Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-04 / 54. szám

'kÖRÖSTÁJ SZÜLŐFÖLDÜNK 1989. március 4., szombat o Ismeretterjesztés A napokban került zembe dr. Tóth Lajos: A SZARVASI ÁLLAMI TAN­GAZDASÁG TÖRTÉNETE 1948—1987 című illusztris kötete. Meglepve lapozgat­tam, olvasgattam bőséges és tartalmas anyagát. Kelle­mes meglepetésem és elis­merésem egyrészt a kiadó Mészáros Istvánnak, aSZÁT igazgatójának szól (aki az­óta nyugdíjba vonult), illetve a gazdaság ve­zetőségének. Bizonyára ko­moly áldoza­tok árán vál­lalták a könyv kiadását. Más­részt a szerző igényes, heroi­kus munkáját csodálom. 470 oldalnyi tar­talmas köny­vet megírni, szerkeszteni, minden kor­szakhoz jól szemléltető ré­gi és új képe­ket összegyűj­teni, a gyak­ran alig fel­deríthető for­rásanyagot fel­tárni, szelek­tálni, értékel­ni és formába önteni, ez bi­zony „jó mu­latság, férfi munka volt”. Amint a bevezetőben ol­vashatjuk, Szarvas népét történelmi-forradalmi ha­gyományai lelkesítették en­nek gyakorlati megvalósítá­sában. Nemcsak Tessedik Sámuelre gondolok — mert igen helyesen, agrárrefor- meri munkásságának be­mutatásával kezdődik a fel­dolgozás, hiszen a szerző je­les Tessedik-kutató is —, hanem arra az évszázados forradalmi küzdelemre, amelyet a szarvasi szegény­parasztság vívott a földért. Szerencsés dolog, hogy szer­zőnk a város, a táj agrár­történetének jellemző ese­ményeit is feldolgozza (pl. úrbérrendezés, földosztás stb.) — a táj sajátos ter­mészeti adottságaival szo­ros összefüggésben. Szarvas szárazságra hajlamos éghaj­lata, szikes, kötött talaja ugyanis mindig meghatároz- ta-megnehezítette az itt élő­gazdálkodó emberek mun­káját és életmódját. A könyvből azt is meg­tudjuk, hogy a SZÁT elő­története sajátos módon formálódott. A folyamatos­ságot az Állami Mezőgazda­sági Gépüzem Szarvasi Gép­állomása megalakulásától (1984. IX. 13.) számítja a gazdaság. A gépállomás húsz év múlva (1968) — igen hasznos tevékenység után — az akkori Szarvasi Gépjaví­tó Állomás és OTTV Szarvasi kirendeltségének’ gépüzemeként folytatja to­vább munkáját. Megalapoz­za tehát a SZÁT mai Gépja­vító Gyáregységének tevé­kenységét (1980). Az első kezdeményezéshez viszo­nyítva, alig egy év múltán, 1949-ben alakulnak meg a Szarvas környéki kisebb állami gazdaságok. A termelőerők fejleszté­sének igénye további kon­centrációt tett szükségessé. Az igen nehéz körülmények között termelő kis állami gazdaságok, az új agrárpoli­tikai koncepció szellemében egyesültek, 1962 elején. Az összevont öt állami gazda­ság neve: ÖRKI Mezőgazda- sági Üzemei. Igazgatója: dr. Kovács Gábor. Az alapvető törekvés az volt, hogy „a termelés, a tudományos ku­tatás és a mezőgazdasági szakoktatás kölcsönhatása mind a három területen megfelelően érvényesül­jön”. Ezt a fúziót sikeres termelési, gazdálkodási kor­szak követte. 1965-ben azon­ban újabb átszervezés tör­tént. Cél: az állami gazda­ságok önállóságának foko­zása. 1980. január elseje a kö­vetkező átszervezés mezs­gyekője. A mindmáig tartó negyedik korszak — igazga- j tója Mészáros István — „a korábbi alapokra épülve, to- : vábbi fellendülést hoz a gazdaság életében”. A legje­lentősebb szervezeti váltó- zás: a SZÁT és a Tiszántúli Meliorációs Vállalat, vala- mint szarvasi egységeinek egyesülése. Ezt követően ki- 1 alakulnak az önelszámoló Î egységek (11), a termelés, a jogosítványok és a felelős­ség hármas egységében. Anyagi érdekeltségük a nye­reség függvénye. Követke­zésképpen növekedett a ke­rületek és az ipari üzem­egységek munkájának haté­konysága. összefoglalóban megálla­píthatjuk, hogy a szerző: dr. Tóth Lajos kandidátus, az MTA Agrártörténeti Bi­zottságának tagja, ny. tan­székvezető főiskolai tanár: a gazdaság fejlődésének folya- * matos és sokoldalú bemuta- | fására vállalkozott, sikerrel. ! Nem hallgatja el azonban az ; átmeneti nehézségeket sem. i Reális gazdaságtörténeti szemlélettel, következetes időrendiséggel, a szövegközi' kimutatások és képek alkal­mazásával a szemléletessé­get, a könnyebb áttekinthe­tőséget, könnyed, olvasmá- ! nyos stílusával pedig a köz- érthetőséget szolgálja. Tudo­mányos igényű, forrásérté­kű, népszerű gazdaságtörté­neti publikáció ez a javá­ból; az írásos (vagyis, a leg­jelentősebb) ismeretter­jesztés nemes hazai hagyo­mányainak megfelelően. Mind a kiadó úttörő vál­lalkozása, mind a szerző al­kotó munkája a legnagyobb elismerést váltja ki az értő olvasóban. Ebben bizonyára szerepük van a neves lek­toroknak és szakértőknek, a művészi tipográfiának, és az igényes fotósoknak. A könyv maradéktalanul be­tölti rendeltetését: emlé­keztet és tanít! A tapaszta­latok hasznosításé ugyanis megtermékenyíti a jelent, s ösztönzőleg hat a további munka még eredményesebb végzéséhez. Kiadja a Szarvasi Állami Tangazdaság (1988). A tar­talomhoz méltó nyomdai ki­vitelezés a Kner Nyomda Gyomaendrődi Üzemének minőségi munkáját dicséri. Bár több, ehhez hasonló, magas színvonalú, az össze­függések és tanulságok nagyívű láncolatára épülő gazdaság- és művelődéstör­téneti könyv látna napvilá­got! Dr. Vincze Ferenc, ny. tanszékvezető főiskolai tanár, DATE, Szarvas nemes hagyományokat követve ke­Orosházáról indult Schima Bandi, a vaskovácsolás kiváló művésze I Leginkább úgy vagyunk, hogy a festmények és szob­rok alkotóit jobban számon tartjuk, mint például egy kovácsoltvas kapu, egy gyertyatartó vagy csillár terve­zőjét, elkészítőjét. Ebből adódik, hogy a művészi érték­ben talán egyenrangú Fazola Henriket, az egri várme­gyeháza vasrácsos kapujának létrehozóját vagy a most 95 éves Munkácsy-díjas Bieber Károlyt kevesebben Is­merik, mint Munkácsy Mihályt vagy éppen Kisfaludy- Strobl Zsigmondot. Ilyen ítéletalkotás tapasz­talható az országos hírnévre szert nem tett mestereknél is. A Békés megyében élt művészettörténészek, hely- történeti kutatók, újságírók több száz olyan itt élő vagy helyi származású művészt mutattak be az elmúlt évti­zedekben, akiknek munkás­sága bekerült a köztudatba, hozzátartozik e tájhoz, az aranykoszorús ötvösmester Schima Bandiról azonban mindig elfeledkeztek. Pedig korának nem min­dennapi gazdag fantáziájú, sajátos egyénisége volt, kü­lönc művészember, aki öregkorában is ragaszkodott becenevéhez. Még szülőhe­lyén. Orosházán sem tudnak róla: az utóbbi évtizedek szépen gyarapodó helytörté­neti munkáiban a nevétsem írták le. legutóbb az ötven­hatvan évvel ezelőtti helyi újságokban tettek róla em­lítést. Schima Károly gépész és Bauman Karolina harma­dik gyermekeként látta meg a napvilágot, 1882. novem­ber 23-án. A keresztelését végző Lehoczky József plé­bános úr szerencsénkre meg­említette a születési anya­könyv jegvzetrovatában azt, hogy a család Elekről szár­mazott a fejlődésnek indult Orosházára. Apjától a mun­ka. anyjától az emberek sze­rzetét és a kitartást örö­költe. 1986-ban az aradi fém­ipari szakiskolába került, majd ugyancsak Aradon kez­dett dolgozni a gépgyárban. Az 1900-as párizsi világki­állításra kiküldték szakraj­zait, amelyeket az iparokta­tási csoportban mutattak be. Később Németországba ju­tott. alapos stúdiumokat vég­zett és 1905-ben a berlini Iparművészeti Főiskolán hét német osztálytársa előtt első lett képesítési remekével. Befizetett tandíját ünnepé­lyes formában, aranyban kanta vissza. Ezután az iparilag is igen fejlett Pozsonyban telepedett le, megnősült, az ottani fém­ipari szakiskolában szakok­r_ , Apjától a munka, anyjától az emberek szeretetét örö­költe tató és a sütőipari osztályt .vezette. Rajzai és kész mun­kád vándorládákban járták körül a korabei i Magyaror­szág 37 iparoktatási intéze­tét. Fantáziadús munkáit is számtalan esetben díjazták, 1908-ban például a kereske­delmi minisztérium 500 ko­ronával jutalmazta egyik gvertyatartóját. Pozsony vá­rosa több ízben felkérte iparművészeti feladatok el­végzésére. 1914-ben egy dísz­fokost készített II. Vilmos német császárnak, aki Schi­ma Bandinak 36 briliánssal díszített nyakkendőtűt aján­dékozott. 1916-ban V. Mo­hamed török szultánnak kül­dött egy aprólékos kivitelű gvőzelemkoszorút. a szultán török művészeti éremmel ju­talmazta őt és feleségét. Az­tán 1917-ben I. • Ferdinánd bolgár királynak- készített egy győzelmi reliefet. 1919-ben Pozsonyból Győr­be költözött, ahol az állami fa- és fémipari szakiskolá­ban helyezkedett el mint művezető. Schima Bandi hamar megszerette a nagy­múltú Győr városát, s egy kisipari műhelyt nyitott. A húszas évek második fe­létől rendszeresen részt vett az Est című lap tehetségku­tató pályázatain, ahol olya­nokat kerestek, „akik bár­mely oknál fogva képtele­nek elmozdulni arról a hely­ről, ahova a sors láncolta őket”. 1928-ban nyer is egy hosszabb tanulmányutat: Bécs—M ünchen—A ugsbü rg —Nürnberg—Lipcse—Ber­lin—Frankfurt—Párizs váro­sokat járta végig. 1932-ben az Iparosok Or­szágos központja kiállításán a fémszakmában aranyko­szorús mester címet érte el a művészi megfogalmazás­ban egyedülálló Kárpátsira­tó című munkája alapján. Erre a kitüntetésre haláláig büszke volt. A harmincas évek első felében komoly megélhetési gondjai lettek, s győri és környékbeli iparo­sok, kereskedők, akiknek mindenféle kovácsoltvas dísztárgyakat készített ed­dig, a gazdasági ’válság miatt visszafogták megren­deléseiket. Tudta, hogy szük­sége van rá, de nem volt anyagi támogatója. Kapóra jött neki, mikor megtudta: az olasz nemzeti kézműves szövetség 5000 lí­rás tanulmányi ösztöndíjat biztosít egy olyan magyar pályázó számára, aki egy jellegzetesen olasz iparág­ban szeretné mesterségbeli tudását fejleszteni. Schima Bandi első díjat nyert és 1936-ban négy hónapos olasz tanulmányúton vett részt. Felterjesztették Kossuth- díjra is, de ezt már nem kapta meg. Érezte ő is, hogy nem sok ideje van hátra. Befejezte még a felújítandó fertőd i Eszterházv-kastélvba kerülő egyik csillárt, aztán 1959 tavaszán beteg lett. Tüdőgyulladást kapott, Bu­dapestre szállították, meg­operálták, aztán a szíve fel­mondta a szolgálatot. A díszkovácsipar kiváló képvi­selője 1959. június 9-én halt meg. Győrben díszsírhelyet kapott. Az utcát, ahol mű­helye állt, ma Schima Ban­di utcának nevezik. Nagyban előrelendítette írásunk elkészítését az, hogy még itt lakó rokonainak se­gítsége mellett az orosházi származású, évtizedek óta Győrben élő dr. Szelényi Ló- rántné a helyszínen áttekin­tette a Schima Bandiról szó­ló írott forrásokat és jegy­zeteit eljuttatta hozzánk. Ta­lán lesz olyan művészettör­ténész, aki veszi a fáradsá­got és lépésről lépésre fel­tárja sok titkot őrző gazdag életművét. Legyen ez a kis cikk a szülőföld megkésett emlé­kezése messze került mű­vészfiára! Koszorús Oszkár A nyomtatott betű nagy hatalom L évfolyam ReformátusVöilliíArtlza,, 1917. (Ucember In .. ./'[ ' FIGYELŐ Csanádvánnegye .ardekeir .felklttj!«)... ; társadalmi, szép irodalmi ba „közgazdasági. Jaih BLŐFIZBTÉ3X DÍJ:; . £gl*i évre 8-K. $e*r*d4Tr« 8-K. 'élltr* ■ 4 —K. KgrMtfim ira 90 fill. ■ UiljilMlk ■lilii U Mi (1 U ii. Felelőr'-síerlctsztö'<é« laptnlajdonos : Hajdú CAJÔÏ. . Stt'rkeutöléfeírfikUdóhf'rtkUl:' REP0RMÁTU8K0VÍCSHXZA.'- Hlriitéiok jnUAjo« iMVofrikfflSlÄtm lylllir unitlit il fUUr.­„A nyomtatott betű nagy hatalom, ezt tudja minden­ki, az eljut odáig, ahová az emberi szó nem jut el so­ha ... ”, írta Hajdú Lajos felelős szerkesztő és laptu­lajdonos 1917. november 1-jén Reformátuskovácshá- zán, amikor újságja első szá­mát Figyelő címmel megje­lentette. Mezőkovácsházán hosszú évek óta, vezetők és beosz­tottak egyaránt tervezget­nek, beszélnek róla, de e beszélgetések és tervezgeté- sek mindmáig megmaradtak a jámbor óhaj állapotában. Voltak itt kezdeményezések, mert például az Állami Biz­tosító. az ÁFÉSZ, a könyv­tár jelentettek meg az el­múlt években különböző híradókat, de ezek értelem­szerűen nem töltötték, nem tölthették be egy helyi lap szerepét. Éppúgy nem, mint a Fel­szabadultunk címmel, 1969. szeptember 23-ára (a felsza­badulás 25. évfordulójára) a járási pártbizottság kiadásá­ban egyszeri megjelenésű lap sem. A Figyelő című új­ság Reformátuskovácsházán jelent meg havonta kétszer, 1-jén és 15-én, 1917. novem­ber 1-jétől 1918. augusztus 1-jéig.. Tíz hónapon keresztül 19 lapszám. Egy-egy lapszám 30 X 22 cm nagyságú, nyolc oldal terjedelmű volt. A la­pot írta, szerkesztette és ki­adta a lap tulajdonosa, Haj­dú Lajos gazdálkodó. Nagy­lakon nyomtatták Weisz Márk nyomdájában. Egy lap eladói ára 20 fillér, évi elő­fizetési díja 8 korona volt. Hirdetéseket soronként 60 fillérért közölt.­„Nehéz időkben indult meg lapunk. A drágaság iszonyú réme ránehezedett a lapvállalatokra ... írta Hajdú Lajos az első szám­ban. Saját vagyonából, az eladott és előfizetett pél­dányszámok . és hirdetések árából, az első világháború utolsó két évében mégis si­került megjelentetni lapját. Milyen is volt a Figyelő tartalma? Az alcíme: Csa­nádvármegye érdekeit felka­roló társadalmi, szépirodal­mi és közgazdasági lap. Túl sokat állít magáról ! A nyolc­oldalas lap első oldalán rendszerint vezércikket kö­zöl, általános társadalmi problémákról, A magyar földműves. Hadigazdasági szervezetünk, Az ipari szer­vezkedés, Kiegyezési provi­zórium, Egy nagy fontossá­gú miniszteri rendelet, Ren­det kell teremteni. A nemzet napszámosai stb. A klasszi­kus értelemben vett szépiro­dalmi írások, novellák, el­beszélések, karcolatok nem találhatók a lapban — in­kább szociológiai, szociográ­fiai jellegű írások, ilyen és hasonló címekkel: Társadal­mi hazugságok. Fórum, La­kásmizériák. József főherceg hős katonája. Ne legyen cé- có (A hazatérő katonák ün­neplése), A 101-esek arany­könyve stb. Versek csaknem minden példányban vannak. Ezek témája a háború és a szere­lem. Stílusuk, szövegük a népiesikedő műdal színvona­lán mozognak. A Fórum ro­vatban olyan írásokat talá­lunk, mint a „Két vitézségi érem egy tizenhat éves fiú­nak”, „Az óvodák kará­csonyfája”. E rovatban kap­tak helyet a lopásokról, a gyilkosságokról, a szerelmi félrelépésekről szóló hírek is. A Különfélék rovat a tá­jékoztatásé. Lengyel János helyi Iskolaigazgató kitünte­téséről, a helyi március 15-ei és más iskolai ünnepségről éppúgy tájékoztat, mint az országos eseményekről. Ezekből egy pár cím, mely a témát is fedi: Életbe lép a ruha- és a cipőiegy, Leszál­lítják a cukoradagokat, Az elesett hősök holttestének hazaszállítása. IV. osztály a személyvonatokon, Nősül­hetnek a 18 éves ifjak. Nem rekvirálják többé a szénát és a szalmát, Megdrágult a cu­kor, Mi az árdrágítás le- gyűrhe'tetlénségének oka?, Egy apa imája (1914—1915— 1916), A mezőgazdasági sza­badságok beszüntetése, Uta­zási kedvezmény a sebesül­tek látogatására. A lapok legérdekesebb ré­sze a Humorközpont. A kor- ’ nak megfelelően természete­sen sok a háborús vicc, anekdota. De igen jól szó­rakoztatnak a társadalmi viccek is. Az újság minden egyes példányának utolsó két ol­dala helyi és környékbeli hirdetéseket tartalmaz. Ci­pők, nyomtatványok készíté­se. gyógynövények gyűjtésé­ről. órajavításról szólnak. 1918. augusztus 1. szám utolsó oldalán felhívást ol­vashatunk az előfizetőkhöz. Ebben tudatják, hogy a „nagy papírhiány, valamint az újság előállításához szük­séges anyagok mérhetetlen megdrágulására való tekin­tettel lapunk további megje­lenését bizonytalan időre beszüntetjük.” Hajdú Lajos az újságíró, szerkesztő, laptulajdonos a lapot egyedül készítette. Fi­zetett munkatársai nem vol­tak, csak a mai szóhaszná­lattal élve külső munkatár­sak. A lap kultúrtörténeti emlék, óriási érdeme, hogy a nagy háborúval kapcsola­tos eseményeket az ország egy kis községéből, annak szemléletéből mutatja be. Azt, hogy a lap készítése Hajdú Lajosnak „jó mulat­ság” volt-e, nem tudjuk. De tudjuk, hogy tíz hónapon keresztül való megjelenése abban az időben „férfimun­ka” volt. * * * Az összes megjelent 19 lapszámból 16 eredeti pél­dány Mezőkovácsházán, a városi könyvtár helytörténe­ti gyűjteményében megtalál­ható. Balogh György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents