Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-23 / 70. szám
O 1989. március 23., csütörtök fl miniszterelnök-helyettes adója kiesett munkabérüket kártérítés címén igényelhetik. Végezetül egy olyan kérdésről beszélt, amelyről a tervezet szándékosan nem szól: a szankcionálásról, a felelősségre vonásról. — Tudatosan törekedtünk arra, hogy a jogellenes sztrájkhoz kapcsolódó külön szankciókat ne tartalmazzon a törvény, ugyanis ezek nemkívánatos korlátokat jelentenek — hangsúlyozta. Természetes, hogy a jogszerű sztrájkban részt vevő dolgozókkal szemben emiatt semmilyen joghátrány nem alkalmazható. Kivétel ez alól az az eset, amikor a jogszerű sztrájkban részt vevő dolgozók egyéb kötelezettségeidet, így különösen a személy- és vagyonvédelem biztosításának kötelezettségét megszegik. A jogellenes sztrájkban részt vevőkre ugyancsak az általános szabályok vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy az ilyen sztrájk kezdeményezése, illetve annak gyakorlása, a munkaviszonyból eredő kötelezettségek megsértésének minősül. Ebből következik, hogy a dolgozóval szemben fegyelmi eljárás kezdeményezhető, illetve a munkaviszonya felmondással is megszüntethető. összegezve az elmondottakat, hangsúlyozta: a tervezettől sem többet, sem kevesebbet nem lehet várni, mint amennyit általában a jog befolyásolni képes meghatározott életviszonyok rendezésével. Veszélyesnek tartotta a szabályozás túlbecsülését, illetve annak alul- becsülését is. tárgyalható, megfelel a legfontosabb kritériumoknak, azaz annak, hogy a sztrájk- törvény ne legyen korlátozó, és ne tartalmazzon körülményes szabályokat. Emlékeztetett arra, hogy a sztrájkjog gyakorlati megteremtésének, illetve szabályozásának gondolata másfél-két esztendeje vetődött fel a szakszervezeti vezetők körében. Akkor e gondolat megvalósításának esélyei nem voltak túlságosan jók, sem a szakszervezetek körében, még kevésbé a politikai, kormányzati vezetésben, s ezért gyakorlati megvalósítása késedelmet szenvedett, és formája az eredetihez képest jelentősen megváltozott. A továbbiakban Nagy Sás- dor a tervezettel kapcsolatban tett szövegmódosító javaslatot, hangsúlyozva: el kell fogadni, hogy azokon a területeken, amelyeket kizár vagy korlátoz a törvény a sztrájkjog gyakorlásából, a társadalmi érdek miatt speciális szabályozásnak kell érvényesülnie. Kitért arra is, hogy a sztrájktörvény elfogadása esetén — a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően — a magyar szakszervezetek is belső sztrájkszabályozást fognak kidolgozni. Végezetül hangsúlyozta, hogy a sztrájkot a SZOT is végső eszköznek, olyan csőre töltött fegyvernek tekinti, amelyet lehetőség szerint nem szabad elsütni. Nem fogadja el azok álláspontját, akik úgy gondolják, hogy a sztrájk vagy annak lehetősége rontja gazdasági esélyeinket, visszatartja a külföldi tőkét. A nyugati kemény szakszervezeti magatartáshoz van szokva — mondta. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a sztrájktörvény ebben a formájában valóban korszerű, s kiállja a nemzetközi összehasonlítás próbáját is. A vitában felszólalt még Szarvas Andrásné Békés megyei képviselő — akinek beszédét a 3. oldalon közöljük — ; továbbá Boros András, Farkas Lajos, Csókási Zoltánná és dr. Tallóssy Frigyes. Ezután Nyers Rezső államminiszter utalt arra, hogy a kormány módosította álláspontját, s elfogadja a Nagy Sándor és Tallóssy Frigyes által beterjesztett módosító javaslatokat. Véleménye szerint a vita hozzájárult ahhoz, hogy kedvezően változzon a jogszabálytervezet. A kormány a munkavállalói és a munkáltatói szempontok érvényesítését a törvény-előkészítés során egyaránt indokoltnak tartotta. Ugyanakkor a társadalomban mindenképpen kiegyensúlyozottságra kell törekedni — hangsúlyozta —, elejét véve a gazdasági erő bármely oldalon történő túlzott koncentrációjának. Ennék szellemében a kormány álláspontja lényegesen változott a sztrájkjogot Ma már valószínű, minden állampolgár túl van a személyi jövedelemadó-bevallás tortúráin. Aki szerencsésebb, annak túlfizetése van, ám azok sincsenek kevesen, akiknek most alaposan pénztárcájukba kell nyúlni. Vajon miniszterelnök-helyettesünk, dr. Medgyessy Péter, aki az új adótörvény kétségtelenül egyik szülőatyjának is nevezhető, miként oldotta meg a közel sem egyszerű feladatot? — tettük fel a kissé . talán profánnak tűnő kérdést az Ország- gyűlés szünetében. — Március 10-én sikerült postára adnom az adóbevallást, tehát a határidőből nem csúsztam ki. — Okozott-e gondot a nyomtatvány kitöltése? Esetleg megmondaná, hány példányt rontott el? Ceruzával vagy azonnal tollal látott neki az adóív kitöltésének? — Akár hihető, akár nem, már az első próbálkozásom sikerült. Bár őszintén azt is be kell vallanom, adóspecialista kollégáimmal ellenőriztettem, hogy számításaim jók avagy sem. Hibát azonban ők sem találtak. — Még ha egy miniszterelnök-helyettes számára nem is jelenthet különösebb anyagi terhet az adóegyenleg plusz vagy mínusz szaldója, elmondaná, Önnél ez hogyan alakult? — A szerencsésebbek közé tartozom, a többletbefizetésem 1000 forint. Igaz, ebből az is kitűnik, számottevő másodállásom nincs. Tudniillik általában azok az állampolgárok zárták egyenlegüket mínusszal, akik több helyről kapnak fizetést. — Esetleg ön is szívesebben töltene ki jövőre egy újfajta, módosított törvény szerinti adóívet? — Mindenképpen. Hiszen én is adózó állampolgár vagyok, számomra sem lehet közömbös, hogy mennyi adót fizetek. (Folytatás az 1. oldalról) E viták eredményeként a legtöbb kérdésben közeledtek a nem oly régen még igen távoli álláspontok. Először is arra a kérdésre kell válaszolni, amely úgy fogalmazódott meg az előkészítő viták során, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi körülményeink között egyáltalán indokolt-e megengedni a sztrájkot. Erre a kérdésre lassan tizenhárom éve megszületett az egyértelmű válasz. Az 1976. évi 9. törvényerejű rendelettel ugyanis hazánk elfogadta az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, amelynek 8. cikkében kötelezte magát: biztosítja az adott ország törvényeivel összhangban gyakorolt sztrájkjogot. Ezért olyan, talán kényesnek nevezhető egyensúlyt kell teremteni a jogi szabályozásban is, amely egyfelől garantálja a dolgozók sztrájkhoz való jogát, ugyanakkor védi a társadalmat az e jog gyakorlásából szükségképpen bekövetkező hátrányoktól. Azt is látni kell, hogy önmagában a jogi szabályozás képtelen ezt a funkciót betölteni. Halmos Csaba úgy fogalmazott, hogy a sztrájk nem oka, hanem tünete a feszültségeknek. Megítélése szerint az Országgyűlés olyan törvényt alkothat, amely alapjaiban biztosítja a sztrájkhoz való emberi, illetve munkavállalói jogot. Olyan józan és ésszerű korlátokat tartalmaz csupán, amelyek a társadalom védelmére elengedhetetlenül szükségesek. — Felelősséggel állítom, hogy a tervezet egyetlen mondata sem ellentétes a különböző nemzetközi egyezményekben és ajánlásokban megfogalmazottakkal. Az előkészítő vitákban állandóan jelen volt a kétség: nem tárjuk-e túlságosan szélesre a kapukat egy liberális sztrájktörvény megalkotásával? A sztrájkjog olyan ár, amit a demokratizálásért meg kell fizetni. Hogy ez az ár milyen súlyos lesz, nem ezen a törvényen múlik. Embereken múlik, akik kiváltják és akik gyakorolják a sztrájkot. Ugyanezen emberek tartós társadalmi békében is élhetnek — mondotta, s végezetül kérte, hogy a módosításokkal a törvényjavaslatot fogadják el a képviselők. Az expozét követően Szi- gethy Dezső a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nevében fejtette ki álláspontját. Ezt követően megkezdődött az általános vita, amelyben Dudla József után szólásra emelkedett Nagy Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára is. Elöljáróban arról beszélt, hogy a sztrájktörvény a tervezett néhány további kiegészítéssel, változtatással érintő korlátozásokat illetően. így a kormány véleménye most már találkozik az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságéB Ház méltóságáért Tegnap reggel a „szokásostól” eltérően, fegyelmezetten, indulatoktól mentesen követték egymást a felszólalások, s ebben meghatározó szerepe volt a Ház új elnökének, Szűrös Mátyásnak. A délutáni szünetben rövid beszélgetésre kértük ; elsőként azt kérdeztük, hogyan érzi magát az elnöki székben? — Még egy kicsit kényelmetlenül — felelt a házelnök —, s mint minden új, szokatlan is egyben az elnöklés. — Mostanában elég sok kritika érte a Parlament munkáját, kívülről és a képviselők részéről is. Dr. Técsy László Szabolcs megyed képviselő önmérsékletre, fegyelemre intette a honatyákat. Hogyan, milyen eszközökkel lehetne ennek mihamarabb érvényt szerezni? — Közös erővel helyre kell állítanunk az Országgyűlés méltóságát. Arra kell törekednünk, hogy a Parlament mint a népszuverenitás letéteményese, elfoglalja az őt megillető helyét a társadalmi életben és a politikai intézményrendszerben. Nagyon fontos, hogy a képviselők minél jobban felkészülhessenek az ülésszakokra. Szükség van egy szakszerű apparátus felállítására, minden megyei képviselőcsoport mellé egy-két szakértő kerül, az Országgyűlés irodáján megerősítjük a szakmai stábot, foglalkozunk a Háznagy funkciójának felállításával. Fel kell emelnünk a képviselők 5 ezer. forintos honoráriumát — a megnövekedett feladatok miatt vált szükségessé —, a vidékiekét külön átalánnyal kell megtoldanunk. — Milyen országgyűlés élén elnökölne a legszívesebben^ — Civilizáltabbá kell tenni az Országgyűlés munkáját, érdemi viták kellenek, de megfelelő kulturált keretek között. Talán hamarosan elérjük, hogy a magyar Parlament kifejezze a nép lelkületét, a nemzet törekvéseit. Straub F. Brúnó és Németh Miklós az előtérben A törvénytervezet szabályai két nagy csoportba sorolhatók. Az egyikbe a sztrájk gyakorlásának feltételeit érintő, míg a másikba a sztrájkban részt vevők védelmét szolgáló rendelkezések tartoznak. E szabályok részletes ismertetése helyett az államtitkár az előkészítés során vitatott kérdésekre tért ki. Többek között elmondta: ma a sztrájk kezdeményezése jogellenes munkáltatói magatartásra vezethető visz- sza, az érintett dolgozók a 0 cigarettafüst is a demokrácia kérdése... Lehet, hogy a büfékben, folyosói hamutartókban még ott füstölgött-kojtorgott az imént elnyomott, napi második (vagy harmadik) cigaretta, amikor’ elsőként dr. Mezey Károly azt indítványozta: „...minden olyan helyiségben, ahol dohányzók és nemdohányzók kényszerűen együtt tartózkodnak, törvény tiltsa a dohányzást!” A képviselő szavait — parlamenti szóhasználattal élve — itt szolid taps szakította félbe, de napjaink tudósítójának ehhez már azt is illik hozzátennie, valaki viszont nem is olyan halkan megjegyezte: „Ez nem normális!” A képviselő érvei között olyan tények szerepeltek, mint hogy az utóbbi években az eladott cigaretta arányának növekedésével párhuzamosan, a férfiaknál az elhalálozási okként a tüdőrák a negyedik helyről a kétes dicsőségű elsőre tört előre ... Az elnöklő Szűrös Mátyás értelemszerűen Csehák Judithoz fordult a felvetés után. — IMa egy ilyen előterjesztésnek kicsik az esélyei az elfogadásra — válaszolt a szociális és egészségügyi miniszter. — Ha nem egymást szabályozzuk, ha nem belsőnkből ered, nehezen tudjuk befolyásolni a dohányzás mértékét. Túl azon, hogy szakmai kötelességből vállalnom kell egy ilyen jogszabály szorgalmazását, legalább ilyen fontosnak tartom közvéleményünket is formálni ahhoz, hogy ez a törvény, akár itt a Házban is, találkozzon a többség egyetértésével. Az előterjesztés ellenérve kézenfekvő: az emberek korlátozva érzik jogaikat ... Mint várható volt, a szavazás — hogy erről az idén tárgyaljanak-e — ebben a kérdésben (is) megosztotta az országgyűlést. A füstölést elvetőknek biztatás, hogy 106-an tartanák fontosnak már most a dohányzásellenes törvény for szír ozását. Igaz, a „túloldalon" 178-an álltak, úgy láttuk, valamennyi Békés megyei képviselő is. Három vélemény körükből, a „nem” mellé. Márk György: „Majd jövőre beszéljünk róla! Aki időt nyer, csatát nyer” — és elővett egy cigarettát. Ancsin Károly: „A dohányzást etikai — és nem jogi szabályokkal kellene szabályozni.” Németh Ferenc: „Ebben a kérdésben meggyőzni és nem szankcionálni kell. Ez is emberi jog." Mi, a „másképp gondolkodók” azonban rendületlenül bizakodunk, hogy jövőre ilyenkor megint beszélhetünk arról, hogy kevesebbet dohányozzunk. Megyénk képviselőinek beszélgetése a szünetben
