Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-22 / 45. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1989. FEBRUÁR 22., SZERDA Ára: 4,30 forint XUV. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM Mai számunkból: „Nem megszokásból...” (3. oldal) Fekete János Szarvason (3. oldal) Mesemusical premierje a Jókai Színházban Árhullám (5. oldal) (5. oldal) Mészöly, Pásztor, Fitos; Hannich nem... (8. oldal) Befejeződött az MSZMP Központi Bizottságának ülése Kedden reggel a KB székházában — Berecz János elnökletével — a párt agrárpolitikai tézistervezetének vitájával folytatta munkáját az MSZMP Központi Bizottsága. A felszólalók valamennyien nagy jelentőségűnek ítélték, hogy a mezőgazdaság helyzete, az ágazat koncepciója a testület ülésének napirendjére került. Többen is hangsúlyozták, hogy a három évtizeddel ezelőtt meghirdetett agrárpolitika jelentős eredményeket hozott, mégis szükség van az új koncepció kialakítására. Olyannak ítélték az előterjesztést. amely alapjaiban alkalmas új tézisek megfogalmazására. de voltak, akik úgy vélekedtek: a benne foglalt célrendszert még konkrétabbá, markánsabbá kell formálni. A már olvasni tudó kisiskolások számára igen kedvelt pályázat a Barátunk a könyv című vetélkedő. Képünk Békésen a gyermekkönyvtárban készült, ahol a könyvolvasó gyerekek megrajzolták élményeiket. Legtöbben Csukás István A téli tücsök meséi és Móricz Zsigmond Pipacsok a tengeren című műveit illusztrálták igen jól. A legjobb rajzok természetesen mindig megtalálhatók a könyvtár egyik sarkában, hogy minden érdeklődő láthassa ezeket az ügyes munkákat Fotó: Veress Erzsi Vállalati tanácsülés a Knerben Az is baj, ha kevés a selejt - Értéktelen könyvforgácsok — Nyilvántartás van, elszámolás nincs - Ne legyen több könyvügy I — A törvényesség eszközeivel nyújtunk segítséget, fordulunk az önkormányzati testületekhez, hogy a kisebb-na- gyobb közösségekben valóban teret nyerhessen a demokrácia — mondja határozottan dr. Tóth Tamás, a megyei főügyészség csoportvezető ügyésze. — Joguk van rendet teremteni a házuk táján, s ezt csak úgy tehetik, ha megfelelő információval rendelkeznek és érzik a döntéshozás, a felelősség súlyát, következményeit. Ha ismerik az összefüggéseket, teljes körű képük van az eseményekről, kevésbé lehet az autonóm közösségeket kisebb-nagyobb egyéni vagy csoportérdekek érvényesülésére késztetni. Megszüntetni a monopolhelyzetet ‘ Vdncsa Jenő kiemelte, hogy a magyarországi reformfolyamat éppen a mezőgazdaságban tudta a legnagyobb mértékben kifejteni hatását, hiszen itt tért át a kormányzat elsőként a közvetett irányításra, jellemző volt a termelők más ágazatához képest szabadabb mozgástere. Nem kevésbé lényeges, hogy a mezőgazdaság a szocialista Magyarországon a kezdetektől fogva vegyes tulajdonú ágazat volt. Berend T. Iván történelmi értékű pozitívumnak mondotta, hogy az önigazgatás egyedül ebben az ágazatban valósult meg hazánkban. Mezőgazdaságunk az elmúlt évtizedekben stabilizáló szerepet töltött be a népgazdaságban, most azt kell elérnünk, hogy e szerepét a jövőben is megtarthassa — fogalmazott Romany Pál. Számos felszólaló rámutatott. hogy hazánk, legalábbis ami a mezőgazdaságot illeti, kiállja az összehasonlítás próbáját a világ fejlett országaival. Az ágazat önmagához képest is rendkívül sókat fejlődött, nem túlzás azt mondani — ahogy Jus- csák György fogalmazott: — a parasztság arculata megváltozott, munkájában megjelent a legfejlettebb technika. Mezőgazdaságunk nyitottá vált a világ korszerű módszereinek befogadására, s ennek is köszönhető, hogy a legigényesebb piacokon is versenyképesek termékeink. Most olyan időszakban kell helytállni, amikor valóságos „szubvenció-háború” folyik a világban. Az OECD- országok 1980-tól mostanáig megkétszerezték mezőgazda- _ sági támogatásaikat, s például 1987-ben az Egyesült Államokban Iowa állam farmerei több támogatást kaptak, mint egész Afrika a Világbanktól. Beck Tamás elmondta, hogy a kereskedelmi tárca a maga eszközeivel igyekszik segíteni a mezőgazdaság versenyképességét. A tervezett offenzív piaci fellépés egyik példájaként szólt • arról: a tárca olyan saját külföldi kiskereskedelmi hálózatot kíván kiépíteni, amelynek üzleteiben a nyugati vásárlók megtalálják a jellegzetes magyar élelmiszer-ipari termékeket. A monopolhelyzetek megszüntetésére törekszenek, amit az is bizonyít, hogy az exportban már csak a termékek 30, az importban pedig 20 százaléka engedélyköteles. Olyan fontos cikkek kerültek le az utóbbi időben a kivételi listáról, mint a kávé és a bor. Ri- móczy Sándorné a monopóliumok további csökkentését szorgalmazva javasolta a Gabonatröszt kizárólagos exportjogának megszüntetését. Váncsa Jenő már arról is beszámolt, hogy nemcsak az exportmonopóliumnak, hanem magának a trösztnek á megszüntetése is szerepel az elképzelések között. Szükséges változtatni az árrendszeren Az agrárszektor ugyanakkor súlyos belső feszültségekké! is küszködik. Gubi- cza Ferenc kijelentette: többet már nem lehet ..kifacsarni” a mezőgazdaságból, az árbevételarányos nyereség itt kevesebb, mint a fele az iparban elértnek. Dudla József egyenesen elkeseredettségről. távlatvesztésről beszélt, de Szabó István is hangsúlyozta: elodázhatatlan leiadat annak megvizsgálása, hogy az 1500 mezőgazda- sági üzemből mennyi került igen nehéz helyzetbe/ Ré- vészné Kéri Anna egyébként ötszázra becsülte a „máról holnapra tengődő” üzemek számát. Aggodalomra ad okot a kistermelők helyzete is: csökken váltalkozókedvük — mutatott rá Hegedűs Lajos. Garantálni kellene a tézisekben is — mondotta —. hogy • az adórendszer hosszú távon sem rontja termelési feltételeinket. Burgert Róbert a gondok forrását részben abban látta, hogy napjainkban egyszerre tapasztaljuk a hiány- gazdaság és a túltermelés jeleit. mert a piaci viszonyok csak részben működnek, és • ezzel nem mindig van tisztában az irányítás. Az önköltség elismerésére hivatott árak alkalmatlanok a piaci viszonyok közvetítésére, ezért az árrendszeren mielőbb változtatni kell. Szla- menicky István a másik oldalról, a gazdálkodói magatartás szemszögéből vizsgálta a piac szerepét, amikor a marketingszemlélet hiányát tette szóvá. Mint mondotta, sokan máig is a mezőgazdasági termékek „átvételében” gondolkodnak, s nem abban, hogy ezeket a cikkeket eladni kell. Azt is megjegyezte: ha azonban továbbra is két számjegyű lesz az infláció, akkor az egyre szűkülő belföldi piac válik az élelmiszergazdaság fő „ellenfelévé”. Kovács . Imre szerint — noha a szerkezetváltáshoz kétségtelenül új beruházások is kellenek — pénz nélkül is sokat lehet tenni a versenyképesség javítása érdekében. E szempontból ítélte fontosnak a deregulációs folyamat következetes végig- vitelét, azt tehát, hogy a termelő olyan helyzetbe kerülhessen, amelyben valóban megismerheti a piacot, alkalmazkodhat hozzá. A napirendre tűzött témát több felszólaló nemcsak fontos gazdaságpolitikai, hanem rendkívül jelentős politikai kérdésnek is minősítette. Burgert Róbert így fogalmazott: a vidék, s ezen keresztül az ország politikai stabilitásáról van szó. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy 3 millió választópolgár szavazata is a tét akkor, amikor a reform törekvéseit kell a vidék nyelvére „lefordítani”. Alulról építkezve Maróthy László ezzel ösz- szefüggésben leszögezte: a magyar vidék politikai tényező, s ekként szerepel most a testület napirendjén, de így tekintenek rá a legkülönfélébb alternatív szerveződések is. Ki kell mondanunk ezért — hangsúlyozta —, hogy az MSZMP a vidék pártja is, amely országos fejlődési pályán akarja megújítani a mezőgazdaságot. Ennek szellemében kell készülni majd a választásokra is. Berend T. Iván ugyancsak már a jövendő választási kampányra tekintve foglalkozott e kérdéssel. Rámutatott: a párt propagandájában, így a majdan véglegesítendő tézisekben is nyomatékosabban kell és lehet szólni agrárpolitikánk sikeréről, és világos érvekkel kell politikai harcba szállni azokkal a mostanában megfogalmazott elképzelésekkel, amelyek valamiféle farmer- gazdaság megteremtésében vélik a fejlődés útját. Fel kell tárni az effajta programok talajtalanságát — mondotta, maga is megfogalmazva néhány olyan tényt, például a farmergazdaságok megteremtéséhez szükséges, elképesztően magas beruházásigényt, amely világosan megmutatja, hogy az MSZMP megújulási elképzelése áll a valóság talaján. A különböző alternatív szervezetek javaslataira más hozzászólók is reagáltak. Mások azt hangsúlyozták: fontos, hogy a gazdasági életben a földet tőkeként kezeljék, • de ez sem lehet alapja egy új földosztásnak. Szükség van viszont a tulajdonformák, a vállalkozások sokszínűségének megteremtésére, ésélyegyenlőség biztosítására az egyéni, családi vállalkozásoknak is. Ju- dik István szavai szerint: új földosztás helyett az ered- ményérdekelíséget, a vagyoniból való részesedésit kell elérni, megteremtve annak lehetőségét, hogy a mezőgazdaságban dolgozók úgy bánjanak a rájuk bízott eszközökkel, mintha azok a sajátjuk lennének. A tagok tulajdonosi gnivoltának érvényesítését' Szlamenicky István a szövetkezeti mozgalom kulcskérdésének nevezte. Többen szóltak az érdek- képviselet, érdekvédelem megváltozott funkciójáról. Burgert Róbert szerint a leendő mezőgazdasági kamara alulról építkezve, a falusi mezőgazdasági bizottságokból állhatna össze, s legfontosabb feladata nem a kormánnyal való hadakozás, hanem az egymás közötti vita. lehetne. A pártnak nincs aktív környezetvédelmi politikája Szabó István szerint a mezőgazdasági kamara koncepciója egyelőre nincs kidolgozva, s bár tudomásul kell venni, hogy az érdek- képviseleti monopóliumok •megszűntek, felhívta a figyelmet: a tsz-eknek egy sor szociálpolitikai, társadalompolitikai feladatot is el kell látniuk, az érdekérvényesítés tehát ezen a területen bonyolultabb folyamat, mintsem hogy egyszerű szervezeti változtatással — kamara létrehozásával — sikerüljön megtalálni a megoldást. A mezőgazdaság helyzetének megvitatásakor nemcsak egy ágazatról, hanem a falu, a vidék lakosságának életéről, hangulatáról, jövőjéről is szó van — hangsúlyozták többen, köztük Judik István és Varga László. A téma tárgyalása tehát összefügg a településfejlesztési politikával is, azzal, hogy megmarad-e a falvakban a „népességmegtartó képesség”. Ezzel kapcsolatban Burgert Róbert kiemelte: a falunak kell termelési központtá, az integrált termelés fő szervezőiévé válnia. Meg kell fordítani azt a jelenlegi helyzetet, hogy a falu van alárendelve a nagyüzemnek. Egy másik összefüggést, pontosabban annak hiányát tette szóvá Maróthy László. Az MSZMP-nek jelenleg nincs aktív környezetvédelmi politikája — jelentette ki, rámutatva, hogy enélkül pedig az agrárgazdaság megújulása sem lehet teljes, hiszen itt a többi között olyan kérdésekről van szó, mint a talajtermékenység fokozatos romlása, vagy a külpiac által is mind jobban * igényelt környezetbarát termékek gyártásának ösztönzése. Elhangzott több konkrét javaslat is. Juscsák György az agrárképzés javítását, a menedzser típusú képzés megteremtését, az agrárüzemek és az agrároktatási intézmények kapcsolatának javítását sürgette. Beck Tamás az öntözés jelentőségére hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy bizonyosan megtérülő beruházásról van szó. Csikász Jánosné a háttéripar szerepét hangsúlyozta, s olyan feltételrendszer kidolgozását sürgette, amelynek segítségével mindenki abban érdekelt, hogy a végtermék jól képviselje mezőgazdaságunkat a külpiacon. Alkalmazkodni kell a piacokhoz! Tizenkilencen fejtették ki . véleményüket, ketten pedig írásban adták be felszólalásukat. Iványi Pál egyetértett azokkal, akik az agrár- politika és a széles értelemben vett politika kölcsönös (Folytatás a 4. oldalon) 1988 szeptemberében más, ismert büntetőügyekkel kapcsolatban felmerültek olyan adatok, melyek szerint a Kner Nyomda általában nagymértékű könyvajándékozások mecénása. Ez a megyei főügyész előtt kétségessé tette, hogy kellő védelemben részesül-e ott a társadalmi tulajdon? Tegnap, a Kner Nyomda vállalati tanácsülésén (amelyre ugyan meghívót nem kaptunk), dr. Tóth Tamás ismertette az ügyészség vizsgálatának eredményét. Általános felügyeleti vizsgálatot indítottak annak tisztázására, hogy az ajándékozásnak van-e valós alapja, és ha igen, akkor a tény megfelel-e a jogszabályi, illetve a belső szabályozás előírásainak. Ha nem, ki ezért a felelős? Könnyen megállapították, hogy nem kis mennyiségű és értékű könyvajándékozásról van szó. Erről a nyomdában nyilvántartást vezettek. Két év alatt különböző szervekhez és személyekhez 933 ezer forint fogyasztói ár értékű könyv került ajándékozás címén. Az ügyészség vizsgálta, hogy milyen az ajándékozás belső elszámolási rendje, a reprezentációs és a reklámpropaganda-keret mértéke. Az előbb említett összegű költségeket ebben a keretben elszámolhatja az ilyen nagy vállalat. mint a Kner. 1986-ban például piackutatásra, reklámra. propagandára 1 millió 940 ezer forintot költöttek. a következő évre is másfél milliót terveztek. Az elajándékozott könyvek értékét azonban sem ilyen, sem a különben nem túl jelentős reprezentációs költség (60-80 ezer forint) címén nem számolták el. Ezek a könyvek sehol nem szerepeltek értékként. Létezik-e valamilyen belső szabályzat az ilyen könyvek kezeléséről? A könyvek „eredete” sajátos nyomdai gyártásfolyamat következménye. A nyomtatásnál, a kötési műveleteknél selejt keletkezhet. Emiatt országos szabványban elfogadott előkalkulációval kiszámolják a feltételezett selejt mennyiségét. Ha ez a gyártásnál kevesebb lesz, több könyv marad a tervezettnél, és úgy látszik. ez is baj. Ez a többlet semmilyen értéknyilvántartásban nem szerepelt. A számviteli rend is a termelési folyamatra épül. A szerződésben lekötött 3, netán 10 ezer kötetnél legyártott több könyv jelképesen szólva olyan, mint egy vasesztergályos műhelyben a kiesztergált tengelyek mellett halmozódó forgács. A forgács filléres érték, a könyv viszont minőségi, akkor is, ha nem jegyzik. Ez éveken át visszaköszönő probléma volt a Knerben. s mint megtudtuk, nemcsak megyeileg megoldatlan gond. A vállalat vezetői felfigyeltek erre és különböző megoldásokkal kísérleteztek. A számvitel és a szabályozás rendje, logikája nem tudta ezeket az „értéktelen” könyveket elkönyvelni, netán olcsóbban a dolgozók (Folytatás a 3. oldalon)
