellene pedig 27- en, s 8 érvénytelen voks is volt. Szűrös Mátyás megkö­szönte a bizalmat. Ezután az Országgyűlés módosította a gyülekezési törvénynek azt a paragra­fusát, amely megtiltotta a Parlament előtti rendezvé­nyek szervezését. Ezt három tartózkodással fogadták el. Halmos Csaba expozéja Mi indokolja, hogy a kor­mányzat most javasolja a Munka törvénykönyve mó­dosítását? Alapvető célunk, hogy a társasági törvénnyel — nemcsak annak betűjével, hanem szellemével is — össz­hangot teremtsünk — mond­ta az államtitkár, majd a javaslat előkészítésének né­hány új vonására utalt. Ezek között említette, hogy Németh Miklós és Nyers Rezső konzultációja

Next

/
Thumbnails
Contents