Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-08 / 33. szám
O 1989. február 8., szerda ■» ■ ■■ Másként gondolom Vitray Tamás, a vesztett ügyek edzett és rendíthetetlen pártolója Unja a bundaügyet. Dr. Horváth Ibolya, a szimpatikus igazságszolgáltató is unja a bundaügyet. Biztos vagyok benne, hogy a nyomozók is unják a bundaügyet. Abban még biztosabb vagyok, hogy a bundaügyben érintett ilyen- olyan beosztású elvtársak, sporttársak, sorstársak még inkább unják a bundaügyet. Ki ilyen, ki olyan minőségben. Szemünk előtt terebélyesedik ki az össznépi megunás. En azonban ezt másként gondolom. Előre bocsátom, hogy az eddigiek ismeretében én is unom a bundaügyet. Pontosabban fogalmazva, az imigyen fblytatott kutatásoknak nem látom sok értelmét. Nem csodálom hát, ha letargikussá válik az igazságot tudni óhajtó, egyenes tartá- sú és józanul gondolkodó polgár a nyilvánossággal játszadozás láttán. Különben — azt gondolom, mindenki igy van vele —, már régen nem csak Íutballbundáról van szó. A bunda bundájának a ténye forog fenn. Nos, én azt gondolom, másként, hogy addig nem szabad eléggé megunni a bundaügyet sem, amíg le nem ástak az alapokig az illetékesek, s nem derítettek fel mindent, de mindent ezekben, meg azokban a zavaros, összekuszált ügyekben, amiket a bunda divatszavunk takar. Mert zavaros ám, meg áttekinthetetlen ám, meg összefonódott ám, meg ködös és poros ám az a közeg, amelyben az efféle feltáró munkát el kell végezni. Szóval a kutatómunka feltételei igen-igen nehezek, mostohák a munkavégzés körülményei, sokszor nincs megfelelő védőruha, nem fizetnek veszélyességi pótlékot. Es amikor esetleg van már valamilyen eredménye a hosszadalmas munkának, akkor meg az eredmény kerül veszélybe újabb bundaakciók közepette. De remény van — ezért nem szabad unni a bundát: mert az áthatolhatatlan őserdőkben sokszor remény nélkül vágtak utat és teremtettek tisztást a pionírok, és csináltak új településeket. Talán azért, mert unták már a bundákat? —z —y Meghívás van, pénz nincs...? Japánba késziil(ne) szimfonikus zenekarunk A Békéscsabai szimfonikus zenekar ma mintegy negyvenöt állandó tagot számlál. Elődje, a városi zenekar több mint negyed évszázaddal ezelőtt alakult, s a hetvenes évek elején nőtte magát megyeivé az együttes. Tagjai megyénk zeneiskoláinak tanárai és egy-két volt, illetve jelenleg is tanuló tehetséges növendék. A zenekart félprofinak mondják, mert zenetudó emberekből áll ugyan, de nem az együttesbeli muzsikálás a fő hivatásuk. A szimfonikusok fenntartója a megyei vezényletével. Monumentális koncert volt... — Készül-e 1989-ben is az együttes külföldre? — Japánba hívták a zenekart. Sajnos, a művelődési központ költségvetése nem teszi lehetővé, hogy az utat intézményünk állja. A legolcsóbb megoldásokat számolva is az oda- és visszaút mintegy másfél millió forintba kerül, ami több mint az egész évi működésre fordítható összeg. A zenészek hozzájárulnának a költségekhez, ám így is hiányzik egymillió forint... Még hogy ezentúl több modern és romantikus művet játszunk. — És ez ellenükre van? — Dehogy! Bennünket a zene szeretete tartott össze ennyi éven át. Mindent szívesen játszottunk. Haydn muzsikáját éppúgy, mint korábbi karmesterünk, Sugár Miklós műveit. Nagy Zsolt, az új karmester a Soros-alapítványból részesülve hagyhatta ott előző munkahelyét a Művelődési Minisztériumban. Budapesten végzett karmesterként, 1984-ben. Több alkalommal részt vett az NSZK-ban élő Eötvös Péter mesterkurzusain, asszisztensként is dolgozott mellette Svájcban, Olaszországban, Franciaországban. Terveiről kérdeztük: — A békéscsabai zenekar nem ismeretlen számomra — mondta —, mert korábbi munkám során rendszeresen művelődési központ, amely évente 1 millió 200 ezer forintot fordít a zenekarra és főállású karmesterük bérére. A. muzsikusok évente 20- 25 szolgálatot teljesítenek; kiveszik részüket az Országos Filharmónia által szervezett bérleti hangversenyekből, hazai fesztiválokon indulnak, s olykor külföldi meghívásoknak is eleget tesznek. Mi újság mostanában a szimfonikusok háza táján? Erről beszélgettünk legutóbbi gyulai hangversenyük előtt Szente Bélánéval, a zenekar titkárával. — Ügy tudom, az együttes nemrég Triesztben járt. — Igen, tavaly októberben és előtte januárban — e fellépésünk következménye volt az októberi meghívás is — válaszolta a titkár. — Marco Sofianopulo, a Pro Musica zenei társaság művészeti vezetője várt vissza bennünket Triesztbe. A Pro IVíusica októberben ünnepelte fennállásának 450. évfordulóját, s ebből az alkalomból adtuk elő Dvorak D-dúr miséjét olasz szólisták és a trieszti énekkar közreműködésével, Marco mester bízunk abban, hogy ezúttal sem marad el a tanácsok támogatása és talán a vállalatok is megsegítenek bennünket. Az egyhetes hang- versenykörútra júliusban kerülne sor. (A zenekar közben hangol, a vendégművészekkel összejátszanak; Gál Tamással, a Budapesti MÁV szimfonikus zenekar karmesterével és néhány budapesti, debreceni muzsikussal.) Tóth István koncertmester a zenekar egyik alapító tagja. — Nem nagyon reménykedünk a japán koncertkörút valóra válásában — mondta. — Pedig köztudott, hogy az adományok összegét levonják az adóalapból. Megfontolandó az is, hogy a vállalatok kinti reklámját segíthetnénk. Ügy gondoljuk, ha nem mehetünk mindannyian, akkor inkább itthon maradunk... — Gorelik Leonyid, eddigi karmesterük megvált a zenekartól, február elsejétől Nagy Zsolt az új karmester. Mire számítanak? — A zenekar munkája nagymértékben a karmestertől függ. Felkészültünk rá, figyelhettem az együttes pályáját. A karmesteri posztot egy éve vállaltam el, tehát túl sokat nem tervezhetek. Valóban szeretném, ha több romantikus és modern mű szerepelne repertoárunkban — de csak úgy, ha ez nem lesz ellenére a zenekarnak. Többek között Liszt és Erkel műveinek előadására gondoltam. A modern darabokról még nem tudok különösebbet mondani, ám mindenképpen szeretném, ha századunk zenéjét is megszólaltathatnánk, hiszen ezek a kortárs hallgatónak íródtak. (A Békéscsabai szimfonikus zenekar Gyulán a városi tanács csillárok fényétől ragyogó dísztermében Beethoven VIII. szimfóniáját, Haydn I. gordonkaversenyét és Kodály Galántai táncok című művét játszotta.) — Mintha Eszterházy herceg vendége lennék — súgta szomszédom. Valóban, „a zene nem ismer határokat” — legalábbis időben... és térben? Vajon eljut-e Japánba a magyar zene megyénk szimfonikusainak tolmácsolásában? (szőke) Fotó: Béla Ottó A Táncsics Iskolagaléria 24. tárlata Kicsinyke ország Magyar- ország, s ha ködbe borul Európa ezen tája, akkor a magasból minden összemosódik; csak a Kárpátok íve az, amit a magasból érzékelni lehet. Kicsinyke ország Magyarország, s e kicsinyke ország népe, a magyarság szétszórva él részint a világban, részint itthon sem találjuk egymást, s az a hajó, amelyen a világ nagy tengerén vergődik, csak bukdácsolva metszi a habokat, hogy előbbre jusson, hogy megmaradjon. Időnként segítő kezek nyúlnak ki a gályáról, időnként megpróbáljuk összeszedni erőnket, hogy a Himnuszban is megénekelt közös erő, akarat egyszer diadalmaskodjék. Egy aprócska népnek mindig több megpróbáltatás jut a világ nagy küzdelmeiből, mert nem csupán a nagy fergetegek rázzák, hanem belső gondjai, bajai is talán jobban zilálják nap mint nap. Nagy szükség lenne manapság arra a szívós együttgondolkodásra. egvüttmara- dásra, mely úgy tűnik, hogy csak eszményi állapotban lehetséges. Ez a hatalmas küzdelem, amely mindannyiunk része, gyakorta elidegenít bennünket a nagy dolgoktól is. de egymástól is. és ezért A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének nem az idei évkönyve az első, amelyet lapunk hasábjain bemutatunk, de alighanem az első. amely egy igen kemény hangvételű és szinte programadó bevezetővel jelent meg. Hambuch Géza főtitkár írta ezt a bevezetőt Wie weiter?, azaz Hogyan tovább címmel a „Deutscher Kalender 1989"-ben, ebből idézünk most néhány gondolatot. „Rögtön az elején szögezzük le a legfontosabbat; a következő kongresszusig jelentősen előbbre szeretnénk, sőt akarunk lépni. Méghozzá sebesebben, céljaink megvalósításáért, a nyelv- és a kultúra ápolásában, külföldi kapcsolataink terén — minden területen, a nemzetiségi jelenlétet tekintve is. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy leálljunk. A visszaesés pedig kifejezetten a gyorsan bekövetkező pusztulást jelentené számunkra. Tovább megyek ; gyors változások korában élünk. A tervezett gazdasági reformok, a társadalom megújulását célzó törekvések, az Az utóbbi hónapokban a korábbinál sokkal többet lehetett hallani értelmiségünk ezen — létszámát tekintve — szűk, de mégis jelentős, a reformfolyamatok véghezvitelében különösen nagy teret kapott szakma (hivatás?) képviselőiről, a népművelőkről. A közelmúltban szakmai szervezetük, a Magyar Népművelők Egyesületének megyei területi szervezete — amely taglétszámát tekintve az egyik legnagyobb hazánkban — kidolgozta az idei évre érvényes munka- programját. amelyet a vezetőség fogadott el. Ebben több olyan elképzelés is szerepel, amely — véleményünk szerint — túlmutat annak jó értelemben vett belterjességén. * * * Két évvel ezelőtt hívta meg az MNE és a könyvtárosok egyesületének megyei vezetősége egy ..baráti beszélgetésre” megyénk politikai. társadalmi és közigazgatási ' vezetését. Az igen nagy reményeket támasztó, sok órás partneri eszmecsere során hangzott el egy ígéret különös értéke van annak, ha az egyén, egy-egy ember, külön-külön megpróbálkozik a lehetetlennel, hogy önmagát megmutassa, hogy a világra irányítsa tekintetünket, hogy figyelmeztessen arra, hogy a nagy dolgok akkor lesznek ténylegesen nagy dolgok, ha mindenki a közelebbire figyel igazán, s abban keresi az értéket. Hiába országos, vagy világszerű akarat, ha az nem úgy él, hogy ember emberrel a kapcsolatot keresi, hanem csak elvont ideaként jelenik meg. Orosházán, a Táncsics Iskolagaléria néhány éve tartó kiállitássorozatának 24. tárlójához érkezett el Balázs Tibor, a békési tájról való ember, a kunágotai elszármazott tanár, az alföldi táj festői hagyományait folytató művész tárlatával. Mindennapi kenyerét tanárként keresi meg Budapesten, a Csaba utcai általános iskola rajztanáraként. Ahogyan ő maga megélte eddigi élete során azt a kínzó élményt, amit művészi alkotói folyamatnak nevezünk, ennek a tanulságait. tapasztalatait igyekszik átadni tehetséges vagy kevésbé tehetséges tanítványainak úgy. hogy mindenkiben ki akarja váltani elengedhetetlen demokratizálódás — amelyekről az 1988. májusi pártértekezleten annyi szó esett — tehát mindez a mi kisebbségünk életét és törekvéseit, a nemzetiségi politika hétköznapjait is eléri, átjárja. Tegnapi elképzelésekkel és módszerekkel ezen a téren sem lehet a mai és a holnapi feladatokat és problémákat megoldani...” A főtitkár szerint társadalmi, politikai és személyes okok együtt vezetnek általában oda, hogy a nemzetiségiek - válaszút elé kerülnek. A többség a köny- nyebb megoldást, a lefelé vezető utat választja: feladja és beolvad. A keskenyebb és meredeken felfelé vezető úton azok járnak, akik sajátosságaikat megőrzik és kibontakoztatják. „Talán egyetlen nemzedéknek sem volt még ekkora felelőssége a nemzetiség fennmaradását tekintve, mint a mostaninak” — figyelmeztet a szerző. S végül fontos az a megállapítás, amely azt emeli ki. hogy a nemzetiség boldogulása az egész társadalomnak is hasznára van, s a megyei tanács elnökétől, mely szerint ezt folytatni kell; legközelebb az általa képviselt szervezet lesz a vendéglátó. Sajnos, az ígéret nem valósult meg. Talán ezért is vélte úgy az MNE megyei vezetősége, hogy a mindkét fél számára nyilvánvalóan fontos polémiát mégis folytatni kell, sőt: más körben is. A tervek szerint meghívják az országgyűlési képviselők megyei csoportját, egy ülésüket valamely megyénkben köz- művelődési . intézményben tartsák meg. Az MNE tudtával ez lenne az első ilyen találkozás. Az egyesület március 16— 17-én Szolnokon regionális tanácskozást rendez az utóbbi évtizedekben szinte behozhatatlan hátrányba került kistelepülések közművelődéséről. amelyen természetesen a megvénkbeliek is ott lesznek. Ugyancsak a következő hónapokban megyénk is házigazdája lesz egv értekezletnek: a Művelődési Minisztérium is szervezi az ország művelődési központ igazgatóinak tanácskozását, amelyet a mezöhegyesi áltaa világ apró mozzanataira való odafigyelést, azt az Arany János-i bölcsességet, hogy az út szélén mindenkinek nyílik egy kis virág. Ügy hiszem, hogy egész életünk, boldogságunk titka fogalmazódik meg Arany János által — Balázs Tibor naponta ezt gyakorolja —, hogy oda kell figyelnünk az apró szépségekre, mert ha nem tudunk mindennap, ha nem akarunk mindennap legalább egy picikét örülni, legalább kevéskét mosolyogni, akkor nem leszünk boldogok. Huszonkét kép került a paravánokra ez alkalommal, amelyek témáikat tekintve kötődnek a szülőfaluhoz, másrészt Veszprém, Sümeg, Esztergom történelmi monumentalitása jelenik meg. és persze a Balaton zöld vibrálással, sajátosan izgalmas feszültségével. Történelmi múltunk villódzása és az egyén családtörténetének felvillanása, sajátos képet ad Balázs Tiborról, a mindennapjainkról. a száguldás kínzó parancsáról és a csendes meditálás. egymásra találás vágyáról. A képeket február 10-ig lehet megtekinteni hétköznapokon. Ffilőp Béla hogy a németek beolvasztása nem lehet a magyarságnak sem érdeke. A komoly bevezető után néhány nemzetiségi politikával kapcsolatos kijelentés olvasható az évkönyvben Grósz Károlytól. az MSZMP főtitkárától, majd a szövetségi munkáról és feladatokról, valamint a külföldi németekhez fűződő kapcsolatokról, az együttműködés különböző lehetőségeiről, többek között egy alapítványról is szólnak az írások. Riportok, portrék és fotók számolnak be a nemzetiségi hétköznapokról, jeles összejövetelekről, találkozókról. az óvodai és az iskolai nyelvtanítás gondjairól, illetve a kétnyelvű oktatás eredményeiről. Szépirodalmi szemelvények, történeti és néphagyományokkal foglalkozó írások színesítik a kalendáriumot. egy interjú az 1987. óta szekszárdi székhelyű Német Színpadot mutatja be. A 16 ezer példányban megjelent kalendárium a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat kijelölt könyvesboltjaiban kapható 25 forintért, s nemcsak a magyarországi németeknek, hanem minden németül olvasónak is hasznos, édekes lehet. N. K. lános művelődési központban tartanak. Hazánkban is egyedülálló volt az a közművelődési szabadegyetem, amelyet az MNE megyei szervezetének kezdeményezésére rendeznek meg évek óta Békéscsabán, a megyei könyvtárban. A tavasz végén záruló idei sorozat címe önmagáért beszél: „Helyi társadalom, helyi hatalom”. Három „önfeltöltődést” is szolgáló program is lesz a következő hetekben-hóna- pokban. Március 18-án bálát tartanak Szarvason, sorrendben a hetediket. Még nem sikerült eldönteni, hogy a népművelők rongyosbáljára. vagy a „rongyos népművelők” báljára szóljon-e a meghívó .. .Ügy tűnik, hogy ez nemcsak szójáték és önmagáért való vicc: a döntést feltehetőleg az hozza meg, ha a kormányzat teljesítve ígéretét, április elsejével kifizeti a negyven százalékos, évek óta .garantált” béremelést.. . Április 27-én a köz- művelődési intézményekben dolgozó technikai munkatársak hagyományos, mindig jó hangulató találkozója lesz a szeghalmi művelődési központban: június tizedikén a mezőkovácsházi művelődési központ lesz majd a házigazdája megyénk népművelői juniálisának. (nemesi) Német Kalendárium 1989 A bál rongyns, vagy a népművelő? Egy egyesület terveiről
