Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-30 / 75. szám

1989. március 30., csütörtök NÉPÚJSÁG o Ülés! tartott az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) nagymértékben közeledtek a közel-keleti kérdés megíté­lésében. Kifejtette azt is — Kállai Gyula felvetésére reagálva —, hogy nem kel­lene összefüggésbe hozni a magyar—szovjet viszonyt március 15-ével. Grósz Károly az észrevé­telekre válaszolva leszögez­te: állást kell foglalni a március 15-ei demonstráción tapasztaltakban, azonban egy később megtárgyalandó na­pirend kapcsán. Azt is el­mondta, hogy a Mihail Cor­— Nehéz ma eligazodni azoknak, akik megkísérlik fi­gyelemmel követni a ma­gyar politikai nyilvánosság­ban zajló folyamatokat. A tárgyilagos szemlélő egyide­jűleg tapasztalhatja a de­mokratizálódás kétségbe vonhatatlan előrehaladását, és olyan, olykor anarchikus jelenségeket is, amelyek már nem hasonlítanak ugyan a régi gondolatvezérléses ál­lapotokra, de még távol van­nak attól, amit a társadalom demokratikus rendjének le­het nevezni — mondotta be­vezetőben a Központi Bi­zottság titkára. — Az 1988. májusi pártér­tekezlet óta áttörés ment végbe a politikai nyilvános­ság fejlődése terén. Ma a politikai nyilvánosság széle­sebb, fejlettebb, mint az el­múlt három évtizedben bár­mikor. Ugyanakkor a nyil­vánosság szerkezetét, műkö­dését tekintve ma is átmene­ti helyzetben vagyunk. Az átmenet lényege, hogy a nyilvánosság következetes kiépülése csak a politikai döntési rendszer mélyreható átalakulásával valósulhat meg. A politikai döntési rendszer átalakítása azon­ban hosszabb folyamat, több évet fog át. Ma még az el­ért eredmények ellenére sincs áttörés a politikai dön­tési mechanizmusban, hi­szen ez jelentős részben az alkotmány újraalkotását kö­vető intézményi átrendező­déshez kapcsolódik. Ebben a helyzetben a nyil­vánosság működésében ki­kerülhetetlen ellentmondá­sok jelentkeznek. Megterem­tődött a lehetőség a külön­böző érdektörekvések nyil­vános megfogalmazásához, de továbbra sincs megfelelő alap az egyes nézetek, véle­mények szerepének, befolyá­sának megítélésével kapcso­latban. Különösen bizonyta­lan és ellentmondásos annak megismerése, hogy a széles közvéleményben milyen súllyal, hatással jelennek meg e nézetek. — A nyilvánosság vala­mennyi szintjén, így a tájé­koztatásban. a sajtóban is a mi viszonyaink között akkor lehet tartós és érdemi az el­mozdulás. a folyamatok ak­kor kezelhetőek, ha törvény által biztosított a vélemény- nyilvánítás és a sajtószabad­ság, ha világosak és egvér- telműek e jogok gyakorlásá­nak módjai, korlátái és a jogsértésekkel járó követ­kezmények is. Minden jogállamban a tör­vény határozza meg a társa­dalmi működés alapszabá­lyait, e törvények azonban mindenkor tükrözik a kor­mányzó pártok politikai aka­ratát is. A Központi Bizott­ság elé azért terjesztettük a tájékoztatási törvény politi­kai irányelveit, hogv ezt a politikai akaratot kifejezve adjon előzetes útmutatást a törvény megszövegezéséhez. — Az új tájékoztatási tör­vény a kiépülő jogállamiság fontos pillére. Megalkotása sürgető feladat: a Politikai Bizottság úgy ítéli, hogy a törvény ez év második felé­ben a Parlament elé ter­jeszthető — mondotta a to­vábbiakban a Központi Bi­zottság titkára. — Ebben a törvényben minden pártnak, szervezetnek, Intézménynek biztosítani kell azt a jogot, hogy eldöntse: mikor és mi­ről ad tájékoztatást, illetve milyen esetekben kötelezhe­bacsovval folytatott megbe­széléseken szóba került a romániai helyzet is, ám nem a hivatalos tárgyalások ke­retében. Végezetül újból megerősítette: a JasszerAra- fattal lefolytatott eszmecse­rén nem tapasztalt véle­ménykülönbséget. Hozzátet­te: a gyakorlat majd meg­mutatja, hol van azonosság és különbség. A tájékoztatót a testület tudomásul vette; ezután megkezdődött az első napi­rend tárgyalása: Berecz Já­nos tartotta meg előadói be­szédét. tők a válaszadásra. Ez a jog nem magyar sajátosság.. A titokvédelem indokolt eset­ben az állampolgárt és az in­tézményeket egyaránt megil­leti. Ezen belül is elkülöní­tetten kell a törvénynek ke­zelnie a civil társadalom ré­szét képező gazdálkodó szer­vezeteket és a politikai ál­lam szervezeteit, hiszen nem egyformán kötelezhetők in­formációszolgáltatásra. Az információgazdálkodás a po­litizálás fontos alapeszköze, a törvény ehhez is kellő lehe­tőséget és védelmet kell hogy biztosítson. Az egyetlen nyilvánosság nemcsak az MSZMP-t és a kormányt, hanem az alter­natív szervezeteket és azok sajtóját, publicistáit is ob­jektivitásra, tárgyszerűségre kötelezi. .Ha valamelyik fél nem tartja be ezeket a sza­bályokat, a szándékos torzí­tás kölcsönös bizalmatlan­sághoz és óhatatlanul kétfé­le nyilvánossághoz vezet. Az intézményi és a személyiségi jogok védelmében a törvény­nek ezért biztosítania kell, hogy aki hitelrontás útján erkölcsi kárt okoz, anyagilag is felelősségre vonható le­gyen. Ehhez változtatni kell az erkölcsi károkozásért megállapítható kártérítés polgári törvénykönyvi sza­bályozásán is. A törvényben egységesen rendezni kell a sajtóigazga­tással összefüggő, ma még nyitott kérdéseket is. A tör­vényességi felügyeletet ellá­tó szerv számára meg kell adni a jogot ahhoz, hogy fel­függesszen nyilvános közlést, bírósági eljárást kezdemé­nyezzen. Szabályozni kell a sajtóbűntettre és vétségre, valamint a helyreigazításra vonatkozó anyagi és eljárás­jogi szabályokat is. Az újságírók és az MSZMP közötti kapcsolat feszültségei egyáltalán nem újkeletüek, ezeket csupán láthatóbbá, kitapinthatóbbá tette a megváltozott helyzet. Az újságírókkal csak akkor tudjuk megnyugtatóan ren­dezni a viszonyunkat, ha hi­telt érdemlően felülvizsgál­juk velük kapcsolatos ré­gebbi magatartásunkat, és szakítunk a parancsoszto- gatással, azzal a szemlélet­tel, amely az újságírót csu­pán célfeladatok megbízha­tó, gyors és pontos végre­hajtójának tekinti. Nem igaz ugyanis, hogy mindaz, ami ma a magyar sajtóban történik, előzmény nélküli. Sokáig nem lehetünk adó­sak annak a megfogalmazá­sával, hogy volt itt egy olyan kommunista újságíró-nem­zedék, amely már több mint három évtizeddel ezelőtt is síkraszállit mindazért, ami ma a sajtóban történik, vagy aminek történnie kellene. Személyes sorsuk alakulása nagy szellemi vérveszteség­gel járt pártunk számára. Az újságírói pálya társadal­mi és anyagi megbecsülése, az újságírók önbecsülése évtizedeken keresztül a mélypontra zuhant olyan körülmények között, amikor nem lehettek a szó valódi, igazi értelmében értelmisé­giek, mert nem tekintették annak azok, akiktől a kivá­lasztásuk, tevékenységük, sorsuk függött. Közben végbement az új­ságírók között is a nemze- dékvalitás, megjelentek azok a fiatalok a szakmában, akik nagy érzékenységet ta­núsítottak ama koreszmék iránt, amelyek nem utolsó­sorban az MSZMP által is megtűrve-támogatva, sok­szor saját alkotóműhelyei­ben a szellemi elitből fej­lődtek ki. Az újságírók új nemzedéke nem nyugodott bele abba, hogy kívülrekesz- tődjék az értelmiségen. Ke­reste, s meg is találta a kapcsolatot azokkal a gon­dolatokkal, szellemi áramla­tokkal, csoportosulásokkal, amelyek újfajta nyilvános­ságot és az értelmiségi lét lehetőségeit csillantották fel számára. A sérelmek és a szakmai-politikai ambíciók elkerülhetetlenül oda vezet­tek, hogy az újságírók egy része a nyilvánosság gátsza­kadását egyfajta törlesztésre is felhasználja. A régi sajtóirányítási rendszer leépülése, s az új, a demokratikus jogállamiság kiépülése időszakában nem állnak rendelkezésre azok az eszközök,y amelyek ésszerű és etikus határok közé szo­ríthatnák a nyilvánosságban az olcsó népszerűségre való törekvést. Szaporodnak azok" a jelenségek, amelyek — semmiféle következmény­nyel nem számolva — egy­mást túllicitálva egyetlen botránykrónikának próbál­ják feltüntetni a múltunkat és jelenünket, nem törődve azzal, hogy ez sérti a tisz­tességes emberek méltóság­érzetét, és foltot ejt azon is, ami tiszta. Berecz János külön kitért a sajtót érő piaci hatásokra, melyek máris átmeneti po­litikai következményű bér­feszültségeket akoztak a túlcentralizált, korszerűtlen kiadói szervezetek és az új sajtótermékeknél foglalkoz­tatott újságírók között. Az előbbieknél kialakult gya­korlat a színvonaltalanság- nak, a fegyelmezetlenségnek kedvez. Konzerválja a kö­zépszerűséget, felértékeli az igénytelenséget, és adáérté- keli a tehetséget, az oda­adást, tehát sürgős változ­tatásra szorul. — Az utóbbi időben sok szó esik arról, hogy & leg­nagyobb hatású tömegkom­munikációs eszközök — a tv, a rádió, az MTI — legye­nek a nemzeté. Ez elvitat­hatatlan tény, de tennék hozzá néhány értelmező megjegyzést. Az első: ez kormányzati- politikai kérdés és nem irá­nyítási vagy szervezéstech­nikai természetű. A második: a nemzet in­tézményei felett a nemzet demokratikusan választott és ellenőrzött kormánya gyako­rolja a felügyeletet. Ez a felügyelet közvetlenül ki­terjed a* legfontosabb sze­mélyi kérdések eldöntésére, s e nemzeti intézmények ál­talános politikai vonalának meghatározására. A nemzet és a kormányzati hatalom szembeállítása hamis. A nemzet által a demokratikus intézményeken keresztül el­lenőrzött kormányzat nem egy szűk kör, hanem a nép hatalmát juttatja érvényre tömegtájékoztatási politiká­jában is. A harmadik: nem a ripor­terek, a műsorvezetők és a kinevezett vezetők a nem­zeti intézmények, hanem a tv, a rádió és az MTI. Nem tartozik a jogállamisághoz, a demokráciához, hogy eze­ket az intézményeket felda­raboljuk, vagy megosszuk, ezért az ilyen törekvésekkel szembe kell szállnunk. Ezek­nek az intézményeknek a mindenkori kormány politi­kai erőterében kell működ­niük, ugyanakkor nem vál­hatnak különféle pártosko- dó célok és elképzelések anarchikus szócsövévé. Az állam tulajdonában lévő elektronikus tömegkommu­nikációnak felfogásunk sze­rint a közszolgálati funkció­jukon kívül olyan politikai tárgyilagosságra kell töre­kedniük, amelyek belső mű­helyeiben nincs és nem is lehet helye az állandó köz­napi politikai csatározások­nak, a műsorokban pedig a mindenkori kormányzat ál­talános vonala folyamatos felülbírálatának. Jelenleg még nem ez a helyzet, ezért arra van szükség, hogy a kormány megfelelő, tudatos káderpolitikával, az ellenőr­zés és az irányítás eszközei­vel, ezen intézmények anya­gi-technikai színvonalának határozott emelésével érvé­nyesíteni tudja akaratát ezekben az intézményekben. Az MSZMP orgánumai ko­rábban a párt kizárólagos hatalmi helyzetéből fakadó presztízzsel rendelkeztek. Ez megszűnt. Az új helyzet át­meneti zavarodottságokat 'idézett elő néhány szerkesz­tőségben, de máris mutat­koznak annak jelei: a leg­tehetségesebb belső tartás­sal rendelkező újságírók fo­kozatosan egyre inkább ma­gukra találnak. A kihívást nem elemi csapásnak tekin­tik, hanem olyan állapot­nak, amelyben a szellemi érvényesülés lehetőségei ki­tágulnak. Egyetértenek az­zal, hogy olyan viszonyok kialakításában kell közre­működniük, amelyekben nem a vezetésnek van párt­ja, hanem a pártnak van ve­zetése és sajtója. Ennek megfelelően kezdik érezni, hogy új, megváltozott kö­rülmények között kell dol­gozniuk, tevékenységüket meg kell szabadítaniuk a bürokratikus elemektől, ha talpon akarnak maradni. Lukács János elöljáróban áttekintést adott a pártviták politikai és szervezeti jelle­gű tanulságairól, kiemelve azt a törekvést, hogy a poli­tika formálásában a párt minden tagjának legyen ér­demi részvételi lehetősége. Utalt arra a tanulságra is, hogy nagyobb mértékben tiszteletben kell tartani a pártmunka — és így a viták­ban való részvétel — önkén­tességének elvét. Megállapí­totta azt is: helytállónak bi­zonyult az a kijelentés, hogy előtérbe kell helyezni a párt értelmiségi létformáját. Ki­emelte: a párttagság döntő többsége várja és elvárja, hogy a Központi Bizottság továbbra is tegyen kezde­ményező lépéseket a társa­dalmat alapvető módon érin­tő sarkalatos kérdésekben. Szólt arról is. hogy sürgetik a kezdeményező lépéseket a gazdasági reform meggyorsí­tása — s ily módon a poli­tikai és a gazdasági reform közötti összhang megterem­tése — érdekében, valamint a párt szervezeti és működé­si rendjének átalakítása te­rén. Ezután Lukács János né­hány olyan gondolatot ve­tett fel, amely a párt szer­vezeti és működési rendjé­vel, felépítésével, a politikai rendszerben elfoglalt változó helyzetével kapcsolatos. — Milyen tanulságokkal szolgál pártunk eddigi szer­vezeti működése? Általános értelemben elsősorban azzal, hogy az MSZMP szervezeti rendje — a szervezet felépí­tése és annak belső tartalma — ma már nem alkalmas a tagság demokratikus akarat- képzésére épülő akcióegység megteremtésére. Olyan szer­vezeti rendszerre van szük­ség, amely önmagában hord­ja saját megújulásának ga­ranciáit, rendelkezik az ön­korrekció szervezeti mecha­nizmusaival, szakít az eddi­gi hierarchikus működési móddal. A szervezeti haté­konyság biztosítása elsősor­ban azt igényli, hogy mind a pártok egészében, mind a nagv önállósággal tevékeny­kedő egységeiben folyamato­san meglegyenek az önsza­bályozó ciklusok. Kialakítandó az is, hogy melyek lehetnének a gyakor­lati normák, amelyeket min­den magyar pártnak, köztük az MSZMP-nek is — célsze­rű tiszteletben tartania? Először: a politikai mun­ka önkéntes, állampolgári és nem munkavállalói jogon végzett tevékenység. Ezért a pártok teljes mértékben tartsák tiszteletben tagjaik munkaidejét. Rendezvényei­Könnyű elvileg megfogal­mazni, hogy a megyei párt­lapok a MSZMP megyei lapjai, ezért követett politi­kai irányvonalukban egy­szerre kell megjelennie a központi és helyi politikai stratégia és taktika elemei­nek. A gyakorlatban mind­ezt úgy kell érvényesíteni, hogy a szerkesztőségek ön­álló műhely jellege is meg­maradjon, illetve létrejöj­jön. — Bennünket most az a szándék vezérel, hogy lerö­vidítsük azt az átmeneti pe­riódust, amikor a korláto­zott nyilvánosság régebben megszokott gyakorlata már nem folytatható, de az új intézményi keretekhez, a demokrácia rendjéhez nél­külözhetetlen jogi biztosíté­kok még nem működnek. A vita után szavazás kö­vetkezett: a testület egy­hangúlag úgy döntött, hogy megbízza a szerkesztőbizott­ságot a dokumentumoknak a vitában elhangzottakkal történő kiegészítésével, s az élőterjesztést, valamint a vi­taösszefoglalót elfogadta. Ezután Lukács János, a Központi Bizottság titkára terjesztette elő a politikai rendszer reformja párton belüli vitájának tapasztala­tairól készített jelentést. két, összejöveteleiket, a to­vábbképzést munkaidőn kí­vül szervezzék. Se a műszak- beosztás, se a munkahelyek szétszórt jellege, se más okok ne adhassanak felmen­tést ez alól a szabály alól. Meggyőződésünk, hogy a pártok munkarendjét hozzá lehet igazítani még az ilyen, kétségtelen nehezen kezelhe­tő követelményhez is. Másodszor: a pártok szer­vezeteik működéséhez ne ve­gyenek igénybe vállalati, szövetkezeti és intézményi pénzeszközöket, kivéve azo­kat az eseteket és módokat, amelyeket a pártokról szóló törvény majd lehetővé tesz. Az MSZMP is eszerint gaz­dálkodjon. Harmadszor: a politikai pártok függetlenített tiszt­ségviselőiket, apparátusukat és alkalmazottaikat maguk fizessék. Az MSZMP is — a megfelelő átmenetet bizto­sítva — térjen át erre a rendszerre. Negyedszer: a pártok ne integrálódjanak a gazdasági vállalkozások és az állami költségvetésből finanszíro­zott intézmények vezetési rendszerébe. Ugyanakkor tá­mogatjuk azt a világszerte kibontakozó irányzatot, amely egyrészt a munkavál­lalók tuljdonossá tételére irányul, másrészt — a dön­téshozatal változatos kollek­tív formáin keresztül — a tulajdonosok és képviselőik, illetve a munkavállalók együttműködését serkenti. A politikai pártok és a mun­kahelyi irányító szervek in­dokolatlan integrációjának megakadályozása érdekében javasoljuk a Központi Bi­zottságnak : kezdeményezze a Minisztertanácsnál, hogy szüntesse meg mindazokat a jogi előírásokat, amelyek a politikai mozgalmaknak ki­vételezett lehetőséget bizto­sítanak a személyzeti dön­tések befolyásolására. Ter­mészetesnek .tartjuk, hogy a pártok, erejük mértékében, jelölteket állítanak majd a népképviseleti testületek és végrehajtó szerveik tagjaira, valamint az új közjogi funkciókra. Ezzel a jogával — amely egyben a tagság­gal szembeni kötelezettség is — az MSZMP is élni fog. Változatlanul jelölteket ál­lít fontos közéleti posztokra, és szervezett erőfeszítéssel igyekszik megszerezni az adott kérdésben választásra, illetve kinevezésre jogosul­tak többségének támogatá­sát. .Ajánljuk továbbá a Köz­ponti Bizottságnak, hogy foglaljon állást azon alap­elv mellett, miszerint fog­lalkozása és beosztása miatt a társadalom egyetlen in­tézményének tagja sem zár­ható ki a politikai pártok­ban viselt tagság és a pár­tokban folytatott tevékeny­ség lehetőségéből. Ez is hoz­zátartozik az állam polgá­rainak jogegyenlőségéhez. A pártok jogi egyenlőségét pe­dig — többek között — ga­rantálja az, hogy a politikai pártok szervezetei —az em­lített normák szigorú betar­tásával — a társadalom min­den intézményében működ­hessenek, és ebből a lehető­ségből egyetlen törvényes párt se legyen kizárható. A helyi pártszervezet kö­zéppontba helyezése — mon­dotta — módosítaná a me­gyei testületek szerepét, ön­álló politikai szerepet a me­gyei választások előkészíté­sében, a megyei népképvi­seleti szervekkel való kap­csolatokban, az egész me­gyére kiterjedő településfej­lesztési kérdésekben, a tö­megtájékoztatási eszközök­kel és a szellemi élettel ápo­landó kapcsolatokban ját­szana. Ugyancsak fontos feladatuk lenne azon politi­kai szolgáltatások biztosítá­sa is, amelyek hatékonyan a megyei szintre koncentrál­hatok. A vitában felszólalt Grósz Károly és nagy nyo­matékkai adott hangot an­nak a véleményének, hogy a Központi Bizottság az utóbbi évtizedek egyik leg­jelentősebb politikai dönté­sét hozza meg most, amikór a többpártrendszer lehetősé­gét teremti meg. Rámuta­tott: a politika történetében ritkán fordul elő, hogy egy párt monopolhelyzetét tuda­tosan feladja, miközben még rendelkezik az annak fenn­tartásához szükséges esz­közökkel. * * * Ezután a KISZ XII. kong­resszusának előkészítéséről, az ifjúsági szervezet tovább­fejlesztésének irányairól tá­jékozódott a testület. A Központi Bizottság, a „különfélék” között megtár­gyalta a Lukács György- alapítvány létrehozásáról szóló javaslatot. Az ezzel kapcsolatos előterjesztésben Berecz János elmondta, hogy az alapítvány célja: hozzá­járulni a marxista, szocia­lista eszmeiségű társada­lomtudományi kutatás, ne­velés, oktatás, politikai is­meretterjesztés feltételeinek javításához. A Központi Bizottság az előterjesztést egyhangúlag elfogadta. A következő napirendi pont keretében a Központi Bizottság tájékoztatót hall­gatott meg az 1989. március 15-ei ünnepi rendezvények politikai megünnepléséről. Az ehhez fűzött kiegészítő­jében Berecz János kiemel­te. hogy a megemlékezések széles körű társadalmi rész­vétellel, rendben, konfron­táció nélkül zajlottak le. A résztvevők számát nehéz megbecsülni, mert sokan az egyik gyűlésről a másikra vonultak. A rendezvények mozgalmasak voltak, a ha­zafias gondolatok élénk visszhangra találtak a tö­megekben. s a jelszavaknak is volt hatásuk. Röviddel este hét óra után befejezte tanácskozá­sát a Magvar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága. Munkanapjának végén a testület — zárt ülé­sen — személyi kérdésekben döntött. A közelmúltban az Országgyűlés elnökévé meg­választott Szűrös Mátyást felmentette központi bizott­sági titkári tisztéből. Nyug­díjba vonulása miatt ugyan­csak felmentette a megszűnt Pártélet című elméleti fo­lyóirat főszerkesztőjét. La­katos Sándort. Az MSZMP folyóiratot indít Űj Fórum címmel; a lap főszerkesztő­je Szerdahelyi István lett. A Központi • Bizottság szerdai üléséről közlemény jelenik meg. A hazai és külföldi sajtó képviselőit ma délután tá­jékoztatják a tanácskozásról. (MTI) Berecz János előadói beszéde Lukács János előterjesztése

Next

/
Thumbnails
Contents