Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-13 / 37. szám

1989. február 13„ hétfő Pártértekezlet Orosházán Dr. Körmendi lános szóbeli kiegészítője (Folytatás az 1. oldalról) — Akik ma itt vagyunk, és akik most ránk figyel­nek, jól tudjuk, hogy a párt közös cselekvésre hívó sza­vának csak akkor lesz hitele, ha a párt önmaga is meg­újul, mélyreható tartalmi és módszerbeli változtatásokat hajt végre, ha szakit a régi irányítási struktúrával (a sztálini modellel), annak maradványaival, és nem vál- toztatgat, módositgat, hanem a problémák gyökeréhez nxjúl. A májusi pártértekez­letet megelőző vita során és az azt követő néhány hónap­ban azt tapasztaltuk, hogy a párttagság nem elégszik meg a központi döntések végrehajtásával, részt akar venni' a politika alakításá­ban, véleménye van orszá­gos és helyi dolgokról, igény­li az önállóságot.. A városi pártbizottság 1988. szeptem­ber 22-i ülésén ezt az igényt és szükségszerűséget felis­merte és a hatásköri illeté­kességet, a jogosítványokat megadta a pártbizottságok­nak és a közvetlen irányítá­sú alapszervezeteknek. Az önállóság feltételeinek egy része tehát adott. A másik, a személyi feltételek, az al­kalmas vezetők megléte, il­letve felkészültsége — mond­juk meg őszintén, anélkül, hogy bárkit megbántanánk — nincs meg mindenütt. A párttagság egyes esetekben (az utóbbi hónapok ezt mu­tatták meg) „alkalmatlan­nak" tűnik az önállóság, a demokrácia gyakorlására, pedig „csak" felkészületlen. Sürgősen rendezni kell sora­inkat, ki kell alakítani; len­dületbe kell hozni az aktív magot, akik képesek meg­mozdítani a derékhadat, akik ma várakoznak, vár­nak; nekünk viszont nem mindegy, hogy merre moz­dulnak! — A városi szintű párt­munka további alakulása szempontjából nagy jelen­tőségű az egytestületes párt- bizottságra, mint új szerve­zeti formára való áttérés. Volt már ilyen Orosházán. Ez a szervezeti forma mű­ködése során a demokratiz­must, a nyíltságot is magá­ban hordozza, hiszen éven­ként számot kell adnia kül­döttértekezleten a párttag­ság, a város és a községek lakossága előtt tevékenysé­géről. Ezután arról szólt, hogy „foglalkoznunk kell gazda­sági kérdésekkel, természe­tesen más módon, mint ed­dig. Mindenekelőtt úgy, hogy nem keverjük össze a kimondottan gazdasági kér­déseket ideológiai kérdések­kel.” Beszélt az elosztásra alapozott szocializmuskép tarthatatlanságáról, aláhúz­va. hogy a piac törvénysze­rűségeire épülő szocializmus­kép (szemlélet) hordozza magában az igazi alkotó­erőt. a munka becsületének helyreállítását, a gondolkod­va és nem parancsra cselek­vést. A hozzászóló Sülé Katalin, az Orosházi üveggyár pártbizottságának tagja (küldött) is szót kért a vitában. Hozzászólásában hitevesztett fiatalokról, huszon-harminc évesek gondjairól, kiábrándultsá­gukról beszélt. A vita után a beszámolóról és a szóbeli kiegé­szítésről mondta el véleményét: — Az írásos anyagot „túl nagy. falatnak’» tartom, és nem tu­dom lenyelni. A szóbeli kiegészítés viszont jó. Persze lehetne emberközelibb és még konkrétabb. — Hozzászólásában úgy fogalmazott, hogy „a vihar előtti csendben felnövekedett nemzedék unja már a múltban való vájkálást”. ön is e nemzedék tagja, miért nem akarja megis­merni azt, amit mások már átéltek? — Szerintem a múlttal való túlzott foglalatoskodás csak arra jó, hogy a jövőről eltereljük a figyelmet. Így ez nekünk se, és a gyerekeinknek se jó. — A vita hevében az a vád érte a hozzászólók némelyikét, hoigy csak beszél, de konkrét programmal, javaslattal nem él... — Én sem adtam, nem is adhatok programot, hisz innen Oros­házáról, az üveggyárból nem látom át az országos .helyzetet. Javaslatokban viszont úgy érzem, nem volt hiány. — Az orosháziak és a köz- ségekben lakók hangulatát nemzedékről nemzedékre, évről évre erősen befolyá­solja a mezőgazdaság hely­zetének alakulása. Mi, itt élők, a szívünkön viseljük e népgazdasági ág minden rez­dülését. Sajnos, az elmúlt négy esztendőben nem sok sikerélményük volt. Az ag­rárolló tágabbra nyílt, talán eddig még soha nem tapasz­talt nagyságúra, a megszo­rító pénzügyi politika mel­lett a hat éve tartó aszály a tartalékokat gyakorlatilag felemésztette, ennek követ­keztében beruházásokra, fej­lesztésekre nincs elegendő saját forrás. Reménykedni, kilábalni itt is elsősorban önerőnkből tudunk, bízva egy új. a valóság talaján álló agrárpolitika kialakítá­sában. A helyi politikáról szólva az összehangolt, nyitott, te­hát az egész város által el­lenőrzött várospolitika szük­ségességéről szólt. A párt kezdeményezése, kiállása ehhez kevés; mozdulnia kell a tanácsnak, a népfrontnak, a KISZ-nek, a különböző ré­tegszervezeteknek, amelyek a szocialista megoldásokat keresve, a demokrácia tala­ján felelősséget éreznek Orosházáért, az itt élő la­kosság boldogulásáért. Jel­képesen szólva; „szükség van a várost szépitőkre, de még inkább a várost építők­re” — mondotta. — A város társadalma (ugyanígy a községeké is) igen erőteljesen rétegtagolt. Jelen vannak és erősen hat­nak a rétegérdekek, és sok­szor igen markánsan jelent­kezik a felszínen a rétegtu­dat. Ha tehát a városi lakos­ság egészével akarunk poli­tizálni, akkor elképzelésein­ket „címezni” kell, meg kell neveznünk azt a réteget, csoportot, amelyhez szólni akarunk. A rétegszemlélet mellett egy másik szemléle­ti alapállást is erősíteni kell : ez a szociálpolitikai szemlé­let. Arról van szó ugyanis, hogy a piacgazdaság kevés­bé érzékeny a mindennapi Dz első titkár A késő esti órákban dőlt el, hogy ki lesz az MSZMP Orosházi Városi Bizottságának első titkára. Dr. Kör­mendi Jánost közvetlenül a szavazás eredményének kihirdetése után kérdeztük: — Hogy érzi magát az első titkár az új munkakör betöltésének első perceiben? — Köszönöm, fáradtan. Hosszú volt ez a mai nap. Reggel még én is feszült voltam, éreztem, hogy mások is tele vannak feszültséggel. Három-négy felszólalás után feloldódtam, az összefoglalóig nem voltam fáradt. Most viszont úrrá lett rajtam ez az érzés. — Az összefoglalóban úgy fogalmazott, hogy hagyo­mányos értelemben vett programot a pártbizottság nem adhat... — így igaz, programot adó irányultságok viszont ki­kristályosodtak a mai napon. A pártértekezlet a refor­mok útját követte és mindenki ennek szellemében kí­ván tovább dolgozni. — A fárasztó munka után, gondolom, megenged ma­gának egy kis pihenést? — Vasárnap teniszezek és kertészkedek. A jövő héten pedig a szerkesztőbizottsággal összeállítjuk az állásfog­lalást, az új pártbizottság elé tárjuk és megküldjük minden alapszervezetnek. ember igényével, konkrétan a szociális igényével szem­ben, következésképp azt va­lahogy másképp kell meg­oldani, nyilván társadalmi szinten. A rétegszemlélet azt követeli tőlünk, hogy egyszerre merjünk és tud­junk több ezer fős nagycso­portokban és néhány száz fős, vagy 5-10 fős csoportok­ban gondolkodni. Például nem sajátos-e a 7 ezer fős tanulóifjúság, a nyolcezer fős 60 éven felüli korosztály, vagy a négyezer főt megha­ladó bejáró dolgozók hely­zete? Nem lehet a munkás­ságot, a szövetkezeti pa­rasztságot sem homogén egységként kezelni. A ha­gyományos értelemben vett osztályhelyzet mellett sok­kal szembetűnőbbek a réteg- helyzet vonásai, ami elsősor­ban a munkamegosztásban elfoglalt helyükből és felké­szültségükből ered. Ugyan­így az értelmiség és a már dolgozó ifjúság sem homo­gén városunkban, sőt, rend­kívül heterogén csoportjai léteznek. Éppen ezért meg­nyerni őket a városi ügy­nek, a pártnak csak kisebb csoportokban, sok esetben csak többszöri személyes be­szélgetéssel, ráhatással lehet. — Ezek a gondolatok is bizonyítják, hogy a városi, üzemi, intézményi pártmun­ka alfája és ómegája az egyes ember, ezzel együtt az egyes párttag tekintélyének, felkészültségének, cselekvő- képességének helyreállítása, szervezett mozgásba hozása. Ehhez feltétlenül szükséges bizalmuk visszaszerzése. Ha ebben ma előrelépünk és példát mutatunk, akkor el­mondhatjuk, hogy nem fe­leslegesen jöttünk össze. A vitában elsőnek Bara­nyai József (olajbányász) szólalt fel, őt követően hu­szonheten fejtették ki véle­ményüket, és húszán jelent­keztek azonnali reagálásra, 1 perces hozzászólásra. A felszólalók sorrendben : dr. Antal Mihály (kórház), Su- rányi András (Kazép), Si­sak Elekné (óvodai), Sinkó József (meghívott), dr. Ko­vács Pál (III. körzet), dr. Násztor Sándor (á. g.). Szat­mári Sándor (Csanádapáca), Mojsza József (városi párt- bizottság), Molnár Sándor (olajbányász), dr. Formann István (mg. szakközépisko­la), Szöllősi István (Mező­gép), Varga Zoltán (üveg­gyár), Sülé Katalin (üveg­gyár). Bartalus Katalin (Unicon), Németh Ferenc (AKG), Gonda Géza (műve­lődési központ), Orbán Já­nos (Eötvös téri ált. isk.), Furus Károly (üveggyár), Surinás János (rendőrség), Kissné dr. Verasztó Éva (igazságügyi alapszervezet). Sándor Antal (városi ta­nács). Nemes József (III. körzet), Samu József (Dé- mász), Fülöp Béla (Táncsics Gimnázium). Lovas Julianna (üveggyár). Lukács László (meghívott), Melegáné Al­bert Katalin (élelmiszer-kis- ker.). Felelősségtudat, kulturált vita Kivétel nélkül, valameny- nyi felszólaló kifejtette vé­leményét a bizalom, a párt tekintélyének visszaszerzésé­ről. Volt, aki „felháborodot­tan állapította meg” a párt­egység hiányát, mely a po­litikai bizottsági tagok el­lentétes megnyilatkozásaiban is megnyilvánul. A párt te­kintélyét károsan befolyá­solja egyes társadalmi és közéleti vezetők korrupt ma­gatartása, és az, hogy a párt jóval az események után reagál egyes esetekre. Mások kifejtették, hogy a mozgalmi jelleget kell erősíteni, és minden párttagnak felelős­séget érezni a párt politiká­jáért. A felszólalók közül töb­ben visszatértek a pártérte­kezlet összehívásának előz­ményeire. Nagy vita és di­lemma volt, mint megfogal­mazták, hogy feltétlenül ez jelentheti-e a megújulás módját, és a helyi (gazdasá­gi, politikai, társadalmi) problémákból mit tud meg­oldani egy városi pártérte­kezlet? Több küldött is el­mondta, hogy csodavárásra nincs ok, ha azonban a ki­alakuló vita őszinte, nyílt, bátor és pártszerű, akkor annak tartalmából minden­ki meríthet, akkor az segíti majd a helyi politika he­lyes útjának meghatározá­sát. Igen sokan szóltak arról, hogy a múlttal szembe kell nézni. A pártnak úgy, ami­lyen a múltja. „Ahhoz, hogy az MSZMP a társadalom ve­zető pártja legyen, meg kell újulnia, és nemcsak sza­vakban. hanem tettekben is; ennek egyik fontos feltétele a múlt történelmi fényeinek feltárása, tisztázása” — fej­tette ki egy küldött. Többen szóltak a politika és a gazdaság kérdéséről, helyeselve azt, hogy a poli­tikai és a gazdasági refor­mot egyszerre kell végrehaj­tani. Sokan észrevételezték, hogy a politikában igencsak előrehaladtunk, de hol van a gazdaság? Felvetették, hogy a szabályozórendszer kapkodó és kiszámíthatatlan, egyszóval ellentmondásokkal terhes. Többeket irritál az a sokszor elhangzó vélemény, hogy az állampolgár az oka mindennek, „én dolgozom keveset, rosszul, nem haté­konyan”. Mások rámutattak, hogy a hatékony termelő munka feltétele a jó politi­ka. Ehhez szükséges az em­berek bizalma, a békés kör­nyezet; jó politikáról akkor beszélhetünk — hangoztat­ták —, ha jó gazdasági eredmények is vannak mö­götte. Sokan szóltak arról, hogy a szociálpolitikai szemléle­tet, a környezetvédelmet a politika rangjára kell emel­ni, többen határozottan kö­vetelték, hogy a működőké­pessége határához érkezett orosházi kórház felújítását sürgősen kezdjék meg. Az ifjúság és az értelmiség köz­érzetével, tevékenységével is sokan foglalkoztak. „A jö- vönket veszítjük el, ha az ifjúságot elveszítjük” fogal­maztak; az értelmiség meg­nyerésével ugyanez a hely­zet. Ide kapcsolódik — té­makör szerint is — a közok­tatás, a közművelődés. Töb­ben (érzelmektől és indula­toktól sem mentesen) el­mondták; miközben köztu­dott, hogy a jövő az iskola, mégis az oktatásra fordítjuk a legkevesebbet. „Példát kell adni arra, hogy ez a város a szakértelem, a tudomány, a szellemi értékek fenntar­tásában a jövőt formálja” — mondotta egy felszólaló. Má­sok is javasolták: Orosházán mielőbb indítsanak egy új- sápot, melyre (nemcsak a varos hagyományai alapján) nagy szükség van. Élénk vita és eszmecsere alakult ki arról, hogy mi­ként lehet (és kell) erősíte­ni a párt tevékenységét a lakóterületeken; és arról, hogy a megválasztandó egy­testületes pártbizottság ha­tározott lépés a megújulás útján. Sokan leszögezték, hogy az apparátusnak a párt- bizottságot kell szolgálnia, A pártszékház harmadik emeleti tanácskozótermében fürge ujjú asszony kötöget, közben oda-odanéz a képernyőre. Az idő dél felé jár. — Összeköti a kellemest a hasznossal? — kérdezem. — Erre szántam a napot — válaszolja Bartolák Józsefné, az Orosházi ötvös Téri Általános Iskola pedagógusa. — Mi a véleménye az eddig hallott hozzászólásokról? — Surányi András kendőzetlen megfogalmazása nagyon tet­szett, más hozzászólóknál viszont előfordultak frázisok, sablo­nos, hivatalos stílusú kijelentések. — önt is foglalkoztatja a „hogyan tovább”? — Azért vagyok itt. Nemcsak én, de iskolánk pártalapszerve- zetének minden tagja vár valamit ettől a pártértekezlettől. Sze­retnénk végre egy — a párt által meghatározott — irányvona­lat, amely itt Orosházán, orosházi arculatot öltene. A másik teremben olyan sok a tévét néző, hogy beszélgetés­re hely és lehetőség sincs. A szünetben Hudák Jánost — akt Nagyszénásról érkezett —, és dr. Csizmadia Ferencet kértük meg, mondják el, milyen a hangulata a pártértckezlctnek te­levízión keresztül. H. J. : — Az óvónő felszólalását kivéve mértéktartó. Ezen be­lül aztán vannak „keményvonalas” megfogalmazások és puhá- nyabb megnyilatkozások is. Ez utóbbiak nem tükrözik az egyé­ni véleményeket. Cs. F. : — En azokat a hozzászólásokat emelném ki, amik valójában konkrét cselekvési módokat, lehetőségeket javasol­tak. Remek hangulatot árasztottak a helyzetfeltáró nyilatkoza­tok. fl képernyők előtt hogy szükséges: az új városi pártbizottság kezdeményező, az új iránt fogékony le­gyen. Vitákra, sőt kemé­nyebb vitákra lehet számíta­ni, de olyan vitákra, ame­lyekben a tények, érvek és ellenérvek ütköznek egy­mással és nem személyek, még kevésbé személyek cso­portjai. Szóltak a küldöttek arról, hogy javasolják: or­szágos pártfórumot hívjanak össze, mely hivatva legyen tisztázni a párttagságot nyugtalanító kérdéseket. A megyei pártértekezlet kérdé­sében elhangzott: az oroshá­zi kommunisták 95 százalé­ka az alapszervezetekben ki­nyilvánította ennek szüksé­gességét. A vitában szólásra jelent­kezett dr. Lányi György, az MSZMP osztályvezető-he­lyettese és Nagy Jenő, a megyei pártbizottság titkára is. Dr. Lányi György — töb­bek között — arról fejtette ki véleményét, hogy válság- helyzetben vagyunk-e, mi­lyen pártot akarunk, mi­lyen legyen a pártegység, és mi a véleménye az 1956 megítélésében kialakult vi­táról. Tény, mondotta, hogy az ország fejlődése megtor­pant, habár az ország még működőképes, a válság pe­dig azt jelenti, ha a műkö­dőképesség megszűnik. Tény viszont, hogy az átalakítás­sal járó összes változás sok- kolóan hat ránk. A továbbiakban arról szólt, hogy ha valaki .elfo­gadja a pluralizmust, tudo­másul kell vennie, hogy kü­lönböző erők kívánnak meg­szerveződni. A párt ver­senyhelyzetbe kerül, tehát nem lehet mindenki pártja. Nyilvánvaló, hogy egy mo­dern, mozgalmi pártot kell kialakítani, amelyben a párt­tagság egymással szoros szel­lemi kapcsolatban van. Nyilvánvaló az is, hogy meg­felelő program csak a párt­tagság egészének együttmű­ködésével születhet. Azt mondjuk; hogy régebben egységesebb volt a párt. Ez sok esetben látszategység volt, tekintélyelvű, és sok minden nem kerülhetett fel­színre. Egészségesebb, ha felszínre kerül. „A múltat azért érdemes feleleveníte­ni, hogy megóvjuk magun­kat attól, hogy bizonyos hi­bákat még egyszer elköves­sünk. Tudomásul kell ven­ni, hogy 1956-tal kapcsolat­ban más és más érdekek vannak a minősítést illetően, tehát létezhetnek különböző álláspontok.” Nagy Jenő felszólalásában — többek között — arról be­szélt, hogy „nem a szocia­lizmus került válságba, ha­nem egy struktúra fáradt el, mely a továbbhaladáshoz nem nyújt lehetőséget”. A múlt ismeretének jegyében mondhatjuk azt, hogy új struktúra kell, egy demok­ratikus szocializmus kell és plurális társadalom, „mely­ben a sokszínűség jelenik meg, és az alternatív moz­galmak között a párt is, mint egy alternatíva van je­len a társadalomban.” A to­vábbiakban arról szólt, hogy „ha egy struktúra devalvá­lódik, akkor ehhez fűződő ideológia is bizonytalanná válik. Az életnek kell visz- szaigazolni az ideológia he­lyességét”. Véleményt alko­tott a megyepolitika néhány kérdéséről, az agrárágazat állapotáról, gondjairól, a szűkülő lehetőségekről, me­lyek több százezer embert érintenek, „mert a mi me­gyénk olyan megye, hogy aki az iparban dolgozik, 50 szá­zalékban így vagy úgy kötő­dik a mezőgazdasághoz is." A vita után dr. Körmendi János foglalta össze az el­hangzottakat, ismertetve a dokumentumszerkesztő bi­zottság véleményét. Az ösz- szefoglaló után a pártérte­kezlet a beszámolót, a fel­adattervet, a szóbeli kiegé­szítést, a határozati javasla­tot és a? összegzést egyhan­gúlag elfogadta. Az elnöklő Ivanics Andrásné kérésére a pártértekezlet munkája elis­merése 'mellett a városi pártbizottságot és a végre­hajtó bizottságot egyhangú szavazással felmentette. A második napirend során a pártértekezlet Szegvári Pe­temé dr. elnökletével két fordulóban, három jelölt kö­zül (Demeter Sándor, dr. Körmendi János és Sinkó József) megválasztotta a vá­rosi pártbizottság első tit­kárának dr. Körmendi Já­nost (89 érvényes szavazat­tal), a pártbizottság titká­rainak szintén három jelölt közül Demeter Sándort és Sinkó Józsefet, majd 44 je­lölt közül a 31 tagú, egy­testületes pártbizottságot. A tudósításokat és a fotókat készítette: Csete Ilona, Gál Edit, Sass Ervin.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents