Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-04 / 30. szám

szombat 1989. február o Vélemény A cserkészetről Az egykori progresszív mozgalmak rehabilitációjának a korszakát szemlélhetjük. S ilyenkor a „nagyvonalúság és l'eledékenység" hatása alatt sokféle egyoldalúsággal is találkozunk. Ez érzékelhető a magyarországi cserké­szetről szóló visszaemlékezések esetében is. Az angol Baden Powell hadseregtábornok 1908-ban az embereknek egymás közötti és a természettel, valamint a kultúrával való kapcsolata megteremtésének, illetve fejlesztésének céljából alapította — elsősorban az ifjúság számára — a cserkészmozgalmat. A kifejezetten humá­nus tartalmú, jó cselekedetekre ösztönző mozgalom Ma­gyarországon 1912-ben kezd kibontakozni, de az I. vi­lágháborút követően az akkori legfelsőbb cserkészeti ve­zetés hatására — a Trianon utáni Magyarországon — számos'feltűnő torzulás alakul ki. A két világháború közötti évtizedekben gróf Teleki Pál, — aki 1941. április 3-án mint miniszterelnök ön- gyilkosságával juttatja kifejezésre véleményét a Horthy- rezsim tragikusan elhibázott Hitler-barát politikájáról — Magyarország főcserkészeként sok tettével, beszédével, közéleti szereplésével ellenkezik a Baden Powell megfo­galmazta emberi egyenlőségi elképzelésekkel. A földrajztudós, egyetemi tanár gróf Teleki első (1920—21-i) miniszterelnöksége alatt szavazza meg a ma­gyar parlament az antiszemita numerus clausust, a szá­mokban előre meghatározott felsőoktatási felvételi sza­bályzatot. A Horthy-rendszer megszilárdítása céljából az 1871-ben Magyarországon is betiltott botbüntetést — igaz, csak egy esztendőre — 1920. szeptember 26-án is­mét bevezetteti. A fasizmus iránti szimpátiáját azzal is kifejezi, hogy Hitlert már 1928-ban meglátogatja. A nácizmus 1933-as hatalomra jutásakor ellátogat a Harmadik Birodalomba, és az ott látottakról, hallottakról lelkes beszámolókat tart. S amikor 1939-ben ismét miniszterelnöki megbízást kap, megszületik hazánkban a második magyar zsidótör­vény. Az ifjúság körében, természetesen a cserkészcsa­patokban is, mint egyetemi tanár és politikus gyakran megfordul. Ilyenkor országos főcserkészként' is mindig hitet tesz az irredenta, soviniszta eszmeiség mellett. A soviniszta, irredenta lélekmérgezést, a militarizmus szüntelen magasztalását a cserkészet mozgalmában gróf Teleki Pál tragikus halála után kisbarnaki Farkas Fe­renc vezérőrnagy a cserkészet országos irányításában nemcsak megtartja, de fokozza is. A Ludovika Akadé­mia parancsnoka, mint a cserkészet legfőbb védnöke 1942. április elején, ünnepi beszédében a cserkészet és a leventemozgalom összefonódását méltatta. Hangsúlyozta: „Mi mindenkor irredenta szelleműek voltunk, és ezért odakinn (főleg Nyugat-Európában) csodálkoztak is.” A magyar cserkészmozgalom két világháború közötti legfelsőbb szintű vezetiőnek negatív hatásai ellenére is a csapatok többsége képes megtartani az alapító Baden Powell emberségre hívó útmutatásait. Erre utal az is, hogy a felszabadulás után a magyar cserkészcsapatok többsége sikeresen beilleszkedik a demokratikus állam­rendbe. Az 1946-ban megalakuló Magyar Ifjúság Orszá­gos Tanácsának (MIOT) a legtöbb cserkészcsapat is tag­jává válik. Az 1948-as centenáriumi kulturális és sport- programok lelkes résztvevői. Ám a két munkáspárt — MKP és SZDP — 1948. jú­niusi egyesülését követően a demokratizmust, az egye­sülési szabadságot sértő önkényes rendelkezések hamaro­san megkezdődnek. A belügyminiszter 1948. július 17-én és 18-án összesen 277 egyesületet, köztük a Magyar Cserkész Szövetség csapatait is feloszlatja. Valószínűleg ezzel az adminisztratív lépéssel kezdődik Magyarországon a sztálinista, rákosista politikai monolitikus rendszer ki­alakítása. Természetesen 1948 és még inkább, ami azután követ­kezett, időben közelebb van napjainkhoz, mint a két vi­lágháború közötti legkülönbözőbb antidemokratikus cse­lekedet. De a tények, események, mozgalmak történel­mileg hiteles ábrázolásáról, az azokból nyerhető tanulsá­gokról semmiben, az újjászerveződő cserkészet esetében sem szabad lemondani. -, , „. , Lonyai Sándor „II szépség a boldogság kiapadhatatlan forrása” A hangversenytől a díjátadásig A Molnár-C. Pql Baráti Kör 1986-ban alakult meg, erről lapunkban annak ide­jén hírt adtunk. Dr. Csillag Pálné ügyvezető elnök, a Battonyáról elszármazott festőművész leánya nyilat­kozott akkor a baráti kör kettős céljáról és arról, hogy művészeket és a művészetet pártoló közönséget várják tagjaik közé. Elmondta, hogy az egykori Szinvei Társaság szellemében a hazai vizuális szépművészetet igyekeznek ápolni és fiatal alkotókat megjutalmazni, illetve közös kiállításokat rendezni. A bu­dapesti műteremgaléria mindenekelőtt Molnár-C. Pál életművét hivatott be­mutatni és népszerűsíteni, de különböző művésztalálko­zóknak, zenei esteknek is otthont ad. Mint ismeretes, többek kö­zött Aba-Novák Judit, Bod­nár Éva, Fábri Zoltán, Po­gány ö. Gábor. Szalatnay József tartoznak az alapító tagok sorába, Molnár-C. Pál-díjban részesült tavalya békéscsabai Várkonyi János, másik három festőművésszel együtt. A múteremgaléria ebben az évben is érdekes progra­mokat kínál. Február 25-én lesz a budapesti Táncsics Mihály Gimnázium rene­szánsz együttesének hangver­senye, márciusban Beszélge­tés a képek között Sinkovits Imrével. Április 28-án szent­misét tartanak a 95 éve szü­letett Molnár-C. Pál emlé­kére a Batthyány téri Szent Anna templomban, a fres­kók bemutatása után kötet­len beszélgetés a szomszédos Angelika presszóban. Szend- rey Karper László giátrmű- vész ad hangversenyt május 15- én a galériában, június 16- ától július 16-áig a Viga­dó Galériában rendeznek ki­állítást „Mesterek és kor­társak" címmel. Októberben vácrátóti kirándulás,, no­vemberben Hamari Júlia dalestje szerepel a program­ban. A Molnár-C. Pál-díjra pá­lyázó művészek kiállítása november 24-től december 1-ig látható majd a Bartók Béla úti Galériában. A díja­kat december 2-án a Fészek Művészklubban adják át. Eszter néni térítője „Úgy megtetszett Gorbacsov!” Mihail Gorbacsov üzenetét Viktor Szpiridonov tolmácsolta Fotó: Kovács Erzsébet Eszter néni napok óta nyugtalanul aludt, izgatot­tan tett-vett a ház körül és egyre csak február 2-ára gondolt. Olyan vendéget várt, akiről életében nem gondol­ta, hogy egyszer átlépi a szobája küszöbét. Legjob­ban talán a lelke készült a nagy találkozásra. A mesz- sziről jött vendég üzenetet hozott. Mihail Gorbacsov üzenetét... Esztendeje annak, hogy a gyomaendrődi, 77 éves Só- ezóné Hatvani Eszter elővette a horgolótűt, szép, fehér fo­nalat. és munkához látott. „Terítő lesz ebből, ha kész. leszek és elküldöm Mihail Gorbacsovnak” — mondo­gatta. Jaj, mit bolondo­zol?!” — hitetlenkedtek a szomszédok, ismerősök és le­gyintettek egyet. A kézimun­ka pedig csak gyarapodott — esténként újabb és újabb csipkeminták formálódtak az ügyes ujjak alatt. Telt-múlt az idő, mígnem tavaly novemberben Eszter néni bekopogott a helyi párt­ház irodájába. Király Erzsé­bet segítségével — néhány soros jó kívánság kíséreté­ben — útjára indították a küldeményt... — Azért jöttem, hogy mi­előbb teljesítsem Mihail Gorbacsovnak, az SZKP fő­titkárának kérését — kezd­te magyar nyelven Viktor Szpiridonov, a Szovjetunió Magyarországi Nagykövetsé­gének első titkára és átnyúj­tott Eszter néninek egy bo­rítékot. — Amikor a róla készült színes fényképet aláírta, ezeket mondta: „E gyönyörű ajándék, meg a kedves levél egyszerű ember­től jött, és ez a legnagyobb elismerés, támogatás abban a munkában, amit végzek. Ezért válaszul a legmélyebb tiszteletemet és köszönete- met küldöm.” Eszter néni meghatottan nézegette a fényképről -mo­solygó ismerős arcot, és bol­dogan mesélt: — Nyolc esztendős korom­ban, 1919-ben édesapám ké­zen fogott és együtt vonul­tunk végig a vörös katonák­kal Gyoma utcáin. Apám ak­kor megmagyarázta, hogy a haladó eszmék, s egy új tár­sadalom születését ünnepel­tük, és ez mély nyomot ha­gyott bennem. Tudom, Gor­bacsov elvtárs is a haladás, a béke ügyéért dolgozik, ezért tisztelem őt annyira — kezdett a csipketerítő törté­netébe, és nevetve hozzátet­te: — Tudják, úgy megtet­szett ő nekem, olyan szép, csinos ember, és oly gyönyö­rűen beszél! Nem is gondol­tam, hogy ilyen komolyra fordul a dolog, és még vá­laszol is nekem. Eszter néni házában ma is munkával telnek a napok: sokat varr, hiszen egykor női szabó volt, ám nem fe­lejti azokat az évtizedeket, amelyeket a nyomdában töl­tött. A férj, a 78 éves Sóczó bácsi szorgos társ, megoszt­ja a terhet a házi munká­ban, bár még ma is, min­den hajnalt a nyomdában kezd, begyújt az olajkály­hákba. hogy a reggeli mű­szakban ne fázzanak a mun­kások. Utazni, kirándulni már nem mennek, a világot számukra televízió, a rádió meg az újságok hozzák kö­zelebb. Amikor Viktor Szpirido­nov megköszönte a szíves vendéglátást, Eszter néni — félig sírva, félig nevetve így búcsúzott: — El sem hiszi, mennyire örülök a fényképnek és az üzenetnek, de akkor lettem volna a legboldogabb, ha Gorbacsov is velünk ünne­pel. L. E. Vita, de az alapkérdésekben egyetértés a TIT szeghalmi városi elnökségének ülésén Volt diák a szervező Tevan Baráti Kör Békéscsabán Békéscsabán, a Tevan An­dor Gimnázium, Nyomda­ipari Szakközép-, és Szak­munkásképző Iskola Tevan Baráti Kör létrehozását ter­vezi. Erről kérdeztük a szer­vezés irányítóját, az intéz­mény tanárát, Molnáráé Bol­dizsár Margitot. — Előbb öregdiákok köré­nek indult, aztán arra gon­doltunk, miért ne baráti kört szervezzünk? Minden eddig végzett évfolyamban akad­nak néhányan, akik segíteni tudnak. Gondoltuk levélben, személyesen — kit, hogy — felkeressük őket, hogy ve­gyenek részt a baráti kör munkájában .. . — Most hol tart a szerve­zés? — A félévi zárásig éppen szünetel. Aztán folytatjuk azok felkeresését, akikre szá­mítunk. Tulajdonképpen még csak a kezdeti stádium­ban vagyunk. Szeretném, ha lenne egy 25-ös alapító gár­da — volt tanítványokból, tanárokból s mindazokból, akik kapcsolatban voltak az iskolával —, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább ... — Miben segíthet a baráti kör? — Évente egyszer megren­dezzük az iskolahetet, mely­re külső előadókat hívunk, várunk. Miért ne lennének ezek az előadók a baráti kör tagjai? Aztán ott van­nak frissen végzett diák­jaink. Egyre nehezebo az el­helyezkedésük. Ebben is se­gíthetnének a kör tagjai. És jó lenne egy kiadványt is készíteni, az iskola történe­téről, névadójáról . . . — Ha jól tudom, jubileum­ra készülnek? — Igen, intézményünk 25 éves. Erre az évfordulóra készülne kiadványunk is. — Miért éppen ön viseli gondját a baráti kör szer­vezésének? — Mert valamikor magam is ennek az iskolának a diákja voltam, később óra­adóként dolgoztam itt, majd végleg idekerültem, mint a szakmaismeret tanára. N. A. „Az értelmiség hangulatát, véleményét meg kell ismer­ni. Ki kell alakítani a lehe­tőséget, hogy közösen vitas­suk meg minden érdekelttel a TIT jövőjét. A társulatnak lépnie kell, meg kell újíta­nia önmagát. A demokrati­kus, közéleti fórumok nél­külözhetetlenek a TIT szá­mára is, csak így találhatja meg a kivezető utat a jelen­legi helyzetből” — mondotta többek között Miklya Jenő, a Sárréti Múzeum igazgató­ja (mint meghívott), a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat szeghalmi elnöksé­gének legutóbbi kibővített ülésén. Az elnöklő dr. Jakó Károly is hasonlókra hívta fel a figyelmet, és kérte az ülés résztvevőit, vitassák meg az országos elnökség „Fórum a TIT jövőjéről” cí­mű írásos előterjesztését. Az elnökség tagjai és a meghívottak a főbb kérdé­sekben egyetértettek, habár „— Vége — szólalt meg halkan a lány. — Vége — ismételte meg Spaulding. — Vagy leg­alábbis egy óra múlva vége lesz. ■ — Valamennyien ott lesz­nek? — kérdezte közelebb lépve a lány. Akár egy paj­zsot, úgy tartotta maga elé a kabátot. — Igen, nincs más válasz­tásuk ... Nincs más válasz­tásom. — Spaulding bal vál­la kötésben volt, zubbonya alatt, karja * széles, fekete kendőhurokban pihent. — Légy szíves, segítsd fel rám ezt a micsodát! Nemigen fog elállni az eső. Jean Cameron vonakodva nyitotta szét a kabátot. Meg­torpant, rámeredt a férfi ka­tonaingének a gallérjára. Azután egyenruhájának haj­tókájára. Minden rangjelzést leszed­tek róla...” voltak különbözőségek is. Varga István például több toleranciát javasolt az ügy­ben, hogy manapság nem jut több pénz ismeretterjesztés­re. Az értelmiséggel kapcso­latban úgy látja, „nem min­denben és mindenütt indo­kolt az értelmiség rossz köz­érzete. El van ez kissé tú­lozva” — mondotta. Dr, Kar­dos Mihály, a városi tanács vb-titkára azt hiányolta, hogy Szeghalmon nincs fó­rum az értelmiségiek számá­ra, ahol kicserélhetnék gon­dolataikat. Farkas László ar­ról beszélt, hogy véleménye szerint az értelmiségiek pénzkeresesttel vannak el­foglalva, és nincs idejük is­meretterjesztésre. Többek kérésére Gyimesi Sándorné, a városi elnökség titkára elmondta, hogy az elmúlt évadiban 269 előadást kötöttek le és 22 tanfolya­mi csoport indult. A mosta­ni évadban az előadások szá­Ilyen kezdet után aligha tudja letenni az ember a könyvet. Annyit még el le­het árulni, hogy ez a párbe­széd — Jean Cameron és ma 110-re csökken, és csak 15 tanfolyami csoport szer­veződött. A környező közsé­gekben ezek a számok még kedvezőtlenebb helyzetet mutatnak. Az ülésen résztvevő dr. Krupa András megyei TIT- titkár határozottan rámuta­tott: „Az értelmiségiek, akik­re a,társulat munkája épül, képtelenek az értelmiségi lét megfelelő feltételeit megte­remteni, idejüket életszínvo­naluk megtartására fordít­ják. Ezen a helyzeten vál­toztatni szükséges, a köz alapvető érdeke szempontjá­ból is.” A szeghalmi városi elnök­ség elfogadta az országos el­nökség megújulási elgondo­lásait, azokat több részkér­désben ki is egészítette. Az országos fórum ezután a szervezet városi titkárát, Gyimesi Sándornét delegál­ta. (s. e.) David Spaulding között — egy washingtoni szállodában zajlott le 1944 márciusában. Sőt, talán az is sejthető be­lőle, hogy a férfi az ameri­kai titkosszolgálat tisztje, s nem akármilyen eseményről van szó. A második világháború „legcinikusabb akciójává” vált az a „nagy tipp”, amely a Gestapo és az amerikai tit­kosszolgálat berkeiből indult ki. szinte kölcsönös meg­egyezéssel. Mindkét félnek létfontosságú volt az üzlet, amelyben az elképzelések­nek megfelelően mindenki megkapta volna, amire szüksége volt. Rhinemann bankárt és Spaulding tisztet bízták meg a nagy feladat végrehajtásával, ám egyikük sem tudott arról, hogy az amerikaiak és a nácik a cse­reüzleten kívül még valami másról is megállapodtak. Hogy miről? Erre utal az izgalmas cím. Robert Ludlum az egyik legnépszerűbb mai amerikai szerző, s nem véletlen, hogy ezzel a könyvével hosszú ideig vezette a bestsellerlis­tát. N. K. Sikerkönyvek Csak tanú ne maradjon!

Next

/
Thumbnails
Contents