Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

1989. február 25., szombat

o

„Az idők a honfoglaló lélek újjászületését követelik” (Kodály Zoltán)

A Fényes Szellőktől a Duna Körig

KÖRÖSTAJ

BELPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLET

Álljunk meg egy szóra, Saul!

Saul kicsi volt, ám erős, akár a bors és szorgalmasan üldözte a keresztényeket. Egyszer éppen e nagy buzgalom közepette látomása támadt. Maga Jézus állt előtte.

— Saul, Saul, miért üldözöl te engem? — kérdezte tőle.

Saul megszeppent, mint egy gyerek. Hát létezel, Uram, akarta mondani, de hang nem jött ki a torkán, s a jelenés is eltűnt. Am ettől a naptól kezdve kereszténnyé vált és Saulból Paul lett. Az ilyen 180 fokos hátraarcot nevezzük magyarul pálfordulásnak.

Mi most igazán benne vagyunk a pál- fordulásokban. Se szeri, se száma a variációknak. Hadd kezdjem a történetet egy Vük nevezetű sportlóval. Nem azért, mert a lovak ilyenek, csupán annál az egy oknál fogva, mert körülötte pörgött és pörög is az indiántánc. Itt tenyésztették Békéscsabán. 1986-ban a Vermibultura Fonyódi Innovációs Iroda lovasszakosztálya vásárolta meg a tulajdonostól. Az adásvételi szerződés szerint 120 ezer forintért. Az összeg első részletét a megállapodás napját követő két héten belül fizették volna ki. A volt tulajdonos nyugodtan várta a határidőt. Egy blikkfangos hangzású iroda pecséttel ellátott szerződése lapult a zsebében. Fel se merült benne, hogy esetleg valami meglepetés fogja érni. Az idő pergett, elmúlt a törlesztés napja is. Es akkor jött az a bizonyos meglepetés. Mint derült égből a villám. A volt tulajdonos sürgetésére az iroda kijelentette, hogy nincs pénze. Márpedig ami nincs, azzal még vitatkozni se lehet. így kell elintézni az ügyeket! Hogy mit csináljon a tenyésztő, aki a lovat felnevelte? örüljön, hogy megszabadult tőle. Az iroda azonban felcsillantotta a reményt egy módosított határidővel. A következő év januárjában fizetni fogja a

részletet. Es ekkor következett be az első igazi pálfordulás, stílszerűen, ahogy januárban az lenni szokott. Az iroda a következő értesítést küldte: .......cégünk jan

uár hónapban átalakul, a jelenlegi szakcsoporti forma megszűnik és új telephellyel kisszövetkezeti formában működik tovább februártól... A szerződéskötéskor nem volt eldöntött tény még cégünk átalakulása, különben a szerződést nem így kötöttük volna meg ..

Persze, hogy nem tudták előre. Időközben azonban látomásuk volt, hogy fizetni kell. Ezzel a pálfordulással halasztást nyertek, s ugyanakkor mint tisztességes emberek, megnyugtatták a volt tulajdonost, „ ... február 28-ig már az új szervezeti formában kiegyenlítjük ön felé a vételárat, természetesen a törvényesen előírt évi 8 százalékos késedelmi kamat időarányos részének egyidejű megtérítésével együtt." Február 28-án újabb fordulat következett be. A tartozást az elnök, Kárpáti Imre magára vállalta. Mindez 1987-ben történt. Tavaly a Budai Központi Kerületi Bíróság ítéletben kötelezte Kárpátit, hogy fizesse ki a ló vételárát és a kamatokat. A csabai tenyésztő azonban még egyetlen fillért sem látott. A volt elnöknek bizonyára újabb látomása támad.

Semmi se történik ok nélkül. Még a pálfordulások sem. Svindliség, pénz, helyezkedés. Az ügyeskedőkből egyre több lesz, magyarázta az ügyvéd, mikor erről a perről beszélgettünk. Saulok, akikből soha se lesz Pál apostol, csak a saját pecsenyéjét sütögető hitszegő. De ki lesz, aki odakiált? Álljunk meg egy szóra, és ne tovább! Annál is inkább fel kell tenni ezt a kérdést, hiszen olykor a bíróság ítéletének sincs meg la kellő foganatja.

—sered i—

Egyszer csak azt mondják:

Politizáljunk, alakítsunk pártot!

ökológia, környezettan, az ember és a természet viszonyával foglalkozó tudomány. Környezetvédelem is, de ugyanakkor több annál, hiszen az ökológiának csak egyik része a biológiai ökológia, s a másik, ami ugyanolyan fontos, az a szellemi környezet, a kulturális vagy morális ökológia. Idegen szavak és új fogalmak, ma már részei mindennapjainknak. Olyan tényezők, amelyeket az alternatív társaságok fellépésével ismert meg az utóbbi években a hazai közvélemény.

— Van még Rákosi-élet- rajzuk? — kérdezte egy vevő a könyvesboltban.

— No, én aztán azt a könyvet nem olvasnám el — szólalt meg mellettem egy asz- szony.

Érdekelt a dolog, miért nem olvasná el, hiszen akárhogy vesszük, mégiscsak egy kornak a dokumentuma. Be- szédbe elegyedtem vele. Elgondolkoztató, amit mondott.

— Végigéltem azt a kort. Pozsgay a múltkor hatszázezer paraszt meghurcolásá- ról beszélt. Az én nagyanyámat nem hurcolták meg. őt csak kirakták az istállóba. Apám és a nagybátyám alig látogatták, nehogy „kulák” gyanúba kerüljenek. A nagymama ugyanis kuláklis- tán szerepelt. Csak azt nem tudom, miért? Talán, hogy ilyen is legyen a faluban. Szóval, nem szívesen gondolok arra a korra. A sebek begyógyultak, és ez a legfontosabb, minek felszaggatni őket.

Kifelé tartva az üzletből is beszélt. Többször megemlítette Kádár János nevét. Neki köszönhető, hogy azok a sebek begyógyultak. Ügy emlegette, mint egy lezárt korszakot, amikor többé-ke- vésbé látni lehetett a jövőt, ki lehetett számítani a holnapot, most meg minden bizonytalanná. képlékennyé vált. Arcán nyugtalanság tükröződött.

A beszélgetés felidézett bennem egy másik találkozást. Néhány héttel ezelőtt történt. Felkerestem egv idős embert. A két munkáspárt egyesülése előtt a Szociáldemokrata Párt tagja volt. A véleményét szerettem volna hallani a párt újjáalakulásáról. A fejét ingatta, ő nem politizál. És nem azért, mert különösen az idősebb nemzedékben még él a régi mondás, hogy a politika úri huncutság. A kor megváltozott, tehát másról van szó. Az ’50-es évek sem tűntek el nyomtalanul. Volt alkalma beszélni Szakosíts Árpáddal, amikor kiszabadult Rákosi börtönéből. Annyira megtört, hogy alig ismert rá. Ha nem akarsz a sorsomra jutni, kerüld a politikát, tanácsolta

neki. Szó. ami szó, alaposan elszoktunk a nyílt politizálástól. Még a párttagok is. Véleménye szerint azért, mert mindig csak felülről jövő utasításokra vártak. Sok helyen az alapszervezetek nem tudnak mit kezdeni az önállósággal, s időbe telik, míg felveszik az új ritmust. Hirtelen jött a változás. Egyszer csak azt mondják, politizáljunk, szóljunk bele fontos helyi és országos kérdésekbe, és alakítsunk pártokat. Holott az emberek nagy többsége nemcsak leszokott a politizálásról, hanem ma egészen más kérdésekkel van elfoglalva, ki-ki a saját megélhetésével.

— Meg aztán egy része nem tud mit kezdeni az új politikai fogalmakkal — emelte fel az ujját, hçgy nyomaté- kot adjon szavainak. — A fiam a múltkor felpakolta magát könyvekkel, és úgy ment be az üzembe. Kérdem tőle, minek neked a lexikon? — Visszakérdezett, meg tudom-e mondani, mi a különbség a monolitikus és a pluralista rendszer között? — Széttártam a kezemet, mert bizony nem tudtam. De hogy mi mindennel nincsenek tisztában az emberek, arra hadd mondjak egv másik elképesztő példát. A minap a szomszédom kérdezte meg, hogy mi a különbség a népfelkelés és az ellenforradalom között, amiről olyan nagy hévvel vitatkoznak odafenn, Pesten. Elmagyaráztam neki. hogy a népfelkelés során jogos és igaz célért fognak fegyvert az emberek, az ellenforradalom pedig a régi rendszert akarja visszaállítani. De ő csak leintett, mondván, ha már lőnek, az egyre megy. öt igazán az áremelkedés, meg az infláció nyugtalanítja. A fiamat meg a fizetés, meg a lakásépítés, mert építkezik. Én viszont szeretném tudni, milyen lesz az új alkotmány. És a pártokra is kíváncsi vagyok. Tudja, annyi itt a kérdőjel.

Akárhogy vesszük, sok igazság volt a szavaiban. Valamennyien — ki így, ki úgy, de — részesei vagyunk a mai folyamatoknak. Az egymás után felmerülő kérdéseket sem kerülhetjük el. Előbb-utóbb válaszolni kell rájuk. A nagy politikában éppúgy, mint a hétköznapokon. Egy biztos, a feladat nem könnyű.

S. J.

A megyei művelődési központ Párbeszéd sorozatának két vendégével, dr. Varga Mihály egyetemi docenssel, a Fényes Szellők Baráti Kör Kultúra-Ökológiai Munkaközösségének vezetőségi tagjával és dr. Lövei Gábor biológussal, a Duna Kör alapító tagjával a két társaság céljairól, a mai belpolitikai változásokban betöltött hepp»"""".'

............■ ■ ’--------y

Dr. Varga Mihály: A tiltakozás ma már kevés

lyéről, szerepéről és társadalmi megítéléséről beszélgettünk.

— Nem könnyű manapság nyomon követni a különböző új társadalmi szervezeteket, de szembe. kell nézni velük, mert aki erről lemond, aem is a jelenben jár.

— A Hazafias Népfront

Fényes Szellők Baráti Körének Kultúra-Ökológiai Munkaközössége 1986-ban a szellemi környezetvédelem jelszavával bontott zászlót, vezérlő eszméje azonban kezdettől fogva tágabb : a

népek, nemzetiségek fennmaradása, a sajátosságot, méltóságot őrző általános, egyetemes érdekvédelem. — Dr. Varga Mihály mutatja be a munkaközösséget. — A csoport célja mindenekelőtt a magyarság előtt álló környezetvédelmi, humán- és kultúra-ökológiai feladatok megoldását elősegíteni kész mozgalmak és kezdeményezések támogatása, valamint közérdekű javaslatok, állás- foglalások kimunkálása, füzetsorozat indítása.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészhallgatóinak egy csoportja 1985 végén levelet írt Lihacsov, szovjet ökológusnak, és az Eötvös Kollégiumban egy kultúra-ökológiai szakkollégium indítását javasolta, amely 1986. február 17-én meg is nyílt. Témáinkat, előadásainkat élénk érdeklődés kísérte, ami azt mutatta, hogy az embereket foglalkoztatják a nemzet, a kultúra sorskérdései. S úgy véltük, nem lehetetlen, hogy a végletesen megosztott magyar értelmiség különböző rétegei és nemzedékei egymásra találjanak, s megkezdjék az együttgondolkodásuk és együttműködésük elé emelődött korlátok lebontását. A fiatalok ígéretes, de 1986 őszétől elapasztott kezdeményezésével szinte egyidőben formálódott és alakult ki a zömmel volt népi kollégistákat tömörítő Baráti Kör egyik „alrendszere”.

— Hol hallatták szavukat az elmúlt ihárom év alatt?

— Kezdettől fogva helytelenítjük és minden lehetséges fórumon elítéljük a létfeltételeinket romboló, tájainkat megcsúfoló, országunkat ökológiai katasztrófák sorával fenyegető vízlépcső építését. Egyik tagcsoportja vagyunk ma is a Nagymaros Bizottságnak. Idejében felhívtuk a döntéshozók figyelmét a teljességgel negatív szovjet tapasztalatokra, és megszerveztük volna a környezetvédelmi filmek fesztiválján nagydíjat nyert Duzzasztógát című szovjet film nyilvános vetítését. A vetítés ugyan elma- - radt, de a filmszövegben elDr. Lövei Gábor: A környezetvédelmi adatok ne legyenek titkosak!

hangzó felismerések többségét — jóval a parlamenti vita előtt — megküldtük valamennyi országgyűlési képviselőnek.

Természetesein szót emeltünk az erdélyi magyarság védelmében; röplapokat készítettünk, dokumentumkötetet állítottunk össze, levelet írtunk az angol királynőnek és Mihail Gorbacsov- nak. Már 1986 novemberében javaslattal fordultunk a HNF Országos Tanácsához és a Magyar írók Szövetségéhez egy országos kulturális, környezetvédő mozgalom kibontakoztatására, a magyar kultúra társadalmi, alulról építkező, demokratikus igazgatási, autonóm szervezetének kiépítésére.

Állásfoglalást küldtünk az illetékeseknek a választási törvénytervezet antidemokratikus passzusainak tarthatatlanságáról, nyilvánosan tiltakoztunk az akkor még csak tervezett adórendszer családromboló tendenciái miatt. Egyik munkacsoportunk javaslatokat dolgozott ki a nemzetiségi törvény tervezetének tartalmára vonatkozóan. Foglalkoztat bennünket a szellemi környezet szennyezésének problémája is, többször tiltakozunk egyes tévé- és rádióműsorok torzítása ellen, a magyar nyelv ellen elkövetett merényleteket szintén szóvá tesszük.

A tiltakozás azonban kevés, a társadalomnak már most gondoskodnia kell egy olyan, minden irányban nyitott, de hazafias érzelmű, népben-nemzetben gondolkodó új értelmiség felneveléséről, amely képes lenne megállítani a rombolás veszedelmes, egyesek szerint visszafordíthatatlan folyamatát. Fontosnak tartjuk ezért a társadalom önvédelmének hatékonyabb formáit kialakítani képes oktatási és művelődési stratégiák kutatását és az e célnak leginkább megfelelő intézmények létrehozását. Nemrégen javasoltuk, hogy indítsuk el máris legalább egy ponton a minőség forradalmát.

— Beszélgetésünk során önök mindketten többször hangsúlyozták a környezet- védelmi információk jelentőségét; azt, hogy a közvéleményt tájékoztatni kell és

bevonni a felelősségteljes döntésbe.

— A kömyezettudatosság még nem alakult ki kellőképpen az emberekben — mondja dr. Lövei Gábor. — Budapest szabadabb és rugalmasabb ilyen tekintetben; a fővárosnál a vidéki városok rosszabb helyzetben vannak, és a vidék ezeknél még rosszabb helyzetben.

— Amíg nem saját bőrükön érzik az emberek a problémákat, addig nem törődnek túlságosan azokkal. Vagyis majdnem katasztrófának kell bekövetkeznie ahhoz, hogy felfigyeljenek a bajra.

— Ez így van. S fontos még az anyagi érdekeltség — teszi hozzá dr. Lövei Gábor. — Tudjuk, milyen sokan kapnak viszonylag magas béreket, vagy "kiadják a szobáikat a nagymarosi építkezésnél. Nekik nyilván megéri. Remélik, hogy a falut majd fejleszteni fogják. Ilyen módon az érintettek jelentős részét meg lehetne vásárolni, de ez nagyon sok pénzbe kerülne. A lakosság még nem tudja viszont, hogy a csatornarákötést és a fővezeték árát is ki kell majd fizetni. Szó nincs arról, hogy Győrtől Nagymarosig mindenki a vízlépcső mellett van, de kétségtelenül Budapesten a legnagyobb a felháborodás ...

(Duna Kör; 1985-ben még egészen kis csoportosulás, de már túl nagy ellenszenvbe ütközik a hatalom részéről. Többször megkísérlik, hogy hivatalosan elismert szervezetté váljanak, de reménytelenek maradnak ezek a próbálkozások. 1985-ben jelentős nemzetközi díjban (a Nobel-díjhoz hasonló, a Svéd Akadémia adja át) részesülnek — az alternatív gondolkodás terjesztéséért. Hivatalosan tavaly novemberben alakultak meg.

— Ha Duna Kör, akkor aláírásgyűjtők a bős—nagymarosi építkezés ellen, a közvélemény legalábbis így ismeri Önöket.

— Ahogyan a legtöbb környezetvédelmi mozgalom, mi is valóban a vízlépcsővel kapcsolatban indultunk. De nem akarunk megmaradni „együgyes” szervezetnek, annak ellenére, hogy ma Magyarországon az első számú környezetvédelmi probléma sajnos, éppen ez. Mégis tovább szeretnék bővíteni a hálózatot; tudomásom szerint szervezik a békéscsabai csoportot, és más helyiségekben is alakultak már ilyenek. Bátorítjuk a helyi csoportokat és lehetőség szerint mindenféle szakmai segítséget megadunk.

Országos célkitűzéseink egyike, hogy a sajtótörvény tárgyalásával együtt az informatikai törvényt is tárgyalja ebben az évben az Országgyűlés. Az a célunk, hogy mindenki minden közérdekű információhoz (ha nem titkos) hozzájuthasson, és' környezetvédelmi adatokat ne lehessen titkossá nyilvánítani.

— A Duna Körből lesz majd a magyarországi zöldek pártja?

— A Duna Kör nem politikai szervezet, és nem is akar valamiféle zöld párttá alakulni. Elsődleges célkitűzésünk a környezettudatos gondolkodásmód terjesztése, az, hogy összekötő kapocs legyünk- a tudomány és a nagyközönség között. Véleményünk szerint kellő tájékozottság esetén az emberek dönteni képesek. A probléma ott van, hogy az információk nem jutnak el hozzájuk, és ezen változtatni kell.

A Párbeszéd sorozat két vendégének segítségével két új társadalmi szervezetről kaptunk tájékoztatást. Két olvan érzékeny és felelősségteljes műhelybe pillanthattuk be. amely a mai belpolitikai helyzetünk, a magyarság és a környezetvédelem nagy kérdéseire keresi a választ.

Niedzielsky Katalin