Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-04 / 30. szám

1989. február 4„ szombat

o

EEaama—-------------------F

ebruártól

Mennyiért eszik a gyerek?

Finom az ebéd az eleki óvodában Foíó: Kovács Erzsébet

(Folytatás az 1. oldalról)

ben részesültek, ami azt jelenti, hogy 170 forintért kapták az #bédet. Február 1-jétől valamennyien a nyersanyagnormának megfelelően napi 17,80-at fizetnek.

— Milyen kedvezményt tudnak adni a rászorulóknak?

— Erre még semmilyen előirányzatot nem kaptunk. Eddig minden hónap elsején kezdtük el a díjak beszedését, most amennyit tudunk, várunk ezzel.

— Fölmérték-e iskolájukban, hány tanuló szorul kedvezményre? — kérdeztük Kaszai Imrétől, a Vígh Matild Általános Iskola igazgatójától...

— Épp mosLvégezzük ezt a munkát. Figyelembe vesz- szük a szülők keresetét, és azt, hogy egy vagy két gyermeket tartanak el, ugyanis három vagy több gyermek esetében egyértelműen kimondja a rendelet az 50 százalékos kedvezményt.

* * *

Mezőkovácsházán és körzetében az oktatási intézmények irányítását a városi tanács művelődési, egészség- ügyi, ifjúsági és sportosztálya látja el.

— Hogyan alakul a gyakorlatban az étkezési díjak változásáról szóló miniszteri rendelet? — kérdeztük Pán- tya Imréné osztályvezetőt.

■— A körzet intézményeinek vezetői januárban előzetes megbeszélésen ismerkedhettek meg a rendelet lényegével, ahol tisztáztuk a várható problémákat. Megegyeztünk abban, hogy a februári befizetésekkor .még az eddigi kedvezményeket veszik figyelembe és megkeresik azokat a családokat, akik kedvezményt kérnek. Elbírálás után ez egyrészt a várható központi keretből, illetve tanácsi támogatásból tevődik majd össze. A kedvezményeket már február elsejei határidővel érvényesítjük.

— A szülők mikor és kitől tudják meg, hogy mennyit fizetnek?

•— A februári díjfizetéskor minden szülőt tájékoztatunk. Jelenleg még a régi tarifát fizetik és ha jogosult lesz kedvezményre, akkor a következő hónapban levonják a befizetési díjból.

— Kiket érint a kedvezmény?

— Elsősorban a három- és többgyermekes családokat és a nevelőotthonos gyermekeket. Nagyon jó és indokolt, hogy 25 éves korig a tanuló fiatalok is kaptak kedvezményt. A kisgyermekes családok igazságérzetével találkozott az a rendelkezés, hogy a középiskolákban is a megadott norma szerint fizetnek. Normatív (azaz 50 százalékos) kedvezményt nálunk az 1. számú általános iskolában 22, a 2. számú iskolában is 22, az óvodában pedig 8 gyerek kap. A körzetben két általános iskolai diákotthon van, Mezőhegyesen 90, Kevermesen 61 gyereket érint ugyanez a kedvezmény. Középiskolásoknál 75 százalék a kedvezmény mértéke, amely Mezőkovács- há^án a gimnáziumban 30 tanulót illet meg.

— Az új térítési díjak miatt várható-e változás?

— Legtöbb helyen az étkeztetés összekapcsolódik a napközis foglalkoztatással. Feltételezhető, hogy a szülők egy része kiveszi a gyermeket az étkeztetésből. Felhívtuk az intézményvezetők figyelmét, hogy rugalmasabban kezeljék a menzai csoportokat, hogy a napközis foglalkoztatás ne szenvedjen csorbát. Engedjék haza a gyerekeket ebédelni és segíteni-kell, hogy az otthonról hozott uzsonnát is a többi

ártatlan kicsi áldozatok

Gyermektragédiákról beszélni, írni — nagyon nehéz. Még a kívülállók, a történetet hallomásból ismerők is megrendülnek a szomorú hírek hallatán, a közeli hozzátartozókról, a szülőkről nem is beszélve. Az ő gyászukat — bármennyire is igyekeznénk — nem lehet szavakban, mondatokban kifejezni. Ám az élet sokszor produkál teljesen érthetetlen, az emberi természettől merőben távol álló esetet is. A következőkben két szívszorongató, megrázó esetről lesz szó; mindkettő gyermekhalállal végződik. Egyikük a család jövője, kincse, a másik lélektelen szülőanyja ártatlan áldozata.

A békéssámsoni fiatal házaspár — ahogy mondani szokás — a széltől is óvta első, kilenc hónapos kisgyermekét. A legtöbb családban persze teljesen természetes a féltő gondoskodás, a tiszta környezet, az ápolt apróság, hogy éjszakánként az első hangokra felébrednek, napközben állandóan figyelik minden mozdulatát.

Így történt azon a január végi napon is, amikor a gondos anyuka bundazsákba öltöztette a kislányát, kocsiba tette és kitolta a nyitott verandára, hogy a friss levegőn aludjon a csecsemő. Aztán végezte a munkáját, de tízpercenként ránézett a gyerekre, nehogy baja essék, megzavarják álmában.

A tragédia éppen két „ránézés között” következett be; dél körüli időben sietett a fiatalasszony a gyerekhez, amikor látta, hogy a kocsiba telepedett egy jól megtermett macska. Azonnal elzavarta onnan, de a kislány már nem lélegzett, és az arca színe is elárulta élettelenségét. Hiába vitték orvoshoz, késő volt minden segítség...

* * *

A 21 éves, szabadkígyósi Füle Ilona csecsemője alig néhány percet élt. Nem volt koraszülött, sőt, életképességéről, szívósságáról kellő tanúbizonyságot adott, ám az ő esetében éppen ez volt a baj.

Füle Ilona igyekezett mindenki elől eltitkolni a terhességét, ám ahogy az lenni szokott, kevés sikerrel. Tény, hogy a munkahelyén, a csabai Patexnél a kolléganőket nem tudta félrevezetni — a közös fürdő- helyiségben minden kiderült —, és a falu is régen a szájára vette a dolgot. Füle Ilona édesapja is többször rákérdezett, sőt, biztatta- nyugtatta; ha terhes, hozza világra gyermekét, felnevelik, van a házban éppen elég hely, elfér, még éheznie sem kell. A leendő nagymama másként viselkedett; egyelőre hallgatásba burkolózott.

A lány tavaly szeptembertől tervezte a gyermek megölését, mert barátja nem vállalta sem az apaságot, sem a házasságot. Ekkor tépte össáh a terheskönyvét is, és nem ment többé orvoshoz.

A kisfiú január 27-én éjszaka született — az udvari W,C-ben. Anyja a nyakánál fogva emelte fel, és kivitte az udvarra. Füle Ilona édesanyja közben felébredt, 5 a konyhaablakból figyelte, mit tesz a lánya a csecsemővel. „Egy percig nem jutott eszembe, hogy behozzam a házba” — mondta a nagyszülő a rendőrségi kihallgatáson. A hideg éjszakában Füle Ilona gyorsan végzett a gyerekkel, kegyetlen, embertelen módon; teljes erejéből kétszer a földhöz csapta, majd egy zsákba tette — a gyerek ekkor még élt! —, és a hátsó udvarban egy szénaboglyában hagyta, később a közeli erdőbe vitte.

Az eset Füle Ilona édesapját rázta meg a. leginkább, aki semmit nem sejtett, hiszen a tragédia éjszakáján dolgozott, nem volt otthon. „Egész életemben dolgoztam, hajnaltól késő estig ... Nem magamért, a gyerekeimért, a családomért. Leginkább a fiúra haragszom, aki cserbenhagyta a lányomat. Öt még most is szeretem, hiszen a gyerekem. De a feleségemnek nem tudok megbocsátani.”

— Látta a kisgyereket? — kérdeztük tőle a rendőrségen.

— Nem — felelte —, de szeretném megnézni, ha lehet ...

(1. e.)

gyerekkel együtt fogyaszthassák el. Arra kell törekedni, hogy maradjon a gyerek a napközis csoport- bán, és a nevelés, oktatás színvonala ne csökkenjen.

Sajtótájékoztató a Legtöbb Ügyészségen

* * *

Orosházán:

— Anya, februártól kérünk napközit? — rohan be az ajtón Attila a minap, majd megmutatta ellenőrzőjét, amelyben rövid tájékoztató volt az egységes térítési díjakról. A családi „kupaktanács” azonnal összeült, hogy a kérdésre választ adjon. A szülők mindent számbavet- tek és úgy döntöttek, hogy mind a két gyereknek kérik a napközit a jövőben is.

— Nincs más választásunk — mondja az orosházi édesanya. — A férjemmel egész nap dolgozunk, nincs itthon senki, aki főzne, vigyázna a két fiúra. A napköziben kapnak tízórait, ebédet, uzsonnát, a tanulásban pedig a tanári felügyelet, segítség is biztosított.

Az elvált fiatalasszony sem válogathat a lehetőségek között. Az egységes térítési díj (mostantól) van, ezt kell szeretni. Vagy mégsem?

— Nem adom fel! Tovább kilincselek, valahol csak találok segítséget — mondja elkeseredetten a kétgyermekes anyuka.

— Mennyit fizetett februárig?

— Az ötödikes.és a másodikos fiamnak 600 forint volt a napközis díj havi összege.

— És most?

— Éppen a duplája. Lehet, hogy nem tűnik soknak az 1200 forint, de ez csak a napközi! A nyakamba szakadt vállalati kölcsön, az OTP-részletek, a biztosítások, a rezsi még mind ehhez jön. Élni, ruházkodni is kellene! Persze, erre nem gondoltak a jogszabályalkotók. Sőt! Arra sem, hogy a kétgyerekesek is lehetnek szorult helyzetben, nemcsak a három- és többgyermekes családok. Ugyanis ők kapnak úgynevezett normatív kedvezményt, az elváltakat pedig egyéni kedvezményben részesíthetik ... Igen ám, de a tanácsnál erre nincs keret ! Csakhogy nekünk, elvált szülőknek is korlátozottak a pénzügyi kereteink, ez még nem szúrt szemet senkinek?

G. K.—Sz. M.— M. L.—H. M.—Cs. I.

Zárszámadásokról

jelentjük

(Folytatás az 1. oldalról)

tenyésztési munka színvonala, fokozatosabban megtartják az állategészségügyi követelményeket. Tavaly több mint 11 ezer hízott sertést értékesítettek, és hogy ez a mennyiség nem lesz kevesebb az idén sem, arra garancia; a malacszaporulat meghaladta a 15 ezret. A háztáji gazdaság jelentőségét az is elismeri, hogy főágazati rangot kapott, hiszen tavaly 92 milliós árbevételt ért el.

Kisebb jelentőségű gazdasági hatása van a kiegészítő tevékenységeknek. Ide sorolandó a tésztacsomagoló, technológiai vágóhíd, a szeszfőzde, az építőbrigád, a csiszolópapírt kikészítő üzem. De a vezetés ezekre is számít, főleg a munkahelyek miatt.

A gazdasági adatokból kiderült, az állattenyésztés árbevétele volt a legnagyobb 108 millió forinttal, a háztáji került a második helyre megelőzve a növénytermesztést. A mérleg szerinti eredmény pedig megközelítette a 20 millió forintot, ami már „nem semmi", ahogy mostanában szokás mondani.

B. O.

Folytatás az 1. oldalról)

határőrőrsén szolgálatot teljesítőket. ök elmondták, hogy tavaly szeptemberben, illetve októberben egy-egy alkalommal — a román határőrizeti szervek jelzésére

— fésülték át a dombegyházi. illetve a gyulai határőrőrs körzetét. Ám sem ekkor, sem később holttesteket nem találtak. Dr. Balassa Tibor utalt arra, hogy több levelet — köztük névteleneket is

— kaptak a vizsgálat során, de azok állításai nem igazolódtak be.

A sajtótájékoztatón Csur- ka István, a Magyar Demokrata Fórum képviseletében köszönetét mondott a Legfőbb Ügyészség korrekt vizsgálatáért, s azt minden tekintetben megnyugtatónak nevezte. A legfőbb ügyész

helyettesének véleményét kérte arról; nem provokáció áldozata lett-e az MDF gyulai városi szervezete? Dr. Nyíri Sándor szerint az MDF-nek is — a Legfőbb Ügyészség tényfeltáró vizsgálata eredményének ismeretében — meg kell vizsgálnia a konkrét esetet, s le kell vonnia a megfelelő tanulságokat. Neki egyébként nincs tudomása arról — mondotta, hogy provokáció történt volna.

Egy kérdésre válaszolva dr. Nyíri Sándor elmondta: a menekültek esetleges visz- szairányításának kérdését mielőbb rendezni kell, figyelembe véve jogi, emberiességi és politikai szempontokat egyaránt. Tudomása szerint egyébként az Országgyűlés soron következő ülésén foglalkozik- a kérdéssel.

Dőlt betűvel

A Baló

Még egy ilyen hetet! Volt esemény — megrázó és felkavaró — bőven. Bár az ember már kezd félni a minősítésektől, hiszen nem tudja mi vár rá holnap, azaz a következő héten. Mindenesetre akár hónapokra is visszatekintve, szenzációban az elmúlt hét vezet: Pozsgay-nyi- latkozat, áremelés, tanácsülés Békéscsabán, majd a megyénél. Volt mitől visszhangoznia a megyeszékhelynek, a megyének és az országnak.

Környezetem a legtöbbet mégis egy ötödik eseménnyel, az újságíró-közgyűléssel foglalkozott. Barátaim és ismerőseim is — már akik tudták, hogy ott voltunk néhányan — főleg erről faggattak. Jó okuk volt rá, mert úgy tudták (azt olvasták ki az újságokból, hallották ki a rádióból és a televízióból), hogy nagy cirkusz volt ott. Meddő vitákról, ügyrendi veszekedésekről, késő estébe nyúló cirkuszokról szóltak a tudósítások.

S bár csodálkozni lett volna kedvem — mert nem egészen erről volt szó —, mégse tettem, mert rájöttem,. a mi tudósításainkból tud valamit a nép rólunk, ha tud egyáltalán. A közgyűlésen nem meddő, hanem nagyon is karakteres párbeszéd folyt. Igaz, gyakran feleslegesnek tűnő szócsaták — ügyrendi viták — sztaniolpapírba csomagolva. Tétje és politikai üzenete volt ott mindennek. Különben mi mással lenne magyarázható, hogy többen nekimentek a szakma legrangosabb díjával, a Rózsa Fe- renc-díjjal kitüntetetteknek. Mire többen gyorsan bejelentették, restellik, hogy megkapták a díjat, mert a legtöbb elismert nem szakmai munkásságáért, hanem politikai érdemekért került a kitüntetettek közé. Ami ellen ugyancsak többen tiltakoztak. Mások a díj elnevezését firtatták, sztálinista cselszövésnek minősítve azt, hogy Rózsa Ferenc valójában egy mérnök, és csak pártmegbízatású újságíró lett a névadó. Akadt, aki nyilvánosan önkritikát gyakorolt, sőt, olyan is, aki megtaposta a párt- tagkönyvét (persze, jelképesen), mások pedig úgy vélték, hogy az idősebb újságírók elleni politikai hadjárat a sárga csillag kiosztására kezd emlékeztetni.

De kapott a sajtóirányítás is, mert —•„ úgymond — az utóbbi évtizedekben rettegésben tartotta az újságíró-társadalmat. Aztán szóba került a Rajk-ügy, egy lényegtelen vonatkozásban Nagy Imre is, és heves vita folyt a szamizdatok nyilvánosságáról, meg más ügyekről. Mondom, volt politikai vita és küzdelem bőven.

Többször látszott úgy, hogy szétesik az újságíró-szövetség, mígnem vasárnap éjfélre sikerült középen (se nem balra, se nem jobbra) maradni, és a személyi kérdéseket is közmegelégedésre — kompromisszummal — megoldani.

Ha most valaki azt gondolja, hogy rendkívüli dolog történt az újságíróknál, az téved. Egyszerűen csak a mai magyar társadalom bizonytalansága, félelme és toleranciahiánya tükröződött ott az elmúlt hét végén. Joggal fogalmazta meg székfoglalójában Baló György, az újságíró-szövetség új elnöke: „Indulat, sértettség, düh és meg- bántottság volt tapasztalható itt, miként másutt a társadalomban. Mindenkinek igaza van egy kicsit, de senkinek sincs igaza egészen. A szövetség első számú feladata az úgy-ahogy egységes újságíró-társadalom mozgósítása a nemzet megmentésére. Mert látni kell, a világ első számú válságövezete Kelet-Európa, ahol a nemzetek — beleértve a Szovjetuniót is — szinte versenyeznek abban, hogy melyikük változtatja elsőként lángtengerré hazáját. Jó lenne ezt a kétes dicsőséget elkerülnünk.”

A Baló mondott még valamit, ami szerdán sokszor eszembe jutott. Aznap, amikor a lapban a csabai tanácsülésről egy teljes újságoldalon (!)-tudósítottunk. Reggel kilenckor csörgött a telefon. Egy asszony keresett, név szerint engem. Be sem mutatkozott, máris mondta a magáét: „Mondja, nincs maguknál egy Juszt László, aki megkérdezte volna a tanácstagokat, miért szavaztak bizalmat a Gallynak?” Levegőt se volt időm venni, máris kattant a telefon. A túloldalon letették a kagylót. Dolga- végezetten. A másik fél véleményére, valamiféle emberi párbeszédre nem volt igény. A tüske beszúratott. Hogy valakinek ettől — magától a módszertől — rossz lett a napja? Sebaj. Az a lényeg, hogy valahol, valaki ismét győzelmet aratott. Remire, kiegyezésre már nincs igény.

És most ismét a Baló: „A nemzet felemelkedését csak egymás jobb megértésével, nagyobb toleranciával és kompromisszumkészséggel érhetjük el. Az összeomlástól is csak ez óv meg bennünket.”

Igaza van a Balónak!