Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-21 / 44. szám
1989. február 21., kedd NÉPÚJSÁG Mihail Gorbacsov Kijevbe utazott Mihail Gorbacsov hétfőn reggel Moszkvából Kijevbe utazott. Az SZKP KB főtitkárának. a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének látogatása szervesen illeszkedik abba a tervszerű programba, amelynek keretében az ország első számú vezetője a helyszínen ismerkedik meg a peresztrojka helyzetével, a reformokat akadályozó problémákkal. Ukrajna a Szovjetunió egyik legjelentősebb ipari és mezőgazdasági területe. A köztársaság általános helyzete mellett Gorbacsov mostani útja során nyilván megkülönböztetett figyelmet fordít majd az ukrán mező- gazdaságra, tekintettel az SZKP KB közelgő, agrárpolitikai kérdéseket napirendre tűző ülésére. A főtitkárállamfő várhatóan — a korábbi gyakorlatnak megfelelően — látogatása befejeztével aktívaértekezleten találkozik majd a köztársaság kommunistáival, amelyen megvonva látogatása mérlegét, összegzi tapasztalatait. MTI-telefotó Reménykedik Róbert Kennedy gyilkosa Robert Kennedy gyilkosa, Sirhan Sirhan egy tévéinterjúban reményét fejezte ki, hogy a közeljövőben feltételesen szabadlábra bocsátják majd. A halálbüntetését töltő Sirhan elmondta, hogy 1968-ban azért gyilkolta meg a demokrata párti szenátort, mert „árulónak" tartotta az 1967-es izraeli—arab háborúban tanúsított magatartása miatt. Az egyórás interjút vasárnap amerikai újságíróknak mutatták be. A Jordániából bevándorolt 44 éves Sirhan a beszélgetés során elmondta, hogy nagyon megbánta tettét, de korábban hősnek, az elesettek gyámolítójának tartotta Robert Kennedyt, és elárulva érezte magát, amikor a szenátor ötven bombázót ajánlott fel Izraelnek. Robert Kennedy szenátort 1968. július 5-én Los Angelesben. az Ambassador szállóban gyilkolta meg. percekkel azután, hogy — Johnson akkori elnök ellenében — megnyerte a kaliforniai előválasztást. Sirhan az interjúban megerősítette, hogy egyedül követte el a gyilkosságot. A gyilkost halálra ítélték, majd a halálbüntetés eltörlése után az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre módosították. Az amerikai jogrendszer értelmében ügyét azóta többször felülvizsgálták. de mindig elutasították az ideiglenes szabadlábra helyezésre vonatkozó kérelmét. IVÓ VÍZTARTÁLY Svéd szakemberek egyszerű és eredeti megoldást találtak az ivóvíz tárolására. Mégpedig az óceánban! Lényegében feneketlen úszótartályokról van szó, melyekben az édesvíz a felszínen marad, mivel könnyebb a sós víznél. Ezek a tartályok ugyanakkor gazdaságosak is, és emellett szállíthatók. Oda lehet őket vontatni, ahol éppen hiánycikk az édesvíz. Persze, a diffúzió miatt lesz veszteség is, ezt viszont a csapadékból származó víz kiegyensúlyozza. A tartályokat kis méretű szivattyúkkal fogják feltölteni, az édesvíz egyszerűen kiszorítja majd a sós vizet. A svéd szakemberek hozzáfűzik, hogy a tartályfalakat könnyű és olcsó műanyagból lehet elkészíteni. MINIATŰR METSZET Ge Bi kínai képzőművész fába és elefántcsontba metszette a régi beijingi Nyári Palotát. Az 1 200 000 léptékű metszet 1,5 négyzetméternyi felületet foglal el, a palota valamennyi helyisége, folyosója, valamint a környékbeli hidak és kertek megtalálhatók rajta. A legnagyobb pavilon ujjbegynyi nagyságú, a legkisebb borsószemnyi. A kínai művészet történetében ez a legátfogóbb miniatűr metszet. Ge Bi három éven át dolgozott rajta. „KAMÉLEON" KESZTYŰ Sebészekkel gyakran előfordul, hogy műtét közben elszakad a védőkesztyű. Ezt persze nem mindig lehet nyomban észrevenni, tehát nagy a fertőzés veszélye. Egy walesi (Nagy-Britannia) mérnök érdekes ötlettel oldotta meg a kérdést. Színváltó sebészkesztyűt készített. Két különböző színű rétegből készül — a belső sötét, a külső világos színű. A két réteg vákuumosán tapad egymáshoz. Ha a kesztyű megreped, a rétegek közé levegő jut, elkülönülnek és az alsó sötét szín átüt a világosabbon, így jelezvén azonnal a repedést. TEVETEJ-FELDOLGOZO ÜZEM Mongólia fővárosában átadták rendeltetésének az első tevetej-feldolgozó üzemet. A tápláló nedűt főleg a gyermekek és a betegek kapják majd. A VILÁG LEGMAGASABB TORNYA Ezer méter magas torony építését tervezik Japánban, a Kiotótól észak-keletre fekvő Biva-tó partjára. A világ legmagasabb építménye, amelyet csaknem kétszer olyan magasra terveznek, mint a jelenleg legmagasabb, 555 méteres torontói torony, egy csúcstechnikai kutatóközpont parkjában állna, helyet adva konferenciáknak, kísérleti központoknak. Kilátótoronyként is funkcionálna és egyéb érdekességekkel vonzaná a turistákat. Még az idén kidolgozzák a kivitelezési terveket, és megkezdik az építéséhez szükséges több mint 1,1 milliárd dollárnak megfelelő összeg gyűjtését. A beruházás ugyanis magánvállalkozás lenne. A Japán legnagyobb tavának partjára megálmodott torony felépítéséhez négy-öt évre lenne szükség. Ma még csak a terveknél tartanak, az azonban biztos, hogy Hirosimában időközben felépül egy 600 méter magas torony- épület. Erről már döntöttek. CIGARETTA HELYETT Kínai gyógyszerkutatók a közelmúltban nikotinpótló anyagot állitottak elő. A 36 [éle gyógynövényből összetevődő anyagból elég egy keveset bevenni, hogy az illetőnek 10—20 perc múlva elmenjen a kedve a dohányzástól. Szakemberek azt ígérik. hogy háromnapi kezelés után bárki leszoktatható káros szenvedélyéről. TELEFONOK, TELEFONOK. . . Napjainkban sokan azt állítják, hogy a levelezés ideje végleg lejárt. Az emberi kapcsolatok fenntartásának ezt a formáját egyre jobban kiszorítja a telefon. Egy felmérés szerint bolygónkon minden ezer emberre átlagosan 88 telefonszám jut. Am nagyon eltérő a földrészeken a telefonok megoszlása. Míg például Észak-Ameri- kában minden második emberre jut egy telefonkészülék, addig Afrikában csak ezer ember rendelkezik egy telefonnal. íme, még néhány adat, a világ különböző térségeinek ellátásáról: Svédországban száz emberre 64, Svájcban 52, az NSZK-ban 44, Ausztriában 37, Óceániában 30 telefon jut. A világon évente 5 százalékkal gyarapszik a telefonok száma. A kelet-berlini | Berliner Zeitungban | olvastuk Sugárutak kakasszó nélkül Településrendezés az NDK-ból nézve A szisztematizálással, amiről gyakran esik szó a Romániáról szóló tudósításokban, bajban voltam. Nem igazán értettem a fogalom jelentését. Dr. Joan Ciobotaru, a bukaresti Néptanácsi Bizottság osztályvezetője pontosítja a fogalmat: a terület, a települések szisztematizálá- sa. És javaslatot is tesz a kifejezés lefordítására. Eszerint a szisztematizálás legyen város- és falutervezés. A román fővárosban jól ismert tény, hogy a nyugati tömegtájékoztatási eszközök az utóbbi időben falurombolásként értelmezik a sziszte- matizálást. A bizottság irodájában levő széken, ahol én is ülök, már jó néhá- nvan helyet foglaltak, akik azt kérdezték dr. Ciobotaru- tól: „Valójában eddig hány falu esett a szisztematizálás áldozatául?” Dr. Ciobotaru visszafogottan, de félreérthetetlenül nyilatkozik: „Véleményem szerint egy ilyen kérdésfeltevés ellentmondásban van a településrendezés nemes céljaival.” Szerinte ugyanis valami merőben másról van szó — fejlesztésről, az életminőség javításáról a településeken. A súlypontot továbbra is a városok alkotják. A falu azonban az elmúlt években előtérbe nyomult. Egyrészt, az elmúlt 40 évben az iparosodással párhuzamosan nagyon erős urbanizálódás ment végbe Romániában, még ha a városiasodás nem is olyan előrehaladott, mint az iparilag fejlettebb országokban. 1945-ben például a románok egynegyede élt városokban, ma már több mint a fele. Másrészt, mint Nicolae Ceausescu 1988. november végén leszögezte : „A mező- gazdaság ... visszanyerte a társadalmi-gazdasági fejlődés fő ágazataként betöltött szerepét”. Ceausescu a továbbiakban kifejtette, hogy „sok falu és község nagyon elnéptelenedett”. A Dacia autógyárral, amely jelenleg 27 ezer dolgozót foglalkoztat, együtt terebélyesedett Pitesti városa. Ez a vidék azelőtt a cujká- ról, a ma már ritkán hozzáférhető, nagy alkoholtartalmú szilvapálinkáról volt híres, ma viszont mindenütt a — fővároson kívül jegyre adagolt — benzin szaga érződik itt. És mindenekelőtt a fiatalok hallgatják meg a város hívó szavát: gépesített, jobban fizetett munka, vonzóbb lakások, jobb társadalmi és kulturális környezet. A jövőben még többet kell tenni azért, hogy a falun élők számára megteremtődjenek „az emberhez méltó, civilizált élet” (Ceausescu) feltételei. Azért is, mert az illetékesek emelkedő teljesítr ményt várnak a mezőgazdaságtól. A hús- és kenyérboltok előtt kígyózó sorok — különösen Bukarestben — elárulják, hogy hol szorít a cipő. Pedig a mezőgazdaság nem termel keveset. A kőolaj- és villamosenergia-be- hozatal finanszírozásához azonban mélyen bele kell nyúlni a fogyasztási kosárba. Áldozatokat követel a külföldi adósságok kiegyenlítését célzó szigorú irányvonal is. Románia néhány éve még tízmilliárd dollárral tartozott a nyugati hitelezőknek, a belátható jövőben azonban az ország mentes lesz minden adósságtól és kamattehertől. Ez kétségtelenül tiszteletre méltó teljesítmény, de megvan az ára. A románok mindezt többé vagy kevésbé higgadtan veszik tudomásul, remélvén, hogy hamarosan megszabadulnak az adósságoktól, s így „túljutnak a hegyen”. Egyes élelmiszereket — főzőolaj, cukor, vaj — csak jegyre lehet kapni. Húst Bukarestben, sajnos, „még úgy sem” — mondja egy ismerősöm, akinek az a véleménye, valamivel jobban jár az, aki nem szakadt el teljesen a falutól. Mint mondja, a parasztok saját fogyasztásra is termelnek', és Romániában mindmáig erős a családi összetartás. No, de térjünk vissza a falu kérdésére, azaz a Néptanácsok Bizottságához, dr. Ciobotaruhoz. Romániában, mint megtudom tőle, kb. 13 ezer falu van. A legnagyob- bakban 15 ezren is élnek, a legkisebbekben tízen, húszán, harmincán, ötezer kp- rül jár a 300 főnél kisebb népességű falvak száma. Az állami tervezők a mezőgazdaság, mindenekelőtt az állattenyésztés fejlesztésére és ipari, meg kézműipari üzemek (kádár-, asztalos-, fazekas-, szőnyegszövő műhelyek, nagyobb üzemek részlegei) telepítésére törekednek, hogy munkalehetőséget nyújtsanak minden falubelinek. A községekben úgy akarják tökéletesíteni az iskolarendszert, hogy valamennyi gyermek látogathassa a tízosztályos iskolát. Rendelőintézeteket, kereskedelmi, szolgáltatási és kulturális létesítményeket kívánnak építeni. Ily módon fejlesztenek mintegy 2600 falut, beleértve azt a 2300 községközpontot is, amelyek a környező kisebb települések javára is betöltenek társadalmi és kulturális funkciókat. Az a mintegy 550 nagyközség, ahol a mezőgazdaság irányításával foglalkozó egységes tanácsok székelnek, a tervek szerint fokozatosan átalakul agráripari várossá. Egy 50-100 ágyas kórház, egy szülőotthon, egy második fokozatú líceum (12 osztályos oktatás), nagyobb ipari üzemek létesülnek majd. És mi történik a többi faluval? Azokkal, amelyeket nem „fejlesztenek"? Hanyatlásuk nem áll érdekünkben, mondja beszélgetőpartnerem. A kis hegyvidéki falvak évszázadokon át fennmaradtak, szerinte a jövőben is létezni fognak. Mindazonáltal világos, hogy olyan falvakban, ahol két vagy három tucat ember él, nem létesülnek rendelőintézetek, iskolák. Ezeknek a kis falvaknak a jövőbeli létezése attól is függ, hogy lesz-e elég fiatal, aki életben tartja őket — aki az apákhoz és az ősökhöz hasonlóan nap mint nap hajlandó legeltetni a jószágot. Nehéz munka ez, de népgazdasági szempontból nagyon fontos. A birka húsával és bőrével devizát lehet keresni — a pásztorok, illetve a nyájak tulajdonosai tetemes jövedelmet hoznak! Ami a kis falvakat illeti, csak egy állami korlátozásról értesülök: az illetékesek az új házat építeni szándékozó embereknek azt tanácsolják, hogy ezt azokban a falvakban tegyék meg, amelyekre kidolgoztak vagy előirányoztak fejlesztési koncepciót (ez a korlátozás nem érinti a házak kijavítását, vagy átépítését). Változatlanul az egyéni házépítés a lakáskérdés megoldásának fő útja a román falvakban, amit az állam hitelekkel támogat. Több tucat faluban látok jó néhány szép, új vagy épülő családi házat, amelyhez 200-300 négyzet- méternyi föld is tartozik. Ott, ahol szakemberek (orvosok, tanárok stb.) telepednek majd le, az állam többlakásos házakat épít. Kivitelezésük ízléses, jól illeszkednek a tájba — a külső borítás fából, loggiák, kij ugró tetők. A nagy falvakban is vannak még kunyhók. Látványuk a falvakban elég jelentős társadalmi különbségekre hívja fel a figyelmet, amelyek a lakás- helyzetben is tükröződnek. Ezeket a problémákat semmiesetre sem lehet megoldani úgy, hogy településeket — mint a nyugati sajtó állítja — buldózerekkel tesznek a föld színével egyenlővé. Bukarestben az építész, Radu Bogdan egv régi mondást idéz: Bukarest egv kis város, egy nagy falu kellős közepén. Ez a mondás már régóta nem állja meg a helyét. A főváros lélekszá- ma 1940 óta megkétszereződött és ma már meghaladja a 2 millió főt. Egyedül 1950 óta 650 ezer lakás épült. A központon kívüli nyomornegyedek eltűntek. A kormány jelentős pénzt fordított a Bukarestet átszelő Dimbovi- ta szabályozására és a föld alatti vasút építésére is. Most, mondja Bogdan, a „mikrosebészet” kerül előtérbe, az üresen álló telkek beépítése, a centrum rendezése. Bogdan is kitér a nyugati lapok által csapott — mint ő fogalmazza — lármára. A nyugati sajtó szerint a főváros központjában végzett bontási munkálatok tönkreteszik azt, amit egykoron „a Kelet Párizsának” neveztek. Igaz, ami igaz, a régi Bukarest sem volt mentes a keleti városokra jellemző fogyatékosságoktól — egyszerű, fából és agyagból készült alacsony építmények, girbe-gurba, szűk kis utcák. A Neue Zürcher Zeitung egyszer ezt írta: hogy lehet az, hogy a XX. század végén kakaskukorékolástól hangos a Magheru sugárút? Ma a centrumot egy, a húszas évek bukaresti stílusában épült lakótelep ékesíti. A Szocializmus Győzelmének sugárútja széles, fák díszítik nyolc sorban. Bukarest-- ben most megtörtént az, mondja Radu Bogdan, amit Haussmann báró Szajna megye prefektusaként egy évszázaddal ezelőtt Párizsban vitt véghez: az utak kiszélesedtek, új és jó minőségű építőanyagok váltották fel a régi, rossz minőségűeket. Annak idején mindez nem keltett nemzetközi feltűnést, ma viszont pusztítással vádolják a románokat. A különbség csak annyi, hallottam többször is, hogy nálunk ez a korszak száz évvel később jött el. Dr. Dieter Dietzel n Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat felvételt hirdet 8 általános iskolai végzettséggel rendelkező, Békéscsaba közigazgatási határain belül lakó munkavállalók részére baromfifeldolgozás,-csomagolás munkakörbe, két műszakos munkarendbe. Kereseti lehetőség 37-45 Ft óra, munkakörtől függően. Ezen túl a premizált munkakörökben további 5-6 Ft/óra díjazást biztosítunk. A második műszakban emelt összegű műszakpótlékot fizetünk. A vállalat dolgozói magas színvonalú egészségügyi és szociális ellátásban részesülnek. Érdeklődni személyesen a vállalat felvételi irodáján lehet.
