Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-23 / 70. szám

1989. március 23., csütörtök

o

Szarvas flndrásné felszólalása

nak, a szakszervezeteknek, valamint számos alternatív szervezetnek a véleményével.

A sztrájktörvénynek — a kormány megítélése szerint — meg kell felelnie az általános emberi jogok követelményeinek, a most formálódó alkotmányban megfogalmazódó szabadságjogoknak, valamint az ENSZ által elfogadott Nemzetközi Egyezségokmánynak. El kell ismerni — mondotta Nyers Rezső —, hogy az eredeti törvénytervezet még vitára adott okot, az új változat azonban már megfelel az említett követelményeknek. A munkavállalók érdekérvényesítésének végső eszköze a törvény által nem korlátozható nagyobb mértékben, mint amit a társadalom érdekei indokolnak. Ennek az elvnek felel meg az, ha a sztrájk alapvető dolgozói joggá válik, s ugyancsak in-' dokolt, hogy a szakszervezetek lehetőséget kapjanak a szolidaritást kifejező munkabeszüntetésekre. Természetesen nem hanyagolhatok el a munkáltatói érdekek sem. Amennyiben ugyanis a sztrájk akadályozná a gazdasági élet folyamatosságát, a technikai fejlődést, az a dolgozók érdekeit is sértené.

Bár a gazdaság különböző ágazataiban nagyon eltérő helyzettel kell számolni, ennek ellenére mégis szükség van a sztrájk egységes törvényi szabályozására. Válságágazatokban reális a veszély, hogy a fel-fellobbanó sztrájkok jelentős mértékben nehezíthetik a stabilizációs törekvéseket. Ennek veszélyét azonban nem különleges törvényi korlátozással kell csökkenteni, hanem az egyeztetés, az együttműködés, a társadalmi partnerség elmélyítésével. Bár még nem alakultak ki a társadalmi egyeztetés, a munkaszerződések megkötésének megfelelő módszerei, szabályai, ennek ellenére mégis elodázhatatlan a sztrájk törvényi szabályozása.

Felszólalt még Pál József, majd Halmos Csaba következett, aki vitazárójáhan először arra a kérdésre válaszolt, szükség van-e hazánkban ilyen törvényre. Az államtitkár szerint a sztrájkjog törvény nélkül csak fiktív deklaráció, a sztrájk csakis ezzel a törvénnyel válik igazi joggá. Ugyanakkor jogosnak kell tekinteni azokat az aggodalmakat is, amelyek úgy ítélik meg, hogy a törvény hatására gyakoribbá válnak majd a munkabeszüntetések. Kifejezte a kormány azon szándékát, hogy a törvénnyel szaÊn a törvénytervezettel kapcsolatos észrevételeimet mint bérből élő nagyüzemi munkás kívánom elmondani. Gondolataim kifejezik az ilyen élethelyzetben lévők véleményét, s e nézetek közreadására inspirációt kaptam azon munkások többségétől, akik választóim zömét is alkotják.

Meg kell mondani, hogy a nagyüzemi munkásság nem fogadja olyan érdeklődéssel és olyan lelkesedéssel a neki biztosítandó újabb sztrájkjogot, mint amilyen élénkséggel foglalkoztatja ez a kérdés a tömegkommunikációt, és a felső vezetés szakembereit. Vajon miért? Talán nem kell a reform, nem kell egy újabb jog, amivel a szabadságjogok köre bővül? Nem. Nem erről van szó! A nagyüzemi munkás-közgondolkodás alapvetően idegenkedik a sztrájktól. A józan közgazda racionalizmusával úgy véli, hogy ha minden emberi létezés alapja a munka, akkor annak leállításával önmaga létalapját támadja. Nem ennek a jognak léte vagy hiánya okozza fő gondját, s a társadalmi feszültségek kezelési eszköztárában sem látja szívesen.

Nem reformértékű számára a jog, hogy majd törvényes keretek között sztrájkolhat, amikor a családok többsége a létminimum alá szorul, romlanak kilátásai a fokozódó munkanélküliség miatt; saját és gyermekeik jövője bizonytalan mind anyagi, mind erkölcsi vonatkozásban. Ezen bizonytalan körülményekbe a munkások saját hibájukon kívül kerültek, bíztak az ország vezetésében; azokban, akik az ország gazdasági, politikai folyamatait irányították. Most azonban rá kellett jönniük, hogy ez az irányítás nem volt és most sem hibamentes. Ügv vélik, a hibákat nem feltétlenül politikai dimenziókban kell keresni, hanem igen sok esetben a magas szinteken is megtűrt, szakmai hozzá nem értésben, áttekintés! készség hiányában, döntésképtelenségben.

A munkások többsége úgy véli, hogy a sokszínű politikai törekvések, az eddigi povatolják a jogbiztonságot, és tegyék kiszámíthatóvá az érintettek számára a sztrájkból adódó kötelezettségeket és következményeket.

Halmos Csaba szólt arról is. hogy mielőbb helyre kell állítani a kollektív szerződések becsületét. Alapvető jelentőségűnek mondta, hogy amiben a munkavállaló és a munkáltató a szerződésben megállapodott, azzal kapcsolatban sztrájkot kezdeményezni csak a szerződés felbontásával lehessen. Ennek

litikai hiányosságok feltárása mellett sokkal erőteljesebben kellene feltárni napi gazdasági hiányosságainkat, mert „történelmi emlékekkel” lassan már nem lehet elfogadható - magyarázatot adni napjaink hibáira.

Megint úgy tárgyalunk egy törvénytervezetet, hogy- sürgős. Szóvá kell tennem, miért sürgős? És miért nekünk kell sietni, akik hor- • dozzuk a döntés felelősségét, és miért nem annak, aki az előkészítésben munkálkodik. Hazánk már 1976-ban csatlakozott a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egység okmányhoz, amely alapján elismertük állampolgári jogként a munkabeszüntetés jogát. Volt idő elkészíteni a tervezetet 12 év alatt. Ha 1988 májusától az új időszámítás szerint veszem, úgy is közel egy év. Nekünk, döntéshozóknak pedig csak hetekben mérik az időt! Sőt, napokban, amit bizonyít a jogi-igazgatási és igazságügyi bizottság jelentése, amelyben javaslatot tesz módosításokra. Magam részéről a törvénytervezetet a módosításokkal együtt tudom elfogadni, abban a reményben. hogy alkalmazására csak ritkán, vagy egyáltalán nem kerül sor. A munkás nem sztrájkot, hanem munkát, és a munkájával arányos bért akar. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

feltételei a Munka Törvénykönyvének módosításával egyszerűsödtek.

Az államtitkár utalt arra, hogy a vita során számos kritikai észrevétel hangzott el az előkészítő munkára vonatkozóan. Többen a kapkodást, a sietséget tették szóvá, és felvetették, miért oly sürgős a sztrájktörvény megalkotása. Halmos Csaba elmondta, hogy a szakmai munka már csaknem másfél éve megkezdődött a kormány, a kamara és a SZOT körében, s az elképzelések fél éve nyilvánossá váltak.

Az államtitkár válaszát követően a sztrájktörvény tervezetének általános vitáját lezárták, és az elnök részletes vitára bocsátotta a törvényjavaslatot. Ebben azonban már senkii sem kívánt felszólalni.

A sztrájktörvény tervezetét az elfogadott módosításokkal kiegészítve az Országgyűlés 17 ellenszavazattal, 27 tartózkodás mellett törvényerőre emelte.

Ezután a napirendnek megfelelően Beck Tamás kereskedelmi miniszter tájékoztatta az Országgyűlést a Budapest—Bécs világkiállítás előkészítésének helyzetéről.

A hozzászólók között volt; Szentágotfiai János. dr. Horváth Ferenc és Koltai Imre.

•Ezt követően az Ország- gyűlés este hat óra után néhány perccel befejezte szerdai munkanapját. A világ- kiállítás előkészítésének

helyzetéről ma reggel folytatódik a parlamenti vita.

Az országgyűlési tudósításokat készítették: Fábián István, Gál Edit, László Erzsébet és Bákóczl Gabriella

Képviselői munka

— szakértői segítséggel

Az új házszabályok — kifejezvén a jogos igényeket

— lehetővé teszik, hogy egy-egy képviselő munkáját szakértői testület segítse. Békés megyében elsőként Németh Ferenc, Orosháza parlamenti képviselője alakított szakértői csoportot.

— Idén annyi feladat vár az Országgyűlésre, hogy a képviselő egymaga képtelen ellátni — magyarázza Németh Ferenc. — Olyan szakemberek segítenek majd, akiket közvetlenül érintenek a készülő törvények; jogászok, pénzügyi szakemberek, közgazdászok, állam- igazgatásban dolgozók, ügyészek, bírák, agrár- és műszaki szakemberek. Az alakuló ülésen a munkamódszert igyekeztünk kialakítani.

— Miben állapodtak meg?

— Mindenki a szakterületéhez tartozó témában készít véleményt, amit aztán közösen megvitatunk.

— A különböző dokumentumok, törvénytervezetek hogyan jutnak el a szakértőkhöz?

— A házszabályok szerint a képviselőnek 30 nappal az ülésszak előtt kell megkapnia az írásos anyagot. Ezeket lemásoltatom, később a beérkezett és összegyűjtött véleményeket a közös tanácskozás elé viszem, s az ott elhangzottakkal kiegészítve áll össze a soron következő ülésszak napirendjéhez kapcsolódó szakértői vélemény.

Haladás Tsz, Lökösháza

Létszükséglet a változás

A legutóbbi, februári közgyűlésen ÿj elnököt választott a tagság a Lökösházi Haladás Tsz-ben. Üj vezetőt, Szalai Ferencet, aki annak idején, amikor felvették a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki karára — több mint két évtizeddel ezelőtt — álmában sem gondolta, hogy valamikor Lökösházán lesz a mezőgazdasági nagyüzemben első ember.

— Tősgyökeres keverme- si vagyok — mondja —, oda is szerettem volna visszamenni dolgozni. Azután úgy alakult, hogy a második évben eljöttek hozzám a lö- kösi tsz vezetői : szükségük lenne gépészmérnökre. Ösztöndíjat is adnának, vállalnám-e? Nem sokat gondolkoztam rajta, hogyne jött volna jól az ösztöndíj, meg a két település sincs messze egymástól. Igv kerültem Lö- kösházára 1972-ben, amikor elvégeztem az egyetemet, műhelyvezetőnek. Néhány év múlva kineveztek műszaki vezetőnek, s éppen egy évtizeddel ezelőtt társadalmi elnökhelyettesnek választottak meg.

— Közben kaptam szolgálati lakást, 1971-ben, amikor megnősültem, az új asz- szonnyal ide költöztünk, örültünk neki, elégedettek voltunk. Üjabb tíz esztendő kellett ahhoz, hogy elegendő pénzt, meg erőt gyűjtsünk, hogy nekivághassunk saját családi ház építésének. Szükségét éreztük, egyrészt mert hosszabb időszakra gondoltuk az itteni letelepedést. meg azért is, mert nagyon szeretjük a gyermekeket. Ügy akartuk, hogy1 először ők legyenek, a családi ház azután jöhet majd.

— Szóval, mentek az évek. megnőttek a gyermekek. A két idősebb Békéscsabára jár a „Kemény Gáborba”. az

egyik vasutas-, a másik gépjárműtechnikusnak készül. A kicsi, a lány még általános iskolás. A feleségem a tanácsnál helyezkedett el.

— Az elnökválasztás hoz-e változást a téesz vezetésében? A válaszom erre: igen. De nemcsak azért, mert az új seprűnek jól kell sepernie. Főleg azért, mert létszükséglet a változás. A célkitűzések közül elsőnek rangsoroltuk a szervezeti változtatást, és azt is, hogy a termelés egy kézben legyen. Nem szeretnénk a jelenlegi 170 dolgozói létszámot csökkenteni, de bizonyos átcsoportosításokra feltétlenül szükség van.

— A növénytermesztésben nem kell alapvetően megreformálni a szerkezetet. A kukorica és a búza továbbra is fő növényünk, előnyt élveznek. Ezekből mintegy 2000 hektáron vetünk. Szójából viszont megduplázzuk a vetésterületet: 50-ről 100 hektárra. Szeretnénk eredményessé tenni a sertéságazatot. s évente 2500 hízott

sertést eladni. Van még egy kavicsbányánk; az ottani „termést” az újkígyósi Kemikáliái együttműködve kívánjuk felhasználni termékeinknél. Erről folynak most tárgyalások. Melléküzemágban működik egy termelőegység. A Gyulai Kötőipari Vállalattal kialakított eredményes kapcsolatoknak köszönhetően a kis üzemben 45 nő talált munkát.

— Viszonylag jól kiépített öntözőhálózatot „örököltem”. Ezt kihasználva, háztáji kertek között, a kertészetet kívánjuk feléleszteni, hiszen a háttér — a hűtőház, konzervgyár — ehhez adott. Biztató a kezdet, és nagyon reméljük, hogy végre bővebb esztendők következnek a szűk, sanyarú évek után, és reális lesz a kitűzött 3.5 millió forint nyereség elérése. Ebben azért is bízunk, mert nemrég 13 százalékos béremlést hajtottunk végre, remélve, hogy ez tovább aktivizálja tagságunkat.

Kép. szöveg: Béla Ottó

■Nemcsak a téesz, hanem a székház is megújult

Békéscsaba kontra Gyomaendréd

fl csabai munkásgyíílés szót kér

A Békés Megyei Népújság 1989. március 11-1 számában Hornok Érné tollából „önállósuló gyáregység” címmel megjelent cikk egyoldalúan és részrehajlóan mutatja be a kialakult helyzet okait. A cikkben nyilatkozó Szujó Zoltán fejtegetéséből az tűnik ki, hogy a békéscsabai

gyáregység kollektívája egy élősködő társaság, amely a gyomaendrődi munkatársaink kizsákmányolásából éL A valóság ilyen torzított módon való tálalása félrevezeti az újság olvasóit, kollektívánkról beállított negatív képpel méltán váltja ki annak elégedetlenségét.

A békéscsabai gyáregység és a vállalati központ dolgozói szeretnék, ha az ügyben azok is elmondhatnák véleményüket, akik „csak” végzik napi munkájukat, nem bojkottálnak, s ezért kérjük e levélnek vagy tartalmának közlését a Népújságban.

Fejlesztés. A nyolcvanas évek elején vállalatunknál végrehajtott energiaracionalizálási programból adódó beruházás háromnegyed része a 2. számú gyáregységnél, Gyo- maendrődön valósult meg. 1986-tól a választott kollektív vezetés — melyben arányosan a gyomaendrődi gyáregység is képviselteti magát — dönt a fejlesztések megosztásáról1. Az elmúlt években a termelési értékkel arányosan — amit helyesnek tartunk — részesedett a két gyáregység a beruházásokból.

Árbevétel: Természetesnek tartjuk, hogy ugyanazon profilon belül a nagyobb lekötött eszközzel, magasabb termelési értéket kell produkálni. Gyáregységünk a lekötött eszközökkel arányos árbevételt ért el.

Eredmény: Gyáregységünknek sem környezetében, sem vállalaton belül nincs szégyenkeznivalója az elért nyereség tekintetében. Kollektívánk az árbevétel arányában részesedik az elért vállalati eredményből.

Anyagi elismerés: A két gyáregység bér- színvonala jelenleg, gyakorlatilag egyforma, ami Gyomaendrődön egy kiemelkedőt jelent, Békéscsabán pedig „csak” jónak számít. Itt a teljesség kedvéért szeretnénk megjegyezni, hogy a békéscsabai gyáregység az elmúlt évben létszámmegtakarítással bérmegtakarítást ért el, amit a kollektív szellem ápolása miatt a gyomaendrődi gyáregységgel megfeleztünk, és így került a dolgozók részére kifizetésre.

Gázkazángyártás jövőjé: Ma olyan időket élünk — és ezután még inkább —, hogy terméket nem lehet 5-10 évre előre tervezni. Azt kell gyártani, amit a piac az adott időben elfogad. Gázkazánok mellett vegyestüzelésű kazánokat is gyártunk, igaz a 2. számú gyáregység rajtuk áliló okok miatt, ezt nem mondhatja el magáról. Termékeink iránt a kereslet olyan, hogy annak csak egy részét tudjuk kielégíteni. Erőink szétforgácsolását jelentené egyéb termékek gyártásbavétele. A jövő biztosításának lehetősége az is, hogy keressük a piac esetleges bővítésének lehetőségét. Kutatjuk új termék gyártásiba vételének módját. Jóllehet, ez utóbbinak gyártására, a korábban említett ok miatt, nem kerül sor. E témákkal vállalatunk foglalkozik, ezért számunkra érthetetlen, hogy Szujó Zoltán miért ennek ellenkezőjét állítja.

önállósulás kérdése: A Békéscsabán dolgozó kollektíva úgy ítéli meg, hogy 1985- ben a megyei tanács bölcsen döntött, amikor nem engedte meg vállalatunk szétzilálását. A döntés helyességét bizonyítják az azóta közösen elért sikereink. Gyáregységünk kollektívája úgy véli, hogy amennyiben az önállósulás gondolata ismét felvetődik, azt nem érzelmi alapokon kell megvitatni, hanem szigorúan gazdasági meg- fontoláisoknak kell meghatározni a jövő útját. A döntés meghozatalában nem a múltat és a jelent, hanem inkább a jövőt kell számbavenni. Vállalatunk jövőjének megoldásában nem használ a bojkott, a torzított információk propagálása. Közös érdekünk ügyében kérünk a gyomaendrődi kollégáinktól higgadt, megfontolt magatartást.

Gondolataink megfogalmazása egy kicsit hosszúra sikerült, mentségünkre szóljon, hogy részkérdések kiragadása nem szolgálta volna a tisztánlátás ügyét. Levelünkben közöltek tényeken alapulnak.

„KÖRÖS” Kazángyártó és Gépipari Vállalat békéscsabai dolgozói nevében: az 1989. március 13-i munkásgyűlés résztvevői