Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-06 / 55. szám
1989. március 6., hétfő o Angol tagozat a csabai 3-as iskolában A 4. b osztályban még nem tanítják az angolt... , * Fotó: Fazekas Ferenc Viharfelhők tornyosultak jó néhány hónapig a Békéscsabai 3. Sz. Általános Iskola fölött. Aztán kitisztult az ég, s most a „megújulás jegyében” nem akármilyen elképzeléssel kívánnak elindulni a jövő tanévbe. De ne vágjunk a dolgok elébe, hiszen a beszélgetést Thuryné Újházi Juliannával, az iskola igazgatóhelyettesével még ott, annál a bizonytalan — és ezért roppant nehéz — időszaknál kezdjük ... — Amikor 1987-ben a Belvárosi Általános Iskola megnyílt, körzetünk jó részét, a Petőfi és a Tanácsköztársaság útját elvették tőlünk. S hogy ne kelljen osztályainkat megbolygatni, összeszokott közösségeket — összesen négy osztályt — adtunk át. Ekkor a 440 gyerekből 340 maradt itt. Aztán még átszállingóztak jó páran, úgyhogy voltak olyan osztályok, melyeket kénytelenek- voltunk összevonni... — Maradt hát egy olyan körzete az iskolának, melyből nem sok gyerek beiratkozása várható ...— Igen, az első kerület öreg része, ahonnan évente egy osztálynyi gyerek jön össze, s ez a mai, városi körülmények között bizony luxusnak számít. Ezért azt kezdték rebesgetni, hogy a hármas iskola megszűnik, hogy szak közén iskola lesz és ígv tovább. Talán nem túlzók, ha így fogalmazok: a tantestületben pattanásig feszült hangulat alakult ki- A szülők is nyugtalankodtak, pedig őket nem is tájékoztattuk, hisz magunk sem tudtunk semmi biztosat. Hallottuk, hogy a kerület nénfrontaktivistái felkeresték az illetékes fórumot, s kérték, maradjon meg az iskola .. . — Mi lett a több hónajpig tartó bizonytalanság eredménye? — Azon túl, hogy ennyire megromlott a légkör, kézzel fogható veszteségünk is volt. Hat végzett kollégánk elhagyta az iskolát. — Végül is mikor döntöttek az iskola sorsáról? — Ez év januárjában végre összeülték az illetékesek, s megszületett a döntés: az iskola marad, esetleg később, ha van üres tanterem, helyet adhatunk középiskolai osztályoknak. De hangsúlyozom, ez csak akkor fordul elő, ha valóban „kong” az iskola ... — Akkor hát, megfogyva bár, de törve nem... — Miután végre számunkra kedvezően határoztak, elkezdtünk gondolkozni azon, mit tehetünk annak érdekében, hogy több gyerek iratkozzon be hozzánk, hisz így várhatóan idővel csak egy osztály járna minden évfolyamon. Az ötleteket. elképzeléseket papírra vetettük, s a döntést a szülőkre bíztuk. — Hogyan? — Levelet küldtünk ki az óvodáknak, azzal, hogy továbbítsák azokat az iskola előtt álló hatévesek szüleinek. összesen 140-en válaszoltak kérdéseinkre, s ennek alapján az 1989/90-es tanévben egy angol tagozatot indítunk a rendes, kör- zetes első osztály mellett. — Miért éppen az angol nyelv tanítása mellett döntöttek? — ötféle variáció közül lehetett választani. Erre, az angolra szavaztak a legtöbben, melyet az idegen nyelv —népi tánc párosítás egy osztály keretében követett. — Másutt is tagozatként, teljes óraszámban rajtolnak a gyerekek? — Ha jól tudom, a többi .iskolában harmadikig csak szoktató van, de mi úgy gondoljuk, minél korábban kezdjük, annál eredményesebb a nyelvtanítás. ' — Ha jól tudom, önök-a szlovák nyelvet is oktatják? — Valóban, erről a jövőben sem mondunk le. A körzethez tartozó — tehát a nem tagozatos — gyerekek részt vehetnek a szlovákórán, ha akarnak. — Térjünk vissza az új, városi beiskolázású, angol osztályra. Nem lesz könnyű dolguk a gyerekeknek ... — A nevelési tanácsadót és az óvónőket hívjuk segítségül. hogy kiszűrjük a szerényebb képességűeket, s csak azokat vegyük fel, akik bírják majd az iramot. — Akkorihát, sok sikert a „megújuláshoz”... Nagy Ágnes Már a spanyolok is jönnek... A vadkereskedelemben az üzleti szempontok érvényesülnek Az 1988—89-es apróvad- vadászati szezon értékelését a megye vadkereskedelmében meghatározó szerepet játszó BÄG—Mavad Vadászatszervező Iroda nemrég elkészítette. Jeszenszky Lajos irodavezető a következőket mondja: — Vadászatszervező irodánk tavaly összesen 131 ezer 500 darab fácánnaposcsibét keltetett — 56 ezerrel többet, mint egy évvel korábban — és értékesített a megyében. A vadásztársaságok vadászterületükre ugyancsak több előnevelt fácánt helyeztek ki, mint bármikor. Irodánk 51, úgynevezett „kereső” bérvadászcso- portot szervezett külföldiekből, akiket a vadásztársaságok, illetve az állami vadgazdaságok fogadtak. A csaknem 800 külföldi bérvadász az úgynevezett kereső- vadászatokon elejtett 4250 mezei nyulat, 7800 fácánt és 3800 vad-, illetve félvadkacsát. A vadásztársaságok legnagyobb örömére jelentősen megnőtt a nagyterítékű fácánvadászatok száma is. Decemberben 28 vadásznapot, januárban pedig 53 vadásznapot tartottak a külföldieknek, ezeken terítékre került majdnem 41 ezer fácán. Az élőnvúl-befogás megint jó üzletnek bizonyult, a társaságok 8 ezer darab szállítására kötöttek szerződést. * — Az elmúlt években megszűnt a Mavad vadkereskedelmi monopóliuma; létrejöttek a különböző irodák, a közelmúltban pedig arról, adtunk hirt, hogy a Mavosz az IBUSZ-szal kíván egy vadkereskedelmi részA lőtt vad változatlanul keresett exportcikk Fotó: Kovács Erzsébet vény társaságot megalakítani. A BAG—Mavad Vadászatszervező Iroda hogyan látja a jövőjét az új feltételek között? — A vadkereskedelem liberalizálása megállíthatatlan folyamat, amit mindenkin^ tudomásul kell vennie. Ügy látom, hogy a külkereskedelemben számíthatunk állandó partnereinkre, ami a velünk együttműködő vadász- társaságoknak értékesítési biztonságot jelent. Változatlanul megvan a fácántenyésztési kedv — hiszen legtöbb vt-nek az ebből származó bevételek fedezik a fennmaradásukhoz szükséges költségeket — tehát partnereinkkel való együttműködésünket a jövőben is folytathatjuk. Most a napokban döntenek a vt-k arról, hogy az 1989—90-es őszi-téli vadászati szezonra melyik vadkereskedelmi céggel kötnek szerződéseket, honnan Szerzik be a naposcsibéket. Az eddig létrejött szerződéseink, üzleti megbeszéléseink bizonysága szerint a BÁG—Mavad Vadászat- szervező Iroda korábbi partnerei idén is megmaradnak. Egyébként a vadkereskedelemre, vadgazdálkodásra mindinkább igaz: az üzleti szempontok játszanak döntő szerepet. A megalakult Ma- vad-részvénytársaságon belül szeretnénk , érvényesíteni a speciálisan Békés megyei igényeket egy kft. révén. (Az állami gazdaságra támaszkodva erre megvan az esélyünk!) Elképzelésünk lényege az, hogy teljesen ön- elszámolóak leszünk, így a költségeinket a minimálisra csökkenthetjük. — Végül egy kérdés, amely legtöbbször szóba kerül, ha a vadászati berkekben járatlan emberekkel beszélgetünk; a megye vadgazdálkodási eredményei immáron világhírűek — az NSZK-tól Anglián és Spanyolországon keresztül az Egyesült Államokig ismerik a szenvedélyes vadászfegyver-forgatók — Békés különböző településeinek nevét —, de a 4megyében nagyon nehéz vadhúshoz jutni. Miért van ez így? — Kevesen tudják, de a telekgerendási hűtőházunkban magánszemélyek is vásárolhatnak fagyasztott őz-, szarvas- és vaddisznóhúst. Az éttermek, intézmények konyhái élnek a lehetőséggel. Mi annak örülnénk, ha minél többen vásárolnának vadhúst, ezért ősszel már fácánt és vadkacsát .is értékesítünk. (lovász) Megjelent a Számadás Erkölcsi elégtétel Klampeczki Károlynak Levelet kaptunk — helyreigazítási kérelemmel — Gazsó L. Ferenc kollégánktól. Sorainak ide vonatkozó részét szó szerint közöljük: „Helyreigazítási kérelemmel fordulok önhöz a „Klampeczki Károly (ex)párttitkár esete a nyilvánossággal" című cikkük valótlan tényközlése miatt (Békés Megyei Népújság, 1989. február il5., 5. oldal). Önök kolumnás írás közepén keretben közlik a rádióban 1988. december 31-ikén elhangzott krokim szövegét. Bizonyítani tudom, hogy az ebben megírt ,fiktív szereplőt „kampec- ki” néven nevezem, aki „ténykedését” .a sosemvolt Körösbé- láson fejti ki. Ezzel szemben Önök egy valós személy — Klampeczki •— nevét írják. Kérem annak közzétételét, hogy fenti nevet én írásomban nem használtam. Mivel a szöveg tudtom és hozzájárulásom nélkül jelent meg, közlése ellen tiltakozom." Üj agrárgazdasági hetilap jelent meg a napokban Számadás címmel. Az újságban a mezőgazdaságot, a termelőszövetkezeteket, és a kistermelőket érintő és érdeklő gazdaságpolitikai témákon kívül foglalkoznak a falvakban, vidéken élők helyzetével, a magyar parasztság gondjaival. Az első számban Szabó István, a TOT elnöke köszönti a lapalapító Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsa nevében az olvasókat. Interjút közöl Németh Miklós minisAerelnökkel az újság „Felelősség és gazdatudat nélkül nem megy” címmel. A mezőgazdaság jelenéről és jövőjéről mondják el véleményüket • az MSZMP, az MDF és a Veress Péter Társaság szakemberei. Két Békés megyei témájú írás is található a kiad- •ványban. Győrfi Károly Te- szöv-titkár számol be a megyei tsz-szövetség elmúlt évben a TOT-hoz küldött levelének megszületéséről. Egy másik cikkben Nagy Imre, a Köröstarcsai Petőfi Tsz elnöke meséli el azt, hogy mi fáj a köröstarcsai- akinalk. Ezenkívül az Agrim- pex információi alapján megismerkedhetünk a növényi termékek 1989. eleji világpiaci helyzetével. Bemutatja a hetilap Pünkösti Árpád „Kiválasztottak” című közelmúltban megjelent, nagy sikerű könyvét. v. 1. Klampeczki Károly ügyével a róla elterjedt híresztelések miatt foglalkoztunk. Ehhez kénytelenek voltunk közölni a Magyar Rádióban december 31-én elhangzott „kroki” szövegét is, hiszen ennek ismerete nélkül a lapunkban megjelent cikk érthetetlen lett volna. Kollégánk humoreszkjét — mivel a rádió neip tudta rendelkezésünkre bocsátani — a sajtófigyelőtől kértük és kaptuk meg. Ezt a szöveget közöltük le, változtatás nélkül. (A névelírás tehát a sajtófigyelőnél és nem a szerkesztőségünkben történt.) Sajnos tény, hogy a közléshez Gazsó L. Ferenc hozzájárulását nem kértük, ezért tőle e helyütt elnézést 'kérünk. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, mi nem állítottuk, hogy kollégánk rádiós anyaga Klampeczki Károlyról szólt. Ellenben tapasztaltuk, hogy a humoreszket Gyulán kazettán terjesztették, mintegy azt sugallva, hogy a kroki főhőse a városi pártbizottság említett titkára. Jó okunk van feltételezni, hogy valakinek vagy valakiknek érdekükben állt Klampeczki Károly lejáratása, aminek érdekében — a jelek szerint — mindent el is követtek. Meggyőződésünk ugyanakkor, hogy mindehhez Gazsó L. Ferencnek semmi köze nincs. Egyidejűleg megköszönjük kollégánk levelét, mert úgy véljük, hogy a benne foglaltakkal erkölcsi elégtételt szolgáltatott Klampeczki Károlynak. A szerkesztőség Környezetkultúra (?!) Orosházán A városvédők 1989. évi programjában szerepel az Árpádkertnek és \a hősök szobrának a felújítása Fotó: Kovács Erzsébet Ligeti fából gyújtás Kriptakolosszusok . Szemetes szökőkutak Zsendül a fű, rügy fakad az ágakon, szikrázik a nap. Rövidesen itt a tavasz! Az utcákon emberforgatag. Van, aki siet, van, aki fut, de a többség — végre — anda- logva sétál, nagyokat szippantva a friss vagy éppen s^nogos, poros, tavaszi levegőből. Ilyenkor van idő a nézelődésre és a szomorú tanulságok levonására. Ez utóbbit megtették az orosházi városvédők és -szépí- tők a közelmúltban rendezett vitafórumukon is. A hozzászólásokból kitűnt, a téma (környezetvédelem — közérzet) sokakat foglalkoztat. Legtöbben évtizedes tapasztalataikról számoltak be. mások javaslatokat, felajánlásokat tettek. A teljesség igénye nélkül most csak néhány gondolatot ragadunk ki. Orosháza parkterülete 52,7 hektár. A több száz éve telepített Ságvári-liget fáit — tüzelő hiányában — megritkították, a felkopaszodott díszcserjék is elvesztették esztétikai értéküket. A városközpontban lévő Árpádkert — értékes piramistölgyeivel — valaha pihenőpark volt. A tölgyeket még nem, de a füvet már sikerült kiirtaniuk az erre járó gyalogosoknak. Hol van már a gömbakácos Kossuth utca!? Bizony a mai fiatalok már csak képeslapról ismerik. A temetők helyzete sem irigylésre méltó. A nagyzási mánia, a kivagyiság olyan túlzásokra ragadtatta el az orosháziakat (kriptakolosz- szusok és betonrengeteg építése), amelyek a környezetre és a jobbérzésű emberek esztétikai igényességére egyaránt károsan hatnak. Ilyen szemlélet mellett a kegyeleti park kialakításának gondolata sokáig megvalósíthatatlan álom marad. A bokaficamító járdák (építés közben valakik, valamikor kifelejtették a cementet), a megcsonkított fák, a lepusztult szökőkutak (vagy inkább szemétmedencék!) nemcsak az átutazó idegent botránkoztatják meg, hanem a helybelieket is. Igen ám! De kinek, vagy minek köszönhetik az orosháziak, hogy ide jutottak? Csakis önmaguknak és a gyenge lábakon álló környezetkultúrájuknak. A tenni- akarás nagyon kevés emberben fogalmazódik meg még ma is. Ezért a helyi városvédő és -szépítő egyesület és a gimnázium a következő felhívással fordul a város lakosságához, gazdálkodó szerveihez és intézményeihez: „Nemzeti ünnepünk. március 15-e tiszteletére hozzuk rendbe környezetünket! Takarítsuk össze a szemetet (a szeméttelepen egy köbméter hulladék díjtalanul elhelyezhető); ültessünk virágokat, metsszük meg a fákat!” cs- j. Takarékszövetkezeti üzletház átadása Mezökovácsházán A Mezőkovácsiháza és Vidékié Takarékszövetkezet 180 négyzetméteres központi és kirendeltségi új üzletházát szombaton délben adták át. A szövetkezet 1962-ben kezdte működését Magyarbánhe- gyesi Körzeti Takarékszövetkezet névvel. Ezt követően Nagybámhegyesen, Kaszaperen, Végegyházán és Mezökovácsházán nyitottak üzletet. Az első évben 325 taggal, 33 ezer forintos rész- jegyalappal, 56 ezer betétés 53 ezer forint kölesonálilo- mánnyal indultak. Ma már a taglétszám meghaladja a 7800-at, a részjegyaüap a 12 millió forintot. A betétállomány az elmúlt év végén 187 millió, a kölcsönállo- mány 112 millió, a nyereség pedig 4 millió forint volt. A tevékenységi kör az évek során bővült, ezért szükségessé vádit, hogy a bérleményeket saját üzletházakkal váltsák fel, amely a mező- kovácsiházi kivételével 1982- ig meg is valósult. Az 1987es küldöttgyűlés úgy határozott hogy a vonzáskörzet központjában levő Mezőkovácsiháza városba helyezi át a székhelyét, és a nevét is eszerint változtatja meg. Többszöri helykijelölés és tervátdolgozási munka után vehettünk most részt a város központjában levő takarékszövetkezeti üzletház átadásán, amely színvonalában és felszereltségében méltóan szolgálja a jövőben a lakosságot. H. M.
