Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-02 / 52. szám
NÉPÚJSÁG 1989. március 2., csütörtök A Kamara iigyvezetösége a világgazdasági nyitásról Ülést tartott tegnap a Magyar Gazdasági Kamara ügyvezetősége. A testület a Gazdaságirányítási Konzultatív Bizottságnak a világgazdasági nyitásról, valamint az intézményi reformról kidolgozott anyagát vitatta meg. Az ülésen részt vett Nyers Rezső államminiszter és Beck Tamás kereskedelmi miniszter. Az ülést követően Fodor László, a Magyar Gazdasági Kamara főtitkára sajtó- tájékoztatón számolt be a történtekről. Elmondta, hogy a testület alapvetően egyetértett a Gazdaságirányítási Konzultatív Bizottság elképzeléseivel, ám felhívta a figyelmet, hogy a világgazdasági nyitást az ehhez szükséges feltételek megteremtésével párhuzamosan lehet csak végrehajtani. Körkép II határ és háttere (Folytatás az 1. oldalról) telt, váltóval oldottuk meg, szerencsére elfogadta és leszámítolta a külkereskedelmi bank a váltóinkat. Dévaványa, Aranykalász Tsz, Bukta Gábor elnök: Ilyen aszállyal, mint ami most mutaktozák, még nem indultunk, legalább 120 milliméter csapadék kellene. De talán már kitelik ezzel az évvel a hét szűk esztendő ... Megkezdtük az erdőtelepítést 26 hektáron, kész van 1300 hektár őszi búza fejtrágyázása. egy-két napon belül kezdjük a talajelőkészítést a lucematelepitéshez. — A zöldhitel mostani lehetőségével kívánnak-e élni? — Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy amit kaptunk, az elég lesz. Jó évet zártunk, 33 millió forintos nyereséggel, és így sikerült megalapoznunk az új gazdasági évet is. Ettől függetlenül az a véleményem erről a témáról, végre. hogy rájöttek az illetékesek. a mezőgazdaságban így nem lehet dolgozni. Megakadályozták a fejlesztést, a pénzügyi kormányzás hovatovább több kárt okozott, mint az aszály. Ami az agrárpolitikát illeti, az a véleményem, hogy a 26. órában történtek a javaslatok. és mintha a kényszer vitt volna rá mindenkit. hogv végre odafigyeljen a mezőgazdaságra. Csakhogy az emberek szerint kár volt a benzinpocsékolásért. hogy elutaztak az országos konferenciára. A belső dolgokról alig derült ki valami, igazából szinte fölösleges volt összehívni. Sokkal hamarabb, sokkal határozottabban kellett volna fellépni, érdekeinket kifejezésre juttatni és érvényesíteni. Hogyan tovább? Én bízom abban, hogy komolyabb érdek- képviselettel el tudunk mozdulni, és bízom a most formálódó mezőgazdasági kamarában. Medgyesbodzási Egyetértés Tsz, Zsíros György elnök: — Amit mi nagyon megjegyeztünk a tsz-konferen- cián Szabó Istvántól, az a bizonyos 65:35 százalékos arány, mégpedig az ipari eredetű termék javára. Vagyis a maradék 35 százalék a mezőgazdaság lehetősége, és ez sok mindent megmagyaráz. Egyébként érződött a TOT-konferencián az ott levő vezetők szinte kétségbeesése a mezőgazdaság jelenlegi pozíciója miatt. Ez persze a megye mező- gazdaságának eredményein is nagyon jól érzékelhető, annyira lecsóikként, hogy alig viszik a lécet, vagy a léc alá kerültek nem is kis számban mezőgazdasági nagyüzemek. És az aszálynak még nincs vége. nálunk például november óta nem volt számottevő csapadék. Visszatérve a magyar mező- gazdaság jövőjére, sok szó esik ugye a földtulajdon körüli kérdésekről. Az az igazság, az emberek félve és hitetlenkedve állnak ezelőtt. A mostani derékhad nem nagyon mer vállalkozni, biztosabbnak látják, hogy ha- yonta odaállhatnak a pénz- táirablakhoz. hiszen nagy az anyagi leterheltségük, fizetési kötelezettségük. Mindössze 40 hektárt adtunk például mi bérbe, többre nem volt igény, pedig lehetőség volna. — Apropó, igény: a zöldhitel lehetőségével próbálnak-e élni? — Szükségünk van erre, mert a jelenlegi tavaszi vásárlást mi sem tudjuk másképpen megoldani. Egyébként a határban jól hadadnak a munkák, az elmúlt héten elkezdtük a vetőágy- előkészítést, megvan a vetőmagunk. Ami aggasztó: a hétvégi porvihar 400 hektár őszibúza-vetésünket betakarta földdel. Reméljük, azért kiheveri. Egyébként bizakodunk, hogy a sok nehéz esztendő után végre jobb idők jönnek. T. I. „Ha megversz is, imádlak én” Beszélgetés a fogdában — Én mindig mindenkivel befürödtem. Olyan férfiakat szerettem, akik ütöttek, vertek. A sors, úgy látszik, nekem ilyeneket szánt. Háromszor voltam büntetve. Mondhatnám, mindig az együtt élő társaim vittek a bűnbe. Egyszer közveszélyes munkakerülés miatt 1 év javító-nevelő munkára ítéltek, majd hivatalos személy elleni erőszakért, aztán meg súlyos testi sértésért, lopásért kaptam a büntetést. Tudom, magát a legutóbbi érdekli. Vékony csontú. Nem lehet több 45 kilónál. Nyu- godtnak látszik. Ül velem szemben, a rendőrkapitányság fogdájában, ahová azért került, mert társával Gyulán betörtek egy ABC-be. Ránéz a nyomozóra, aztán rajtam felejti a szemét. Engem még nem ismer. A nyomozótiszt bemutat. Egy percig gondolkodik, vállalja-e a szereplést? Megegyezünk. Nevének csak a kezdőbetűit használom fel. — Egy kicsit hadd térjek vissza a múltamra. Bár nincs mivel dicsekedni, de a kép hátha tisztább lesz rólam — sorolja V. A.-né. — Először 1973-ban mentem férjhez, de 1978-ban elváltunk. 1979-ben ismét bekötötték a fejem. Ezzel a férjemmel hamarabb kenyértörésre került a sor: még abban az évben elváltunk egymástól. De 1979-ben ismét férjhez mentem. Négy évig bírtuk ki egymással. Szétválltak útjaink, hivatalosan azonban nem váltunk el. Hány férfi volt azóta? Ne haragudjon, nem tudom megmondani. Csak az utolsó évre emlékszem. 1988-ban hat élettársam volt. Szinte Tanácsülésekről jelentjük Szarvas Szarvason elfogadták a költségvetést. Február 28-án dr. Szántosi Antal tanácselnök elnökletével ülést tartott a városi tanács. Első napirendi pontként a városi népi ellenőrzési bizottság élére választottak új elnököt dr. Tóth Sándor tudományos kutató személyében, aki társadalmi munkában látja el e fontos funkciót. E napirendi pont tárgyalásánál jelen volt dr. Józsa Béla, a megyei népi ellenőrzési bizottság elnöke. A választást követően’ került sor az 1989. évi gazdálkodási terv megtárgyalására. A tanácstagok összesen 283 millió forint sorsáról döntöttek. Sajnos, ebből az összegből 218 millió forint a működési. intézményfenntartási költségékre fordítódik. Településfejlesztésre így csak 65 millió forint marad. A fejlesztési tételek sorában kiemelt helyen: szerepel a Vajda Péter gimnázium tanterembővítése, a szlovák általános iskola diákotthonának építése, valamint a szennyvíznyomóvezeték kivitelezése. Ezen kívül a tervcélok között szerepel egy új ABC-áruház felépítése, a gázvezeték-építés támogatása. valamint több kisebb fejlesztés finanszírozása. Pékár Pálné, a terv- és pénzügyi osztály vezetője elmondta, hogy ebben az évben a személyi jövedelem- adó még központi elosztás révén kerül a városhoz, 1990-ben viszont már közvetlenül, ezáltal a jövő évben jelentős bevételcsökkenéssel kell számolnia Szarvasnak. A tehóra eddig befizetett 6 és fél millió forintot a terveknek megfelelően az ivóvízbázis bővítésére fordítják. A tanácsülés értékelte a társadalmi munkát is. 1988-ban 59 millió forint értékben végeztek a lakosok társadalmi munkát a városiban. 1989-re 50 millió forintban határozta meg a tanács a társadalmi munka értékét. A költségvetési tervet néhány módosító javaslattal egyhangúlag elfogadta a testület. A továbbiakban megtárgyalta az 1989. évi munkatervét, illetve az egyes bizottságok * feladatterveit. A maratoni hosszúságúra nyúlt (este 8 óráig tartó) tanácsülés végül bejelentésekkel fejeződött be. Pilishegyi József Mezftberény A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 16/1989. (II. 5.) számú határozatának ismertetésével kezdődött tegnap délután Mezőberény- ben a tanácsülés. A rendelet értelmében március 1- jétől hazánk 41 települését nyilvánították várossá, közöttük Mezőberényt, s most már mint a városi tanácselnöke, Szűcs Lajos vezette a városi tanács első ülését. Ezt követően beszámoló hangzott el az elmúlt időszak fontosabb intézkedéseiről. Egyebek mellett tájékoztatta a tanácstagokat arról, hogy március elsejétől a tisztasági fürdőben megkezdték a fizikoterápiás szakrendelést, holnaptól pedig heti két alkalommal — kedden és pénteken — helyben intézik útlevéllel és személyi igazolvánnyal kapcsolatos ügyeket, ugyancsak helyben történik a külföldiek be- és kijelentkezése. Elkészült, s még ebben a hónapban kiszállítják a kereskedelemnek Skolka- András. a Békés Vármegyei Me- zőberény történet-topográfiai leírása című művét, amely a fekete könyvek sorozata keretében kerül kiadásra. Ezután ugyancsak a városi tanács elnökének előterjesztésében került a testület elé az a jelentés, mely a falugyűlésen. választói gyűléseken, tanácstagi fórumokon hangzott el lakossági észrevételként. Az egységes pénzalap bevételi és kiadási előirányzatainak megvalósításáról adott átfogó képet Szabó Istvánná, vb-titkárhelyettes. Elmondta, hogy a tanács tavalyi bevételei megközelítették a 192 millió forintot, a kiadásök a bevételi szint alatt maradtak. E napirendi pontnál élénk vita alakult ki. időközben az 1. sz. általános iskola tetőszigetelési gondjait illetően. Az épület ugyanis beázik. s a hibák mielőbbi kijavítása sürgős. A tanács egyhangúan megszavazta, hogy az említett munkálatok ne az idei költségvetés, hanem a tavalyi pénzmaradvány terhére készüljenek el. A következőkben a tanács idei munkatervét fogadta el a testület, majd bejelentésekre és interpellációkra került sor. Elhangzott, hogy Mezőberényben is megalakult a Münnich Ferenc Társaság helyi csoportja, s levélben vetették fel a teho eltörlését. E témát egy évvel ezelőtt már tárgyalta a tanács, s akkor úgy döntöttek 1990-től nem lesz kötelező a teho fizetése, önkéntes alapon megmaradhat. Ezt a döntését most újólag megerősítette a testület. valamennyi élettársam büntetett előéletű. Mindig ilyenekbe botlottam. Közülük Sz. Gábort nagyon szerettem. Vert ő is, mint a többiek, mégis imádtam. Hiányzik azóta, mióta lebukott. 1988. november 11-én vitték el. Bánkódtam utána. De akadt férfi azután is, B. Ferenc. Vele is hamar ösz- szevesztünk. Továbbra is a börtönbe került társamat szerettem. Ez év február 13- án új férfi bukkant fel az életemben J. József személyében. Velem' maradt. Egyikünknek sem volt pénze, se lakása, se állása. Rossz a szívem, így ha mégis elhelyezkedtem valahol, egy-két hét múlva beteg lettem. Hát ott kellett hagyni az állást. Enni, inni meg csak kell. Ügy szereztünk pénzt, ahogy tudtunk. « Egy korábbi udvarlóm, M. István a napokban szabadult és összefutottunk. J. Józsefnek be is mutattam. Mondogatta Jóska, hogy szerezzek pénzt Istvántól. Amikor találkoztunk vele, erősen ittas volt. Próbáltam pénzt kérni tőle, de ő cserébe meg akart kapni. Ajánlotta, hogy menjünk be az egyik vendéglő WC-jébe és ott. Nem volt hozzá kedvem. Erre az utcán kezdett el csókolgatni. Józsinak 30 forintot adott, hogy menjen és igyon egy sört. Csókolózásunk közben megérkezett Józsi és dühében felkapott egy követ, amivel fejbe verte Istvánt. Kiadta a parancsot, hogy vegyem el a leütött ember pénzét. Benyúltam a kabátja zsebébe és találtam körülbelül 800 forintot. Elszedtük tőle a használati dolgait is, amit egy reklámszatyorban tartott. Ez február 15-én este történt. Miután pénzt szereztünk, vacsorázni, meg inni indultunk. Nem tudom, hogy miről jutott eszébe, de Józsinak jött az ötlete, hogy ki kellene rámolni a gyulai Nagyváradi úton levő ABC-t. Hivatkozott arra, hogy ő már egyszer lopott onnan. Megpróbáltuk, már majdnem sikerült, amikor jött a rendőrautó, engem elkaptak, Józsi meglépett. Tudom, most biztosan megint leültetnek. Látja, ilyen az én formám ... Lejegyezte: Béla Vali Ki ül a székbe? M ármint a megyei tanácselnök megüresedett székébe. Hallgatom a vitát, a kérdéseket és a válaszokat. A két jelölt állja a sarat. Vibrál a feszültség a teremben. Nem csoda. Most nem arról van szó, hogy megrázzák a fát és a „madarak” helyet cserélnek. Majdnem igazi korteskedés tanúi vagyunk. Ülök és arra gondolok: valahol olvastam, hogy az egyetem vezetője a város első embere is volt, tehát a polgármester viselte a rektori címet. Persze, nincsenek illúzióim, talán túlzás is az előbbi példa, hiszen aligha hasonlíthatjuk megyénket, városainkat Cambridghez, Oxfordhoz, de még Greifswaldhoz sem. Maradjunk a földön. Csak arra vigyázzunk: nehogy átessünk a ló másik oldalára. Mert a földhözragadtság konzerválása szintén nem jelenthet nagy távlatokat. Röpködnek a szavak, s érzem: itt már régen nemcsak Murányi Miklós és dr. Soós Tibor személyéről van szó. A választás és az ezt megelőző jelölés, az állampolgárokkal való találkozás egyike tanácsrendszerünk és választási gyakorlatunk fontos, alkotmányos jelentőségű kérdéseinek. Minden jel arra mutat, hogy a mostani pezsgő, társadalmi, politikai viszonyok közepette a tanácsok a közvélemény reflektorfényében állnak. Az állampolgárok a helyi népképviseleti testületeket is szeretnék jobban megismerni. Nem véletlenül firtatják a felszólalók a testület felelősségét. Kérdéseikben az is benne van: hogyan lehetséges az, hogy a megyei tanácstagok nem kapnak megfelelő tájékoztatást, ezért sokszor nincsenek döntési helyzetben. Araczki János összeférhetetlenségi ügye kapcsán például az ügyrendi bizottság írásos jelentését nem kapták kézhez. Lehet-e így felelősen állást foglalni? A válasz aligha kétséges. Azt sem tudták a testület tagjai, hogy a sportegyesületnek megvásárolt autóbusz az egészségügyi, az oktatási és egy sor intézményt rövidített meg. Ha ezzel tisztában vannak, bizonyára másképpen döntenek. De mi a garancia a jó kiválasztásra? Komoly kérdés, hiszen egyre nagyobb az igény a jogállamiság erősítésére, a tényleges érdemi beleszólásra, a társadalmi ellenőrzésre. Felemás a helyzet. A választójog kérdéseit, a jelölést az 1983. évi III. törvény szabályozza, amely a korábbi jogszabályhoz képest előrelépést jelent. Mára viszont elavult. Gondoljunk csak a népfront jelölési módjára. Az eddigi gyakorlathoz képest valóban több ember mondhatott véleményt, javaslatot. Beszélgettek a megyei tanácstagokkal, üzemi, intézményi, hivatali dolgozókkal. A kör egyre tágult. A Magyar Demokrata Fórum megyei szervezetei is jelöltet állítottak Varga Zoltán személyében. Erre még nem volt példa az országban. Állampolgári kezdeményezésre aláírásokat gyűjtöttek egyes jelöltek mellett. Egyértelművé vált a kívánalom: új szereplők megjelenésének is teret kell adni a közélet színpadán. A nyitottabb vezetést képviselő erők is hallatták a hangjukat. Nézem a tizennyolc nevet, közöttük jócskán vannak városi, községi tanácselnökök. Ilyen többek között Szilágyi Menyhért Csorvásról, Szűcs Lajos Mezőberényből, Verbai László Békésről, Kassai Béla Mezőhegyesről. Ugyanakkor találkoztam például Kiss Sándor, dr. Bacsa Vendel, dr. Sümeghy Csaba, Zám András, Goda Péter nevével. Mindannyian fontos párt-, illetve állami, gazdasági tisztséget töltenek be. Van tehát választék. A kérdés viszont eldőlt. A megyei népfront három személyt javasolt erre a tisztségre, közülük egy visszalépett. Bármennyire furcsa: a megyei tanácstagoknak nincs joguk arra, hogy ,a tanácsülésen úgynevezett spontán 'jelöltet állítsanak. Ezt egy megismételt jelölési eljárásban újra csak a népfront teheti meg. Nem véletlen, hogy a nemrégen lezajlott választójogi törvénytervezet vitájában a legtöbben éppen a jelöltállítás mostani rendjét kifogásolták. Elmondották: a népfront jelöltállítási monopóliuma bizonyos félreértésekre adhat alkalmat,' gyakorlatilag ellenőrizhetetlen. Többen a párt szerepére is kitértek, mondván: a mai, megváltozott politikai légkörben az MSZMP nem tarthatja fenn a kizárólagos jelöltállítás jogát. A népfrontnak figyelembe kell vennie, hogy a választópolgárok többsége pártonkívüli, esetleg más csoportosulásnak, szervezetnek a tagja, vagy szimpatizál velük. A mi esetünkben világos a képlet. A megyei párt vb négy jelöltje közül egy máradt állva, míg a másik jelölt állampolgári kezdeményezésre került a tanácselnöki szék közelébe. Az ifjúsági ház nagytermében két órája tart az eszmecsere. Többen kérdezik: hol vannak a megyei tanácstagok, mégiscsak ők választanak megyei tanácselnököt. Mutassák meg magukat! Ketten állnak fel. Lehet, hogy magukban már eldöntötték, hogy kire szavaznak? Bárhogyan is van, egyet kell érteni azokkal, akik azt hangoztatják: az önkormányzat erősítése, a jobb tanácsi képviselet miatt feltétlenül szélesíteni szükséges azt a kört, amelyből a tanácselnökjelöltek személye kikerülhet" és demokratikusabbá kell tenni a választást. Ez a megyei, a városi, a községi tanácselnökök esetében azt jelentené, hogy ne csak a tanácstagok, hanem valamennyi választópolgár voksolhasson a tanácselnök személyére. Ez azért lényeges, mert a leendő tanácselnök egész tevékenységét meghatározza. Nem a pártnak, a népfrontnak, hanem a választópolgároknak igyekszik majd elszámolni a munkájával. A kérdezőket hallgatva egyre jobban megvilágosodik előttem: ma már nem elég csak politizálni a megyei tanácselnöknek, illetve akkor politizál jól, ha széles körű áttekintése van a tanácsi gazdálkodásról, a hatósági munkáról, a város- és a községpolitikáról, jó szervező, ismeri a modem közigazgatást és nem utolsósorban erkölcsileg feddhetetlen. Az új megyei tanácselnöknek többet kell az emberek között forgolódnia, kilépni a nyilvánosság elé, folyamatos párbeszédre törekedni a közvéleménnyel, a megye lakóival. Nem lesz könnyű dolga. Az életkörülmények romlása, a korrupció és egyéb visszásságok, a viszonylagos elmaradottság, a szociális gondok nagy feladat elé állítják. Bízzunk a jövőben! Seres Sándor
