Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-22 / 45. szám

NÉPÚJSÁG 1989. február 22.. szerda „Nem megszokásból kell elnököt választani” — Mi az igazság a négyes elnök jelölésről? Igaz-e, hogy az indulók közül csak kettő van a teremben? — kér­deztük a Kardosi Egyetértés Tsz tegnap, Szarvason meg­tartott közgyűlésén Farkas Lászlótól, a jelölőbizottság vezetőjétől. — Szó sincs róla. Mind a négyen itt vannak. Vélemé­nyem szerint azonban ebből a négyből csak kettős jelö­lés lesz a végén. Bár az em­berek kiszámíthatatlanok, így elképzelhető az is, hogy a közgyűlés valóban mind a négy jelöltet indítja. A közgyűlést levezető el­nök — a tsz párttitkára — megállapítja, hogy a köz­gyűlés határozatképes. Is­merteti a napirendi ponto­kat, amely szerint először az elnöki beszámoló; alap­szabály-módosítás és a vá­lasztás következik. A jelölőbizottság elnöke következik ezután, aki tájé­koztatásul elmondja: a fel­mérések szerint a tsz tag­sága nem helyesli, hogy csak Trabach Istvánt, a jelenlegi elnököt jelöljék, hanem ja­vaslatot adtak: Demcsák Pálra, aki jelenleg a Körös Volán Vállalat , szarvasi üzemegységének igazgatója, Demcsák Pálra, aki a tsz tehenészeti telepén ágazat­vezető és dr. Sutyinszki Ist- vál állatorvosra. TJrabach István beszámo­lóját követően a levezető el­nök, dr. Tözsér Zsuzsa jog­tanácsost szólítja, hogy is­mertesse az alapszabály­módosítást. Amint a hozzá­szólásokból kitűnik, a ta­gok többsége nem érti. mi­ről is kell tulajdonképpen döntenie, ezért némi huza­vona után ezt a témát leve­szik a napirendről. Érdemben ezután követke­zett az egész falut mostaná­ban leginkább foglalkoztató elnökválasztás. Ez előtt azonban Demcsák Pál (az ágazatvezető) bejelenti: visz- szalép a jelöléstől. A szavazást megelőzően enyhén szólva teljes káosz uralkodik. Látszik, hogy a kardosiaknak tanulniuk kell még a jelölés menetét. Ami­kor arra kerül a sor, hogy kik legyenek a jelölőlistán, a teremben az emberek egy­mást figyelték, mert fogal­muk sem volt, hogy mire és kire kell tulajdonképpen szavazniuk. Nagy nehezen kiderült, hogy a levezető el­nök mit akar. és újrakezd­ték a kézfeltartást, Trabach István és Demcsák Pál neve végre felkerült a jelölőlistá­ra. Negved kettőkor szüne­tet rendel el a levezető el­nök. A folyosón kérdezem Dem­csák Páltól, hogy érzi ma­gát. túl van-e már a feszült­ségen ? — Ugye látja, milyen alap­szabály-módosítást hoztak a tagság elé? Hát így nem sza­bad. Ilyen felkészületlenül, ilyen teljes káosszal nem le­lhet közgyűlést szervezni. Ugv érzem, ez azt is repre­zentálja, hogy nem is kis szakadék van a tagság és a vezetőség között. Ha engem választanak elnöknek, rövid időn belül áthidaljuk ezt a szakadékot, Ígérem. Én is­merem ezeket az embereket. Többet el lehet érni velük. mint ahol jelenleg áll a tsz... Trabach István alig figyel rám. Vibrál, látszik rajta, hogy teljesen máshol jár gondolatban. — Azt mondják, azért je­löltek mást is az elnöki szék­re, mert ön gyenge kezű és befolyásolható. Mit szól eh­hez? — Lehet, hogy van benne valami! Szolgáljon mentsé­gemre, hogy az utóbbi öt évben a vezetőség nagy ré­sze kicserélődött. Nem volt könnyű a munkánk, higgye el. Előfordult, hogy vezető­ket küldtünk el, s ez bizony nem népszerű döntés. Nem értem, hogy az emberek mi­ért tartanak befolvásolható- nak. Véleményem szerint az ellenfeleim ezt lovagolják most meg ... — Hogvan tovább, ha nem választják meg? — Üzemmérnök vagyok, van tehát szakmám ... — Marad a tsz-ben? — Erről még ne beszél­jünk. Mielőtt eljöttem, két em­bert kérdeztem, kire sza­vaznak? Mindketten azt vá­laszolták: megszokták Tra- bachot, rá adják a voksu- kat. Egy fiatal nő szól a be­szélgetésünkbe. — Nem megszokásból kell elnököt választani! Trabachnak volt ideje bizonyítani. Bizonyít­son most -más. Én Demcsák- ra szavazok. * * * A kora esti órákban, meg­ismételt szavazás után sike­rült döntésre jutnia a tag­ságnak. A titkos szavazás végeredményeként 219 sza­vazattal Demcsák Pált vá­lasztották a Kardosi Egyet­értés Termelőszövetkezet el­nökének. (Trabach István 83 szavazatot kapott, s 8-at ér­vénytelennek tartottak.) Béla Vali Felhívás! Romániából áttelepültek! 1989. február 25-én, szombaton a családosok részére 8 órától 12 óráig, az egyedülállók részére pedig 12 órától 1(> óráig a Máltai Lovagrend által adományozott vegyes ruhaneműt, valamint korlátozott mértékben bútort osz­tanak szét a megyei tanács udvarán (Békéscsaba, József Attila u. 2—4.). Kérjük, mindenki hozza magával a tar­tózkodási engedélyét ! Jogászok segítsége a képviselőknek Intézményes formában kí­ván segítséget nyújtani az országgyűlési képviselők jogalkotási munkájához a Magyar Jogászszövetség — tájékoztatta dr. Nagy László főtitkár az MTI munkatár­sát. — Az Országgyűlés szere­pe és feladatköre az elmúlt évben fokozatosan növeke­dett, s úgy tűnik, a ciklus végéig az eddiginél is na­gyobb feladat hárul a kép­viselőkre — mutatott rá. — A politikai és az állami élet demokratizálódása és kor­szerűsítése megköveteli a parlament törvényalkotó szerepének erősödését. Az el­következő időszakban a ter­vek szerint mintegy 35-40 törvény kerül az Országgyű­lés elé. — Minthogy a parlamenti képviselők — néhány kivé­tellel — természetesen nem jogászok, ahhoz, hogy fele­lősséggel közreműködjenek a legmagasabb szintű jogalko­tói munkában, szakmai se­gítségre van szükségük. Ezt felismerve a jogászszövetség megyei szervezetei ezért rö­videsen külön bizottságokat alakítanak, amelyekben va- lamennví jogterület képvise­lője helyet kap. & qp Ç? qp qp qp qp qp qp qp qp qp qp Cp qp qp qp qp qp qp BÉKÉS MEGYÉI LAPKIADÓ VÁLLALATTÓL, 5000 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Cl Szállítás egv héten belül. Cij Nőnapi ajándék EGY SZÁL VIRÁG MELLÉ! Arany szakácssapka Az 1988-as első országos szakácsverseny hatvan legjobb mesterének 300 receptje az egészséges étkezés szolgálatában! ÚJDONSÁG! Arany szakácssapka A könyv ára: 49.— Ft. Nagyobb tételben megrendelhető: o o c5 Ô $-Ô $ Ô g! £3 g $ ô Halálra ítélték a gyermekgyilkost A Legfelsőbb Bíróság dr. Ra- bőczki Ede hadbíró ezredes ál­tal vezetett tanácsa kedden helybenhagyta a Kaposvári Ka­tonai Bíróság első fokú ítéletét: aljas indokból, különös kegyet­lenséggel elkövetett emberölés es kifosztás büntette miatt — halmazati büntetésül — halálra ítélte a 22 éves Kardos Aladárt. Tavaly május 5-én a sorkato­naként Lentiben szolgáló Kar­dos Aladár eltávozáson volt. Este egyik rokona motorkerék­párjával szüleihez tartott Tor­maföldére. Nyolc óra körül a Lenti és Máhomfa község közöt­ti úton meglátta a 11 éves Ka­szás Anitát, aki aznap osztály- kiránduláson járt, s (mivel le­késte az autóbuszt, gyalogosan igyekezett haza. Kardos elhatá­rozta, hogy megismerkedik, majd szexuális kapcsolatot léte­sít a gyermeklánnyal. Beszél­getni kezdett vele, később meg akarta csókolni, de a kis­lány tiltakozott. Erre az erős fizikumú Kardos megszorította a nyakát, majd a magatehetet­len leányt a mintegy 200 mé­terre fekvő erdőbe vonszolta. Ott tovább fojtogatta, s a már eszméletét vesztett, hason fekvő kislányra rátérdelt, s szinte agyontaposta. A szerencsétlen gyermek olyan súlyos sérülése­ket szenvedett, hogy a gyors or­vosi beavatkozás sem tudta vol­na megmenteni az életét. Súlyos bűncselekménye után Kardos hazament, megvacsorá­zott, civilruhát öltött, majd szü­lei gépkocsijával visszatért a helyszínre. A holttestet a Ker- ka patak hídjához vitte, ott le­vetkőztette — közben kiszedte fülbevalóit —, majd a vízbe dobta. Miután a szülők bejelentették a kislány eltűnését, tanúk se­gítségével — akik a kislánnyal együtt r látták Kardost, illetve emlékeztek a motorkerékpárra és a személygépkocsira — elfog­ták a brutális gyilkost. Az or­vosszakértők szerint Kardos pszichopata, de ez nem érinti beszámíthatóságát. Az első fokú ítélet ellen a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett, a legfőbb ügyész képviselője a helybenhagyást indítványozta. Kardos Aladár a fellebbezési tárgyaláson beismerte, s meg­bánta tettét. Tagadta azonban, hogy szexuális szándékkal kö­zeledett a gyermekhez. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet, a tényállás megál­lapítását minden tekintetben megalapozottnak tartotta. Enyhítő körülményként mind­össze fiatalságát értékelték, ám ez nem tette lehetővé e kivéte­les büntetés kiszabásának mel­lőzését. Súlyosbító körülmény­ként vette figyelembe a legfel­sőbb bírói fórum — egyebek között —, hogy Kardos Aladár tettét útonállóként követte el, visszaélve a gyermeknek az egyenruhás emberekbe vetett bizalmával, továbbá azt, hogy védtelen gyermeket ölt meg, s halála után kifosztotta. Kardos Aladár kegyelmet kért az El­nöki Tanácstól. Testnevelési tagozat tornaterem nélkül — Ismét van cigánykérdés? — „Inkább felakasztom magam...!” Országgyűlési képviselői fogadónapon Fekete Jánossal, Szarvason — Tóth Menyhért vagyok — mutatkozik be mondanivaló­jának elkezdése előtt az el­ső látogató a szarvasi városi tanácsházán Fekete János országgyűlési képviselőnek, aki fogadónapját tartja. Ha­tározott kézfogás után már özönlenek is belőle a féle­lemmel vegyes tanácstalan­ság szavai. A 76 éves férfi felfokozott érzelmeinek oka: fennáll a veszélye annak, hogy cigánycsaláddal kell majd egy házban élnie. Részletesen ismerteti a kö­rülményeket, miszerint a szóban forgó lakásra valaki már korábban rendben befi­zette a vételárelőleget, de azóta egy cigány állítólag magasabb vételárat ígért a tulajdonosoknak. — Valamiféle betyár, csa­vargó a licitáló? — kérdezi a képviselő. — Nem tudom. Sertésgon­dozó a tangazdaságban. — Lehet rendes ember is az illető — mondja Fekete János, hozzátéve, hogy ő maga számos cigánnyal na­gyon jó barátságban van. — Még ha tisztességes, ak­kor is jár majd hozzá a sleppje, s oda lesz a bizton­ságunk — hangzik az ellen­érv. a következőkkel nyomó- sitva : — Én inkább felakasztom magam ... Később, a képviselő meg­nyugtató szavai utén kissé lehiggad Tóth Menyhért. Be­látja, tisztázni szükséges az adásvétellel kapcsolatos jo­gi helyzetet, az eredeti vé­telárra ráígérő személy ki­létét. az eladó szándékait, s mindezek után lehet csak világosan látni. Annyi bizo­nyos, hogy a tisztességes ál­lampolgárok megktMönbözte- tés nélkül vásárolhatnak in­gatlant. A következő ügyfél, Bá­rány Béla tizedmagával él a Damjanich utca egyik egy­szobás házában. Kéri a kép­viselőt, segítse családját megfelelő lakáshoz jutni. Fe­kete János most is megígéri: kivizsgálja az ügyet, majd valóságos küldöttséget fogad, amelynek tagjai immár kö­zösségi érdekeket képvisel­nek. Ezúttal a szennyvízelveze­tés a téma. Iratok, levelezé­sek kerülnek elő; milliók „röpködnek”, amelyeknek végösszege még mindig ke­vésnek bizonyul a várható költségekhez képest. Pedig, ha sikerülne kiegészíteni az eddigi pénzt 133 millió fo­rintra, akkor már csak a város egyötöd része marad­na csatornázatlan. A jelen­legi társulásos forma pedig nem kevesebb, mint 2 ezer porta lakóinak életkörülmé­nyein javítana. A képviselő feljegyzéseket készít, s ebbe belekerül az is, hogy a szennyvízelveze­téshez telkenként 40 ezer forinttal járulna hozzá a la­kosság. köztük sok idős mun­kásember is. Fekete János szerint meg kellene keresni a mód iát annak, hogy a kis­nyugdíjasok — szociális helyzetükre való tekintettel — külön kedvezményben ré­szesülhessenek. Megnyugodva távozik a „delegáció”, ám az érkező Kriska Györgynéröl koránt­sem mondható el ez. — A Béke lakótelepen a cigányok miatt tarthatatlan állapotok uralkodnak! —pa­naszkodik. s miután részle­tesen felvázolja a helyzetet, elmondja még: továbbra is készek lakóhelyük környé­kének rendbetételére társa-, dalmi munkában, amihez még tavaly 120 ezer forint anyagi támogatást ígért a tanács. Szinte egymásnak adják a kilincset a látogatók, persze, miután sorra — úgymond kiöntötték a szívüket. Fáj­dalmas. különös, olykor gro­teszk ügyekkel ismerkedik meg a képviselő. Egy idős asszony albérletben lakik nyugdíjas férjével, s 26 éve várnáik tanácsi lakásra. Mintegy ellenpéldájuk a bu­dapesti hölgy esete: 85 éves édesapja egyedül él a 240 (!) négyzetméteres házában, amit a vélhetően indokolat­lan építési tilalom miatt nem bírnak értékesíteni. Laurenczi Jenönét, a 2. számú általános iskola igaz­gatónőjét régi ismerősként üdvözli Fekete János. Meg­lepődve értesül tőle, hogy a testnevelési tagozatos okta­tási intézménynek nincs tor­naterme. — 752 gyerek tanul nálunk — mondja az igazgatónő. Nem tudtak és nem tudnak a jelenlegi helyzetbe bele­nyugodni. Társadalmi bizott­ságot hoztak létre, ám „.csak” 2 millió 300 ezer fo­rintot sikerült összegyűjte- niük, holott a tervezett meg­oldás. a sportcélokat szolgá­ló légtartásos sátor és felál­lítása 4 millió 300 ezer fo­rintba kerülne. A képviselő elismerését fejezi ki. amikor Laurenczi- né a szülők, a lakosság se­gítőkészségéről beszél, hi­szen nemrégiben is mintegy egymillió forint értéket te­remtettek társadalmi mun­kában az iskolánál, aminek a költségvetése bizony nagyon kevés. Már jócskán benne va­gyunk az estében, amikor Gáspár János és Osgyán La­jos — mindketten nyugdíja­sok — lépnek be a képvise­lőhöz, akit országos és he­lyi gondokról kérdeznek. Fekete Jánosnak, a Magyar Nemzeti Bank nyugalmazott első elnökhelyettesének vá­laszait hallva láthatóan kis­sé fellélegezve tekintenek a jövőbe. A további beszélge­tés során azonban ismét szó­ba kerülnek a cigányok, pontosabban egy részük. Er­ről Fekete János véleménye: jó lenne, ha a renitenseket a saját közösségük szedné ráncba, de ha ez nem sike­rül. hathatósabb eszközök igénybevételére lesz szük­ség. Vitaszek Zoltán Vállalati tanácsülés a Knerben (Folytatás az 1. oldalról) körében értékesíteni. Ugyan­is, ami nincs bevételezve, azt nem lehet kiadni. Volt idő, amikor általános felhá­borodást keltve ezek a ter­mékek zúzdába kerültek. Majd egy ideig lényegében ellenőrizetlenül gyűltek és fogytak a gépek mellett a többi et termékek. A megol­dás szinte kínálta magát; el kell őket ajándékozni. Ahol nincs megfelelően szabályozott rend és készlet­nyilvántartás, ott az emberi gyarlóság utat talál magá­nak. Indokolható hasznos társadalmi, vállalati érdek­kel a nem feltétlenül jó szándékú. netán jogtalan előnyöket érvényesítő maga­tartás is. A felelmás helyzet már korábban kiderült, hi­szen 1982-ben nyilvánosság­ra került értékesebb ős- nyomtatványok faximilie ki­adványainak ajándékoz,gatá- sa. Többszöri szabályozási kísérlet, módosítás, majd a 43'1985. .számú vezérigazga­tói utasítás próbálta a könyvelosztást rendezni. A vizsgálat mégis felderí­tett az elmúlt két év során — a sajtóban már nyilvános­ságra hozott — egvesek (köztük a megfei pártbizott­ság, a megvei tanács, a Nép­újság) számára protokoll- céllal. szinte járadékszerűen állandóan juttatott könyv- ajándékokat. Erről hét da­rab nyilvántartási tömb is tanúskodott. ' Meglepő, hogy miért ve­zetnek részletes nyilvántar­tást a nem létező értékek el­ajándékozásáról? A sajátos helyzetre ma­gyarázatot ad az ipari mi­rt,iszterhelyettes 3194 1982. számú, a vezérigazgatóhoz e tárggyal kapcsolatban írott utasítása. Stílusa, tartalma az időszak iparirányítási mechanizmusának az „utasí- tásos elemek mindenhatósá­gába vetett bizalom” rend­szerének hű tükre. Az 1982- es ajándékozási botrány ta­nulságaként utasítja a válla­lat vezetőit, hogy vizsgálják felül, korszerűsítsék a több­letpéldányok nyilvántartási és elszámolási rendjét. Rész­letesen előírja a nyilvántar­tást, viszont semmiféle út­mutatást nem ad az elszá­molásra vonatkozóan. Mond­hatnánk. hogy a vállalati önállóság útmutatás nélkül is biztosíthatja ez utóbbi ki­dolgozását, viszont akkori­ban ez nem volt jellemző, elfogadott vezetői magatar­tás. Ha igazságosan, tárgyila­gosan szemléljük a tényeket, ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni és az ügyész­ség nem is tette. A felelős­ség akkor állapítható meg élesen és világosan, ha mint most, a hibát ismerik, fel­tárják, de nem tesznek el­lene semmit a közös vagyon megfelelő kezeléséért. Az ügvész ismertette a té­nyeket a vállalati tanáccsal és indítványozta, hogy a vállalat vezetése vizsgálja felül a helvtelen gyakorla­tot. Az érték legyen érték, ha kell, alakítsanak ki spe­ciális vagyonkezelési rendet. Az ügy gondozója, a köny­vek sorsának intézője lehet akár a szakszervezet is. A későbbiekben kedvezményes áron értékesítsék a dolgozók körében, vagy támogassanak vele oktatási, közmű ve lődésd intézményt. A kultúra hor­dozója, a könyv hasznos tár­sadalmi érték. Az Ipari Minisztérium képviseletében dr. Bankó János vitára késztetően rea­gált az ügyészségi vizsgálat tapasztalataira. Ismerte az ügyet, vizsgálója volt már az 1982-es eseményeknek is. Emlékeztetett az ősi nyom­dai gyakorlatra, amely sze­rint a nyomdászok évszáza­dokkal korábban is maguk­nál tartották a felesleges kö­tetpéldányokat, s nem egy­szer csupán ezek maradtak értékmegőrzésként az utó­korra. Elismerte a rendte­remtés szükségességét és megköszönte az ügyészség figyelemfelkeltő, tárgyilagos vizsgálatát és indítványát. (Mint ismert, a megyei pártbizottság és a megyei tanács január 1-jével le­mondta a könyveket, szer­kesztőségünk pedig nem kapja a nyomdától a lap­ban való ismertetésre hasz­nált könyveket.) * * * Ez a Kner-könyvügy nem azonos a vállalat gyomai üzemében történtekkel, itt most az ügyészség lehetősé­get kínál, intézkedést vár a dolgok rendezésére, a belső szabályozás pontosítására. Ha ez pár hónap alatt nem történik meg, akkor maid tudatosságról beszélnek már.' Nem valószínű, hogv a Kner Nyomda vállalati tanácsa ez utóbbira adja áldását. Rede Zsóka

Next

/
Thumbnails
Contents