Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

1989. február 18., szombat o Vita a vadkereskedelem jelenéről, jovojerol Vadászok megyei küldöttértekezlete A Magyar Vadászok Or­szágos Szövetségének Békés Megyei Intézőbizottsága teg­nap délután Békéscsabán, a Bajza utcai székházában tar­totta küldöttgyűlését. A va­dásztársaságok elnökei, kép­viselői megvitatták és elfo­gadták a megyei intézőbi­zottság, az ellenőrző, és a fegyelmi bizottság jelentését, amelynek előterjesztői Csa­tári Béla, Benkő Bálint és dr. Sajti Imre voltak. A megye vadgazdálkodá­sában változatlanul a legje­lentősebb apróvad a fácán, annak ellenére, hogy az utóbbi öt évben a törzsállo­mány 150 ezerre csökkent. A tenyésztési kedv szinte ugrásszerűen növekedett, amit igazol, hogy évről év­re több a vadászterületekre kibocsátott fácáncsibe,amely tavaly 373 ezer volt. A me­gyében rohamosan romlik az élőhely, csökken a területek vadeltartó képessége. így a jelenlegi eredményeket csak mind nagyobb kibocsátással, s ezzel párhuzamosan a szi­gorít állategészségügyi tartá­si. takarmányozási technoló­giákkal lehetséges növelni. A hozzászólók leginkább a vadkereskedelem jelenlegi helvzetéről mondták el vé­leményüket, fogalmazták meg kételyeiket. A vitában szót kért dr. Sinkovits Mik­lós, a Mavosz főtitkára, aki többek között a követke­zőket mondta: a vadászszö­vetség azért támogatta a Mavosz és az IBUSZ által létrehozandó Huntours Rt. létrehozását, mert szeretnék elérni, hogy a vadkereskede­lemből származó haszon na- gyobik része a vadásztársa­ságoknál csapódjon le. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a Mavosz a részvény­társaságnak semmiféle ked­vezményt nem ad, megkü­lönböztetésekkel nem él. Kz országban több megyében is úgy ítélték meg, hogy ez a lépés végeredményben a va­dásztársaságok érdekvédel­mét szolgálta, hiszen több vadkereskedelmi vállalat, cég azonnal megemelte a társaságoknak fizetett ára­kat! A folytatásban elfogadták a küldöttgyűlés ezévi mun­kaprogramját és a Vadgaz­dálkodási Kölcsönös Támo­gatási Alap felhasználását. Végül személyi kérdésekben döntöttek, majd dr. Sajti Imre, a fegyelmi bizottság leköszönő elnöke munkája elismeréseként átvehette a legmagasabb vadászkitünle- tést, a Nimród Érmet. (Lovász) Sajtótájékoztató a Celladamról A Celladam-üggyel kap­csolatban a Szociális- és Egészségügyi Minisztérium­ban tegnap sajtótájékozta­tón ismertették az Országos Gyógyszerészeti Intézet és az egészségügyi tárca állásfog­lalását. A bevezetőben dr. Pál Tamás, az Országos Gyógy­szerészeti Intézet igazgatója a helyzet általános értékelé­seként elmondotta, hogy a Celladam-ügy ma már nem­csak egy lehetséges gyógy­szer ügye, hanem társadal­mi kórkép is. Mint mondot­ta, a helyzet kialakulásában az egészségügyi kormányzat elhárító magatartása is köz­rejátszott, ez alatt azt kell érteni, hogy hibás volt az a döntés, amikor egy ügyet deklarációval akartak el­intézni. Elmondotta azt is, hogy az egyik oldalon az egyfajta tájékoztatási döm- ping, míg a másik oldalon a hatóságok részéről a hallga­tás — az emberekben vak bizalmat, az orvosokban pe­dig eleve elutasító magatar­tást alakított ki. A jövőben szeretnének ebből a társa­dalmi helyzetből — ahogy Pál Tamás fogalmazott: hisztériából — kilépni, hogy a közhangulat ne akadályoz­za és ne befolyásolja a vizs­gálatokat. A Celladammal kapcsolatosan elmondta, hogy a cseppet januártól felvették a gyógyhatású ter­mékek listájára, februárban pedig kiadták a forgalomba- hozatali engedélyt. Annyi bizonyos, hogy a szernek re­generáló hatása van, de rák- ellenessége még egyáltalán nem bizonyított. Pál Tamás azt is elmondta, hogy az egészségügyi tárca és a fel­találót képviselő Biofarm Kft. kompromisszumos meg­állapodást kötött, amelynek alapján Kovács Adám meg­szünteti rendelőjében az in­jekció beadását, s azok is, akik már eddig kapták a szert, ezentúl meghatározott egészségügyi intézmények­ben ingyen megkapják. A kezelt betegek listáját, — amely körülbelül kétezer nevet tartalmaz —, a felta­láló átadta. Elmondták azt is, hogy gyógyszerértékelő szakemberekből ad hoc bi­zottság alakul, és az ő köz­reműködésükkel tovább foly­nak a kutatások. Itt első­sorban állatkísérletekről lesz szó, és amennyiben po­zitív eredményre jutnak, megszervezik a klinikai vizsgálatokat is. Lassan megélénkül a halár Ezen a télen sajnos to­vább folytatódik az aszályos időjárás. A legfrissebb me­gyei összesítés szerint 1988. október 1. és 1989. január 31. között az ötven éves átlagnál 88 milliméterrel kevesebb csapadék hullott megyénk­ben. Februárban eddig mindössze két milliméter csapadék esett, összességé­ben elmondható, körülbelül 100 milliméter csapadék hi­ányzik az ötven éves átlag­hoz képest a talajból. Mint Nagy András, a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának szakfelügyelője elmondotta, az őszi kalászosok jónéhány helyen csak az utóbbi na­pokban keltek ki. A minősí­tések alapján a szakemberek véleménye szerint, csak a vetésterület 30 százaléka el­fogadható az őszi búzának. A jobb termésbiztonság érde­kében az elkövetkező hetek­ben a fejtrágyázást szaka­szosan folytassák a mező- gazdasági nagyüzemek. A műtrágyaellátásban nincs fennakadás. Inkább az üze­mek pénzügyi helyzete miatt vásároltak eddig kevesebb műtrágyát. Tovább folytatódik az aszállyal és a költségek emelkedésével összefüggés­ben a kukorica vetésterüle­tének csökkenése. Ezzel szemben emelkedik a fehér­jenövények aránya a megyé­ben. Elsősorban a borsónál tapasztalható jelentős terü­letnövekedés. Üjra emelke­dik a napraforgó vetésterü­lete az idén, s megközelíti a néhány évvel ezelőtti rekor­dot, amikor több mint 32 000 hektárt foglalt el ez az olaj­ipari növény. Cukorrépát azok a gazda­ságok termesztenek, amelyek megfelelő betakarító gépek­kel rendelkeznek, örvende­tes, hogy a gazdaságok zö­me kihasználta a jó időt. s megkezdte a magágy-előké­szítést a koratavasziak veté­séhez. V. L. Zárszámadás Méhkeréken Sokan már méhkeréki cso­dának tartják, hogy a hat évvel ezelőtt megalakult há­rom szakszövetkezet évről évre eredményesen gazdál­kodik. A „nagy előd” ugyan­ezen a területen veszteséget veszteségre halmozott. A há­rom közül kiemelkedik az Egyetértés Szakszövetkezet eredménye. A tegnap, pén­teken megtartott zárszámadó közgyűlésen a szorgalmas tagság és a vezetőség ösz- szefogásáról szólt Kozma János elnök. A kis szakszövetkezet fej­lődése töretlen volt az utób­bi években. Ennek illusztrá­lására néhány adatot emlí­tett, ami igen lényeges. Az egy dolgozóra jutó havi át­lagjövedelem az előző évi 5 ezerről 7 és_ fél ezer forintra nőtt. A tervezett nyereség majdnem megduplázódott, összege megközelítette az 5 millió forintot. Sajnos, az új adó- és keresetszabályozás 1 millió 200 ezer forintot vitt el, ami egy felszólaló sze­rint felér egy „pótaszály- lyal”. Ennek ellenére forgó- alap-feltöltésre, gépi és álló­eszköz-beruházásra csak­nem 8 és fél millió forint jutott. Az idei évre még többet, 10 millió forintot szánnak beruházásra, ennek nagy részét egy hatszáz férőhe­lyes juhhodály építésére, és ezer továbbtenyésztésre al­kalmas juh vásárlására. Itt a méhkeréki határban ér­dekes módon nyereséges a juhágazat. Az eredményes gazdálkodás elismeréseként az utóbbi hónapokban más­fél millió forintot fizettek ki a dolgozók között. B. O. Mit tehet a turista, ha megbetegszik? Mióta általánossá vált ha­zánkban a világútlevél, egy­re több magyar állampolgár utazik külföldre. Idegen or­szágban nem csupán kelle­mes élmények érhetik a vi­lágjárót; ellophatják cso­magját, megbetegedhet, bal­esetet szenvedhet. Mivel a magyar turista általában szűkében van a „kemény” valutának, dupla gondot okozhat az efféle kellemet­len esemény. Aki a határ átlépésére ké­szül, többnyire biztosítást köt. Fájdalmát ugyan nem enyhítheti a biztosító, de költségei nagy részét meg­téríti. Vajon hogyan? — er­ről kérdeztük Medvegy Sán­dort, az Állami Biztosító Bé­kés Megyei Igazgatósága üz­leti és ügyfélkapcsolati osz­tályvezetőjét. — Csaknem egy éve ala­kult fővárosi székhellyel az Atlasz Utazási Biztosító Részvénytársaság, amelynek a fő profilja. Az rt.-nek tagja az Állami Biztosító, s így mi megbízottként köt­hetjük a megyéből külföld­re utazó turisták, külföldre látogatók, illetve szolgálati céllal utazók biztosítását. (Erre jogosultak az utazási irodák és a közlekedési vál­lalatok nemzetközi jegypénz­tárai is.) A szocialista or­szágokba utazókkal baleset­és poggyászbiztosítást kö­tünk, amely arra jogosítja fel az ügyfelet, hogy pogy- gyászkárát, vagy igazolt egészségügyi kölfeégeit itt­hon, forintban megkapja. — Milyen biztosítást kös­sön a tőkés országba utazó? — A betegség-, baleset- és poggyászbiztosítást, amely­nek alapján a külföldön fel­merült sürgős orvosi kezelés költségeit téríti meg a biz­tosító. — Hogyan történik ez a gyakorlatban? — A külföldön balesetet szenvedett, vagy sürgős or­vosi ellátást igénylő magyar állampolgár felmutatja az itthon kapott — több nyel­ven íródott — Betegségi biz­tosítási igazolványt, s az il­letékes egészségügyi szerv a halybeli biztosító társaság­hoz ennek alapján nyújtja be a számlát. A biztosított balesetével, vagy hirtelen megbetegedésével összefüg­gésben levő egyéb költsége­ket ez a biztosítás legfeljebb 250 dollár értékben fedezi. Ha olyan országban történik a kár. amelyben az Ameri­can International Compa- nies-nek nincs irodája, a kárbejelentést a Magyar Népköztársaság helyi kül­képviseletéhez kell benyúj­tani. — Nem igaz tehát a hír, hogy a felmerült költségeket a páciens saját zsebből fe­dezi? — Nem! Előfordulhat, hogy a külföldi biztosító — a be­jelentés hiánya miatt — nem térítette meg az egyéb költségeket, ez esetben a visszaérkezés után itthon le­het igényelni a megfelelő' kártérítést. Fontos, hogy az ügyfélnek birtokában legye­nek az ellátás szükségessé­gét igazoló orvosi dokumen­tumok. illetve a gyógyszer- vásárlás, a -szállítás költsé­geit igazoló számlák. A kár­eseményt minél hamarabb — a hazaérkezést követő 48 órán belül — jelentse a ká­rosult!-gubuez­ABC-vizit megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) rehozni a bolt tisztaságát. Éppen a kosarakat mosták forró hypós vízzel és seper­ték ki az eldobott cetliket. Nem a mi tiszteletünkre, mert, amikor beléptünk a boltba, a takarítást már meg­kezdték. Tartozik az ABC-hez egy kis falatozó-, kávézóhelyiség. Elméletileg itt süteményeket is lehet kapni. Ottjártunk- kor viszont a pult teljesen üres volt (dél után néhány perccel) .. . flfész-ABC, Hunya A hunyai ABC-t — meg­vallom — egy panasz nyo­mán kerestük fel. A pana­szosok szerint szombaton reggel 9-kor már nincs ke­nyér és tej, és hosszú sorok állnak, hogy bejussanak a boltba. Egy szombati nap, valami­vel 9 óra előtt érkeztem. Sorállásnak nyoma sincs. Bő­ven van kenyér, tej, tejter­mék, és sok minden más is. Miközben böngésztem az íz­lésesen megrakott gondolá­kat, hamar megtelt a bolt vásárlókkal. Kevésnek bizo­nyult a bevásárlókosár. Megszólítom az egyik vásár­lót, igaz-e, hogy így szom­baton nehezen jut tejhez, kenyérhez? Ügy nézett rám, mintha megsértettem volna. — Én évek óta ide járok, rendszeresen szombat dél­előtt, mert hétközben későn érkezem haza a munkából. Még nem fordult elő, hogy ne kaptam volna ezeket az árukat... Szerettem volna a boltve­zetővel is beszélgetni, ö azonban elzárkózott ettől. Azt az utasítást kapta az áfésztől, hogy az újságírót hozzájuk küldje, ha az meg akar valamit tudni. Lehet, hogy naiv vagyok. De azt gondolom, egy bolt forgalmáról annak vezetője többet tudhat/mondhat, mint... kilométerekkel odébb a központ irodáiban dolgozók. B. V. Tizenöt kilós egységcsomagokba forrasztják az egykilós lisz­teszacskókat a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat bé­késcsabai István malmában. A fólia nemcsak védi a köny- nyen szakadó papírt, higiénikusabb is, továbbá a szállítása is könnyebb így Fotó: Veress Erzsi Dőlt betűvel kz orosz Nincs Pozsgay-ügy, nincs pártszakadás, és ... nincs nyugalom. A kedélyek — a hozzánk érkező levelekből, telefonokból, és személyes beszélgetésekből ítélve — leg­feljebb ha csillapodtak, de meg nem nyugodtak. De mitől is nyugodtak volna meg, amikor sokakra újként zúdul­nak olyan információk, amelyeket eddig legjobb esetben is csak a vájtfülűek ismertek. Hogy mást ne mondjak, tegnapelőtt ország-világ megtudhatta, hogy a Központi Bizottságban „fundamentalisták" és „reformkommunis- ták” vannak, s közöttük kemény harc folyik. Hogy me­lyik mit jelent, azt kezelje a jó nép úgy, ahogy akarja, vagy tudja, saját politikai felkészültsége szerint. Vagy mit kezdjen a jámbor újságolvasó olyan kijelentéssel, amilyen a prágai látogatás után hangzott el: „köszöne- tünket tolmácsoltuk a Csehszlovákiában folytatott nem­zetiségi politikáért”, Gondolom a leniniért, vagyis a leg­jobbért, a természetesért, a nagykönyv szerintiért. Ugyan­ebből a forrásból tudom, hogy főtitkárunknak az MSZMP KB legutóbbi üléséről adott tájékoztatója „cseh­szlovák partnereinket megnyugvással töltötte el". Lehet, hogy idegesek voltak? S lehet, hogy ettől mi is azok vol­tunk? Tudom, volt már olyan, hogy amikor a táborban egyszer valaki ideges lett, attól — mintegy vezényszóra — mindenki felidegesedett. Persze lehet, hogy az ügy nem is akkora ügy. Különösen, ha igaza van Baló Györgynek, az újságíró-szövetség elnökének, aki a Le Monde francia napilap tudósítójának a következőket nyi­latkozta: a mostani pezsgés Magyarországon „legfeljebb 25 ezer emberre terjed ki". Bárhogy is számolom, me­gyénkre jó, ha 1200-1300 „pezsgő" ember esik. Hogy sok-e vagy kevés, reális a szám vagy sem, döntse el a kedves olvasó. Akármint is van, tény, a külföldet sem hagyták hide­gen a magyarországi események. Szinte egyszerre érke­zett üzenet Moszkvából és Washingtonból a párt címé­re: elemi érdeke mindkét nagyhatalomnak, hogy Ma­gyarország elkerülje a politikai válságot. Vagyis bizal­mat és támogatást csak politikailag stabil országnak haj­landók adni. De nem csak a nagyhatalmak nyilatkoztak meg, hanem a világsajtó is. A lapok címoldalon foglal­koztak a Központi Bizottság ülésével, történelmi jelentő­ségűnek nevezve azt. Ki-ki vérmérséklete és politikai be­állítottsága szerint fogalmazott. A The Independent című brit lap például egy budapesti riportba rejtette el üze­netét: „Vasárnap egy ifjú magyarral és egy öreg orosz- szál ebédeltem. A 31 éves magyar 19 éves korában lépett be a pártba, amit ma nagyon kevesen tesznek meg. A hatvanon felüli orosz bölcs volt, de fáradt. Erős szavak­kal beszéltek annak a kudarcnak a méreteiről, amelyet most mindkettőjük országában el kell ismerni. Hazafelé a magyar azt mondta: ö legalább elég fiatal ahhoz, hogy ne érezze elpazaroltunk egész életét. A fiatalabb férfi azzal folytatta, hogy mélyen tiszteli Kádár Jánost, aki 1956-tól volt a párt titkára, és akit tavaly távolítottak el. Kádár sok mindent elért a lehető legnehezebb körülmények között, de ezt az emberek ma nem értik — mondta. 'Néha arra gondolok, hogy nem fognak-e engem is egy szép napon kirángatni és felkötni 2QV fára’ — tette hozzá . (Ez másokkal megtörtént 1956- ban.) Igen — mondta az orosz —, nagyon aggasztó ez, mert az emberek politikailag nagyon értetlenek, annyira, hogy készek passzivitásba vonulni, ha nincs valós alternatívá­juk ... ,Sajnálatos módon ez a demokrácia’ — mondta a fiatal magyar. ’Igen, kénytelenek leszünk hozzászokni’ — mondta az orosz." Mit mondjak, hosszú ideje próbálom magam is meg­szokni a demokrácia egy sajátos vetületétI de nem megy. Nevezetesen: miközben hallatlan nyomás nehezedik ránk, hogy szálljunk szembe a „megyei maffiával’’, ugyanezt a „bátorságot” másoknál nem érzékelem. A szerkesztő­ségünkbe küldött levelek zöme névtelen, az üzenetrög­zítőre érkező éjszakai hívások úgyszintén. Szeretném el­hitetni mindenkivel, hogy nincs ok a félelemre. Más ez az ország, mint mondjuk a kilenc hónappal ezelőtti (az évekkel korábbiról nem is beszélve!). Tudom, nehéz hitet adni, mert erősen kisért a múlt. A példát hozzá magam szolgáltatom. Az egyik megyei tanácselnökjelölt felhívott, hogy szeretne velem találkozni. Mondom neki, szívesen látom egy kávéra. Nem, nem — így ő —, kínos lehet, ha valaki meglát nálad. Végül másutt ültünk le. Megbeszél­tük dolgainkat. A demokráciáról is szót váltottunk, meg­állapítva, hogy szélesedik, és milyen jó, hogy van. Azóta semmin sem csodálkozom. Csak reménykedem.

Next

/
Thumbnails
Contents