Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-08 / 33. szám

NÉPÚJSÁG 1989. február 8., szerda Február 15-től : Kanyaró elleni védőoltás Hosszú évek óta Magyar- országon 30-nál kevesebb kanyarómegbetegedésről tudtunk évről évre. 1988 de­cemberében és 1989 január­jában viszont már 1330 meg­betegedést jelentettek az or­vosok a Közegészségügyi és Járványügyi Szolgálatnak. Elsősorban Baranya megyét érintette a kanyaróveszély, de az ország többi részén, így megyénkben is megsza­porodott a betegek száma. Ennek okairól és a védeke­zés módjáról kérdeztük a megyei Köjál igazgató főor­vosát, dr. Bereczki Arankát. — Békés megyében eddig 100 körüli betegségszámról tudunik — tájékoztat a fő- orvosnő. — A járvány to­vábbi terjedését csak védő­oltással lehet megakadályoz­ná, ezért Ikampányoltást szervezünk 1989. február 15- től a 16—22 év közötti kor­osztályoknak. A védőoltás a középiskolákban, a főiskolá­kon, a honvédségnél, illetve más közösségekben tartóz­kodó, e korosztályba tartozó fiatalok részére kötelező. Ar­ra is mód lesz, hogy az érintett korosztályba tartozó lakosak önként jelentkezés esetén megkapják az oltást. A közösségekben kijelölt ol­tóorvosok szervezetten vég­zik az oltást, de megyénk valamennyi településén ugyancsak kijelölt oltóorvo­sok fogadják a jelentkező­ket aiz alábbi napokon ég időpontokban: február 16., csütörtök; 21., kedd; 23., csü­törtök és 28., kedd délelőtt 9-től 10 óráig és délután 15- től 16 óráig. — Mit kell tudniuk az ol­tásra jelentkezőknek? — Az oltóanyag hőérzé­keny, tízadagos kiszerelés­ben kapjuk és rövid ideig tárolható. Azért, hogy az ol­tóanyag egészét hatékonyan felhasználhassa az orvos, kérjük, hogy a kistelepülé­seken lehetőleg február 15-e előtt szóljanak a körzeti or­vosnak az oltásra jelentkez­ni szándékozók. Mindenkire vonatkozik, hogy meglévő oltási igazolványát őrizze meg és az oltásra vigye ma­gával. Akinek ilyen nincs, igazolólapját a helyszínen kézhez kapja az oltást kö­vetően. Nagyon fontos, hogy ezeket a dokumentumokat komolyan vegyék az embe­rek, őrizzék meg és tartsák maguknál. — Hallottuk, hogy a kö­zépiskolás korosztályok egy része ezekben a napokban más védőoltásban részesült. A kétféle oltás egy időben adható? — A középfokú oktatási intézményekben BCG-oltás- próbát és újraoltást végez­tek, amely most átmenetileg szünetel. Akiket már újra­oltottak azzal a szérummal, a kanyaró elleni védőoltást egy hónappal későbbi idő­pontban kapják. — Mi lehet az oka, hogy újra támad a kanyaró? — Ez a most fogékony korosztály 14 hónapos kora előtt kapta meg a kanyaró­védőoltást. 1969-től kötelező jellegű ez az oltás, koráb­ban önkéntes alapon is töb­ben vállalták. Időközben az orvostudomány kiderítette, hogy a 14 hónapos kor előtt beadott kanyaró védőoltás nem biztosít kellő védettsé­get, ezért 1974-től már csak a 14 hónapot betöltött kis­gyermekek kapják a kanya­róoltást. — Milyen tünetei vannak a kanyarónak, illetve a vé­dőoltást követően tapasztal- hatunk-e hasonló jelensége­ket? — A kanyaró hurutos tü­netekkel, lázzal kezdődik és általában a fejen jelentkez­nek az első kiütések, majd végigvonulnak a test to­vábbi részein. Ha valaki fertőződött a betegséggel és a védőoltást lappangási idő­ben kapja meg, az a szerve­zetében zavart nem okoz és a betegség tüneteit enyhíti. AJki már évekkel korábban megkapta a kanyaró védő­oltást és most újraoltják, nem esik baja. Az oltást kö­vetően 1-2 napig enyhe le­folyású tünetek tapasztalha­tók, egyébként az immuni­tás kialakulásához két hét szükséges. Az oltóorvos bí­rálja el az oltásra jelentke­zők egészségügyi alkalmas­ságát. — Ha valaki már kanya- rós lett, akkor környezeté­vel, családjával mi az egészségügyi teendő? — A hasonló korú fiata­lok védőoltásban részesül­nek, a kisebb gyermekek már megfelelő időben kap­ták a védőoltást, az időseb­bekben pedig kialakult a természetes immunitás, ők tehát nem veszélyeztetettek. A családban élő, még be nem oltott, 14 hónapnál fia­talabb gyermek, vagy a ter­hes kismama nem kanyaró elleni védőoltást, hanem gammaglobulint kap ilyen esetben. — Ahogyan a kanyaró je­lentkezett, nem tarthatunk-e más fertőző betegségektől is? — Az összes többi védő­oltásoknál megfelelő életko­rokban az egészségügy már hosszú ideje újraoltásokat alkalmaz. A kanyaró volt az egyetlen fertőző betegség, amely ellen úgy védekez­tünk, hogy egy védőoltást kaptak az emberek. A jár­ványból leszűrt tapasztala­tok alapján majd a szakem­berek döntik el, hogy a jö­vőben szükséges-e a kanya­rónál is az újraoltást alkal­mazni. — Honnan tudhatjuk, hogy mikor és hol kapható meg a kanyaró elleni védő­oltás? — Az iskolákban, szerve-, zett közösségekben ez nem jelent gondot. A nagyobb városokban szervezett ön­kéntes oltóhelyekről a hét­végi és a jövő heti újságban tájékoztatjuk majd a lakos­ságot. Fontosnak tartjuk kö­zölni, hogy az életkorhoz kötötten kötelező kanyaró el­leni védőoltás a 14 hónapos kort követően továbbra sem szünetel, ennek beadását folytatjuk, B. Zs. Párttagok döntése: A jövőben másként kívánnak dolgozni Tényleg idáig jutottunk? — tette föl a kérdést telefo­non egyik olvasónk, majd így folytatta. — Igaz a hír, hogy a megyei KlSZ-bizott- ságon feloszlatták az MSZMP-alapszervezetet? A legilletékesebbhez, Ben- kó Györgyhöz, az említett pártalapszervezet titkárához továbbítottuk a kérdést. — Egy pontosítással kell kezdenem a választ, tudni­illik pártalapszervezetünk nemcsak a megyei KISZ-bi- zottságon, hanem a Békés­csabai Városi KlSZ-bizottsá- gon és a Békéscsabai Ex­pressz Diákutazási Irodában dolgozó kommunistákat is összefogja. Tehát nem kife­jezetten a megyei KISZ-bi- zottság alapszervezete va­gyunk. A másik: nem fel­oszlatásról volt szó. — Ezek szerint a hírből annyi igaz, hogy megszűnt az alapszervezet? — Nem szűntünk meg. A vezetőség a beszámoló tag­gyűlésre készülve döntött úgy, hogy kikérjük a tagsá­gunk véleményét: milyen ke­reteket tartanának legopti- málisabbnak a jövőben egy mainál eredményesebb párt­munkára. Végül, alapul vé­ve sajátos helyzetünket, négy lehetőség körvonala­zódott ki. Az első szerint a párttagjaink a lakóhelyük szerinti pártalapszervezetek- ben végezzenek mozgalmi munkát, de esetenként közö­sen tekintenék át a munka­helyükből adódó pártfelada­tokat is. A második variáció szerint a tagsági viszony megmaradna a régi formá­ban, de az érdemi munkát mindenki a lakóterületén vé­gezné. A harmadik variáció tulajdonképpen a „nem va­riáció”, maradna minden a régiben, legalábbis ami a szervezeti keretet illeti. A negyedik pedig: az alapszer­vezet teljesen megszűnne, a párttagok átigazolnának a lakóhelyük szerinti alapszer­vezetekbe. — Melyik elképzelés mel­lett döntött a tagság? — Az első három variá­cióra azonos arányban vok­soltak, ami végül is azt je­lenti, hogy a szervezeti vál­toztatás szükségességét két­harmados többség elenged­hetetlennek tartotta. Megál­lapodtunk abban, hogy azok, akik a lakóhelyük szerinti pártalapszervezetben akar­nak tevékenykedni a közeljö­vőben, átigazolnak ezekbe. Tízen éltek is a lehetőség­gel. A többség megmaradt alapszervezetünkben, de a lakóterületük szerinti párt­munkát választották. Meg­ítélésük szerint így haszno­sabb tagjai lehetnek a szer­vezetnek. — Mivel magyarázható, hogy egy „apparátusi” párt­alapszervezet ilyen elhatá­rozásra jutott? Elsősorban nem is az elvi megfontolá­sokra gondolok, hanem a kérdés praktikumára. — Arra a megállapításra jutottunk, hogy egy appará­tuson belül — de ezt éppúgy elmondhatnánk egy üzemi alapszervezetre is — a leg­jobb szándékaink ellenére is zárt körben mozgunk, a hi­vatásunk adta kereteket szinte lehetetlen átlépni. Mindinkább fontosabb, hogy „külső” pártalapszervezetek- ben képviseljük az ifjúság érdekeit és a helyi politikai döntések kialakításában ér­demben részt vehessünk. Egy konkrét példa: a tanács­tagi választásokra minél több rátermett fiatalt sze­retnénk olyan helyzetbe hoz­ni, hogy eséllyel pályázzák meg a tanácstagi tisztséget. Mert sok olyan 20-30 éves ember él közöttünk, akiket tulajdonképpen csak felfe­dezni kell, lehetőséget adni számukra a cselekvésre. — Az elhatározásban mindezen megfontolásokon kívül nem játszott szerepet valamiféle felülről jövő „ta­nács”? — Teljesen önállóan dön­töttünk így. Még az alap­szervezet vezetősége sem agitált egyetlen javasolt for­máció mellett, a változtatás kizárólag tagjaink belátásán múlott. — A megyében egyedül­álló ez a döntés, s ha igen, akkor mennyiben tekinthető minta értékűnek? — Ez a fajta gondolko­zásmód még nem névezhető általánosnak, de meggyőző­désünk, hogy a hatalmi struktúra változásai előbb- utóbb kikényszerítik ugyan­ezt máshol is. Abban is biz­tosak vagyunk, hogy a párt­tagok politikai jelenléte sok­kal fontosabb a lakóhelyi demokratikus fórumokban, intézményekben, mint a ha­gyományos keretek között, ahol a szakszervezet szere­pének kell növekednie. Lovász Sándor Orosházi elsötitkár-jelöltek Dr. Körmendi János Sinkó József Demeter Sándor Orosházán, február 11-én, szombaton reggel 8 órai kez­dettel tartják meg a városi pártértekezletet. A jelölést elő­készítő bizottság a küldöttek javaslata alapján a városi pártbizottság első titkári funkciójára előzetesen három je­löltet javasol, akiket a következőkben néhány sorban be­mutatunk: Demeter Sándor, 43 éves, egyetemet végzett, felsőfokú politikai végzettséggel ren­delkezik. Az MSZMP-nek 1969 óta tagja. Demeter Sándor munkás­családból származik. Általá­nos iskoláit Orosházán fe­jezte be, majd az orosházi mezőgazdasági technikumban tanult, és ott szerzett felső­fokú technikusii oklevelet. Tótkomlósén, mezőgazdasági termelőszövetkezetben dol­gozott, gyakornokként, ké­sőbb elnökhelyettesként. 1974 óta pártapparátusban tevé­kenykedik, közben elvégezte az MSZMP politikai főisko­láját. 1985 óta az Orosházi Városi Pártbizottság titkára. Dr. Körmendi János, 42 éves, egyetemi végzettségű, és felsőfokú politikai vég­zettséggel bír. Az MSZMP- nek 1974 óta tagja. Körmendi János kispa­raszti csalódból származik. Általános iskoláit Nagyéren és Tótkomlóson végezte. A középiskolát Orosházán, egyetemi tanulmányait Sze­geden fejezte be. 1971-től 75-ig tanár az Orosházi Táncsics Mihály Gimná­ziumban. 1975-től 1978-ig személyzeti és oktatási veze­tő volt az Orosházi Állami Gazdaságban, 1978-tól 1981- ig a pedagógus-szakszervezet megyei bizottságának politi­kai munkatársa. 1981-től pártapparátusban dolgozik, 1984-től a városi pártbizott­ság titkára. Sinkó József, 39 éves, egyetemet végzett, felsőfokú politikai végzettséggel bír. Az MSZMP-nek 1971 óta tagja. Sinkó József földmunkás családból származik. Általá­nos iskoláit Orosházán vé­gezte. A középiskolát az Orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépis­kolában fejezte be. Eredeti foglalkozása géplakatos. Első munkahelye az Orosházi Vas-műanyagipari Szövetke­zet, majd 1976-ig a Mező­gép Orosházi Gyárában dol­gozott. 1976-tól 1980-ig az Orosházi Városi KISZ-bi- zottság titkári funkcióját töltötte be. 1980-tól 1983-ig az MSZMP politikai főisko­láján tanult, itt szerzett egyetemi végzettséget. 1983- tól 1987-ig az MSZMP Oros­házi Városi Bizottságának politikai munkatársa volt. 1987 óta a megyei pártbi­zottság politikai munkatársa. Sarkad Emlékművet állítanak az aradi vértanúknak A köztéri szobrokban nem bővelkedő leendő városban, Sarkadon elhatározták, em­lékművet állítanak az 1848— 49-es szabadságharc vérta­núinak. A történeti leírások szerint a világosi fegyverle­tétel után a településen őrizték egy ideig a hadifog­lyokat, köztük az aradi 13- ból öt tábornokot; Knézich Károlyt, Nagy Sándor Jó­zsefit, Aulich Lajost, Kiss Ernőt és Vécsey Károlyt. A legutóbbi tanácsülésen Ha- dabás János tanácstag hoz­zátette, újabb két tábornok itteni őrzése sem kizárt. Va­jon Nagyvárad helyett miért kerültek Sarkadra, majd Gyulára a foglyok? A vá­lasszal a kutatás még adós. Annyi azonban bizonyos. Sarkad augusztus 17-től 21- ig hadifogoly-állomás volt. — Nem a budapesti orszá­gos emlékmű és a gyulai honvédtiszti emlékhely után­zásának szándéka vezetett bennünket, amikor október­ben végrehajtó bizottságunk ülésén elhatároztuk, hogy te­lepülésünkön emlékművet állítunk a vértanúknak — jelentette ki a tanácsülésen Jakó István tanácselnök. — Mi helyi erőből, a sarkadi eseményekre emlékezve sze­retnénk megvalósítani. Az emlékmű szükségessé­gét senki sem vonta kétség­be. A kiállított makett, Mladonyiczky Béla szobrász- művész terve is tetszett. A tanácsülésen jelen levő al­kotó szavai szerint munká­ja „1849 — 13 vértanúk em­lékműve”. A háttérkő for­mája emlékeztet a korabeli Magyarország alakjára. Raj­ta golyóbecsapódások helyei, bennük a vértanúk dombor­mű képmásaival; az itt őr- zötteké kiemelten. Az alap- kövön sírhant formában le­pelként bronz-csapatzászlók hevernek. Rajtuk áll három bronz pallos. Elhelyezésük a hármas keresztre emlékez­tet. a Golgotára. A három méternél maga­sabb emlékmű sokak fantá­ziáját megfogta, nem egy ja­vaslat is elhangzott. — Nagyon tetszett egy öt­let — mondta a tanácsülés szünetében Mladonyiczky Béla —, hogy az alsó sa­rokból meg kellene világí­tani az emlékművet. A pal­losoknak a háttérkőre vetí­tődé árnyéka elevenebbé ten­né a szobrot. Feltétlenül úgy helyezem majd el az emlék­művet. hogy az árnyék nap­pal is minél tovább megje­lenjen. Lelkesedés tehát van .. . De miből valósítják meg? — kérdeztük Jakó Istvánt. — Maga a szobor 400 ezer forintba kerül — válaszolta a tanácselnök —, de újabb összegeket jelent a talapzat felállítása és a környezet rendezése. Pontos számot még nem mondhatok, mert nem dőlt el, hová is kerül az emlékmű. Jelenleg négy javaslat van: a gimnázium udvara, a Kossuth-kert, az egykori vásártér és — a leg­többen eddig ezt szeretnék — a gimnázium és a műve­lődési központ közötti park. Az elhelyezéssel kapcsolatos véleményeket a HNF és a városszépítő egyesület már­ciusig várja. Anyagi lehető­ségeinkről: a tanács jóvá­hagyta az idei költségvetést, amelyben 500 ezer forintot irányoztunk elő az emlékmű megvalósítására. A megyei tanács is ígérte támogatását. Ezzel együtt sem nélkülöz­hetjük azonban lakosságunk hozzájárulását... A maket­tet a HNF székházában ok­tóbertől decemberig állítot­tuk ki, igen sokan megnéz­ték és felállítása mellett szóltak. Bízunk benne, hogy a helybeliek most sem zár­kóznak el, támogatják majd a HNF és a városszépítők felhívását. Az emlékművet október 6-án szeretnénk avatni... (szőke) Megalakult a Magyar Borkereskedők Egyesülése Harminc mezőgazdasági és külkereskedelmi vállalat, valamint termelőszövetke­zet részvételével megalakult a Magyar Borkereskedők Egyesülése. Azzal a céllal hozták létre, hogy össze­hangolják tevékenységüket a nemzetközi piacon, elő­segítve, hogy külföldön ked­vező áron értékesítsék a magyar borokat. Az egye­sülés tagjai a társasági szer­ződésben rögzítették, hogy tiszteletben tartják egymás jogait, egyeztetik áraikat és külföldön fellépnek a part­nereket sértő magatartás el­leni A borkereskedők egyesü­lése olyan vállalkozás, amely­nek létrehozására kedvező alkalmat teremtett az egye­sülési törvény létrejötte. Az egyesülés szándékát az is indokolta, hogy a Kereske­delmi Minisztérium ez év­től levette a kivételi listá­ról a bort. ami azt jelenti: január 1-jétől minden olyan vállalat önállóan exportál­hatja a terméket, amelyik a Kereskedelmi Miniszté­riumnál ezt a szándékát bejelentette. A kivitel ilyen fokú szabadsága azonban könnyen hátrányos helyzet­be sodorhatta volna a bor­termelőket, exportálókat egyaránt amiatt, hogy egy­mástól elszakadva, eseten­ként érdekeik ellen tevé­kenykedve, akár egyenként, vagv együtt is hátrányba kerülnek a külpiaci ver­senyben; mindenekelőtt az áralakításban fontos a kö­zös fellépés. összefogásuk nemcsak az egyesülés cégei­nek érdekeit védi, hanem az általuk integrált többi bor­termelő üzemekét is, az ér­tékesítésben elért kedvezőbb árak ugyanis az egész élel­miszergazdaság számára elő­nyösen hatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents