Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-02 / 52. szám
Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum « Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum Száraz lábbal átkelni az ingoványon Akik eddig csak a napi híreket és esetleg a sporthíreket olvasták el, most lázas igyekezettel keresik a naponta változó rendeletek, árváltozások, újabb és újabb ülések, határozatok elrendeléséről szóló cikkeket. A sok-sok adathalmaz olvasásakor csak forog az ember, nemcsak az idegen. A Tv- híradó, és a Panoráma fő műsorszám lett a legtöbb magyar család életében. Tanulunk „glasznosztyul, peresztrojkául, apehül, áfául” és még ki tudja hány, az egyszerű ember számára első hallásra ügyvédi szövegnek tűnő fogalmakról. Összevisszaság az üléstermekben „Rengések" címmel írt jegyzetet kedvenc, de igencsak megdrágult lapomban Tóth Ibolya nagyon találóan. Miután a rengések a természetben fizikai fájdalmat, kárt okoznak elsősorban. s a lelkekben utórezgésként fejtik ki pusztító hatásukat, a politikában is létjogosultságot nyertek. Ilyen rengés a megrázkódtatás, az idegek rezdülése. A földrengéssel járó katasztrófák hallatán a részvétnyil- vánítás édeskevés, elvesztett embertársainkat senki és semmi nem pótolhatja, és az anyagi segítség is csak alig enyhíti a hozzátartozók fájdalmát, mint pillanatnyi megoldás. Ezt az örményországi földrengéseket túlélő emberek tudják a legjobban — isajnos. Szűkebb pátriánkban. a dunántúli törésvonal mentén újra és újra felütötte a fejét a földrengés, szerencsére minimális erősséggel. Rezdül és reng a lélek : figyelünk. Rendült az egész gazdasági életünk, egész rengéssorozatot zúdítva ránk az alakváltás, az árlétra egyre szaporodó fogainak száma, a megélhetés egyre nehezedő súlya miatt. Rengések. Elmarasztalunk, rehabilitálunk, gyűléseket, tanácskozásokat hívunk ösz- sze, új szervezeteket, szövetségeket (?) hozunk létre, hogy egyre bonyolultabb és áttekinthetetlenebb legyen az amúgy is homályos perspektívánk a jelenre és a jövőre nézve. Ezek a fórumok, amelyek arra lettek volna hivatva, hogy életképes rendelkezéseket. ésszerű javaslatokat hozzanak hazánk erkölcsi fellendülésének érdekében. egyre inkább kudarcba fulladtak; eleve halottak voltak már a megszületésük pillanatában. Valamilyen összevisszaságtól hangosak az üléstermek, ahol érdemileg semmiben sem döntenek, semmit sem határoznak kézzelfoghatóan, csupán üres szócséplés az egész, s mindezt az adófizető polgárok pénzén. Több képviselő kevesellte a tiszteletdíját, amelyet a választók megszavaztak számukra, bizalommal. Ami a mai árakhoz mérten érthető is. Am tegyék szívükre a kezüket — tisztelet a kivételnek —, mit tettek vagy tehettek volna az áremelések ellen, a gazdasági romlás •ellen? A jelenlegi állapotok jóváhagyásakor az ő kezük is fenn volt, hanem is túl magasan. Apropó, a kezük! Nem vagyunk gazdagok — enyhén szólva —, de hogy egy szavazógépet sem tudnának az Országgyűlés rendelkezésére megvásárolni, már túlzott takarékosság. Szegény Sta- dinger István mégsem használhatja minden szavazáskor a meglevő összes „húsz” ujját szavazatszámlálóként, s így nem is állhat a helyzet magaslatán számtanból, bármennyire igyekezne is. Más oldalról nézve viszont igen gazdagok lehetünk, ha milliárdokat tudunk kiadni, csak úgy, a mellényzsebből. Pl.; bős—nagymarosi vízlépcső — a még vita alatt álló beruházások terveiért kiadott milliók. Külföldi cégekkel előre megkötött szerződésekben foglaltak be nem tartása miatt kifizetendő kötbérek, évekkel ezelőtt megkezdett és félbehagyott objektumok árválkodása bizonyítják a pazarlás és a meggondolatlan beruházások tényét. Magukért beszélnek No, és itt a világkiállításhoz szükséges épületek, pavilonok, szállodák és nem utolsósorban a kiszolgáló egységek megépítéséhez szükséges anyagi fedezet előteremtése. „Ki fizeti a révészt?" Ez itt a kérdés! Meggondolatlan beruházások Ezeknek a beruházásoknak az összegét nem hiszem, hogy saját erőnkből elő tudnánk állítani; egy Ferihegy—II. ehhez édes kevés. Ehhez újabb kölcsönök kellenének. amelyek újabb eladósodás felé sodornák az országot, s így aztán kezet foghatnánk Brazíliával. Rengések. Újnál újabb szervezetek alakulnak sorra, minden ésszerű alternatíva nélkül, még zavarosabbá téve vele az eddig sem tiszta képet, a jelent és főleg a jövőt illetően. Jött a Fidesz, MDF, Márciusi Front, különböző alternatív bizottságok stb. Lehet, hogy alakulóban van már a „Netu- mial” — gyengébbek kedvéért a jelentése: nem tudjuk miért alakultunk — is, ahol legalább „világos” a program. Általában az ifjúság akar vagy szeretne elérni valami meghatározatlan „újat”, csak éppen azt nem tudja, hogy mit! Mindezt tapasztalat hiányában, pillanatnyi fellángolásból vagy „majdmimegmutatjuk” jelszóval a homlokukon. Ez így bizony nem megy! A tapasztalathiány az eszme halála még akkor is, ha ehhez csupa jó akarat társul. Szavazati joggal, döntési joggal rendelkezni hatalmas felelősséget és feladatot jelent minden elismerést, elfogadott, az Országgyűlés által törvényesen elismert párt- szervezetnek és szövetségnek. Összefogás szükséges Kell-e az ellenzék? Azt hiszem, nemcsak az én véleményem, talán másoké is, hogy: igen! Nem azért, hogy eggyel több pártot tudjunk szavazáskor a listán, hanem azért, hogy az ellenérzés jogát gyakorolhassa a párton- kívüliek érdekképviseletében. Áz utóbbi időkben felszínre került visszaélésekre sem került volna sor, ha jobban odafigyelünk egymás dolgaira a jelenlegi párton, mint csúcsszerven belül. A haladó ember nem a fölösleges szócséplésre, a terméketlen, meddő tanácskozásokra, értkezletekre kíváncsi, hanem kézzel fogható, észszerű döntések életképes eredményeire. Már-már belefáradtunk. mert megszoktuk, hogy állandó téma a lapok hasábjain a sok vitafórum. Nem az állandó és vég nélküli tanácskozásokra van tehát szükség, hanem a tettekre. Szükséges és még intenzívebben kell segíteni a külföldi tőke beáramlását a hazai beruházásokba, ezzel is növelve a népgazdasági bevételeinket, munkahelyeket, kereseti lehetőségeket biztosítva az erre rászorulóknak. A KGST nem az egyedüli szervezet, amellyel cserekapcsolatot kell és lehet fönntartanunk. főleg azért nem. mivél egy cipőben járunk közös gazdasági helyzetünket illetően. Nagy fába vágták a fejszéjüket a csúcsszervek vezetői, és nem irigylésre méltó a helyzetük sem, de ha vállalták, meg kell tenniük mindent, hogy ez az ország, az „istenadta nép” bízhasson a jelen életképességében. és főleg a jövőbe vetett hite ne rendüljön meg. rettegés nélkül, nélkülözést nem ismerve nevelhesse gyerekeit, s a jó tanácson kívül anyagi támogatást is - tudjon adni útra- valóul nekik. Közgazdászok, pénzügyi szakemberek, külkeresek, és egyszóval minden vezető, ésszerű, egybehangolt munkájára, összefogására van szükség ahhoz, hogy együtt megállíthassuk az infláció fenyegető rémét, félredobva az eddig vélt vagy valós sérelmeket, ellentéteket. Több ellenőrzést Politikailag és gazdaságilag egyaránt fontos esemény, hogy csökkentik a szovjet néphadsereg Magyarország területén állomásozó egységeinek és hadieszközeinek létszámát, illetve mennyiségét. Ezzel a lépéssel példamutatóan jelét adva békeszerete- tüknek, különböző társadalmi formában élő nemzetekkel való békés egymás mellett élésüknek. Felszabadulnak ezáltal műemléképületek, egyéb olyan épület- együttesek, amelyek talán segíthetnek a lakásgondok megoldásában is. Talán éppen a Romániából áttelepül- teknek is segít megoldani lakáshoz jutásukat, átmeneti vagy végleges otthont adva. Ami a vezetőellenes hangulatot illeti, nem hiszem, hogy különösebb magyarázatra szorulna. Az emberek a vezetőket azért választják, mert feltétlen bizalmat szavaztak nekik, kezükbe téve le sorsukat, így ha visszaélések sorozatát látják, olvassák, megrendül a bizalom. Utána nagy űr marad, amit a legcsábítóbb ígéretekkel sem lehet többé befoltozni, jóvá tenni. Több ellenőrzést kellene a (K)NEB-nek végeznie váratlan helyzetekben, időpontokban, a lakosság soraiból szintén alkalomszerűen kiválasztott személyek segítségével azoknál a szerveknél, üzemeknél, amelyeknél anyagi és pénzügyi manipulációk előfordulhatnak. A belső ellenőrzés sajnos, nem megnyugtató sem egy-egy üzem, sem a lakosság részéről, mivel a megvesztegetés újult erővel színre lépett. így nem a névtelen levelek lennének a „támpontok” egy-egy sikkasztás, visszaélés elkövetésének. leleplezésének indítékai, már csak azért sem. mert egyetlen névtelen levélíró sem vállalja a nyilvánosságot, még akkor sem, ha biztos az igazában, mert fél és félt. Végezetül hadd idézzem a költőt: ..Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért.” Bizony, nem lehet és nem is szabad. Rajtunk áll, egyedül csak rajtunk, hogy száraz lábbal keljünk át, és átkelünk-e a bizonytalanság ingoványán rövid időn belül. Természetesen győztesként, egy biztos jövő felé, együtt, vállvetve, politikai vagy felekezeti hovatartozás előítéletei nélkül! Marcsó István Med gyesegyháza A szeptember végétől .május elejéig tartó időszakban csaknem kétezer dolgozó találja meg a nyugalmat és a gyógyulást a boglárlellei Giuseppe De Vittorio SZOT-üdülőben. Tizenkilenc ágazati szakszervezettől érkeznek a beutaltak ide, szakorvosok és ápolók foglalkoznak a fogyókúrás és a mozgásszervi betegekkel. Az állandó orvosi felügyelet mellett kulturális programok, kirándulások is segítik a kikapcsolódást Fotó: Kálmándy Ferenc Országos találkozó az alapítványok összefogásáért Az alapítványok közös gondjainak és feladatainak együttes megvitatására április 29-re országos alapítványi találkozót hív össze a „Rák ellen az emberért, a holnapért” társadalmi alapítvány operatív bizottsága. Az elmúlt évben Magyar- országon megszaporodtak a különböző céllal életre hívott alapítványok, s ma már csaknem félezer, többségében szociális kérdésekkel és egészségüggyel kapcsolatos, illetve a művelődésügy, a művészet és az oktatás különböző területeit érintő alapítványt tartanak nyilván. Valamennyi számára gondot jelent azonban, hogyan őrizze meg vagyona értékét az infláció mellett. Mivel többségüknél a jelenlegi helyzetben megoldhatatlan az alapítvány értékének megőrzése, célszerűnek tűnik, hogy — lehetőség szerint tevékenységi körüknek megfelelő — nyereséges vállalkozásokban vegyenek részt. Mindezt felismerve kezdeményezi országos találkozó megrendezését a rákellenes alapítvány. Mivel a találkozót a jelentkezőkkel közösen kívánja előkészíteni, kéri, hogy valamennyi működő alapítvány képviselője jelentkezzék — a legfontosabb adatok feltüntetésével — a „Rák ellen az emberért, a holnapért” Társadalmi Alapítvány (1364 Budapest, pf.: 202) címén. A találkozó részletes programját és helyét a közeljövőben nyilvánosságra hozzák. Ami megbocsátható Kissé elszomorodva, de azért bizakodóan olvasom a Kritika 1989/2., tehát februári számában Szűcs Katalin „Olvad a jég” című interjújának néhány részletét, melyben Tasnádi Márton, a Békés megyei Jókai Színház főrendezője fejti ki nézeteit a békéscsabai színházról, közönségről, szellemi és egyéb közegekről. Érdekes interjú, tagadhatatlan, amolyan „bele a közepébe és forgassuk meg”; nem sokat ad a valós és a vélt értékekre; tehát „odamondó”. Stílusában is olykor, hiszen a főrendező válaszaiból leírja ezt a mondatot is: „...én nem szembe- köpdösni akarom a nézőt, hogy te milyen szar, szemét alak vagy, hanem abból indulok ki, hogy tudsz te jobb is lenni...” Nos, ebben bizakodom én is, amikor tisztelettel megjegyzem: nem tudom, Szűcs Katalin kollegina miféle „kirohanásokat” tulajdonít szerény személyemnek, a La Mancha lovagjával kapcsolatosan? Feltételezem, az ominózus kritikát nem is olvasta, de ha igen, nem azt olvasta, belőle, ami oda volt írva, hanem amit olvasni akart. Legalább most már azt is tudom, hogy „bizonyos érdekek sérelme miatt” írtam, amit írtam, „hiszen Sass Ervin többszörös és elég rossz ízű kirohanása a helyi lapban az előadás ellen azt mutatja, mintha valami egészen más dologról lenne szó, nem a színházi produkcióról. Mintha itt bizonyos érdekek sérelméről volna inkább szó”. Ha sok időm lenne, elindulnék a „forró nyomon”, hogy kikutassam, miben és hol „sértettek meg” a színház részéről, miközben (vagy azóta) Tasnádi Márton főrendező (úgy vélem) nem azért kérte a segítségemet némely (szakmába vágó) ügyben, hogy „sértettségemet” enyhítse. Igaz, hogy a hang és a stílus, amit Békéscsabára érkezésekor hozott, minimum meghökkentő volt, de aztán mindez sokat változott, toleránsabb lett és bölcsebb is. Természetesen, nem a helyi sajtó az, amellyel szemben toleránsabbnak kellett volna lennie, a helyi sajtó lépten- nyomon kinyilvánította színházsegítő szándékát, legutóbb éppen egy Tasnádi-interjúban (1989. február 14.), ami azért nem késett annyit, mint a Kritikáé. Kár, hogy ez a Kritika-interjú hónapokkal ezelőtt készülhetett, és az is kár, hogy szerzője „többszörös és elég rossz ízű kirohanás"-nak látja az egyetlen kritikát, ami La Mancha-ügyben megjelent. De hát régóta igaz: „tévedni emberi dolog”. És meg is bocsátható. gass Ervln Rangot a helyesírásnak Középiskolások versenye Gyulán A Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola a minap helyesírási versenyt rendezett a megye gimnazistáinak és szakközépiskolásainak részvételével. Több mint 30-an jöttek el — a háziversenyek legjobbjai — a Mogyoróssy Könyvtárba, hogy bizonyítsák felkészültségüket a magyar nyelv helyesírásának bizony sokszor „fogós” példáin keresztül. A versenyt a rendezők nevében Kereskényi Miklós, a gimnázium igazgatója és Miskolczi László, a magyar munkaközösség vezetője nyitotta meg. Ezután megkezdődött a kétfordulós vetélkedő, melynek tollbamondás és tesztlapos feladatait dr. Nagy János, a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanára állította öoZ- sze. A megoldások helyességének ellenőrzésében a gyulai gimnázium magyar munkaközössége mellett a város magyar szakos pedagógusai is részt vettek. A zsűri elnöke Rozgonyiné dr. Molnár Emma, a Szegedi Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettese volt. A többórás verseny, mint végül kiderült, igen szoros eredménnyel zárult. Az első helyezést Tatár Zsuzsanna, a rendező gyulai gimnázium, a második helyet Szobonya Péter, a Battonyai Mikes Kelemen Gimnázium, a harmadik és negyedik helyet — azonos pontszámmal — Szító Klára, a Szarvasi Vajda Péter Gimnázium és Dús Edit, az Orosházi Táncsics Gimnázium tanulói szerezték meg. A résztvevő középiskolások oklevelet, szép könyveket, könyvutalványokat kaptak. A helyezettek ezenkívül az Erkel Ferenc Gimnázium plakettjét is átvették. Külön díjban részesültek a sátoraljaújhelyiek — az egyetlen megyén kívüli versenyzők — Mekis Attila, mint a leg- job tollbamondás-készítő, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumból, valamint Szító Klára és Tatár Zsuzsanna. A gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola második alkalommal rendezte meg a versenyt. Szeretnék országossá terjeszteni, a helyesírási vetélkedőnek rangot és hagyományt teremteni, hisz nyelvünknek már léteznek olyan szóbeli versenyei mint a szép magyar kiejtésé és beszédé. Szolnok, Csongrád és Pest megye már jelezte is részvételi szándékát. Sz. M. Az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat pályázatot hirdet a konzervüzemébe vezetői munkakör betöltésére. Feltételek: szakirányú főiskolai vagy egyetemi végzettség, legalább 3 éves szakmai gyakorlat. Fizetés: megegyezés szerint. Szükség esetén tanácsi bérlakást biztosit a vállalat. Jelentkezni lehet: személyesen vagy írásban 1989. március 20-ig az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat személyzeti és oktatási csoportvezetőjénél. (5900 Orosháza, Október 6. u. 8. sz.) Ä
