Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-13 / 37. szám

1989. február 13., hétfő

o

Zárszámadó

közgyűlésekről jelentjük

Persze történelmi távlat is kell ahhoz, hogy a korábbi sebek behegedjenek, hogy a politikában lévő érdekellentétek, nézetkülönbségek, filozófiai konfliktusok ne váljanak társadalmi konfliktussá.

— Ehhez azt hiszem még nemzeti bölcsesség is kell.

— Sokat kell egy népnek tanulnia.

— Azon tűnődöm, vajon ebből nem az következik-e, hogy nagyon kell vigyázni arra, hogy a politikai reform és a gazdasági reform együtt haladjon, ne váljon szét egymástól. Ha szétválik egymástól, rendkívül veszélyes lehet — így hiszem.

— Igen, ígv van, ezt az előadói beszédemben el is mondtam. Egyébként hétfőn — így döntött a Központi Bizottság — a Népszabadság teljes terjedelemben közli az előadói beszédet, abban olvasható lesz, hogy erre a veszélyre mindnyájunk figyelmét felhívtam. Én úgy látom, most kezd elszakadni a politikai reform a gazdasági reformtól. A gazdasági reform lassabban bontakozik ki. Nem koncepcionálisan, hanem a valóságban, a gyakorlatban. a megvalósulás folyamatában. Míg a politikai reform — elsősorban az intézményrendszerek reformja, a jogalkotási tevékenység. a törvényhozói tevékenység nyomán — dinamikusabban valósul meg. A kettő persze különbözik is egymástól, kölcsönhatásuk is van. Nem szabad megengednünk tehát, hogy a kettő nagyon elszakadjon egymástól, mert akkor anarchikus állapot jön létre, s a gazdaság összeomlik.

— A politikai reform részeként tekinthető — úgy gondolom — az is, hogy a sajtó, a társadalmi nyilvánosság részeként nem ugyanúgy működik ma, mint működött mondjuk egy évvel ezelőtt. Szeretném hinni, hogy önnek még mindig jó véleménye van a sajtóról, ugyanúgy, mint régen, és ugyanúgy szereti mondjuk a rádiót, mint régen, és gondolom a televíziót is. Bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy időközben az álláspontja nem billent ki egy picikét. Nem tudom elképzelni, hogy — most idézőjelbe teszem ezt a szót — ez a fajta „sajtópluralizmus”, ami jellemző most nálunk a helyzetre, ez mindig tetszik Önnek. De szeretnék ezzel szembenézni, ezért is kérdezem.

— A rádiót és a televíziót változatlanul szeretem. De: egyre többet békétlenkedem a sajtóval, elsősorban a nyomtatott sajtóval, a Magvar Rádióval és néha a televízióval is. Úgy érzem, hogv korábban az volt a probléma, hogy a televízió, a sajtó, a rádió nem kapott elég mozgásszabadságot, jogot. lehetőséget ahhoz, hogy a társadalomban végbemenő folyamatokat pontosan visz- szaad.ia és tükrözze, az ellentmondásokra felhívja a figyelmet, az értékeket rangjukon kezelje. Ez nagy hibája a sajtóirányításnak. Most pedig úgy vélem, hogy a magyar sajtó egvik-másik munkatársa nemcsak él. hanem olykor vissza is él azzal a lehetőséggel, amit a mai politikai felfogás és szemlélet teremt. Meg kell mondanom, hogy a korábbi gyakorlat időszakában én azoknak a pártján álltam, akik a sajtó nagyobb szabadságáért küzdöttek. Részben hivatalból. „díjátalá- nvozva”, mert hát én mégis csak az agit.-prop. osztályt vezettem ebben a pártközpontban, és sokáig dolgoztam a szakmában, de elvi meggyőződésből is. És ha lehetett, mindenütt megvédtem a sajtót az igaztalan bírálatoktól. akkoriban, emlékszem, nagyon nagy volt az érzékenység. Most azonban a másik oldalon állok. Azt kérem a kollégáktól, a sajtóban dolgozóktól, hogy nagyobb önfegyelemmel és önmérséklettel nézzék a társadalomban végbemenő folyamatokat, jelenségeket, tüneteket. Nagyon nagy a hajlam a szenzációhajhászásra, arra. hogy részjelenségekből általános konzekvenciákat vonjanak le. Nem hiszem például, hogy az elmúlt 42 év alatt csak hibák történtek, nem hiszem, hogy egy párt attól tisztességtelen. ha valamely tisztségviselője nem erkölcsös és nem tisztességes. Márpedig mostanában bőségesen el vagyunk látva olyan információkkal, amelyek elterelik a figyelmünket a pozitív, valóságos folyamatokról. És nem én vagyok érzékeny, ez nem engem bánt elsősorban és igazán, hanem — tapasztalom — azt a munkást, azt a parasztembert, azt az értelmiségit bántja, aki szorgalmasan dolgozik, teszi a dolgát, de nem hangos, nem kiabál, nem jelenik meg úton-útfélen, nincsenek

nagy, világmegváltó gondolatai. Tehát a sajtónak nem a politikai vezetés iránt, hanem a dolgozó emberek és a valóságos tények iránt kellene nagyobb lojalitást tanúsítania. Ez az én álláspontom.

— A sajtóról általában igen nehéz ítélni. S meg kell

A Központi Bizottság ülésén — még az első napon, ötödikként — felszólalt Fo- dorné Birgés Katalin, az SZMT vezető titkára. Hozzászólása bevezető részében, kapcsolódva a vitaanyaghoz, elmondta, hogy ma az az egyik alapkérdés, vajon képesek vagyunk-e és milyen felételekkel az MSZMP egységes szervezetét megőrizni, és a pártot politikai versenybe hozni. A párt ugyanis ma rosszabb helyzetben van. mint a pártértekezlet előtt, és jóval rosszabb helyzetben, mint közvetlenül a pártértekezletet követően. A továbbiakban a következőket mondta:

— A tagságnak saját pártjához való viszonya igen megosztott. Egy része aktívan vitatkozik a megújulásért. A vita nem elsősorban elvi-politikai jellegű, ahogyan néhányan beállítják, hanem az ország gazdasági helyzetéről szól, és a tagság is elsősorban mindennapi megélhetési gondjaiért harcol. Egyre nő azok tábora, akik néma hallgatásba burkolóznak. E hallgatag réteg vár, bízik, hogy az MSZMP ura lesz a folyamatoknak, képes lesz kiutat találni a válságból, de bizalma és türelme fogy. Egyre többen kilépnek a pártból, mert nem azonosulnak a politikai irányváltozással, mert őket teszik felelőssé környezetükben az ország sorsáért, és néhol már meg is fenyegetik őket.

A pártértekezlet óta a párttagságon belül az értelmiség és az ifjúság cselekvőén kezdeményezi, sürgeti a politikai változásokat. A tagság többsége azonban még nem érti, nem azonosult a politikai pluralizmus, a gazdasági reform elveivel, ezek hatására a körülöttünk zajló események, új jelenségek alapján zűrzavart lát. Fél a változásoktól. inkább a nyugalomhoz ragaszkodik.

Azonosulok azzal, hogy a párt hegemon szerepét csak akkor képes megőrizni, ha a gazdasági és politikai reformok élére áll- Ezt konkrét eredményekkel is bizonyítani keil. Elfogadom, hogy a hajtóerő a pártértel- miség lehet, és leginkább az ifjúság érdekelt a változásokban. A pártértelmiségnek és a politikai reformereknek azonban számolni kell azzal, hogy csak olyan fordulatot, sebességet diktálhatnak a párt egésze számára, amit a tagság, a tömegek követni kívánnak, s az újító kezdeményezésekhez a tagság meggyőződésből fel tud sorakozni. Ennek egyensúlyban tartása a KB

mondanom, hogy a sajtót érő bírálatok meglehetősen számosak. S — ha nem haragszik meg — azt is elmondanám, hogy egy funkcionárius, akármilyen szintű legyen is az, szinte bizonyosan jó pontokat tud szerezni a hallgatóság előtt, hogy ha odacsap egyet a sajtónak. Legalábbis én ezt tapasztalom. Eléggé különösnek és rejtélyesnek találom ezt a dolgot, mert általában a sajtóról énszerintem nagyon nehéz beszélni. Mi sokkal jobban örülnénk annak, hogy ha konkrét esetek konkrét bírálata merülne föl az ilyen összegző véleményekben. Sokan mások azonban nem összegző véleményt mondanak, hanem sommás ítéleteket a sajtóról, meglehetős gyakorisággal. Arról nem beszélve, hogy azért a sajtó nem csak „szóló” műfajokból, tehát publicisztikából és újságírói véleményekből áll. Következésképpen, ha igaz az, hogy időnként előfordul, hogy a sajtó ma ezt írja, és holnap meg az ellenkezőjét, az néha azért is van, mert nyilatkozatok jelennek meg a sajtófelelőssége. Ez a folyamata a pártértekezlet után közös pontról indult, ma pedig olyan szakadék van a változások és a tömegek azonosulása között, hogy félő a szétszakadás.

Az alapszervezetek és a különböző szintű irányító testületek élnek. Magára hagyatottságuk az elmúlt hónapokban több kárt, mint eredményt hozott. Az országos szintről kisugárzó reíormszemlélet nem vált az alapszervezetek környezetében még cselekvéssé, a helyi politikai mechanizmusok, testületek hagyományosan működnek. A 40 évig hallgatásra, bólogatás- ra kárhoztatott alapszervezetek — ebben a politikai sokszínűségben — joggal követelnek igazodási pontokat, egy-egy kérdésben határozott állásfoglalást. A KB irányítson, vezessen, irányt mutasson, és nagyon gyorsan politikai programot fogalmazzon S tagság számára. mely néhány ponton túlhaladja a pártértekezlet burkolt megfogalmazásait. A gazdaság irányát, a külpolitika új jelenségeit, a politikai intézményrendszer változásait olyan új programban kell rögzíteni, amely a jövőről szól. E programot az MSZMP-nek még a párttörvény előtt meg kell jelentetnie. A tagságnak tudni kell, milyen politikai platformot ajánl az MSZMP a jövőre. Ha ennek készítését elhalasztjuk, tagságunk egy részét elveszíthetjük. Az aktivizálódó, programmal rendelkező pártok — az újdonság erejével — tagjaink egy részét elcsábíthatják. A csökkenés mértéke a mai állapotban kiszámíthatatlan, de reális veszély.

Sürgősen tisztázni kell a párt szervezeti, irányítási rendjét, döntési mechanizmusát. Véget kell vetni az apparátusok további szétzilálásának, gyorsan helyre kell állítani a pártban a fegyelmet és a felelősséget! A párt ilyen fegyelmezetlen talán soha nem volt még történelme során — mondják elvtársaink. Mindezek azt jelzik, veszélyben van a párt működése, cselekvő- képessége.

Az országban ma még a legszervezettebb erő az MSZMP. Tagjai a gazdasági, állami és társadalmi élet irányításában, a különböző testületekben többségi alapon vesznek részt. Ez óriási erő, 800 ezres tagságához képest hatása azonban egyre csökken. Az MSZMP csak akkor lesz képes állni a politikai versenyt, ha of- fenzívebb lesz a politizálásban, mint a környezete, ha

ban. S nem az újságíró változtatott véleményt, hanem a nyilatkozó. Ilyen is előfordul.

— Igen, nem is vitatom., ilyen is előfordul. De hadd mondjam meg, nekem már nem kell „piros pont”. Tehát én nem azért morgok, nem azért fogalmazom meg véleményemet, mert így akarok népszerűségre szert tenni, hanem azért, mert — hitem és meggyőződésem szerint — ebben a nagyon érzékeny közegben ma nagyon nagy a felelőssége a sajtónak. Én nem szeretném, hogy ha annyira elfajulna a helyzet, hogy visszatérne a korábbi állapot, ami ellen mindnyájan harcoltunk, s ha ennek az lenne a vége, hogy a sajtó mozgásszabadságát ilyen vagy olyan eszközökkel szűkítenénk. Ez nem lehet érdekünk. A politikának nem a sajtóval szemben, hanem a sajtó munkatársaival együtt kell a társadalom érdekében dolgoznia.

— Köszönjük az interjút.

— Én is köszönöm a beszélgetést.

nyitott lesz a vitákban, és engedi megjelenni a más érdekeket mindaddig, amíg az eredményekre ösztönöz. Őszintén szembe kell nézni azzal a realitással, hogy eltűnt gyakorlatunkból a politizálás, hiányos a pártvezetők felkészültsége, az értelmiség egy részét pedig elidegenítettük a párttól.

A tagság és a közvélemény számára is úgy tűnik, hogy az alternatív szervezetek és a pártok megjelenése óta nem vezető pártként, hanem egyezkedő pártként viselkedünk. Más erők nyomására cselekszünk, mindig utólag és nem elég nyilvánosan. A más szervezetek politizálásukkal és nálunk jóval nagyobb és hatásosabb nyilvánossággal jobban befolyásolják a közvéleményt, mint mi. Ez tovább nem tartható, fel kell készülni a politikai versenyre. A párttagság jelentős része a politikai versenyt — helyzeténél fogva — még nem ismerte fel. Figyelmeztető, hogy a párttisztségviselők egy része belátva ezt a szerepet, a párttisztségtől való visszavonulást tervezi. A politizáló párttag szerepének vállalása minden egyes párttagtól önvizsgálatot igényel, és várhatóan egy öntisztulási folyamat indul meg. Vállalni kell a reformprogramot és a politizálást. El kell érni. hogy e folyamatban az MSZMP reformprogramjával új erőket, főleg az ifjúságot nyerje meg.

Minden párt számára alapkövetelmény, hogy egységes vezetése legyen. Már a tagság is bizonytalanná, bizalmatlanná, és kétkedővé vált. Félnek a pártszakadástól, félnek attól, hogy a párton belüli hatalmi harc hatására a különböző társadalmi erők harca fegyveres konfliktusba csap át, féltik eddigi eredményeiket, saját és gyermekeik jövőjét. Ezek az aggodalmak valamennyiünket fel kell hogy rázzanak. A KB felelőssége, hogy a párttagság és a nép aggodalmára megnyugtató választ adjon. Az elmúlt napokban ismertetett történelmi értékelést fő folyamataiban reálisnak tartom, tanulságaira építhetjük politikai reformprogramunkat. Az elhamarkodott, kiragadott, következményeit illetően nem átgondolt bejelentéssel azonban nagy kárt okoztunk a pártban, sorainkat e kérdésben 24 óra alatt megosztotta, még jobban el- bizonytalanítottuk az amúgy is elkeseredett kommunistákat — mondotta felszólalásában többek között Fodor- né Birgés Katalin.

Battonyai Petőfi Tsz

Csaknem hatszázan vettek részt Battonyán a Petőfi Tsz zárszámadó és vezetőspgvá- lasztó ülésén a múlt hét végén a helyi művelődési házban. A tanácskozáson részt vett Púja Frigyes, nyugalmazott külügyminiszter, országgyűlési képviselő.

Várakozásteljes volt a hangulat, amikor Jócsák István, a szövetkezet elnöke értékelte az elmúlt öt évet. A tagságnak és a vezetésnek egyre nehezedő körülmények között kellett végrehajtani a célkitűzéseket. A taglétszám öt év alatt százzal csökkent. A közös termőterület 4193 hektár.

Bár a búza területe ezer hektárral csökkent, 1988-ban érték el a legjobb átlagtermést. A cukorrépa területét fejlesztették, de az utóbbi két évben veszteséges volt. A napraforgót visszahozták a vetésszerkezetbe, és jövőre fajtacserét is terveznek. Foglalkoztak még sörárpával, borsóval és zabbal, de nem mindig hoztak kellő sikert. Helyettük 1989-ben szemes cirok termesztését honosítják meg. A növénytermesztés termelési értéke 100-124 millió forint között változott.

Erdőgazdálkodásukban a kivágott fasorok, erdősávok helyett tíz kilométeren telepítettek háromsoros új er- dősávot. A régi, rossz állapotú gépeket nagyobb teljesítményű, modernebbekre cserélték ki. Az állattenyésztési főágazathoz a szarvas- marha-, a juh- és a baromfiágazat tartozik. 1987-ben 8 milliós rekonstrukciót hajtottak végre a baromfitelepen, melynek eredményei már mutatkoznak. Új ágazatként pulykahizlalást vezettek be, elsősorban kistermelők bevonásával. Az eltelt időszakban az állattenyésztés nyeresége segített kompenzálni az aszálykár egv részét.

Az ipari főágazat volt a legmozgalmasabb. Többször kellett belső átszervezést végrehajtani. A téglagyárat eladták, helyette bekapcsolódtak a Béköt tevékenységébe. A vasipar bedolgozást vállal több település üzemébe. A háztáji gazdálkodáson belül évente 6 ezer sertést és harminc hízómarhát szállítottak le. A háztáji növénytermesztésben az elmúlt évben több gond is adódott, ezért a jövőben csak stabil piaci háttérrel bíró növényekre szeretnének szerződést kötni. A csekélynek mutatkozó, mégis nyereséges gazdálkodás mellett pozitívum, hogy az egy tagra jutó átlagbérek 30 százalékkal nőttek.

A beszámoló után a késő délutánba húzódó hozzászólások és vélemények hangzottak el a gazdálkodás, a vezetés, és a személyi feltételek ellen, illetve mellett. Mivel elnök- és vezetőségválasztásra is sor került, így igen viharosnak mondható a tanácskozás második fele. Eredményként 534 szavazóból a többség véleménye alapján újraválasztották .Tócsák Istvánt, a szövetkezet elnökét. Vezetőségi tagnak 15 személyt választottak, valamint hatfős döntőbizottságot. Az ellenőrző bizottság

A Veres Péter Társaság közgyűlésén — amelyet szombaton, a Ráday Kollégiumban tartottak —, a tagok egyhangúlag úgy döntöttek, hogy a mezőgazda- sági dolgozókat, a falvak lakosait és az agrárérdekeket egyaránt képviselő pártot alakítanak, s ennek előkészítésével megbíztak egy bizottságot.

A közgyűlésen Kónya

elnökére három jelöltből senki sem érte el a kétharmados többséget, ezért a későbbi időben újraszavazás- ra kerül sor.

Mezőkovácsházi Új lllkotmány Tsz

„Az 1988-as év nem az évfordulók éve volt, politikai és gazdasági változásai miatt azonban a magyar történelemben hosszú ideig beszélni fognak róla — kezdte beszámolóját Bíró Vilmos, a Mezőkovácsházi Új Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke, az évzáró közgyűlésen. melyre a művelődési ház nagytermében került sor. A tanácskozáson részt vett dr. Eleki János, a TOT főtitkára..

A tervek készítésekor még aggodalommal tekintettek az árváltozásokra, a forgalmi- és jövedelmi adó bevezetésére. de már ennek megfelelően tervezték az intézkedéseket. Kedvezőtlenül érintette a termelést a hat éve tartó aszály, ami különösen a kukoricánál jelenteti kiesést. A tsz tevékenysége az elmúlt évben alapvetően nem változott. A szövetkezet 5420 hektáron gazdálkodik. Taglétszámuk 909 fő. Termelési értékük 320 millió forint.

A növénytermesztési főágazat termelési értéke 143 millió forint, amely növekedést mutat. Fontosabb növényeik: az őszibúza,

ősziárpa, kukorica, a fajta- és étkezési borsó. Ez utóbbi növényfajta a szövetkezet életében a legnagyobb hozamot érte el. Termeltek még cukorrépát 193 hektáron és bekapcsolódtak a fehér jeprogramba. elsősorban saját felhasználási céllal, ötven hektáron 2.2 tonnás átlagot értek el. mellyel a megvei ranglistán az elsők között szerepelnek. Kukoricát 1751 hektáron termeltek, hét tonnás átlaggal, melynél üzemeltették a linear öntö- zöberéndezést. 100 hektáron. Itt a termés 12.2 tonna, amely bizonyítja a beruházás helyességét.

Az építési ágazat az elmúlt tíz év legnagyobb beruházásán, a szarvasmarhatelep rekonstrukcióján dolgozott. Az elnök megemlítette azt is. hogy az államnak kifizetett kötelezettségek csaknem 55 millió forintot tesznek ki, ami 16,5 millióval több az előző évinél. Ilyen magas elvonások mellett évről évre nehezebb az újratermelés felételeit megteremteni. Az egy állományi létszámra jutó kereset 100 ezer forint, húszezerrel kedvezőbb az előző évinél.

A háztáji termelésről elhangzott. hogy még nincs nagy gyakorlata a szövetkezetnek. de a kezdeti gondozási. szervezési problémák kiküszöbölésével tovább kívánják növelni a magasabb jövedelmet biztosító növények termesztését. Ez évtől önállóan felelős személyt jelölnek ki ezen ágazati rész irányítására. Végezetül részletesen hallhattunk az 1989. évi tervekről és a várható gazdasági eredményekről, majd a förzsgárdajutalmak átadására került sor. H. M.

László, a társaság titkára terjesztette elő a beszámolót a múlt évi tevékenységről és az ez év.i feladatokról. Elmondta, hogy a nyáron tartják a Veres Péter Társaság ünnepi közgyűlését. A Nemzeti Paraszt Párt megalakulására emlékeznek június 29-én, ez alkalomból az Erdei Ferenc Társasággal karöltve Makón rendeznek ünnepi gyűlést.

Fodorné Birgés Katalin felszólalása a Központi Bizottság ülésén

Pártot alakít a Veres Péter Társaság