Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-04 / 30. szám
1989. február 4., szombat NÉPÚJSÁG A nagyvilág hírei • HIVATALOS KÍNAI MEGHÍVÁS GORBACSOVNAK Jing Sang-kun, a Kínai Népköztársaság elnöke hivatalosan meghívta Mihail Gorbacsov szovjet vezetőt, hogy látogasson el a Kínai Népköztársaságba. A meghívást a kínai államelnök részéről Csien Csi-csen külügyminiszter adta át Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszternek a kínai—szovjet külügyminiszteri tárgyalások pénteken megtartott második fordulóján. Sevardnadze külügyminiszter Mihail Gorbacsov nevében köszönettel elfogadta a kínai elnök meghívását — közölték kínai források. • Államcsíny PARAGUAYBAN Paraguayban pénteken, helyi idő szerint a reggeli órákban, fellázadt a hadsereg. és megdöntötte Alfredo Stroessnek 35 éve tartó diktatúráját. A lázadást a 66 éves Andres Rodriguez tábornok vezette. a paraguayi első hadseregcsoport parancsnoka. A diktatórikus kormányhoz hű erők ellenállását megtörve letartóztatta a 76 éves Stroessnert és kabinetjének több tucat tagját, majd parancsot adott a diktátornak, hogy péntek estig hagyja el az országot. Értesülés sze- rinl Stroessnert Augusto Pinochet fogadja be Chilébe. • SZOVJET CSAPATKIVONÁS CSEHSZLOVÁKIÁBÓL Űjabb részleteket közöltek Prágában a Csehszlovákiából való szovjet csapatkivonásról. Miroslav Vacek vezérezredes, a csehszlovák néphadsereg vezérkari főnöke. nemzetvédelmi miniszterhelyettes pénteken nemzetközi sajtóértekezletén elmondotta, hogy a szovjet egyoldalú haderő- és fegyverzetcsökkentés keretében már a közeli hónapokban megkezdik a szovjet alakulatok kivonását Csehszlovákiából. Vacek hangsúlyozta: az elkövetkezendő két év alatt összesen 5300 katonát, 708 harckocsit és 20 harci repülőgépet von ki a Szovjetunió Csehszlovákiából. • INCIDENS A KÉT KOREA HATÁRÁN A KNDK és Dél-Korea közötti demilitarizált határszakasz középső részén pénteken a dél-koreai oldalról nehézfegyverből tüzet nyitottak* egy KNDK határőregységre — jelentette a KCNA hírügynökség. A KNDK elítéli a provokációt, amely veszélyeztette az őrsön tartózkodók biztonságát, és anyagi károkat okozott az híríigvnökségének jelentése, épületben — szól a KNDK • AIDS-FERTÖZÉSEK A K ALMÜK ASZSZK-BAN Továbbra sem tudni, honnan és hogyan, ki által került AIDS-vírus a Kalmük ASZSZK két egészségügyi intézményébe. Az ügyészi szervek bevonásával folyó aprólékos vizsgálat várhatóan hosszabb ideig is eltarthat. A Szovjetunió kalmük autonóm köztársaságában 27 gyermek és 5 felnőtt fertőződött meg AIDS-vírussal kórházi kezelésük idején. • REAGAN ÚJRA I M AI SZEREPET VÁLLAL? Lehet, hogy korábbi kijelentése ellenére mégis kamera elé áll Ronald Reagan volt amerikai elnök. David Puttman brit producer ugyanis filmet tervez James Bradyről, Reagan egykori fehér házi sajtótitkáráról, aki súlyosan megsebesült 1981-ben az elnök elleni merényletben. Brady életéről Moilie Dickinson könyvet írt, és ezt filmesítenék meg. A tervezett filmben a minap leköszönt elnök önmagát .látszaná. Bent is, kint is áll a bál... Az év egyik legpompázatosabb béesi társadalmi eseményét, a híres operabált az idén is utcai rendzavarások kísérik. Az osztrák főváros utcáin csaknem ezren tüntettek a „fényűző kulturális rendezvény” megtartása ellen. A tömeg összecsapott a rendfenntartó erőkkel; nyolc rendőr, három újságíró és több felvonuló (összesen huszonegy ember) megsebesült. Az idén is számos magas rangú közéleti személyiség, neves művész volt jelen az eseményen, ahová a jegyeket 170 dollár értékben árusították. A több mint ötezer vendég között volt Kurt Waldheim államfő és Franz Vranitzky kancellár, csakúgy, mint a világhírű tenorista, Placido Domingo, aki ezúttal karmesterként is bemutatkozott. Az utcákon közben a tüntetők „egyétek meg a gazdagokat” kiáltásokkal vonultak fel. Egy csoport benzines palackokat és füstbombákat hajiigáit a rendőrökre, akik vízágyúk bevetésével válaszoltak. „LÁTÓ” AUTÓ Münchenben olyan autót készítettek és próbáltak ki sikeresen, amelyet több videokamerával összekapcsolt számítógépi rendszer működtet. E gépkocsi a kellő pillanatban gázt ad, fékez, előz, sávot vált, stb. — s mindezt az ember beavatkozása nélkül. A sztrádán óránkénti 96 kilométeres sebességet ér el, vagyis há- romszorta-négyszerte gyorsabban halad, mint a ha* sonló japán és egyesült államokbeli gépkocsik. A működtetéshez nincs szükség arra, hogy az úton különleges berendezéseket helyezzenek el, ám az út szélét jelző sávnak és a záróvonalnak mindenütt jól láthatónak kell lennie. TANÁCS A bevett szokástól eltérően újabban azt ajánlják az embernek, vérvétel után ne hajlítsa be a karját, hanem tartsa kinyújtva, így kevésbé valószínű, hogy vérrög képződik. Önkéntesen végzett megfigyelés nyomán arra a következtetésre jutottak az orvosok, hogy így kétharmadszor kevesebb az esély a vérrögképződésre. DICKENS EGYIK HÍRES REGÉNYÉNEK, az Ódon ritkaságok boltjának címadója máig is létezik a londoni Portsmouth Street 13.'alatt, de mert kikerült rá az „Eladó” tábla, az angol irodalombarátok nyugtalankodtak, hátha az üzlet új tulajdonosa felszámolja. Pedig az angol főváros legrégibb boltja, 1567ben alapították. Mostanában évente 400 ezer látogató kereste fel, túlnyomó többségük Dickens nyomán, nem pedig régiségek vásárlásának szándékával. IRASTUDATLANSAG Az USA Oktatásügyi Minisztériuma tanulmányt készített az írástudatlanságról. Íme néhány számadat: több mint 27 millió 17 éven felüli amerikai nem tud írni-olvasni, 45 millió személy pedig nem rendelkezik az alapismeretekkel. Ez annyit tesz, hogy három felnőtt közül egy — azaz több mint 72 millió ember — nem felel meg a bármilyen munkahelyen való alkalmazás követelményeinek. A Workforce 2000 című tanulmány, melyet a munkaügyi minisztériumban készítettek, kidomborítja, hogy az évszázad végéig a legtöbb személynek, aki munkába akar állni, elölről kell kezdenie a tanulást ahhoz, hogy boldoguljon munkahelyén. A LEGRÉGIBB KÖNYV Az egyiptomi Enhasia faluban (Kairótól 120 kilométerre délre) az archeológusok rábukkantak a világ legrégibb könyvére. A könyv i. e. a IV. században keletkezett, a mintegy 490 oldal kézzel íródott, főként az Ószövetséget tartalmazza, valamint Dávidról szóló zsoltárokat is. A modem nyelvre való fordítása minden bizonnyal eltart néhány évig. RENDKÍVÜLI hideg ALASZKÁBAN Katasztrófa sújtotta területnek nyilvánította Alaszka több északnyugati városát Stewe Cowper, a terület kormányzója. A harmadik hete tartó rendkívül ihideg időjárás következtében Alaszka északi részén befagytak a víz- és szennyvízvezetékek, és zavarok vannak az áramszolgáltatásban. A helyzet továbbra is súlyos, annak ellenére, hogy azokon a területeken, ahol korábban mínusz 40- 50 fokot mértek, most mínusz húsz fok fölé emelkedett a hőmérséklet. A szokatlanul nagy hideg magas légnyomással is párosul, amely szinte leparancsolja a barométer mutatóját a műszer skálájáról. A túlnyomás, használhatatlanná téve a repülőgépek magasságmérőit, nehézségeket okoz a légiközlekedésben is. Anchorage-ban, Alaszka közigazgatási székhelyén a megszokott kétszázzal szemben naponta csak hat járatot Indítottak, illetve fogadtak. Az H3BECTM írja „Ellenforradalmárokra lőttünk, de parasztokat találtunk el” Nehéz évtized Afganisztánban Két hétig voltam kiküldetésben Afganisztánban. Ez alatt az idő alatt találkoztam a köztársaság elnökével és minisz- terenlökével miniszterekkel, kormányzókkal és tábornokokkal, a parlament tagjaival és tudósokkal. Elbeszélgettem úgyszintén szovjet újságírókkal, diplomatákkal, tisztekkel, szakemberekkel. . Nehéz szívvel utaztam Afganisztánba. Értesüléseimből ítélve az országban egyre kritikusabbá vált a helyzet. Fejemben állandóan ott tolongtak a megválaszolatlan kérdések. Vajon azok az emberek, akik 1978 áprilisában magukhoz ragadták a hatalmat, miért nem tudtak élni ezzel a hatalommal, hogy a nép, a parasztság támogatását élvezve kivezették volna Afganisztánt az elmaradottságból, és a társadalmat új, igazságos alapokon átépítették volna? Vajon az az óriási, sokoldalú segítség, amelyet a Szovjetunió nyújtott, beleértve a százezres csapatkontingenst, miért nem vezetett az április utáni politikai rendszer megszilárdulásához, stabilizálásához. Lehet-e, maradt-e még idő az ellen- forradalmi hullám megállítására, a különböző szociális-politikai erők közötti kompromisszum megtalálására, a hatalom átmeneti, közbülső formáinak Létrehozására? Hadjárat a vallás ellen Valamikor sok könyv jelenik majd meg, amelyek kimerítő választ adnak ezekre a kérdésekre. Ez azonban még sokára lesz, és az olvasók nem akarnak addig várni. Ezért nekünk, újságíróknak kockáztatni keli, véleményt kell nyilvánítani még akkor is, ha nem rendekezünk az adatok teljességével. Mindenki számára érthető azok jó szándéka, akik 1978 áprilisában végrehajtották a katonai fordulatot. Ám a hatalom megszerzése után bekövetkezett eufória és a marxizmus dogmatikus, vulgáris értelmezése, a valóságtól való elszakadás elhomályosította a jó szándékot. A lényegében szocialista jelszavaknak, melyeket az ország új vezetői hirdettek meg, a fejlődés demokratikus szakaszainak elkerülésére tett kísérleteknek nem volt semmi közük a valósághoz, és nyomban leszűkítették az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt szociális bázisát. A vallás ellen meghirdetett hadjárat, a törzsi hagyományok mellőzése, sok közepes és kisvállalat elsietett államosítása, a hatalomnak a pártapparátus felső régiója általi monopolizálása — mindez megakadályozta, hogy a katonai fordulat szociális .forradalom jellegét öltse, hogy az új hatalom túlterjedjen Kabul és a nagyvárosok határain, és nem utolsósorban a paraszti tömegeket eltaszította a párttól, az államtól, A helyzetet csak súylosbították a két frakcióra szakadt ANDP-n belüli véres összetűzések. Ezáltal gyengült a párt (ennek megfelelően az állami szervek és a hadsereg) befolyása. 1979. végére a polgárháború kiterjedt az ország jelentős részére. Az Afganisztán belügyeibe való külső beavatkozásnak végzetes szerepe volt. Ám a fő ok, hogy a parasztság fegyvert ragadott, és az ellenforradalmárokat követte, nem külső, hanem belső jellegű volt. A ’80-as évek elején realisztikusabb, kiegyensúlyozottabb, a társadalom valós szükségleteinek megfelelőbb lett Kabul politikája. Megszűntek a tömeges megtorlások és a párton belüli csoportok viszálykodása. A parasztság életét átalakító intézkedések (földreform, az írástudatlanság felszámolása, az egészségügyi ellátás hálózatának létrehozása), a nép évszázados hagyományainak és szokásainak tiszteletben tartásával párosult. A bürokratikussá vált párt- és államapparátus azonban nem tudta elnyerni a tömegek bizalmát. A kormányellenes cselekményeket nem lehetett megállítani. Sőt, egyre lendületesebbé váltak. II beavatkozás hazaliságra szólított És itt kell említést tenni csapataink 1979 decemberében történt bevonulásáról. Nincsenek értesüléseim arról, hogy az SZKP KB Politikai Bizottsága konkrétan mihez igazodott, amikor meghozta ezt a döntést. Csupán következtetni lehet. Először: segíteni a baráti rendszernek a külső beavatkozás elleni harcban, amelyet a fő destabilizáló erőnek tekintettek. Másodszor: megelőzni az Egyesült Államok esetleges katonai jelenlétét a mi szempontunkból ezen érzékeny térségben. Talán azt feltételezték, hogy a kitűzött feladatoknak rövid idő alatt eleget tesznek, és a szovjet csapatok elhagyják az országot. Eközben hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió ezt a lépését kizárólag az afgán kormány kérésére tette. Rendkívüli döntés, rendkívüli körülmények között — körülbelül így vetődött fel a kérdés. És a kérdés ilyetén feltevése engem személyesen meggyőzött, Jómagam a csapatok bevonulását elkerülhetetlen rossznak tekintettem, amely maximális hatással és minimális veszteséggel jár. Az események azonban teljesen másképpen alakultak. Szándékaink ellenére részesei lettünk egy elcsigázó polgár- háborúnak. Az elképzelés szerint „a külső ellenforradalmárokba” lőttünk, de az afgán parasztokba találtunk. Míg az első időkben a szovjet katonai jelenlét valamelyest felpezsdítette az új hatalmat, erősítette ezt, segített az afgán fegyveres erők megalakításában, addig egészében véve a szovjet csapatok jelenléte, a harci cselekményekben való részvétele negatívnak bizonyult. Ml magunk a tömegek tudatára gyakorolt hatás nagy erejű eszközeit adtuk az ellenforradalom kezébe: a külső beavatkozás hazafiságra szólított, a „hitetlenek” érkezése vallási kérlelhetetlenséget szült. Ilyen talajon még a döntetlen is csoda lett volna. De csoda nem történt... Körülbelül a ’80-as évek közepétől Kabul irányt vesz a nemzeti megbékélési politikára. Ennek értelmében a politikai hatalom gyakorlásába bevonják mindazokat a szociális csoportokat és rétegeket, amelyek készek az egyenlőség alapján együttműködni az Afganisztáni Népi Demokratikus Párttal. A jelszó jegyében tartották meg a parlamenti választásokat és szervezték át a kormányt. Ám a nemzeti megbékélési politika megvalósításának egyik feltétele a szovjet csapatok kivonása. Ez szükséges. de nem elegendő feltétel. Ez azt jelenti, ha maradunk. akkor biztosan nem lesz megbékélés: ha kivonulunk, akkor vagy lesz, vagy nem lesz. Afganisztán nem dezertál a múltba 1988 végére, megítélésem szerint, a következő helyzet alakult ki. A szovjet csapatok kivonása nem járt együtt az országban a stabilitás szilárdulásával. A modzsahedinek már nem támadják a szovjet egységeket, de minden más téren aktivizálódik a fegyveres ellenzék. A genfi megállapodással nem szűnt meg fegyverrel, lőszerrel, harci gépekkel való ellátásuk. Nm szűnt meg a lázadó osztagok pakisztáni kiképzése sem. A zendülők vezetőinek nagy része, erősnek érezve a „hátországot”, elveti a jelenlegi rendszerrel való kompromisszumnak, az ANDP-vel való koalíciónak még a lehetőségét is. A helyzetet csak nehezíti, hogy a párton belül fennmaradtak a nézeteltérések. Nem annyira a különböző politikai álláspontok ütköznek, mint inkább a személyes ambíciók, a csoportszenvedélyek. A párttagok zöme politikailag tehetetlen és tulajdonképpen elhatárolta magát a harctól. Mindez kihat az ANDP tekintélyére, akadályozza a nemzeti megbékélési politika következetes megvalósítását. Az a benyomásom alakult ki, hogy azok, akikkel elbeszélgettem, nem hisznek, nem akarnak, nem tudnak hinni abban, hogy a szovjet katonák kivonulnak. Az én véleményem szerint ki kell vonulniuk. Február 15-ig van idő. bár igen kevés, de van. És amennyire megértettem, a szovjet kormány ezt az időt arra akarja felhasználni, hogy maximális intenzitást kölcsönözzön a politikai erőfeszítéseknek, a mindenirányú tárgyalásoknak. Az 1978. évi áprilisi forradalom nem tudott győzni. Ám ezek a szavak nem fedik teljesen ennek az évtizednek az eredményeit. Afganisztán Tudományos Akadémiájában például ezt mondták nekem: a forradalom az önök és a mi hibáink áldozata lett. De vajon csupán a hibákról van szó? Inkább arról, hogy ami Afganisztánban történt, az a társadalmi fejletlenség törvényes következménye. Jelenti-e ez azt, hogy 1978 áprilisának nem volt értelme? Semmi esetre sem. Az április után eltelt drámai fordulatokban gazdag évtized nem múlt el hiába. Afganisztán új történelmi szakaszba jutott, új légkör alakult ki, bár igen magas árat fizetett érte. Megszűnt Ázsia eldugott zugának lenni. A világpolitika középpontjába került, és az ország felébredt félfeudális álmából. A forradalom is és az ellenforradalom is felébresztette a tömegek politikai öntudatát. A közeljövő még nem egyértelmű. Túlságosan túlhevül'tek a szenvedélyek. Nincsenek kizárva a túlkapások. De amint beszélgető- partnerem fogalmazott, nincs visszaút a patriarchátusba, a pangásba, a szegénységbe. Afganisztán nem dezertál a múltba, hanem a jelennek és a jövőnek él... \ Bovin politikai szemleíró
