Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-25 / 72. szám
ikÖRÖSTÁJSZÜLŐFÖLDÜNK 1989. március 25., szombat Készülő kiadvány, népszokások, emlékek Dobozról „A tanulmánykötet a magyarságkutatás.része... Hamarosan új kiadványnyal gazdagodik a megye településeinek történelmi múltját, fejlődését bemutató irodalom: készülőben van egy több éves helytörténeti kutatások eredményeit ösz- szefoglaló tanulmánykötet Dobozról. Nem kis feladat hárult a szerzőkre, amikor arra vállalkoztak, hogy a több, mint 900 éves településről átfogó, tudományos igényű munkát állítsanak össze. A könyv szerkesztője, Réthy Zsigmond, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum osztályvezetője elöljáróban a kiadvány létrejöttének gondolatáról, aktualitásáról beszél: — Doboz azon településeink egyike, amelyről eddig még nem készült monográfia. Bizonyos helytörténeti munkák már a XX. század első felében megjelentek; kezdve Illyés Gyulával. — a Lélek és kenyér című művében a felesége egy tanulmány erejéig foglalkozik Dobozzal —, aztán Nagy Gyulának a község gabonatermesztéséről készült anyaga érdemel említést,, Marsi László 120 oldalas kiadványa a régmúltat illetően meglehetősen hiányos — főleg a felszabadulás utáni fejlődést mutatja be. Oláh Andor körzeti orvos kutatásai jelentősek még, illetve Csendes Béla könyve kívánkozik a sorba, ám ez utóbbi is csupán részmunkákat tartalmaz, az egyes szakágakon belül nem törekedett a teljességre. Annak idején, 1975-ben — a község 900 éves évfordulójára — szerettünk volna egy monográfiát készíteni, ez akkor sajnos, nem sikerült. A ’80-as években, külső munkatársak bevonásával újra lendületet vett « kutatás, s. ennek a munkának az eredménye a mostani tanulmánykötet. Réthy Zsigmond bizakodva teszi hozzá : a 680 kéziratoldal terjedelmű, 100 fotóvak korabeli térképpel illusztrált kiadvány megjelenése a nyár végére várható. A könyv részletesen foglalkozik a település és környéke természetrajzával, bemutat egy Szarmata-kori telepet, megtalálható benne Doboz történetének összefoglal ása, egészen az Árpádkortól kezdődően vizsgálja a lakosság összetételét, származását és a dobozi nyelvjárást. A 22 tanulmnányban többek között szociálgeográ- fiai kutatásokról, gabonatermesztésről, lakáskultúráról, helyi népviseletről olvashatnak majd az érdeklődők. — Dobozról az első írásos emlék 1075-ből maradt ránk — összegez Réthy Zsigmond —, s minden bizonnyal akkor már több évtizede állandó településként létezett a falu. ősi szerkezete ma is fellelhető; évszázadokon át tökéletes harmóniát alkotott a folyókkal, lápokkal, vadvizekkel és erdőségekkel dús környezetével. A helybéliek különös gonddal igyekeztek a fiatal generációkba nevelni az ősi népszokásokat és kultúrát. Az 1960-as évek drasztikus életforma-váltása — téeszek alakulása — jelentett igazi törést a doboziak életében, s ma már egyre kevesebben élnek azok közül, akik a régi világból átmentették az értékeket. A tanulmánykötet rendkívül értékes és fontos könyv, a magyarságkutatás részeként is felfogható. Nem tekinthető teljes munkának, egy-egy téma továbbra is kidolgozásra vár — ezért nem nevezhető monográfiának —, így a kutatás folytatódik, remélhetőleg egy újabb, hasonló terjedelmű és mélységű kötet összeállításáig — mondja búcsúzóul Réthy Zsigmond. Egy XIX. század első felében épült dobozi lakóház konyhája. A helyiség eredetileg szabadkéményes volt, később le- padlásolták i Utcai oltár a Hold utcában (az archív fotón látható épületet — az oltárral együtt — lebontották) Jellegzetes dobozi nádfedeles parasztház (A fotókat a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum archívumából kölcsönöztük.) „...napszám után indultunk kából ni...” Az ősi dobozi népszokások, hagyományok már csak az idősebb nemzedék emlékeiben élnek. A régi korok legendáit idősebb Komlósi Mátyás évtizedek óta gyűjti, rendezgeti, meg is írta száz oldalban, s bevitte a helyi népfronthoz, lektoráltat™. A történetek egy részét .maga is átélte ... „Apám Wenckheim gróf csikósa volt, s magam ötéves koromig a versenylovak és csikók között nevelkedtem” — emlékezik Komlósi Mátyás bácsi az 1920- as, ’30-as évek fordulójára. Kedvesek a szegényházban töltött évek, ahová nagyanyja, „az öreg nagykon- tyú Erzsi” vitte, s ahol számtalanszor felküldték a padlásra gyógyfüvekért. Ott szárították ugyanis az apró bojtorjánt, az útilapút, a fodormentát meg a szíkfűt, ami az ízületi bántalmaktól az epehólyag-gyulladásig mindenféle nyavalya gyógyítására szolgált. „Sok-sok értékes dolog lapult ott a szekrények alján, jó lett volna megmenteni őket, de egyszer összeszedték mindet és elásták valahová, azóta sem találjuk” — sajnálkozik Mátyás bácsi. Aztán nagy ugrás az időben: az 1960-as években iskolára küldték Szabadkígyósra — ott ragadt rá a történelemtudomány szeretető, s attól kezdve gyűjti az emlékeket, és a tárgyakat. A legnagyobb hatással a Doboz környéki, 15 évig tartó régészeti ásatás volt; akkor — tanácselnök-helyettesként — naponta kétszer, háromszor is meglátogatta a dr. Kovalovszki Julianna vezette feltárásokat. Az igazi gyűjtést idős emberek körében végezte Komlósi Mátyás, mert mint mondja, a hiteles történések Julcsa néni, Sári néni meg Pista bácsi „meséiben” voltak. Igyekezett összeszedni a dobozi csúf- és beceneveket; a hasonnevű családokat ugyanis igyekeztek mindenféle megkülönböztető névvel ellátni — ilyen volt a már említett „nagykontyú”, a nagyanyja beceneve, amit aztán a leszármazottak, még ő maga is örökölt. A család másik ágáról pedig a Palkó- Komlósi nevet kapta, de úgy is ismerték, mint Baronakö- tő-Komlósit, mert a nagybátyja ezzel a szerszámmal dolgozott a Doboz környéki földeken. (Baronakötő — kö- kényfatövisből font szerszám, amivel a földet simítják, boronálják.) Ősi dobozi családok £ Szabók, volt is belőlük bőven, így, ha mondjuk Szabó Mihály elvette feleségül Fekete Jul- csát, máris „Fekete-Szabóként” emlegették. Emlékirat 1871-ből a Doboz környéki vizek szabályozásáról Komlósi Mátyás a hajdani pásztorok dudájával és ostorával A napszámosok vízhordó edénye, a csobán Csizmaszárból készült budli- bicskatartó Hajdani népszokásokat Komlósi Mátyás még maga is mívelt: „Fiatal koromban virradattól napnyugtáig jártunk napszámba a gróf birtokára, mégis, amikor hazaértünk, volt még időnk- kedvünk kóbolni; azaz szom- szédolni. Kis csapatokba verődtünk, s mentünk végig az utcán. Ha valaki meglátott bennünket, meg sem kérdezte, hová tartunk, hiszen a kóbolás mindennapi szokás volt a Jaluban.” Komlósi Mátyás féltve őrzött kincsei sorra előkerülnek a vendégszoba asztalára: az 1970-ben, szitakéregből készült kézimunkás var- rósdoboz (Veres Kámyácki- né, azaz Kárnyácki Mihály- né tulajdona), a csizmaszárból készített budlibicska- tartó, odakint az udvaron a pásztorok dudája meg az ostor, az aszottoló, a hajdani napszámos kéziszerszáma, s fönt a padláson megannyi régi használati eszköz, a disznóperzselőtői a viharlámpáig ... László Erzsébet kézimunkás varródoboz 1790-ből. Anyaga: főzött fenyőfa, eredeti fesFotó: Kovács Erzsébet Szitakéregből készült téssel
