Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-04 / 54. szám

1989. március 4„ szombat

TALLÓZÓ-köRÖSTÁJ

Miniszterelnökünk emlékei Az elnemzetlenítés

Jászolból a kórét, csarnokba a tejet módszerei

— Az ön életrajzában ez áll: Monokon, parasztcsaládban

született. (Németh Miklós miniszterelnökhöz szól a kérdés — a szerk.). Miként élnek emlékezetében az otthon töltött évek?. r

— Hármunk közül legidősebb gyermekként az ötvenes években én még belekóstoltam a háború előtti paraszti munka- és életformába. Hat-hét éves koromtól rendszeresen dolgoztam a ház körül. A nap korán reggel az istállóban kezdődött, és szedtem ki például a tehenek jászlából a kukoricaszár hulladékát, ahogyan felénk mondják, az ízikórét. Iskolakezdés előtt még végiggyalogoltam a hosszú monoki főutcán, elvittem a tejet a csarnokba, a falu másik végébe. Később aztán a határban a földművelés összes munkáit is el kellett sajátítani.

— Mennyi földből éltek?

— Három generáció élt egy háztartásban. Nagyszüleim- nek tíz hold földje volt, szüleim ezt művelték, ebből azonban hetünknek képtelenség volt megélni. Ezért még ugyanennyi területet felesben béreltünk. Nehezen éltünk, amit még váratlan baj, egy villámcsapás is tetézett, ötéves koromban, 1953-ban porrá égett a régi zsindelyes parasztház, ráadásul éppen ebben az esztendőben nem volt biztosításunk. ..

... — A falvak és a mezőgazdaság sorsa sok szállal kapcsolódik egymáshoz. Nem csupán kíváncsiságból kérdezem tehát, milyen gyakran látogat haza, hiszen a személyes élmények sok-sok jelentésnél többet érnek. Kértek-e már segítséget öntől a monoki tsz-vezetők?

— Szerencsére jól bírják magukat a szüleim. Jólesik szétnézni otthon, nemcsak fizikai, hanem szellemi felfrissülést, megnyugvást is ad, hogy — sajnos ritkán — másfél- kéthavonta hazalátogatok. Közben rendszeresen levelet váltunk édesapámmal. Nekem fontos ez a kötődés, nem szégyellem, inkább büszke vagyok a származásomra.

A „kijárásos mechanizmus”-ról, a protekcióról nagyon rossz a véleményem, s társadalmunk egyik rákfenéjének tartom. Ezt tudják rólam szülőfalumban is, ezért megkülönböztetést nem kérnek. Ám a tsz új elnöke — akiben soksok éves borotvaélen táncolás után talán jó vezetőre talál a monoki szövetkezet — megküldte a jövőre vonatkozó elképzeléseiket, s kérte róla a véleményemet. Ilyen beszélgetésre természetesen kész vagyok, de elvtelen segítségre nem.

— Alig néhány hónapja a kormány első embere. Monoki parasztfiúként, első generációs értelmiségiként vállalta fel az ország csődtömegét. Mi ad erőt mindehhez?

— Hit és elszántság. Az, hogy naponta megteszem a tőlem telhetőt. Pedig ha valaki, akkor én ismerem az ország, a gazdaság bajait. Ma 15 százaléknyi esélyt adok a magyar gazdaság talpon maradásához. Remélem, ebből jövőre 20 százalék lesz, majd még több, s elindulhatunk a felemelkedés útján.

(Dögéi Imre, Számadás című új agrárgazdasági hetilap)

... Az egységes román nyelvű és nemzetiségű államot célzó ideológiának megfelelően a nacionalista rendszer érdeke, hogy a különféle kisebbségek hagyják el az országot. A magyarok esetében — a népességen belüli nagy arányuk miatt — lehetetlen ez a megoldás. Az elnemzetlenítés komplex módszerei között szerepel a szelektív emigráció támogatása. Míg például a kivándorlásnak még 'a szándékáért is súlyos megtorlás jár általában, 1986 januárjában az erdélyi magyarok prominens képviselőjével. Szőcs Gézával a rendőrség közölte. hogy tovább „nem tudják szavatolni a biztonságát”, „jobb volna”, ha elhagyná az országot. A kiemelkedő személyiségek esetében a kiutasítás volt célravezető. A kisebbségi csoport értelmiségének, vezető rétegének teljes leválasztására egy másik, burkolt módszer szolgál., 1985 közepétől a romániai magyaroknak módjuk nyílt arra, hogy Magyarországon keresztül előbb nyugatra meneküljenek, majd az osztrák határ lezáródása után, hogy Magyarországon maradjanak, mivel a lejárt útlevelekkel rendelkezőket a magyar hatóságok nem dobták vissza Romániába. A román halóságok színleg nem helyeslik a kivándorlást, de ebben az időszakban tömegesen adtak útlevelet olyan értelmiségieknek is, akiktől korábban számos alkalommal megtagadták az utazást. Szinte biztatva őket erre a megoldásra ... (Jelentések a határokon túli magyar kisebbségek helyzetéről című kötetből.)

„Elit” dolgok

... Az ország hangos a devizás elit álszent érveitől, miszerint az ország érdeke a belföldi devizaforgalom felszabadítása. Lehet, hogy az országnak is volna némi haszna ezen. de azon az áron, hogy a forint még belföldön is , leértékelődne, hogy dollárért volna frizsider, forintért pedig egyáltalán nem, hogy dollárért volna jó hús, jó ruha, jó lakás, és ‘forintért csak rossz, miáltal a devizával nem rendelkezők intézményesül ten kiszorulnának bizonyos fogyasztási javak piacairól. A devizás elitnek nem okozna kényelmetlenséget munkanapokon utazgatni Bécsbe vásárolni — mindenki más viszont csak a kárát látná.

A személyi jövedelemadó bevezetésének érvei között is jelentős szerepet játszott a „közteherviselés”. Adatok híján csak érzékelésemre hagyatkozva, úgy tűnik, hogy a bruttósítással és más trükkökkel sikerült a gazdasági és igazgatási elitnek másfélkétszeresére felértékeltetnie ..felelősségét”, az általános reálbércsökkenés ellenére. Azt viszont már könnyű adatokon is kimutatni, hogy az infláció és a központi áremelések ellensúlyozásaként bevezetett adómódosítások •kinek kedveztek . . . (Krémer Balázs, Heti Világgazdaság)

Focktól Fockig

CÍMERTERV '89

Király Zoltán nem megy „hosszú útra”

Megkérdeztük Király Zoltántól, fönntartja-e azt a szándékát, hogy élve a Soros-ösztöndíj nyújtotta lehetőséggel, hosszabb időre az USA-ba utazik, és ott politológiai tanulmányokat folytat.

— Nem — válaszolta. Megváltozott a program. Sok levelet kaptam, amelynek írói szerint nem szabad kiválnom a Parlament munkájából, nem szabad ilyen hosz- szú időre elmennem. Ezért Soros Györggyel úgy döntöttünk, hogy megosztjuk a lehetőséget. Most, március végén négy hónapra Angliába megyek tanulni, de-- onnan bármikor hazajöhetek. Azután meg több rövid tanulmányútra használom fel a Soros-ösztöndíj megmaradó részét. így nem kell lemon- , dánom a mandátumomról. Ezt az áthidaló megoldást találtuk... USzalay), Magyar Hírlapi

... A kompromisszumokkal eleve súlyosan terhelt, elszigetelődött magyar reform az 1960—1970-es évek fordulóján megtorpant. Második lépcsőjének beindítása lekerült a napirendről, vagyis félbemaradt, és mindezek következtében ellentmondásossá vált.

Ebben különösen nagyszerepet játszott, hogy 1972 őszén, lényegében a sztálini szocializmusfelfogás jegyében, az alig változtatott intézményrendszer és politikai szerkezet keretei között — erőteljes külső támogatással — megszerveződött a reform elleni konzervatív politikai támadás. A vezetés egy csoportja (elsősorban Komócsin Zoltán, Biszku Béla, Pullai Árpád) ezt feltehetően politikai célokkal, utódlási igényének biztosításával is ösz- sze kívánta kötni.

A reform végrehajtásának eltorzítását bírálva, a kispolgári szerzésvágy eluralkodásának, a szocializmus

... Választási bíráskodásra szükség van — ebben az alapelvben megegyezik az FJF (Független Jogász Fórum — a szerk.) tervezete és a jelenlegi alkotmányszabályozási koncepció. Különbözik viszont abban, hogy a megválasztott képviselő visz- szahívható legyen-e. A jogászfórum javaslatából kimaradt a visszahívás joga. az alkotmánykoncepció viszont tartalmazza ezt az 1949 óta Magyarországon is létező — ám valójában nem működő — jogintézményt. Többpártrendszerű választás esetén azonban — különösen lajstromos szavazáskor — a polgárok valójában nem képviselőkre, hanem szerveelvei és a munkásosztály ér- •dekei megsértésének minősítették az 1968 utáni gyakorlatot. Ez utóbbi korrekciója azután nemcsak megállította a reformfolyamatot és megakadályozta a „második lépcső” kidolgozását, de megindította a félbemaradt reform visszaforgatását is. A pártvezetés konzervatív szárnya a szocialista országokban működő gazdasági modellhez való visszatérés (vagy erőteles közelítés) érveivel, a szocializmus sztálini interpretálású normáira és értékeire hivatkozva a pártvezetés centrumát is elbizonytalanította, sőt eltántorította a reformtól. A re- íormszámy súlyos vereséget szenvedett. Kulcsembereit — elsősorban Nyers Rezsőt, Fehér Lajost, majd Fock Jenőt — eltávolították a politikai vezetésből.

Informális új rácén tralizá- ció indult meg. A legnagyobb 50 vállalatot direkt

zetekre, pártprogramokra szavaznak. Ha a jelölés joga a politikai szervezeteké, nehezen képzelhető el a visz- sza hívás.

A jelenlegi jogszabályok megengedik ugyan a visszahívást — ha részletesen nem is szabályozzák az eljárást —, de az elmúlt hetek-hó- napok „visszahívási ügyei” rávilágítanak-e jogintézmény tarthatatlanságára. A mai szabályok nem teszik ugyanis a képviselők kötelességévé, hogy egy-egy kérdésben előzetesen kikérjék választóik véleményét — a mandátumuk szabad, elvben egyéni meggyőződésük szerint szavazhatnak az Országgyűlésben. Megtorpeállarmi irányítás alá helyezték. A normatív szabályozás hiánya mellett a szabályozók kváziutasításként is manipulálhatók lettek. (Amint a tervalku helyett a szabályozásalku. is kialakult.) A valóságos piac helyett a szimulált piac nem tudta betölteni valóságos piaci funkcióit. A továbbra is mesterséges, sőt újabb tömeges szubvenciókkal szétzilált árrendszer nem tudott jó tájékozódási és ösztönzési hatásokat kifejteni. A terv és a piac kombinációja — a reform eredeti filozófiájától eltérően — nemegyszer a két szisztéma előnyeinek _ társítása helyett a két rendszer hátrányait egyesítette (például részleges piaci árformálás plusz nagyipari vállalati monopolhelyzet). Újratermelődött az irányítás indirekt utasításokkal működő rendje . .,. (Az MSZMP KB által kiküldött bizottság történelmi albizottságának tanulmányából, a jelen helyzet kialakulásának történeti okairól. (Megjelent a Társadalmi Szemle különszámá- ban.)

dózhatja a Parlament munkáját, a képviselet stabilitását, ha elharapódzik a korlátozatlan visszahívás, hiszen jogilag elképzelhető, hogy egyéni választókerületben kis többséggel megválasztott képviselő ellen már a szavazás másnapján gyűjteni kezdik az aláírásokat. A képviselő megmérettetésére világszerte a következő választás szolgál, ha pedig a társadalmi változások úgy fordulnak, még mindig ott a Parlament feloszlatásának a lehetősége, az időközi általános választás s az új összetételű Országgyűlés ösz- szehívása ... (Juhász Gábor, Heti Világgazdaság)

Jöjj vissza hozzánk?

„A képviselő megmérettetésére világszerte a következő választás szolgál”

NAPRAKÉSZEN

wm

— Kérem a Crósz meg a Puzsgay múlt heti beszédét, és végül egy nagy nemzetiszínű kokárdát.

(Brenner György rajza, Magyar Nemzet)

Szilágyi Tibor: „tarthatatlan állapot”

...És most itt állok, itt állunk negyvenhat évesen (Szilágyi Tibor színművész, az MSZMP KB tagja írja jegyzetében — a szerk.), úgy érezzük, még erőnk teljében, és szeretnénk, magam is szeretnék segíteni, tenni valamit, a hivatásomnál is többet magunkért, gyermekeinkért, a hazáért.

Ügy érzem, hogy a belpolitikai helyzetnek hangulat- meghatározó, megkerülhetetlen tényezője az alkotó értelmiség helyzete, hangulata, kétségbeesése és igenis aktív tenniakarása. A saját szakmám, hivatásom, a színház és az ezen a területen dolgozók gondjainak, problémáinak említését nem panasznapnak fogom fel, hanem modellértékűnek tartom. Tarthatatlan állapot ugyanis, hogy egy szocialista országban olyan helyzetbe kerüljön az oktatás, a művészet, a kultúra minden területe, hogy fenntartási gondokkal küzd, a színház például lassan már a puszta létért. Ebben a jelenlegi helyzetben az a legelszomo- rítóbb, hogy már évek óta tart és egyre romlik. És a színházi szakma, úgy látszik, hiába jelezte, elemezte a gondokat minden létező fórumon, hiába tett áthidaló, enyhítő, átcsoportosítás! javaslatokat, nem talált érdemi meghallgatásra. Sajnos, ez is modellértékű ... (Pártélet)

„hogy ne térjen vissza Rákosi”

... Igaz, szóba hoztam a dolgot Kádár elvtársnak és megkérdeztem, mondom, Kádár elvtárs, ön még nem gondolkozott a csapataink magyarországi tartózkodását illetően? (Hruscsov magnószalagra mondott memoárjából. Az 1956 utáni időszakról van szó ebben a részben — a szerk) Mi otthon megvitattuk ezt és úgy véljük, hogy ki lehetne vonni a csapatokat Magyarországról, ha önök úgy vélik, hogy ezt meg lehet tenni. Mi az önök megítélésére hagyatkozunk, ahogyan önök döntenek, úgy járunk el.

Kádár elvtárs, én már sokat beszéltem, szóval, a jelleméről, a Szovjetunió iránti baráti jó viszonyáról, bizalmáról, rám pillantott és azt mondja: Hruscsov elvtárs,

döntsék el önök. Én, aszon- gya, csak egyet akarok önnek elmondani, azt, hogy nálunk senki nem hozza szóba az önök csapatainak az állomásozását, nincsenek bármiféle olyan hangulatok, amelyek negatívan alakulnának a csapatok magyarországi tartózkodása következtében, abszolút semmi ilyen nincs. Minket, magyarokat, ászongya, őszintén megmondom, mint munkást, parasztot, értelmiségit csak egyetlen dolog aggaszt, az, hogy ne térjen vissza Rákosi, hogy ne térjen vissza Magyarországra Rákosi. (Fordította: Kulcsár István, Képes Ty,

Valódi szeretkezések voltak

... — Mi ez? Pornó? (A kérdés Villányi Péter a Szeretkezés című könyvére vonatkozik, s aki válaszol: Haas György pszichiáter, a Pszichoteam Módszertani Központ egyik vezetője, a könyv kiadója, (a szerk.).

— A pornográfia igényeit is kielégíti. Én azonban csak abban az esetben nevezném pornónak, ha ezt a szót megfosztjuk pejoratív értelmétől. Ez a kiadvány jó és hasznos pornográfia...

— A Pszichoteam évek óta foglalkozik mentálhigiénével. Én a pszichiáterektől, szakemberektől nem ezt a kiadványt vártam.

— Aki azt mondja, ízléstelen, vulgáris, azzal tehetetlenül állok szemben, mert ez szubjektív. Az tény: a próbafelvételek és az éles fotózás között hosszú idő telt el. A próbafelvételeket elégettük. Az éles pedig nem lett olyan jó, mint amit terveztünk. Ráadásul az éles fotózásnál feszültebb lett a helyzet, emiatt az arcokon egyfajta egykedvűség tükröződik.

— Igazi szeretkezések, vagy imitációk?

— Valódi szeretkezések voltak...

A könyvben szereplő egyik pár valódi házaspár. Nevük közlésébe nem egyeztek bele. Együtt jöttek el a beszélgetésre.

— Mikor döntöttetek úgy, hogy .vállaljátok?

— Táviratot kaptunk a statisztaszervezőnktől. Odaérve kicsit meglepődtünk, mert a távirat reklámra hívott. Elolvastuk a forgatókönyvet, összenéztünk és rábólintottunk.

— Máskor is szeretkeztetek mások előtt?

A lány zavartan:

— Nem, még soha. Kellett a pénz a lakásra. Most együtt élünk a nagyszüleimmel. Ez az összeg elég volt, a beugróhoz. Másfél éves a gyerekünk, jól jön az önállóság. Áprilisban költözhetünk.

— Amikor először megláttad a könyvet az utcán, milyen érzés volt?!

— Settenkedtem az árus körül, csak a másodiknál mertem belelapozni. Iszonyúan szégyeltem magam. Ciki volt...

(—dánná—, Magyar Ifjúság)