Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-04 / 30. szám
1989. február 4., szombat o KÖRÖSTÁJ BELPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLET Népfront — nem alárendelt szerepben Bizalomvesztés a politikában — Mi van az alternatív szervezetekkel? — Vállaljuk a szocialista pluralizmust a megyében >— Meddig hallatszik a kimondott szó? — A Hazafias Népfront a nemzeti közmegegyezést szolgáló, a szocializmus érdekeit valló és a nemzeti sorskérdésre választ adó mozgalom kíván lenni. Nem a régi szocializmusképben gondolkozik, hanem a demokratikus szocializmusban. Ezt azért teszi, mert ez felel meg a nemzeti sajátosságoknak és a nemzeti közakaratnak — jelentette ki Szikszai Ferenc, a HNF Békés megyei titkára beszélgetésünk elején. Ezzel együtt elismerte, hogy jócskán akad tennivaló a mozgalom megújhodása terén, de azt is, hogy eljegyezte magát a reformmal. De fogalmazzuk meg élesebb ben a kérdést! — Mennyire alkalmas a népfront a nemzeti célok vállalására most, amikor a politika szinte nap mint nap megéli a bizalomvesztést? Miért éppen a népfront élvezné a tömegek osztatlan bizalmát? — Valóban. A magyar társadalom és a politikai intézményrendszere egyre gyakrabban éli meg a bizalomvesztés kínjait. Ennek részben múltbeli politikai, részben gazdasági okai vannak. Én mégis úgy gondolom, hogy a népfront fél évszázados történelme megmutatta a magyar társadalom tagjainak, hogy minden időszakban a magyar progresz- sziót felvállaló mozgalom tudott lenni. Hiszen, ha csak utóbbi évek történéseit figyeljük, éppen a népfront volt az a tömörülés, amelyik sajátos eszközeivel jelezte a hatalomnak a társadalomban megjelenő gon- dog veszélyeit. Ugyanakkor igyekezett folyamatosan lehetőséget biztosítani az állampolgárok széles rétegeinek, hogy véleményüknek hangot adjanak. — Manapság azonban az emberek nem elégszenek meg a vélemény-kinyilvánítással, egyre inkább bele akarnak szólni a helyi és országos politikába. Erről mi az ön véleménye? — Az, hogy ez természetes. A népfront régi törekvése szerencsésen találkozott az állami és pártszervek szándékával, hogy az állampolgárok beleszólási lehetősége szélesedjen. Ennek egyik formája az országos és megyei döntéseket megelőző viták. A cél nem lehet más, mint a lakosság bevonása a döntések előkészítésébe és meghozatalába. — Az állampolgárok azonban nem egyforma érdeklődést tanúsítanak. Sokaknak kétségei vannak afelől, hogy valóságos beleszólásról van szó. — Ezeket a felvetéseket ismeri a népfront. A megyében is elhangzanak. Az viszont vitathatatlan, hogy növekszik az érdeklődők száma. Az utóbbi években, de különösen a májusi pártértekezlet óta akár a kormányzati, akár a megyei döntések mind jobban tükrözik a lakosság valóságos igényét és akaratát. — Milyen garanciák vannak ezek megvalósítására? Azaz meddig hallatszik el a kimondott szó? — Minden egyes vita anyagát, melyet a jobb döntés érdekében rendezünk, továbKezdcményezzük, hogy a már működő szervezetek, állampolgári egyesületek közösen cselekedjenek a megyei és az országos feladatok megoldásában Fotó: Veress Erzsi bitjük a döntéshozókhoz. Természetesen garanciáink nincsenek. Van olyan törekvésünk viszont, hogy az illetékes szervektől mind több garanciát kapjunk a döntések befolyásolására. A mai viszonyok között elképzelhetetlen az önmagáért való vita, hiszen az ilyesmi az emberek elfordulását jelentené a mozgalomtól. — Minderre azonban csak egy rendkívül rugalmas szervezet, illetve mozgalom képes. — A népfront sohasem volt bürokratikus mozgalom, I ő erejét a társadalomért végzett önzetlen munka jelentette. A fizetett funkcionáriusok száma elenyésző, minden más tömegszervezethez és mozgalomhoz képest. A megyei apparátusban összesen hatan dolgozunk. Fontos értéke a megyei népfrontnak, hogy aktivistáinak sorában tudhatja a megye értelmiségének jelentős részét, a nagyszámú ipari és mezőgazdasági dolgozók mellett. — Beszélgettünk a véleménynyilvánításról, a beleszólásról. Akár az egyik, akár a másik különböző érdekeket tükröz. Milyen társadalmi keret felel meg leginkább a különböző érdekek kifejezésének és megvalósulásának? — Véleményem szerint csak egy plurális társadalom. Mivel társadalmunk érdektagolt, a hatalomnak is fel kell készülnie, hogy a különböző érdekeket megjelenítő szervezetekkel közösen adjon választ a társadalmi, politikai, gazdasági kihívásokra. Több területen mi magunk voltunk a kezdeményezők. Létrejöttek a helytörténeti, honismereti klubok, városszépitő egyesületek, és olyan tömörülések, amelyek környezetvédelemmel foglalkoznak. — Csakhogy ezekben kevés a politikum. Márpedig az egyesülésről szóló törvény a pártalapítás jogát is deklarálja. Ez viszont már politika. Hogyan viszonyul a népfront a megyénkben tevékenykedő alternatív szervezetekhez? — A mostani munkánk fontos területe, hogy az utóbbi időben létrejövő szervezetekkel, mozgalmakkal korrekt kapcsolatot alakítsunk ki. Mi a megyében vállaljuk, hogy a szocialista pluralizmus letéteményesei legyünk. Éppen ebből az alapállásból kiindulva kezdeményezzük, hogy a már működő szervezetek, állam- polgári egyesületek közösen cselekedjenek a megyei és az országos feladatok megoldásában. Persze be kell vallani, ez az együttműködés a kezdeti stádiumban van, sok nehézséggel tarkított. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem minden szervezet, egyesület teszi magáévá álláspontunkat, de úgy gondolom, ha megtaláljuk a közös pontokat, akkor már tudunk és akkor már kell és érdemes is az együttgondolkodás és a közös cselekvés lehetőségével élni. — Milyen alternatív szervezetek működnek a megyében? — Szinte valamennyi megtalálható, a többség az alakulás stádiumában van, kezdve a Fidesztől, a Buj- csy-Zsilinszki körig, vagy akár a Veress Péter társaságon keresztül. Jelenleg a Magyar Demokrata Fórum a legaktívabb. Gyulán, a Népfront-székház ad otthont az MDF helyi szervezetének. Ám közel sincs olyan nagy érdeklődés irántuk, mint amilyenre a szervezők számítottak. — Miért? — Mert a kibontakozásra egyik alternatív szervezet sem tud jobb programot adni mint a párt, és a kormány. Továbbá, a lakosság nagy része a megélhetés gondjával van elfoglalva. — De tegyük hozzá, vannak olyanok is, akik elfásultak, közömbössé váltak a politika iránt, önnek erről mi a tapasztalata? — Sőt én azt is hozzátenném, hogy cinikusak is akadnak. Ennek is megvan a maga oka. A társadalom gondolkozó része azonban nem lehet közömbös sem az ország, sem az egyének sorsa és családja iránt. A többség a megújulást társadalmi és gazdasági megújulásként fogja fel. Az elmúlt évek bizonyítják; a gazdasági megújulás nem lehet elegendő a nemzet megújulásához. — A párt egyértelműen kimondta, hogy a népfront önállóan, a politikai felelősség tudatában végezze munkáját. Mit jelent ez a gyakorlatban? Milyen a kapcsolatuk az MSZMP-vel? — Hadd kezdjem az utóbbi kérdéssel. Mint már szóltam, a népfront a demokratikus szocializmus talaján áll. Ebből következik, hogy a szocializmust elfogadó szervezetekkel nincs elvi problémája. Ugyanakkor minden szervezettel egyenrangú félként kíván részt venni a társadalom építésében. A párttal való kapcsolat tehát nem jelenti, nem jelentheti sem az alá- és fölérendelt viszonyt, sem pedig a módszerek és a stílus másolását. Hanem fel kell vállalni a valóságos társadalmi igény- és szükséglet közvetítését, az elviekben tiszta, erkölcsös közmegegyezés elősegítését. Ez napjainkban a népfront alapvető feladata. S. J. Megkondult a harang A bundabotrány szedi áldozatait. Hirtelen jött, mint a kolera. Néhány jobb sorsra érdemes embert is megcsapott a fertőzés szele. Már a fokhagyma se segít. Pedig a régi csabaiak esküdöztek rá. A nagy mirigyjárás idején született a mondás. Koren, koren, viboren, kto tya bugye uzsivaty, ten nye bugye umeraty. Ma már ezzel a ráolvasással se megyünk sokra. Hát itt tartunk a megyeszékhelyen. De nézzünk szembe a tényekkel! Ellenkező esetben becsapjuk magunkat, s netán abban a hitben ringatózunk, hogy a futballal egyszer s mindenkorra lefejeztük a hétfejű sárkányt. Pedig nem a bundát, hanem a bundákat szentesítették az évek. Elfogadtuk, piedesztálra emeltük valamennyit. Fennhangon elutasítottuk Machiavellit, hogy a cél szentesíti az eszközt, ugyanakkor, igaz csak fű alatt, de nyitva hagytuk előtte az ajtót. Es ő jött ismét, de ezúttal tetszetős álarcban. Nem volt benne semmi agresszió. Nem kiabált, nem hőzöngött, nem ütött meg senkit. Egyszóval sima modorú fickónak tűnt. Ügyesen becsalogatott minket azokba a morális útvesztőkbe, amelyek icipici dolgokkal kezdődtek. Valahol a messzi múltban, amikor elfogadtuk a borravalózást. A cél nemes volt. Legyen udvarias a pincér! A Legfelsőbb Bíróság egyik állásfoglalása is szentesítette. Az udvariasságból mégsem lett semmi. Fizetni azonban fizettünk. Vitatkoztunk a paraszolvenciáról. Adjunk hálapénzt az orvosnak, vagy ne. A cél olyan nemes volt, amilyennél nemesebbet már elképzelni sem lehet. A gyógyítás feltételei azonban nem javultak. Kórházaink olyanok, amilyenek. Es a hiánycikkek, vagy az alkatrészek beszerzésével járó csúszópénzek! Vagy talán ezek nem bundák? Igaz, önmaguk nemében nem ostromolják a csillagos eget. Kicsik, amolyan minibundák. Megszoktuk őket, fel se tűnnek. Miként a gépkocsik csomagtartóiban elhelyezett ajándékok sem. Hej, de sokat tudnának beszélni azok a csomagtartók! Az ám, de a cél nemes volt. Előnyöket, pénzbeli támogatást szerezni az egyre gyatrábban gazdálkodó cégnek. Nem kell szemérmeskedni! Egy öntevékeny szociológus szerint, mindenki legalább egyszer megrendezte a maga kis bundáját, ha máshol nem, hát az üzletben egy hiánycikkért, vagy egy ismerősét kérte meg, hogy sürgesse meg ügyének intézését odafent az illetékeseknél. Rokonok, ismerősök, jóbarátok. Ezek az igazán messzire nyúló kezek. Egyesek még az Isten fején is átnyúltak volna, ha tudják merre lakik. £s most álmélkodunk a csabai futbal- lon. Az vesse rá az első követ, aki azt merészeli állítani, hogy cél nem volt nemes. övezze glória örök időre az ilyen célokat! Legyen olyan csapata a városnak, melynek híre túlszárnyalja a Himalája csúcsát. Lett is. Ha nem is a csapatnak, hanem a botránynak. £s most meakulpá- zunk. Illúziókba ringattuk magunkat, megalomániás reményeinkkel egyetemben. Vigasztaljon a tudat, nem először a történelemben. Bunda eszközével nem is születhetett más, csak ami van. Én azon csodálkozom, hogy olyasmin csodálkozunk, amiről régen tudjuk, hogy van. Mi ilyen csodálkozó nemzet vagyunk. Mindig is csodálkozva tudtunk felháborodni a múltunkon. A hibáinkon, a tévedéseinken. Mintha abban a szent pillanatban jöttünk volna le a falvédőről. Jé, hát ilyesmi történt nálunk? Nahát! Még Machiavelli korrupt visszacsempészésén is álmélkodunk. Pedig hányszor és hányszor megállapítottuk, ha torz eszközzel akarjuk megvalósítani a magunk elé tűzött célt, az eredmény is el fog torzulni. Most pedig morális megtisztulástól indíttatva, emelt fővel, férfias bátorsággal látunk hozzá elhantolásához. De vajon el lehet-e temetni ezt a csökönyös firenzeit, a reneszánsz fejedelmek agyafúrt tanácsadóját, hírhedt mondásával egyetemben? Kellő-e az elszántságunk? Nem húznak-e vissza a kölöncök? A harang megkondult. A kérdés azonban nem dőlt el. Pedig ez nem akármilyen kérdés. A magyar reform alfája és ómegája. Ügy is fogalmazhatnék, a jövőnk. Hogy egy és oszthatatlan legyen a cél és az eszköz. Mind a kettő nemes. Mai szóval élve tisztességes. A futballban éppúgy, mint a közéletben. Serédi János Elődök és utódok Mire szövetkeztek a szabad demokraták? „Mi magyar demokraták, utódai vagyunk mindazoknak, akik a francia forradalom hármas jelszavának az örökségét kívánták politikai valósággá tenni. Annak az Európának a része akarunk lenni, mely az elmúlt kétszáz évben nagyobb haladást ért el, mint az emberiség egé$z eddigi története folyamán. Független demokratikus, jóléti államot akarunk.’’ Ezek a sorok állnak a Szabad Demokraták Szövetsége elvi nyilatkozatának az élén. A megyei művelődési központ legutóbbi rendezvényén Mécs Imre, az SZDSZ kilenctagú testületének egyik tagja beszélt a szervezet múltjáról, jelenéről és jövőjéről-. A szerveződés csírái 1985-ig nyúlnak vissza, amikor Mo- noron tanácskoztak az ország sorsát érintő kérdésekről. Ott voltak a népi írók, az urbánusok és az 1956- osok. Nagy esemény volt ez akkor, hiszen egy asztalhoz ültek azoknak á rétegeknek a képviselői, akik eddig szemben álltak egymással. Később, ahogy mélyült a politikai és a gazdasági válság, egyetértették abban: szükség van olyan szervezetre, amelyik a monolitikus hatalmat ellenőrzi. Ellentmondásokkal teli időszak volt 1987, amikor válságba került a Lázár-kormány. Megerősödött az MSZMP reformszárnya, a Grósz-kormány kidolgozott egy programot, amely viszont szerintük alkalmatlan arra, hogy kivezesse az országot a bajból. Az egységes fellépés azonban a népi írók ellenállása miatt meghiúsult. Megalakult a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Kezdeményezések Hálózatának a magja. A hálózat célja, programja hasonlított ugyan az MDF-éhez, de ragaszkodtak saját arculatukhoz, módszereikhez. Aztán csend következett. Állásfoglalásaikat szamiszdatokban publikálták. A politikai élet pezsdülésével újra lábra kaptak, és 1988. május 1-jén megtartották első közgyűlésüket. Megalakult a Hálózat 50 személyes tanácsa, szóvivők segítették a munkát. Fontos ügyekben állást foglaltak. A májusi pártértekezlet után bátrabban hallatta hangját az MDF, az első független szakszervezet: a TDDSZ, a Fidesz, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság. A hálózaton belül mégis funkcionális zavarok jelentkeztek. Támogatóik voltak, de tagsággal nem rendelkeztek. A fordulópontot november 13-dika hozta, amikor ösz- szeült az SZKH országos kongresszusa. Az akkor 1700 tagot számláló szervezet 1100 képviselője foglalt helyet a Jurta Színházban. A közgyűlés többsége úgy határozott, hogy — a Hálózat fennmaradása mellett — új politikai célú, szorosabb társadalmi szervezetet hoz létre Szabad Demokraták Szövetsége néven. Ez azt jelenti: legálisan, de nem pártként működnek! Vállalják a politikai ellenzék szerepét, mondván: „a törvényesen elismert politikai ellenzék minden működőképes demokrácia alapintézménye." Azt vallják: utódai a reformkornak, az európai és a magyar liberalizmusnak, a polgári radikalizmusnak, a szociáldemokráciának, a magyar népi mozgalomnak, az 1953—1956 közötti pártellenzéknek. Elődük többek között Széchenyi István és Eötvös József, Jászi Oszkár és Kéthli Anna, Bibó István és Nagy Imre. Az előadó kitért arra is, hogy nézeteik szerint az állampolgár jogai egyúttal az állam hatalminak korlátái. Ezért küzdenek az egyén szabadságjogaiért, a vélemény- és szólásszabadságért, a politikai jogokért, hogy beleszólhasson a döntésekbe és ellenőrizhesse azok végrehajtását. Síkra szállnak a politikai szervezetek és pártok szabad alapításának a jogáért, a többpártrendszert magában foglaló pluralizmusért. Harcolnak a gazdasági kiszolgáltatottság elleni védekezés jogáért, a közösségek önrendelkezéséért. Az utóbbiba beleértik a területi közösségek autonómiáját, a vallási közösségek szabad működését. Az a véleményük, hogy szükség van az állami függetlenségre, a nemzetek közötti demokratikus viszonyokra, a katonai tömbök nélküli Európára. Meggyőződésük: a gazdasági hatékonyság és a szociális biztonság, a dinamikus fejlődés és a környezetvédelem szempontjait össze lehet egyeztetni. Olyan konkrét politikai és gazdasági programok kidolgozását sürgetik, amelyben érvényesülnek a munkások törekvései. Mécs Imre kifejtette: nézeteik szerint 1956-ban megnyilvánult a magyar nép akarata, a politikai pluralizmus teljes formája: a többpártrendszer és az önigazgatás, továbbá a kisállaim függetlenség teljes értékű formája: a semlegesség iránt. Nem titkolják, hogy ezeket a követeléseket kívánják megvalósítani. Az SZDSZ arra biztatja tagjait: vegyenek részt a társadalmi vitákban, és képviseljék a szövetség álláspontját. Konkrét politikai programjukat március 19-én, az országos konferencián hozzák nyilvánosságra. Tisztán, világosan akarják véleményüket kifejteni, mert az emberek köntörfalazás nélküli véleményekre kíváncsiak. Mindenképpen a liberális és a radikális hagyományokra alapoznak és az az a véleményük: a szocializmus csak a demokrácia talajáról nőhet ki. Azt akarják megmutatni: politikailag cselekedni, a hatalommal, a partnerekkel, a harcostársakkal együttműködni, kompromisszumokat kötni csak világosan megfogalmazott elvek alapján lehet, amelynek elkötelezettjei' Seres Sándor
