Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-21 / 44. szám

1989. február 21., kedd NÉPÚJSÁG Folytatódik az MSZMP Központi Bizottságának ülése Vélemények, javaslatok, nézetek Erős parlament szükséges Már a napirend előadói beszédéhez kapcsolódó kér­dések, s a vitában felszóla­lók többsége is jelezte a té­makör politikai fontosságát, kifejtve a Központi Bizott­ságnak azt az igényét, hogy a testület az alkotmány kon­cepciója kapcsán a legfonto­sabb politikai kérdésekkel foglalkozzon, s az alaptör­vény meghatározó elemeit szükség esetén többször is tárgyalja. Markánsan kiraj­zolódott a testület tagjainak az az igénye — közvetítve az alapszervezetek álláspontját is —, hogy a párttagság minden lehető fórumon ve­gyen részt az alkotmányvi­tában, hiszen eredményes szereplése jótékony hatást gyakorolna az önbizalom visszaszerzéséhez is. Szabó István úgy vélekedett: az előkészítés eddigi időszaká­ban „a párt indokolatlanul csendes volt, kevéssé hallat­ta szavát törekvéseinek irá­nyáról, indítékairól”. Rend­kívül fontosnak tartották többen is, hogy a párt, a kormány és a kommunista képviselők munkáját han­golják össze az alkotmány­vitában. A felszólalók mindegyike elfogadta a további vita, il­letve az alkotmány terveze­tének alapjául a most elő­terjesztett koncepciót, azt, amely egyébként néhány nap múlva az Országgyűlés elé is kerül. Egyetértés mutatko­zott abban, hogy a jelenle­gi társadalomfejlődési folya­matban meghatározó szere­pe van az új alkotmány ki­munkálásának. Lényeges ugyanis, hogy időtálló elve­ket, előremutató, progresz- szív tendenciákat rögzítsen, ugvanakkor nyitott marad­jon, ne zárja le a kívánatos társadalmi, politikai fejlő­dés útját. Az alapelvek el­fogadására a nézetazonosság volt a jellemző, az egyes részkérdésekben, s különö­sen néhány új jogintézmény bevezetésében olykor eltérő vélemények is hangot kap­tak. Sok hozzászóló foglalko­zott az Országgyűlés szerve­zetével, hatáskörével, s a képviselőválasztások téma­körével. Szűrös Mátyás pél­dául beszámolt arról a fe­szültségről, amelyet a kép­viselőkben az vált ki, hogy bizonyos szervezetek és sze­mélyek hangoztatják a mos­tani összetételű Országgyű­lés alkotmányozásra való al­kalmatlanságát. Elmondta azt is, hogy valamennyi kép­viselőt nagymértékben fog­lalkoztat a Parlament jövő­beni szerepe és a választási rendszer újraszabályozása. Egyérlelmű az a vélemé­nyük — s ezt a KB titkára is magáénak vallotta —, hogy erős parlamentre .van szüksége az országnak. An- talóczy Albert is az „erős parlament” mellett tört lándzsát, olyan mellett, ahol a közéletiség érdemben ki­fejezésre jut, megjelennek a valóságos érdekek. Legyen-e köztársasági elnök? Az alkotmányi koncepció igazságszolgáltatással, a bí­rósági, illetve az ügyészi szervezet felépítésével kap­csolatos részéhez megjegy­zést fűzők kiemelték: a jog az állami akarat kifejezője, „de jaj annak a jognak, amelyiknek nincs politikai tartalma”. Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróságelnöke — meghívottként vett részt a tanácskozáson — két jelen­tős elvet emelt ki, amelynek messzemutató kihatása van. Az egyik ilyen elv az, hogy az igazságszolgáltatást csak bíróságok gyakorolhatják. A másik, hogy a közigazgatási bíráskodást az igazságszol­gáltatási szervezeten belül kell megszervezni, megfele­lő, határozott szakmai elkü­lönüléssel. Nem értett egyet az ítélőtábláknak — a kon­cepcióban alternatív pont­ként javasolt — felállításá­val, mert szerinte ez a ne­gyedik igazságügyi fórum csak bonyolítaná a helyze­tet. Az ügyészségekről szól­va kiemelte: azokat arccal a bűnüldözés, a nyomozás tör­vényessége, a vádképviselet felé kell fordítani. Szíjártó Károly az ügyészségi funk­ciók meghatározásakor el­vetni javasolta azokat a szö­vegváltozatokat, amelyek csorbítják az ügyészség je­lenlegi szerepét, s amelyek az ügyészi szervezetet — ön­állóságának felszámolása út­ján — beolvasztanák áz igazságügyi Minisztériumba, s a végrehajtó hatalom ré­szévé tennék. Mások az al­kotmánybíróság jelentőségé­re hívták fel a figyelmet és többen ugyancsak elutasítot­ták az ügyészségek feldara­bolására irányuló törekvése­ket. Mi indokolja a javasolt fórumváltozásokat? — tette fel a kérdést Kulcsár Kál­mán. s meg is válaszolta: mindenekelőtt az állampol­gárok jogainak védelme. Meg kell kapniuk a lehető­séget a második perorvos­latra, arra. hogy normatív módon, tehát nem diszkre­cionális jogtól. döntésfől függően fellebbezhessenek másodszor is. ha úgy vélik: erre okuk van. Majd mindenki érintette a köztársasági elnöki intéz­mény bevezetésének, a Mi­nisztertanács szervezetének és működésének kérdéseit. Egyöntetű vélemény alakult ki atekintetben, hogy a je­lenlegi kollektív testület he­lyett az egyszemélyi, kellő hatáskörrel rendelkező ál­lamfői intézmény a jobb megoldás. Mégpedig úgy. hogy több jelölt közül köz­vetlen szavazással választa­nának a jövőben elnököt — tette hozzá Antalóczy Al­bert. ö egyébként olyan mi­nisztertanácsot látna szíve­sen, amely fokozott parla­menti ellenőrzés alatt áll, de jelentős hatáskörrel. Nézete szerint a miniszterelnököt az államfőnek kellene megbíz­nia, vagy kineveznie, s a kormányfő választaná ki a minisztereket és mutatná be a minisztertanácsot a par­lamentnek. Ez pedig_ a kor­mányprogram alapján dön­tene a minisztertanács sor­sáról. B vita összegzése Az elhangzottakból egyér­telműen megállapítható volt, s ezt Szűrös Mátyás meg is fogalmazta: a párt tudatá­ban van az alkotmány poli­tikai jelentőségének, és ezért nem fűződik érdeke ahhoz, hogy az alaptörvényben meg- határozandókat a társada­lomra erőltesse. Éppen el­lenkezőleg, a pártnak azt kell tudatosítania, hogy az alkotmány társadalmi alapo­kon való megalkotásának fo­lyamatában az MSZMP le­hetőséget lát a nemzeti mé­retű összefogás megteremté­sére. A vitában tizenöten fej­tették ki véleményüket, öten pedig írásban adták be hoz­zászólásukat. Az elhangzot­takat Fejti György összegez­te. Hangsúlyozta, hogy a sokszínű polémiában részt­vevők rámutattak az alkot­mányozás folyamatának bo­nyolultságára, összetettségé­re, sőt több buktatójára is. Kijelentette: az alkotmány- vitának a mostani KB-ülés csak a kezdete, s a testület várhatóan még többször fog­lalkozik ezzel a napirenddel. A vitában elhangzott javas­latokat, észrevételeket az al­kotmány előkészítésével fog­lalkozó munkabizottság hasznosítja. Elmondta azt is, hogy az alkotmány kodifi­kált szövege már lényegesen rövidebb, áttekinthetőbb lesz, mint a mostani kon­cepció, ezért minden bi­zonnyal annak társadalmi vitájában is sokkal többen vesznek majd részt, mint a mostani fázisban. Kitért ar­ra is, hogy sokan kifogásol­ták, miért nincs az előter­jesztőknek világos állásfogla­lása az alkotmány egyes fe­jezeteivel, alapelveivel kap­csolatban. Ezzel összefüggés­ben rámutatott: szándékosan nem álltak elő végleges ál­lásfoglalással. mert még nem ismert a párttagok vé­leménye, s így a KB most azért nem dönti el az egyes vitakérdéseket, hogy az alap­szervezetekben ne egy le­zárt, megmásíthatatlannak tűnő anyag felett bontakoz­zék ki a polémia, mert ez visszafogná a vélemény­nyilvánítási kedvet. Közölte azt is — ugyan­csak észrevételekre reagálva —, hogy még az idén új ta­nácstörvény-tervezetet dol­goznak ki a jogalkotók, már Elsőrendű szerep Ezt követően — a napi­rendnek megfelelően — a párt agrárpolitikájának meg­újításáról terjesztett elő ja­vaslatot lványi Pál, a KB titkára. — Mai napirendünk egy régebben folyó, de szándé­kainak és a felgyorsult vi­lág követelményei miatt egyre intenzívebbé váló gaz­dasági megújulás, reform- folyamat része, s egy későb­bi markáns gazdaságpoliti­kai fordulat megalapozásá­nak egyik eleme — mondot­ta bevezetőben. Az előadó utalt arra, hogy átfogóan, a múlt tapasztala­taiból is okulva kell újra­formálni gazdaságpolitikán­kat, annak, részleteit, majd egészét. A gazdaságpoliti­kánk fordulatát megalapozó, azt előkészítő reformmun­kálatok többlépcsős folya­matként zajlanak. így jut­hatunk olyan helyzetbe ké­sőbb, hogy a termelési, a külkereskedelmi, a költség­vetési-pénzügyi és a szociál­politikai koncepciók egysé­ges egésszé formálódhassa­nak, összeilleszkedhessenek, így tehetünk szert aktuális, előremutató gazdaságpoliti­kára, amely .mögé szándéka­ink szerint felsorakoztathat­juk a társadalom cselekvő erőit. Nemcsak gazdasági, ha­nem társadalmi érdek is, hogy egy eddig eredményes ágazatnak változó világunk­ban is perspektívát, az ott dolgozóknak megélhetési biztonságot, s mindannyi­unknak továbbra is jó élel­miszerellátást tudjunk biz­tosítani. Ehhez elengedhe­tetlen agrárpolitikánknak a kor követelményeihez való igazítása. Az agarárpolitika felül­vizsgálatára irányuló munka az MSZMP kezdeményezésé­re tudományos és társadal­mi fórumokon már közel egy éve folyik. A Politikai Bi­zottság az elmúlt hónapban megtárgyalta e politika meg­újítására készített javaslat- tervezetét. Az ott kialakult állásfoglalás szerint javasol­ja a Központi Bizottságnak, hogy most első olvasatban tárgyalja meg a tézisterveze­tet, majd járuljon hozzá, hogy ezt követően szakmai, tudományos, érdekképvisele­ti fórumokon — és termé­szetesen az érintett párt- szervezetekben — minél szélesebb körben mondhas­sanak véleményt a javasla­tokról. A vélemények ösz- szegzése után — még ebben a félévben — újra jelent­keznénk, akkor már az ál­lásfoglalás végleges terveze­tével. Úgy gondolom, a Köz­ponti Bizottságnak most a koncepciót, a politikai cél­a leendő alkotmány fényé­ben vizsgálva a témakört. Ezután az elnöklő Grósz Károly javasolta, hogy az írásban kiküldött határozati javaslatot fogadják el. Esze­rint a KB javasolja, hogy az alkotmányról rendezzenek népszavazást, a témáról a testület a viták menetében is kapjon tájékoztatást. Indít­ványozta továbbá, hogy a határozatot egészítsék ki az­zal: a párttagság kapjon megfelelő érvanyagot a vitá­hoz, valamint hogy a Köz­ponti Bizottság által kikül­dött. az alkotmány kérdésé­vel foglalkozó munkabizott­ság mandátumát hosszabbít­sák meg az alaptörvény vég­leges jóváhagyásáig. A Köz­ponti Bizottság kérje fel a párttagságot, hogy az alkot­mánykoncepció társadalmi vitájában aktívan vegyen részt. A Központi Bizottság a to­vábbi vita alapjául egyhan­gúlag elfogadta az előter­jesztést, illetve a főtitkár­nak a határozati javaslatra vonatkozó kiegészítéseit. rendszert kell meghatároz­nia. Azt követően pedig ja­vasoljuk, hogy a kormány dolgozzon ki egy részletes nemzeti agrárprogramot, amit célszerű lesz az Or­szággyűlésnek is bemutatni. — Az agrárpolitika a jö­vőben sem veszít társadal­mi-gazdasági jelentőségéből. A mezőgazdasági termelés és a hozzá kapcsolódó élel­miszeripar változatlanul el­sőrendű szerepet játszik a hazai lakosság ellátásában, és lényeges tényező nemzet­közi gazdasági kapcsolata­inkban. Alapvető: a belső piac kielégítése Agrárpolitikánkra inkább az eredmények, mintsem a hibák a jellemzőek. Élelmi­szer-gazdaságunk nemzetkö­zi mércével mérve is elis­merésre méltó eredménye­ket ért el; 1960 és 1988 kö­zött a mezőgazdaság meg­duplázta, az élelmiszeripar pedig megháromszorozta ter­melését. Az egy főre jutó gabona- és hústermelésben a világ élmezőnyébe tarto­zunk. (Igaz, hogy más fon­tos termékek termelésével nem állunk ilyen előkelő he­lyen.) Eredményeinket a nemzetközi közvélemény is elismeri. Ezek tették lehető­vé, hogy az 1960-as évek közepéig élelmiszer-impor­táló országból ismét jelentős exportőrré váljunk, miköz­ben idehaza kiegyensúlyo­zott élelmiszer-ellátást biz­tosítottunk döntő részben hazai termelésből. Ezzel azo­nos értékű változás a pa­rasztság társadalmi, anyagi és szellemi felemelkedése, a falu arculatának lényeges megváltozása, amit joggal tartunk történelmi jelentősé­gűnek. Nem titkolhatjuk, hogy a most javasolt agrárpolitika egyrészt perspektívát, követ­hető programot, megújulást kínál, másrészt viszont ez a politika az élelmiszerterme­lés számára is igen kemény, erőfeszítéseket követelő munkát jelent — mondotta a KB titkára, majd azokra a kérdéskörökre hívta fel a Központi Bizottság figyel­mét, amelyek a javaslatban újszerűek. meghaladják ag­rárpolitikánk eddig követett szellemét és gyakorlatát. Elsőként a mennyiségi szemléletről a minőségire va­ló áttérést emelte ki. Mivel a hazai és a külpiacokon egyaránt kínálati pozíció alakult ki. és pzen a jövő­ben sem várható lényeges módosulás, ezért a mennyi­ségi növekedést a piac mi­nőségi követelményeinek va­ló megfelelés határozza meg. — Abban nincs változás, hogy az élelmiszergazdaság alapvető feladata továbbra is a belső piac kielégítése lesz. Érdekképviselet Az előadó ezután a terme­lői biztonság új, korszerűbb, piaci szempontokra figyelő értelmezéséről beszélt. Mint mondotta, a termelők biz­tonságát a jövőben legin­kább a piachoz való minél szorosabb igazodásuk bizto­síthatja. A mezőgazdaság töbhszek- torúságának fejlesztéséről szólva rámutatott, hogy a többszektorúság eddig is jel­lemzője volt az ágazatnak, hiszen az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, szak- szövetkezetek és ezek társu­lásai mellett jelentős súlya van a háztáji- és kisterme­lésnek is. A jövőbeni válto­zás lényege, hogy az esély- egyenlőséget mint rendező elvet érvényesítő jogi és közgazdasági szabályozás mellett lényegesen bővülhet a kistermelés, a magángaz­daságok súlya is, ha az a gazdasági versenyben haté­konynak bizonyul. Minden bizonnyal a nagybani ter­melés marad a jellemző a jól gépesíthető ágazatokban, ígv a mezőgazdaság jövőjé­nek meghatározói változat­lanul a mezőgazdasági nagy­üzemek maradnak. Ugyan­akkor az esélyegyenlőség mellett nagyobb szerepet fog játszani — az esetek jelen­tős részében nagyüzemi in­tegrációra támaszkodó — háztáji és kistermelés, vala­mint a főfoglalkozású ma­gánvállalkozás. — Az agrárpolitika meg­újítása kölcsönösen össze­függ a politikai-gazdasági reformfolyamattal. Csak ak­kor lehet sikeres, ha a tár­sadalom és a gazdaság egé­szében következetesen meg­valósul a reform. Ugyanak­kor a politikai, gazdasági re­form sem bontakozhat ki az agrárpolitika megújítása nélkül. Tervünk az, hogy egy olyan — az élelmiszer- gazdaság egy új, sikeres kor­szakának kibontakoztatását célzó — tézistervezettel je­lenjünk meg a társadalom széles nyilvánossága előtt, amely alkalmas alapot nyújt a széles körű társadalmi vi­tához és ennek tapasztalatai felhasználásával végleges té­zisek kidolgozásához, a párt agrárpolitikai koncepciójá­nak megismertetéséhez, el­fogadtatásához, és az érde­keltek mozgósításához. Mindezek érdekében célsze­rű, ha párton belül és az érintettek széles körű bevo­násával sor kerül a tézis­tervezetek vitájára — mon­dotta végezetül a KB titká­ra. Az előadó végül javasol­ta. hogy a KB járuljon ahhoz is hozzá, hogy a tézis­tervezetet az élelmiszergaz­daság ügyeivel foglalkozó olyan szervezetek is kapják meg. mint az érdekképvise­leti szervek, az Országgyűlés illetékes bizottságai és ag­rárszekciója. az MTA és a MTESZ testületéi, bizottsá­gai. Külön is fontosnak tar­totta az agrárértelmiség vé­leményének kikérését és megismerését, tapasztalatai­nak hasznosítását. * * * A Központi Bizottság ked­den reggel 8 órakor az ag­rárpolitika megújítására vo­natkozó előterjesztés vitájá­val folytatja ülését. Szóvivői tájékoztató A Központi Bizottság ülésének első napja végén Kimmel Emil, a párt helyettes szóvivője nyilatkozott a tanácskozás­ról az MTI munkatársának. Elöljáróban elmondta: — Napi­rend értékűnek tekinthető, hogy Kádár János elnökölt a testület ülésén. A párt elnöke szólt egészségi állapotáról, utalva arra, hogy folyamatos terheléssel, orvosi ellenőrzés mellett lát munkához, s természetes számára, hogy vala­mennyi, betegsége idején megtartott KB-ülés döntése őrá is vonatkozik. Ezzel Kádár János a rá jellemző módszerrel vette elejét minden, vele összefüggésben az elmúlt napok­ban megindult szóbeszédnek, találgatásnak. Kijelentette: egészsége javul, dolgoznia kell. Kimmel Emil a továbbiakban, a tanácskozás első napi­rendi pontjáról szólva hangsúlyozta: a Fejti György előter­jesztését követő szerteágazó, sokszínű és igen hasznos vitá­ban tizenöten mondták el véleményüket, öten írásban ad­ták le hozzászólásukat, ketten pedig hozzászólás értékű kér­déssel vettek részt az értekezlet munkájában. Közöttük vol­tak megyei első titkárok, akadémikusok, a jogügyi kor­mányzat képviselői. Mint többen utaltak rá: az alkotmányo­zási folyamat vitája csak a kezdetén tart, annak azonban igen fontos állomása a mostani KB-ülés. Itt ugyan még nem alakulhatott ki tökéletesen egységes álláspont, épp ezért fon­tosnak ítélték meg a testületi ülésen, hogy a tervezetet a párt tagjai is vitassák meg, s e vitában közösen kiérlelt ál­láspontok képviseletével aktívan vegyenek részt a társada­lom egészében folytatandó polémiában. Az egység a szocialista jelleg megfogalmazásának miként­jében volt tetten érhető. Meghatározó momentum volt, hogy nem imamalom módjára kell a szocializmus szót az alap­törvényen végigvonultatni, hanem a preambulumban kell rögzíteni azt, hogy szükséges a történelmi fejlődés szocia­lista perspektívájának megfogalmazása. Ezen túl az alkot­mány egészének a szocialista rend iránti igényt is ki kell fejeznie. Kicsit sommásan megfogalmazva: a vita meghatá­rozó elemeiként szerepel a múlt, a jelen és a jövő, kezdve az ezeréves államiság érzékeltetésével, folytatva a ma idő­szerű problémáinak felvetésével, egészen a szocialista pers­pektíva felvázolásáig. .A vitából kiemelhető fontos kérdésnek ítélte Kimmel Emil a gazdasági alkotmányosság követelményének megfogalma­zását abban az összefüggésben, hogy a gazdaság a nép jólé­tét szolgálja. A tanácskozás jelezte a szakmán belüli kon­cepcionális nézeteltéréseket. Ez különösen érzékelhető volt az igazságügyi kormányzat részéről elhangzott felszólalások­ban. A mintegy hatórás vitában egy haladó államszervezet igé­nye rajzolódott ki. Többen javasolták: az alkotmány vegye elejét a rekapitalizációnak. vagy — visszautalva ezzel ösz- szefüggésben a Központi Bizottság február 10-i ülésére —, a párt meghatározó szerepét politikai eszközökkel kívánja biztosítani. Valamint annak felvetését, hogy az alkotmány tiltsa a hatalom kizárólagosságra való törekvést. A beter­jesztett anyagnál erőteljesebben kapott hangsúlyt a kétka­marás parlament létrehozásának mérlegelése, s az is, hogy az egész alkotmányozási folyamatot a teljes nyilvánosság je­gyében kfell végigvinni. Az esti órákban berekesztett ülés második napirendi pont­ja az agrárpolitikai koncepció volt, amelyet lványi Pál KB- titkár terjesztett elő. Kedden, a tervezet feletti vitában foly­tatódik a tanácskozás, amelyen a szakma jeles képviselői kértek szót. Kimmel Emil, véleménye szerint: — Ismerve személyiségüket, várhatóan szenvedélyes, a mezőgazdaság, illetve az ott dolgozók érdekeit markánsan figyelembe vevő vita bontakozik majd ki. Az ezt követő, harmadik napiren­det Lukács János terjeszti elő: témája a megyei, városi párt­értekezletek tapasztalatainak összegzése. A testület végül a különfélék között személyi kérdésekről is tájékozódik: már nyilvánosságot kapott, más fórumokon korábban eldöntött ügyeket vesz tudomásul. Az ülést követő nemzetközi sajtókonferencián bővebben erről is tájékozta­tást adnak az illetékesek — mondotta végezetül a helyettes szóvivő. Cél: az agrárpolitika korszerűsítése

Next

/
Thumbnails
Contents