Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-11 / 36. szám
1989. február 11., szombat IgUflUt&tcfrAz OBT levele Gorbacsovhoz Az Országos Béketanács elnöksége nevében Sztanyik B. László elnök és Barabás Miklós főtitkár pénteken levelet intézett Mihail Gorba- csovhoz. A levél hangsúlyozza: a szovjet erők kivonása Afganisztánból olyan döntés, amely elősegíti a nemzeti megbékélést, a békés rendezést és emellett az egész nemzetközi helyzet stabilizálását szolgálja. Ezzel a Szovjetunió példát mutat a regionális konfliktusok megoldására a katonai erők kiiktatásával. Az Országos Béketanács elnöksége sok sikert kíván a szovjet vezetésnek békeprogramja végrehajtásában, s az emberiség egyetemes érdekeit szolgáló új politikai gondolkodás gyakorlati valóra váltásában. Nyilatkozat „Békés megye életét jelenleg egy túlzottan centralizált, hierarchikus politikai rend irányítja” — állapítottuk meg 1988. november 27-i megyegyűlésünkön. Az akkor megfogalmazott nyilatkozat nem kapott nyilvánosságot a Békés Megyei Népújságban. A közelmúlt eseményei azonban megerősítették szavaink igazát. A Békés Megyei Tanács 1989. február 2-i ülésén egyértelműen bebizonyosodott, hogy ez a tanácstestület nem alkalmas népképviseleti feladataink megvalósítására. Egyetlen tanácstag sem tartotta szükségesnek, hogy hozzászóljon a tárgyalt napirendi ponthoz. A szavazás során a megyei tanács tagjainak túlnyomó többsége további töretlen bizalmáról biztosította Araczki János volt elnökhelyettest, mint tanácstagot, aki az utóbbi évek során erkölcsileg és jogilag súlyosan elítélhető, törvénybe ütköző magatartást tanúsított, a lakosság bizalmával visszaélt. Félő, hogy Araczki János pénzügyi manővereit szavazatukkal felvállaló tanácstagok a jövőben is segédkezet nyújtanának hasonló törvénysértésekhez. Bízunk abban, hogy az ügyészség közreműködésével teljes körben feltárhatók lesznek azok a pénzügyi szabálytalanságok, amelyek megyénkben történtek. Elismerjük az ártatlanság vélelmét, nem hiszünk a szaporodó szóbeszédnek, viszont támogatunk minden olyan törekvést, amely a tények feltárására és a hatalommal való visszaélés megakadályozására irányulnak. A megyei tanács testületé 1989. február 2-án dr. Fekete Antal megyei főügyész óvását követően egy órán belül megváltoztatta az Araczki Jánosra vonatkozó döntését, ezzel is bizonyítva, hogy az előző szavazáskor nem a választópolgárok érdekeit próbálta érvényre juttatni. Az egész szavazási komédia méltatlan volt azokhoz az elvekhez, amelyek alapján egy tanácstestületnek működnie kellene. Reméljük, Békés megye lakói is ezt a véleményt fejezik majd ki a legközelebbi tanács válasz fásokon. Békéscsaba, 1989. február 9. A Magyar Demokrata Fórum Békés megyei szervezetei (Békéscsaba, Békés, Békésszentandrás, Gyula, Nagyszénás, Orosháza, Szarvas, Újkígyós)” Elolvasva a fenti nyilatkozatot — melyet tegnap délután juttattak el szerkesztőségünkbe — két megoldás közül választhattunk. Az egyik, hogy közlésétől eltekintünk — ami minden szerkesztőségnek joga —. a másik. hogy közöljük. Mi az utóbbi mellett döntöttünk, bár nem értjük, miért most reagál egy tíz nappal ezelőtti eseményre a Demokrata Fórum; s az is visszatarthatott volna bennünket, hogy az utóbbi időben elszaporodó különféle nyilatkozatok a közlés kényszerének látszatát kelthetik az olvasóban. Az ominózus február 2-i tanácsülés döntéshozatalának körülményeire valóban nem az egyszerűség, a bölcsesség volt a jellemző. Sokkal inkább a bizonytalanság, a tanácstalanság, amit az ülésről szóló tudósításban — annak címében is — érzékeltettünk. A történteket persze, úgy is be lehet állítani. hogy .,... ez a tanácstestület nem alkalmas nép- képviseleti feladatainak megvalósítására”. Ez megközelítés kérdése. Mi úsv látjuk, hogy egyetlen szerencsétlen döntés miatt nem marasztalható el egy testület. hiszen a jelen levő jogászoknak is ellentétes véleményük volt arról, miről és hogyan kell szavaznia a tanácsnak. Ilyenformán természetesen mi azt sem hisz- szük, hogy a testület tagjai a jövőben is segédkezet« nyújtanának hasonló törvénysértésekhez”. Azzal viszont egyetértünk — s ez remélhetőleg szerkesztőségünk eddigi törekvéseiből is kitűnik —, hogy .......tám ogatunk minden olyan törekvést, amely a tények feltárására és a hatalommal való visszaélés megakadályozására irányul”. Zárszámadó közgyűlésekről jelentjük (Folytatás az 1. oldalról) jött. A tagság elnöknek a 10 év óta elnökhelyettesi minőségben dolgozó Szalai Ferencet választotta meg. A 40 esztendős új elnök a té- esz ösztöndíjasaként 1972- ben végzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki szakán. B. O. Kardoskút Szerény eredményeket hozó, sikeres gazdasági évet zárt a Kardoskúti Rákóczi Mgtsz 1988-ban — mondta a pénteki zárszámadó közgyűlésen Olajos Imre, a termelőszövetkezet elnöke. Szólt arról is, hogy az oly sokat bírált magyar mezőgazdaság a jelenlegi szabályozóknak, a hátrányos árrendszernek, a magas adóterheknek, a nyomasztó pénzügyi politikának köszönheti felemás helyzetét. 1988-ban a kardoskúti tsz-nek romló feltételek között is sikerült újratermelni, sőt bővíteni a termelőalapokat, -eszközöket, s ezzel arányosan a kereseteket. Az elmúlt évben ismét beigazolódott annak a régóta ismert és a kardoskútiak által követett gyakorlatnak a helyessége, hogy a mezőgazda- sági termelőmunka sokrétűsége, a termelő ágazatok többfélesége, a több lábon állás még kedvezőtlen köz- gazdasági és időjárási körülmények között is biztonságot nyújt. — Mint ahogy a növény- termesztés eredményei sem választhatók el a gépesítéstől, a traktorüzem és a növényvédelem, az agrokémia munkájától, úgy az agrotechnikai háttér sem nélkülözhető a jó minőségű munkavégzésben. A korábbi évekhez képest az állattenyésztési főágazat is eredményesebben tevékenykedett —< mondta Olajos Imre. Az elnöki beszámoló után Bartos’ek Alois, a vracovi Dukla Termelőszövetkezet főkönyvelője köszöntötte a tagságot a csehszlovák baráIdegenforgalmunk számokban Elkészült a végleges mérleg a tavalyi magyarországi idegenforgalomról. A múlt évben összesen 17 millió 965 ezer külföldi érkezett Magyarországra, 5,2 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A rubel-elszámolású országokból 9 millió 566 ezren jöttek, az előző évinél 15,3 százalékkal kevesebben. A jugoszláviai látogatók száma 2 millió 23 ezer volt, itt mintegy 10 százalékos a csökkenés. A nyugati országokból viszont 6 millió 376 ezren keresték fel Magyarországot, 17,4 százalékkal többen, az egy évvel korábbinál. A statisztikai adatok arról is számot adnak, hogy mekkora volt tavaly a turisztikai céllal Magyarországra látogatók száma, összesen 10 millió 562 ezer turista érkezett, közülük 6 millió 550 ezer a szocialista országokból, 928 ezer Jugoszláviából (mindkét esetben körülbelül 18—20 százalékos a csökkenés), és 3 millió 84 ezer a nyugati országokból. A turisták összesen 66 millió 367 ezer éjszakát töltöttek el különböző szálláshelyeken. A szocialista országokból jövő turisták 44 millió 31 ezer éjszakát töltöttek Magyar- országon, csaknem 25 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban. A nyugati országok turistái 16 százalékkal többször, 22 millió 336 ezerszer éjszakáztak nálunk. A devizabevételek meghaladják a 46 milliárd forintot, ami 18 százalékos növekedést jelent. A rubelbevételek értéke 388 millió, ami 12 százalékkal kevesebb az előző évinél. À dollárbevételek 20 százalékkal nőttek, s elérték a 668 millió dollárt. Ezen belül 1,1 millió dollár származott a Jugoszláviából érkezett turistáktól. Külföldre 11 millió 184 ezer magyar állampolgár utazott, 55,4 százalékkal több, mint egy évvel koráb- ■ ban. Az ország idegenforgalmi kiadásai elérték a 37 milliárd 450 milliót, ami 187 százalékos, rekordméretű növekedést jelent. A rubelkiadások 10 százalékkal, 162 millió transzferábilis rubelre nőttek, a konvertibilis valutakiadások pedig elérték a 629 millió dollárt. A legtöbb turista Csehszlovákiából érkezett Magyarországra, összesen 2 millió 235 ezer, Lengyel- országból 1 millió 900 ezren, az NDK-ból pedig 1 millió 363 ezren jöttek. A nyugati országok közül az NSZK-ból érkeztek turista céllal a legtöbben, összesen 1 millió 126 ezren, Ausztriából 919 ezer turista kereste fel hazánkat. Figyelemre méltó az olasz turisták számának növekedése, csaknem egynegyedével jöttek többen (összesen 174 . ezren), mint 1987-ben, Még ennél is dinamikusabban, több mint 50 százalékkal nőtt a hollandiai forgalom, 125 ezren látogattak hozzánk ebből az országból. Nem kivágni — megvédeni! (Folytatás az 1. oldalról) valamint a hatóságok képviselői vesznek részt. A megyei védetté nyilvánítás folyamatában az első lépés, hogy muzeológusok, természetvédők, tulajdonosok, beleértve magánszemélyeket is, javaslatokat tesznek, majd a megyei tanács településfejlesztési, környezet- és természetvédelmi munkabizottsága tárgyalja meg a javaslatokat. E bizottság elfogadta a szóban forgó 60 egység védetté nyilvánítását. Ezután ültek össze a szakhatósági tárgyalás résztvevői ; térségenként tételesen megvitatva a javaslatokat. A mezőhegyesi megbeszélés után, valamikor a nyáron kerül fel végül is az i-re a pont: a megyei tanácsülés hoz határozatot — természetesen amennyiben egyetért a javaslatokkal —, a védetté nyilvánításról. Addig is előzetes védettséget élvezhetnek az érintett területek, növények. A javaslatokban szereplő valamennyi helyet, illetve fát, fasort, felsorolni itt most nem áll módunkban, Ha nem is ellenségei, de azért nem a legfőbb szószólói a környezet- és természetvédelemnek a mezőgazdasági nagyüzemek vezetői. A kivételek egyik Matuska Sándor, a Zsadányi Magyar—Lengyel Barátság Mgtsz elnöke, aki emelkedett hangon vette védelmébe a tsz földjén álló értékes fákat, és egy fasort. — Három tölgy, legalább három különálló diófa, egy kőris, egy fűz és a Holt-Sebes-Körös partján egy szép diófasor, benne 46 diófával. Ezeket szeretnénk mi védetté nyilváníttatni, nehogy valaki ikivágja. — Azt hallottam, a három tölgyet tulajdonképpen megvásárolta a tsz a tulajdonostól? — Igen, a gazda átadta a földjét, meg ami a területen volt, de a három tölgyet ő is borzasztóan sajnálta, így sikerült rábeszélni, hogy nem vágja ki, hanem eladja nekünk. — Vajon miért kerül még napjainkban is lépten-nyo- mon szembe a gazdálkodás lés a környezetvédelem? — Mert más a tulajdonosi érdekeltség. Ugyanazon a területen több tulajdonos is érdekelt; például akié a szántó, azután mondjuk az erdőgazdaság, a vízügy, és akkor még nem beszéltem a vadászati jogról. Ennyi bába közt könnyen elvész iá gyerek... de a példa kedvéért néhányat azért emeljünk ki: a pósteleki kastélypark, amely mintegy 14 hektár, és még ma is olyan ritkaságok találhatók itt, mint a vérbükk, a kocsányos tölgy, az ezüsthárs, a tiszafa. A fák 80—100 évesek, de látható itt 200 éves kocsányos tölgy is. Vagy itt van például Szarvason Tessedik akácfája, amelyet 1790-ben ültettek, törzse ma már kiszáradt, borostyán nőtte be. A mályvádi erdőben (Gyulavári) áll egy 250 éves kocsányos tölgy, törzsének körmérete 820 centiméter. S megyei védettséget kap Gyulán a Béke sugárút két oldalán a vadgesztenyesor, Békéscsabán a Deák utcai hársfasor, ugyanitt az Ar- pád-sor az Árpád ligettel együtt, no és a Fiala-csár- da mellett álló öreg kocsányos tölgyek, a Veszely- kanyarnál sorakozó körülbelül 150 éves kocsányos tölgyek, amelyek közül kettőt sajnos már lecsonkítottak. Tóth Ibolya ti szövetkezet nevében. Ezt követően elismeréseket, ju- tartalmakat adtak át. es. 1. Orosháza „Sajnos, úgy tűnik, állandó jellemzőjévé válik gazdálkodásunknak az aszály. Ehhez kell igazítani termékszerkezetünket. Elsősorban a kevés vizet igénylő növényeket termeszthetjük gazdaságosan a jövőben — mondta többek között pénteken Orosházán, a Béke Tsz zárszámadó és tisztségviselő-választó közgyűlésén Sülé Ferenc elnök. A növénytermesztésben az aszály jelentős kiesést okozott. Bár búzából több mint héttonnás hektáronkénti átlagterméssel megyei rekordom ért el a Béke Tsz, kukoricából olyan jelentős kiesés keletkezett, amit nem tudott pótolni. Ezért kényszerült a szövetkezet más gazdaságoktól a megyei GMV segítségével kukoricavásárlásra. A továbbiakban az elnök részletesen szólt a háztáji ágazat és az állattenyésztés helyzetéről. Rámutatott arra, hogy az elmúlt öt évben 132 millió forintot fordítottak beruházásra, s mindez jelentősen megváltoztatta a szövetkezet arculatát. Az 1988-as évet a tervezettnél magasabb, csaknem 15 millió forintos nyereséggel zárta a téesz. Olyan hozzáadott értéknövekedést értek el, amelyik lehetőséget adott a tagság igen alacsony személyi jövedelmének emelésére. Tavaly csaknem 30 százalékkal nőtt a tagok személyi jövedelme. Dr. Körmendi János, a városi pártbizottság titkára felszólalásában gratulált a Béke Tsz tagjainak eredményes munkájukhoz, majd az agrárpolitika néhány időszerű kérdéséről beszélt. A közgyűlés megválasztotta a szövetkezet elnökét, elnökhelyettesét, a 15 tagú vezetőséget, a döntőbizottságot és a Teszöv-küldötteket. A Béke Tsz elnöke a következő öt évre ismét Sülé Ferenc lett, míg elnökhelyettesnek dr. Gondos Józsefet választották meg. V. L. Dőlt betűvel A buzogány Midőn e sorokat írom, még nem tudom a végeredményt. Azt, hogy miként dönt a testület, odafönn, a Mar- git-híd tövében. Csak érzem az egész országot átfogó várakozást, a nemzet visszafojtott lélegzetét, és a pattanásig feszült hangulatot. Mintha egy ország sorsa dőlne el ezekben a napokban. Ámbár meglehet. Hiszen akármint nézzük, történelmi időket élünk. Míg korábban évek kellettek a történelem legcsekélyebb fuvallatának is az érzékeléséhez, ma már szinte naponként, mi több óránként változnak a dolgok. Ami tegnap még sorsfordító pillanatnak tűnt, azt ma egy újabb fordulat (egy újságcikk, egy bejelentés, vagy kijelentés) elhalványítja. Mondom, történelmi időket élünk. Talán 1956 óta nem volt ekkora tét a politikában, mint most. És épp ’56 miatt. A bejelentés a 32 évvel ezelőtti események átértékeléséről, két hete hangzott el. A szavak, az új megítélés, szinte buzogányként csapódtak a népnek a múltat eltemetni máig nem tudó leikébe. Kinél ilyen, kinél olyan sebeket tépve fel. Mert sebek vannak itt bőven, egyik oldalon is, másik oldalon is. És sajognak, három évtized múltán is, olyannyira, hogy sokan még ma is hamarabb kapnának a fegyverért, mint az okos szóért. Mi mással lenne magyarázható az elmúlt 14 nap indulatokkal teli izzása. Nyilatkozatoktól és üzenetektől volt hangos a magyar sajtó. Csaknem mindenki (minden szervezet), aki (ami) számít az országban, hitet tett a „népfelkelés”, illetve az „ellenforradalom” minősítés mellett. Gyanítom, ismét a megélt élmények alapján. Márpedig nem árt emlékeztet- _ni rá, hogy másként látja a dolgokat az. aki a barikád egyik oldalán állt, s másként az, aki a másikon. S ugyancsak ritkán esik egybe a gyilkos és az áldozat véleménye. Mint ahogy arra is alig van példa, hogy aki az akasztófát ácsoltatja, beleéli magát a kötél alatt álló helyzetébe. Itt. ebben az országban jó négy évtizede csak győztesek és vesztesek, fehérek és feketék vannak. S ami ennél is fájdalmasabb, a győztesek örökre győztesnek, a vesztesek pedig örökre vesztesnek érezhették magukat. A pillanat kétségtelenül történelmi. Most először lehetne (és kellene) tisztességesen és toleránsán (!) szembenézni a múlttal. Azzal a múlttal, amelyről a párt (!) Központi Bizottsága által kiküldött albizottság állított össze — a jelek szerint — egy igen tiszességes jelentést. Ügy hírlik, mintegy 130 oldalon, s abból '56-tal mindösz- sze 6 foglalkozik. És mégis! Micsoda vihart kavart ez a hat oldal. Anélkül, hogy részleteiben ismernénk. Erre mondom hát, hogy az érzelmek, a megélt élmények működnek még mindig. Miközben már a történelemnek kellene megszólalnia. Mert az egyetlen, mindenki által elfogadható ítéletet a történettudománynak kell megalkotnia. Minden más csak önámítás és politikai manőver. A Központi Bizottságra az elmúlt napokban iszonyú nyomás nehezedett. A feszültséget csak növelte, hogy a „kis magyar glasztynosztyunktól” idegen jelenségek, elhallgatások is feltűntek a tájékoztatásban. „Mi történt Székesfehérváron, és mi a Marcibányi téren?” — kérdezték egymástól a vájtfülűek. Vagyis, kikkel találkozhatott Grósz Károly Fejér megye székhelyén, és mit mondhatott ott? „Lerendelték”, vagy magától ment oda tapasztalatot gyűjteni (a véleményekről, a közhangulatról)? És a Pozsgay? Mit mondtak neki a Munkás-paraszt Hatalomért érdemértnesek, és a volt karhatalmisták ott a Marcibányi téren? Bár sejteni lehet, mint ahogy azt is, hogy mit válaszolhatott a kérdéseikre. (Ügy hírlik, hogy hajnal felé álltak fel az asztal mellől, a székekről, s kezet fogva váltak el egymástól.) Akárhogy is van, itt állunk a történelem sodrában. Egy meghatározó erejű központi bizottsági ülés napjaiban. Mire e sorok megjelennek, lehet, hogy már a megegyezés (kiegyezés) alapjait, és a tovavezető út első köveit is sikerült lerakni odafönn a „Fehér Házban". Mert hát — mindenki tudja — ez a tét. Olyan ítéletet alkotni négy évtizedes múltunkról, s benne ’56-ról, hogy azt a nép, vagy annak nagy többsége — ha bizonyos lelki engedmények árán is, de — elfogadja. Az alapot lerakni nem könnyű, ám a megegyezés teremtette úton végigbenni sem lesz könnyű. De meg kell tenni, és végig kell menni, ha végre közös múlttal akarunk továbbhaladni mi valamennyien, tíz és fél millióan.
