Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-25 / 48. szám
Reagáltak a kedvezőtlen környezet hatásaira Madárközérzet a Délkelet-Alföldön---------------------SZÜLŐFÖLDÜNK-----------------------------------------------------------------1989. február 25., szombat-------Q K ÖRÖSTÁJGépek, berendezések a két világháború között , Fotó : Stefka Ëva Tejipari történelem - múzeum Székesfehérvárott illiiii Vonuló darvak (A szerző felvételei) Talán kevesen tudják: a szegény emberek tehenei az első világháború előtti idők- ben mindössze napi négy liter tejet adtak. Ez az egészséges étek mégsem hiányzott eleink asztaláról. A tej feldolgozásának fortélyait generációk adták tovább egymásnak. A kisgazdaságok hagyományos tejkezelése felett eljárt az idő, a korabeli eszközöket a modern tejipar már nem használja. Múzeumi tárgyak lettek. Az ország egyetlen tejipari múzeumának a székesfehérvári skanzen egyik évszázados épülete ad otthont. A Rác utca 19-es számú háza szerb egyházi iskola volt egykor. A felújítást végző mesterek munkájának köszönhetően nyerte vissza eredeti szépségét, itt láthatják ma az érdeklődők a tejipar történetét bemutató kiállítást. Több mint ötszáz tárgy és dokumentum ismerteti meg a látogatókat a tejgazdaság fejlődésével a múlt századtól az 1970-es évekig. A kiállított tárgyak többsége eredeti, de korabeli képanyagok és írásos emlékek is segítik az ismerkedést. Igazi ritkaságnak számítanak azok az archív képek, amelyek a tejelő szarvasmarha-tenyésztés kezdeteit mutatják be. De látható a témával kapcsolatos első hazai szakirodalom is, Nagy- váthy János munkája 1822- ből. A fejés és tejkezelés eszközeinek társaságában* eredeti vaj verseny-okleveleket is bemutatnak a század elejéről. A Budapesten 1909- ben megrendezett IV. Nemzetközi Tejgazdasági Világ- kongresszus határozatait olvasva meglepődve állapítja meg a látogató: napjainkban is aktuális tennivalókat fogalmaztak meg ' nyolcvan évvel ezelőtt. A muzeális értékű eredeti Marchand zsírtartalom-meghatározó 1870-ben készült, a különböző vaj- és sajtformákkal együtt évtizedeken át használatban volt. Érdemes egy pillanatra elidőzni az első tejplakát előtt. Manno Miltiades munkája 1929-ben pályadíjat nyert, ö készítette az első ilyen jellegű reklámot, s a tejet ivó munkást ábrázoló plakát több mint 100 ezer példányban került forgalomba. Alapos gyűjtőmunka eredménye a tejesüveg történetét bemutató terem. A különböző tejgazdaságokból származó üvegek egyszersmind termelőik védjegyéül is szolgáltak. A változatos formájú tejesüvegek legrégebbike 1883-ból való, s akad itt az Eszterházy és a Károlyi grófok tejüzemeiben palackozott butélia is. A sort az 1960-as években még használt tejespalackok zárják. Külön tárló mutatja be a szakoktatás és kutatás történetét. Régi tankönyvek mellett látható például Baintner Károly nyugalmazott egyetemi tanár, a tejipari szakmérnökképzés megteremtőjének leckekönyve 1927-ből. Az épület mögötti fészerben kaptak helyet, a nagyobb tejipari gépek és berendezések. A két világháború közötti tejtermékgyártó üzemek eredeti gépei ma is működőképesek. A laikusok számára is érdekes az ementáli sajt készítésének titkaiba vaió bepilGyerkó Katalin A madármegfigyeléssel is foglalkozó emberek ilyenkor visszatekintve az elmúlt évre, mérlegre teszik a madárvilágban történt eseményeket. Vessünk hát egy pillantást a Délkelet-Alföld néhány fontosabb madár- élőhelyére! Ma már csak könyvekből, tanulmányokból olvashatunk az egykori madárbőségekről, pedig nem is olyan régen a Kárpát-medence fontos vízimadaras területei voltak ezen a vidéken. A változó táj kedvezőtlen hatásaira a madárvilág is gyorsan reagált. Fészkelőhelyén vagy eltűrte az emberi táj alaki tás új körülményeit, vagy új hazát keresett magának valahol a közelben. Sok helyen ősi pihenő- és vonulóállomások szűntek meg. Maradványaikat még megőrizte néhány természetvédelmi terület. de adottságaiban és természeti értékeiben sokkal szerényebb mértékben. A vízi madárvilág megtelepedésében alapvetően sze repet játszik a csapadékellátottság. Hosszú évek óta igen mostohán részesültek belőle a rétek, puszták, tavak és így például a fiókanevelés időszakában sok helyen már száradóban volt a talajfelszín. Ebből a szempontból a halastavak, víztárolók. rizsföldek a kedvezőbbek. hiszen a vízszintesüket stabilizálják, így vagy itt, vagy a közelükben jó táplálékbázis van. Legnagyobb a gond a talajon fészkelő réti madaraknál, mint amilyen a gulipán, gólyatöcs, széki lile, goda, piros lábú cankó, a bíbic stb. A felsoroltakból az első három madár fokozott védelem alatt áll. Nagyobb állományaik a tengerparti környezetben vannak, de a Kárpát-medencei szikesek is megfelelnek ökológiai igényeiknek. és egyben speciális élőhelyet is jelent számukra. Sajnos, az általánosan kiterjedt csatornahálózat szinte minden valamirevaló mély fekvésű területet érint és a gravitációnak köszönhetően az utolsó csepp víz is elfolyhat a medrekből. És most néhány gondolat az elmúlt év eredményeiből, Csongrád és' Békés megye fontosabb védett területeiről: SZEGEDI FEHÉRTÓ: 1953 óta először nem költött a ritka, délkeleti elter- jedésű szerecsensirály a híres sirály-fészkelőhelyen, a Korom-szigeten. A tóegység, melyben a sziget található, fészkelési időben víztelenítve volt, ami a sirály-fajoknak nem kedvezett. A száradó tófenéken viszont kis gulipánkolónia alakult ki. Egy vegyes gémtelepen ismét nagy számban költöttek a vörösgémek, nagy kócsagok, bakcsók és üstökösgémek, de néhány párban volt kiskócsag is. CSAJ-TÓ: A Fehértóhoz hasonló adottságú tórendszer, őszszel az Európába betelepített. vad populációban csak Angliában élő. mandarinrécéket sikerült megfigyelni. Megszűnt a tó dankasirálytelepe, állománya a szomszédos Büdösszékre települt át. Kiváló vonulási gyülekezőhely. PUSZTASZERI BÜDÖSSZÉK: JSz az időszakos vízállású szikestó tavasszal és nyáron tölti be legnagyobb jelentőségét. Évek óta költ a nyári lúd, szikes szigete pedig egyre nagyobb létszámú dankasirály-kolóniának ad otthont. Ezek társaságában gulipánok, küszvágó csérek és szerecsensirályok is költöttek. Jelenleg a déli Tisza- vidék legforgalmasabb póling-gyülekezőhelye. Kiszáradásig 1500-2000 nagy póling is éjjelezik a szikestavon. PITVAROSI PUSZTÁK: Leendő természetvédelmi területünk. A vízhiány miatt a tavaszi vonulás és a fészkelés elég gyenge volt. Tájképi értékek viszonylatában kimagasló értékű terület. Itt él egy 10-15 példányt számláló túzokpopuláció is, de a bekerített dürgőhely és az intenzív legeltetés idén tavasszal valószínűleg máshová fogja kényszeríteni a dürgő állományt. KARDOSKÜT: Kiemelt jelentőségű darugyülekezőhely tavasszal és ősszel. A vízimadár-vonulás- ban betöltött szerepe a tartós aszályos időjárás miatt némileg csökkent. Évente viszonylag stabil,, széki liie- és guüpánállomáay kezd fészkeléshez. DÉVAVÁNYAI TÁJVÉDELMI KÖRZET: Üjabb jelentős lépések történnek a túzokállomány szabadtéri állományvédelmének és a zárttéri nevelésének módszerében. Összehangolt munkacsoport dolgozik a túzokprogramon. azonban látványos eredményeket még nem lehet várni a mezőgazdaság jelenlegi termelési struktúrájából adódóan. Ez év nyarától intenzivebben üzemel a Réhelyi idegenforgalmi központ is. A térségben három párban költött a szintén fokozottan védett ugartyúk. Jelentős számban teleltek át a réti fülesbaglyok és sokáig időztek a kék galambok is. ECSEGPUSZTAI TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET: A Hortobágy—Berettyó mentén elhelyezkedő védett terület igen értékes vízima- dártanya. Gémtelepén két fokozottan vedett faj is költ a szürkegémek és a bakcsók mellett: a kiskócsag és az üstökösgém. Közelében egy pusztai környezethez kötődő madár, a székicsér is költött. A folyó zugterületein és a mellette levő pusztákon történő nyári árasztások nagyon fontos táplálkozó-, pihenő- és vedlőhelyek. Széli Antal Az egyébként fán fészkelő kiskócsagok helyenként nádasban költenek Magyar szőrhímzés és szlovák bőrködmön Mezőberény népművészeti emlékeiből Mezőberény nevét nem találjuk a népművészetükről ismert — és méltán híres — települések sorában. Ez azonban nem jelenti azt. hogy Mezőberénynek nincs — és nem is volt — népművészete. A herényi ember — a magyar, német és szlovák anyanyelvű lakosság — a múltban is törekedett tárgyi világának szép megformálására, s ez a törekvés forrása lett egy mértéktartó — formákban és színekben nem pompázó —, de azért sok szépséget felmutató tárgyformáló művészetnek. Egykori népi díszítőművészetünk emlékeit megtalálhatjuk a ma is meglevő szőrhímzések. szőttesek és szűcsmunkák között. Ezek közül mutatunk be néhányat á következőkben. Az egész magyar népi díszítőművészet története szempontjából kiemelkedő jelentőségűek a múlt század első felébén — esetleg a század közepén — készült szőrhímzéseink (párnavégek és törülközők). Ezek egyik legrégibb emléke egy leltári adat 1816-ból: „Hat törülköző kendő, mellyek közzül három gyapjúval van kivarrva". Ennek a hímzésműfajnak az alapjait a múlt .század első felében folyt nagyarányú juhtenyésztés teremtette meg. Szőrhímzéses párnavég A juhok gvapját lenyírták, megfonták, növényi festőanyagokkal színezték, s ezzel a fonallal varrták a mintákat kendervászon alapra. Egy ilyen szőrhímzéses pár- navéget mutatunk be képünkön. Magyar házban őrizték meg több mint egy évszázadon át. A század elején még a vetett ágyon állott más hímzett párnák között. Később díszpárnává alakították, s ebben az állapotában van ma is. Mintája — mint általában a magyar népi hímzéseké — háromsávos szerkezetű. A középmezőben nagy, széteső gránátalmákat láthatunk, melyek a belőlük kiágazó leveles-virágos ágakkal egy- egy virágtövet képeznek. Az összefonódó indák foglalják egységes szerkezetbe a motívumokat. A minta peremdíszítményét apró virágtövek ritmikus sora alkotja. Színei vörös, barna, világos okkersárga és kissé szürkés árnyalatú világoskék. A szűcsmesterség hajdan virágzó iparág volt Mezőbe- rényben. A múlt század közepén még vagy negyven mester dolgozott a szakmában. Ök készítettéle — egyéb szűcstermékek mellett — a férfiak hímzett subáit és a nők virágos ködmöneit. Később — a bőrruhák jelentőségének csökkenésével — az ipar hanyatlásnak indult. de még a századforduló körüli években is számos szép munka került ki, különösen a szlovák mesterek műhelyeiből. Ebből az időből való az a ködmön, melynek részlete látható képünkön. Szlovák zsellérasszony kelengyéjének része volt. — A magyar juh prémes bőréből készült kis fehér ködmön remeke a szűcsmunkáknak. Körül fehér göndör prémmel szegték. Az- elejének négy sor fémgomb és sűrűn felvarrt lapos fekete sujtás adta meg a díszét. Az ujja végét fehér prémszegés fölött színes bőrökből álló rátét és hímzett virágminta díszítette. A hátát díszítették a legszebben, amelyet karcsúsított formában szabtak. Ehhez a szabásformához igazodott á díszítmények elrendezése. A hát alsó széle közepén nagyjából szív alakú mintát helyeztek el, melybe két egymással szembe néző kis kakast hímeztek. Ezt a mintát vették körül a színes virágmotívumok, amik kö^ül két leveles-virágos inda nyúlt ki a vállak irányába — a szabásvonalat követve. A ködmönöket hét-nyolcféle színű fonal felhasználásával hímezték, amik igen szép, kiegyensúlyozott színhatást eredményeztek. Ma megújulóban van a község népi hímzésművészete. A régi díszítőhagyományok felhasználásával a modern kor szükségleteinek és ízlésének megfelelő kézimunkák (asztalterítők, asztali futók, korszerű szabású blúzok) készülnek. A megújulás alapját főképpen a szűcshímzések változatos, színes formakincse alkotja. Hentz Lajos A szlovák női ködmön hátát díszítették leggazdagabban
